Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
Rómeó és Júlia művei - kezdhette volna vonzóbb művel a televíziónk. A Rómeó és Júliának fényes múltja van színpadjainkon, az eltelt évtizedekben többféle filmes feldolgozását láthattuk a kutatóköz- mozikban, többek között szovjet balettváltozatát, vagy az olasz Zeffirelli látványos, megrázó adaptációját. Az angol BBC televízió vállalkozása, hogy valamennyi Shakespeare-művet feldolgozzon, kézenfekvő, nehéz elképzelni ennél sikeresebbnek ígérkező művészetet, egyben üzletet. Hiszen az Erzsé- bet-kori színház- és dráma- művészet vezéralakja maga is ilyen kettős meghatározottságú, természetű: egyszerre, Az elmúlt hét műsorában Shakespeare összes bizonyára szemet szúrt so- nek sorozatát aligha kaknak az angol BBC televízió Shakespeare-filmje, a Rómeó és Júlia, amely a 37 dá- rabos teljes Shakespeare- életműsorozat nyitó darabja. Nem tudom, hogy a tömegkommunikációs pont milyen nézettségi és tetszésl indexet mutat majd ki, azt azonban gyanítom: széles körű érdeklődés kísérte a bemutatót. Mielőtt azonban a lenyűgöző vállalkozásról ejtenénk bővebben szót, meg kell említenünk egy másik kiemelkedő televíziós programot, az Erkel színházi díszhangversenyt, mely a szovjet kultúra napjainak magyarországi sorozatát nyitotta meg. , ... ., , A ,kell” hangsúlyozása nem egymástól elvó aszthatatlanul udvariasság, nem érdek szerinti tisztelgés egy hagyományos programsorozat előtt, hanem a művészi érték és élmény diktálta, jóleső, belső kötelesség. A díszhangverseny „készítői” — Vlagyimir Monahov rendező, Vlagyimir Pagogyin díszlettervező, Nyi- kolaj Laktionov filmtechnikus — kitettek magukért: a Szovjetunió élvonalába tartozó művészeket léptettek fel a gálaesten, hivalkodástól, pazarló fényűzéstől mentes, rokonszenves egyszerűségben. Nincs módunkban egytől egyig értékelni a teljesítményeket, még csak a közreműködők nevének puszta felsorolását sem vállalhatjuk, de a nagyok között is talán legnagyobbakat név szerint is megemlítjük: Jelena Obraz- covát és Jevgenyij Nyesztye- renkót. Mindkét énekes igen gyakori vendég téli és nyári operaszínpadjainkon, jó ismerősei a magyar operalátogatóknak. Nekik nyilván nem volt meglepetés a szereplésük, de a tévénézők millióinak biztosan; mint ahogyan a fiatal balettművészek technikailag magabiztos, erős érzelmi, hangulati hatású tánckettősei. Kétségtelen: a szovjet táncművészet, énekművész és üzletember. Művész, mert a legképtelenebb helyzeteket, figurákat is képes élővé, hitelessé formálni, képes általuk érvényes, maradandó gondolatokat megfogalmazni, átélhetővé tenni; üzletember, mert kisujjában van a dráma- és színiházesinálás csínja-bínja. mindenkinél jobban ismeri a törvényszerűségeket, a hatáselemek mechanizmusát, kora közönségének ízlését, igényét, szokásait. Tehát mindenki szolgálatára képes: a nemes úréra éppen úgy, mint a mesteremberére, vagy a lehetőséget. Természetesen Alvin Rakoff eljárását a képernyő magyarázza. A tévében, mely ernyője méreténél fogva rengeteg premier plánnal, félközelivel dolgozik, a valóságosság, a hitelesség érzetének felkeltése és megőrzése mindennél fontosabb. A tévében nehéz eltüntetni három-négy évtized ráncait, s könnyen lelepleződik a belső átéléssel híján .'evő színészi játék. Ahogyan a szemre mondják, hogy a lélek tükre, úgy mondható a képernyőre, hogy a színészi játéké. S hitem szerint, ez a tükör nem hazudott. Jó színészi teljesítmények egész sorát láthattuk. Rebecca Saire és Patrick Ryecant kedves szerelmespór. Anthony Andrews (Mercutio), Alan Rickman (Tybalt), Christopher Strauli (Benvolio), Christopher Northey (Paris) hiteles alakok, s illúziót keltenek az idősebbek is: Laurence Naismith (Herceg), Michael Hordern és Jacqueline Hill Capulet házaspárként, John Paul és Zulema Dene Montague párként. A narratív szerepet betöltő „kórust” régi nagy Shakespeare-színé6z, John Gielgud személyesíti meg; joggal tételezzük fel, vele még találkozunk majd a sorozat későbbi darabjaiban, Celia Johnson dajkája érett alakítás, kár, hogy a rendező nem fiatalabb szíszínészére. Élete és életműve nésznővel játszatta el ezt a a művész és az „iparos” káprázatos szimbiózisa, olyan együttese, amely írók tucat- viszonya, jainak követendő eszményképe volt, 8 mondhatjuk bízvást, minta és mérték ma is. fontos szerepet. Meggyőzőbb lett volna Júlia és a dajka Alvin Rakoff avatott kézzel nyúlt a tinédzserek tragédiájához. A lehető legteljesebben ragaszkodott a Shakespeare-! szöveghűséghez, szereposztása is a darab ténybeliségét követi. Júliája a valóságban is annyi idős, ameny- nyi a darabbéli, Rómeó és barátai ifjú színészek, akik vásott kölykökként acsarog- nak egymásra, nem érezve a halálos veszélyt, csak azutolkultúra és muzsika a világ- só sóhajtások erősödő kínjairanglista legelején áll. Most pedig térjünk rá és vissza a Rómeó és Júliára. ban villan fel férfiúi értelmük, megcsillantva egy másfajta életmód utáni vágyat, Alvin Rakoff feldolgozásához befejezésül még egy megjegyzés : hagyományos tragédia-előadást rendezett. Merészsége és színvonala nem éri el Zeffirelli-filmjéét, de műve értékes, mindvégig leköti az érdeklődést, esztétikai élvezetet jelent Kár, hogy a darab humorát nép» vette észre. Ruszt József két évvel ezelőtti népszínházi előadása többek között ebben, a humor lehetőségeinek a kiaknázásában jeleskedett. Nekem azóta a veronai tragédiában az életnek ezek az ízei is benne vannak... (sulyok) A Csárdáskirálynőt tanította be Zeneszerző, karmester, „színházi ember" Három út előttem, melyiken induljak? Ezt a kérdést már évekkel ezelőtt feltahette magának Rónai Pál, a Fővárosi Operettszinház karmestere, aki karigazgató és zeneszerző is egyszemélyben. Eddigi életútja bármennyire egységesnek mutatkozik, több irányba szétível, mely végül is a „mindent a színházért” célban halmozódik föl benne. — Hogyan is kezdődött ez az összetett zenei pálya? — Igazság szerint semmi csoda nem történt életemben. Zenésznek, karmesternek készültem, és lám, a kitűzött célt elértem. Túlzás' lenne azt állítanom, hogy ez egyszerű volt. Tanulmányaim befejeztével, tele ambícióval a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződtem karnagyként. Az ott eltöltött évek tapasztalatát magammal vittem a veszprémi Petőfi Színházhoz, ahol zenei vezetőként működtem. Ez a színház egyike azoknak a vidéki színtársulatoknak, amely a fiataloknak —, s nem éppen a kezdőknek egyaránt — minden lehetőséget megad önmaguk bizonyítására. megtöltő kritikák az ellenkezőjéről győztek meg. — öt bemutatóval a háta mögött, sok-sok színházi tapasztalattal végül is Budapestre szerződött! Miért választotAlkalom pedig bőven adódott ta éppen az Operettszínházat? az önigazolásra. Fethes György _ 1974-ben Lendvay Kamil- rendező kollégámmal, és Pé- 15 karnagy meghívott a szín- terváry István igazgatóval kö- házhoz azzal, hogy „karmes- zösen újszerű vállalkozásba térré van szükségünk, de az kezdtünk. Az együttes vezető- énekkar is a tiéd”, sége a mai magyar prózai _ Az ország egyetlen igazi szerzők műveinek bemutató- zenés színházához kerülni sóval követendő példát állított mindig is szerettem volna. Eifel a színházi életben. Teret kapott a zenés műfaj is. — Ügy tudom, mint zeneszerző. itt mutatkozott be először. — Korábban már írtam kísérőzenét, sőt 1971-ben egy irodalmi mű komponistájaként jelentkeztem: Petőfi Sándor— Simon István ■ A helység kalapácsa című eposzának zenéjével. Ez a számomra izgalmas feladat nagyon sok hasznos tapasztalatot hozott nemcsak zeneszerzői, de az új darab szín- revi telével kapcsolatos rendezői, dramaturgiai munkában is. Igazi „csapatmunka” volt, és ez az együttes később sem hagyott fel a közös alkotással. 1972-ben: Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabjához írtam zenét, majd azt követően Nagy Ignác—Simon István’ Tisztújítás, Illyés Gyula—Simon István ;. Tűvétevők és Fredro— Mészöly Dezső Hölgyek és huszárok című darabjának voltam a társszerzője. A zenés vígjáték kevésre értékelt műfaj, amelyben bizonyítani nagyon nehéz. A fiókomat vállaltam a rendkívül csábító ajánlatot. Azóta hetedik szezonomat töltöm a társulatnál. Feladatom kettős. Elsősorban karmester vagyok, így a zenekar munkájáért felelős, emellett karigazgató is. Ilyen tekintetben az énekesek és az énekkar betanítását mondhatom magaménak. — Az idei évadban milyen feladatok várnak önre? — Már egyet teljesítettem is, mert Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének premierjén dolgoztam kollégáimmal. (Harmincnyolc ember betanítása jelentett számomra feladatot. Ennyi ugyanis az Operettszínház énekkarának létszám-'. Állandó feladatom lesz a János vitéz és a Csókolj meg Katám' dirigálása. Hamarosan bemutatjuk John Kander-Joe Mansteroff (a Kabaré ismert szerzőpárosa) eddig számunkra ismeretlen musicaljét, a Chicagót. Dolgozom majd a Cigányszerelem felújításában, s Vámos László rendezésében Lehár Ferenc Éva című operettjének bemutatásában. Nem kis dolog a már meglevő darabok frissentartása sem. — A zene, a színház kitölti egész életét. Mi az, ami kikapcsolódást jelent önnek? — Nevetni fog, a színház. Ha tehetném, minden egyes előadást megnéznék a prózai színházainkban. Imádok koncertekre járni. Mindebben csalc kevés időm gátol. Családommal, lányaimmal sokat járunk sportolni, kirándulni is. Szigorú és eltökélt ember, amellett kellemes, közvetlen, szellemes. Személyiség, aki odafigyelést parancsol mint karmester és mint karigazgató egyaránt. Zeneszerzőként is szívesen ünnepelnénk újból akár Pesten, akár vidéken. Bodor Éva FANTASZTIKUS REGENY42. r — Jól van, Márk. Jól van, pilóta. De honnan tudta, hogy hová kell jönni? Hiszen még sosem járt nálunk! — Megérkeztünk. — Ez egy jó pilótát egy csöppet sem zavarja. Foxman tud mindent, én tudok mindent, ennyi az egész. — Mindenesetre köszönjük, de olyan furcsa nekem ez az egész... mint egy ostoba detektívregényben... — Ugyan, József, még sosem olvastál detektívregényt, azt se tudod, hogy milyen az... — Látod, épp ezért nem olvasok. Mert úgyse értenék belőle semmit. Gyere, mindjárt hajnalodik. Mark tiszteleg, beül a gyorskocsiba és elhajt. József és Mária hosszan néznek utána. Majd egymásba karolnak és belépnek a házba. Lilian és a Dottore beszélgetnek. Odakint már hajnalodik. — Nos, kedves Lilian, itt az eredmény. — Köszönöm, Dottore. Majd átnézem reggel. Most nagyon fáradt vagyok. — Lilian, kötelességemnek tartom fölhívni a figyelmét egy apróságra. Bertram agyának van egy pontja, amely nem válaszol. Semmilyen impulzus hatására nem változik a frekvenciagörbe. — És? Miért baj ez? NÓGRÁD - 1980. november 4., kedd — Azért, kedves Lilian, mert ez azt jelenti, hogy az agynak ez a része csak nekünk nem válaszol, — Hát akkor kinek? — Ezt én nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez azt jelenti, hogy Bertram agyának ez a része másnak válaszol, méghozzá folyamatosan. — És hogyan? — Bioáramokat sugároz, adóként működik. Aki ezeket a bioáramokat fölfogja, az mindent tud, ami a főnökünk agyán átfut. — Ezek szerint... arra gondol, hogy..: — Igen. Arra gondolok, hogy az MGB elvesztette a csatát. — És most mi lesz, Dottore? — Semmi. Bertram fölébred és végzi tovább a dolgát. De valaki, vagy valakik, vagy valami minden gondolatáról tudni fog. — De ki? — Ezt nem tudom, Lilian.. 1 — És mi a teendő? — Nem tudom. Én mindenesetre fölmondok. Az MGB elvesztette a csatát. Mit ér az olyan hírszerző, akinek minden híréről más is azonnal tud? — Dottore, eszembejutott valami! — Tessék, hallgatom. — Ha mondjuk maga átvenné a hatalmat... ha Bert- ramot kiiktatnánk... akkor az MGB talán valami előnyhöz juthatna... Hiszen csak Bertram agyában van leadó... — Legalábbis így tudjuk. — Az én agyamat Bertram átvilágíttatta. Az én agyamban is van leadó, Dottore? — Nem tudom. Bertram csak néhány hülyeségre volt kíváncsi, mert Bertram szerelmes. De a maga kérdései sokkal komplexebbek voltak. Lilian, a maga kérdései nem egyszerű«» egy szerelmes nő kérdései voltak... Maga másra volt kíváncsi. — Ugyan... — Nekem mindegy, Lilian... én úgyis fölmondok. A maga kérdései felölelték Bertram egész eddigi és mostani működését. Maga túlságosan Is kíváncsi volt, Lilian! Magát nem is Bertram agya érdekelte, hanem az MGB egész működése, felépítése, szervezete, sejtjei, eszközei, katonái! — Dottore! ön túlságosan messzire merészkedik. De én megbízón» magában... Vegye át a hatalmat! — Nem lehet, Lilian, sajnos nem lehet. Én egy egyszerű orvos vagyok, még akkor is, ha egy ügynökségben dolgozom csak. Itt is emberek, vannak és itt is vannak orvosi problémák. És ezek a pompás műszerek! Engem a hírszerzés nem érdekel. — Nos, akkor, ébressze föl a főnököt, Dottore. (Folytatjuk.) Szovjetunió Kriogén kísérletek Az odesszai hűtőipari technológiai intézetben kriogén (mélyhűtéses) életvédelmi rendszerek vizsgálatát végezték el. A tenger mélye, tűz egy magas épületben, gázkitörés egy A Diesel-moz'dony vezetőfülkéjében meleg van. Egy gombnyomásra hűvös levegő árad szét. A kapcsolótábla melletti hűtőszekrényben biztonsággal lehet élelmiszert tárolni. Ezen a szerelvényeb egy alapvetően bányában, a világűr végtelen új hűtőberendezést, az örvénytérségei — a közös bennük az, hogy ilyen körülmények között az ember életét csak különleges berendezések biztosíthatják. Minden ilyen berendezésrendszerű hűtőgépet alkalmazzák, amelynek működése azon alapszik, hogy a forgó mozgást végző gáztömeg két rész- re, hideg és meleg áramra re azonban azok korlátozott oszlik. Ebben a berendezéslevegőtartaléka a jellemző. A szokványos búvárfelszerelések sűrítettlevegő-tartaléka csak 30—40 percre elegendő. Ráadásul a jelenlegi berendezések legalább 35 kg súlyúak. Van-e más megoldás? Van. Miért ne lehetne folyékony levegőt alkalmazni? Hiszen a cseppfolyós levegő térfogata 750-szer kisebb, mint a gázneműé. . — Az intézetben kialakított új típusú készülék, mely cseppfolyós levegővel műkőben nincs kompresszor, bonyolult hőcserélő, sem pedig mozgó — következésképp kopó — alkatrész. Egy szokványos hűtőgép a fenti körülmények között — a mozdony rezgései és a magas hőmérséklet miatt — nem is működne. Az örvényrendszerű hűtőgépek elsősorban olyan helyen alkalmazhatók, ahol állandóan rendelkezésre áll sűrített levegő. — A korszerűsített örvénydik, csak 10 kg súlyú, és lehe- rendszerű hűtőgenerátorok tővé teszi a normális munkát másfél-két óráig — mondja V. Najet professzor. — Elvileg lehetséges olyan zárt típusú kriogén készülék létrehozása, amely egy teljes napig, vagy még tovább is működőképes. A tudósok jelenleg a segéd- berendezéseken — a cseppfolyósító készülék. a speciális tárolótartály, a feltöltő- és szabályozórendszer kialakításán — dolgoznak. Alkalmassá teszik a berendezést a tengeren, illetve a terepen végzendő munkákra. Az intézetben örvényrendszerű hűtőgépeket is létrehoztak — tehergépkocsik vezetőfülkéjének, repülőgépek és metrókocsik utasterének hűtéalapján, melyeket 20 szabadalom véd a Szovjetunióban, különböző méretű és teljesítményű hűtőgépeket hoztunk létre — mondja az intézet rektora, V. Alekszejev professzor. — Most indulnak a kutatások és folynak a gyógyászati rendeltetésű örvényrendszerű hűtőgépek tervezési munkálatai. Most kezdjük felhasználni ezeket a hűtőberendezéseket a különböző hővédő öltözeteknél és légkondicionáló berendezéseknél. A mintapéldányt a népgazdaság eredményeinek kiállítása éremmel és díszoklevéllel tüntette ki. A. Clltalo, a műszaki tudományok kandidátusa Sokgyerekes anyák Lengyelország történetében egy Margareta V/ierzboslaws- ka nevű asszonynak volt a legtöbb gyereke, aki a XIII. században élt. összesen 36 gyereket szült. Korunkban a legtöbb gyerekes lengyel anyának Zofia Tarnowska bizonyult. 1976-ban IS gyereke volt. Holt tenger Csehszlovákia „holt tengere” a Chomutov melletti tim- sós tó, amelynek vizében körülbelül 1 százalékos a timsó- tertalom és ezért semmilyen élőlény nem tud megtelepedni benne. Ezenkívül az egész világon még esttpán egy helyen van olyan tó, amelynek vizében tirnsó található: Kaliforniában.
