Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Milyen szeretetet? Iinden ünnepnek megvannak a maga hagyományai, eseményei, gesztusai, és megvannak a visszatérő gondolatai is. A karácsony, amint azt ilyenkor emlegetni szokás, a szeretet ünnepe. Valóban, talán nincs az évnek még egy olyan alkalma, mikor oly gyakran és oly sokak szájából hangoznék el ez a szó, hogy szeretet Vajon miért? Csak azért, mert ezt a kereszténységnél jóval ősibb eredetű és tartalmú ünnepet a keresztény vallások tanítása olyan eseményhez köti, amely a szeretettel, mint az egyik legszebb emberi érzelemmel áll szoros kapcsolatban? Bizonyára nemcsak ezért. Hiszen ma már a karácsonyt azok is a szeretet ünnepeként tartják számon, akik számára a karácsony sokkal inkább a család ünnepévé szélesedett Olyan nappá, amikor arról a jó akaratról és békességről is megemlékezünk, amelyre nemcsak a család, hanem az egész világ szomjúhozik. Irodalmi és más műalkotások őrzik, terjesztik ma is azt a melegséget, amelyet nemcsak a jól fűtött otthonok, az ilyenkor különösen gazdag étkezések, az ajándékok hozta örömök árasztanak, hanem sokkal inkább az, ami ezek mögött van: a szeretet. Elzárt hát ha azt mondjuk — amint mindig és joggal mondunk is —, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, talán nem hiábavaló eltűnődni afelett, hogy milyen szeretetre is gondolunk? Hiszen sokféle szeretet létezik, sokféle lehet indíttatása, célja, megnyilvánulásának formái alapján is. Persze, hogy általában is igaz a szeretet szükségessége, úgy, ahogy a Biblia — ilyenkor különösen gyakran idézett sorai igazi irodalmi szépséggel megfogalmazzák: „... ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” De azért ez az idézet az általános megfogalmazás szépségen túl, határozottan utal valamire. Arra. hogy a szeretet nem szavak kérdése, hanem cselekedeteké. De hát miért ne volna a karácsony is éppen ilyen szeretettar- talmú cselekedetek egész sora — mondhatjuk mindjárt enyhe mentegetőzéssel —, hiszen megajándékozzuk egymást, együtt töltjük az időnket, őszintén törődünk egymással, sőt olykor még arra is több telik az időnkből, az energiánkból és a jó szívünkből, hogy a támaszra szorulókon segítsünk. Nem is a fentiek fontossága, pontosabban: őszintesége és szépsége vonatik kétségbe, ha mégis csak feltesszük a kérdést: milyen szeretet az, amelyik egyáltalán megérdemli, hogy annak nevezzék? Mert, ha csak a szóhasználatra gondolunk, akkor is szembe ötlik, hogy a köznyelv számon tart például úgynevezett „majomszeretetet” is. Vagyis^ szülőnek gyermeke iránt érzett olyasfajta sze- retetét, amely kritikátlan, szemellenzős, a realitásokat figyelmen kívül hagyó, amely aztán többnyire a visszájára fordul s végül a körülrajongott gyermeknek nem a hasznára, hanem a kárára válik. Arról már nem is szólva, hogy az ilyesfajta szeretetért cserébe aligha kap a szülő valóságos érzelmeket a gyerekétől. És ■ bizony olykor tragikus végű sorsokhoz vezet, ha a szeretet jelenlétét valaki a meghatódá- son, a könnyeken, az el- lágyuláson méri. Mert a szeretet erő — megnyilvánulásaiban is! — és nem gyengeség. És talán éppen ebben a különbségtevésben rejlik a döntő ismérv. Ami szeretetből fakad, az erős érzelemből fakad. Mert különösen a nem hivatali, nem munkahelyi, hanem más természetű emberi kapcsolatokban szeretetből fakad például a követelmény, amelyet a szeretett lény iránt támasztunk. Vagyis az az ösztönzés, hogy akit szeretünk, az önmagából értéket csiholjon ki, értékeit gyarapítsa. E követelmény hiánya gyakran a szeretet hiányát jelzi, sőt, esetleg ahhoz vezet. Szeretetből fakad az igazi jóindulat is, amely nem azonos az elnézéssel. Az igazi jóindulat nem megnyilvánulásának formáival, például nyájassággal s főleg nem a jóindulat szüntelen hangoztatásával mérhető. (Nem véletlen, hogy ez utóbbi túl gyakori bi- zonygatása éppenhogy a jóindulat megléte iránt kelt gyanút.) Viszont, ha nem is elnéző a szeretet, de türelmes. Ami annyit is jelent, hogy megértő. Azt, akit igazi szeretetébe fogad az ember, sem angyalnak, sem ördögnek nem tekinti, mert az igazi szeretet nem illúziókra épül s nem is kelt illúziókat. Ki tudja, meddig folytathatnánk még a sort? De bármeddig is, óhatatlanul eljutnánk a következtetésig, hogy a szeretet nem ünnepi érzés. Baj, ha már csak az! A szeretet akkor igazi, ha a köznapok szerves része és tartópillére. Ha az életet, az életerőt és az életkedvet szüntelenül tápláló, gyarapító erő, támasz, örömforrás. Ha az igazi szeretetnek nemcsak áz a nagy pillanata, hogy amelyiken az ajándékot átadja és átveszi, hanem legalább ennyire az, amelyikben az ajándékot kitalálja, gyűjt rá és utánajár. I lyen szeretetet kívánjunk egymásnak karácsonykor, a szeretet ünnepén, amikor a szeretet melegében különösen szívesen időzünk. Kívánjuk egymásnak az emberi együttérzés, az emberek összetartozásának felmérhetetlen erőt képviselő tudatát. Cs. I. űmwefvArók SÁROS FÖLDÜT kanyarog az alsótoldi faluszélen, a többitől különálló négy kis ház felé. Az ember és kerék nem járta domboldalakon még érintetlenül fehérük a vékony hótakaró. A réten magányos gémeskút búslakodik, még jóidéig nem keresik fel szomjatoltó hűs vizéért. Hótól gondosan megtisztított keskeny járdák hálózzák be a falusi porta udvarát. Az eresz alatt, falnak támasztott öreg szánkó alighanem gyermekekre vár. Feketébe öltözött öreg néni mutatja, merre találom a fiáékat. Blázsovics György- né — Piroska — az ilyentájt elkerülhetetlen kötényben, szélesre tárt ajtóval fo- ga*d. — Kerüljön beljebb — rebben a szeme. — Már azt hittem, a lányomék jöttek az unokákkal. — Mikorra várja őket? — kérdem. — Jaj, minden pillanatban. Már napok óta ki-ki- szaladok a kiskapuhoz — odalátni a buszmegállóra —, hogy jönnek-e. Férje odabent a szobában, egy hatalmas szamovárt mustrálgat, nagy érdeklődéssel. — A vömtől kaptam, a Szovjetunióból hozta ajándékba — mondja a barátságos kézszorítás után. — Karácsonyra felavatjuk, ünnepi teát főzünk benne. A karácsonyi menü régebben savanyúbab és mákostészta volt ezen a tájon, most azonban tyúkhúsleves, rántott hús, pörkölt, fasíro- zott, torta és a bejgli járja. A nagy munka közben azért akad ideje arra is a ház asszonyának, hogy előhozza unokái féltve őrzött, képeit. — Nézze csak! Ez a kisebbik Sanyika, elsős, a nővére, Krisztina, harmadik osztályos — majd büszkén »Nekem igazság és álom jutott csupán. Az igazság százarcú, akár a briliáns, Az álom után pedig fölébredünk. De az én igazságomnak minden arca egy, S nem ébreszt föl álmomból, csupán a te Közömbösséged csörgő vekkere. Tedd, hogy szeressen estre hajló életem.” (Peter Marshall; Tombol a hold) * Ülsz a szobában, kasza gondolatok összevisszaságában. Megannyi kérdés tolulna benned, de nincs egy csöpp erőd, bátorságod sincs megszólalni. Ügy érzed, tapintatosan is tapintatlan vagy; mi jogon faggatózol, mi jogon várod el, hogy beszámoljanak neked hányatott életük megannyi buktatójáról, darabokra tört életük nehézségeiről? Ülsz a szobában, átjár a lopakodó ünnep hangulata, de didereg a lélek, fagyos a gondolat. .. Sután félszeg hallgatásodat ők oldják fel. Makacsul vallják, hogy maguknak kell újra felfedezni a világot, maguknak kell a százszínű