Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

NYUGDÍJASOK

magazinja

Kedves

Az idős emberek egészségi állapotát érzik az orvosok

rendszeresen cllcnBuga László:

Az egészség: ériék,

az egészség: ajándék

Engedjék meg nekünk, hogy szeretettel és tisztelettel köszöntsük önöket az újabb magazinoldal megjelenté alkalmából! És engedjék meg azt is, hogy mindannyiuknak kellemes, családias ünnepeket kívánjunk! Reméljük, hogy gyermekeik, hozzátartozóik nem feledkeznek meg a munkában, áldozatos, dolgos életben megfáradt édesanyákról, édesapákról, reméljük, hogy a nagymamák és nagypapák együtt örülnek unokáikkal a csillogó liarácsonyfának, a sok szép ajándéknak. Mert akkor igazi az ünnep, ha a terített asztalt népes család üli körül, s az a mondás is való igaz, hogy a legnagyobb öröm, szeretteink öröme.

Ezen ünnepidéző sorok után —, bár nem akarunk ünneprontók lenni — engedjék meg mégis, hogy itt és most elsősorban azokról szóljunk, akiket nem vár gyerek, unoka, fűtött szoba, akik magányosan, elesetten élnek, szerető gondoskodás, megértés nélkül.

olvasóink!

Ok azok az idős emberek, kiknek az ünnep a hétköznapokkal folyik egybe, kiknek a karácsony, a magány még elviselhetetlenebb terhét hozza meg.

Nagyon sok idős ember él egyedül. Közösségbe, emberek közé vágynak. Felderül az arcuk, ha valaki rájuk nyitja az ajtót... Az idősekről való gondoskodás nem belső családi, de társadalmi ügy. Szociális otthonok létesülnek, öregek .napközi otthona nyílik. Kevés, kevés, még ma is nagyon kevés a helyek száma, még ma is sok idős vár arra, hogy bekerülhessen ezekbe a közösségekbe.

Rajtuk segítem a jóindulatú szándék, együttérzés igen kevés. Több kell!

összefogás munkában és anyagiakban, együtt cselekvés azért, hogy minden idős ember magánya, elesettsége megszűnjék és minden idős ember méltó közösségbe kerülhessen.

Evekkel ezelőtt az egészség tu- data után kutattam és leírtam a tapasztalataimat. Nem azt, amit én hittem, hanem azt, amit mások gondolataiból sikerült kihorgásznom. Hogy mi is az egészség? ... Az egyik azt mondta: egészséges az, akinek semmije se fáj. A másik: ... aki jól ehet, ihat. A harmadik: aki kövér. A negyedik: egészséges, aki jól bírja a munkát. És az ötödik: én nem tudom. Én még soha se voltam beteg!... Ejha! Hát az egészséget csak az tudná meghatározni, aki elvesztette? Nem! A tudós megközelíti: „. . . a szervezet olyan állapota, amikor annak minden sejtje, minden szerve hiánytalanul, egybehangzóan, harmonikusan működik..

Az Országos Egészségnevelési Intézet az Egészségügyi Minisztérium mozgósítására több évtizedes megfigyelést kiegészítve a következő mádon ad a kérdésre feleletet: ”

„Az egészséget úgy tekintjük, mint a szervezet belső összhangjának, valamint fizikai és társadalmi környezetével alkotott egységének egyensúlyi állapotát’*. Aztán hozzáteszi: „Törődjön többet egészségével !*•

Apáczai Csere János (1625— 1695) PAX CORPORIS (test békéje) című munkájában a következőket írta: „...egészségedre mindazonáltal ügyelj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz!»*

És mi az, amire aggódó gonddal vigyáz az ésszel élő ember? Arra, ami a számára értéket jelent, amit nem szabad elveszítenie. Apáczai Csere János tanítása szerint mindenki számára ez a legnagyobb érték: az egészség. »

Az emberi szervezet, egészséges életműködését csak az tudja

Üreg mama tragédiája

Rozoga kis házacska az egykoron volt presszó háta mögött. A házbeli gyei-ekektől tudok lakójáról, egy kilencven felé járó idős asszonyról. A házbeli gyerekek mesélték nagy boldogan, hogy a mama, húsz, harminc forintot is fizet nekik azért, ha kitakarítanak, bevásárolnak. Vagy éppen csak elszórakoztatják. A házbeli gyerekeknek megmondtam, szégyelljék magukat, ha képesek egy Idős asszonytól pénzt elfogadni azért, ami számukra csak játék. Erre elhúzták a szájukat és elinaltak.

