Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

Folyamatosan fejleszteni A í7l'ilíftí beruházási-fejlesztési le­” SiUKO» hetőségek nem jelenthetik, hogy ölbe 'tett kézzel várjanak azoknak az üzemeknek, gyáraknak a vezetői, akik je­lenleg is olyan gyártmányszerkezettel ren­delkeznek és e tekintetben olyan távlatok előtt állnak, amelyek őket a továbbfejlesz­tendő vállalatok, gyárak kategóriájába so­rolhatják. A szűkösség nem jelent zsákutcát, nem kiált álljt, nem állít tilalomfát a jó ötletek és gondolatok realizálása elé. Ahol ennek híjával vannak, ott bizony csak a siránko­zás, a nehézségek felnagyítása, a különbö­ző gátló okokra való hivatkozás kerül a ! gondolkodás középpontjába, mintegy védő­pajzsként szolgálva a tehetetlenségre és öt­lettelenségre. Pedig, ha valaha szükség volt az igen jó ötletekre, több irányú megvaló­sítható javaslatokra. gondolatokra, akkor most igazán nagy szükség van rá. Mert, amikor bővebben volt pénz, akkor nehezeb­ben tűnt ki egy-egv vezető életrevalósága, a kollektíva bölcsessége. Most a szűkösebb idők jegyében az adott helyzet is kikénv- szeríti azt a többletet, ami az emberek több­ségében benne van. Ilyen esetekben nem árt arra a régi életbölcsességet tömörítő szólás- mondásunkra gondolni: ki korán kel, ara­nyat lel... Ez utóbbi szellemében készítette el a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek a hideghenger­mű folyamatos termelésének tervét. ami­nek megvalósításához exportfejlesztő hitel címén jelentős milliókat kapott. Az Ipoly Bútorgyár főmérnöke. Csízek Ferenc, amikor az új gyár építésének gondjai esőstől sza­kadtak a nyakába, nekikeseredve azt mond­ta: nincs még egy ember a világon, akinek a kedvéért újból vállalnám egy új gyár épí­tésével kapcsolatos gondokat! Nemrég a gyár párttitkárával beszélgettem a hitel visz- szafizetésével járó gondokról. Kiderült, hogy ez évi nyereségüket, a különböző adók le­vonása után törlesztésként kell befizetni. Így hát nem lesz részesedési alapjuk. Ké­sőbb pedig így folytatta: a megnövekedett kábeligények — tőkésexportot szolgálnak —, kielégítése érdekében Szécsényben új kábel­dobgyártó üzemet szeretnénk építeni. A Ba­lassagyarmati Építőipari Szövetkezet felis­merve a ma nyújtotta lehetőségeket és igé­nyeket, kályhacsempegyártó részleg létre­hozásán fáradozik. Az előbbi példák is jól bizonyítják, hogy mindenféle késlekedés a fejlődés visszafo­gásával, a lehetőségek elszalasztásával, illet­ve beláthatatlan kellemetlen következmé­nyekkel járhat. A bank akár csak a múlt­ban, úgy a jövőben és á jelenben is adott és ad hitelt, tőkésexportot növelő, importot mérséklő és háttéripart, azaz a belső ellá­tást szolgáló fejlesztésekre, amennyiben azok megfelelnek a hitelezés feltételeinek. Szinte hallom az ellenvetéseket: nekünk ezek magasak, nem tudjuk vállalni stb. Mit lehet erre válaszolni? Aki fejlődni akar és tud, az sohasem önmagához igazít­ja, sohasem a saját maga képére formálja, szája íze szerint alakítja ki a hitel feltétel- rendszerét. Sohasem azzal kezdi, ha... ha... De jó lenne hozzászokni ahhoz is, hogy ingven pénzeket sehol a világon nem adnak senkinek. Ez a vaskos igazság miért lenne nálunk másképpen, amikor népgazdaságunk, megyénk vállalatai ezer szállal kapcsolód­nak a világpiachoz, amikor nemzeti jövedel­münk több mint 40 százalékát az export­ból biztosítjuk fejlődésünkhöz. A szabályozó rendszer változásai, így a hitelrendszeré is bizonyos fokú