Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
t| aszfaltburkolatot kapott Ecseg főutcája, szélesítették ar út felületét Is, megszabadítva ezzel a községet a kátyúktól. A közlekedés Így biztonságosabbá vált, kivéve, amikor gyalogosok, kiskocsikkal fuvarozók nem veszi igénybe. Gyermekvárók figyelem! A klub meghalt, temessük el? Űtjóra indult egy ötlet megvalósítása, egy, már a születésekor is hasznosnak tűnő kezdeményezés, majd két hónappal ezelőtt (Az időpontot az események későbbi alakulása miatt érdemes megjegyezni!) A bábáskodók: a Salgótarján városi Vöröskereszt és a Kohász Művelődési Központ munkatársai ekkor kezdték szervezni a gyermekvárók klubját amelynek a Kohász Művelődési Központ kínált helyet és érdekes programot. A klub célja, hogy tájékoztatást útbaigazítást nyújtson a gyermeküket váró kismamáknak leendő szerepkörük betöltéséhez, ötleteket adjon megnövekedett szabad idejük ésszerű kihasználásához. A gyermekjáték-készítéstől a makramézáson, kozmetikai tanácsadáson keresztül, a szülésre való felkészítésig, csecsemőgondozásig mindenféle-fajta elképzelést támogattak (volna) a szervezők. Elkezdődött hát a munka. A védőnők személyesen kopogtattak be a terhes anyákhoz, írásos felhívásokat osztogattak. A rendelőintézet terhesgondozójában is ismertették az ott levőkkel a kínálkozó lehetőséget Aztán az alakuló összejövetelen a rendezőkön kívül nem jelent meg senki. Talán rossz volt a propaganda? Próbáljuk meg újra! — felkiáltással újabb kampány. Második alkalommal két gyermekváró árválkodott a klubban. — Minden hétfőn öt órától terveztük a klubot, gondolván arra, hogy ilyenkor még a tv sem foghatja vissza az érdeklődőket. Hogy miért nem jönnek, el sem tudom képzelni. Domokos Zoltánná asszisztensnő a rendelőintézet terhesgondozójában. A kismamák lélektanának, problémáinak kiváló ismerője: — Nap mint nap beszélünk az elidegenedésről, az elzárkózásról. Nap mint nap hallom, hogy a kismamák unatkoznak, kikészülnek a négy fal között Ügy szokták mondani tréfásan, hogy a gyesen levők az asztal lábához vannak kötve. Kellene ez a klub, több szempontból is hasznos lennne. Ha csak a he- tekénti kikapcsolódást, az ismeretek gyarapodását nézzük, akkor is. A nőgyógyász orvos: — Én már nem táplálok hamis illúziókat. Megtanultam, hogy a terheseket kismamákat egyszerűen nem lehet otthonról kimozdítani. Hogy mennének a klubba, ha itt, a rendelőben tartott egészségügyi előadásra is kötéllel kell őket berángatni. Vagy ott a terhestorna. Valóban a kismamák érdekét szolgálja, mégsem mennek. Ezután néhány kismamát szólaltatunk meg, mondják el ők is véleményüket problémáikat a klubbal kapcsolatban. Elöljáróban csak annyit: sokan hivatkoztak arra, hogy nem is tudtak erről a lehetőségről. (Ezek szerint a szervezés, a propaganda sem volt kifogástalan?) Bóta Józsefné, a művelődé- Sándor Istvánné a kohászati Ei központ munkatársa; üzemekben adatrögzítőként Á beteg felelőssége Orvosoktól hallottam, hogy eleget beszélünk az fi etikai felelősségükről, említvén Itt a hálapénzt és egyebeket, de alig esik szó a beteg erkölcsi tartásáról. Márpedig ebbfil »z Interakcióból az utóbbiakra Is hárul némi felelősség. Azt nem nehéz belátni: aki nem akar meggyógyulni, az az esetek egy részében nem Is fog meggyógyulni, de legalábbis talpraállltása szükségtelenül nagy energiát köt le az amúgy Is megterhelt egészségügyi dolgozók tartalékaiból. Azaz a beteg amellett, hogy nem törődik önmagával, nem törődik betegtársaival és az orvosi karral, asszisztenciával sem. Az adott orvos tűrésküszöbén múlik sok esetben, egy-egy Ilyen „terrorista” tündöklése és bukása. A beteg nem hajlandó együttműködni orvosával. esetenként ágyat foglal el, pedig nincs szüksége rá, Időt vesz el más, nála rászorultabbaktól, de akadályozza a gyógyítók egyéb tevékeny, ségét is. Már csupán ezek a tények is eléggé taszitóak, és akkor még nem beszéltünk