Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-16 / 294. szám
* MSZMP NO G R Ä P ,M E GY E I BIZ 0 TT.SÁ <3t'%\ ÉS A M EG Y E I T A N Á CS LA PJ A VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXXVI. ÉVF., 294. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1980. DECEMBER 16, KEDD Befejezte munkáját a magyar szakszervezetek kongresszusa Vasárnap reggel fél 9-kor plenáris üléssel folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa. A tanácskozáson részt vettek Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke is. Az elnöklő Dajka Ferenc a titkárság nevében bejelentette a kongresszusnak, hogy a programnak megfelelően szombat délután megtartották a négy szekcióülést, amelyek munkájában valamennyi küldött és meghívott jelentős hányada részt vett. Mind a négy szekciójában értékes javaslat hangzott el, ami egyben azt is jelenti, hogy a kongresz- szusi munkának ez az új módszere bevált. Ezek után hozzászólásokra került sor, melyek során elmondotta gondolatait Moldo- ván Gyula, a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetének főtitkára, Luciano Lama, az Olasz Általános Munkásszövetség főtitkára, Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, Podi- na Sebő, az Építő-, Fa- és Epítőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, Ács László, a nádudvari Vörös Csillag Termelő- szövetkezet szb-titkára, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Gu- denusz László, a budapesti Táncsics Mihály Kollégium nevelőtanára, dr. Szabó Irma, a Szolnok megyei Tanács szervezési, jogi osztályának vezetője. Ezután Gáspár Sándor összefoglalta a plenáris és a szekcióülések vitáján elhangzottakat. Gáspár Sándor vifazáró beszéde ' — A kongresszus élénk vitája, a plenáris és a szekcióüléseken elhangzott sok javaslat, kezdeményezés azt fejezi ki — mondotta —, hogy a szakszervezeti tagság együtt gondolkodik, s kész együtt cselekedni, közös erőfeszítéseket tenni a szakszervezetek, az ország előtt álló feladatok megvalósításáért. Országos jelentőségű, egész szakmákat érintő kérdések csakúgy napirendre kerültek, mint az egyes kisebb kollektívákat foglalkoztató problémák, tájékoztattak figyelemre méltó eredményekről, de sokan rámutattak a szak- szervezetek munkájának gyengeségeire is, vagyis a vita sokszínű volt, reálisan tükrözve a valóságos helyzetet. Mindez biztonságérzetet ad további munkájukhoz a szak- szervezeti vezető testületeknek, köztük azoknak, amelyeket rövidesen megválaszt a kongresszus. A kongresszuson elhangzott javaslatok, kezdeményezések, a problémákról, nehézségeikről adott jelzések kifejezik, hogy az újonnan választott vezető testületeknek nehéz feladatokkal kell számolniok, s a munkastílusukon tovább kell ja- vítaniok ahhoz, hogy a feladatokat sikerrel megoldhassák. A mostani kongresszussal lezárult periódus értékelése kifejezi, hogy a magyar szak- szervezetek munkájának új minőségi jegyei az utóbbi években felerősödtek, s a kongresszus e folyamat gyorsítását sürgeti. A sok százezer szakszervezeti aktivista, dolgozó ember, aki a szocialista társadalom érdekében végzi munkáját, megelégedéssel nyugtázhatja, hogy volt értelme a sok erőfeszítésnek. Nyolc-tíz évvel ezelőtt azt mondottuk:, a magyar szak- szervezeti mozgalomnak szüksége van tíz esztendőre, két kongresszusra ahhoz, hogy erőteljesebben kirajzolódjanak munkájának az adott viszonyokhoz jobban alkalmazkodó vonásai. Ma már elmondhatjuk, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom valóban elfoglalta helyét a társadalomban, a társadalmi munkamegosztásban önállóan végzi sajátos feladatait. Tevékenysége harmonikus ab- bá, egységesebbé vált. Túljutottunk azokon az időszakokon, amikor hol az egyik, hol a másik feladat került előtérbe oly módon, hogy túlzottan háttérbe szorította az egyéb teendőket. így szorult időnként háttérbe a szakszervezetek érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciója, vagy nevelő munkája. Ma éppen az monikusan és így eredménye- az egyik fő követelmény a sen lássa el. Ez. a megítélés szakszervezeti munka iránt, az elmúlt évek fejlődésének hogy a sokféle feladatot har- legértékesebb vonása. Jobb feltételek között A szakszervezetek munkájának feltételei ma sokkal jobbak, mint voltak korábban, ereje is nagyobb, ez azonban nem jelenti azt, hogy most már minden igényt kielégít, így ez nem is jelentheti munkájának értékmérőjét. A szakszervezeti mozgalom a társadalomnak szerves része, hat a társadalomra, a társadalom helyzete pedig meghatározza a szakszervezetek lehetőségeit. Munkájának fokmérője tehát az, hogy az adott viszonyok között kielégíti-e a lehetséges módon az igényeket. Ha ilyen mércével mérünk, akkor egyértelmű a válasz: a szakszervezetek teljesítették és teljesítik feladataikat. Ma sincs mód minden igény kielégítésére, de mód van arra, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket hatékonyabban használják ki a szakszervezetek. Ilyen adottság az üzemi demokrácia fejlődése, a bizalmiak megnövekedett jog- és hatásköre. Most már nem a jogkört kell bővíteni, hanem a meglévőt kell jobban hasznosítani. És erre a mindennapi életben nagyon gyakran lehet és van is szükség. Sok olyan esetről tudunk, amikor az üzemekben nem ismerik el a dolgozó igazát. Ezt illusztrálja például az a helyzet, hogy a munkaügyi és munkajogi viták 30—40 százaléka az üzemekből a felső fórumok elé kerül és ott kiderül, ezeket az üzemben kellett volna elintézni, méghozzá úgy, hogy a dolgozónak adjanak igazat. Főként a bizalmiaknak kell fellépni ők, hogy az embereket igazságtalanság ne érje. Nem arról van szó, hogy a szakszervezet védje azokat is, akik kötelességüket nem teljesítik, arra azonban ügyelniük kell, hogy a dolgozók méltánytalanul ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Még ma is vannak olyan vezetők, akik azt képzelik, hogy felsőbb érdeknek tesznek eleget, amikor figyelmen kívül hagyják az egyes dolgozók konkrét helyzetét. Szerencsére egyre kevesebb a különböző szinteken az olyan vezető, aki úgy véld, hogy a hatalom mindenre jogosít és semmire sem kötelez. Hatalmával senki sem élhet visz- sza, az mindenkit arra kötelez, hogy becsülettel végezze el munkáját és tisztességgel intézze a rájuk bízott emberek ügyeit. Természetesen a vezetőknek is, a szakszervezeteknek is tudniok kell nemet mondani, amikor ez a reális válasz. A nyereségrészesedést például csak ott követelhetik meg, ahol azt megtermelték. Ahol ez nem történt meg, ott nem lehet nyereséget osztani. Ha a szakszervezetek a dolgozókat mindig helyesen tájékoztatják a dolgok okairól, akkor nincs illúzió és nincs csodavárás. Be fogják látni, nem valamelyik testület jóindulatán múlik, ki, mikor, mit kap, hanem attól, hogy az egyén, az iparág, az ország hogyan dolgozott. Gáspár Sándor végül a nemzetközi kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy a magyar szakszervezetek a lengyel szakszervezeti mozgalomban segítenek minden olyan erőt, amely a kibontakozást, a problémák szocialista megoldását szolgálja. A főtitkár összefoglalója után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság munkájával kapcsolatban észrevétel nem hangzott el. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag elfogadták a Szakszervezetek Országos Tanácsa Írásos és szóbeli beszámolóját, a számvizsgáló bizottság jelentését, valamint Gáspár Sándor összefoglalóját. A kongresszus az elé terjesztett határozati javaslatot — a módosításokat figyelembe véve — határozattá emelte, végül elfogadta a magyar szakszervezetek alapszabályának módosítását. Ezzel lezárult a kongresszus első két napirendi pontja, s egyben lejárt a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság mandátuma. Ezután a kongresszus rátért a .napirend 3 pontjára, a Szakszervezetek Országos Ta nácsa és a számvizsgáló bi zottság újjáválasztására. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztségviselőit, a munka- bizottságokat és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osztály- és intézményvezetőket. A számvizsgáló bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. Ezt követően a kongresszus plenáris ülésen folytatta munkáját, ahol az elnöklő Földvári Aladár ismertette a választások eredményét. Zárszavában az elnök rámutatott: most a feladatok végrehajtására kell a fő figyelmet fordítani, az erőket összpontosítani. A szakszervezetek, a tisztségviselők azon munkálkodjanak, hogy a szak- szervezeti mozgalom egyre színvonalasabban feleljen meg társadalmi hivatásának. Az egész tagság bátor kiállással, alkotó tenniákarással lásson hozzá a közös célok megvalósításához. Végül az elnök köszönetét mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kongresszus eredményes munkájához. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa az Inter- nocionálé hangjaival ért véget. atározat A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa megvitatta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját, valamint a számvizsgáló bizottság jelentését, az elmúlt öt évben végzett munkáról, jóváhagyta a szakszervezetek alapszabályának módosítására tett előterjesztést. A határozat leszögezi: társadalmi helyzetünket, szocialista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetértett a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa által végzett elemzéssel, értékeléssel és magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, mert azok híven tükrözik népünk, a munkásosztály, a négy és fél milliós szakszervezeti tagság érdekeit, törekvéseit. A határozat megállapítja, hogy a szakszervezetek az elmúlt években is felelős, cselekvő részesei voltak mindannak. ami a szocialista építés programjának végrehajtásáért történt és történik. Eredményeik mellett azonban vannak kifogásolható tényezők is. Sok tisztségviselő még bátortalanul él a szak- szervezeti jogokkal és az érdekvédelmi funkció érvényesítésében is sok még a bizonytalanság. Az irányító, ellenőrző munkában is akadnak még bürokratikus, formális vonások. A határozat rámutat, hogy társadalmunk 1 vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely a marxizmus —leninizmus elvei és saját történelmi tapasztalatai alapján megteremtette azokat a politikai és jogi feltételeket, amelyek között a szakszervezetek betölthetik hivatásukat. A szocialista társadalom építése a szakszervezeti mozgalom által képviselt négy és fél millió szer(Folytatás a 2. oldalon.) / Tegnap délelőtt nyitották meg Salgótarjánban azt a bemutatót, amelyen azokat a termékeket állították ki, amelyeket a kisiparosok gyártanak a háttéripar kisegítésére, exportra, a lakossági szükségletekre, illetve a választék bővítésére. Az érdeklődők megtekinthetik a megye kisiparosainak egyedi munkáit is, ugyanakkor a kiskereskedelem is bemutat több olyan — jelenleg még — hiánycikket, amelyre gyártási kapacitást keresnek. A KIOSZ Nógrád megyei titkárságának második emeleti termében rendezett kiállítás december 20-ig tart nyitva. Az önkéntes segítők II. megyei tanácskozása Elismerés önzetlen, fáradságos munkájukért Az önkéntes rendőri szervezet megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezték meg vasárnap Salgótarjánban az önkéntes társadalmi segítők II. megyei tanácskozását, amelyen jelen voltak a fegyveres erők, testületek, a párt-, állami és társadalmi szervezetek vezetői és képviselői, valamint Nógrád megye 1250 önkéntes rendőre képviseletében közel 200 küldött. A résztvevők elsőnek Szerémi Sándor rendőr ezredes megyei főkapitány beszámolóját hallgatták meg, majd a hozzászólások után elismerések átadására került sor. Végezetül megválasztották az országos értekezlet küldötteit. * Szerémi Sándor beszéde elején a nemzetközi helyzet főbb kérdéseit tekintette át, majd a megye közrendjével, köz- biztonságával foglalkozott. Ezután az önkéntes rendőrök munkáját elemezte az előadó. Mint elmondotta, Nógrád megyében jelenleg 158 csoportban 1250 önkéntes rendőr teljesít szolgálatot, legtöbben a közbiztonsági és a közlekedési állományban. Munkájuk sokrétű és szerteágazó, a két említett területen kívül még ellátnak társadalmi, tulajdonvédelmi, bűnügyi, ifjúságvédelmi és rendészeti feladatokat is. Jelentős segítséget nyújtanak a rendőri állománynak a bűncselekmények, a szabálysértések megelőzésében, az állampolgárok törvénytiszteletre való nevelésében, az államra, a köz- biztonságra veszélyes személyek ellenőrzésében: évente több mint 30 ezer esetben teljesítenek szolgálatot. Oszvald Gyula, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek 13 fős, önkéntes rendőri csoportjának tapasztalatait, munkájának eredményeit mondta el a tanácskozás résztvevőinek. Kapuszta Pál, erdőkürti önkéntes rendőr az állampolgárok bizalmát hangsúlyozta mondandójában, míg Kurali Gyula Tereske község közbiztonságáról, önkéntes rendőreinek munkájáról szólt. „Jelentősen javult Balassagyarmaton az ifjúságvédelem helyzete” — hangsúlyozta beszédében Cseh István, s ezt számszerű tényekkel is bizonyította. Ezután Böröcz László rend-; őr alezredes az Országos Rendőr-főkapitányság üdvözletét és véleményét tolmácsolta. Elismerő szavakkal méltatta megyénk önkéntes segítőinek tevékenységét, s köszönetét mondott áldozatos, fáradságos munkájukért. A tanácskozáson szót kért Füssy József is az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának tagja, a megyei KISZ-bizottság első titkára, aki a megyei pártbizottság elismerését fejezte ki a résztvevők előtt, s hangsúlyozta, hogy növekvő társadalmi megbecsülés övezi az önkéntes segítők munkáját, s nagyban elősegítették, hogy megyénkben rend és törvényesség van. A tanácskozáson kitünteté-’ sek átadására is sor került.’ Kiváló társadalmi munkáért érmet kaptak: Kurali Gyula, Hegedűs György, Holtner László, Havaj László, Pospisel Péter, Oszvald Gyula, Földi László, Komoly Pál, Cseh István Pál, Farkas László. A megyei rendőr-főkapitányság vezetője dicséretben és jutalomban részesített 13 önkéntes segítőt, hárman a Volán 2. számú Vállalat jutalmát, négyen pedig a KISZ Nógrád megyei bizottságának elismerését vették át. Végezetül megválasztották az 1981-ben sorra kerülő, a belügyi munkát segítő önkéntesek II. országos értekezletének küldötteit: id. Rudinszky János, Megyeri Sándor, Ka- puszta Pál, Miskey István, Ravasz Dezső és Fehér Károly személyében.
