Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
Hangszeres misszió „Élőzenét a falusi iskoláknak!' Hosszt AZ ÜT a hangversenytermekig. Nemcsak a muzsikusok, a komoly zene „civil” szerelmeseinek útja is hosszú. A zenei nevelést egészen fiatal korban kell, (kellene) kezdeni, de a lakosság — elsősorban a falusi lakosság — jelentős része máig sem ismeri az élőzene varázsát, a közvetlen kontaktus élményét. Így azután hiába a mindinkább tökéletesedő technika, kapcsológombhoz nyúlnak a kezek, ha a rádióban vagy a televízióban komoly, zene csendül fel Márpedig ha fiatal korban elmaradnak a találkozások az élőzenével, később már nehezebben találnak utat maguknak a művek az emberi lélek zsilipjeihez. És ugyan ki bizonyíthatná be utólag, hogy mennyivel szegényebb lett az, aki életéből kiiktatta a komoly zenét. Dacára az ének-zene oktatás hazai eredményeinek, a beszámoltunk az akció keretében Nógrád megye tizennyolc községének általános iskolásait látogatják meg a tanév során a salgótarjáni, a balassagyarmati, illetve a nagybátonyi zeneiskolák tanárai. Az előadássorozat december elején kezdődött, s mi a salgótarjáni Állami Zeneiskola hétfős „delegációjához” csatlakozva indultunk útnak, hogy tanúi legyünk a nagylóci, lu- dányhalászi és endrefalvai kisdiákok élőzenével való első találkozásának. Mert az hamar kiderült, hogy egy-két tanuló kivételével, a gyerekek többsége első ízben hallott komoly zenét élőben. ELSŐSORBAN természetesen a befogadók, a gyerekek reagálására voltunk kíváncsiak, de a salgótarjáni zeneiskola előtt mikro buszra várakozva, a „közvetítők” sze- / repének furcsasága is felötlött Kodály-módszer forradalmi bennünk. Nevezetben hogy lépésének, - jócskán vannak ?»* “ általános és kozépis 4 _ LrA IM ír 0*70 l/tnnórm noimón f még fehér foltok zenei műveltségünk térképén. Néhány évvel ezelőtt a tanítóképző főiskolákon még felvételi tárgy volt az ének, de mára tucatnyi pedagógus kerül ki az iskolákba zenei készség, alapfokú zenei ismeretek nélkül. Sok helyütt az rok közül hányán vannak, enek-zene orak enekelge- akik maguk is aktív veretesben merülnek ki az also te- és prózamondók. Iskolai ünne_ gozatban. S, mikor a nebulók péiyen mikor hallottunk pe- az enek-zéne szakos tanárhoz dagógust verset mondani...? kólák szaktanárai csupán (s persze ez sem kevés) egy-egy tárgyat tanítanak, addig a zeneiskolák tanárai egy-egy hangszer oktatása mellett maguk is aktív művelői tantárgyuknak. Gondoljunk csak bele! Az alkalomadtán szavatokat felkészítő magyartanákerülnek ötödikben, már lehetetlen pótolni a lemaradást Ezért is tekinthető misszióPedig — s ezt a zenetanárok nap mint nap tapasztalnak a Nógrád megyei Tanács jak — személyes példamutaművelődési osztályának közelmúltban elindított akciója; az „Élőzenét a falusi iskoláknak!” Mint arról lapunkban is tásuk, személyes részt vételük a muzsikálásban nagymértékben növeli szakmai és emberi tekintélyüket Mint megtudtuk a salgótarjáni intézmény csaknem valamennyi tanára aktív muzsikus, rendszeresen hangversenyező pedagógus. De térjünk vissza a falusi iskolákhoz! Általános iskolásokról lévén szó, mi tagadás valamennyiünket meglepett az a fegyelem és érdeklődés, amelyet mindhárom község tanulói tanúsítottak. A rendhagyó ének-zene órák egyúttal a szóbeli zene- és hangszerismertetés szükségességét is bizonyították. Mindenekelőtt azonban igazolták az akció szervezőinek koncepcióját. Első alkalommal ugyanis maguk a hangszerek voltak az órák főszereplői. A vonós- és a fafúvós hangszercsalád megszólaltatott tagjaival külön-külön is megismerkedhettek a gyerekek. Azt persze hiába is tudakoltuk volna, hogy a több száz általános iskolás közül kiket érintett meg közelebbről is ez az első találkozás. Nem tudjuk kik voltak, s hogy egyáltalán voltak-e köztük olyanok, akik a játszott Corelli-, Bach-, vagy Mozart-darabok hallatán többet vittek haza magukkal múlandó élménynél. Nem tudjuk, hogy ez a nemes akció ténylegesen szerez-e új barátokat a komoly zenének a falusi kisdiákok közül. Ez csak a sorozat szervezőinek és az előadóknak a reménysége. A HANGVERSENYTERMEKIG mindenesetre hosz- szú az út S, ki tudja; a nagylóci, ludányhalászi és endrefalvai gyerekek közül is lesznek néhányan, akiket épp ez a sorozat késztet majd arra, hogy megtegyék az első lépést Úgy legyen. p. k. Hiszek a szerepeimben Beszélgetés Huszti Péterrel Huszti a Hamletben Shaw Pigmalion című színin űvében Psota Irénnel Egy teljes óra van még hátra a függöny felgördülé- séig, de itt az öltözőben, ahol sor kerül erre a beszélgetésre, gondolatban már bizonyára a közelgő fellépés foglalkoztatja a színészt. — Az elmúlt másfél évtized alatt, mióta játszom, úgy tapasztaltam, vannak előadások, amelyek egyértelműen már előre meghatározzák az egész napomat — mondja Huszti Péter. — Olyan nagy szerepekre gondolok, mint Peer Gynt, Jágó, Hamlet vagy mások. Egyetlen estéin egy teljes élet! Szellemileg és fizikailag órás erősen igénybe vett Ma viszont éppen ezért fura helyzetbe kerülve játszom a színpadon a Mégis kinek az élete? című darabban. Egy ágyhoz kötött, béna szobrászt alakítok, s csak a fejem és az arcom vesz részt a játékban. nincsenek mozgások vagy gesztusok. Mégis sokkal jobban kifáradok, mintha egész idő alatt szaladgálnék. — Lehet-e valamilyen módon védekezni, felkészülni az intenzív szerephatások ellen? Titáncsavar, plasztikgömb Mentik az Akropoliszt Aa Akropolis] főépülete, a Parthenon-templom. Megőrizni az elmúlt idők emlékeit, helyreállítani, eredeti szépségében bemutatni a letűnt korok értékeit — ez a restaurátorok, régészek célkitűzése minden országban. Azokat a szakértőket is ez a vágy sarkalja, akik az ókori görög építészet legkiemelkedőbb alkotásának, az athéni Akropolisznak megmentésén fáradoznak. A világhírű épületegyüttes ugyanis számos felmérés egybehangzó következtetése szerint rohamosan pusztul. Az utóbbi 10—15 esztendő rengeteg kárt okozott a hajdani dicső fellegvár maradványaiban. A templom- és szentélyépületek romos állapotban is hosszú évszázadokat vészel- együtt gipsszé porlasztja letek át, napjaink modem ve- i.-jwüket szélyei azonban már e féltve ' ,. őrzött romokat is fenyegetik. Az Erechteion-szentely két A tudósok mindenekelőtt a méter magas, leányalakká for- légszennyeződést okolják: a máit oszlopainak, a csodála- görög főváros néhány évtized tcs kariatidáknak (vagy kó- alatt többszörösére duzzadt réknak) arcvonásai szinte el- gépkocsiforgalma, a gyárak, mosódtak: a végleges pusztu- üzemek kéményeinek füstje, lás elől az Akropolisz Múze- a korom, lassan, de biztosan um légkondicionált termei- rombolja a pótolhatatlan mű- be kellett költöztetni vala- kincseket A levegő kén- mennyit. (Hogy a becslések dioxid-tartalma megtámadja szerint évente idelátogató leg- a büszke márványszobrokat, alább 3 millió turista mégis -oszlopokat, s az esővízzel láthassa elhelyezkedésüket, 4 NÓGRÁD — 1980. december 21., vasárnap [ helyükre másolatok kerülnek.) Múzeumba vitték a méreteiben, s szépségében is kiemelkedő Parthenon-templom márványdombormű-füzért is, Pheidiász alkotását (Az ő műve volt Athéné istenasz- szonynak, a város védőszentjének 12 méter magas aranylemezekkel borított szobra — sajnos ez nem maradt ránk.) Néha még a jó szándékú beavatkozás is árthat: az Akropolisz korábbi restaurálásakor például fémcsavarokikal, kopcsokkal rögzítették a klasszikus elemeket védekezésül a sok millió látogató lépéseinek apró lökése, a sziklák néhány milliméteres elA híres kariatidasor mozdulása ellen. Az eltelt fél évszázadban azonban az acél is rozsdásodni kezdett, repedéseket okozva a márványtömbökben, így most fokozatosan minden fémcsavart titánra cserélnek ki. Több éve nem lehet belépni a templomok belső területére sem — így is védekezni akarnak a turisták „emlékkő-gyűjtögető” szenvedélyétőL A restaurátori aprómunka természetesen nélkülözhetetlen, de önmagában nem lehet elegendő. A görög hatóságok a környezetszennyező üzemek kitelepítésével, a közlekedési, fűtési szabályok módosításával is igyekeznek segíteni. Érkezett olyan fantasztikus javaslat is, hogy az Akropo- lisszal együtt az egész hegytetőt borítsák be hatalmas műanyag gömbbel! Ezt az ötletet esztétikai és költségszempontok miatt ugyan elvetették, de több nemzetközi pályázatot írtak ki már újabb megoldások keresésére. A helyreállítási tervek költségeihez az UNESCO is sok millió dollárral hozzájárul, hiszen