tartózkodó magatartást alakított ki egyesekben. Tör­tént ez azért, mert a korábbi hitelfeltételek időközbeni megváltozása nehéz: helyzet elé állította a vállalkozó gyárak vezetőit. Az akkori reális kockázatvállalás a mai vissza­fizetési előírások tükrében megalapozatlan­nak tűnik. Tetézi a gondokat, hogy egyik­másik kollektíva nehezen érti meg a válto­zásokból adódó új követelményrendszert, ímmel-ámmal vállalkozik azok teljesítésére. Felsőbb irányitó szerveink, banki appará­tusunk vezetői az előbbi „esetekben is meg­találták a rugalmas elbírálás lehetőségéit. Ezt példázza a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek esete. A mostani ötéves tervciklusban három exportfejlesztő hitelhez kaptak köl­csönt a banktól. A három közül csupán az egyik hozta meg időre azt, amit a banki hi­telszerződésben vállaltak. Az előbbiek miatt senkinek sem vették le a fejét, igaz, néhány millió forint kamattal sürgették a beruházá­si munka hatékonyságának fokozását. Ezzel egvidőben a bank újra megadta a hideg­hengermű folyamatos munkájának megszer­vezéséhez szükséges állami hitelt. No, de ahol még eddig sem jutnak el, ott bizony csak a siránkozás, a tétlen várakozás állja útját mindenfajta épkézláb gondolat­nak. holott a piaci versenyképesség fokozá­sa, a belföldön való helytállás igénye szin­te kényszeríti a jó adottságokkal rendelke­ző termelő-, gazdálkodóegységeket, a fo­lyamatos fejlesztésre. Tévedés volna azt hinni, hogy a fejlesz­téseknek mindig együtt kell járniuk az új építkezésekkel. Ezt tanúsítja a kábelgyári rekonstrukció. A régi üzemcsarnokban a ko­rábbi korszerűtlen technikát újjal váltották fel. Amíg a végső megoldáshoz eljutottak, addig igen sok ötlet, elképzelés, javaslat csapott össze egymással. Ahol viszont még ötlet, elképzelés sincs, ott valóban nem lát­nak kiutat, nem tudják egy hullámhosszra hangolni beruházói, fejlesztői tevékenységü­ket, a mai adottságokkal. Manapság gyakran találkozunk azzal, hogy majd a VI. ötéves tervciklus közepe táján jobbra fordulnak a külgazdasági követelmé­nyek, enyhébbek lesznek a feltételek a hi­telezésben is. Az illúziók. a felesleges álmo­dozások meggátlá- sa, az ebből adódó kellemetlenségek elke­rülése érdekében szükséges hangsúlyozni, hogy az előbbi véleményt, felfogást sem a XII. pártkongresszus határozatai, sem pe­dig az azóta megjelenő párt- és állami ha­tározatok egyáltalán nem erősítik meg. El­lenkezőleg: a következő ötéves terv egész ideje alatt a beruházásoknál is a követel­mények fokozódásával kell számolni. Tehát bármiféle kiválási taktika egyet jelent a lemaradás konzerválásával, ami pedig eg­zisztenciális veszteséggel is járhat. (venesz) ErányjeSzi információk Termelés és eladás — ikerfogalmak. A raktáron búslakodó-porosodó gyárt­mánysereg egyenértékű a gazdasági csőddel, s ezt egyetlen — legyen akármi­lyen jólmenő — cég sem en­gedheti meg magának. Fel­cserélődött a fogalompár hangsúlyozása is: nem a gépsor végéről lekerülő ilyen-olyan terméknek igye­keznek vevőt lelni a gyár­tók, hanem eleve a jó árat ígérő, biztos piacnak dol­goznak. Mindehhez vajmi kevés a gazdálkodó jószándéka, hi­szen állítólag a pokol útjai is ezzel lennének kikövez­ve. A piac alapos ismeretét feltételező termelői maga­tartást követel meg a meg­változott, s napjainkban is folyvást változó gazdasági környezet. Tudnia kell a gyártónak, hol foglal helyet áruja a versenyképesség ha­zai és nemzetközi lajstro­mán, s azon