Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

Nagyapja is kovács volt

Eltelt évek nyomában

Fújtat az öreg.

— Látja, ez a baj. Hogy erő mgg volna, de a levegő kevés. Elég egy kis kaptató és a tüdőm már úgy zilál, mintha ki akarna ugrani a kabátom alól. Rárakódott az a rengeteg vas- meg vídiapor. Még Ménke- sen dolgoztam, amikor egyszer már nem bírtam magam: muszáj volt elmenni az orvoshoz, pedig én oda.

. sosem jártam. Azt tartottam, mint az öregeim: inkább jobbfajta borra költse az ember a pénzét, semmint orvosságra... Aztán beutaltak szanatóriumba... aztán leszázalékoltak, öt éve vagyok nyugdíjas.

Szuszog az öreg, ahogy baktatunk a féltérdig érő, ropogós hóban.

— Szóval benyugdíjaztak, pedig még csak ötven- hét éves vagyok. De hát ennek így kellett leninié.

— Kellett? Azt mondják, az apja “ makkegészséges ember volt.

— Hát... igen. De ő még tiszta munkákat csinált. Nem volt még akkoriban hegesztőapparát, meg köszörűgép, meg koksz. Mindent a két kezével csinált meg, csak egy fúrómasinája volt; igaz, annak a kerekét is ő hajtotta erővel. Aztán változtak az idők.

Varga Istvánnak, a mát- racserpusztai volt bányakovácsnak az apja, de még a nagyapja is kovács volt.

— Bámából jöttek át az öregeim Cserre, amikor a pétervásárai Kegkxvich gróf megszabadult a földjei egy részétől. Tizenhárom család vett meg hatszáz holdat; szántót, erdőt, legelőt, vegyest. És ugye, ahol szántanak-vetnek, fát vágnak, oda kell a kovács. Baltát, ekevasat élezni, patkóin!, vasalni. Egy ilyen pusztai kovácsnak mindenhez beli érteni.

Fázós kezével elhabrát a műhely ajtaján, majd beljebb tessékel. A fújtató előtt még parázslik, kesernyés füstöt eregetve a koksz.

— Látja, itt szabadultam én fel, az apám keze alatt. Aki a munkában nem ismert tréfát. Nem számított, hogy a fia vagyok, keményen bánt velem. Bár igaz, ha valamit szépen megcsináltam, jól dolgoztam, még borravalót is adott. De meg is tanultam tőle mindent... Csak egyet nem: a foghúzást. Mert nagyon ügyes keze volt, értett ahhoz is. így hát, ha a környéken valakinek megfájdult a foga, jöttek a kovácshoz. Persze, nem volt ez szabad, de hát a népek nem nézték akkor a formaságokat, hogy csak orvos nyúlhat a szájukba. Igaz, egyszer aztán „lebukott”, dutyiba is került... Szilas- pogonyiak távoztak éppen tőle a „műtét” után, amikor azok szembetalálkoztak a csendőrjárőrrel. Kérdezték tőlük a tollasok, mi járatban, hát azok meg eldicsékedtek a bátorságukkal. No, mondta a közeg apámnak: tizenkét nap börtön, vagy százhjász pengő. Százhúsz pengő... Hatalmas pénz volt az akkor, két tehenet lehetett volna rajta venni. Hát inkább leülte a büntetést

Felszítja a tüzet, ez a fújtató .meg éppen kilencvennégy éves, mondja, aztán hosszú szárú fogóval vasdaxabot tesz a parázs közé.

— Negyvenkilencben szabadultam és aztán öt évig jártam kovácskodni Nagy- bátonyba, a bányához. De cudar idók voltaik azok. A nováki állomás nyolc kilométer ide, úgyhogy hajnali fél háromkor már keltett az asszony. Mire meg hazaértem, főképp így tél- időben, szinte öreg este volt. Csak be meg haza tizenhat kilométer volt az út. És azok a nagy sarak...; az ázások-fázások. Mikor huzigálta le a lábunkról a gumicsizmát az agyag, de sokat is elátkoztuk ezt a földet.

Megforgatja a tiiaesedő

vasat, zsebéből eukorkás- csomagot vesz elő és kínál.

— Ezt se hittem volna soha, hogy öreg létemre savanyúcukrot szopogatok... Szóval — folytatja — öt évig caplattam mindennap Bátonyba, de hogy nagyon fárasztó volt, átjöttem ide közelebb, Mátranovákra. Ha jól maradt meg az em- lézetemben, öt bánya volt itt akkoriban, kellett a kovács, sok volt a javítanivaló. Dolgoztunk is keményen. .. Aztán meg közben itt is megalakult a téeszcsé, s amikor hazamentem, majd mindennap rimánkodtak: csináljam már meg ezt is, azt is, De sokszor püföltem még éjszaka is a körmös- traktort, az ekevasakat. Pat- koltam akkor rossz körmű ökröt is.

Megint fújtat egy kis levegőt a parázsra, izzadó arcán megcsillan a parázs pirosa.

— Aztán, amikor megindultak a nagy bányabezárások, egyszer csak azt vettük észre, hogy Novákon mór egy sem maradt. Akkor kerültem el Ménkesre.

Kiveszi az izzó vasat a tűzből, teszi az üllőre és kezébe vészi a kalapácsot Megszólal a vas.

— Látja, milyen szépen formálódik. Nincs is annál szebb, amikor az ember tudja: szinte azt csinálhat ezzel az anyaggal, amit. akar. Ha akarom, sarok- vas lesz, ha akarom, vasalás, ha akarom, hajtókar. Akármi. Nagyon szeretem én ezt a munkát, mert nélküle el nem tudnám képzelni az életemet Még a legrosszabb időből is majd mindennap felgyalogolok ide a műhelybe, s ha kell, ha nem, elbabrálgatok valamivel,

Piros vasszűánfoofc röpködnek, netógyűtrtoőzik az öreg. Akinek két fia is vasas.

— De nem hwtooi —;

mondja ágy, mintha sajnálkozna, s nagyot flt as

üllőre...

Karácsony György

Egységes szellemben

r

Irta; Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára

ógrád megye kommunistái is megtették a számvetést beszámoló taggyűléseiken az eltelt évben végzett munkájukról. A politikai közvélemény érdeklődése közepette, a pártszervezetek nagy felelősséggel készültek fel munkájuk értékelésére. Az egyéni elbeszélgetések, a pártcsoport-értekezletek, a vezetőségi ülések, eredményesen segítették, hogy a taggyűlések hatékony fórumaivá váltak a politikai és cselekvési egység szilárdításának. A megye kommunistái egyetértésüket fejezték ki a párt politikájával, a XII. kongresszus határozatával. A kommunisták ismerik, reálisan látják helyzetünket. Tisztában vannak vele, hogy az élet minden területén fokozódó követelményeknek csak hatékonyabb munkával lehet megfelelni.

Figyelmet érdemelt a megye párttagjainak aktivitása, amit jelez, hogy sokan elmondták véleményüket. A taggyűlések kiegyensúlyozott, kritikus, önkritikus légkörben zajlottak le, hatékony munkaértekezletek

voltaic Az eszmecsere elsősorban a helyi kérdésekről folyt, amelynek során megkülönböztetett helyet kapott a párt gazdaságpolitikája és a végrehajtás érdekében kifejtett alapszervezeti irányító, szervező és ellenőrző munka. Legtöbben a feladatok végrehajtásához kellő politikai, személyi feltételek megteremtésének szükségességéről szóltak. Nem hallgatták el a termelést, munkát akadályozó gondokat, amelyek gyakran a szervezés fogyatékosságaiból fakadnak. Az eredményekkel adós üzemekben a véleményt nyilvánítók a gazdasági vezetők munkájáról is kritikusan, de reálisan beszéltek. Megfogalmazták, hogy minden szinten fokozódnak a vezetőkkel szembeni követelmények. Hangot adtak annak, hogy a politikai, szakmai alkalmasság, vezetőtaészség mellett egyre inkább igény a példa- mutatás.

A beszámoló taggyűlések tapasztalatai bizonyítják, hogy az alapszervezetek gazdaságirányító munkájában növekvő helyet kap a tervezés. A gazdagodó munkater■niiiiiiiiiiitiiiniiniiiimiiiiiimmiiiiiiiiimimiiiniiiiiiiiiitiiiniiiiiiHiiimiiiiHiiiiMimiitiiiiiiiiiiiniuuiiHiiHiwiKtiiiiiniiiiHniiifmiHnmtHnittiiHfniinniiiiiifiimiiniiiiitiimiiiiiiiiimmiiiiniiimiiiii

Emberek, sorsok

Sajátos napirend szerint

Az ember sorsa gyakorta nem úgy alakul, mint annakidején gyermekkorában elképzelte. Hirtelen fordulatok, nemegyszer buktatók, fogalmazhatnánk úgy is ki- sebb-nagyobb megrázkódtatások' állítják más sínre sorsunk „vonatát”. A vágyak semmivé foszlanak, új elképzelések, tervek, látnak napvilágot. A mindennapok realitása érvényesül.

*

Csöndes, szerény, vékony fiatalasszony Jakubovics

Lászlóné, a nagybátonyi gépüzem könyvelője. Szívesen és sokat mosolyog, olyankor szinte kislányos az arca. Vidám kedélyű, az a típus, aki nem keseredik el az őt ért megpróbáltatásokon, mondván: „Minek sajnáltassam magamat, az semmit nem old meg. Az embernek a belső békét kell megteremtenie magában. .. ”

Valamikor, gimnazista korában arról ábrándozott, hogy vegyészmérnök lesz. Mindebből a matematika szeretete maradt meg. Mert nem lett vegyészmérnök. Amikor harmadikos volt a gimnáziumban, lágy hozta a sorsa, hogy nem tudott tovább tanulni. Nem a tudásával, a szorgalmával, vagy az igyekezetével akadt gond, hanem tőle független, családi okok miatt vált meg a gimnáziumtól. Fiatal kislányként a Nógrádi Szénbányáknál helyezkedett el. Bérelszámolónak vették fel, az akkor még üzemelő bányánál, Katalinban.

— Egész nap számoltam, összeadtam, kivontam, szoroztam, béreket összesítettem, llletményszenet írtam ki. Akármilyen furcsán hangzik, megszerettem a számok világát A mai napig 'is azt tartom, hogy magamnak soha nem találhattam volna jobb foglalkozást. Itt nincs mellébeszélés, a számok reálisak, ésszerűek, a kétszer kettő mindig négy.

A tanulást nem hagyta abba. Még ugyanabban az esztendőben, amikor kimaradt g gimnáziumból, jelentkezett levelező tagozatra. Tulajdonképpen egy esztendővel később érettségizett mint társai. Már a gépüzemben dolgozott, amikor két esztendővel ezelőtt a meglevő mellé egy másik érettségi bizonyítványt is szerzett a közgazdasági szakközépiskoláét.

*

A kislánya most kilencéves. A férjét is a bányánál ismerte meg, akkoriban lakatos volt összeházasodtak, beköltöztek Nagybátonyba, szép kétszobás lakást kaptak a bányavárosban. Orsolyával másfél évig volt gyermekgondozási segélyen, amikor úgy döntött, visszajön dolgozni. Bérelszámolónak alkalmazták, most már a gép- üzemben. A kislányt bölcsődébe hordta. Nehéz éveket tud a háta mögött, a férje méltatlannak bizonyult a házaséletre, a családdal szembeni kötelezettségeit semmibe vette. Akkor úgy gondolta, megáll a maga lábán. Éveken keresztül egyedül tartotta el a kislányt

— Kialakult a sajátos napirendünk. Korán kelünk, öt órakor csörög a vekker. Orsika egy kicsit még lustálkodik, de hatkor indulunk, ő az iskolába, én az üzembe. Negyed háromkor telik le a műszakom. Aztán sietek haza. Örülünk a szabad szombatnak, vasárnapnak, olyankor közösen főzünk, takarítunk. Arra meg külön büszke vagyok, hogy a kislányom, meg a magam ruháit megvarrom. Utána ott a televízió, az olvasás, Nyugodtan, kiegyensúlyozottan élünk, ha valamire szükségünk van, segítenek édesanyáméit; anyósoméit, vagy a bátyámék.

*

Jakuibovicsnét —, vagy ahogyan az üzemben ismerik Borikát — nemrégiben a szak- szervezet nőbizottságának vezetőjévé választották.

— Miért?

— Azt nem mondhatom, hogy a tekintélyem miatt. Talán azért, mert bíznak bennem, szeretnek és a szak- szervezeti bizottságban úgy érzik, megfelelek erre a posztra.

Ebben az üzemben sok feladata van a nőbizottságnak.

Dolgoznak itt nagycsaládos és egyedül álló asszonyok, akik bizony nemegyszer rászorulnak az üzem segítségére.

— Minden üzemrészben van egy nőfelelős. Ügy tudunk világos képet alkotni, ha tapasztalatokkal „felfegyverkezve” számolnak be az ottlevő asszonyok mindennapjairól. A legnehezebb munkát a szénosztályozón végzik. Igaz, hogy jól keresnek az asszonyok, de nagyon megdolgoznak érte. Nálunk a szakszervezeti titkár még soha nem mondta azt, hogy valamit nem lehet elintézni, ha megalapozott kéréssel fordultunk hozzá. Legutóbb egy lucfalvai asszonynak segítettünk. Gondja-bajában eljártunk a községi, de még a megyei tanácsnál is.

A munkatervbe bevették, hogy megvizsgálják miként becsülik meg a nőket az üzemben, a bérezések között —, ha azonos munkát végeznek a férfiakkal — van-e lényeges eltérés, megfelelő- ek-e a szociális körülmények.

— Oda kell figyelnünk, mert csak így tudunk változtatni, ha változtatásra van szükség.

*

Korántsem teljes a kép erről a fiatalasszonyról. Értelmesen, okosan igyekszik élni.

— A továbbtanulásról nem tettem le. Jelentkeztem a számviteli főiskolára. Igaz, első nekifutásra nem vettek fel, nem is tudtam produkálni annyit, amennyit kellett volna. Jövőre megint megpróbálom, remélem, több sikerrel.

— cse ^

vek jó alapot szolgáltatnak a munkához, s a pártszervezetek idejében intézkednek a határozatok végrehajtása során keletkező feszültségek felszámolásáért, egyre hozzáértőbben irányítják a munkát, elemeznek, fogalmazzák meg a feladatokat. Rendszeresen és folyamatosan ellenőrzik korábban hozott határozatok végrehajtását, konkrétabb pártmegbízatást kapnak a kommunisták. v

Örvendetes, hogy emelkedett a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda színvonala a megye pártalapszerve- zeteiben. Főként a munka szerinti elosztás elvének következetes megvalósítása, életszínvonal-politikánk érvényesítése érdekében, a takarékossági, ésszerűsítési intézkedésekkel, a termékszerkezet korszerűsítésével, a minőség javításával, a szabályozók céljának megértetésével kapcsolatban gazdagodtak az érvek. Tudatosodott, hogy a VI. ötéves tervben átgondoltabb, nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség, amelyben a kommunistáknak kell-élen járniuk.

Az álapszervezetek összességében eredményes munkát végeztek. Az üzemek többségében sikeres tevékenységről számolhattak be az év elején megmutatkozó gazdálkodási bizonytalanságok, gondok ellenére. Jó néhány üzemben említésre méltó kezdeményezések születtek a termékszerkezet eredményes korszerűsítésére, a minőség javítására. Néhol szóvá tették a kapott alapanyag nem kielégítő milyenségét. Az alapszervezetek több, a takarékossággal. hatékonysággal összefüggő kezdeményezésekről számolhattak be. A BRG-ben és más üzemekben hangsúlyozták a nagy értékű termelőberendezések minél jobb kihasználását, felhívták a figyelmet az anyag-, energiagazdálkodás veszteségforrásaira. Több területen hathatós intézkedések születtek a társadalmi tulajdon védelmére.

A sikereket elősegítette a szocialista munka versenymozgalom, bár több helyen szóba került, hogy még mindig sok a formális eleme. Ebben felelősséget vállaltak a kollektívákban dolgozó kommunisták is, akik igényelték: a vállalások még inkább kapcsolódjanak a ter-‘ melés gazdaságosságához, a hatékonyság követelményeihez, a rendelkezésre álló lehetőségek maradéktalan kihasználásához.

A mezőgazdásági üzemek pártalapszervezeteinek többsége is jelentős eredményekről adhatott számot. A mostoha időjárás ellenére is növekedtek a hozamok, nagyobb a nyereség, a termelés szerkezete jobban igazodik az adottságokhoz. A rétsági járás isz-ekiben dolgozó kommunistái javasolták például, hogy az alaptevékenység fejlesztése érdekében a továbbiakban is gyarapítani kell a melléküzemágakat. A párttagok, a számottevő fejlődés ellenére sem elégedettek a lehetőségek kihasználásával, amelynek gátjai a munkafegyelem hiányosságai, az üzem- és munkaszervezés gyengeségei. Arról is szó esett, hogy gyakran hiába teszik ezeket szóvá. Másutt felmerült: a növekvő gazdasági gondokkal párhuzamosan néhány gazdasági vezető hajlamos az üzemi demokratizmus mérséklésével reagálni, a kollektíva segítségét mellőzni. A tervezés során is megnyilvánul e jelenség káros hatása, igazolva, hogy bonyolultabb körülmények között még inkább szükségesek a dolgozók javaslatai.

Az ideológiai, kulturális kérdések az alapszervezetek sajátosságainak megfelelően kaptak helyet. Az értékelések reálisan szóltak az eredményekről, a gondokról. A középpontban az szerepelt, hogy az essmei-politikai nevelő munka miként segítse a párttagok felkészültségét, a feladatok végrehajtásában miként fokozódjék a változó

I

körülményekhez való aücaJs mazkodókészség. Szó esett ró-’ la, hogy a műveltség a párt! vezető szerepének erősítését is segíti, miként a pártegység folyamatos megújítását,' a kommunisták meggyőzőképességének fejlesztését' Ritkábban került szóba az ideológiai felkészültség és a szocialista módon végzett munka jegyei erősödése kő-; zötti összefüggés.

n propagandamunkával kapcsolatban zöm-j mel az új pártoktaH tási év kezdetének tapasztalatairól adtak számot, meg-> állapítva, hogy a pártoktatás hatékonysága növekszik!

Nagy hangsúlyt kapott a párt-' kongresszus határozata meg-! ismertetése érdekében kifej-- tett munka, az irányító párt- bizottságok által elfogadott pártoktatási középtávú terv jelentősége. A tartalmi kérdések mellett felszínre került a szervezeti helyzet, a feltételrendszer. A vitákbanl főként a pártoktatásról indokolatlanul távolmaradókkal szembeni következetes fellépést sürgették.

A beszámoló taggyűléseken’ a megye kommunistái helye-; sen értékelték egyházpoliti-; kánkat, amellyel kapcsolatban az egyetértés jelei nyilvánultak meg, annak ellené-' re, hogy néhány ellentmondásos nézettel is találkozni még.

A pártéletről megnyilvánult vélemények a fejlődést emelték ki, hangsúlyozva, hogy a XII. kongresszust követően rendszeresebbé vált,' alapul szolgált a tartalmi fejlődésnek. A legélénkebb vitai a végrehajtásban megnyil-; vánuló munkával kapcsolat-! ban bontakozott ki. Párttagjaink \igy látják, a fegyelmet tovább kell erősíteni a párt-; megbízatások teljesítésével,’ példamutatással, kezdeményezésekkel. Igénylik a kollektívák nevelő szerepének, a kritikus, önkritikus légkör növelését.

A hozzászólások a párt munkamódszerét elemezve úgy vélték, az alapé zea-veze- te kiben jobban kell igazodni a bonyolultabbá váló feladatokhoz, a környezet változó-' saihoz, elvetve az elavult módszereket. Megfogalmazódott, hogy sokat fejlődtek a párt tömegkapcsolatai, hazánk jelentős belpolitikai eseményei előkészítése során gyümölcsöző párbeszéd alakult ki a társadalom tagjaival, amelynek fenntartása és fejlesztése továbbra is szükséges. Elismerően szóltak az újjáválasztott vezetőségek munkájáról, ott pedig, ahol indokolt volt, hangot adtak & vezetőséggel szembeni elégedetlenségnek.

A társadalompolitikai kérdéseket, a társadalmi és állami szervek munkáját elemezve kiemelték a megye kommunistái az ifjúsági szervezetek felelősségét. Több helyen ösztönözték a vezetőségeket arra, hogy az idős párttagokkal, pártonkívüli- ekkel többet törődjenek,’ gondjaik megoldásához nyújtsanak nagyobb segítséget. A nőket foglalkoztató üzemekben a munkakörülmények javítása, a kereskedelmi ellátás, szolgáltatások színvonala került előtérbe. A nemzetiségi területeken elismerően szóltak a nemzetiségi politika megvalósításának helyi eredményeiről. A nemzetközi kérdések közül a lengyelországi események váltották ki a legnagyobb érdeklődést, hangot adva annak a meggyőződésnek, hogy a megye kommunistái bíznak ben- ne, a lengyel párt, munkásosztály képes úrrá lenni a helyzeten.

sszességében úgy látjuk, a beszámoló taggyűlések betöltötték szerepüket, jól tükrözték a pártalapszervezetek; tevékenységét, a pártkongresz- szus határozatai végrehajtásának tapasztalatait, jól érzékeltették a kommunisták felelősségét, ösztönöztek a hatodik ötéves terv első esztendejében elkövetkező feladatok végrehajtására.

NÓGRÁD — 1980. december 21., vasárnap 3