briliánsigazság egy és változatlan arcát megkeresniük., Élettörténetek. Életük párhuzamos pályán futott, két sínen alakuló, formálódó történet. A fiú Egyarcú igazság Alig csodálkozott rá a világra, alig múlt még hároméves, amikor izomsorvadás miatt mozgásképtelenné vált. Napjait, éveit intézetben töltötte. Kemény akarattal, kitartással, sohasem csüggedő erővel, az egészséges ember vitalitását meghazudtolva tört a maga állította cél felé. Testének gyengeségét ellensúlyozva a szellem erősítésével. Jöttek a gimnázium nehéz napjai, a barátok, osztálytársak ott álltak a tolókocsi mellett, osztoztak örömben, bánatban. Aztán a boldog elégtétel, a sikeres érettségi vizsga. Ez sem volt számára elegendő. Dolgozni akart. Alkotni valamit, hasznosítani magát önnön és a környezete javára. Átküszködött esték, izzadt éjszakák következtek, tanulta az orosz nyelvet, de ekkor sem volt egyedül. A gimnázium tanára segítette át a nehézségeken, s egy szép napon az idegen nyelv homályából kikristályosodott Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov. Először csak akadozva, később szótár nélkül is feltárta magát egy-egy könyv. S azóta irodalmi fordítások sorát tudhatja maga mögött, az Európa Könyvkiadónak lektorként dolgozik. S amit az élet megtagadott tőle, azt a könyvek pótolják számára, ezerszínű varázsukkal. A lány Kinek életét a ’ gyermek - paralízis zárta tolószékbe. A lány, a csodálatos kézügyességgel megáldott. Sohasem kesergett saját tragédiáján, szívós munkával, állandó tanulással foglalta le szürke napjait. Érettségizett, elvégezte a gyors- és gépíró-, a szabás-varrás tanfolyamot. Azok voltak a legszebb pillanatai, ha ceruzát, ecsetet foghatott a kezébe. A szabadon szárnyaló fantázia soha nem látott folyók, erdők, városok közé vitte, elkészített vásznairól derű, optimizmus sugárzik. A Képzőművészeti Főiskola tanára irányította, fejlesztette rajztehetségét. Óriási boldogság. Napjai zsúfoltak, pillanatnyi ideje sincs. Kézimunkázik, hímez, varr, divatot tervez, szekrénye zsúfolva a maga készítette ruhadarabokkal... Ülsz a szobában, a szobájukban és egyik ámulatból a másikba esel. És az élettel állandóan elégedetlenkedő életerősekre gondolsz. Azokra az egészséges emberekre, kik elrohannak az élet apró örömei mellett. A nagyok hajszolása miatt... A közös élet NŰGRAD — 1980. december 25., csütörtök j A párhuzamosan futó sínek egy szép napon összetalálkoztak. A fiú és a lány egy otthonba kerültek. Először a szellemi szomj kielégítése, a közös beszélgetések tartották össze őket, később az egyre erősödő szerelem. Miért ne élhetnének együtt, miért ne köthetnének házasságot? Környezetük, az otthon vezetői nem szabtak gátat a nagy tervnek. Rengeteg segítséget kaptak. Külön szobát, és megtartották az esküvőt 1977-ben. Az otthon nővérei lázasan öltöztették a menyasszonyt, a vőlegényt, volt színes menyasszonyi csokor, esküvői vacsora. Boldog, mámoros pillanatok. Mindenki csak velük foglalkozott, barátok, rokonok, ismerősök. .. Ülsz a szobában, az ízlésesen berendezett szobájukban. Nézegeted a színes esküvői fotókat, megcsodálod a szép kézimunkákat, s már nem didereg a lelked, nem fagyos a gondolat. Ajándékul kaptak egymást, s életük így válik teljessé. A férj fordít, a feleség gépeli a sorokat, lapozza a szótárat. A férj számára a legfőbb nyugalom, ha elnézheti festegető, rajzolgató feleségét. Morzsol- gatják napjaikat csendes nyugalomban, kiegyensúlyozottan. Sikerült meglelniük a százszínű briliánsigazság egy és változatlan arcát. (Juhász László és felesége J uhász Lászlóné, született Kovács Éva, a balassagyarmati szociális