Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-05 / 285. szám

Barangolás a „mindenki asztala" korül 13.)

Mi kell a munkásnak ?

Jólértesült barátom a füstös presszó parányi asztala mellett rágja a fülembe, tudod-e mi kell a munkásnak? Ne hidd, hogy megelégszik azzal, ha rak valamit a gyomrába. Egy frászt! Legalább háromféléből válogathasson. De az aztán olyan is legyen. Energiapótló, erőt adó. A munkás szeret enni, de csak jókat . . . (Jólértesült barátomnak bizonyára igaza van. hiszen maga is közéjük tartozik).

1. „A megye területén 21 saját kezelésben levő és 13 szakvállalat, vagy ÁFÉSZ által üzemeltetett konyha gondoskodik a különböző gyárakban, intézményekben dolgozók ellátásáról. Ezek az egységek összességében naponta mintegy 11 000 adag ételt termelnek és szolgálnak ki. A dolgozók részvételi aránya 10—45 százalék! (A megyei NEB jelentéséből).

Azt mondja a kőbányász: — Na most kipakolok, ha lehet. Itt van nálunk ez a konyha, Nógrádkövesden. Nézzen be, se hűtőszekrény, se korszerű edények. Van egy elektromos tűzhely, meg egy sütő, aztán kész. Persze, nekünk mindegy lenne, hogy min főznek, ha jót főznének! Kemény munkát végzünk mi odakint a kőbányában, mar a hideg, kifúj a szél, fogy a fizikai erő. Ebédre laktatós, kiadós ételt, szeretnénk. Néha adnak rántott húst, ezt, azt, de olyan is volt, hogy sárgaborsóleves, meg lekváros bukta. Ez került személyenként 18 forintba? Mert annyi egy ebéd. Hét ötven a dolgozó zsebéből, a többi a vállalatéból. .

A nógrádkövesdi kőbánya saját kezelésű konyháján szakképzett ember nincs. Étlapot nem állítanak össze előre. Egyik napról a másikra dolgoznak. A gyenge kalóriaértékű ételek a ritkábban előforduló húsételek ellensúlyozására szolgálnak. Pedig a nehéz fizikai munkát végző bányászoknak rendszeresen kell a magas kalóriája étel.

— Intézkedtünk — mondják a szakszervezetnél. — Elrendeltük a konyhai ellátáshoz szükséges hűtőszekrény beszerzését, az edények kicserélését

— És a szakember?

A kimondatlan válasz; — Arra nincs remény. 2

2. „A munkahelyi konyhák általában kétféle menüt készítenek. Pozitív példa a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, ahol naponta háromféle menüből választhatnak a dolgozók. Ezek azonban azonos

nyersanyagértékkel készülnek”. (A megyei NEB jelentéséből).

Hát igen. A választék. A kínálat. Ezzel lehet becsalogatni a dolgozókat az üzemi étkezdébe.

— Csakhogy az örökös sorbaállásra ráun az ember. Műszak végén állandó a tumultus. A bejárók ezért nem ebédelnek a gyárban. Az Igaz, hogy itt jobb, mint . az előző munkahelyemen a síküveggyárban. Ott csak hét-nyolc- szori váltással étkezhetnek a dolgozók. Aki bírja idegekkel.

Az étkezés differenciálása. Kívánatos lenne. Hogy az alkalmazottak, irodai dolgozók ne ugyanazt a kalóriájú ételt kapják, mint a fizikai munkások. Erre csak az étlap szerinti étkezésnél van lehetőség.

3. „A szervezett étkeztetés jelentősége a kereskedelmi vendéglátásban fokozódó, mivel a felnőtt- és diákétkeztetésbe egyaránt bekapcsolódnak. Előreváltott couponok vállalatok részére történő értékesítésével a vizsgált szervek közül csak a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat foglalkozik”. (A megyei NEB jelentéséből).

A városban levő intézmények, kis hivatalok dolgozói egyre-másra panaszkodnak, hogy miközben a gyárak, üzemek megteremtik a dolgozóiknak a meleg ebédhez jutást, addig ők kényszermegoldást keresnek. Pedig, ami másnak jár, az jár nekik is.

, ök is a piacról élnek.

Ha Salgótarján utcáin de- Iente végigsétálunk, láthatjuk, hogy a hivatalnokok,, alkalmazottak mennek minden irányba a Kővártól a Nemzeti éttermén keresztül a Sörbárig. Kinek, hogy engedi a pénztárcája.

Sz. Kálmánné: — Nekem senki ne mondja, hogy a tíz forintos jegyből meg lehet ebédelni. A coupon önmagában csak az alapot biztosítja. Plusz tíz-tizenkét forint, ha az ember jól akar lakni. De akkor még nem is azt választja, amit szeret, hanem azt, ami olcsó és laktató.

4. Na és mi a helyzet a falvakban, apró településeken?

— Nagyon sokféle embert étkeztünk naponta. Csak menüből 120 adagot főzünk — mondja Mészáros Ferenc, az endrefalvai ÁFÉSZ- vendéglő vezetője. — Ide járnak a tanácstól, a ka- rancssági tsz-ből, az endrefalvai tsz-ből is. Az előfizetéses menü napi 18 forint. Nálunk az egytálétel megy. Birkapörkölt, babgulyás. gombóc, de

minden héten .szállítunk halat is.

Az egytálétel megy — mondta a főnök. Pedig nem olcsó mulatság. Egy halászlé; 25,10. egy babgulyás 18,50.

— Fizessen, aki bírja! Én, meg a magam korú asszonyok a tsz-ből felkelünk hajnalban, aztán főzünk egy nagy fazék babot, káposztát.' Eltart .öt napig is.

5. „Étlap szerinti étkeztetést a vizsgált egységek közül ez év január 1-től a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat által üzemeltetett VEGYÉP- SZER étkezdéje biztosítja. Az új szolgáltatás népszerűségének alapja, hogy ez a konyha a naponta kiszolgált adagok mintegy ötven százalékát „a la carte” rendszerben értékesíti”. (A megyei NEB jelentéséből).

Ez aztán az étlap. Rántott gombafejek, milánói makaróni, töltött káposzta, gulyás, kétféle előfizetéses menü, plusz egy harmadik, amely a nehéz fizikai munkát végzőknek készül magasabb kalóriaértékkel.

— Naponta 800—900 adag, 10—12-féle étel készül nálunk. Az előfizetéses 13,20-as menü mellett étlapról étkezhetnek a dolgozók. Viszonylag olcsón. Amióta ezt a szolgáltatást bevezettük, megduplázódott az étkezők száma. Hatszáz előfizetésünk van — mondja Kondorosi András főszakács, beszerző, a konyha „lelke”.

— Jó a kapcsolatunk a személyzettel. Ha azt moadjuk, holnap milánói makarónit szeretnénk, megcsinálják — így S. Istvánná irodai dolgozó.

A nehéz fizikai munkát végzők a hagyományos, házias ételeket kedvelik; Az az igazi a kétkezi munkásnak, babgulyás, töltött káposzta.

Ez lenne tehát a jövő útja? A VEGYÉPSZER konyhája eddig ezt bizonyítja.

Gondok rostája

A közétkeztetés beláthatat- lanul hosszú asztalát naponta ezrek és ezrek ülik körül Nem várnak ezüst evőeszközre, porcelán tányérokra, frak- kos pincérekre. De azt igen is elvárják, hogy jó minőségű, elégséges étel kerüljön az asztalra. Hogy megfeleljen gyereknek, és megfeleljen felnőttnek. Mert igaz, az ember nem azért él, hogy egyék, de azért eszik, hogy éljen.

Hogy jó közérzettel tudjon alkotni!

(Vége) Kiss Mária

Akadozva,

neki-nekilóduiva

A zord időjárás próbára tesz gépet, embert egyaránt, de szinte mindig nagyüzem van *

szénosztályozón.

nak tűnik — sikerült mérsékelni a fluktuációt és mérsékelni a gondokat

Szentigaz: a gumicsizma a legpraktikusabb lábbeli Nagy- bátonyban, a szénosztályozón, mert bokán fölül ér a mindent elborító, fekete sártenger. Haragos fröcsköléssel nek Mé i volt merszük eljönnek-mennek a kazán kul— Ügy tudom, hosszú ideje létszámhiánnyal küszködfejtés szenével a nagy ZIL teherautók, fent csillék csattognak a kötélpályán, mozdony tolat hosszú szerelvényt a csúszdán kizúduló szén alá.

— Nem volt mindig ilyen nagyüzem önöknél — mondom Simon Zoltánnak, a kül- üzem vezetőjének.

— Sajnos, nem. Nagyon akadozott ebben az évben az aknaüzemek termelése, s így a mi munkánk is. Kevesebbet kellett dolgozni, de ez sokkal rosszabb, mint amikor folyamatosan megy az üzem, A szakaszos, töredezett tevékenység rossz az embereknek.

Nem tudnak úgy belelendül- , ... ,,

ni és a sok állás kedvezőtle- szlni Ahonnan, az elonyi munkáskéztől megszabadulnak?

— Volt. Maga az itteni törzsgárda, a stabil mag, a szocialista brigádok tagjai há- borogtak már a sok fegyelmezetlenség ellen és álltak ki határozottan amellett, hogy „menjen, akinek mennie kell!” Vállalták: inkább dolgoznak kevesebben, de akkor úgy, ahogy kell, sőt még jobban.