S most itt állok a rozoga kis házban, amely belülről még elképesztóbb látványt nyújt. Szintúgy a gazdája, az idős asszony. Piszok, rendetlenség, ameddig a szem ellát. Ha jól belegondolok, a házbe! i gyerekeknek egy hónapjukba is beletelne, ha itt valóban rendet akarnának tenni. Az öreg mama harapós kedvében van. Harminc éve egyedül él. Lassan magatehetetlenné válik. Támasza sehol. Helyzetét csak a szociális otthoni elhelyezés oldaná meg.

És mennyi ilyen öreg ember Vár arra, hogy segítséget kapjon? Hogy emberibb körülmények közé kerüljön! öreg mama helyzetében az a legelszomorítóbb, hogy nem egvedi eset.

Vajon megéri-« még, hogy az új szociális otthon jól fűtött szobájában morzsolgassa le hátralevő életét? *

Az oldalt írta:

Kiss Mária

ran kopogtat a postás a felhívás megjelenése óta. Hozza szer Szövetkezet és a Patyoa leveleket, a felajánlásokat a

megye valamennyi részéből, megtermelt pénz egy A küldemények feladóinak ajánlotta fel. nevét, a küldött pénzösszeget — Jóleső érzés, hogy nem gondosan könyvelik egy nagy csupán a több száz embert

megérteni, aki egy csodálatos zenekar ossz játékára gondol. Olyan- , »■

ra, amely, sikerélménnyel gazda- Küldemények <3 KÖZÖS kOSSZdDCI

gítja az embert. Azt is, aki játssza, azt is, aki hallgatja és élvezi. Ami észrevétlen, de nyugalmat jelent annak, akinek megvan, mert a tudatot átlépve gyönyörködtetni képes. Csodálatos hangverseny az egészség. A hormonok játsszák és a hormonok hormonját termelő agyalapi mirigy a karmestere, az Irányítója.

Én kétféle egészséget Ismerek:

a féltett, a védett, a tervezet» A Vöröskereszt megyei egészséget, ami meggondolt, ami- szervezetének irodájába gyak- nek az érdekében az ember tét* is valamit. Valamit, ami az átlagosnál több. Tudatosan akart és kordában tartott egészséget, amihez ragaszkodik az ember: és

véletlen egészséget, ami csak akkor yan, ha valamilyen betegség, baj, szerencsétlenség nem rabolta el, nem fosztotta meg tőle az embert. Az egészséget tehát nem lehet és - nem szabad a véletlenre bízni. Az egészség érték, drága kincs! Akinek megvan, az tartsa meg, vigyázzon rá egészséges életmóddal, karbantartott szervezettel és megnyugtatott idegműködéssel. Aki — sajnos,

— elveszítette, az Iparkodjék tíz körömmel visszaszerezni, vagy legalább menteni azt, ami még menthető.

Az egészség bebizonyfthatóan nagyobb teljesítményt biztosit a fizikai és szellemi munkában, a tanulásban, a pihenésben, a szabad időben, a szórakozásban, az élet derűssé, színessé tételében.

Az egészség három pillére: a tisztaság, a helyes táplálkozás és az egészséges életrend — a mozgás, a ruházkodás és a káros szenvedélyektől való tartózkodás is beletartozik — biztonságot jelent, egyenlőségjellel kapcsolódhat az egészséghez. De ha egy, csak egyetlen pillére is roskadozik, akkor nem hajthatja a fejét '.nyugalomra az ember, mert meginog az, amit az egészség prófétája a test békéjének: az egészségnek nevez.

Elsők között az erdészek és a kiskereskedők

munkatársai, az SZMT-szék- ház dolgozói egynapi munkabérüket küldték el, az írólat a kommunista szombaton részét

füzetben. Ezt a füzetet lapozgatjuk Szoó Bélánéval, a Vöröskereszt megyei val.

— A felhívás megjelenése után szinte azonnal reagáltak egyes vállalatok, intézfoglalkoztató vállalatok nyújtanak támogatást, de sok kis- titkárá- község, magánember is —, mondja Szoó Béláné, majd hozzáteszi: — Még budapesti befizetések is vannak!

