Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
Fílmiegyzet Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni Papp Laci a magyar ökölvívás, sőt a több évtizedes sportmozgalom kétségtelenül egyik legismertebb, legnépszerűbb személyisége. Ezért aztán könnyű is, meg nehéz is filmet készíteni róla. Köny- nyű, mert a nézők szeretik, jól emlékeznek sikereire, olyan, mintha személyes ismerősük lenne, igy a film nem más számukra, mint egy régi baráttal való új találkozás. És nehéz, mert a néző tényleg sokat tud Papp Laciról, az alkotóknak azonban másfél órán át valami érdekeset kell nyújtaniuk, le kell kötniük a néző figyelmét. Gulyás Gyula és Gulyás János, akik a Balázs Béla Filmstúdióban kezdték pályafutásukat, külöm-külön és együtt már számos dokumentum- és kisjátékfilmet készítettek, de a Pofonok völgye az első, széles hálózatban bemutatott, teljes estét betöltő filmjük. A Gulyás testvérek eddigi műveinek főbb jellemzői a problémafeltárás, a kritikus szemlélet, az állás- foglalásra való kényszerítés. Tehet-e dokumentumfilmes ennél többet? Filmjük kapcsán — a sok önként adódó kérdésből — a következőket lenne érdemes kiragadni. Milyennek mutatkozik Papp Laci a Pofonok völgyében, teljesen megegyezik-e az eddig róla kialakított képünkkel? Milyen egyéb kérdések vetődnek fel Papp Laci ürügyén? S végül: hogyan aknázták ki az alkotók a dokumentumfilm adta lehetőségeket? Papp Lacinak jellegzetes a mosolya, cinkos a kacsintása, eredeti, szellemes a szövege („Elkezdett felállni és nem akart vége lenni.” „Neki már csináltam játszóteret az etetőjéből.”), őszinte, természetes. Azt, hogy háromszoros olimpiai bajnok, büszkén tudjuk. Az is közismert, hogy milyen szigorúak az edzési módszerei, valamint, hogy a MOM szakosztályától az Óbuda téeszig, merre járt és szerzett dicsőséget. Mindez személyes beszámolóból és régi filmfelvételek mozaikjaitól áll össze. A legizgalmasabb kérdésekre azonban még a Gulyás testvérek sem tudnak kimerítő választ adni. Miért nem lehetett világbajnok Papp Laci? Hogyan romolhatott meg ennyire az Ádler Zsdgmonddal való kapcsolata? Miért fordult ellene nyíltan néhány tanítványa? A válaszokat talán megadja az idő. Gulyásék filmje elkerüli a portrék gyakori csapdáját: nem akarnak nimbuszt csinálni, nagyobb hőst a hősből. Sőt! Szépítge- tés nélkül ismertetik az ellentétes véleményeket is, s nem titkolják el Papp Laci emberi hibáit. De a néző természetes kíváncsiságát jobban kielégíthették volna, ha szentéinek pár percet a magánéletre is, vagy mondjuk, megszólaltatják a néhányszor megjelenő fiát. A Papp Laci- kép végül is nem lett gazdagabb, a film erénye nem ebben áll. A kor bemutatása, a három olimpiáról s a közben itthon zajló eseményekről, az ötvenes évek elejéről, majd az 56-ról szóló tudósítások önmagukban is érdekesek. A mérkőzések annyi év után is izgalmasak, a győzelmek tiszteletére felcsendülő himnusz, vagy a sikeres olimpikonok fogadtatása ma is megható. De a film nem csak a múltban időz, hanem bepillant egy mostani MÖSZ vezetőségi ülés vitájába, s itt persze nem a kemény ököl dönt. Papp Laci újra találkozik régi nagy ellenfeleivel, Borisz Tyísinnel és pietrzykowski- val. Szinte fels oro Ihatatlan mindaz, ami Papp Laci ürügyén az alkotóknak eszébe jut. De a film többszintűsége, pergő ritmusa lehetővé teszi, hogy kül- és belpolitikáról, sporttörténetről, generációs problémákról, a népszerűség kérdéséről, igazságról és igazságtalanságról, becsületről, kitartásról egyaránt szó essék. Sajnos gyakran csak érintőleg, mert hisz a filmidő is véges. Gulyásék hűségesebbek maradtak volna önmagukhoz, ha kevesebbet fognák, de abban mélyebbre jutnak. Papp Laci népszerűségét tanúsítja az a sok riport, újságcikk, fénykép, plakát, bélyeg, filmfelvétel, melyek róla készültek. Az alkotók nagyon változatosan és ötletesen használják ezeket az eszközöket, sőt azt is megengedik maguknak, hogy hivatkozás történjék a készülő Pofonok völgyére és Gulyásék olykor maguk is a kamera elé lépnek. Szigorú időrendi-' séget nem követnek, de a helyszínek egymás utáni sorrendje sem szabályos. A film alkotói egy évig jártak Papp Laci nyomában, rögzítettek néhány közönségtalálkozót, megrendezett és véletlen találkozást, interjúkat készítettek sporttársakkal, megszólaltatták az utca embereit, de Müller Péter írót és Marosán Györgyöt is. A film inkább egy másfél órás beszélgetés, megfelelő háttéranyagokkal illusztrálva (olyan tökéletesen, hogy egy megkezdett mondat nemegyszer egy máskor és másutt készített snittben fejeződik be), nem pedig a felkutatott dokumentumok tetszetős, kerek, egésszé formált kompozíciója. De ez az esetlegesség, közvetlenség, rítmusosság végül is tökéletes összhangban van a keményöklű Papp Lacival, akinek bőséggel kijutott abban á bizonyos Pofonok völgyében. — ko — A magyar képzőművészet története Tíz év alatt nyo c kötet A magyar képzőművészet történetét átfogó, sok kötetes feldolgozásának kiadására vállalkozott az Akadémia Könyvkiadó. Napjainkban nemcsak a magyar _ művészettörténet feldolgozása vált időszerűvé, de ugyanilyen igény jelentkezik egységesen szintetizáló jelleggel az egész magyar kultúrában — mondja Németh Lajos, az ÉLTE * művészettörténeti tanszékének vezetője, a készülő első kötet szerkesztője. — Mindeddig csupán egy kisebb terjedelmű, kétkötetes művészettörténeti kézikönyvet használhattunk összefoglaló műként és a művészeti lexikonokat. — Ez a roppant nagy vállalkozás milyen előkészítő munkálatokat igényelt? — Az Akadémia intézetei megalakulásuk után rögtön legfontosabb feladatuknak tekintették a kézikönyvek publikálását. A művészettörténeti csoport is kidolgozta programját. Természetesen már addig is folytak történeti kutatások. Ettől kezdve azonban még nagyobb intenzitással láttak nekr a munkának. A dokumentációs központ forrásmunkák után kutatva már a hatvanas években szervezni kezdte a levéltári kutatásokat. A fiatal, ambiciózus gárda az úgynevezett „fehér foltok” felszámolására törekedett. Ebben a feladatban nemcsak a művészettörténeti. kutató- csoport, de az egyetemek oktatói és a múzeumok munkatársai is szerepet kaptak. Ennek keretében egy sor kiállítást szerveztek Pécsett, Székesfehérvárott és Szolnokom. Jelenleg is látható egy kiállítás a „felvilágosodás korszakáról”, amelyről tanulmánykötetet is publikáltak és amelyet később meg is vitatnak. — Hogyan, milyen elképzelések alapján készülnek majd az egyes kötetek? — Az egyes korszakok feldolgozására munkacsoportok alakultak. Az előkészítés során elméleti-módszertani kérdésekben bizonyos vitáink voltak, főleg korszakalkotási problémákról. Az Aradi Nóra főszerkesztésével készülő magyar művészettörténeti sorozatot végül is nyolc önálló kötetben szeretnénk megjelentetni. Ezek sorrendben a következők lesznek: a kezdetektől a középkorig: a XIII—XIV. század; a XV— XVI. század; a reneszánsz a XVI—XVII. század; a XVIII .