— Am jövőre még nagyobbak lesznek a feladataik, mint az idén. Ha jól tudom, az aknák termelése és a jelenleg is üzemelő kazár-pólyosi külszíni fejtés mellé „belép” a mátranováki, kőtetői külnül hat ki a munkafegyelemre.

— Amivel egyébként is sok bajuk van...

— Valamikor így általánosíthattunk, de tavaly és főleg ebben az esztendőben sokat változott a helyzet. Igaz, év elején huszonöt-harminc dolgozónktól meg kellett válnunk és meglehetősen sok fegyelmit kellett „kiosztani”, ám — látszólagos ellentmondásVáltozó főszerep

Egy évtized alatt hatezer tonnáról 900-ra zsugorodott a mosószappan-, ugyanakkor kilencezerről 13 ezer tonnára nőtt a pipereszappan-termelés. Ez a kiragadott példa is azt igazolja, hogy a vegyipar folyamatosan alakul, igazodik a változó feltételekhez és követelményeidhez.

A most befejezés előtt álló ötödik ötéves terv már a harmadik olyan középtávú program, amelyben főszerepet játszik it vegyipar; fejlesztése éppúgy, mint termelése, hatékonysága növelése. Csupán emlékeztetünk rá: hosszú időn át vitatták a jelzett sorrendet, ám a gyakorlat igazolta azt a helyes fölismerést, hogy a gazdasági növekedésben, a termelési szerkezet korszerűsítésében a vegyipar lényeges elem. Bizonyítja ezt, hogy 1975 és 1979 között összehasonlító árakon — a bruttó termelés alapján — a vegyipar növelte a legjelentősebb mértékben részesedését a szocialista ipar összteljesítményéből; 14,5-ről 16,8 százalékra.

Imponáló haladási út, tiszteletet parancsoló részesedési arány. Ez azonban sok más mellett azt is megkövetelte, hogy a társadalom sok milliárd forintot költsön fejlesztésre. Csak egyetlen példa: a Tiszai Vegyi Kombinát polipropiléngyárára 3,9 milliárdot költöttek. Szükség volt arra is, hogy a gazdaság más területein — az építőipartól a mező- gazdaságon át a vízgazdálkodásig — megteremtsék a vegyipar előállította áruk fogadásának, felhasználásának feltételeit.

Hatásos, erőfeszítések és —r meglepetések. Röviden így jellemezhető a vegyipar mögött álló, s a dinamizmus jegyében eltelt évtized. Kellemes meglepetés volt például, hogy kiváló minőségű PVC-port tudnak előállítani — és nagy mennyiségben exportálni —, ám az már kellemetlen meglepetésként hatott, hogy a hazai műanyag-feldolgozás messze elmaradt az alapanyag-termelés bővülésétől. Rá kellett jönni: a főszerep ugyan lényegét tekintve változatlan, tartalma, közege azonban gyorsan változó.

A népgazdasági érdekekkel összhangban a kőolaj-feldolgozó ipar termelése a legutóbbi tizenkét hónapban visz- szaesett, ugyanakkor erőteljesen nőtt — a többi között —, a növényvédő szerek előállítása. Az ilyen és hasonló változások nyomán alakul ki a főszerep „szövegkönyvének” cseréje; a vegyipari fejlesztés új arányainak, irányainak együttese.

Ma már körvonalazódtak annak a központi fejlesztési programnak a főbb céljai, amelynek eredményeként a hatodik ötéves tervben a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier- (az előbbi kettő hatóanyagai) gyártás kap kiemelt helyet a vegyipar egészén belül. S fel kellett ismerni azt is, hogy javítani kell az összhangot a műanyagok esetében az alapanyagok termelése és a készáruvá történő feldolgozás között. Ezzel lényegében azt is kimondtuk, hogy a nagy, látványos fejlesztések többségének helyébe a belső szerkezeti átalakulások kerülnek. Egy-egy részterületen belül olyan technológiákat kell alkalmazni és olyan termékeket kell gyártani, amelyek eredményeként bővül és nyereségesebbé válik a termelés.

Nem lesz könnyű hozzászokni a főszerep ilyen — a korábbival sok mindenben ellentétes — értelmezéséhez. Hiszen ötéves átlagban is a vegyipar volt a népgazdaság leggyorsabban fejlődő ágazata. Tíz esztendeje mindig itt emelkedett a legnagyobb mértékben a termelékenység. A hatodik ötéves terv —, mint más területeken is természetesen — korábbiaknál jóval szigorúbb követelményeket támaszt' a vegyiparral szemben.

Az eddig is nagy iramban bővülő, kivitelnek nemcsak a fenntartása, hanem a fokozása, a nemzetközi munkamegosztás kamatoztatása ezért éppúgy ott van az újra tanulandó főszereplői szövegben, mint az energiatakarékos technológiák előnyben részesítése, a felhasználói igények rugalmas kielégítése. Ott van az is, amit a munkaerő észszerűbb hasznosításáért tenni kell, azaz: a főszerep mindig rang, de mindig is sokat követel. Ez a követel több mint 110 ezer embernek — az ágazat dolgozóinak címzett cselekvési program. S ez az igazán szép ebben a főszerepben; ennyien alakíthatják.

1. gzetes elképzelések szerint több mint 300 ezer tonna szenet szállítanák majd a nagybáto- nyi szénosztályozóhoz. Képesek lesznek ennyien úgy dolgozni, hogy ne legyen fennakadás ?

— Jogos kérdés. Huszonötharminc olyan dolgozó kellene. akik stabilak, lehet rájuk számítani teljes biztonsággal, akikről tudom: holnap reggel meg délután is, ahogy a munka követeli, ott állnak a gépek mellett. Egyébként a munkaerővel nálunk csaknem mindig gond volt. Most is. Egyetlen embertartalékom sincs, bányásznyelven mondva: mindenki telepítve van, s ha valaki hiányzik a láncból, az nagy gondokat okozhat.

— Egyébként rendben lennének ?

— Nézze! A szénosztályozó lassacskán harmincéves lesz. Megöredegett, berendezései elavultak, és javításukra annyi időt kell fordítani, hogy az már erőnket meghaladja. Tol- dozgatjuk-foldozgatjuk csak és nagy siker volt, hogy az idén jelentős összeget kaptunk a vállalattól ez irányú munkákra. Majdnem kétmillió forintot költöttünk a tetőszer- kezet javítására, ami .nagyon fontos teendő volt, már, hiszen a vjz csak ott nem csor- gott-ömlött be, ahol nem akart. Két és fél millióba került a hatos számú, legfontosabb iparvágány felújítása, és százezrekbe a hídmérleg és a tolópad nagyjavítása. A legégetőbb munkákat elvégeztük, s úgy-ahogy, de megyünk.

— A külső szemlélő észrevételei szerint mintha a vállalatnál kevesebb figyelmet szentelnének az önök üzemére. Pedig valamennyi felszínre hozott, kitermelt tonna

(Bábel László felvételei

szén végül is itt, az önök „kezén” megy keresztül. Hiszen, hiába az esetleges túlteljesítés, ha az osztályozó képtelen ennek továbbítására, „kezelésére.”

— Valóban, a vállalatnál nem szerepelünk az első vonalbeliek között. Esztendők óta húzódnak már bizonyos nagyjavítások, sőt rossz szervezések is hátráltatják a munkánkat. Ez utóbbiak között a legfontosabb lenne a tervszerű megelőző és karbantartó munka hovatartozásának felülvizsgálata, mert hovatovább tarthatatlan állapot lesz, hogy másüvé tartozó, meglehetősen kevés létszámú gárdával tartsuk fenn a — már említettem — elöregedő szénosztályozó folyamatos üzemelését. Igaz, szép és okos tanulmányok készültek már, több mint egy évvel ezelőtt gondjaink megoldására, de igencsak jó lenne, ha az abban foglaltaknak csupán töredéke is megvalósulna Mit sem érünk papírra vetett megállapításokkal.

— Tényleg elképzelhető, hogy az önök üzemén megbukhat egy esetleges, jöyőbéli eredményesség ?

— Ha minden marad úgy, miként most, igen. Bár mi, hogy az idén a termelés akadozása miatt kevesebbet dolgoztunk, több időt fordíthattunk karbantartásra, felújításra. Rekordidő alatt elvégeztük a kötélpálya nagyjavítását, úgy hogy ha már most is így lenne, akkor pillanatnyi megállás nélkül érkezhetnének osztályozásra a csilléket megtöltő szenek tonnaezrei. Berendezéseink, korukhoz képest kifogástalan állapotban vannak,* csak hát, mint mondottam az előbb, még néhány igazán jó. dolgos munkáskézre lenne szükségünk. Meri azt sem akarjuk, mint ami az idén is megtörtént, hogy bányamentők lapátolják 3—400 forintos műszakbérért a — sarat.

Félcipőben tapossuk a híg sarat Simon Zoltánnal, aki, — miután néhány megújhó- dott berendezést megtekintettünk, — hangosan gondolkodva emlegeti azokat a teendőket, amelyekre ott fenn, a vállalatnál, még jobban oda kellene figyelni. Mert a nagybá- tonyi szénosztályozó nem egyszerű külüzem! S a gondok rostáján, melyekből elég sok van a vállalatnál, néhány fontosabb idevalósi panasz is fennakadhatna a hamarosan elintézendő dolgok listájára írva.

Karácsony György

NÓGRÁD — 1980. december 5., péntek

(