A Malinovszkij úti Vörösajánlotta fel a profiljának megfelelő segítséget az építkezéshez. Társadalmi munkát ígértek a vízvezeték beszereléséhez, a belső munkálatokhoz, takarítóbrigádok, egyéni vállalkozók jelentkeznek a Vöröskeresztnél.

Ügy fest tehát, hogy ha a lelkesedés, az anyagi támogatás az eddigiekhez hasonló lesz. ha a megye, a két város nagyüzemei is megnyitják pénztárcájukat, felépülhet Salgótarjánban az áhított szociális otthon. ,

Felhívás és ami mögötte van

„Nógrád megye az idősekért” — ezt a címet viseli az a felhívás, amely a közelmúltban látott napvilágot a sajtó hasábjain, s amely igencsak felcsigázta* a közvéleményt. A vöröskereszt ugyanis kéri a megye üzefneit, intézményeit, vállalatait, a lakosságot, hogy pénzfelajánlással és társadalmi munkával járuljanak hozzá egy, a megyében felépítendő szociális otthon költségeihez.

Nos, a felhívás a legtöbb helyen egyetértésre talált, ám hallatták hangjukat a hitetlenek is. Szerencsére ők az elenyésző kisebbség. Mert az üzemek, vállalatok vezetői, szocialista brigádjai, a lakosság nagy része megértéssel és segítőkészséggel fogadta a felhívást.

Mert társadalmunk tagjai tintában vannak azzal, hogy hazánkban egyre nő az eltartottak, az idős emberek száma. Ez jó is, meg terhet is jelent. Jó azért, mert az ország életszínvonalának fokát, stabilitását jelzi az idősekről való gondoskodás, és terheket jelent, mert a lehetőségeink, anyagi helyzetünk sok esetben nem engedi meg, hogy ezen fontos feladatunknak maradéktalanul eleget legyünk.

De nézzük, mi a helyzet a megyében! A már meglevő szociális otthonok nem tudnak minden kérelmet teljesíteni. Jelenleg háromszáz kielégítetlen szociális otthoni igény van.

A gondokat enyhítendő tervezik, hogy Balassagyarmaton 11« hellyel bővítik a szociális otthont, Ludányban száz férőhelyes pavilon épül, és 84 krónikus ágyat létesítenek a megyei kórházban.

S emellett épülne, társadalmi összefogással Salgótarjánban a száz férőhelyes szociális otthon. A felhívást közreadó szervezet, a megyei Vöröskereszt bízik abban, hogy ez sikerül, ismervén az.- emberi segítőkészséget, a közös ügyek önzetlen támogatását.

Az új szociális otthon felépülé-' se számtalan gondot oldana meg. Elsősorban az idős, elhagyott öregek életét színesítené, de enyhítené az ápolásra szorulók, azok családtagjainak gondját is. Az elképzelések szerint az új otthon, nyitottsága révén, napközben fogadná a lakással rendelkező nyudíjasokat is. Klubszobájában beszélgethetnének, tévézhetnének, kedvük szerint munkálkodó halának az idős emberek. Vagyis napközi otthont is helyettesítene.

mények. De sok volt az egyé- kereszt-szervezet, az acélgyá- ni pénzküldemény, felaján- ri öregek is küldtek a közös- lás is. Hogy bízunk-e az ak- be. A somlyóbónya-telepiek,

ció sikerében? Nagyon bí- jobbára idős emberek 4500 zunkl Hiszen a megye lakos- forintot gyűjtöttek össze. A sága már többször bizonysá- Somlyói pék ötszáz forintot

„Az ember nem lehet meg szó nélkül..."

A legbecsesebb és legszebb ajándék «— a derű és béke egysége — az egészség, amit őrizni, dédelgetni, félteni, és amiéit dolgozni kell. amíg csak ember él ezen a földön.

got tett segítőkésaségéről, Ö6z- szefogésáról. i

Nézzük, miről vall az említett füzet?

A megye kiskereskedői, az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság elsőnek adta fel a több tízezer forintos küldeményt Csatlakozott a felhíváshoz a ruhagyár egy szocialista brigádja, a sütőipari vállalat vöröskeresztes alapszervezete, a Volán Kun Béla Szocialista Brigádja, a Volán-irodaház dolgozói. A TIT megyei szervezetének

ajánlott fel. Dr. Krajcsovics Pál, aki ötven éve orvos, ezer forinttal támogatta a felhívást.

Sokak számára talán kevésnek tűnik ezer-ötezer forintok említése, ha azt nézzük, hogy a tervezett szociális otthonra több millió forint kell. Ám „a sok kicsi sokra megy” elv alapján elmondható, hogy az apróbb- nagyobb küldeményekből áll össze a pénz, amelyből az építkezés megindulhat.

— Nagyon sok vállalat

Mottó: Nem mindig a gyerekek rosszak, olykor a körülmények szülik a magányt.

A csengetés után sokáig kell várni. Mindaddig, míg Sára néni a három szoba távolságából az ajtóhoz tipeg, örül a látogatónak, napközben ritkán nyitják rá az ajtót. Hely- lyel kínál az öblös karosszékben, ő maga — öregek szokása — tesz-vesz, motyorog. Ide pakol, oda rak. Hirtelenjében nem is tudja, mit kezdjen a vendéggel.

Finom almaillat lengi be a szobát.

— Jonatán — mutat Sára néni a szekrény tetejére, ahol a befőttek társaságában jól megfér a sok-sok piros alma.

— Ezt a szobát ritkán fűtöm. Tárolhatom hát idebenn a gyümölcsöt. A kisebbik lányom küldi az Alföldről. Tudja, ő oda ment férjhez.

Á 85 esztendős Sára néni két gyereket — egy fiút és egy lányt — nevelt fel a kis családi házban. Aztán a gyerekek felnőttek, a lány elkerült, a fiú ugyan Salgótarjánban lakik, de „jaj nagyon elfoglalt ember, nagytudású”. Csillog a szeme Sára néninek miközben ezeket mondja, aztán; — Nagyon hálás, jó gyerek, sokat törődik velem, csak hót nem őrizhet itthon egész nap. Nem. várhatom, hogy a szoknyámon üljön. A menyem, no ő is aranyos. Minden délben hozza az ebédet,

vacsorát. Mondom is neki, magam is.

— Megvolna mindenem; mégsem vagyok elégedett. Magamra maradtam, s ez így nem jó. Sokat unatkozom. Olvasni, tv-t nézni a szemem miatt nem tudok. Így aztán széket húzok az ablakhoz, elnézem a kertben a fákat, bokrokat, hogy vetkőzik le egyik ruhájukat, a másik után. Beszélek is nekik. Ne nézzen bolondnak! Beszélek, mert az ember nem lehet meg szó nélkül.

— A fia miért nem maradt a családi házban?

— Központi fűtéses kellett neki a városközpontban. Hívtak oda, de én megmakacsoltam magam. A fiatalok éljenek egymás között, öreg maradjon az öregekkel. Most megint magamra haragítottam őket. Azt kértem, vitessenek szociális otthonba. Igen, ott az öregek között jól meglennék. Nem kellene naphosz- szakat kuka módon élni. — De mama? — háborodott fel a menyem. — Mit mondanának rólunk az emberek? — Engem az nem érdekel, ki mit pletykál. Én csak azt tudom, ha így kell tovább élnem vagy meghibbanok, vagy meghalok. Világéletemben emberekhez voltam szokva, meg nyüzsgéshez.

Aztán Sára néni elpanaszolja, hogy mostanában azzal ámítják, nincs hely a szociális otthonban, még a jobban rászorulóknak sem. — Így igaz, Sóra néni, valóban nincs hely — győzködöm jó-;

minek fáradozik, marad abból a kis főzelékből, húsból estére is. Tudja nem eszek én már, inkább csak csipegetek.

Elnézem Sára néni apró, vézna kis termetét, ahogy to- tyorog a lakásban. Büszkén mutatja az olajkályhát. Azt is a fiától kapta, né kelljen kínlódnia á fűtéssel.

Beszélni kezdek neki arról,' talán majd Salgótarjánban, ha felépül. Az öregasszony felvillanyozódik.

— Hát az csuda lenne! A' gyerekek mindig meglátogatnának, én is mehetnék hozzájuk bármikor. Nem lennék egyedül egész nap. Hát az csuda lenne!

A közösségben jobban telik az idő, színesebbek a hétköznapok

NÚGRÁD — 1980. december 6., szombat 5