—XIX. század 1880-ig; az 1890. és 1919. közé eső korszak; a két világháború közötti korszak és a jelenkor. Az egyes korszakok között nem vonunk merev határokat, olykor nagyon is átfedik egymást. — Miként tervezik a kötetek megjelenését? Melyik lesz az első? — A könyvek a kéziratok ■elkészülésének sorrendjében kerülnek nyomdába. Elsőként az általam szerkesztett századfordulót felölelő korszakot jelentetjük meg. Ezt követi majd Marosi Ernő által szerkesztett, a két világháború közé eső korszak feldolgozása. A terveink szerint mind a nyolc kötet kézirata el készül 1985-ig, vagy ’86-ig, és legalább évenként egy kötetet publikálásra számítunk. — Hol tartanak ma az első kötettel? Miként állt össze a századforduló művészettörténete? — A kötet már nyomdában van, egy évig tartó szerkesztői munka után, amelyet valójában tízéves előkészítés, áldozatos tevékenység előzött meg. Kisebb munka- csoporttal dolgoztunk, de minden egyes témának megvolt a maga szakembere és ez bizony komplikálta a munkát. Korrigálnunk kellett az átfedéseket és egyes értékeléseket Először is igyekeztünk kialakítani a közös módszert A bevezető tanulmányom megírása után a munkatársakkal közösen megvitattuk a könyvet éppen úgy, mint azt követően egy fejezetmodellt is, amelyet belső munkatársakkal együtt írtunk meg. így állt össze közös munkában a nyolcvanegy íves első könyvünk. — Mit tartalmaz majd a századforduló magyar művészettörténetének összefoglaló munkája? — A bevezető tanulmány után következő második rész művészetszociológiái kérdésekkel, továbbá a technikai fejlődésével, az esztétikai fejlődéssel, műzeumüggyel, pedagógiai kérdésekkel foglalkozik. A könyv harmadik része pedig történelmi áttekintést kíván adni a korról, de egyáltalán nem kategorikus határvonalak meghúzásával. A szecesszió tárgyalásánál például nem kell majd külön végigböngészni az építészeti, vagy a képzőművészeti fejezetet. Stílusban, esztétikailag összetartozó témákat egvütt tálaljuk az olvasóknak. Újdonsága lesz a kötetnek, hogy a hagyományosan értelmezett képzőművészetet együtt tárgyaljuk a környezetkultúra elemzésével, a népi kultúrával, de emellett foglalkozunk a fotóművészettel és az iparművészetekkel is. — Bibliográfia? Illusztrációk? — Nagyon részletes értékelő, illetve forrás értékű bibliográfiát adunk a kötethez. Az illusztrációs képanyag pedig 300 oldalt tölt ki, köztük 32 színes képpel. Grafikák és építészeti tervek! Ezenkívül egy 1500 fekete-fehér reprodukciót tartalmazó külön kötetet is mellékelünk. Kronológiai sorrendben a művelődéstörténeti anyagok, enteriőrök, fotók, paraszti, művészeti alkotások és történeti anyag, kezdve az Országház építésétől a Tanácsköztársaság plakátjaiig. — Milyen tapasztalatokkal járt az első kötet szerkesztése a további munkát illetően? — Be kell vallanom, hogy nagyon szigorú szerkesztő voltam. Bár tartalmi változtatásokra nem került sor, tiszteletben tartván a szerzőket, de stílusbeli átdolgozásra annál inkább szükség volt. Mindenesetre jelentős tapasztalatokat szerezhettünk a következő kötetekhez. Más tanulságokkal is szolgál az eddigi munkánk, összefogta a szakmát, kollektívákat kovácsolt egybe és egy sor olyan kutatómunkát indított el, amelynek bizonyos része majd csak később térül meg, nem e kötetek megjelenésével, de minden bizonnyal hasznunkra lesz és fehér foltokat tüntetünk el a hazai művészettörténetből. S'/.