mindezek anyagi hátteréről. Említett „terroristánk” ugyanis táppénzes- ideje alatt természetesen nem dolgozik, pedig tulajdonképpen megtehetné, alapjában véve fölöslegesen költenek rá — vagyis tündöklése kétszeres terhet Jelent . .. Egy kórházban fekvfi beteg napi ellátása átlagosan, kö- rtilbe’ül 230—250 forint. Az álbe- tezek tehát két hét alatt — amit Már fölöslegesen töltenek kórházban —, közel háromezer forintot húznak ki a... kinek a zsebéből? Mindannyiunkéból, Így többek között a saját zsebükből is. Ez egyfelől tisztességtelen, másfelől meg ostobaság. Az előbbit természetesen büntetni kell, az utóbbit legfeljebb kinevetni érdemes. Ez a dolog anyagi oldala. Mint láttuk, nem is olyan jelentéktelen. Van azonban kevésbé mérhető hátránya is az álbetegek létének. Nevezetesen azok az aprócska traumák, amik azokban keletkeznek, akik nap mint nap kénytelenek velük a maguk kis harcát megvívni. Győztes csata a nővérke számára, ha egyikükbe belediktálta végre a gyógyszert, ha másikukat elcsípte tiltott dohányzáskor és így tovább. Mit kezdhet az orvos azzal az epilepsziással, aki ugyan tudja, hogy az alkohol rohamot idéz elő nála, mégis hetente legalább egy. szer alaposan leissza magát? Minden alkalommal megvívja a nagy lelki tusát a másnaposán pislogó pácienssel, aztán egv hét múlva kezdődik minden elölről. Nos, ezek a lélekölő, monoton és sokszor eredménytelen hábo- rúcskák semmiképp nem segítik a gyógyításra fölesküdtek munkáját. Ha az orvos kötelessége a gyógyítás, a betegé a gyógyulás. Aki nem Így érzi, aki „terroristabeteg”, azt törvénnyel kéne hálapénzre kötelezni.- h dolgozik, lakhelye is az acélgyár: — Most tudtam meg, hogy van ilyen klub. Elmegyek, persze, hiszen nem rossz az, ha az ember hasonló cipőben járókkal beszélget, találkozik. A programot is érdekesnek tartom, főleg a kézimunka vonz. Tóth Péterné, az intenzív osztály ápolónője, az Ybl Miklós úton lakik: — Sokaknak, mint például nekem is gondot okoz, hogy a klub messze esik a lakóhelyemtől. Héthónapos terhesen egyik buszról a másikra szállni nem kellemes dolog. Nem lehetne ugyanezt a József Attila Művelődési Központban csinálni? Az mindenki számára könnyebben elérhető. — Hogy passzívak vagyunk? Bizonyára az állapotunkból adódik. Persze, tudom, csak egyszer kellene elmenni a klubba, utána nem hagynánk ki egy alkalmat sem — mondja Géczi Sándorné. Október 27., délután öt óra. A Kohász Művelődési Központ klubja. Kéthónapos szervezés, agitáció után újabb összejövetel a terhesvárók klubjában. A fent nyilatkozók — hárman — maradéktalanul megjelentek. De hol marad a többi kismama? Ezek szerint meghalt a klub? Temessük el? A szervezők még ezek után is bíznak, hogy fel lehet támasztani. Kiss Mária A bőség zavarával küzd az újságíró, amikor az úttörők rovatának címzett leveleket veszi számba — sok pajtás vett tollat a kezébe, hogy iskolájuk, rajuk életének legfrissebb eseményeiről beszámoljon, örülünk a jelentkezéseknek, a régi ismerősök és a „friss erők" Írásainak —, de a korlátozott terjedelem miatt nem minden tudósító kerül be a lapba. Ez senkinek ne vegye el a kedvét az Írástól, figyeljétek továbbra Is „krónikás szemmel" világotokat! Élményt hozó bemutató Legtöbb levelet most a salgótarjáni Budapesti úti iskola pajtásaitól hozott a postás. Sándor Júlia kétszer is írt. Először a fegyveres erők napjának iskolai eseményeiről számolt be. Ezzel foglalkozik Megyes Erika, Ifj. Venzel György, Szabó Gábor, Csonka Piroska is. Különösen a bemutató hozott sok élményt: rendőrök, tűzoltók, munkás- őrök ismertették meg a gyerekeket munkájukkal. A rendőr- és tűzoltókocsiba beülhettek, sok mindent megtudtak e fegyverestestületek életéről, megnéziték a fegyvereket és tanúi lehettek annak, milyen okos, engedelmes a betanított rendőrkutya. Délután kirándulással folytatódott ez az emlékezetes nap. Sándor Juli a rég várt almaszüretről is tudósítást küldött. Ügyesség, bátorság „Hagyomány már nálunk, hogy minden évben megrendezzük az úttörők, a nevelők és az ifivezetők közötti ügyesség, bátorság váltóversenyt — írja Balázs Katalin Nógrádmegyerből. Az idén is így történt Tízfős csapatok voltak, öt fiú, öt lány. Volt a versenyszámok között talicskázás, krumpliültetés, kötélhúzás, pontszerző és még sok érdekes verseny... Nagyon örültünk annak, hogy le tudtuk győzni a tanárok erős csapatát!” Cseh Andrea, Horváth István és Gordos Zita Karancs- lapujtőn hírcsokrot állított össze az úttörősarok számára. Idézzünk ebből! „Szeptemberben csapatunk régi vágya teljesült: iskolaboltot nyitottunk! A kijelölt szünetekben a pajtások kényelmesen vásárolhatnak iskolatejet, kakaót, édességet és tanszereket. Október végén mezei futóversenyt tartottunk. A körzeti bajnokságon litkei, etesi, karancskeszi pajtásokkal versenyeztünk. A kupát a mi úttörőcsapatunk nyerte”. őszi kirándulások Többen írtak színes, részletes beszámolókat, rajuk, csapatuk kirándulásáról —, azzal a neon is titkolt szándékkal, hogy másokban is kedvet ébresszenek hasonló programra. A bárnál Kovács Krisztináék autóbuszkirándulása irigylésre méltóan sok élményt hozott. „Első utunk a hollókői várhoz vezetett. Restaurálás miatt a vár belsejét nem tudtuk megnézni, de a csodálatos táj kárpótolt bennünket. A következő állomás a skanzen volt... Szécsényben a Kubi- nyi Ferenc Múzeumot néztük meg — nagyon érdekes volt a vadászati kiállítás... Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban volt igazán csak sok látnivaló! A sok régi ruha között felfedeztünk egy bárnál főkötőt is. Következett a vácrátóti botanikus kert... Utolsó állomásunk a Duna-part volt”. Nagy Melinda Salgótarjánból (iskolája nevét nem írta meg) esküszik rá, hogy hazánk legszebb tája az a vidék, ahol ők jártak: „A nyolcadik osztályban szinte már szokás, hogy a »nagy« kirándulásra a Lillafüred—Diósgyőr—Miskolctapolca útvonalat választjuk. Megnéztük az István-cseppkőbarlangot, a mésztufabariangot, a Hámori-tavat és a szép vízesést”. Eljutottak a diósgyőri várba, megismerkedtek történetével. Amit legjobban vártak: fürdés következett a barlang- fürdő termálvizében. Strigula, két hangra Ha a statisztikát faggatjuk, igazán nem lehet ok a panaszra: az ősztől kezdődően több mint tízezer fiatal vesz részt a különféle KISZ-es szervezésű politikai oktatásokon. Csupán a megyeszékhely adatait böngészve imponálóak a számadatok: 180 ifjúsági vitakor, 45 Kilián-kör, aztán külön képzésben részesülnek az alapszervezeti, bizottsági vezetők..., s pillantsunk az utolsó rubrikára: összesen 5378-an iratkoztak be. A hétezer fős ifjúságmozgalmi tábor létszámához viszonyítva meglehetősen ígéretes ez a szám. noha a képzésben résztvevők közül néhányan nem tagjai a KISZ- nek. Nem is szokás bánkódni a számok miatt a mozgalmi bér» kekben. sokkal inkább gyakoribb az aggódó hang, ha a színvonalról, a foglalkozások tartalmi hasznáról esik szó. Pedig a lényeg ezen áll, vagy bukik. Mert „vitakörözni” sokféleképpen lehet, például úgy is, ahogyan ez év tavaszán egy könnyűipari üzem ifjúsági klubjában tették: az előadó fölolvasta a brosúra néhány fejezetét, aztán a névsort, s röpke fél óra alatt már túl is voltak az egészen — mind a négyen, akik jelen voltak. Még a titkárt némi büszkeség is el- töltötte, mert nem maradt el a foglalkozás. Az egyik középiskolában másképp fogják föl a képzés értelmét, afféle baráti beszélgetésnek tekintik az alkalmat, olyan témákat vesznek elő, melyeket nemcsak ismernek, hanem arról véleményük is van, következésképpen a nézetek vitára adhatnak okot. Itt ugyanis nem ragaszkodnak az „előírt” témákhoz mereven, annak veszik azt: ami, ajánlat, amelyet a helyi konkrétumokkal, tudnivalókkal kell kiegészíteni. A két eset bürokratamércéje ugyanaz, mindkét helyen be lehet húzni a strigulát, „megtartott”. Ám, a két strigula „eszmei értéke” nyilvánvalóan különbözik egymástól, s ezt illő lenne valamiképpen regisztrálni is. Mert a két vitakör harcneme közti különbség tartalmi is, s az egyik követendő, míg a másikat szeretnénk mihamarabb elfeledni. E hetekben ismét elkezdődött egy politikai képzési év, mint általában szokás sok-sok elképzeléssel, vággyal, izgalmas témákkal. Akik másbd7, harmadízben vesznek részt ilyen foglalkozásokon, némi előítélettel tekintenek elé. Ez érthető, de ugyanakkor nagyobb felelősségre is ösztönzi a vitakörök vezetőit: vegyék komolyan munkájukat. Ugyanis az önállóság gyakorlásának egyik fóruma, lehetősége éppen ez, ahol közösen őszintén, nyíltan beszélhetik meg a fiatalok gondjaikat-ba- jaikat. Egy kissé gyakorolva is a közéletiség lépcsőfokain való járást, a nyilvánosságot, a szókimondás bátorságát. Vétek ezzel a lehetőséggel nem élni, a mozgalomnak és egyénnek egyaránt. Mert netán később már nagyon nehéz lesz bepótolni a magasabb demokratikus formák gyakorlása során — azt, amelynek az egyszeregyét még meg sem tanulták. T. L. Gyalogolni jó! Nem szabad persze csak az országjáró nagy kirándulásokra gondolni az őszi túrákról szólva. Most két olyan levélből idézünk, amely környékbeli barangolásról számol be. Zeke Éva krónikás a pásztói Kun Béla Általános Iskolában. „Emlékezetes számunkra a sok szép program közül rajunk névadójának, Lovász József emlékének szentelt túránk. Szurdokpüspöki felé indultunk kerékpárral egy csodálatos napfényes délutánon. Egy forrásnál letáboroztunk, megpihentünk. Itt beszélgettünk névadónk életútjáról. Virágokból koszorút készítettünk (ezt odahaza elhelyeztük Lovász József szülőházán). Vidám hancúrozás, bőséges lakmározás után indultunk hazafelé.” Kukucska Erika Vamyarcról régi ismerősünk. Az ő élménybeszámolója egy olyan túráról szól, amelyet akadályversennyel és számháborúval kötöttek össze, Va- nyarc és Bércéi községtől egyenlő távolságra, a berceli pajtásokkal közösen rendeztek. Az egyes állomásokon elmondták ismereteiket Veres Pálnéról, a magyar nőnevelés úttörőjéről, aki a falu szülötte, a zászló szerepéről az emberek életében, a katonai rendfokozatokról; majd célba lövésben versengtek. Kevés gyerek látott „élőben” füst- és ködbombát — ezen a túrán a katonák bemutatták ezt is a résztvevőknek. Tanulságot hozott a számháború is: ha, a szabályokat nem tartják be, senki sem győzhet.. i Keresni önmagunkat Szubjektív hangvételű,’ hosszú írással jelentkezett Mi- halik Judit Mátraverebély- ből. őszintén leírta nézeteit, gondolatait arról, milyen téren lehetne és kellene erősíteni, tartalmasabbá tenni a mozgalmi munkát, az iskolai demokráciát. írásában nem hiányzik az önkritikus hang sem: egy önmagát kereső, tenni akaró fiatal Mihalib Judit. Leveléből néhány hírt is megtudtunk. A világtakarékossági nap nem hagyta közömbösen a mátraverebélyi pajtásokat: alsósok és felsősök között egyaránt akadt olyan, aki pályázatot írt az ecsegi takarékszövetkezet felhívására. Várják az eredményt! A NOSZF 63. évfordulójára gyermekrajz-kiállítást rendeznek a helyi művelődési házban. Terveik között szerepel egy sajtófigyelő őrs megalakítása is. Végül egy érdekes ötletet ragadjunk ki Kotroczó Róbert nádújfalui tudósítónk újabb írásából. Körzetük gyógyszertárosa arra hívta fel a figyelmet, milyen sok gyógyszeresüveg kerül szemétbe, amibe még újra lehetne tölteni. A csapat már el is indította az akciót a kiürült, szépien kitisztított gyógyszeresüveg gyűjtésére. Aprólékos munka, de megér' G. K. M. A szív ore Az orvosok azt tanácsoljál egyes betegeknek, hogy többe: mozogjanak a szívük túlterhelése nélkül. Kijevi szakemberek olyan kis méretű műszert szerkesztettek, mely jelzi ezt a határterhelést. A berendezés a páciens öv- szíjára rögzíthető, a kél elektródát pedig a mellen, e szív tájékán helyezik el. A műszer figyelmeztető hangot ad a legkisebb túlterhelés esetén is. NÓGRÁD - 1980. november 4, kedd