otthon szeretett és tisztelt lakói.) hozzáteszi. — Mindkettő nagyon jó tanuló. A képen egy kisfiú, a nagyapa kalapjával a fején, délcegen feszít nagyobbacska nővére mellett. — Még a nyáron készült a kép — magyarázza Blázsovics György. — A nyarat is mindig itt töltik, csudamód szeretik a vidéki életet. Pedig Budapesten is kertes házban laknak. Mivel feleségemmel mindketten az állattenyésztésben dolgozunk, mindig elkísérnek minket. — Csak itt lennének már — sóhajt türelmetlenül felesége. — Már hetekkel ezelőtt megvásároltuk az ajándékokat, pulóvereket, nadrágokat, ingeket, olyan dolgokat, aminek hasznát veszik. Tudja, most építkeznek és ilyenkor meg kell nézni, hova megy a pénz. — De azért játék is kerül a fa alá. — Anélkül nem is lenne igazi karácsony a gyerekeknek. Nem is tudom, szabad-e elárulni? Megnyugtatom, hogy az ajándék már régén nem lesz titok, mire ezek a sorok megjelennek, így kiderül, hogy Sanyika többek között egy elemes géppisztolyt, Krisztina pedig hajasbabát kap. — SZÉP NAGY karácsonyfa is lesz, mert csak úgy igazi az ünnep, no meg azt a töméntelen szaloncukrot és díszt kisebb fára fel sem lehetne aggatni. A vendégváróknak sok a dolguk, munkakörük ..is olyan, ünnep ide, ünnep oda, a feladatukat el kell látni, húsvétkor is, karácsonykor is. Ez azonban évtizedek óta megszokottá vált és mit sem változtat a nevezetes napok hangulatán, a meghitt otthon melegén, a várva várt együttlét óráin. — Nem hiába a béke ünnepe, a karácsony mindig más, mint a többi. Még nálunk is, pedig itt mindig békesség van és nyugalom. Szeretjük egymást, a falunkat, a munkánkat, vannak unokáink és gyermekeink, mi kell ennél több? — gondolkozik hangosan a családfő, majd hirtelen így folytatja a feleségéhez fordulva. — Tudod, hogy a fiúnk már megtalálta a bűvös kockát? Tegnap egész este már azzal csörgött, most reggel meg már el is vitte magával. — Nahát... — csodálkozik az asszony az anyák jólismert tettetett komolyságával. Ebben benne van az is, hogy ő már régen tudja a tizennyolc éves fia legújabb csínytevését. Az ünnep- és vendégvárás derűs hangulatát még ennél komolyabb események sem tudnák elhomályosítani. — Ha összejövünk, nagyokat beszélgetünk, jót pihenünk eszünk és megkóstoljuk az erre az alkalomra tartogatott legfinomabb borunk — summázza a családfő az ünnep várható eseményeit ! — Az unokák egész nap kint csatangolnak a havat és az iskolai szünet örömeit élvezve, mi meg addig idebent megbeszéljük a legutóbbi találkozás óta történteket. A fővárosi ember mindig többet lát, hall, hiszen egészen más környezetben él, dolgozik. — Hol dolgoznak a fiatalok? — A lányom a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Válla- lalatnál, a férje pedig a FÖTAXI-nál. — Izgulunk is miatta eleget — szól közbe Blázso- vicsné. Csend telepszik közénk egy időre. — Meg kell beszélni a disznóölést is — igyekszik a házigazda másra terelni a szót. — Még az idén le kéne vágni a hízót. Talán har- míncádikára jó lenne. — Jó hát, a gyerekek úgyis itt maradnak addig. Elszánkózgatnak, ha megmarad a kis hó. Meg idebent is eljátszanak a karácsonyfa körül. A kisebbik nagyon szereti a fenyőfát... ' SZÍNES KIS villanyégők kerülnek a fára — a technika falun is nagy úr — de a gyertyagyújtást itt sem nélkülözi a karácsonyesti program. Távozásom jó ürügy a ház asszonyának, hogy ismét kitekintsen a buszmegálló felé, jönnek-e már szerettei. — A kicsik úgy szoktak szaladni — int fejével az országút felé — mindig attól •félek, valami bajuk esik. Csak jönnének már... Zilahy Tamás Kiss Mária A magból hajtás, majd szép fa nő. óvodában A Rajzóra a rétsá^
