Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-11 / 264. szám
Akaratom ellenére Alkotó szenvedéllyel — Nem gondoltam volna, hogy akaratom ellenére, a technikusi oklevél megszerzése után, egy kis kitérővel jutok el mostani vállalatomhoz. Először a Mátra vidéki Fémmű egyik gyárában dolgoztam, majd onnan az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készülékgyárához kerültem technológusnak. Ekkor történt a máig is tartó változás. Eljött hozzám a Nógrád megyei Nyomdaipari [Vállalat jelenlegi igazgatója, Kelemen Gábor, s mint régi munkatársának, csak annyit mondott: — Mondjál fel, ezután együtt fogunk dolgozni. Ennyiben tudnám tömören összefoglalni idejövetelem előzményeit, — pergeti visz- sza a történet lapjait Pong- rácz András, a Nógrád megyei Szolgáltatóipari (volt Vegyesipari) Vállalat igazgatója. * A névváltozás együtt jár a tevékenység megváltoztatásával is? — Igen. Míg korábban a készárutermelés volt a meghatározó, addig 1978 óta a szolgáltatás került előtérbe, ami tevékenységünk 60 százalékát alkotja. Ugyanakkor készárutermelésre is szükség van, mert ez, és a közületi szolgáltatás biztosítja a nyereséget. Sajnos, a lakossági szolgáltatás, a különböző kedvezmények ellenére még mindig veszteséges. Azért döntöttünk a szolgáltató jelleg elsődlegessége mellett, mert ez irányú tevékenységünket igényli a megye lakossága, mert az ezzel járó előnyök garantálták, hogy csak az itt jelentkező lehetőségek megragadásával vagyunk képesek kijutni nehéz helyzetünkből. Úgyis mondhatnám: csak ez biztosította továbbfejlődésünket * — Mivel tudja bizonyítani mostani elképzeléseik életrevalóságát? — A mát szolgáló elképzeléseinket egy 20—25 főből álló kollektíva (műszakiak, fizikai dolgozók és alkalmazottak) dolgozta ki. Végrehajtásukhoz megkaptam a lehetőségeket felsőbb irányító szervünktől is. Abból indultunk ki, hogy a mindenkor jelentkező lakossági és közületi igényeket elégítsük ki. Ennek megfelelően olyan szolgáltatási szerkezetet sikerült megvalósítanunk, ami pillanatnyilag is jól megfelel a lakosságnak, a közületeknek és nekünk. Egyes szolgáltatásaink, méreteikben, nagyságukban nőttek, ugyanakkor újakat is vezettünk be. Az intézkedések nyomán a híradástechnikai cikkek javításából 1976-ban mégcsak 1 millió 53 ezer forint bevételünk volt. Az idén eléri a 2.9 milliót. A háztartásigép-javítás forgalma 1 millió 400 ezer forintról 2 millió 200 ezer forintra emelkedett. A faipari javítások értéke pedig 573 ezer forintról 2 millió 100 ezer forintra nőtt. Ugyanezen időszak alatt a lakossági szolgáltatás 4,7 millióról 11,3 millióra ugrott. * — Miként minősítené eddigi munkájukat? — 1978-ban, fennállásunk kezdetekor azt mondtam munkatársaimnak: senkinek sem kötelező nálunk dolgozni. Aki marad, annak viszont tudomásul kell venni, hogy nem tesz szívességet, ha önként vállalt munkáját kifogástalanul elvégzi. Ugyanakkor közöltem azt is. hogy aki marad, annak a munkájára mindig szükség van. Most is. * — Milyen volt a reagálás? — Azok akik igent mondtak, még ma is itt vannak, kivéve a szécsényi szervizvezetőt, akit fegyelmileg kellett elbocsátani, mert fokozatosan rontotta a vállalat hírnevét. Irányítása alatt nőtt a jogos panaszok száma. Ugyanitt egy dolgozót fegyelmileg áthelyeztem, és kártérítésre köteleztem. Nemrég az egyik legjobb szervizvezető kapott fegyelmit és kártérítési határozatot. Két év alatt ötvenezer forint kártérítést fizettek a mulasztók, nem beszélve a prémiummegvonásokról. * — Az előbbiek azt mutatják, hogy nem mindenki értette meg, hogy nemcsak szavakban kell vállalni a feladatot. — Valóban az a követelmény, hogy a kiadott munkát mindenki úgy végezze el, mintha saját magának csinálná — sajnos, nem mindig valósul meg. A tények pedig azt mutatják, hogy egyre többen veszik igénybe szolgáltatásainkat. Tehát jó úton járunk. Mivel igen sokfajta új és bonyolult készülékről van szó. előadódik, hogy helyben nem tudjuk megjavítani. Ilyenkor abba a szervizbe irányítjuk át, ahol megvannak hozzá a képzett szakembereink. Ha ők sem képesek megbirkózni vele, akkor a gyártóvállalatok szakembereit hívjuk segítségül. Nem / szégyellünk szakmai tanácsot kérni a versenytárstól, a GELKA szakembereitől. Ha pedig nem tudjuk a készüléket megjavítani, azt is megmondjuk. Ez a tisztességes és becsületes eljárás. Nem pedig a mellébeszélés, a halandzsálás. — A szolgáltatások minőségét elég gyakran éri kritika. Egyetért ezzel? — Nem veszem rossz néven a kritikát, ha az jogos. Azt viszont nehezen viselem el, ha azért kapok elmarasztalást, amiben inkább segíteni kellett volna. Összehasonlítva más megyékkel, a mi irányító tanácsunk jóval kevesebbet fordít az ipari szolgáltatás fejlesztésére, feltételeinek bővítésére, mint a környező megyékben, ugyanakkor az ottaninak megfelelő követelményeket állítja elénk is. Például a mi megyénknek az építési, szolgáltatásfejlesztési alapja 7 millió, Heves megyében pedig 50 millió. Nem értem ezeket az aránytalanságokat. Jó részt ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi öt évben az országos ranglistán továbbra is az utolsó előtti helyen vagyunk az egy főre eső szolgáltatásfejlesztésben. Tudom, hogy elsősorban nekünk, a szolgáltató szervezeteknek kell bizonyítani a feltételek tovább- javításónak szükségességét, fontosságát. De vannak dolgok, amihez én kicsi vagyok. Például az Orion nem hajlandó mással jótállási-javítási szerződést kötni, csak a GELKA-val. Az ELEKTHER- MAX sem ad nekünk alkatrészt a javításokhoz. Nagyon bízom abban, hogy az 1982- ben bevezetésre kerülő új szolgáltatási forma nekünk is tágabb lehetőséget ad az önálló elszámolási egységek kialakításához. — zárja gondolatait a háromszoros kiváló dolgozó, az egyszeri kiváló munkáért miniszteri, és a KISZ kb dicsérő oklevéllel kitüntetett, munkáját szerető, arról nagy szenvedéllyel beszélő, ígéretes jövő előtt álló igazgató. Aki a jelenlegi nehéz helyzetben is, munkatársaival együtt keresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel megalapozzák újabb sikereiket, a gazdagabb jövőhöz vezető utat. (venesz) Személyes beszélgetések ALIGHA mondhatná bárki is, hogy a párttagoknak nem áll rendelkezésükre elegendő fórum észrevételeik, elgondolásaik felvetéséhez. A taggyűlés, a pártcsoport-értekezlet, de a szeminárium, a vitaköri összejövetel is ezernyi alkalmat kínál ehhez. De — párton kívüli társaikhoz hasonlóan — módot nyújt számukra erre a munka- és lakóhelyi közélet megannyi fóruma is. Gondjaik elmondására, véleményük kifejtésére sokféle módon és formában nyílik alkalom megyénkben is. S mégis, nagyon sokan érzik szükségét a szűkebb keretek között folyó, személyes beszélgetéseknek is. Hiszen nem minden probléma kívánkozik szélesebb nyilvánosság elé. Nem minden kérdés vagy aggály igényel hi- valatos fórumot. Vannnak dolgok, amelyek talán nem érintik vagy nem érdfeklik a szélesebb kollektívát, de az egyén számára mégis fontos lenne azok megnyugtató tisztázása vagy megoldása. Vannak vélekedések, amelyek nem alapulnak meggyőzően alátámasztott bizonyítékokon, a pártélet fórumain való említésük félreértéseket okozhatna, mégis jó lenne ezeket is megosztani valaki illetékessel. Vannak kérdések, amelyek a többiek számára talán világosak vagy egyértelműek, az adott párttag mégsem igazodik el bennük, s örülne, ha számára is érthető, elfogadható választ kaphatna. Egyszóval, szükségét érzi, hogy elmondhassa, megkérdezhesse ezeket a pártszervezet valamelyik vezetőjével folytatott közvetlen és kötetlen eszmecserén. Közvetlen és kötetlen — mondottuk, s itt érdemes egy percre megállni. A személyes beszélgetések hatásosságát ugyanis elsősorban éppen ez a jellegzetességük adja. Más dolog ilyenféle módon véleményt cserélni, s megint más egy hivatalos összejövetel, egy „rendezvény” keretei között, ahol a résztvevő hozzászól vagy kérdez, mások esetleg kapcsolódnak hozzá, az előadó pedig válaszol, összefoglal, lezárja a vitát. A közvetlen beszélgetéseken viszont párbeszéd alakul ki, a vélemények oda-vissza cikáznak, érvre érv felel újra meg újra, a nem világosnak tűnő dolgokat ismételt fejtegetések sorozatán át lehet egyértelművé tenni. Ha* a válasz nem érthető, nem megnyugtató, nem elfogadható, mód és idő van a tisztázásra. a kapcsolódási pontok megtalálására, a személyhez szóló érvelésre. Nem arról van természetesen szó, mintha a közvetlen beszélgetéseket elébe és fölébe akarnánk helyezni a rendezvények tanácskozásainak. Ez utóbbiak, mint a szocialista demokráciának állásfoglalásra, döntésre hivatott vagy a mélyreható tájékoztatást szolgáló intézményei, nélkülözhetetlen és semmi mással nem pótolható szerepet töltenek be a párt-, a mozgalmi szervezetek, az állami szervek életében. A személyes beszélgetések nem helyettesítésükre hivatottak, hanem kiegészítésükre, épp azzal és annak révén, ami megkülönbözteti őket az intézményes tanácskozásoktól. De van e beszélgetéseknek másfajta funkciójuk is. Itt ugyanis nemcsak a közösséget érintő témák megvitatására van mód, hinein a párttagok személyes örömeinek és gondjainak megbeszélésére is. Mi okoz elégedettséget és mi kedvetlenséget, mi tetszik és mi fáj — a személyes lét sokféle problémája kerül szóba ilyen alkalommal. Személyes örömök és gondok ezek, de a közösség számára mégsem mellékesek. A pártszervezet kollektívájának tevékenységét irányító testület számára nem lehet közömbös, hogy e kollektíva alkotóelemei, az egyének miféle gondokkal küszködnek és mifélékkel tudtak sikeresen megküzdeni, milyen ennek következtében a közérzetük. A körérzet — közügy. Nemcsak afféle „jótékonysági” kérdés tehát, hogy a pártszervezet vezetői ismerjék a párttagok egyéni gondjait, hanem az egész közösséget érintő, mondhatjuk politikai kérdés. Valljuk meg, hány ember van sorainkban, akikről még velük együtt dolgozó elvtársaik sem tudják pontosan, milyen terheit viselik nap mint'nap az életnek. Sokan vannak, akik környezetükben szemérmes-szótlanul hallgatnak olykor még súlyos sorscsapásokról, megpróbáltatásokról is. Nem mindegyiken segíthet a közösség, de még ilyen esetben is fokozhatja elviselésükhöz az erőt. Persze a legtöbben azért inkább az élet mindennapi gondjaival birkóznak, de ehhez is jóleső a figyelem, az a tudat, hogy a pártszervezet nem- cs'ák feladatokat végrehajtó, a közügyekben részt vevő emberekként tartja számon tagjait, hanem fontos számára egész személyiségük, egész életük. Nem kerülhető meg természetesen e beszélgetésekben a párttagok társadalmi-politikai tevékenysége, a pártmegbízatás teljesítése sem. Sokféle tapasztalatot szereznek e tevékenység során a párttagok, amelyekről * a beszélgetéseken a vezetőség árnyaltabb, sokszínűbb képet kaphat. A megbízatás teljesítésének eközben megfogalmazódó értékelése pedig az egyes párttag számára ad képet arról, hogyan illeszkedik személyes fáradozása a közösségi tevékenység egészébe, elégedett lehet-e azzal, amit nyújt a közösségnek, avagy pedig fokoznia kell erőfeszítéseit. A SZEMÉLYES beszélgetések nem jelenthetnek egyszeri kampányfeladatot a pártszervezet életében. Ugyanakkor vannak olyan időszakok, amikor szervezetten kell gondoskodni lebonyolításukról, tapasztalataik számbavételéről. Ilyen a jelen időszak is, amely ebben a tekintetben mindenütt körültekintő és átgondolt munkát igényel a vezetőségektől. • Gy. L . Bányászlakások A Nógrádi Szénbányáknál idén a kiemelt bányászlakás- akció keretében 56-an kapnak összesen 5 millió forintot, 16- an részesültek a hagyományos támogatásból, 461 ezer forint összeggel. Többnyire a fiatalok és a fizikai dolgozók számára biztosítottak segítséget az otthonteremtéshez. Szakszervezeti jogsegély Szolgálat — az emberekért Arcok villannak elém: embereké, akik élethivatásuknak, munkájuk legfőbb értelmének tartják, hogy segítsenek az erre rászorulóknak, és bajbajutottaknak, akiket a végső elkeseredés határán az önzetlen embertársi támogatás húzott ki a csávából. Balesetet szenvedett testi és lelki nyomorékokra gondolok, akik a meghatottságtól sírva hálálkodtak a szakszervezet jogászának, hogy megadta nekik azt a segítséget, azt az együttérzést, amit a vállalatuktól hiába vártak. Utánajárt az ügyüknek, ingyenesen képviselte őket a bírósági tárgyaláson, mentesítette őket a hivataljárás ilyenkor különösen kellemetlen kényszerétől. Intézte a rokkantnyugdíjat, a kártérítést, bátorította bíztatta őket az újrakezdésre, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra. Mondhatná valaki: nincs ebben semmi különös, hiszen azért alakították néhány éve a szakszervezeti jogsegély- szolgálatokat, hogy ingyenesen jogi támogatást, képviseletet biztosítson a bajba jutott. valamilyen problémával k"'kö * dolgozóknak. Sorra e' ’tak — és alakulnak meg napjainkban is — a szakszervezeti jogsegélyszolgálatok, amelyek segítségét ma már gyakorlatilag valamennyi dolgozó, sőt a nyugdíjas és a szakmunkástanuló is igénybe veheti. Ha a saját vállalatánál még nem szervezték meg, akkor elmehet a területileg illetékes szakszervezethez (a szakszervezetek megyei, illetve budapesti tanácsához.) önálló jogsegély- szolgálat működik ezeken kívül még az ágazati-szakmai szakszervezetek központjaiban is Szóval, sorra alakultak a jogsegélyszolgálati irodák, de már a kezdet kezdetén nyilvánvaló volt. amit az elmúlt évek tapasztalatai még egyértelműbbé tettek: itt többről. másról van szó, mintegy újabb irodáról, hivatalról. A jól működő, eredeti rendeltetésükhöz hű jogsegélyszolgálatok ugyanis szerves részei a szakszervezeti mozgalomnak, s abba beépülve sajátos és fontos karakterrel gazdagítják a szakszervezetek érdekkénviseleti. érdekvédelmi tevékenységét. Az emberek különféle ügyes-bajos dolgainak szervezett munkahelyi intézésével nemcsak a hivatal járások miatt egyébként eltékozolt munkaidőt lehet megtakarítani, hanem rendkívül fontos szerepe lehet ennek a jó munkahelyi közérzet megteremtésében is. Aki érzi, hogy törődnek a dolgával, leveszik a válláról különféle ügyei elintézésének terhét, az nyilván nagyobb kedvvel, lelkesedéssel tevékenykedik, mint az, akit munka közben is befejezetlen ügyei, hivatali elintézendői izgatnakA jogsegélyszolgálat nem hivatal, nem iroda, legalábbis nem szabad annak lennie. A tapasztalatok azokat igazolják, akik már kezdettől fogva hangsúlyozták: jogsegélyszolgálat csupán attól még nem jöhet igazán létre, hogy az iroda ajtajára kiírják a nevét és a félfogadási időt. Nem elég a dolgozókra, a panaszokra várni, már csak azért sem, mert régi tapasztalat hogy többnyire éppen azok az emberek nem mernek, vagy nem akarnak bekopogni az ajtón, akik leginkább szorulnának rá a támogatásra, segítségre. Ezért az a jogsegélyszolgálat dolgozik jól, melynek vezetője nem átall lemenni az üzemekbe a dolgozók közé és a szakszervezeti bizalmiakat is bekapcsolja a kérdezgetésbe. a panaszgyűjtésbe. Sok jó módszer alakult már ki arra országszerte: miként lehet megkönnyíteni az ügyintézést. Itt vannak például a tanácsi ügyek, amelyekből szinte valamennyiünknek jut néhány évről évre. Ahol a jogsegélyszolgálat jól megszervezi a dolgot, egyszerre akár száz ember egyfajta ügyét is elintézheti. Jobb ez a tanácsnak is, mert nem kell mindenkivel külön tárgyalni, a beadvány kitöltésének módját elmagyarázni: nyilván a tanácsi ügyintézők is könnyebben vszót értenek a szakemberrel, a jogásszal, a jogsegélyszolgálat vezetőjével. Sok esetben a jogsegélyszolgálat már azzal is mentesítheti a dolgozót a felesleges hivatali árástól, hogy szakszerű felvilágosítást, tanácsot ad, beadványt, vagy ügyiratot szerkeszt. A jogsegélyszolgálatok egyre jelentősebb szerepet töltenek be: ezt bizonyítja, hogy az ezekben a hetekben zajló szakszervezeti kongresszusokon is sok szó esett róluk- A dolgozókról való szakszervezeti gondoskodás fontos új intézményéről van szó, amely csakis akkor töltheti be hivatását, ha e sajátos feladat ellátására alkalmas emberek csinálják. A szakszervezeti jogászokkal szemben nemcsak az a követelmény, hogy szakszerű, közérthető felvilágosításokat adjanak, pontosan ismerjék és helyesen értelmezzék a jogszabályokat, hanem az is, hogy értsenek az emberek nyelvén, tudjanak bizalmat teremteni maguk körül. Itt ugyanis nem egyszerűen jogászi, hanem egyszersmind politikai munkáról van szó. amelvnek hatása túlmutat egy jogi felvilágosítás, vagy tanácsadás keretein. Ez a szolgálat az emberekért született, az emberekért van s csak akkor méltó nemes feladatához, ha ezt soha nem téveszti szem elől d. a. Magas a minőségi követelmény a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységének tekercselő részlegében, ahol a különböző rádiótelefonokba beépítendő tekercseket készítik. A részlegben dolgozó lányok, asszonyok keze nyomán több ezer tekercs kerül le naponta a munkaasztalokról. A képen Hajas Lívia az elkészült termékek előmérését végzi. —bábel-felv. NÓGRÁD — 1980. november 11., kedd