milyen helycse­rékre számíthat rövid, illet­ve középtávon. Eligazít va­lamelyest a vállalatnál le­csapódó nyereség — a piac beható ismeretéhez azonban ettől lényegesen több infor­máció szükségeltetik. S va­jon a megyehatárainkon be­lül dolgozó vállalatoknak, szövetkezeteknek rendelke­zésükre áll-e valamennyi iránymutató ismeret? A tapasztalatok alapján egyiknek-másiknak bizony híján vannak. Azzal vala­mennyien tisztában vannak, hogy vevőik igényesebbé vál­tak, többet várnak el pén­zűkért, mint eddig. S most mar egyre többen sajátos szisztémák alkalmazásával igyekeznek kipuhatolni: ml ez a több, aminek teljesíté­sére fel kell készülniök. Az öblösüveggyár a bél­és külkereskedelem szakem­bereivel tartott rendszeres tanácskozásokon beszerzett információkkal iparkodik üvegének versenyképességét reálisabban megítélni. , A Salgótarjáni Ruhagyár is a kereskedőpartnerek tapasz­talataiból merít, s helyet kér magának a külkereskedelmi vállalat mellett akkor is, amikor az a vevővel tár­gyal. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat külföldi bemutatókra viszi el ter­mékeit, s ezek igen jó al­kalmaknak bizonyulnak a versenyképesség mércéinek kitapintása mellett a hiány­zó- piaci kapcsolatok kiépí­tésére is. Hasonlóképpen a külkereskedelmi partnerek­kel létrejött együttműködés termőbb gyümölcsöztetését tartja követendő útnak a VEGYÉPSZER. Ahány ház, annyi szokás, annyi módszer. Általános recept a vevői igényváltozá­sok nyomon követésére nincs, nem is szükséges. Azt alkal­mazzák mindenütt, mely a legjobban bevált, s a leg­több reménnyel kecsegtet a piaci munka színvonalának javítására. Márpedig a piaci munka egyre hatásosabb stratégiájára és taktikájára manapság már nem is nehéz igazolást találni. A salgó­tarjáni öblösüveggyár példá­ul jókor tudomásul véve a korábban kijelölt termék- csoportok iránti igények át­rendeződését, új értékesíté­si tervet dolgozott ki. A Sal­gótarjáni Kohászati Üze­mek folyamatos piacvizsgá­latának eredményét mutat­ja, hogy a kohászat világmé­retű pangásának ellenére tő­késexportját a gyár vi­szonylag szinten tartja, még­pedig úgy, hogy tőkés kivi­telében a jó áron értékesít­hető termékeire összponto­sít. A ruhagyárban mára már olyan szellemi tőke halmozódott föl, mely latba vetésével a gyár képes bár­milyen szériára rövid idő alatt termelési rendszert kiépíteni, piacképességét ily módon is erősítve. Valami­vel kedvezőtlenebb a gyár­egységek, telepek helyzete, központjaik azonban az utób­bi időben észrevehetően tö­rekednek közelebb hozni vi­déki „gyermekeiket” a piac­hoz : egyeztető tárgyalások­kal, közös értékeléssel ala­kítják ki a termék elhelye­zésének körülményeit. A piaci munka nem a ke­reskedő kiváltsága: egyre inkább bevonul a gyártók, gazdálkodók fegyvertárába. Elfogadták a termelés irány­tűjéül, boldogulásuk, gyara­podásuk rangossá vált fel­tételéül. — szendi — Nagyberuházások Mivel lettünk gazdagabbak ? Megszokott rítus: átadták, fölavatták, üzembe helyezték. Filmkockák a televízióban, tudósítások az újságokban. Beszédek, tapsok, kitünteté­sek. S ami az ünnepi pillana­tok előtt és után van: hét­köznapok tömege, tele viták­kal, küszködéssel, olykor ke­gyetlenül nehéz erőfeszítések­kel, nagy körültekintéssel ki­adott milliárdokkal s elpa- zarlódó milliókkal, újra, meg újra átrajzolt tervekkel, s holtfáradt emberekkel, félre­tolt és betartott határidőkkel, utánozhatatlan izgalommal az első próbákon. Aztán