émann Béla A salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ adott otthont a minap a salgótarjáni szimfonikus zenekar koncertjének. Talán a rendkívüli adásnapoknak is tudható, hogy a nézőtér félig volt tele. Pedig igazán érdemes volt elmenni erre a hangversenyre. Körber Tivadar szakavatott és egyben érdekfeszítö bevezetői nagy segítséget nyújtottak az egyes művek tökéletesebb megértéséhez. A Varázsfuvola-nyitánnyai kezdődött a koncert, melyben rögtön emelkedett pátosszal szálait meg a zenekar igazi hangja. A fúvőskar nagyszerűen egyöntetű, valoságteljes nyitóakkordjai után, atmoszférateremtő elevenséggel léptek be, a vonósok egymás Zenei krónika után a fugátóba. Ez a felemeld lendület az egész nyitányon végigvonult, melynek végére úgy éreztük, valóban kitárultak Sa- rastro csodálatos birodalmának kapui. Ezután Haydn híres D-dúr zongoraversenyét hallhattuk Lőte Enikő lenyűgözően magabiztos, remek dinamikájú és ritmusú, koncepciózus előadásában, ami a zenekarral karöltve szépen kidomborította Haydn nagyszerű elgondolásait, habár a lassú tétel főleg a zenekar részéről kusé szürkére sikerült. Szünet után következett az est igazi meglepetése és próbatétele, a zenekar Beethoven III. Eroica szimfóniájának tolmácsolására vállalkozott, és ezt a végső tapasztalatot leszűrve, derekas, a legnagyobb elismerést keltő helytállással teljesített is. A hivatásos nagyzenekarnak is komoly, megtisztelő feladatot jelentő 50 perces művét, amely Beethoven egyik leghíresebb alkotása, Róna Frigyes karmester és a zenekar csodálatra méltó kitartással, lelkesedéssel, és a beethoveni koncepcióhoz való legnagyobb hűséggel oldotta meg, és így forrott a nagyszámban amatőröket is foglalkoztató, jellegét tekintve sem profi zenekar egy élő szerves egységes egésizé. Ügy gondolom, hogy ez a mű egyben egy új kor kezdetét Jelentette a zenekar életében, az igazi nagykorúság elérését, fel- növekedését bármilyen nehéz feladatra, és az egyben, sőt elsősorban a közönség megnyerését jelenti. Dr. Erdős Gábor December a Krímben (2.) Bahcsisz Az IBUSZ és az Inturiszt kitűnő együttműködése a programok megszervezésében is napról napra megnyilvánult. Ezek közül említek most néhányat. Az építészetileg különböző stílusokat harmonikusan ötvöző livádiai palotával, az orosz cárok hajdani nyári rezidenciájává] kezdem, amely Jaltától pár kilométerre épült — többi között, nagyszerű Itáliai udvara van, sok film forgatásának színhelye —, s amely az 1945-ös jaltai konferencia emlékét őrzi. Pár hónappal a fasiszta Németország bukása előtt, 1945 februárjában Itt ült össze a három szövetséges nagyhatalom kormányfője, Sztálin, Roosevelt és Churchill, hogy megvitassák a világ és Európa háború utáni rendezésével összefüggő kérdéseket, megállapodjanak ennek alapelveiben. Ebben a palotában született meg az a határozat is, hogy 1945. április 25-én San Franciscóban összehívják az Egyesült Nemzetek konferenciáját, amelynek feladata az ENSZ alapokmányának végleges kidolgozása lesz. A fehér teremben tartották a konferencia üléseit, a terem közepén most is ott áll a kerékasztal, amelynél a döntések születtek. Vaszilij Jefanov „Jaltai konferencia” című festménye ezt az eseményt ábrázolja. A fehérmárványterem rejtett megvilágításban meleg hangulatot áraszt. Merőben más látványosságot kínál a Nyikitai Botanikus Kert, amelyet 1812-ben Szte- ven alapított, s amelynek nagy része volt a gyümölcs- és dísznövények elterjesztésében a félszigeten. Ma a páratlan szépségű látványosságon túl, világszerte ismert tudományos központ, ahol a világ növénykészletét tanulmányozzák. Kőtölgyfasor, legyezőpálmák, mammutfenyők, ■libanoni cédrusok csoportja, örökzöld világ fogadja itt a látogatót, a látvány oly megkapó, a kert tudományos értéke oly páratlan, hogy meg sem kísérelem érzékeltetni. Ehhez legalábbis botanikusnak kellene lennem. Az itteni növények egyúttal a föld történetének tükrözői. Másfajta történelemre emlékeztet Bahcsiszeráj, amely egész napos kirándulást jelent Jaltából, a hágón túl jeges, havas úton. A Krími Kánság egykori fővárosa 35 kilométerre fekszik Szimfero- poltól, Csufut-Kale, a barlangváros övezi a tatár kánok hajdani székhelyét. A kánok palotája a XVI. században épült, az idők során többször átépítették, többek között Potemkin herceg (1739—91), II. Katalin kegyence, akinek nevéhez fűződik a Krím-félszi- get Oroszországhoz csatolása, s a „Potemkin-falvak” kifejezés, amely a látszateredményekkel való hivalkodást jelenti. A káni rezidencia, a Dtván-terem. a hárem. a mecset, a sólyomtorony, a kánok temetője megannyi komor középkori legendát, halhatatlan szerelmet idéz. Szikrázó hidegben jártam a termeket, amelyek — lehetséges — magyar rabszolgabánatot is láttak. De nem erről akarok beszélni, hanem egy szökőkútról, a„könnyek kútjá”-ról, amelyet 1764-ben Omer perzsa mester épített Krím-Girej kán kedvenc felesége emlékére. „Szerelem az élet vize, hoztam neked két rózsaszálat. Szeretlek, el nem fogy sose költői könnyed, folyton árad” — írta Puskin A bahcsiszeráji palota szökőkútjához című versében. Az ötszirmú virág közepén könnyező szem alatt most is ott a két rózsaszál, egy piros és egy fehér, Puskin emlékére mindig frissen cserélik. A könnyek — a kút vize — kelyhekbe hullanak, kicsikbe és nagyobbakba, jelképezve a bánat áradását, apadását. Hányán megállnak e kút előtt — közöttük költők egész sora —, hogy megkérdezzék, Puskinnal szólva, „mi volt itt egykoron?” A könnyek pedig csak folynak, egy cseppet én is szétmorzsoltam újjaim között a hajdani szépség és szerelem emlékére, s tisztelegve a költészet előtt 4 NÓGRÁD — 1980. december 30., kedd A későbbi napokban csak „ráadás” volt a kirándulás a Fecskefészekhez — Jalta egyik jelképe ez a tenger fölé nyúló kőszirtre épült romantikus kastély —, vagy Alup- kába, Voroncov egykori palotájába, amelynek a tervét a múlt század első felének építésze, Edward Blor készített, aki közreműködött a londoni Buckingham-palota építésén is, miután az angol királyi udvar építésze volt. (A jaltai konferencia idején itt szállt meg Churchill). A palota parkja, fehér és fekete haty- tyúkkal, növényritkaságokkal, álomi hangulatba vonja az épületet Egyik este a tatár nevét őrző Ucsan-Szu vízesés zajló moraja, valamelyik délelőttön Csehov jaltai háza, vagy a jaltai tájmúzeum szkíta aranyszarvasának tompa ragyogása jelzi utalásképpen a déli táj napjainak varázsát, sokszínű gazdagságát a tengerparti sétány sirály hangjával átszőve, A sétány végén Gorkij szobra tekint a tájra és embereinek nyüzsgésére, levett kalappal, (Következik: Borivóknak való) Tóth Elemér Goya-rézkarcok Ä Német Demokratikus Köztársaságban mindeddig csak a hallei és a drezdai állami múzeumban voltak láthatók Goya művei. A közelmúltban a berlini állami múzeumnak is sikerült a neves spanyol festő, Francisco de Goya (1746—1828) rézkarcaiból vásárolnia. A korábban magánkézen volt űj szerzemények három sorozat 184 lapját foglalják magukban, a „Caprichos” (ötletek), Desastres de la Guerra” (A háború borzalmai) és a „Disparates” (Esztelenségek) című rajzsorozatokat A „Caprichos” (1799) 80 kis alakú darabján a művész a XVIII. századbeli Spanyol- ország társadalmi visszásságaival való összeütközéseit ábrázolja. A „Desastres de la Guerra” (1810—1820) lapjait a napóleoni hódítók ellen felkelt spanyol nép harcainak szenteli. A „Disparates” 22 rajza nem csupán a nagy spanyol festő és grafikus mesteri technikájának ékesen szóló bizonyítéka.' de társadalmi éleslátásának, bírálatának drámai ábrázolása is.
