Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
A lakás a következő öt 0 Beszélgetés dr. Ábra hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszterrel — Figyelemmel a lakásállományra, hogyan ítéli meg miniszter elvtárs a lakásigénylők számának alakulását? — A lakásállomány ez év végén megközelíti a 3 millió 600 ezret. Gyarapodása 1970 óta 13,3 százalék, tehát jóval nagyobb mértékű, mint a népesség növekedése, amely 3,8 százalék. Ennek eredményeként a 100 lakott lakásra jutó családok száma 124-ről 108-ra, a 100 szobára jutó népesség pedig 199-ről 150-re mérséklődött. Javulást jelez, hogy tíz év alatt a komfortos lakások aránya 24-ről 49 százalékra nőtt, az egyszobás lakások aránya pedig 46,1-ről 27,8 százalékra csökkent. — A lakásigénylők száma mégsem csökken, hanem növekszik. Vajon miért? — Mert folytatódik a háztartások szétaprózódása, a családok számának, s ezzel az önálló lakásra igényt tartók számának növekedése. E tendencia következtében az igények növekedésével a jövőben is számolni kell. Az igénylések szaporodásának oka a városokba való túlzott mértékű beáramlás is. Az is igaz, hogy a városokban többen számítanak tanácsi bér- vagy szövetkezeti lakásra, vagy a szervezett formában történő magánlakás-építésben (vásárlásban) való részvételre. Ezért a tanácsok igyekeznek előnyösebb feltételeket teremteni a város- környéki és fejlődő települések lakásépítéséhez, növelve ezzel a vidéki települések népességmegtartó képességét. Az igénylők közül egyre többen valójában nem lakásnélküliek, hanem lakáscsere- igénylők. Már van lakásuk, de az részükre valamilyen okból nem megfelelő, nem elég nagy, nem elég komfortos, távol van a munkahelytől stb., arányuk eléri az összigénylők egyharmadát. Ezeknek az igényeknek a kielégítése a lépcsőzetes lakáselosztással és a szervezett lakáscserékkel elősegíthetek. Erre ösztönöznek az új rendelekezések. Végezetül, tapasztalataink szerint, a tanácsoknál nyilvántartott igények egy része időközben elévült, vagy valamilyen módon már megoldódott. Ezért kerül sor 1981. első felében a lakásigénylések időszerűségének felülvizsgálatára. — Milyennek látja a helyzetet vidéken? Vannak városok, ahol sokkal több a jogos lakásigénylő, mint ahány bérlakás épül évente. — A városok többségében lényegesen jobb a lakáshelyzet, mint a fővárosban. Vannak azonban gyorsan fejlődő városok, ahol a lakásépítés csak nehezen tud lépést tartani a növekvő lakásigényekkel. Ezért a következő tervidőszakban a településfejlesztési és a lakáspolitikai célok jobb összehangolásával igyekszünk mérsékelni a városokba való beáramlást. Ami a kérdés második részét illeti, köztudott, hogy a lakáshelyzet alakulásában és javításában egyaránt szerepe van az állami illetőleg a magánlakás-építésnek. Az állami lakások elosztásánál a többi között figyelembe kellett venni a nyilvántartott bér-, illetőleg szövetkezeti lakásra jogosultak számát, valamint a lakáspótlási szükségletet. A tanácsi lakások egy részét szövetkezeti lakásként értékesítik a jogosultaknak. Némileg enyhít a gondokon az az új rendelkezés, amely szerint a bérlakásra jogosultak állami pénzügyi támogatást kapnak, ha vállalják, hogy lakásigényüket telepszerű többszintes, személyi tulajdonú lakás építésével (vásárlásával) oldják meg, és ehhez munkáltatói kölcsönben is részesülnek. További segítség, hogy a mun- káslakás-építés kedvezményeit 400—420 településre kiterjesztettük és ott a családiházépítéshez nyújtható kölcsön is növekszik. — Hogyan befolyásolják majd a helyzetet a lakásépítési terv előirányzatai, valamint a most jóváhagyott intézkedés-„csomag”? — A Minisztertanács által jóváhagyott intézkedéssorozat több irányban igyekszik előmozdítani a lakáshelyzet javítását. A VI. ötéves tervidőszakban — emelte törvényerőre az országgyűlés — Ö6z- szesen 370—390 ezer lakást kell felépíteni, ezen belül állami erőből 115—120 ezer, magánerőből pedig 255—270 ezer lakás az előirányzat. Azonos fontosságú feladatként kell elvégezni 90—100 ezer állami tulajdonú városi lakás felújítását és mintegy 40—50 ezer komfortnélküli lakás korszerűsítését Mindezek eredményeként 1981—85 között mintegy másfél miljió ember lakáskörülményei javulnak Az intézkedés-„csomag” más vonatkozásai kedvező irányba fejlesztik tovább a tanácsi lakásgazdálkodás rendszerét, elősegítik a lakásalap jobb kihasználását a lakásokkal való ésszerűbb gazdálkodást, fokozottabb anyagi