végre elkészült a beruházás, mű­ködni kezd, gyarapodott a nemzeti vagyon! KEVESEBBET. DE GYORSABBAN Szűkében vagyunk minden­fajta pénznek. A beruházá­sokra fordítható forintoknak is. Ezért idén az összes be­ruházás a tavalyinak a 95— 96 százalékát teheti ki csu­pán, összehasonlítható ára­kon. Nem áll szándékunkban a szükségből erényt csinálni, ám tény: kevesebb beruhá­zás módot nyújt a folyamat­ban levők gyorsítására, a koncentrációra, a tervezett határidők tartására. Mint ahogy ez történt a Lenin Ko­hászati Művek konverteres acélműve, a martfűi növény­olajgyár esetében. Mintha kezdenénk megtanulni, ho­gyan kell beruházni. De azt se hallgassuk el: összehasonlító elemzések sze­rint a hazai beruházások ide­je kétszerese a nemzetközi átlagnak, s négyszer hosszabb, mint az élvonalat jelentő or­szágokban. Az üzembe helye­zett nagyberuházásokat mér­legelve kiderült: az átlagos megvalósítási idő túllépte a hat esztendőt, sl az átadás, az eredeti határidőhöz képest ti^ zenhét hónapot késett. Az idén a vállalati beruhá­zások erőteljesen, az államiak kevésbé, de ugyancsak mér­séklődtek. 1979 végén a szo­cialista szektor beruházásai­nak befejezetlen állománya 195 milliárd forintot tett ki, s ami pozitívum: 1980 szep­tember végén a kivitelezés alatt álló építmények száma hét-nyolc •százalékkal volt ki­sebb, mint egy évvel koráb­ban.. Az egyik oldalon e csök­kenés, a másikon az átadások gyarapodó száma. SZOTYOLÄBÖL DOLLAR Gyermekek kedvelt cseme­géje a szotyola, a naprafor­gómag. A belőle készült olaj viszont, szinte korlátlan mennyiségben exportálható, gazdaságosan. Tavaly 48 ezer tonnát adtunk el belőle. Most feltehetően megugrik emeny- nyiség, mert elkészült — 2,3 milliárd forintos költséggel — a Növényolaj ipa« és Mosó­szergyártó Vállalat martfűi növényolajgyára. Méghozzá határidőre, a tervezett költ­ségkereten bélül! Az új üzem napi ezer tonna napraforgó- mag vagy 800—850 tonna repcemag, szükség esetén szó-- jabalb feldolgozására képes. A melléktermékekből, így az olajpogácsából, hasznos ta­karmányozási anyagok állít­hatók elő. A hosszú ideig meglehető­sen mostohán kezelt élelmi­szeripar e kiemelkedő nagy- beruházása méltó társa a Gyulai Húskombinátnak és a Hajdúsági Cukorgyárnak. E kábái üzem — mely 7.2 mil­liárd forintos költséggel épült — idén kezdte meg működé­sét — telies kapacitással. Na­ponta 6000 tonna' répából ké­szít cukrot, megrövidítve így országosan a földolgozási idő­A paksi atomerőmű 400 kilovoltos transzformátorát a Ganz Villamossági Művek készítette. • szakot, csökkentve ezzel az elhúzódó cukorgyártási kam­pány miatti veszteségeket. NEHÉZSÚLYÚ TRIUMVIRÁTUS Az idén tartották a Tiszai Kőolajipari Vállalat avatási ünnepségét. A 7,5 milliárd forintos befektetést idén már 2,2 millió tonna kőolajter­mékkel törlesztette az üzem, amely hárommillió tonna kő­olaj feldolgozására alkalmas. Vele most már nehézsúlyú triumvirátus formálja Lenin- város térségében a tájat; hi­szen a Tiszai Erőmű innét kapja a fűtőolajat, Illetve a gudront, a Tiszai Vegyi Kom­binát olefingyára a vegyipari benzint, ugyanakkor a két másik üzemnek az erőmű szolgáltatja a technológiai gőzt, a villamos áramot. S ugyancsak idei „ajándék” a Testvériség-gázvezeték III. szakasza — a Leninváros, Hajdúszoboszló közötti 82 ki­lométeres csőkígyó. Ha hatásukat nézzük, való­ban nehézsúlynak az említett beruházások és fejlesztések, ám nehogy félreértés legyen: az állami nagyberuházások