Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

Befejezte munkáját a szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) vezett dolgozó ügye is. Eb­ből fakad a szakszervezetek kettős funkciója: egyfelől szervezik és nevelik a dolgo­zókat a munkásfiatalom vé­delmére, erősítésére, társa­dalmunk politikai, gazdasági, kulturális erejének növelé­sére, másfelől segítik és el­lenőrzik a munkások, a dol­gozók anyagi, szociális és kul­turális érdekeinek kielégíté­sét, védelmezik a dolgozók törvényekben, rendeletekben biztosított jogait, képviselik érdekeit. A kongresszus megállapí­totta, hogy az állami és a szakszervezeti szervek kö­zött jól működő munkakap­csolat alakult ki, de a növek­vő feladatok ennek tovább­fejlesztését igénylik. Vegye­nek részt a szakszervezetek aktívabban az országgyűlés munkájában. Szervezett fel­tételeket kell biztosítani ah­hoz is, hogy a bérből és fize­tésből élők életkörülménye­it érintő minden rendelkezés meghozatala előtt a SZOT, az érintett ágazati szakszerve­zet véleményt mondhasson. II. Ä gazdasági építőmunka kérdéseit érintve a határozat kifejti, hogy a szakszerveze­tek egyetértenek a VI. ötéves terv irányelveiben megfogal­mazott elgondolásokkal, gaz­daságpolitikánk tervezett fő céljaival és irányaival. A gaz­daságpolitika fő irányvonala a hatékonyság és a versenyké­pesség növelése, a minőségi té­nyezőkön alapuló intenzív fej­lődés kibontakoztatása legyen. A szakszervezetek azt az ál­láspontot képviselik, hogy az életszínvonalban elért vívmá­nyaink megőrzése és megszi­lárdítása érdekében tartós, hosszú távú megoldások ke­rüljenek előtérbe. A szocialista munkamozgal­mak szorosan kapcsolódjanak gazdaságpolitikai törekvése­inkhez. Segítsék a vállalati belső tartalékok gyorsabb fel­tárását és hasznosítását, a gazdasági erőforrások éssze­rűbb, takarékosabb felhaszná­lását, az újító, az alkotó mun­ka hatékonyabb kibontakozta­tását. A szocialista demokrácia ér­vényesülése, fejlesztése társa­dalmi előrehaladásunk egyik döntő feltétele. A szocialista demokrácia fórumai kialakul­tak, működnek, most tartal­masabbá tételük a legfőbb feladat. Ennek feltétele, hogy a szakszervezetek fellépjenek a demokratikus módszereket lebecsülő nézetek és gyakorlat ellen. Utasítsanak el minden formalitást, látszatdemokráciát. Határozottan követeljék meg, hogy mindenütt vegyék figye­lembe azoknak a véleményét, akiket a döntések érintenek, s akikre a feladatok megoldása hárul. Különös figyelmet kell fordítani a szakszervezeti fő­bizalmiak, bizalmiak és a munkahelyi gazdasági vezetők, illetve a bizalmitestületek és a vállalatok, intézmények ve­zetői közötti együttműködésre. Ennek keretében vállalniuk kell az érdekek ütköztetéséből fakadó esetleges konfliktusokat is. A szakszervezeti szervek meggyőző módon képviseljék az egyéni, a kollektív, a tár­sadalmi érdekeket, a napi, a távlati célok helyes sorrend­jét. III. A határozat szükségesnek tartja, hogy ne csökkenjen azoknak az életszínvonala, akik a megnövekedett követelmé­nyeket teljesítik. Aki pedig ennél többet nyújt, azé növe­kedjék is. A szociális célokra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban az alacsony jöve­delműek, a sokgyermekes csa­ládok, a nyugdíjasok helyze­tének javítására, a lakásépítés fejlesztésére kell felhasználni. A közvélemény megérti, hogy az áraknak a piac és a ter­melés igényeihez kell alkal­mazkodniuk, de igényli, hogy az eddiginél gdndosabban mér­legeljék a szükséges áremelé­sek gazdasági indokait, a kü­Még szombaton este, a szekcióülés után, a magyar szakszervezetek XXIV. kong­resszusán szerzett friss él­mények hatása alatt, a bu­dapesti Szabadság Szállóban elhelyezett megyei küldöt­tek közül megkértem néhá- nyukat, beszéljenek azokról a gondolatokról, amelyeknek hatása alatt állnak, ami fog­lalkoztatja őket, érdekes volt számukra, illetve megerősí­tette őket, hogy jó úton jár­nak, mit az eddiginél még jobban akarnak tenni, hogy reálisain képviseljék a közös érdekeket, csoportjuk állás­pontját. * Sarló Béla, az SZMT tit­kára meghívottként vett részt az országos eszmecserén. A gazdaságpolitikai szekcióban lezajlott vitát hallgatta vé­gig­— A problémák közül több olyat hallottam, amivel mi is foglalkoztunk az SZMT kül­I döttközigyűlésén. Ilyen pél­dául a szocialista munkaver­seny. Tudjuk, hogy mai tar­talmában nem felel meg min­denben a követelményeknek. A vitában is arról volt szó, hogy külön kejl választani a kötelességeket és külön a mun­kaversenyben vállaltak tel­jesítését. Meg kell találnunk a végzett munka objektív, mérhető elemeit az energia­takarékosságban, a költség­gazdálkodásiban stb. Meg kell barátkoznunk a munkaver­seny szakaszolásának mód­szerével is, mert előfordul, hogy nem lehet hosszabb tá­von előrelátni a konkrét, mér­hető feladatokat, vagy idő­közben megváltoztak a felté­telek is. Ami engem nagyon megkapott az, hogy az ötna­pos munkahétre való áttérést és a munkaverseny felada­tait összekapcsolták. Az igény a következő: a szocialista munkaversenyben vállaltak teljesítése garantálja az át­térés lehetőségét, azaz ön­erőből, termeléskiesés nél­kül valósítsák meg mindenütt. Bevallom, e tekintetben még nem látunk elég tisztán, még meg kell vitatni a lehetősé­geket és a célhoz vezető mód­szereket. Telek Antalné kapcsolódik a beszélgetésbe, aki a Nógrádi Szénbányák kisterenyei üze­mének szakszervezeti bizal­mija. A következőt mondja: — Nagyon megkapott a fia­talokkal Való törődés gondo­lata. Jónak találom, hogy már az általános iskola nyol­cadik osztályában, majd ezt követően a szakmunkástanuló intézetekben ismerkedjenek meg a fiatalok a szakszerve­zet szerepével, jelentőségével, tevékenységével, hogy a munkásképző befejezése után zökkenő nélkül bekapcsolód­hassanak a szakszervezeti mozgalomba. Ami pedig a szakszervezeti üzemi de­mokráciát illeti hangsúlyoz­nom kell, hogy a • bizalminak mindig kezdeményező szere­pet kell vállalnia. Ezért ál­landóan képeznie kell magát. Csak így tud megfelelő part­nere lenni a gazdaságvezető­nek, tud szóhoz jütni bármi­lyen kérdésről legyen szó. Ta­nulni nemcsak a szemináriu­mon, kell. El kell végezni a szükséges iskolákat is. Csak így válik képessé a bizalmi arra, hogy a komolyabb dön­tést igénylő kérdésekbe is be­le tudjon szólni. Látószögé­ben benne legyen mindig a vállalat egésze, lehetősége, a csoportjának érdeke, véle­ménye. A munka eredmé­nyessége megkívánja, hogy a gazdaságvezetők is ismerjék a bizalmiak jog- és hatáskö­rét és ennek megfelelően tart­sák kötelességüknek a part­nerkapcsolatok ápolását. — Lehet, hogy Kisterenyén gondot okoz a bizalmi és mű­vezető kapcsolata — kezdi Juhász László, a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységének művezetője, az építők köz­ponti vezetőségének tagja, a gvári szakszervezeti bizott­ság tagja — én viszont el sem tudom képzelni, hogy a bizalmi nélkül döntsék az ő hatáskörébe tartozó kérdé­sekről. Igen, van köztünk vi­ta is. Annak a szava érvé­nyesül, akinek több reális ér­ve van, aki az igazságát bi­zonyítani tudja. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy a jó kapcsolat nagyban függ a bi­zalmi rátermettségétől is. Ér- ti-e a népgazdasági és a gyáregységi összefüggéseket, követelményeket, ismeri-e a lehetőségeket. A mi gyakorla­tunk azt bizonyítja, hogy csak ott van eredményes kapcso­lat, ahol a bizalmi és a mű­vezető együtt tanulja a jogo­kat és kötelességeket és együtt gyakorolja. Befejezésül még hadd mondjam el, hogy a külföldi felszólalóktól nagyon jólesett hallani azt az elis­merést, mely szerint büszkék lehetünk magyar szakszerve­zeti tagságunkra. De nagyon jólesett, hogy megyénk első számú párt- és állami vezetői nemcsak a kongresszuson, ha­nem szabad időnk egy részé­ben is együtt voltak velünk. Kriston Istvánnal, a Volán 2. sz>. Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárával a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezete köz­ponti vezetőségéinek tagjával már a fehérasztal mellett be­szélgettünk. Megtudtam, hogy felszólalását nagy tetszés fo­gadta. . Elöljáróban megemlítette, hogy a termelést és gazdálko­dást segítő tevékenységben, valamint az érdekvédelemben és az érdekképviseletben nagy lépést tettek előre, majd rész­letesen kitért a különböző ré­tegek között végzett munkára, hangsúlyozva, hogy az utób­bi években egyre nagyobb fi­gyelmet fordítottak az értel­miség körében végzett tevé­kenységre. Közülük az ez évi választásokon igen sok értel­miségi kapott bizalmat tár­saitól, került különböző tes­tületekbe. E gondolatot foly­tatva utalt arra, hogy a po­litikai, általános és szakmai műveltség gyarapításában milyen fontos szerepük van az értelmiségieknek. Ezután a dolgozókat foglalkoztató öt­napos munkahét bevezetésé­nek politikai, illetve társa­dalompolitikai . hatását rrtél- tatta, mondván: a szocialista életmód további fejlődését, eredményezheti. Ennek azon­ban vannak járulékos hatásai is. Gondolok itt a mi szak­mánkra. a személy- és áru- szállítási szolgáltatásra. En­nek kapcsán hangsúlyozta, hogy a jelenlegi csúcsidők megnyúlnak a szállításban, a lépcsőzetes munkakezdésből eddig igen kevés valósult meg. Felhívta a figyelmet: nem szabad megengedni az öt­napos munkahét bevezetésé­nél. hogy a hét végi ki- és berakodások csökkenjenek. Ez is mutatja, hogy a köz­lekedés milyen fontos ténye­ző az előbbi probléma meg­oldásában. Javasolta, hogy a tanácsok a jövőben vállal­janak még nagyobb szerepet és felelősséget a koordinálás­ban és a szervezés segítésé­ben. Rátérve a bizalmiak meg­növekedett szerepére és fe­lelősségére, a következőkkel folytatta: — A szakszerveze­ti munka egyik legnehezebb területén dolgoznak, A bizal­mi nem az íróasztal mellől dönt, hanem a munkatársak­nak, a barátoknak sok eset­ben megmondja, hogy ebben nincs igazad, vagy nem jól látod. Ezért a bizaknitársa- im és a magam nevében i* helytelenítem az Élet és Iro­dalom november 22-i számá­ban „Szakszervezeti barkoch- ba” címmel megjelent írás­ban foglaltakat. Meggyőző­désem, hogy a cikk általáno­sítása nem szolgálja a moz­galom előtt álló célkitűzése­ket. Még akkor sem, ha elis­merem, hogy nem minden bi­zalmi végzi kifogástalanul munkáját. A többségük azon­ban védi és képviseli cso­portjának érdekeit, ha kell; akkor nemet is tud mondani és mer vitatkozni a vezetők­kel. Ami még nagyon lénye­ges: tud is. Befejezve hozzá­szólásomat, anélkül, hogy bár­kit is megsértenék, egy régi mondásra hívom fel a figyel­met: „Könnyebb a harangot kongatni, mint önteni”. És ezt nekünk nem szabad elfer lejteni. * Megyénk szakszervezeti kongresszusi küldöttei azóta már visszaérkeztek munkahe­lyükre. Örömmel és szívesen mesélik el élményeiket, s for­málják azokat a gondolatokat, amelyeket mielőbb meg akar­nak valósítani a népgazdaság, a vállalat, saját csoportjuk és önmaguk jól felfogott érdeké­ben. — venesz — 2 NÓGRÁD - 1980. december 16., kedd lönböző rétegekre gyakorolt hatását. Központi árintézke­déseknél, a bérek reálértéké­nek megtartása érdekében in­dokolt esetekben alkalmazni kell a kompenzálás lehetősé­geit. A szakszervezetek sem gazdaságilag, sem társadalmi­lag, sem politikailag nem tart­ják célszerűnek, hogy kialakul­jon az árak és bérek „verse­nye”. Ezért elvárják az ál­lami intézményektől, hogy az árképzésben és árellenőrzésben érvényesítsék a legszigorúbb állami fegyelmet, és ennek megsértői, valamint a tisztes­ségtelen haszonra szert tevők ellen példamutató szigorral lépjenek fel. A szakszervezetek javasol­ják a kormánynak, hogy a következő tervidőszakban olyan bérpolitikai gyakorlatot folytasson, amely elősegíti az egyes ágazatok munkaerő-el­látásában, a szakképzettség­ben tapasztalható jelenlegi el­lentmondások mérséklődését, megszüntetését. Szükséges, hogy a közeljövőben hosszabb távú bérpolitika kidolgozásá­ra is sor kerüljön, amit a dolgozókkal előzetesen meg kell vitatni. A kongresszus rámutat, hogy a teljes foglalkoztatást hazánkban változatlanul fenn kell tartani. A kongresszus , belátja, hogy a szocialista tár­sadalomban a teljes foglalkoz­tatottság és a létbiztonság a munkaerő-gazdálkodásban nem jelenthet mozdulatlanságot. A társadalom nem garantálja ki- nek-kinek a kívánsága szerin­ti munkahelyet. Lehetőséget kell tereiAteni azonban arra, hogy mindenki képzettségének és képességének megfelelően helyezkedjék el. Nagyobb mér­tékben kell megszervezni a dolgozók továbbképzését, il­letve átképzését. Ki kell dol­gozni az egységes, korszerű re­habilitáció rendszerét, ezzel is segítve a rugalmasabb mun­kaerő-gazdálkodást, az egyéni és társadalmi érdekek jobb összhangját. A szakszervezetek működjenek közre abban, hogy a szükségessé váló munkaerő­átcsoportosítás körültekintő előkészítéssel, emberséggel tör­ténjék. A szakszervezetek szükséges­nek tartják az ötnapos mun­kahétre való áttérés megkez­dését. Ezzel együtt gondoskod­ni kell a munkafegyelem meg­szilárdításáról, a munkaidő jobb kihasználásáról, valamint arról, hogy szabad idejüket hasznosan tölthessék el a dol­gozók. A társadalmi juttatások rendszere, színvonala szocia­lista életünk egyik legnagyobb vívmánya. A szakszervezetek álláspontja az, hogy gazdasági eredményeinkkel összhangban ezeket meg kell őrizni, meg­szilárdítani és továbbfejlesz­teni. A kongresszus hosszú tá­vú szociálpolitikai terv meg­fogalmazását és előzetes tár­sadalmi vitára bocsátását ja­vasolja. Szinten kell tartani, de lehetőleg még javítani is kell a gyermekellátást, az if­júságról való gondoskodást. Könnyíteni kell a többgyer­mekes családok terhein. Ezért javasolja a kongresszus a gyes és a családi pótlékok feleme­lését, az óvodai hálózat, az ál­talános iskolai és a napközi otthoni helyek számának nö­velését. Szükségesnek tartja az alacsony nyugdíjak reálértéké­nek megőrzését, fejlesztését. Ki kell dolgozni az idősekkel való foglalkozás társadalmi programját. IV. érinti a szakszervezetek te­vékenységét is. Ki kell dol­gozni az összevont minisztériu­mokkal való együttműködés szervezeti formáit és módsze­reit. A kongresszus arra is fel­hívja a figyelmet, hogy fon­tos feladat a dolgozók sokol­dalú tájékoztatása. A SZOT és a kormány megbeszéléseiről, az ágazati szakszervezetek és minisztériumok közös tanács­kozásairól, a szakszervezetek megyei tanácsa, valamint a megyei tanácsok vezetőinek megbeszéléseiről, az igazgatók és a szakszervezeti bizottságok tárgyalásairól a dolgozóknak a korábbiaknál alaposabb tájé­koztatást kell nyújtani. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy tovább erősödjék a szakszervezeti vezető testü­letek, választott tisztségvise­lők és aktivisták felelőssége a nevelő munkáért. Megkülön­böztetett figyelmet kell fordí­tani a szocialista brigádok kul­turális és közéleti tevékenysé­gére; az olvasómozgalmakra; az öntevékeny művészeti együttesekre. A szakszerveze­tek segítsék a szakmai kép­zést és továbbképzést, vala­mint az alapműveltség általá­nos megteremtését. Vonják be fokozottabban a műszaki értel­miséget a világszínvonalú mű­szaki ismeretek, eljárások ter­jesztésébe. VI. V. A szakszervezeti demokrá­ciában az elmúlt öt évben ki­bontakozott pozitív folyamato­kat új elemekkel kell bőví­teni úgy, hogy társadalmi ha­tásuk tovább erősödjék. Az eddigieknél is jobb tájékoz­tatással, rendszeres képzés­sel, továbbképzéssel és folya­matos módszertani segítséggel kell biztosítani, hogy a bizal­miak csoportjuk tényleges, el­ismert vezetői, a gazdasági ve­zetésnek pedig felelős partne­rei legyenek. A határozat rámutat, hogy a szakszervezeti mozgalom irányítása egységes. A mi­nisztériumok'felépítésében be­következő szervezeti változás A nemzetközi kapcsolatok­kal foglalkozva a határozat felhívja a szakszervezeteket, hogy hagyományaikhoz híven aktívan vegyenek részt a világ dolgozóinak a békéért, a tár­sadalmi haladásért, a jobb élet- és munkakörülményekért, a szocializmusért vívott küz­delmében. Szorgalmazzák és segítsék elő a különböző irány­zatú szakszervezetek együtt­működését és akcióegységének erősítését. Továbbra is tekint­sék meghatározónak a szoros barátság és együttműködés erő­sítését a szocialista országok szakszervezeteivel, törekedje­nek arra. hogy ezek a kapcso­latok tartalmasabbakká válja­nak. Az internacionalista ha­gyományokhoz híven részesít­sék sokoldalú támogatásban a fejlődő országok szakszerveze­teit. Gazdagítsák kapcsolatai­kat a fejlett tőkésországok szakszervezeteivel, elsősorban Európában. Fokozottabb len­dülettel, kezdeményezőbben vegyenek részt a Szakszerve­zeti Világszövetség és a szak­mai nemzetközi szövetségek munkájában. A kongresszus végül meg­köszöni valamennyi aktivista és tisztségviselő munkáját. Re­ményét fejezi ki, hogy a kö­vetkező években a szakszerve­zetek előtt álló feladatok vég­rehajtásában továbbra is szá­míthatnak rájuk. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége ELNÖK: ALELNÖKÖK: FŐTITKÁR: FŐTITKÁRHELYETTESEK: TITKÁROK: Földvári Aladár Duschek Lajosné Kiss Károly Ligeti László Ország Ferencné Palotai Károly Gáspár Sándor Jakab Sándor Gál László Dr. Csehák Judit Sólyom Ferenc Timmer József Virizlay Gyula A kongresszusi küldöttek között Nagyszerű élmények, hasznos útravalók Kádár János fogadta dr. Armand Hammert MEGÁLLAPODÁSOK ALÁÍRÁSÁVAL ZÁRULT AZ AMERIKAI ÜZLETEMBEREK BUDAPESTI LÁTOGATÁSA Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn a KB székha­zában fogadta dr. Armand Hammert, az Occidental Pet­roleum Corporation igazgató- tanácsának elnökét, a neves amerikai közéleti személyisé­get, aki a konszern más ve­zetőivel _ szombaton érkezett Budapestre. A találkozón je­len volt Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a kormány gazdasági bi­zottságának elnöke. Marjai József — ugyancsak héfőn — az Országházban meg­beszélést folytatott dr. Ar­mand Hammerrel az Occiden­tal Petroleum és az érdekelt­ségi körébe tartozó cégek, va­lamint a magyar vállalatok üzleti, termelési kapcsolatai­ról és más kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdések­ről. Az amerikai üzletemberek budapesti tárgyalásai megál­lapodások aláírásával zárul­tak. A természeti erőforrások komplex hasznosítására vo­natkozó műszaki-tudományos, gazdasági és kereskedelmi együttműködéséről szóló ke­retmegállapodást az Occiden­tal Petroleum konszern részé­ről dr. Armand Hammer, az érdekelt magyar vállalatok nevében a Központi Bányá­szati Fejlesztési Intézet, vala­mint a Mineralimpex Kül­kereskedelmi Vállalat vezetői látták el kézjegyükkel. Ennek alapján kidolgozzák az együttműködés lehetősége­it az olaj ' és földgáz, vala­mint szilárd ásványok kuta­tásában, feltárásában és ki­termelésében, továbbá külön­böző vegyipari termékek kö­zös gyártásában és értékesíté­sében. Ezen kívül vegyes­vállalatok létrehozását és harmadik piacokon — kö.ús fellépés kialakítását is célul tűzték ki. A Tatabányai Szénbányák és az Island Creek Coal — az Occidental leányvállalata, — az Egyesült Államokban mű­ködő vegyesvállalat létrehozá­sáról írt alá szerződést. Ebben a magyar Haldex eljárás al­kalmazásával az amerikai szénbányák meddőhányóinak hasznosítását irányozzák elő közös beruházással. Dr. Armand Hammer és kí­sérete hétfőn elutazott Buda­pestről. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents