Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-04 / 259. szám
Rugalmas munkaidő Lépcsőzetes munkakezdés Már kora reggel megharcolja a maga harcát az apró gyerekekkel munkába induló asz- szony. Az idegőrlő csatázásnak számtalan a variációja: a gyerek nem kel fel időben, lassan reggelizik, az indulás percében jut eszébe bilizni, a busz késik, a busz kimarad, ők késik el a járatot, nem férnek föl rá, nem akaródzik az óvodába, bölcsődébe bemenni stb. A nők tekintélyes hányada Igen gyakran késve esik be a munkahelyére. A néhány perces, negyedórás késéseket legtöbb helyen —, ha nem is szentesítik — elnézik. így volt ez éveken át a VÉG YÉPSZER salgótarjáni gyárában is. Ráadásul halomra gyűltek a kilépőcédulák. Kénytelenek voltak elkéredzkedni, ha jött a szerelő, ha hivatalos ügyintézésre kaptak idézést, ha családi bonyodalmak álltak elő stb. A VEGYÉPSZER-es nők aagy része alkalmazotti területen látja el teendőit. Százan vannak az alkalmazottak, köztük szép számmal kismamák. A vidékiek kérték a gyárvezetéstől, a hat órai munkakezdést, a 6.45-ös helyett, mert így igénybe tudnák venni a munkásjáratokat A salgótarjániaknak ezzel szemben a 7-es kezdés a kedvezőbb. Hogy lehet itt igazságot tenni? Lehet. Méghozzá egy frappáns megoldással, a lépcsőzetes munkakezdéssel! Mohai László munkaügyi osztályvezető egyike azoknak, akik bábáskodtak az új munkarend életrehívása fölött. — A lépcsőzetes munkakezdés értelmében mindenki maga szabályozhatja idejét. Hattól fél nyolcig negyedóránként kezdhetik a napot. De, ha valaki 6.45 helyett 6.46-kor blokkol, akkor munkaideje 7 órától számít. Szigorúbb tehát a rendszer, egyperces késést sem engedélyez. Továbbá a dolgozó döntése legalább egy hónapra érvényes, nem változtathatja a kezdési időt naponta, vagy hetente. A havi törvényes munkaidő ugyanúgy 192 óra, mint eddig. Nem élhetnek a kedvezménynyel a termelést közvetlenül irányítók, valamint az osztály- vezetők és az önálló csoport- vezetők. Ezen túl valamennyi osztályon és csoportban a fizikai munkások kezdésével egy- időben egy ügyeletesnek kell lenni, aki az érdemi ügyintézést addig is ellátja, míg a többiek érkeznek. A rugalmas munkaidő eltér a lépcsőzetes munkakezdéstől. — Ezzel a bérelszámolási csoport és a számviteli osztály dolgozói élhetnek — mondja Mohai László. — Ezen a két területen nem egyenletes a terhelés, a csúcsok idején túlóráznak, máskor viszont kevesebb a dolguk. Értelmetlen akkor is benn ülniük, amikor nincs szükség rájuk. A rugalmas munkaidő két részre osztja a napi átlag nyolc órát: törzsidőre, mely 9-től délután 2-ig tart, valamint peremidőre, mely ez előtt, illetve után értendő. A törzsidőben mindenkinek dolgoznia kell, ez alól csak a rendkívüli véradás, illetve a bírósági idézés ad felmentést. Magánügyeit pedig ki-ki a peremidőben intézheti — természetesen úgy, hogy a havi 192 óra ne szenvedjen csorbát. A munka ebben a rendszerben is negyedóránként kezdhető. Az igazolatlan távoliét miatt kieső időt azonban nem lehet a peremidőben ppA szén biztonságos kitermeléséhez szükséges nagy mennyiségű bányafát és fűrészárut állítja elő a „Herkules” Szocialista Brigád Kisterenyén a Nógrádi Szénbányák építési üzemének faipari részlegében. A világ legnagyobb napórája Valószínűleg a világ legnagyobb napóráját fedezték fel archeológusok római ásatások során. Néhány lépésre az olasz parlament épületétől hatalmas ókori római Időmutató maradványaira bukkantak, amely a második századból származik. Megtalálták egy bronzrúd részeit, amely eredetileg 60 méter hosszú volt és mutatta az órát, a napot, valamint az állatöv jeleit. A napóra, amelyet valószínűleg Hadrianus császár (76—13S) készíttethetett, ma hat és fél méterrel van az ■tea szintje alatt. További két rcl közvetlenül Hadrianus órája alatt található Augustus császár híres napórája. Mindkét óra mutatója az az obeliszk volt, amely ma a római parlament előtti téren áll. Augustus az obe- liszket riválisa, Antonius, Kleopátra egyiptomi királynő férje fölött aratott győzelme után Rómába hozatta. Ott jelenlegi helyétől 200 méterre északra állították fel. A római birodalom hanyatlását követő változékony évszázadokban a római császároknak ez a kőből készült tanúja is elsüllyedt. Csak majdnem másfél évezreddel később, 17í3-ban találták meg újra az obeliszk töredékrészeit. tolni — a következmény: szigorú fegyelmi felelősségre vonás! A bérelszámolási csoport októberben már gyakorolta az új munkarendet — a kísérlet elő-, kísérlete gyanánt Schmidt Antalné csoportvezető eddig háromnegyed hatkor kelt, 9 ' éves gyerekével együtt. Az iskolás gyereket előbb elvitte a közelben lakó apósához, az kísérte aztán az iskolába. — Ezután elég lesz egy bő órával később kezdeni a napot — mondja a fiatalasszony. — Egyelőre barátkozom még a gondolattal: fél nyolcra, vagy nyolcra járjak-e inkább? Takács Péterné a hetes kezdés mellett döntött: — így ráérünk a kislányommal fél órával később indulni otthonról. Reggel az a harminc perc tengernyi idő! Délután sincs gond, még kényelmesen elérek az óvodába. Kovács Istvánná Karancs- aljáról utazik naponta. — Régente nem egyszer 6.18-kor itt voltam, de senki nem vette figyelembe. Ha szerencsém van a reggeli buszokkal, fél hétkor kezdhetek, tehát valamivel hamarabb indulhatok haza. A csoport ügyeletese Erdődi Istvánná lesz. Öt a férje fuvarozza kocsival, s úgy kell fordulnia, hogy hétre még ő is beérjen a NÁÉV központi ipartelepére. Erdődiné ezek szerint az eddigiekhez hasonlóan jár be, nem él a kedvezménnyel, számára azonban éppen ez a kedvezményes. Angyal Zsuzsanna Somoskőújfalun lakik, most ő is úgy választhatja meg a munkakezdés idejét, hogy ne kelljen a járatok miatt késnie. — Éppen a minap olvastunk a Nők Lapjában hasonlóról — mondják az asszonyok. — Az írásban szereplők nagyon dicsérték a rugalmas munkaidő- rendszert. Biztos, hogy nálunk is beválik. November l-től háromhóna- pi próbaidőre vezették be a lépcsőzetes munkakezdést, illetve a rugalmas munkaidőt a VÉG YÉPSZER salgótarjáni gyárában. A tapasztalatok alapján ez utóbbit megkísérlik nagyobb körre kiterjeszteni, s megfontolják azt is: mely fizikai munkákat lehet a kedvezménybe bevonni. Ehhez azonban előbb szükség van a három hónap tanulságaira. Mert kedvezmény csak azoknak dukál, akik felnőttfelelősséggel élnek, s nem visz- szaélnek vele. — szendi — Jövőre új alapokra helyezik Minőségjavítás sajátosságokkal Nehéz különválasztani az új gyárat, az R—III-at a régiektől, mert nemcsak politikailag, gazdaságilag, társadalmilag fontos része a Romhány i Építési és Kerámia- gyámak, hanem azért is, mert innen olyan termékek kerülnek át a régebbi üzemekbe, amit ott használnak fel. Az új gyár belépésével viszont olyan sajátosságok is kialakultak, amelyeket csak átmeneti jellegűnek szabad és kell tekinteni, a termékek minőségének javítása, a végzett munka eredményeinek díjazása szempontjából. EGYIK HELYEN — MÁSIK HELYEN A minőségjavítás legfőbb sajátossága, hogy a régebbi gyáregységekben, az R—I-ben, és az R—II-ben már megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a munkásprémiumot, vagy mozgóbért kizárólag az előírt minőségi követelmények teljesítése és a selejt csökkentése érdekében használják fel. Ennek megfelelően mindkét termelő, gazdálkodó egységbe bevezették a statikus minőségszabályozási rendszert, aminek az a lényege, hogy a különböző technológiai folyamatok végén jelentkezik az időközben bekövetkezett hiba, azaz a termelési ciklus végén, a visszajelzés megtörténik. Az R—I-ben ennek bevezetése annak idején Balogh Gyula nevéhez fűződött, aki most az R—III gyáregység vezetője. Ugyanezzel a módszerrel irányítja a termelést Kiss Sándor, az R—II gyáregység vezetője is. Az előbbi módszer alkalmazása igen sok szervező munkával és a dolgozók sokirányú betanításával járt együtt. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindkét helyen jól bevált a módszer. — Bizonyos esetekben csökkentett összeget kaphatnak, de előfordul, hogy egyáltalán nem vehetnek fel mozgóbért —, egészíti ki az előbbieket Róka Mihály, a gyár műszaki igazgatóhelyettese, majd így folytatja: a jogosság elbírálásánál rugalmas a gyár vezetősége. Amennyiben a gyáregység vezetője konkrétan indokolja az esetleges gyengébb eredményt, akkor a kijelölt követelményektől való elmaradás esetén is több, illetve kevesebb pénzhez juthatnak a dolgozók. Ameny- nyiben nem teljesítik a fél- tételeket saját hibájukból, akikor az értékelés időszakára eső összeget nem fizetjük ki. Az R—I-ben 404, az R—II- ben 544 ezer forintot vettek fel a fizikai dolgozók az év első kilenc hónapjában. És az új gyárban? Egymillió 77 ezer forintot. Itt azonban mások a követelmények. A munkásprémium kifizetését az előírt mennyiségi terv és termelési érték teljesítése esetén vehetik fel. Valamivel kevesebbet, mint az előző két gyáregységnél. Emiatt az itt dolgozók időnként neheztelnek, mondván: az R—Ill-ban miért alacsonyabbak a követelmények? — Az új gyárban jelenleg egy ellentétes helyzetnek vagyunk a részesei és jó irányú formálói — mondja a műszaki igazgatóhelyettes. — A banki kötelezettségek visszafizetése az új gyárban tem- pósabb mennyiségi termelésre ösztönöz. Ugyanakkor a gyár érdeke pedig a nyereség fokozását követeli meg. Ez utóbbinak viszont együtt kell járnia a jó minőséggel. Sajnos, a kettőt eddig még nem sikerült egyszerre megvalósítani, pedig jogos követelményről van szó. A tempó gyorsítására azért került sor, mert az első fél évben a tervezett mennyiséget nem tudta elérni az R—• III kollektívája. Részben a beruházás egyes részterületeinek csúszása miatt, részben pedig a kevesebb létszám és a nagyfokú begyakorlat- lanság következtében. Ráadásul ahogy nőtt a termelés nagysága, úgy jöttek elő a folyamatos szervezéssel járó eddigi rejtett hibák. Nehezítette a helyzetet, hogy az ide jelentkezett új dolgozók nem rendelkeznék üzemi gyakorlattal, most szokják meg a gyári rendet, fegyelmet, annak követelményrendszerét. Nehezíti a hatékonyabb kibontakozást alacsonyabb iskolázottságuk is. Például a készáru-válogatásnál tevékenykedő 122 főből 41-en adósak az általános iskolai végzettséggel. Ugyanakkor ezeknek a dolgozóknak kell megbirkózniok egy magasabb, új technikával és technológiai követelményrendszerrel. Mivel ez eddig nem mindig sikerült, kárát vallja az első osztályú termékek részarányának az előírt követelmények alatti teljesítése, illetve jelenlegi stabilizálódása. A nagyobb nyereség elérése érdekében pedig megnövekedett a munkaigényesebb termékek gyártása. Jelenleg meghaladja a 40 százalékot. Teljesítése érdekében túlórákat szerveznek, bevezették a három műszakot. AMIT NEKÜNK KELL TENNI... — A jelenlegi helyzetet átmenetinek tekintjük — veszi vissza a szót Róka Mihály. — A gyáregység vezetése azon dolgozik, hogy jövőre az R—Ill-ban is a végzett munka mennyisége és minősége alapján kapják a munkásprémiumot, illetve a mozgóbért a fizikai dolgozók. Ehhez nekünk kell megteremteni a műszaki feltételeket Ennek érdekében be kell fejeznünk a hátralevő beruházásokat, át kell szerveznünk, ki kell javítanunk a tervezésből adódó hiányosságokat. Jórészt saját erőből, fokozatosan elvégezzük azokat a feladatokat amik nem szerepeltek a beruházásban. Az előbbiek megvalósításában fáradozik a gépészeti gyáregység kollektívája. Ezért az R—I-ben és az R—II-ben csak a legszükségesebb javításokat végezzük el a termelés folyamatossága érdekében. Kénytelenek vagyunk ezt az utat járni. Ez még mindig olcsóbb megoldás, mintha a kulcs gyáregységben, az R—Ill-ban esetleg komoly gondok jelentkeznének a termelésben. PRÉMIUMKERET A GYÁREGYSÉG VEZETŐINEK A kitűzött mennyiségi és minőségi követelmények, valamint a selejt csökkentése érdekében a gyár vezetősége külön prémiumkeretet biztosított a gyáregység vezetőinek, amit saját hatáskörükben a szakszervezeti bizalmiak a vélemények egyeztetése után használnak fel a művezetők jutalmazására. Ilyen címen az R—Ill-ban 150 ezer, az R—I-ben 50 ezer, az R—II-ben pedig 30 ezer forint áll a vezetők rendelkezésére, a második fél évben. — Jövőre, eddigi premizálási rendszerünket teljesen új alapokra helyezzük. A légiből meghagyjuk azt. ami jó volt. Az óv elején testre szabva, mindenkinek kiadjuk a feltételeket. Olyan követelményrendszert állítunk össze, amelyek jó végrehajtásával mind a vezetők, mind pedig a dolgozók a legtöbbet tehetik a nyereséges gazdálkodásért — állítja határozottan Róka Mihály. Amíg erre sor kerül, addig a jelenlegi okos alkalmazásával igyekeznek elősegíteni az ez évre tervezett 54 millió forintnyi nyereség elérését. ■— ven esz — A műhelyben írt árcédula KEREKEN TÍZ FORINT VOLT tavaly a szocialista iparban a százforintnyi lekötött eszközre jutó nyereség, harminchárom fillérrel kevesebb, mint 1978-ban. A most januártól érvényes szabályozók ennél is radikálisabban csökkentették, csökkentik az eszköz- és bérarányos nyereséget, azaz rendkívüli mértékben megnőtt és megnő a költséggazdálkodás “jelentősége. Ráadásul nem átmeneti, hanem hosszú távú követelmény érvényesítésével kell számolniuk a termelőhelyeknek ezen a területen is. Széles körben tapasztalható ugyanakkor, hogy ennek a feladatnak csak egy-egy részletét látják az érintettek. Vagy a gyártás- és gyártmánytervezés, a termelésirányítás, vagy a műhelyek dolgának ítéltetik a költségek csökkentése; vagy az anyag, az energia ellenértéke kerül időszakosan a figyelem sugarába, vagy az élőmunkaszükséglet lehetséges mérséklése. Egy-egy munkahely adott viszonyai között a költségek mérséklése megkívánja a súlypontok kijelölését — így ahol például az úgynevezett általános költségek gyors emelkedése a föltűnő, ott természetes, hogy ennek okai kerüljenek bonckés alá — ám ezzel együtt is igaz, hogy az ésszerű költséggazdálkodás a termelőtevékenység egészét átfogd folyamat. Azaz minden részelemnek megvan a maga szerepe, rendeltetése, s megvannak a maga tartalékai. Tavaly a szocialista iparban az anyagköltség 67,8 százalékát tette ki a termelési költségeknek, ám az átlagon belül nagyok az eltérések. Van, ahol az arány 33—51 százalék (például a bányászatban, a műszeriparban), s van ahol 74—80 százalék, így például a vegyiparban, az élelmiszeriparban. A tetemes eltérések, valamint a termék- kibocsátás technológiai jellemzői egyaránt arra intenek, hogy veszélyes egyoldalúság lenne minden megkülönböztetés nélkül az ipar valamennyi területére kimondani: takarítsanak meg a földolgozott anyagokból, s így mérsékeljék a költségeket. Gyakran éppen arról van szó, hogy a műhelyben azért pazarló- dik az anyag, mert az előkészítés valamelyik láncszemé-^ nél „takarékoskodtak”; rossz a technológiai előírás, nem bizonyul eredményesnek a javasolt anyaghelyettesítés, hibásan tervezett a szerszám. Sok példát lehetne sorolni arra, amikor rossz helyre szól a címzés: ésszerűbben, takarékosabban, olcsóbban, kisebb ráfordításokkal. A termelés végpontján, a műhelyben sok mindenen már egész egyszerűen nem lehet változtatni! S bár igaz, hogy a termék árcéduláját, akár képletes, akár tényleges ez az árcédula, a műhelyben írják, ám a plajbászt korántsem csak a műhelybeliek fogják. Figyelmet érdemel sok más mellett a fel nem osztott költségek évek óta tartó folyamatos, a termelésnövekedésnél, a vállalati nyereségnél jóval gyorsabb ütemű emelkedése. Utalhatunk az állásidők és a túlórák ismétlődő váltakozására, bár tavaly és Idén némileg csökkent a korábbi, nagy mértékű túlóráztatás. Vagy hivatkozhatunk a gépkihasználásra, ami szintén függvénye a termelés előkészítő mozzanatainak. Veszélyesen leszűkül a látóhatár azon a termelőhelyen, ahol a költséggazdálkodást, pusztán azért, mert a műhelyből kerül ki a termék, a műhely nyakába varrják, s csupán a műhely feladatának tartják. Jogos ez akkor, ha a korábbi termelési, előkészítési szakaszokban minden úgy történt, ahogyan azt az észszerű költséggazdálkodás, az árcédula reálissá tétele megkívánja. Jogos minden elszámoltatás a műhelyben akkor, amikor a kellő feltételek nem hiányoztak a folyamatos, szervezett munkához, ám csal-: látszatteendő az, ha mindenki szorgalmazza a józanabb ráfordítási arányok kialakítását szóban, tettekben viszont magára marad a műhely, s vagy boldogul, vagy nem. AZ ORSZÁGGYŰLÉS LEGUTÓBBI ülésszakán, a kormány öt esztendőre szóló munkaprogramjának vitájában Kádár János kézenfekvő igazságot fogalmazott meg, amikor azt mondotta: „Az önköltséget az ipar vállalatoknak nem egyszerűen kiszámítaniuk, hanem — ahol lehet — csökkenteniük kell”. A műhelyben írt árcédulák némelyike éppen azt bizonyítja, hogy még sokat -kell tenni e valóban kézenfekvő igazság gyakorlatban való ér-; vényesítéséért, bi. a ] NÓGRÁD - 1980, november 4., kedd
