Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Értelem és érzelem a vezetésben AZ IGAZGATÓ EGYIKE volt a legképzettebb, a leggyakorlottabb, egyszersmind a legismertebb vezetőknek. Annak idején a vállalatát — és vele őt — is elérte a nagy átszervezési hullám. Nem értette ugyan, hogy vé- végül is mi miért történik, de mert a határozat az határozat, ő vita nélkül végrehajtotta azt. Anélkül, hogy tudta volna: vele mi lesz. Az utolsó pillanatban ez is kiderült. Telefonáltak „föntről”, hogy döntse el: helyettesként dolgozik-e, vagy — mert lassan úgyis itt az ideje — a nyugállományt választja? Az igazgató kapásból válaszolt: nyugdíjazása mellett döntött. Szíve szerint pedig maradt volna. Tudta, hogy szükség is lett volna rá. Azt még csak elfogadta volna, hogy az új „fölállásban” változik a helye, a szerepe, a beosztása! De ez a kurta-furcsa telefon?! Ez szíven ütötte. Ez volt az a pont, amikor érzelmileg már képtelen volt azonosulni az üggyel, s amikor az érzelmi motívumok az értelem érveit is semlegesítették. Más: A nagyvállalat néhány részlegében új munkaszervezési módszert vezettek be. Ez több és fegyelmezettebb munkát követelt, kedvezőbb munkafeltételeket kínált, azoknak pedig, akik valóban akartak és tudtak dolgozni, vastagabb borítékot ígért! A módszert szakemberek dolgozták ki, hosszan elemezték a szakmailag elemzendőket, többször konzultáltak a vezetőkkel, aprólékosan előkészítették a technikai és az adminisztrációs részleteket, s végül megkapták a jelzést: indulhat a program! Indult. Máról-holnapra. És kis híján megbukott. Mert a szakemberek megfeledkeztek egy „apróságról”: megértetni több száz emberrel a módszer lényegét, elfogadtatni velük annak értelmét és célszerűségét. Nem számításokkal, nem diagramokkal, nem emészthetetlen adathalmazok elhadarásával, s legfőképpen nem agyonkoptatott közhelyek ismételgetésével. Egyszerűen: meg kellett volna beszélni a munkásokkal, hogy mi miért történik, s megkérdezni őket, mi a véleményük a szervezési újításról? Utóbb sort kerítettek erre is, s ekkor hallhatták egy éles nyelvű fiatalasszony megjegyzését: „Eszünk ágába sincs, hogy keresztezzük a vezetőség elhatározását. De sérti az embert, ha ilyen fontos ügyben nélkülünk döntenek.” Egyébként az új szervezési szisztéma gyenge pontjait később éppen a munkások segítségével, ötleteik felhasználásával sikerült kiküszöbölni. Megint más: magasabb beosztásba készülődik a főművezető, ezért az általa irányított műhelyekben gyászhangulat uralkodik. Híre jött ugyanis, hogy nem „belülről” oldják meg az utódlást, hanem a jól ismert „ejtőernyős” módszerrel... Bepottyantanak egy vadidegent a főművezetői munkahelyre. „Nem lehet igaz — robbant ki valaki a soros termelési tanácskozáson —, hogy egy idegen any- nyira ismeri majd az emberek személyes életét, gondját-haját, mint a Géza, akihez bármikor, bármivel odamehetünk és aki soha nem engedett el nyugtató szó, megszívlelendő jótanács nélkül.” A háborgás általános volt, s akkora volt a közvélemény nyomása, hogy végül mégiscsak kapun belül oldották meg az utódlást. Azóta kiderült: nem volt rossz a döntés. Igaz, a volt főművezető önként vállalt tanácsadói szerepkörben még jó ideig visszavisszatért egykori munkahelyére. Mert személyes felelősséget vállalt az általa kiszemelt utód működéséért S végül még egy példa: a meglehetősen szétzüllesztett, sok sok belső gonddal bajlódó oktatási intézmény