az összes ilyen célú kiadás­nak csupán 13—15 százalékát kötötték le, míg az elmúlt 8 évben kétszeresére nőttek — 40-ről 80 milliárdra — az ipari beruházások. Ezen be­lül a vállalati fejlesztések játszották a főszerepet. A ve­zető helyet ■ mégis az ipar foglalja el: a nagyberuházá­sok nyolcvan százaléka szol­gálja az ipar fejlesztését. A kubai fiottifla A forradalom előtt Kubának csak mintegy 14 kis teberha.jo- 1a volt, amelyek ráadásul egy amerikai társaság tulajdonában voltak. Most a kubai flottilla szál­lítási kapacitása közel 700 000 ton­na, és ezen a területen a latin­amerikai országok között a har­madik helyen áll Brazília és Ar­gentína után. Flottillájában van­nak olyan hajók, amelyek ömlesz­tett anyagot szállítanak, kőolaj­szállító hajók, konténeres hajók és olyanok is, amelyeken fagyasz­tott termékeket lehet szállítani. AZ ELSŐ CSAPOL ÁS ízelítőként néhányat, hogy e nyolcvan százalékból mi tehető — jelképesen — kö­zös fenyőfánk alá. A Cement- és Mészművek bélapátfalvai gyára. A Lenin Kohászati Művek konverteres acélmű­ve, melyhez hasonló épül Du­naújvárosban. Tízmilliárd forint e .beruházás költség­terve. ebből eddig hétmilli­ódnál többet invesztáltak be. S ami példa nélkül áll a ha­zai kohászat történetében: az alapkő letételétől számított három éven belül, ez év no­vemberében sor került az el­ső próbacsapolásra! Évi 920 ezer tonna acélt állítottak elő hazai felhasználásra, illetve kivitelre. Folytatva a sort: nyolcszázféle csapágyat tud előállítani a Magyar Gördülőd csapágy Művek debreceni és diósdi gyára annak a re-H konstrukciós bővítésnek a se­gítségével, amely évi 16,9 mil-J hó darabos mennyiségű nö­vekedést tesz lehetővé. S ami az örömben üröm: az eredeti 1,8 milliárd forintos költsé­gek 3,1 milliárdra nőttek — a beruházás elhúzódása mi­att. Korántsem fogytunk ki & fenyőfa alá helyezhető elké­szült beruházásokból. Helye van ott a Bakonyi Bauxitbá­nya Vállalat deáki bányanyi­tásának. Említenünk kell — s még mindig csak az ipar­nál tartunk — a recski bá­nyászati kutatás ez évre jutó részét, s azt is, hogy „mellé­kesen” nyolcmilliárdot ad­tunk ki idén a paksi atom­erőmű építésére. A VÖLGYHÍDRÖL LETEKINTVE Közlekedésünk friss büsz­kesége a 256 méter hosszú bagi völgyhíd, mely része az M 3-as autópálya Gödöllő és Hatvan közötti, 21,4 kilomé­teres szakaszának. A völgy- hídról letekintve ne csak a tájban gyönyörködjünk, gon­doljunk arra is: az út minden eddig megépült, kilométere 60 millió forintba került. Százmilliókat és milliárdo- kaí teremtettünk elő közös munkával, hogy idén már szerelvények fussanak az észak—déli metróvonal Kőbá­nya—Kispest vasútállomás és Nagyvárad tér közötti szaka­szán. hogy a Petőfi híd köny- nyítsen a fővároson átutazók nyomasztó közlekedési gond­jain. A tavaly átadott nagyberu­házások előnyeit — kamatait — idén már élvezhetjük. így például azt, hogy háromne­gyed év alatt húsz százalék­kal bővült a tehergépkocsi- és traktorabroncsköpeny-ter- melés. S az ok: a Taurus Gu­miipari Vállalat nyíregyházi új üzeme megkezdte értékal­kotó tevékenységét, miután elkészült a 837 millió forin­tos beruházás. Sok milliárdot adunk ki a következő években is — a hatodik ötéves tervben 1020— 1040 milliárd forintot — arra, hogy lépjünk, haladjunk, gyarapodjunk. De mert a ma­gunkéból adjuk, jól meg kell néznünk, mire és hogyan. Mészáros Ottó NÓGRÁD — 1980. december 30., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents