Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-13 / 266. szám
Csökkent az ipari termelés f (Folytatás az l. oldalról.) nőtt. és javult a nyomdaipar termelése. A textilipar mind a négy megyei ipartelepének termelése több volt az előző év azonos időszakinál. Ä növekedés együttesen 7,1 százalék- Tréningruhából például 52 ezer darabbal, harisnya- nadrágból pedig 1,1 millió darabbal termeltek többet, mint egy évvel korábban. Harisnyából és zokniból ezzel szemben az 1979. I—III. negyedévi mennyiség alig kétharmadát gyártották. Az előbbiekkel szemben a bázis időszakihoz viszonyítva visszaesett a termelés a bőr-, szőrme- és cipőiparban, valamint a textil- ruházati iparban. Az élelmiszeripar termelése a tavalyi szint körül alakult. Csontos nyershúsból, étkezési sertészsírból, tejből, kenyérből, péksüteményből az előző év I—III. negyedévinél egykét százalékkal többet termeltek. Lisztből, ásványvízből, valamint üdítő italból (ugyanakkor) a bázis időszaki meny- nyiségnél 5—15 százalékkal kevesebbet állítottak elő. Stagnáló termelékenység A megye szocialista iparában foglalkoztatottak száma 1980. I—III. negyedévében átlagosan 40 224 volt, a bázis időszakihoz viszonyítva — a termeléshez hasonlóan — egy százalékkal csökkent. A termelés és a létszám lényegében azonos mértékű és irányú változása következtében a termelékenység az 1979. I—III. negyedévi szinten maradt és az egy fizikai foglalkozásúra jutó ipari termelés is mindössze 0,1 százalékkal javult. (A szénbányászat adatai nélkül a termelékenységjavulás ezt lényegesen meghaladó mértékű, közel 4 százalékos volt.) A fizikai foglalkozásúak ez év első háromnegyed évében közel 46 millió órát (ezen belül azonban a bázis időszakinál lényegesen kevesebb túlórát) teljesítettek, ugyancsak egy százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól. Ez azt jelenti, hogy az óratermelékenység is a bázis időszakival azonosan alakult. A stagnáláson belül a kohászatban, építőanyag-iparban és könnyűiparban kisebb-nagyobb mértékű termelékenységjavulás jelentkezett. Ezekben az ágazatokban — az építőanyag-ipar kivételével — a termelésnövekedés forrása lényegében a termelékenység javulása volt. A termeléscsökkenés az exportszállításban annyiban éreztette hatását, hogy a megye szocialista ipara 1980. I—III. negyedévében a bázis időszakinál csak alig nagyobb értékben bonyolított le exportot. Ezen belül a nem rubel elszámolású kivitel 10,2 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál és az összes exportárbevétel háromnegyedét jelentette. A rubel elszámolású export — az előbbivel szemben — csökkent. A megyei székhelyű építőipari szervezetek 1980-ra 1237 millió forint saját építési-szerelési tevékenységet irányoztak elő, és ennek 70,7 százalékát teljesítették. Az építő- iDari szövetkezetek és a minisztériumi építőipari vállalat jelentősen elmaradtak az előirányzatok időarányos teljesítésétől. A tanácsi építőipari vállalat, valamint a mező- gazdasági termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai ezzel szemben az éves előirányzat mintegy 78 százalékát valósították meg az év I—III. negyedévében. Hasonlóan alakult az 1980 I—III. negyedévi saját építési-szerelési munkák értéke az előző év azonos időszakához viszonyítva is. Változatlan áron a megyei székhelyű szocialista építőipar 2.1 százalékkal elmaradt az 1979. I—III. negyedévi, teljesítéstől. A termelékenység a megyei székhelyű kivitelező építőiparban változatlan áron a bázis időszakhoz képest 2,8 százalékkal emelkedett- A saját épí^-i-szerelési tevékenység csö'-'-e’-'ése e’lenére ez azzal magyarázható, hogy az összes foglalkoztatottak száma a termelésnél nagyobb arányban csökkent. A tanácsi építőiparban 29,1 százalékkal nőtt a termelékenység, a minisztériumi építőipar és az építőipari szövetkezetek ugyanakkor elmaradtak a bázis időszaki termelékenységi színvonaluktól Az építőipari szervezeteknél — a tanácsi építőipar kivételével — a fizikai foglalkozásúak száma nagyobb mértékben csökkent, mint az összes foglalkoztatottaké. A megyei székhelyű szocialista építőipar az 1980. I— III. negyedévben 405 lakást adott át a beruházóknak, 183- mal többet, mint az előző év azonos időszakában. őszi csúcs a földeken A mezőgazdasági munkák végzését nagymértékben hátráltatta, hogy a szokatlanul hűvös, csapadékos időjárás következtében a növények fejlődése lassú volt (érésük mintegy két—három hetet késett), így a betakarítási munkák eltolódása — különösen az őszi hónapokban — munka- torlódáshoz vezetett. Ez a késedelem azonban a termés- eredményekben nem okozott kiesést. Gabonafélékből a megye gazdaságai jó termést takarítottak be. Nem mutatkozik terméskiesés az őszi betakarí- tású növényeknél sem, melyek termésátlaga többségében a múlt évihez hasonlóan alakul. Az őszi munkák üteme — az előbbiekben említett okok miatt — elmarad a korábbi évekétől. Legnagyobb lemaradás a kukorica és cukorrépa betakarításánál van. Jól halad a vetőszántás. A mélyszántást a tervezett terület 26, az istállótrágyázás pedig 38 százalékán végezték el. A korábbi, évekhez képest lassabban haladnak az őszi vetésekkel is. A megye szarvasmarha-állománya szeptember 30-án 44,7 ezer darab volt, 2,7 százalékkal több az egy évvel korábbinál. Ezen belül a tehénállomány 17,5 ezer darab, nem Változott lényegesen. A sertések száma 90 ezer darab, csaknem azonos az előző év szeptember 30-ival- A juhállomány 1979-ben kezdődött csökkenése ez évben is folytatódott, ami a vágójuh nagyobb mértékű értékesítésével van összefüggésben. Az 1980. I—III. negyedévben értékesített vágójuh mennyisége 27.6 százalékkal haladta meg az előző év I—III. negyedévit. A nagyüzemek kevesebb, a kisgazdaságok 3,4 százalékkal több vágómarhát értékesítettek, mint egy évvel korábban, így a megyéből felvásárolt vágómarha mennyisége összességében 12,2 százalékkal kevesebb az előző év I—III. negyedévinél. A vágósertésértékesítés minden szektorban csökkent, összességében 7.3 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A vágóbaromfi-értékesítés 14,8 százalékkal nőtt. Tehéntejből 6 százalékkal több, gyapjúból 2 százalékkal kevesebb az értékesítés, mint az elmúlt év azonos időszakában. A tyúktojás-értékesítés nagyarányú visszaesése kedvezőtlenül hatott a tojás fogyasztói árának alakulására, ami júniusban közel 30, szeptemberben pedig mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Emelkedtek a munkabérek Az MNB adatai alapján a, megye lakosságának pénzbevételei a bázis időszakhoz viszonyítva 1980. I—III. negyedévben összességében 9,3 százalékkal emelkedtek. E növekedésben jelentős szerepet játszott az elmúlt év közepén bevezetett — a lakosság egészét érintő — bérkiegészítések összege. A bérből és fizetésből élők pénzbevételei az előbbivel, valamint a családi pótlékkal és társadalombiztosítási járulékkal együtt 9,1 százalékkal nőttek. A lakosság mezőgazdasági tevékenységből származó bevételei — egyrészt a felvásárlási árak emelkedése, másrészt a háztáji gazdálkodás tartós fellendülése következtében — az előbbieknél jelentősebben, 16,5 százalékkal haladták meg a bázis időszak szintjétFigyelembe véve, hogy a munkabértömeg előbbiekben jelzett növekedése mellett az összes foglalkoztatottak száma csökkent, az átlagos havi munkabérek — bár eltérő mértékben — valamennyi ágazatban nőttek. Az OTP megyei igazgatóságának jelentése alapján a megye lakosságának takarékbetét-állománya — a mérsékeltebb, 6,3 százalékos növekedés ellenére — 1980. szeptember 30-án meghaladta a 2550 millió forintot. A lakosság hitelállománya a betéténél gyorsabban, 13 százalékkal nőtt és megközelítette a kétmilliárd forintot. Nógrád megye kiskereskedelmi forgalma 1980. I—III. negyedévben folyó áron 4,7 milliárd forint volt, a bázis időszakhoz viszonyítva 11,8 százalékkal — tehát a lakossági pénzbevételek növekedési ütemét meghaladó mértékben — nőtt. Az időközbeni áremelkedéseket figyelembe véve változatlan áron a forgalom volumene 0,8 százalékkal haladta meg az 1979. I— III. negyedévi szintet. Az eredmény jobb. mint országosan, mert a forgalom volumene a bázis időszakhoz viszonyítva stagnált. A megye összes kereskedelmi forgalmán belül a bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalma folyó áron 14,5 változatlan áron pedig 3,3 százalékkal nőtt. A vendéglátás forgalma ugyanakkor folyó áron csupán 3,9 százalékkal emelkedett a bázis időszakhoz képest, az árváltozásokat figyelembe véve tehát a forgalom volumene 5,5 százalékkal csökkent. Ennek egyik oka az idegenforgalomnak a kedvezőtlen időjárással kapcsolatba hozható mérséklődése. Az elsődleges ok azonban az volt, hogy a vendéglátó vállalatok nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az előző évivel ellentétben a ruházati cikkek forgalma folyó áron 8,3, változatlan áron pedig 2,1 százalékkal emelkedett, ami elsősorban az árengedmények, értékesítési akciók, valamint az „iparcikkkiskereskedelmi napok” rendezvénysorozatainak eredménye. A vegyesiparcikkek forgalma folyó áron 14 százalékkal nőtt, volumenében pedig az előző évi szinten maradt. Egyes tartós fogyasztási cikkek forgalma a bázis időszakhoz viszonyítva visszaesettA termék értéke A _ j J_: év első felében a vegyipar új lUtíl termékeinek kilencven százaléka — az úgynevezett forgalombahozatali követelmények szemszögéből vizsgálva — megfelelt a minőségi előírásoknak. A bútoroknál ez az arány a hatvan százalékot sem érte el. Ráadásul ez utóbbiaknál a kifogásra okot adó hibák döntő része a technológiai fegyelem megsértésének következménye — pontatlan megmunkálás, eltérés a szabványtól, a kárpitozás egyenetlensége, a vasalások, díszítések lógnak stb. — azaz könnyen elkerülhető minőségrontó tényező. A vevő viszont joggal elvárja, hogy azt kapja a pénzéért, amit gyártónak és forgalmazónak — szabványban, osztályozásban, árképzésben, tanúsítványban rögzített — kötelessége adni. Jobban megnézzük, mire és mennyi pénzt adunk ki — ezt bizonyítják a kiskereskedelmi forgalom adatai, s ennek tapasztalatai szűrhetők le a termelői felhasználást szolgáló vásárlásokból is. Az év első hat hónapjában például — összehasonlító áron — a ruházati termékek eladása azonos volt az egy évvel korábbi időszakéval. A termelői forgalmazás körében megnőtt a minőség miatti viták száma, a leszállított áru eltért — a szerződésben rögzített jellemzőktől — azaz mind több jele van annak: a vevő egyre inkább ügyelni kezd arra, fontosnak tartja, mit kap a forintjaiért. A vásárláslélektani vizsgálatok azt mutatják, hogy a vevők túlnyomó része a jó, tartós minősítéshez — vagy jelzőhöz — a drágát társítja. Bizonyos fokig tehát természetesnek véli, ami jó, tartós, annak megkérik az árát. Eddig semmi hiba. A baj akkor kezdődik, ha a vásárló úgy tapasztalja, hogy bár megkérték az árát, a kiadott forintokat az áru nem éri meg. Például azért nem, mert kényelmetlen szabású, mert egyenetlen alkatrésze miatt megbízhatatlanul működik, mert színezése foltos, festéke fog s így tovább. A szakemberek fogalmazása szerint a műszaki jellemzőknek és a minőségi előírásoknak, a használati értéknek, az árnak, a megbízhatóságnak harmonizálnia kell, ezek kölcsönhatása a gyártmány tervezésétől egészen odáig terjed, hogy a vevőt — a felhasználót — semmi se zavarja az áru mindennapos hordásában, működtetésében, kezelésében stb. A termékkészítés és -értékesítés egyetlen mozzanatában sem lehetnek tehát az előWnek különálló fogalmak, illetve ha ez bekövetkezik, akkor valaki károsodik. Míg 1979 első fél évében az, új ruházati árucikkek 72, a második fél évben 66, idén az első hat hónapban már csak 63 százaléka felelt meg a forgalombahozatali feltételeknek. A vásárlói kifogásoknak több mint a heíven százalékát megalapozottnak találta a Kereskedelmi Minőségellenőrző^ Intézet. Szembetűnő tehát, hogy legtöbbször a vevő károsodik, olykor a forgalmazó, azaz a kereskedő, s csak nagyon ritkán, elvétve a gyártó. Föltételezhető, hogy erre. vezethető vissza az érdektelenség azzal szemben, mit szól a vásárló az áruhoz, innét ered a széles körben élő fölfogás: vigye az árut a vevő, a többi az ő dolga. Miközben a megnehezedett piaci lehetőségekre panaszkodnak a gyártók, érthetetlenül keveset törődnek a korábban vázolt harmóniával, tehát azzal, hogy termékük műszaki és használati értéke, megbízhatósága arányban álljon az árral. Hiába kitűnő például műszakilag a berendezés, háztartási gép, termelő- eszköz —, ha egyetlen, csekély jelentőségű részeleme, történetesen gyenge szigetelése miatt ismétlődően elektromos zárlat bénítja meg. Az előbbieknél is kevesebb figyelem jut a fogyasztási szerkezet finomabb átalakulásaira, a többi között arra, hogy míg 1960-ban még csak 150 ezer elvált férfi vagy nő élt az országban, az 1980-as népszámlálás szerint számuk már meghaladja a 420 ezret. Kézenfekvő, hogy az ilyen, egyszemélyes háztartásoknak sokféle áruból egészen mások az igényei, mint annak a 2.7 millió családnak, ahol egy vagy több személy aktív kereső, s a létszám két főtől tizenhatig terjed. T_| nem túlozzuk el reményeinket, tO un ha a7t; írjuk: eljött annak az ideje, hogy a gyártók és forgalmazók — éppen a kereslet növekedésének mérséklődő irama, a vevők fokozott megfontoltsága, igényessége miatt — akár kénytelen-kelletlen is —, de több figyelmet szenteljenek az áruk minőségére. S ha a szabályozás, ösztönzés jó irányban hat, akkor nem lehet kétséges, a felhasználó a vevő megkapja azt, ami a pénzéért jár r~ki. L. G. A por útja C1.) Reggel, ha fúj a szél A gyár nagy, a gyár hatalmas, a Romhány környékén élő ember ekkorát még nem is látott. — Lám, hova kinőtte magát az egykori kályhacsempe- gyár — gondolhatná magában a pöfögő farmotoros Ikarus vezetője, ha egyáltalán érdekelné a dolog hajnali negyed hátkor. Egyelőre inkább a kormánykerékre hajtja a fejét és némi álmot lop magának a még apró léptekkel közeledő reggelből. Áll a megöregedett jármű, munkásokra vár, hamarosan kezdődik az „erhá- romban” a reggeli műszak. Csípős, hideg szél fúj, görgeti maga előtt az éjszakai felhőket. Rétság olyan mozdulatlan, mintha nem is laknák. Ugyanebben az időben, sok ugyanilyen mozdulatlan faluból űzi el a csöndet jó néhány bérautóbusz. Majoros Jánosné, már négykor kibúvik Szandán az ágyból. Műszakkezdésig még meg A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében a szorospataki aknaüzemből beszállított F—6 HK fejtő-rakodó gép nagyjavítását végzi a Vincze Ferenc által vezetett munka- csoport. A képen Nagy Sándor lakatos az F—6-os egyik alkatrészének szétszedése közben. kell tömni a négy hangos libát, valamit harapni is szükséges, üres gyomorral nem indulhat neki a nyolc órának. Idős Máté Lajos sem ér rá jobban, de Szécsénke még mindig közelebb, mint Püspökhatvan, ahonnan Ko- rita Istvánná hajnalonta útnak indul. Így, napkelte előtt merő várakozás a nagy gyár környéke. Ki-ki védett helyet keres a hideg szél elől. A fülek a dombok felé figyelnek: kö- hög-prüszköl-e már a néhány percre enyhet adó autóbusz. Sofőrünk fölemeli fejét a kormánykerékről. Túráztatja a motort, — aki jött, jött, aki nem. nem — és nekivág a bánki kaptatónak. A rövid úton kétszer áll meg, mindössze hárommal szaporodik az utasok száma. De így sem leszünk többen tíznél. Nemigen esik szó, ki-ki az ágy felé gondol még. A fák mögül előbukkan a gyár. Füstje fura ákombá- ■komokat vet maga köré. Ci- helődünk. Döccenve utolsót morran a motor. Megérkeztünk. A hatalmas csarnok szinte üres. Az éjszakások innen- onnan sorjáznak. Akkora a zaj, hogy föl sem tűnik: még csönd van tulajdonképpen Néhány percig... Minden hangszer együtt, csak a zenészek hiányoznak a hangversenyhez. Vendéglőbeli alkalmi ismerősöm szerint — aki maga is a gyárban dolgozik — ilyenkor van idő beszélgetésre. Reggel az öltözőben. Szerinte azért van a vállfás módszer, hogy aki egyszer leadta a ruháját, az egykönnyen ne kaphassa vissza. Csak a műszak végén. A ruhatáros jelentheti, ha valaki munkaidőben.... Így legalább nincs csellengés, nem csábít senkit az alig kétszáz méterre levő kocsma. Azaz csábítani csábít. de munkaruhában ugye mégsem... Elég körbepillantanom a Rákóczi kisvendéglő előteiében kora délelőtt. Ismerősöm szerint a békésen iszogatok nem a gyárból valók. — Legfeljebb a Jóska! De ő lehet, hogy éjszakás volt akkor meg miért ne ihatna... Balogh Gyula, az R—III. lnevezésű gyáregység vezetője számtalan fegyelmit osztott már ki ittas munkavégzésért. Használt? Valamicskét. Napok óta hever az asztalán újabb két páciens papírja, egyikük targoncavezető. Reggel úgy ébredt: nincs mese, szabályos fegyelmit ad nekik. Lassan benépesül a csarnok. Az asszonyok fölsorakoznak a szalagok mellett. Vidák Sanyi a sínen guruló tolópadra iép. Lecsapja a fekete kart: áram alatt a rendszer. A csarnok másik végén szentségeinek a kocsimozgatók, mert az éjszaka két tolópad is fölmondta a szolgálatot így ösz- szetörlódtak a .kocsik, telve anyaggal. A vak is látja — magyarázzák —, hogy nyolc óra alatt nem tudjuk utolérni magunkat Izmaikban már ott gyülekezik az elkövetkezendő idő minden erőfeszítése. Mert hiába hajtja áram a tolópadot, a csempével rakott kocsikat kézzel kell ráhúzni az okos szerkezetre, és ugyancsak kéz-váll-derék- láb segítségével kell azokat onnan lelökdösni. Egy kocsi pedig úgy két és fél tonnát nyom. Varga Laci, a karbantartó szeme végigfut a böhömnagy olasz présgépeken. Vajon ma hányszor lesz szerencséje beleturkálni a belsejükbe, hogy megint engedelmeskedjenek az emberi akaratnak? Máté Ferencné megigazítja, a „pelenkát” az egyik monstrumon — május óta szokják egymást, —, aztán az órájára pillant. Mindjárt köpködheti az olajat, a présgép dugattyúja a körécsavart melegítőnadrágba a „pelenkába”. Óvni kell mindentől a friss csempét, akár a kisgyereket. A. kemencékben bömböl a gáz. az atomizerben — itt készül a csempének való massza — forognak a hatalmas dobok, dohog a szárító, zúg a festékkeverő termének minden porcikája. zakatolnak a szalagok, megvillannak fölöttük a neoncsövek. A gyár éhesen szívja magába a sokféle, hatalmas mennyiségű energiát. A falakon kívül fölszakad az éjszaka burka, nagyokat lép a reggel — a falakon belül ezer zajjal elkezdődik a m'szak Hortobágyi Zoltán (Folytatjuk) NÓGRÁD — 1980. november 13., csütörtök 3
