Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
Iráni—raid háború Ma szabadon bocsátják a túszokat? A Biztonsági Tanács pénteken este nem hivatalos megbeszélést tartott az iraki-f—iráni konfliktusról és úgy döntött, hogy a harcoló felek elé terjeszti tanulmányozásra az el nem kötelezett országok határozattervezetét a békés rendezésről. A BT soros elnöke, Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ-nagykövet az egyórás tanácskozás után közölte, hogy hétfőre várják Bagdad és Teherán válaszát és még aznap folytatják a vitát a dokumentumról. A hétvégén a BT-tagállamok küldöttei szintén konzultálnak saját kormányukkal arról, hogy az iraki és iráni jóváhagyás esetén megszavazzák-e a határozattervezetet. A „munkairatnak” minősített — vágyis „nem hivatalos” — határozattervezet felkéri Waldheim ENSZ-főtit- kárt, hogy vegye fel a kapcsolatot a két közép-keleti országgal és teremtse meg a béketárgyalások kereteit. A dokumentum egyúttal felszólítja Irakot és Iránt a konfliktus békés rendezésére és megerősíti az ENSZ alapokmányában lefektetett elveket az erő alkalmazásával történő területi hódítások tilalmáról és a belügyekbe való be nem avatkozásról. A világ- szervezet székhelyén úgy vélik, hogy az indítvány elfogadása esetén Waldheim különleges megbízottat küldene Bagdadba és Teheránba. Diplomáciai források szerint az iraki küldöttség jelezte: Bagdad elfogadná a határozattervezetet, Irak ENSZ- képviselete viszont elutasította a dokumentumot, mert nem tartalmaz közvetlen felhívást az ország területén harcoló iraki csapatok kivonására. A Biztonsági Tanács tagállamai szerint nem lenne értelme olyan határozatot hozni, amelyet nem fogadna el mindkét háborúzó fél. A testület a háború kezdete óta hét nyilvános ülést tartott és már szeptember 28-án felszólította Bagdadot és Teheránt az erő alkalmazásáról való lemondásraPénteken éjjel az iraki—iráni front teljes hosszában folytatódtak a heves összecsapások A harcok súlypontja ismét Abadan, az iráni olajipar központja volt. Bagdadi hadijelentések szerint az iraki csapatok bezárták az ostromgyűrűt Abadan körül és a 32 kilométerrel délebbre fekvő Khosrowabad- nál megközelítették a Perzsa-öblöt. Az irakiak jelentéseikben most először említették Khosrowabadot, amelyen keresztül az iráni haditengerészet az utánpótlást szállította Abadanba. Teherán viszont azt közölte, hogy a védők visszaverték az Abadanba behatolni készülő támadókat és 187 iraki katonát megöltek. A teheráni rádió elismerte, hogy súlyos harcok folynak Abadan északi szegélyén, de hozzátette, hogy az iráni csapatok — a heves tüzérségi támadások ellenére — „a hit fegyverével” sikeresen védik a várost. A PARS iráni hírügynökség szerint az iráni csapatok még tartják a Karun folyó kulcsfontosságú hídját, amely Abadant és a már iraki kézen lévő, 16 kilométerrel északra fekvő Khorram- shahrt köti össze. Irak bejelentette, hogy a péntek esti harcokban gázvezetékeket és olajtartályokat rombolt le Abadanban és Khosrowabadban. Az iraki tüzérség lőtte Khuzisztán tartomány székhelyét, Ahvaztis. A legújabb iráni fejlemények megerősíteni látszanak azt a feltételezést hogy a parlament ma az amerikai túszok szabadon bocsátása mellett dönthet. Montazeri ajatollah az egyik legbefolyásosabb vallási vezető táviratot küldött a medzslisz valamennyi tagjának, felszólítva őket, hogy vegyenek részt a vasárnapi ülésen. Emlékezetes, hogy csütörtökön mintegy húsz képviselő bojkottja miatt kellett elhalasztani a vitát. A teheráni rádió ugyanakkor külföldre szóló arab nyelvű adásában közölte, hogy már eléggé megbüntették az amerikai túszokat és nem lenne „igazságtalan” szabadon bocsátani őket. Az iráni parlament egyik képviselője azt mondta, hogy csak a szabadon bocsátás idejéről van vita: egyesek várni akarnak az amerikai elnökválasztásig, mások pedig az iraki-iráni tűzszünetig. Közben Stockholmban a Scanair nevű svéd Charter légitársaság bejelentette, hogy az Iránban fogva tartott túszok elszállítására egy gépet rendeltek tőle, de nem közölte, hogy ki és mikorra A Fehér Ház cáfolta, hogy az Egyesült Államok rendelte volna a repülőgépet a svéd légitársaságtól. Mondáié alel- nök pedig kijelentette: az iráni kormány nem jelezte, hogy a közeljövőben szabadon bo- csátaná a túszokat. A Chicago Sun-Times című amerikai lap szombaton azt írta, hogy az Egyesült Államok és Irán már két héttel ezelőtt megállapodott a túszok szabadon bocsátásáról, amerikai fegyverszállítások ellenében. A lap szerint Lloyd Cutler, elnöki tanácsadó Genfben találkozott iráni küldöttekkel. Carter elnök sajtótitkára azonban „teljesen pontatlannak és felelőtlennek” minősítette a jelentést. Az amerikai külügyminisztérium pénteken - biztosította Iránt arról, hogy elismeri az uralkodó család trónfosztását kimondó forradalmat, és nem támogatja a volt sah fiának trónkövetelését. Er^esifssl Ezúton értesítjük SALGÓTARJÁN LAKOSSÁGÁT, hogy vállalatunk 1980. IV. negyedévi esedékes kéményseprést 1980. november hónapban végzi a város területén az alábbiak szerint: November 1—11-ig: Rákóczi út (BRG—acélgyári sorompóig) Damjanics út, Vöröshadsereg út, Felszabadulás út, Május 1. út, Dimitrov út, József Attila út, Néphadsereg út, Zója krt. November 12—15-ig: Csizmadia út, Forgács-t. Mikóvölgye, Somlyó-t. Üjakna, Ybl Miklós út, Ifjú Gárda út, Micsurin út, Schönhercz út, Móricz Zsigmond út, Gizella út. November 17—22-ig: Karancs út, Idegér, Kővár út, Ságvári út, Hunyadi út, Ilona-telep, Hegyi út, Akácos út, Pécskő- köz, Malinovszkij út, Erdész út, Kemerovo krt, Vásártér. November 24—26-ig: Beszterce-lakót. Bereczki Máté út, Korvin Ottó, Marx—Engels út, Kun , Béla út, Bartók Béla út, Bajcsy-Zs. út Bem út, Határ út, Izsó út, Fürdő út November 27—29-ig: Alpári út, Bercsényi út, Kazinczi út: Arany J. út, Táncsics út, Zalka Máté út, Béke út, Rózsa F. út, Somogyi Béla út, Tározó út, Művészköz, Derkovics út, Salgó út, Baglyasalja, Salgóbánya. Kérjük ügyfeleinket a fenti időpontokban biztosítsák, hogy a szolgáltatást végző szakembereink a kéményekhez bejuthassanak. Nógrád megyei Kéményseprő Vállalat K'é a Nahimov tengernagy? A Szovjetunió kormánya hivatalosan elutasította a tokiói kabinetnek azt az igényét, amely szerint az 1905-ós csalimat tengeri csatában elsüly- lyedt Nahimov tengernagy cári cirkáló és értékes rakománya „hadizsákmánynak" minősül, s birtokjoga a jelenlegi Japán államot illeti. A szovjet álláspontról Dmitrij Ppl- janszkij nagykövet szóbeli jegyzékben tájékoztatta Muto Tosiakit, a tokiói külügyi hivatal európai főosztályának vezérigazgatóját. A hajó belsejében talált állítólag 4 milliárd dollár értékű arany- és platinarudak kiemelését Sza- szakava Rjoicsi szélsőjobboldali iparmágnás megbízásából két hónappal ezelőtt kezdte meg „a japán tengerhasznosítási társaság”. Poljanszkij emlékeztetett: a japán fél a Szovjetunió ismételt kérése ellenére elmulasztotta az értékek megmentésével kapcsolatos előzetes egyeztetést, a hajó sorsára vonatkozó, egymásnak ellentmondó korabeli orosz es japán okmányok összehasonlítását, s egyoldalúan a császári hadi- tengerészet naplóját fogadta el hitelesnek. Ennek állításaival szemben azonban — mint ez az orosz feljegyzésekből kiderül — a Nahimov tengernagyot a császári haditengerészet soha nem foglalhatta le „hadizsákmányként” mivel a cirkálót a kapitány parancsára a legénység nemzetközi vizeken elsüllyesztette, még mielőtt a japán flottaegységek megközelíthették volna. (A császári flottanapló feltűnő módon nem említi, hogy a hajót a japánok süllyesztették eL Csak arra hivatkozik, hogy végleges elmerülése előtt még kitűzték rá a japán zászlót, de az erős vízbetörés miatt le is vették.) Az általánosan elfogadott normák értelmében — mutatott rá a szovjet diplomata — az elsüllyedt hajó birtokjoga mindaddig az eredeti tulajdonost illeti, ameddig e jogot fel nem adják. A császári megbízottak az orosz—japán háború befejező portsmouthi békekötés alkalmával nem támasztottak igényt az elsüllyedt hajók „hadizsákmányként" való birtokba vételére, s erre vonatkozóan semmiféle kitételt nem foglaltak írásba. A szovjet kormány ezért barátságtalan és jogilag is teljesen megalapozatlan lépésnek tekinti a hajón talált értékek önhatalmú, a szovjet fél megkérdezése nélkül történő kisajátítását. Muto Tosiaki közölte, hogy kormánya jegyzékben válaszol majd a szovjet megkeresésre. Jelezte azonban, hogy a tokiói kabinet változatlanul kitart a „hadizsákmány-elmélet” mellett. A hivatalos Tokió eközben hasonló ügy miatt diplomáciai bonyodalomba keveredett Lisszabonnal is. A portugál kormány ugyanis nagykövete útján levélben hívta fel a japán illetékesek figyelmét: fenntartja magának a jogot egy 17. századi portugál sorhajó tenger alatti maradványaiban talált kincsek hovatartozásának tanulmányozására. A szóban forgó hajót, a Madre de Deust — arannyal és ezüsttel megra- kottan — Arima Harunobu japán főár süllyesztette el 1609-ben piagaszaki partjai előtt. A kincseket szintén „a japán tengerhasznosítási társaság” búvárjai akarják megdézsmálni Szaszakava Rjot- csi nagyiparos megbízásból. Heves tüntetések robbantak ki az amerikai Manhattanban Ian Smith látogatása miatt. Képünkön: a tansasi egyetem felvonulói a volt fajvédő rhodesiai miniszterelnök elleni jelszavakat kiabáltak. Á hét három kérdése Mi a helyzet az amerikai elnökválasztási verseny hajrájában? Az elnökválasztás előtt az amerikaiak félszemmel Teheránra tekintenek: a túszügy kimenetele nagyban befolyásolhatja a november 4-i szavazás ered mén vét. Az utolsó közvélemény-kutatási adatok egyébk , .t Carter elnök hajszálnyi bölényét mutatják. 100 megkérdezettből 40-nél valamivel többen az elnökre fognak szavazni, 39- en pedig Reaganra; azaz még mindig jelentős az utolsó pillanatig ingadozók aránya. A szakértők véleménye szerint a harmadik elnökjelölt, Anderson teljesen esélytelen. Carter és Reagan keddi tévévitája a jelek szgrint kevéssé volt hatással a nézőkre, akiknek a számát egy forrás 60 millióra, a másik már 80 millióra, a harmadik pedig nem kevesebb, mint 100 millióra becsülte. A két jelölt nyilatkozatai korántsem voltak olyan szenvedélyesek, mint amilyen személyeskedő fordulatokat a kampány korábbi szakaszai hoztak. E téren az utolsó események: Carter ellenségei újra fölmelegítették a „Billygate” históriáját, az elnök becsének líbiai kapcsolatait, új adatokat közölve ezek anyagi hátteréről.' Reagan számára pedig az lett kínos, hogy meg kellett válnia külpolitikai , tanácsadójától. Richard Allenről kiderült, hogy szolgálatokat tett a japán autóiparnak, amikor még Nixon közeli környezetéhez tartozott. S természetesen nem ingyen. Allen állítólag a lisz- szaboni fasiszta rendszer uraitól is pénzt fogadott el, azért, hogy kieszközölje a Nixon- koormányzat jóindulatát a portugálok afrikai gyarmati háborúinak folytatásához. A Magyar—’amerikai tárgyalások Houstonban Kétnapos ülést tartott Houstonban a magyar—amerikai gazdasági tanács a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködés időszerű problémáiról. Az amerikai delegációt az ülésen Merszey Zoltán, az Occidental Petroleum aleln öke, a magyar küldöttséget Molnár József, a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat vezér- igazgatója vezette. Részt vett az ülésen Esztergályos Ferenc washingtoni magyar nagykövet is. Veress Péter külkereskedelmi miniszter, illetve Philip M. Klutznick, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere üdvözletét küldött a tanácskozás részvevőinek. jóindulat fegyverszállításban és diplomáciai támogatásban egyaránt megnyilvánult. Kérdés, hogy az ilyen övön aluli ütések mennyiben rendíthetik meg a jelöltek helyzetét az elnökválasztás előtt 48 órával. Miért hozott drákói intézkedéseket a Közös Piac az acéltermelés csökkentésére? , A tőkésvilágban az acélipar élvek óta súlyos válsággal küszködik. Különösen nehéz a helyzet Nyugat-Európában: a Közös Piacon viszonylag elég sok a kisebb acélüzem, amely nem tudja felvenni a versenyt sem korszerűség dolgában, sem az árakban — mondjuk — a japán termékekkel. Az acélipar gondjai onnan erednek, hogy a nyugateurópai országokban általában visszaesett a beruházási tevékenység. Súlyos helyzetbe került a hajógyártás és az autóipar is, ez a pangás pedig visszahat a kohászatra. Az a nyugat-európai acélipar, amely a hatvanas . években szinte 100 százalékig ki tudta használni kapacitását, most már legjobb esetben is csak háromnegyed gőzzel termel. Jellegzetesen »tőkés megoldással a Közös Piac azt a döntést hozta, hogy a jövő év közepéig 13—20 százalékkal csökkenteni kell a - termelést. Az intézkedés több mint 300 kohót érint a kilenc országban. Különösen a kisebb vállalatokat éri igen érzékeny veszteség: a szakértők azt jósolják, hogy ha néhol korszerűbbé válik' is a gyártás, a legtöbb helyen csak munkás- elbocsátásokhoz fog vezetni az európai gazdasági közösség döntése. A Közös Piac miniszteri tanácsában hozott határozatot heves vita előzte meg. A nyugatnémetek kézzel-Lábbal hadakoztak a termelés csökkentése ellen. A végén kénytelenek voltak visszakozni, bár elértek némi eredményt: bizonyos különleges acélfajtákra nem vonatkozik a csökkentés. Például az olajvezetékeknél használatos acélcsövekre sem; ezeket a nyugatnémet cégek változatlan mennyiségben állíthatják elő. Igaz, van is rá vevőjük: a Szovjetunió. Hogyan alakul a két német állam viszonya? A két német állam viszonyában most kétségtelenül feszültség tapasztalható,' amely hivatalos nyilatko- zatekban éppúgy megmutatkozik, mint a lapok hasábjain, vagy a tv, rádió kommentárjaiban. A problémák régi keletűek: az is, hogy az NDK márkájának vásárlóerejét odaát, Nyugaton nem ismerik el és árfolyamát tudatosan leszorítva az NSZK és Nyugat-Berlin bankjai tulajdonképp spekulációra adnak lehetőséget. Az is, hogy a német állampolgárság nyugatnémet elmélete és gyakorlata sérti az NDK-t, mint szuverén államot, hiszen az NSZK nem isméri el' az NDK állampolgárságot. Az is, hogy a két német állam között fennáll ugyan diplomáciai kapcsolat, de nem nagykövetségi szinten. Az NDK azt sürgeti, hogy. Berlinben, illetve Bonnban á megbízotti hivatalok helyett állítsanak fel nagykövetségeket. A Berlinben megfogalmazott igényekre Bonn hevesen válaszolt, de ahogyan telnek a napok, a vita hőfoka alább- szállni látszik. Persze ez nem jelentheti sem azt, hogy a nyugatnémet kormány — amely különben most van megalakulóban a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíciós tárgyalások során — engedékenyebbé válnék, sem pedig azt, hogy Bonn lemondana sérelmeinek sorozatos fölemlegetésétől különböző nemzetközi fórumokon. Máris jelezték, hogy az NDK legutóbbi pénzátváltási intézkedésének visszavonását fogják követelni a Madridban november 11-én kezdődő európai biztonsági és együttműködési értekezleten, s arra is számítani lehet, hogy a NATO decemberi miniszteri tanácsülésén atlanti szövetségeseik segítségét kérik majd azNDK- ra kifejtendő nyomáshoz. Persze nem szabad elfeledkezni a pozitív tényekről sem. A párizsi Le Monde írta a napokban a két német állam viszonyát elemző cikkében, hogy körülbelül félmillió nyugatnémet munkás él az NDK- ba irányuló szállításokból. Csak az utóbbi 3 évben 3,2 milliárd márkáért vásárolt az NDK gépeket az NSZK-tól, s az NDK kivitele szintén állandó emelkedést mutat. A bonni kormányszóvivő is azt mondta — igaz, vádak és kifogások sora után —, hogy „nem szabad elvesznie az enyhülési politikának”. Tally Jócstt t