az Akropolisz az egész emberiség közös kultúrkincse. (szegő) — És a Hámlet-alakításaf — A Hamlet egyértelműen negatív kritikát kapott Ám én mégis, úgy éreztem, ebben a szerepben végigjártam a mennyországot és a poklot — Mérlegre tehető-e háta színész pályája? — Nekem hinnem kell abban, amikor egy királyt, vagy éppen egy hóbortos lovagot, netán egy béna szobrászt alakítok. Hinnem kell a figurában, amit életre keltek. A klasszikus remekek is csak akkor szólnak hozzám, ha mögöttük ott van az engem nyugtalanító ember figurája. Nos, úgy vélem minderre már fel lehet fűzni egy színészi pályát. Persze nem diadalmenetben. — Megismeri önmagát az ember és a színész? — Ez a pálya történetesen jól emlékszem — pesti szü- ' olyan, hogy ha figyeljük ön- letésű vagyok —, a ház körül magunkat sok olyasmit felfedezhetünk, amely megdöbbent bennünket. Miféle tulajdonságok lappanganak lelkünk mélyén! S miután már jó néhány drámát eljátszottam, háromféle halálnemet szenvedve végig, ha választhatnék, — Ha csak tehetem, gyalog jövök be a színházba, ez jó sétát jelent fellépés előtt és így sokkal inkább koncentrálok a közelgő feladatra. — Miként ébredt fel Huszti Péterben a színház iránti érdeklődés? r\ — Családomnak nem volt semmiféle kapcsolata a színházi világgal. Arra viszont pokrócos színházi előadásokat rendeztünk, én voltam a fő szervezője. Határozottabb élményeim voltak már áz általános iskolában, szavaltam ünnepélyeken. S később részt vettem a Rákóczi Gimnázicsak vígjátékokban, karakterszerepekben lépnék fel. Imáum pezsgő színjátszó éle- dóm. ha nevetnek körülöttem, tében. Sokáig emlegették ki- Ez annál is érdekesebb, mert tűnőén sikerült Bánk bán előadásunkat Mindezek ellenére orvos akartam lenni. A színház iránti szeretetet belém oltotta az édesanyám, kiskoromtól fogva vitt az előadásokra. Egyszer aztán váratlanul szakadt fel belőlem: rendező leszek. Jelentkeztem is a főiskolára,' de még a kapuban lebeszélt a rendezésről Várkonyi Zoltán, aki már látott valahol .fellépni. Így kerültem az ő nészosztályába. szinte kizárólag hősszerepeket játszom. A humort isteni adománynak tekintem az életben is, a színészetben is. Engem sok mindenen átsegített. Képes vagyok magam némi öniróniával figyelni. — A felesége is színész. Befolyásolja ez a munkáját? — Tizenhat éve színész. Ennyi idő után értékelhető a megtett út? Allványerdő a márványoszlopoknál — Lehetséges, hogy * többet hiszek a színészetről, mint ami valójában. Színész vagyok, de a pályám külsőségeivel még ma sem tudok mit kezdeni. Zavarban vagyok ennyi idő után is, ha valahol rám ismernek. Ennek nem szabadna így lennie, hiszen az emberek, úgy érzem, szeretnek. Mégis, igazán csak a színpadon érzem jól magam. De hát a színésznek a csillagokban kellene élnie. A szerepeimet illetően, mindig izgalmas feladatokat kaptam és sokat. Már főiskolás koromban is itt játszottam a Madách Színházban remek darabokban. .. A sikert viszont már nem látom ilyen tisztán. Feltételezhetően öt-hat olyan szerepem volt, amivel elégedett lehetek. Igazi bukásban csak egyszer volt részem, rögtön áz első fellépésemkor, még harmadéves főiskolásként. Kudarcok? Ügy fogadtam őket, ahogy kell. Hiszen egyetlen szezonban sem lehet kétszer egyformán játszani. — Rendkívül szemérmes vagyok minden szempontból, szí- Nehezen tanulok, mások' előtt semmiképpen sem. Íratlan törvény otthon: nem esik szó a színházról. Ezt meghatározza a napi élet, a gyerekek. Darabokról, szerepekről, legfeljebb csak utólag beszélgetünk. — S mi az, ami a színházon túl még leköti maradék energiáit? — Tanítok a főiskolán, színészetet. Tavaly végzett egy osztályom. Rendkívül élvezem ezt a munkát Ezenkívül szeretek úszkálni, utazgatni. Turistaként és színészként sok helyre eljutottam. Ha tehetem, sokat olvasok és van néhány dolog, amit meg szeretnék írni. Irományaim a színházi világ körül forognak. Azokról <az emberekről szeretnék írni, akik meghatározták a pályám, Pécsi Sándorról, Kiss Manyiról és mindazokról, akiket szerettem, mert bár kezdő színész voltam, barátjukká fogadtak. És azokra is gondolok, akik itt élnek körülöttem és sokat kaptam és kapok tőlük színészként, emberként egyaránt, Szémann Béla *