érdekeltséggel ösztönöznek a lakáscserékre. Sor került az „otthonházak” (nyugdíjasok háza, garzonház, szobabérlők háza) szabályozására, ösztönző rendelkezések segítik az üdülők lakáscélú hasznosítását, valamint a tetőtér-beépítést és emeletráépítést. Végül sor kerül az egyes lakásépítési (vásárlási) formák pénzügyi feltételeinek módosítására, amelyek részben az állam és a lakosság közötti teherviselés arányosabbá tételét, részben pedig a lakásépítésben résztvevők — főként a fiatal házasok, sokgyermekesek, fizikai dolgozók — lakáshoz jutását segítik elő. — Mennyire közelít a tömegesen épített lakás a beköltözők tényleges szükségletéhez? Lehetne-e bátrabban differenciálni? Lenne-e értelmük a „félkész” lakásoknak? — Mind az állami, mind a magánépítésben igyekszünk olyan megoldásokat alkalmazni, elterjeszteni, amelyekkel a jelentkező szükségleteket differenciáltabban lehet kielégíteni. Az állami építés keretében ezt a célt szolgálják a nyugdíjasok, fiatal házasok és egyedülélők számára épített otthonházak. Az ezekben megvalósuló korszerű kislakások, illetőleg lakóegységek lehetővé teszik a tanácsok számára, hogy nagyobb arányban építhessenek félszobákkal bővített többszobás lakásokat. Ennek a célnak megfelelően korszerűsítettük a panelos típusterveket. Ezek a differenciált lakásigényeket mind funkcionális, mind építészeti, telepítési és egyéb vonatkozásban is jobban elégítik ki. A magánlakás-építésben eddig is változatosabbak voltak a lehetőségek. Az új rendelkezések feloldották azt a kötöttséget, amely az építhető lakások alapterületét az egyes lakástípusok szerint is meghatározta. Ez főként a többgenerációs családok együttélésére alkalmas lakások építését segíti. A „félkész”-lakáskonstrukció kibontakoztatására az ad lehetőséget, hogy a magánépítésben egyre nagyobb mértékben vehetnek részt, különböző korszerű ' építési technológiák alkalmazásával, az építőipari vállalatok és szövetkezetek. Ezek összeszerelik az épületet, elvégzik azokat a főbb murvákat, amelyekkel az használatba vehető. A befejező munkákat pedig maguk az építtetők, tulajdonosok végezhetik el, igénybe véve a munkáltató szervek, vállalatok, üzemek által nyújtható segítséget. A félkészforma az épület, a lakás későbbi bővítésére, pl. a tetőtér utólagos beépítésére is lehetőséget ad. Az üzemi dolgozók félkészlakás-akciója szervezési és egyéb feltételeiről a minisztérium tájékoztatót adott ki 1978 áprilisában. — A visszatérő kérdés: hogyan lehetne jobban segíteni a magánépítőknek? Nemcsak a költségek tekintetében, hanem, hogy ne kényszerüljenek végigjárni a közismert kálváriát. — A magánépítésben több szervezési, lebonyolítási, finanszírozási és kivitelezési forma alakult ki- Egyre több lakás épül szervezetben, telepszerű, többszintes lakóházakban. Szervezett formában valósulnak meg az OTP, a lakásépítő szövetkezetek és a munkáltató szervek által megvalósított magánépítkezések. A legnagyobb segítségre a családiház-építőknek van szükségük. Ezen a téren is számos intézkedés történt: egyszerűsítettük és gyorsítottuk az építési engedélyezési eljárást, sor került a magán- tervezői jogosultság szabályozására. Az ajánlott tervek bővülő választékával igyekszünk segíteni a magánépítte- tőknek. Családi házakhoz 135 tervváltozat áll rendelkezésre. Ezekre az építési engedélyt 15 napon bélül megkapják. A tervek figyelembe veszik az építkezők különböző anyagi lehetőségeit, biztosítják, hogy a szükséges anyagokat és szerkezeteket a kereskedelemben ún. anyagbiztosítási megállapodás alapján, egységcsomagos rendszerben beszerezhessék. A kiviteli terveket is tartalmazó tervcsomagok kedvezményesen vásárolhatók meg. Az új rendelkezések szerint az ajánlott terv alapján építők 10 százalékkal magasabb építési kölcsönt kapnak. Kedvező, hogy fokozódik a szervezett építőipar részvétele a magánépítésben, szélesedik a korszerű építési anyagok és szerkezetek alkalmazása, lehetőség van építőgépek, szerszámok kölcsönzésére. A jövőben nagyobb figyelmet kívánunk fordítani ama- gánépíttetők tájékoztatására, szakmai kiadványok, útmutatók, katalógusok, tervismertetők kiadásával, filmekkel, ankétok, kiállítások rendezésével. évben — Lehet-e lényegesen változtatni a lakásállomány (beleértve az újonnan létesültet is) megőrzésének, karbantartásának, felújításának és korszerűsítésének módján, ütemén? Egyáltalán, milyen tartaléka ez a lakáshelyzet javításának? — A meglevő lakásállománynak jelentős szerepe van a helyzet javításában. Ha abból indulunk ki, hogy a fel- szabadulás óta csaknem egymillió elavult, korszerűtlen lakás szűnt meg és kereken kétmillió új lakás épült az országban, ezt azt jelenti, hogy a lakosság több mint a fele új, jó minőségű, egészséges, komfortos lakásokban él. Ezek fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani. Az elmúlt időszakban a lakóházak fenntartása nem tartott lépést a lakásállomány bővülésével. Ez elsősorban a tanácsi kezelésű többszintes lakóházakra vonatkozik. A személyi tulajdonú lakóházak fenntartásának helyzete jobb. A szövetkezeti és társasházak zöme a közelmúltban épült. Ám ezek fokozatos felújításával is számolni kell. Hasonló a helyzet a korszerű technológiával épült többszintes állami lakóépületeknél is. Az építőipari szervezetek ezek folyamatos karbantartására és felújítására felkészülnek. A felújítás „dinamikája” leginkább a tanácsi kezelésű lakóházak javítására fordított pénzzel érzékelhető. Az ösz- szeg rendre megkétszereződött: a III. ötéves tervben 8,5, a IV.-ben 16, az V. ötéves tervben pedig 30 milliárd forint. Ez lehetővé tette az utóbbi öt évben mintegy 75—80 ezer tanácsi lakás felújítását és 20—25 ezer korszerűsítését. A következő öt évben hasonló célra 47 milliárd forint használható fel, amelyből a folyamatos karbantartáson túlmenően, 90— 100 ezer lakás felújítását és 40—50 ezer korszerűsítését is el kell végezni. Ennek eredményeként mintegy 150 ezer család, majd félmillió ember jut jobb, az újakkal azonos értékű lakáshoz. — Milyen lehetőség rejlik a tetőtér-beépítésben és emeletráépítésben? Lesz-e nyilvántartás, szervezés? — Ezekkel, mint gazdaságos lehetőségekkel számolunk, ahol az anyagi-műszaki és szervezeti feltételek megtér remthetők. Az új rendelkezési szerint a ráépítési lehetősé-' geket a tanácsi ingatlankeae- lő szervezeteknek fél kell mérniük, a műszaki feltáró munkákat el kell végezniük! és a várható költségeket is mérlegelve, az épületekről címjegyzéket kell készíteni, amelyet nyilvánosságra kell hozni. A ráépítést általában a felújítással együtt kell az ingatlankezelőnek elvégeztetnie, de meghatározott esetekben a munkáltató, továbbá — ha legfeljebb két lakás létesíthető — magánszemély is elvégezheti a ráépítést. A saját munka következtében lényegesen csökkenhetnek a költségek. Ez az építési forma főként a fiatalok számára lehet kedvező. — Miként befolyásolják az elmondottak urbanizációs törekvéseinket, és hogyan alakítják a települések építészeti képét? — Előtérbe kerülnek a minőségi tényezők: növekszik az infrastrukturális fejlesztés igénye, a tudomány, a technika szerepe, a fokozott szervezettség követelménye. A nagyvárosok fejlettségi színvonalának biztosítása mellett, különösen fontossá válik a kis- és középvárosok területi súlyának növelése. Növekszik a városkörnyéki települések jelentősége, erősödik az agglomeráció folyamata. Mindez ellentmondásokat is szül: számolni kell az energiaigények növekedésével, a fokozódó közlekedési és üzemeltetési költségekkel. Lényeges, hogy a változó feltételek mellett növekedjék a fejlesztések területi összehangoltsága a városokban, településeken, az egyébként termelékenyen építhető középmagas épületek mai arányával szemben, a nagyobb használati értékű, alacsonyabb szintű épületek kerülnek előtérbe; a városok peremén ki-; alakult „várszerű” lakótelepek helyett, a környezettel,' tájjal jobban harmonizáló; korszerű, csoportos lakóház- építés kertvárosi jellegű beépítést tesz lehetővé; a kis- és középvárosok fejlesztése karakterüknek megfelelően folytatódhat. A műemléki környezetben val<j építésre és a rehabilitációra felkészülő építőipar az elavult városrészek korszerűsítésére, azok esztétikai-építészeti hangulatának tiszteletben tartásával,' vállalkozni tud; a nyílt város- politika tágabb teret, új formákat biztosít az előremutató, helyi kezdeményezéseknek. A városépítéssel, -építészettel kapcsolatos kérdések társadalmi fórumokon, helyben a megyében (így Nóg- rádban), városokban dönthe- tők el. Balog János * A* év utolsó napjaiban megyeszerte több településen adtak át új lakásokat; gyarapodott Salgótarján mellett Balassagyarmat, Nagybátony, bővültek a lakótelepek. A megy*» székhelyen 63 család költözhet új lakásba a hiánypótlási munkák elvégzése után a Beszterce-lakótelepen az újabb 10 emeletes épületben. Képünkön az új létesítmény látható.