élére új vezető kerül „kívülről”. Szokatlan a hely, újak a feladatok, „fönt” azonban bölcs belátással úgy döntöttek, hogy a már meglevő helyettes mellé „belülről” kineveznek egy második helyettest, aki nyilván átsegíti az új vezetőt a kezdeti nehézségeken. S ekkor jön a váratlan fordulat: fölbukkan — a második helyettesi munkakörre pályázó — „fajsúlyosabb” önjelölt. Befolyása révén a felettes hatóság gyorsan megváltoztatja eredeti döntését, ezt azonban nem Indokolja, nem teszi közhírré, mert érzi, hogy valami nem stimmel. A második helyettes szabadságáról visszatérve tudja meg — véletlenül —, hogy már nem helyettes. Az intézmény vezetője pedig piaci bevásárlás közben értesül a személycseréről. „Ami tán — kommentálják az ügyet a beosztottak —, szakmailag nem is lenne baj. No de az eljárás?!...” Ami a példákban közö6: az eljárás, a módszer. S az hogy a „rideg” szakmai szempontok, a racionális érvek mellett gyakorta megfeledkeznek az érzelmi motívumokról. így fordulhat elő, hogy egy döntés előtt nem számolnak az emberrel. Megfeledkeznek arról, hogy az ember nem csak utasításokat és döntéseket végrehajtó biológiai képződmény, hanem — ember, s ebben a minőségben érzékeny és sértődékeny, becsvágyó és hiú, lelkes és fegyelmezett... Számát sem tudom, hány emberrel találkoztam már, akik azt mondták: lenne ennél a munkahelynél jobb is, nagyobb is, netán többet fizető is... No, de ilyen főnök! A főnök miatt maradok, mert ő ember, s mellette mi is annak érezhetjük magunkat! ÁM A PÉLDÁKBÓL az is kiderül, hogy a főnök — és méginkább: a főnök főnöke — alkalmasint el sem tudja képzelni, hogy miként függ össze a címben jelzett két fogalom: „értelem és érzelem” —a vezetésben. S, hogy mi mindent veszíthetünk, ha e fo- galompár második tagjára, az éraelemre — az esendő emberre! — nem figyelünk! V. Cs. Vallomások a békéről, a barátságról és a boldogságról Huszonöt kisdiák hajol merengve-álmodozva az üres papírlap fölé. Aztán ákom- bákomokkal rávésik ezt a három szót: béke, barátság, boldogság. Néhányon perceken belül már róják a sorokat, mások egész órán át nem tudnak kipréselni magukból értelmes gondolatokat. Nyolcadikosok, szinte kivétel nélkül munkásszülők gyerekei, itt a salgótarjáni Budapesti úti iskolában ismerkedtek meg az ábécével. I. Béke „Ez a szó, szerintem azt jelenti, hogy senki nem áll az emberek fölött. És az emberek nem csinálják, amit az az egy mond. Persze, most is vannak olyanok, akik utasításokat adnak, de nem parancsolnak ezek a gyárigazgatók, vagy a magas beosztású emberek. A béke az is, amikor a nép maga erejéből, saját gondolataiból cselekszik” — írja Vendel Lajos, s még hozzáfűzi, hogy béke lehetséges a baráttal, a családdal is. Hozzá hasonlóan többen is áthaladnak a béke-barátság szópár folyosóján, , 25 gyerek közül sokan kizárólag családi berkekben képzelik el. Ezt írja egyikük: — Béke számomra, ha odahaza csönd van, nincs veszekedés. Én tanulok, a tűz halkan ég, mindenki végzi a maga dolgát Majd egy másik: — Legjobban a házasságban tudom elképzelni, mert oda békés megértés szükséges. A béke világviszonylatban is jó, amikor nem háborúzunk egymással, hanem megértőén, békében élünk, szeretjük egymást. Néhányan az államfők találkozásain, „a népek közötti szoros barátságon”, a veszekedésmentes családi életen át ítélik meg. Háromnégy mondatnál többet alig írnak róla, ennyire futja. Kissé kirí a sorból Germuska Zsolt véleménye. „Béke, ezt a szót mégnem minden országban tudják kimondani, mert nincs mindenütt béke. Nálunk van, s nekünk ez boldogság is. .. Nemsokára karácsony lesz, a szeretet napja, s ezt kevés országban tudják boldogan megünnepelni. Ha béke lenne, boldogság is lenne.” II. Barátság Imitt-amott felbukkan a sorok között néhány megmosolyogtató, amit éppen a tömegkommunikációból szippantottak magukba a világ- politikához még vajmi keveset érthető gyerekek. íme egy példa: — A... barátságon azt értem, hogy az országok a világpiacon vásárolnak és ott adják el áruikat, tárgyalásokat folytatnak egymással. Két baráti országot megemlítenék, a Szovjetuniót és a Magyarországot, ezt azzal is bizonyítják, hogy felépítették a Barátság kőolajvezetékeket. Az én barátom Sándor Ferenc. Ám, amikor hivatalosnak megfelelt a mondandó, s a személyes élmények alapján próbálja körülírni a barátság fogalmát, rögvest más a hangnem. Ugyanebből a toliból: — Az igazi barátok nem árulják el egymást, ha a másik rossz fát tett a tűzre. Az igaz barát mindig segít a bajbaesett társán. Létezhet-e fiú és lány között tízegynéhány éves korban barátság, avagy ez már szerelem? — teszik fel a kérdést maguknak a gyerekek. Nézzük á válaszokat! — A fiú és a lány között a barátság ritka. Itt inkább szerelmi kapcsolatok alakulnak ki... Szerintem csak úgy jöhet létre, ha nem figyelnek társaik megvetésére..., mert ilyenkor mindenki valami másra gondol.., sokan rosszat gondolnak. Erre már azt mondják: több benne a szerelem, mint a barátság... Ez a kapcsolat mindig szerelemmé mélyül. Csak az érdekesség kedvéért megemlítendő, hogy akik a fiú és a lány barátságát szóba hozzák, valamennyien a „gyengébb nemhez” tartoznak. A fiúk -'rásai hallgatnak erről. De lapozgassunk tovább: milyen a szülői kapcsolat? Bizonyára erről is tanúskodnak az alábbi sorok: — Egy anya a lányának nem lehet barátnője! Mást tartanak a felnőttek és mást a gyerekek az igazi barátságról. .. Szerintem, anya és lánya között lehet barátság, de én még ilyet nem tapasztaltam. .. A fiúk erről a témáról is hallgatnak. Ök csak egymás közötti barátságot képzelnek el, legalábbis csak erről írnak. Többen egészen magas követelményeket támasztanak a baráttal szemben, akinek türelmesnek, elnézőnek, segítőkésznek, áldozatosnak stb. kell lennie, s cserébe... hát, bizony cserébe már kevesebb az, bár én abban bízom, hogy csupán megfeledkeztek erről, mert a boldogság definiálásánál már teljes az egyensúly. III. Boldogság Erről írnak a legtöbben, a legszebben és a leghosszab- ban, szinte vég nélkül idézhetnék. Okosan fejtegi gondolatát Csonka Anita. „Én még a jó filmek után is boldog szoktam lenni, bár ez a boldogság más, mint például az, ha valaki az életével elégedett, s ezért boldog. Ezt úgy lehetne ábrázolni, hogy van egy halmaz, ez a BOLDOGSÁG (csupa nagybetűvel), s ezen belül a boldogságok, amelyeket kisebb események után érzünk.” K arrier. Kellemetlen, rosszízű felhangokkal terhelt szó. Minden helyzetet sikeresen meglovagló, gátlástalan szerencse- fit idéz fel — lefelé taposó, oldalra könyöklő, felfelé hízelkedő helycsinálásával együtt. Kicsit igazságtalanok vagyunk e szóval szemben. Szinonimája, az érvényesülés már nem kelt visszatetszést. Érvényesülni mindenki szeretne, ebbéli óhaját nem szégyelli bevallani. Mindenekelőtt e két szó jelentését kíséreltük megtisztázni a Salgótarjáni Kohászati Üzemek 31 éves üzem- gazdasági osztályvezetőjével, K Ivády Petemével. Szögcsomagoló fizikai munkásból lett osztályvezetővé. Tehetséges embernek tartják, rátermettnek a számszaki búvárkodásra, alkalmasnak a vezetői poszt betöltésére. A karrier szó ellen azonban hevesen tiltakozik: — Nem szeretem ezt a kite, st. Ha velem kapcsolatban hangzik el, legfőképpen nem. Soha nem akartam Kifutópályán? M Érvényesülésről, karrierről — négyszemközt mindenáron magas pozícióba kerülni. Most középvezető vagyok, s ez tökéletesen kielégít engem. És nem a vezetői szék miatt! Hanem azért, mert sikerült a nekem való, nekem tetsző munkát meglelnem, ami örömet ad, lehetőséget az önálló, alkotó tevékenységre. Ez karrier? Szerintem nem az. Inkább önmegvalósítás — a számomra megfelelő fokon. — És a szögcsomagolás? — Akkoriban az volt a szokás a gyárban, hogy minden fiatalt, az érettségizetteket is először oda küldték — egy kis üzemszagot szívni. Az volt az első stáció, amolyan alsó fok a szamárlétrán. De már néhány hét múlva beszélgetésre hívtak minket. Megkérdezték, mik a terveink, mihez érzünk kedvet. Már akkor jeleztem, szeretnék továbbtanulni. Ügy láttam, szívesen veszik. Sőt, megígérték: támogatnak, hogy elvégezzem a számviteli főiskolát. így lett a főiskola levelező hallgatója. Közben azért megjárt még néhány állomást a gyárban. Bérelszámolt, utókalkulált, költségelemzéssel foglalkozott. Meglehet, másnak száraznak tetszenek e tudományok, ő kedvét leli benne Nyolc éve, mióta a közgazdasági főosztályon tevékenykedik, jelentős gazdaNÖGRÄD - 1980. december 25., csütörtök Bági döntések előkészítésében vállal komoly részt. Hitelkérelmekhez szükséges gazdaságossági számítások kerülnek ki a keze alól, elemzi az export gazdaságosságát. Amit ezekben a dolgokban letesz az asztalra, annak tétje van: e számítások eredménye a kiindulópont a gyár továbbhaladási irányának meghatározásakor. Amit elődeitől megtanult, abból okult, de nem fogadta el kritikátlanul. Kollégáival együtt új módszerek kialakításával próbálkozik: — Tapasztalataink szerint nem ismerik a gyárban eléggé az önköltség változásának valódi okait. Pedig a takarékos gazdálkodásban ennek perdöntő a szerepe. Ezért gyártmánycsopoirtonként elemezzük, mibe kerül előállításuk a gyárnak. Használható módszert kell kidolgoznunk a fel nem osztott költségek figyelemmel kísérésére —, ezek évek óta jól érzékelhetően emelkednek. Persze mindez igen tág értelemben vett csapatmunka: a gyár- részlegek, a műszakiak segítsége nélkül nem sokra megyünk. Pedig muszáj eredményt felmutatnunk. Áraink nagy része a külpiacokon érvényes árak függvénye — ebben a szituációban az egyetlen út. ami nyitott előttünk: a költségek csökkentése, az olcsóbb termelés. Kilvády Péterné a gyárban töltött évek alatt bizonyította tehetségét, érvényesült. Otthonosan mozog a folyamatok elemzésében. Bontsuk hát fel ezúttal mozzanataira magát az érvényesülést! Mi minden szükségeltetik ahhoz, hogy valaki megtalálja a képességeihez igazodó, kedvére való helyet a gyári hierarchiában? — Mindenekelőtt alapos tudás, enélkül nem sikerülhet. Nem árt, ha társul szegődik az ember mellé a szerencse is. Szerepét soha nem mertem alábecsülni. Nekem szerencsém volt abban, hogy jó néhány főnökcsere akkor bonyolódott le, amikor már „megértem” a bizonyításra. Az sem utolsó szerencse, hogy kiváló kollégák közé kerültem. Tapasztalat, üzemi ismeret is kell, ezek nélkül nehezen -boldogulnék. Meg aztán rátermettség, ami kicsit más, mint a tudás. Kevés az elméleti alap, „mutatni” is kell azt: véleménynyel. érvekkel, eredeti meglátásokkal. Ennyi hát a recept? Tudás, tapasztalat, szerencse, jó érzék? Bizonyára így van, hiszen a fiatal osztályvezetőnő ezekből építette fel érvényesülését. De az is bizonyos, hogy a kellő pontokon tudta összekapcsolni e „hozzávalókat”, melyek önmagukban is csak eszmei értéket hordoznak. Tökéletesen elégedett Kilvády Péterné? Sikeres ember, aki megpihenhet önnön eredményein ? Ugyanolyan hévvel utasítja vissza, mint az imént a neki adresszált karrier szót: — Nem lehetek teljesen elégedett... Főként amiatt, mert mostanában a kelleténél kevesebb időm marad az önképzésre. Kevesebb, mint ennek előtte jutott, pedig most nagyobb szükségem lenne rá. Kicsit habozik, beszélgetésünk óta először: — Nem tudom, elvárható-e, hogy a gyárból haza tétve, otthon szaklapokba temetkezzem. Lehet, hogy igen, mindenesetre úgy vélem, túlságosan nagy követelmény ez egy családos asszonytól. Más megoldást próbálok találni, mert a tanulásról semmiképpen nem szabad lemondani. Ügy gondoltam, tavasszal benevezek egy szakmai tanfolyamra, ahol gyűjt- hetek újra némi muníciót. ■ Ügy válunk el, hogy végül sem hajlandó felvállalni saját karrierjét. Pedig hát, arról volt szó mindvégig: egy számszaki dolgokban tehetséges fiatalasszony érvényesüléséről, sikeres pályájáról — azaz jó értelembe vett karrierjéről. M elynek, alig hiszem, hogy a mostani lenne utolsó állomása. Mert, hogy éppen az üzemgazdasági osztály vezetői tiszte az a poszt, mely — legalábbis erre enged következtetni az eddigi gyakorlat, ami azért mégsem volt talán egészen véletlenek ismétlődése — a rátermett fiatal szakemberek kifutópályája gyanánt szolgál Kilvádynénak Örömet ad mostani munkája, nem tekintget tehát újabb stációk felé. Csakhát a stációk ettől még léteznek. Szendi Márta Boldogságot nem csak kapni, hanem adni is lehet, szinte kivétel nélkül tudják ezt a gyerekek. így fogalmazza meg Veres Orsolya: — Nekem például boldogságot jelent más öröme, ha ezt én szereztem neki... nagyon boldog vagyok, ha szüleimnek örömet tudok szerezni. Némelyik megállapítást átjárja a pénzszag, „a boldogságot nem lehet megfizetni”. vagy: „ha a lottón, vagy a totón nyernek, ez is boldogság”. De nem ez a jellemző, hanem az apró örömök, jelentéktelennek tűnő kicsinységek1 „imádata”. Lássunk egy csokorravalót belőlük : — Boldog vagyok, ha az órára a kedvenc tanárom jön be, mert neki a bánatunkat is elmondhatjuk..., ha jól sikerül a matek dolgozat..., ha egy rég nem látott ismerőssel találkozom..., ha nagy kínlódás után sikerült kiraknom a bűvös kockát..., ha anyunak névnapja van.,., ha látom az ajándékokat a karácsonyfa alatt..., ha otthon együtt van a család..., ha kiadják a téli szünetet... Egy kislány az őszinteség határához érve, elbizonytalanodván, így ír: lehet boldogság a szerelemben is, de nem tudom, ez ide tartozik? * Vallomások a békéről, a barátságról és a boldogságról, ez szerepel a címben, de az igazsághoz tartozik: míg egy általában vett vallomásra az ember tisztességesen felkészülhet, a gyerekektől azt kértük, néhány perces gondolkodás után vessék papírra gondolataikat. Nincs mit szégyenkezniük, histen számlikra még oly sok lehetőség adódik e fogalmak tisztázására és alkalmazására. Csak legyen erejük és bátorságuk hozzá! Tanka LászM <
