Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-11 / 264. szám
Potenciális lehetőségek Interjú dr. Jeney Jenővel, a TIT főtitkárhelyettesével A HAZA Szovie^ tájk épfestészeti kiállítása Műcsarnokban Az utóbbi hetekben gyakorta olvashattunk a NÖGRÁD- ban arról, hogy dr. Jeney Jenő, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat főtitkárhelyettese látogatást tett megyénk egyik, vagy másik járásban. Legutóbb a TIT salgótarjáni járási szervezetének elnökségi ülésén vett részt. Az ülést követően kértük meg, tájékoztassa olvasóinkat látogatása céljáról, tapasztalatairól. — A társulat országos ügyvezető elnöksége évente általában három megyei szervezet munkáját vizsgálja meg. Így hat-hét év is eltelik míg egy megye ismét sorra kerül. Ezért iktattuk be néhány éve a főtitkári, főtitkárhelyettesi látogatásokat, melyek lehetőséget nyújtanak a gyakoribb információcserére. — Mostani látogatásai során milyen tapasztalatokat szerzett a TIT Nógrád megyei szervezetének tevékenységéről? — Mindenekelőtt két pozitív tapasztalattal kezdeném. Nógrád megyei szervezetünk eredményes tevékenységét nagymértékben elősegíti, hogy a TIT élvezi a párt és állami szervek támogatását és a legutóbbi időkben jó kapcsolat alakult ki a társulat, valamint a megye társadalmi szerveinek, művelődési intézményeinek vezetői között Nem egyszerűen arról van szó, hogy a helyi párt- és tanácsi vezetők — a közművelődési határozat és törvény szellemében — támogatják a TIT- munkát, hanem, hogy mindinkább személyesen is részt vállalnak benne. Nógrád megyében olyan emberek állnak a társulat élére, akiknek „közéleti súlyuk” van. — Másik, nem új, de továbbra is jelentős eredmény megyei szervezetünk tevékenységében; — a munkásművelődés támogatása. Előadások és egyéb rendezvényeken belül a fizikai dolgozók körében végzett ismeretterjesztés aránya csaknem hatvan százalék, magasabb, mint az országos átlag. Ezzel összefüggésben ki kell emelnem az üzemi TIT-alap- szervezetekben és -csoportokban folyó munka színvonalának emelkedését. Látogatásaim során néhány egészen kiváló üzemi alapszer- vezetet ismertem meg. — ön többször szólt a gyári, üzemi TIT-alapszervezetek, -csoportok megnövekedett szerepéről. Miben látja ezek jelentőségét? — Ennek objektív és szubjektív okai egyaránt vannak. Egyrészt manapság egyre nehezebb „exportálni” és „importálni” előadókat. Az üzemi TIT-szervezetek önállóan dolgoznak, tagjaik ismerik a helyi viszonyokat, lehetőségeket, a vállalat célkitűzéseit. Tehát abban a közegben végzik az ismeretterjesztést, ahol egyébként is dolgoznak, így -r kellő érzékenységgel — a mindenkori érdeklődésre leginkább szá- mottartó témákból tudnak felkészülni. Másrészt az üzemi TIT- szervezetek a közéleti nevelésnek is fontos színterei azáltal, hogy aktivizálják a helyi értelmiséget. — Tartalmi vonatkozásban mi jellemzi a TIT Nógrád megyei szervezetének munkáját? — A kiegyensúlyozottság és a tartalmi sokrétűség. Míg korábban — a hagyományos ismeretterjesztő formák keretében — a társadalomtudományi ismeretek terjesztése volt előtérben, addig tóVök^ységünk korszerűbb formái — a komplex előadássorozatok, közismereti, közhasznú tanfolyamok stib. — a társadalomtudományok mellett a természettudományi ismeretek terjesztésének is nagyobb teret biztosítottak, a társadalmi igényeknek megfelelően. Ennek fontosságát ma már talán felesleges hangsúlyoznunk. — Pozitívumként említette a társulat megyei szervezetének kiépített kapcsolat- rendszerét. Hogyan érezteti ez a hatását a gyakorlati munkában? — Tény, hogy ez a jó kapcsolatrendszer még mindig nincs arányban a Nógrád megyei szervezet munkájának eredményeivel. A szellemi bázisokban levő erőt még nem mindenhol aknázták ki. De potenciálisan csaknem mindenütt megvan a lehetőség a továbblépésre és már most is vannak biztató jelek! Példának említhetném a művelődési hálózattal kialakított kapcsolatot. A TIT mindinkább integrálódik a művelődési intézmények' tevékenységébe. Sok helyütt a művelődési házak vezetői maguk is tagjai a TIT-nek. Egyébként érdekes tapasztalat, hogy az ismeretterjesztő munka ott a leghatékonyabb, ahol a köz- művelődés egyéb szektorai is eredményesen funkcionálnak. — ön Nógrád megye valamennyi járási és városi TIT-szervezetének elnökségi ülésén részt vett a közelmúltban, sőt felkeresett néhány üzemi alapszervezetet is. Konkrétan hol tapasztalt kedvező feltételeket, és hol „fehér foltokat’’? — Kétségtelenül a salgótarjáni járás területén a legkiegyensúlyozottabb a muyka, ennek értékét növeli, hogy ebben a járásban a TIT-szer- vezetnek nincs járási székhelye. Másutt ugyanis az ismeretterjesztő tevékenység zöme a székhelyekre korlátozódik. A balassagyarmati járásban — a heterogén területi megoszlás ellenére — lényegesen nagyobb szellemi tartalékokkal rendelkezik a TIT, mint amennyit hasznosít. Igazán problematikusnak a pásztói és a rétsági járás tekinthető, ahol n\,ég objektív okokkal sem magyarázható a nagymérvű visszaesés. A közelmúltban történt személyi változások azonban mindkét területen konszolidáltabb viszonyokat teremtettek, amely a jövőben feltehetően tervszerűbb munkavégzésre ösztönzi majd a társulat helyi vezetőségét. összességében rendkívül tanulságos volt ez a látogatássorozat, Nógrád megyei tapasztalatainkat az országos munkában is hasznosítani tudjuk. Nemcsak a társulat megyei tisztségviselői érdemelnek elismerést, de azok is, akik segítik a TIT Nógrád megyei szervezetének munkáját. Pintér Károly Nyolcvan festő és grafikus 110 alkotása díszíti a Műcsarnok falait. A szovjet művészek tájképein a Szovjetunió sokarcú vidékei jelennek meg. A kiállítás nem törekszik a Szovjetunió minden tájának, minden művészének felvonultatására. Csak ízelítőt kínál. Nem aprólékos leírása ez a tájnak. De megismertet a szovjet haza együttes erőfeszítéssel létrehozott arculatával. „A szovjet tájképfestészet problematikája — írja V Jegoricsev a kiállítás katalógusában —, amely minőségileg új szellemiséggel rendelkezik a szovjet ember hazájához fűződő új viszonyát tükrözi. . . A haza — bensőséges érzelem, gondolat: az ember meghitt viszonya ahhoz a természethez és néphez, amely fizikailag és erkölcsileg is nevelte. A haza fogalma, a szülőfölddel való szoros kapcsolatot és a szülőföld lelki gazdagságának közös érzékeltetését is jelenti”. A sokrétű és gazdag természeti világhoz fűződő érzelem az alapja a szovjet tájképfestészet realizmusának. A természet és a második természet, az ember által alkotott világ megjelenítése vonul végig a kiállításon. Egységben és sokoldalúan. Az egység a kortárs szovjet tájképfestészet szellemiségében rejlik. A sokoldalúság a formai útkeresés és a nemzeti jegyek érvényrejutásában, s e nemzeti sajátságok — a moldvaiak harsánysága, a ka- zahok színessége, a baltikumiak szerkesztő hajlama — formálják a művek szellemi arculatát. Az orosz festők közül sokan eltérnek a klasszikus orosz tájképfestészet hagyományaitól. Az „ipari táj” elnevezésű festői irányzatot képviseli Nisszkij. Magával ragadó az azerbajdzsán Mirza-Zade konstruktivizmusa, a grúz Svelidze pasztózus festésmódja, az örmény Martirosz Sarján dekorativitása. A művészi szabadságra utal a nemzeti és népi hagyomá47. — Nem tudják. Nem tudjuk. — És? — Semmi és. Ezért kell átvilágítanod az én agyamat Is. Ha az enyémben is van leadó, akkor ... — Akkor vehetjük a kalapunkat, és mehetünk kapálni — Hová? Hisz alig van zöld terület... — Ez csak afféle szólásmondás. — Főnök! Adjon írásbeli utasítást! Tudja, a szabályok . — Azért még nem kell ennyire hivatalos hangon társalognod ... Jones az asztalhoz lép, fonoírógépbe diktál: „Alulírott megbízom R. Charlie nevű beosztottam, hogy agyam átvilágítsa 1999 április 9.” Kitépi a papírt a gépből, Charlie-nak nyújtja. Charlie olvas. — Jé, mennyi kilences! — ennyi megjegyzést tesz csak. — Mehetünk? — Igen, főnpk. Mehetünk. Csak vegyen be az altató tablettából. — Ez az? — Igen. Charlie és Jones elhagyják Jones irodáját. Mária biccent a Génbank portásának, fölrohan a lépcsőkön Laboratóriumokon siet át, ajtókat csapdos Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy besurranó kis tolvaj. Energikus, céltudatos. mozgása új lendületet kapott. A páncélszekrény előtt megáll, egy pillanatig mintha elbizonytalanodna. De aztán előveszi a kulcsot, kinyitja a széfet, és magához veszi a -arancsszínű kapszulát, A páncélszekrény teljesen üres és fehér Olyan mint egy kifosztott hűtőszekrény Mária bezárja az ajtót, a táskájába ejtí a kulcsot és a narancssárga kapszulát, boldogan mosolyog, megpördül a sarkán. „Ö kisfiam, édes kisfiam...” sóhajtja, és magához öleli a táskáját. Levágtat a lépcsőkön, a portás bóbiskol, láthatóan nem vett észre semmit. — Megint megpróbálom felhívni Jonest... — Hát, csak próbáld. — Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng előterében állnak, egymáshoz bújva. — Csak siess, mert kell lassan mennem dolgozni az intézetbe. — Sietek. Dán telefonál, várakozik, de most sem tud beszélni főnökével. Visszamegy Erzsébethez. Dühös, de uralkodik magán. — Gyere, kedves. Elkísérlek a Génbankba. A Főnök, úgy látszik, elfelejtette visszakapcsolni magát. — Vagy alszik ... — Ugyan, még sohasem aludt ennyit. Majd személyesen próbálom keresni, amíg te dolgozol. — Jó. — Csak nagyon vigyázz magadra... És a kicsire is... — Jó. — Mi bajod? Mi bánt? — Semmi. — Nem szoktál ilyen „bőbeszédű” lenni. Megmondod, mi bánt? — Lilian. — Az a régi nő? Ugyan, ne butáskodj... Siessünk, mert elkésel. József szobája. József borzasztóan ügyetlenül csomagol, egyre nagyobb méretű dolgokat próbál belegyömöszölni utazóbőröndjébe. Eddig is nagy volt itt a rendetlenség, de most már szinte fokozhatatlan. József a földön kotorászik, üveglombikokat rakosgat félre, az egyik eltörik, megpróbálja összeilleszteni. Belép Mária. A haján a már ismert vörös paróka'. — Hát te, édes Józsefem .. . hogy állsz? — Nem állok. Mászkálok négykézláb össze-vissza, de nincs sok köszönet benne. — Összetört valami? — Igen. Szinte minden. — Idenézz... voltam a mamánál, tudod, Algernon miatt, és hoztam egy bőröndöt. És voltam otthon is, onnan is hoztam egyet. Algernon és a mama egész jól összebarátkoztak. — Köszönöm. De mi az a vacak a fejeden? — Paróka. Vörös paróka. Hogy nehezebben ismerjenek fel. — Még csak az hiányzik... — És a repülőjegyek... — Megvannak. Megvan mind a kettő, ott vannak a ka- bátzsebemben. Segítesz? — Hát persze. Eszeveszett tempóban csomagolnak. Mária megkérdezi: — Mennyi van még az indulásig? — Egy órával korábban kint kell lennünk a repülőtéren. Délben indul a gép. Most van tíz óra. Murinek: Városom, Riga nyok, a különböző festőiskolák szabad versengése. Az alkotói útkeresés különböző irányzatait azonban összekapcsolja a közös törekvés, a világ és aá ember igazának kifejezése. A Szovjetunió sokféle tájátj sokféle festői felfogásban^ sokféle formában ismerhetjük meg e kiállításon, amely november 23-ig látható a MűH csarnokban. K. M. Színes magyar film, készült 1979-ben a MAFILM Objektív Stúdió produkciójában. Irta: BENCSIK IMRE, MÁRIÁSSY JUDIT és RADVÄNYI GÉZA Rendezte: Fényképezte: RADVÄNYI GÉZA SARA SÁNDOR Főszereplők: Margittai Ági. Máté Gábor, Bács Ferenc. Páger Antal. Major Tamás, Reviczky Gábor, Sir Kati. Antal Imre és Gábor Miklós Bemutató: november 11—12-én a salgótarjáni NOVEMBER 7. FILMSZÍNHÁZBAN 4 NÓGRÁD - 1930. november 11., kedd (Folytatjuk.)
