Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

Uj lakások, óvoda bölcsőde Hazai tájakon (2 ) Ami már elkészült, s ami épül Salgótarjánban Salgőtárján fontosabb taná­csi beruházásai sorában első helyen állnak a lakásberuhá­zások. Erre az esztendőre mintegy 440 lakás megépíté­sével számolnak az illetéke­sek. Ezen belül a célcsoportos beruházások köréből — a 177 tervezett lakásból«— eddig átadásra került a Beszterce- lakótelep H/6. j.. H/8. és az F/5 j., valamint a Gorkij-la- kótelep A/14. épület,, összesen 138 lakás. A hiányzó Hársfa úti 3. j. épület 39 lakásából 15 lakás átadása csak célkitű­zés, ehhez az eddigieknél in­tenzívebb kivitelezésre van szükség. Az épület szerkezeti­leg elkészült, ugyancsak kész a válaszfalazás, villanyveze­tékkel való ellátás, a nyomó- és lefolyó vízvezeték építése. A felépítmény jellegű kap­csolódó beruházások sorában befejezés előtt áll a beszterce- lakótelepi 16 tantermes CLASP-rendszerű általános is­kola, melynek építési munká­lata jó ütemben halad és a tervek szerint decemberben átadásra kerül a konyhai és tornatermi szárnnyal együtt. A Gorkij-lakótelep A/14. j. épület földszintjén elkészült egy Patyolat-felvevőhely, női és férfifodrászat. Itt kapott helyet a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat ki- rendeltsége is. Az OTP szervezésében épü­lő lakások közül eddig mind­össze 24-et adtak át a Besz­terce- és a Kemerovo-lakótele- pen. A további lakások át­adási ideje az eddiginél inten­zívebb munkát igényel. A lakásszövetkezeti lakások közül a kemerovo-lakótelepi 24 lakás, a jelenlegi készült­sége alapján az év végéig át­adható. A Beszterce-lakótelep C/ll—12. épületének két szint­je készült el, befejezése a jö­vő évben várható. Az egyéb beruházások közül említésre méltó a Pécskő úti közműrekonstrukció. Befeje­ződött az út aszfaltozása. A Pécskő út közműépítése — az utolsó toronyépülettől a Ka­zinczy útig — folytatódik és a hónap végére elkészül. Az új városi tanács és irodaház próbacölöpözése megtörtént, a terheléspróba értékelése fo­lyamatban van. S hogy milyen újabb beru­házásokra számíthat Salgótar­ján lakossága a közeljövőben? Tovább épül, szépül a Besz­terce-lakótelep, ahová keres­kedelmi és szolgáltatóházat, 150 férőhelyes óvodát és hat­van férőhelyes bölcsődét ter­veznek. Üj lakásokkal bővül a Gorkij-lakótelep, a Hársfa út és a Dimitrov út. Ami pe­dig a városközpontot illeti: megkezdődik a nyugati város­rész beépítése összesen 530 la­kással. A Mérleg úton kap helyet a Bizományi Áruház, a GELKA-szerviz és 1982-re el­készül az MTESZ új székhá­za is. Besztercebánya reggeltől estig Magyar konyha a Hradecben Emlékőrző Ga/ga mente NOVEMBER 11-én napfé­nyes reggel virradt Salgótar­ján testvérvárosára, Közép- Szlovákia székhelyére, Besz­tercebányára. A kék ég visz- szatükröződött a Garam, vagy ahogy szlovákul mondják, a Hron vizében, és megcsillant a fejlődő, terjeszkedő város domboldalra is felkapaszkodó lakótelepeinek ablakain. A napsugarak felszárították a deret a Nemzeti Felkelés Mú­zeuma előtt álló repülőgép-ve­teránok terepszínű festéséről, felparázslottak a november 7. alkalmából megkoszorúzott emlékművek előtt a vörös selyem szalagokon, végigsimí­tották a Thurzó-ház gyémánt­metszés mintájúra festett év­százados falait. Az emberek munkába siet­tek. A diákok az iskolákba. Előbb az élelmiszerboltok nyi­tottak ki, majd a többiek A sportüzlet előtt békésen meg­fért a nyári műanyag-fém kombinációjú kerti bútor és a legfrissebb szenzáció, a szov­jet síbob. A város központjában a Gastrocentrum Hradec föld­szinti önkiszolgáló részlege már üzemelt. Az emeleten pe­dig a tágas, freskókkal dí­szített étteremben megterítve várták az asztalok a 11 órai nyitást. Az első vendégeket a pazarul feldíszített előtér fogadta. A falakon és azosz­NHitiiniMiiiiiiMiMiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiHiniiniiiinit lopok közé függesztve élővi­rág-csokrok és díszek ma­gyar nemzeti színekben pom­páztak. Zöld levelek, piros és fehér krizantémok garmada örvendeztette a szemet. Bel­jebb a Nógrád megyei Ven­déglátó Vállalat és a beszter­cebányai testvérvállalat emb­lémája alatt egy évtizeddel ez­előtt készített fényképek. Az első magyar gasztronómiai hétről, annak alkalmából, hQgy immár tizedszer rendezi meg közösen a két vállalat a hely­beliek által évről évre élénk érdeklődéssel kísért eseményt. — AZ ELSŐ nap közel öt­száz adagot fogyasztottak ven­dégeink — mondta Huber Ti­bor, a Cserhát étterem ve­zetője, aki az egy hétig te­vékenykedő magyar „brigádot” irányította. Néhány porc alatt megtelik a tágas étterem, s folyamatp- san telt ház van délután há­romig. A két város testvérkapcso­latában csak egy apró részlet a két vállalat immáron egy évtizedes együttműködése, azonban mégsem elhanyagol­ható, mint azt Ondrej Vigos, a Közép-szlovákiai kerületi Tanács kereskedelmi osztályá­nak munkatársa mondotta. Főként a város lakossága, de a környékbeliek is nagy ér­deklődéssel és örömmel fo­gadják évről évre e hetet. A rendezvény gazdagítja vendég­látó hagyományainkat, a hely­beliek megismerték a jelleg­zetes magyar konyhát. Jan Mihal, a Besztercebá­nyai Vendéglátó Vállalat igaz­gatója íróasztala fölött vö­rösük a Szakszervezeti mun­kaverseny vándorzászlaja. Kö- zép-Szlovákia 13 hasonló vál­lalata közül 1979-es jó mun­kájukért az idei esztendőre a besztercebányaiak érdemelték ki. — Nemcsak szakmai, de sokkal mélyebb, értékesebb az a kölcsönös baráti kapcsolat, mely a két vállalat közt kiala­kult — mondja az igazgató. — Hogy dolgozóink megismerik egymást, s a két város kö­zönsége pedig vállalataink dol­gozóinak munkáját, az a ven­déglátáson túl úgy érzem po­litikai jelentőséggel is bír. Re­mélem kapcsolataink tovább mélyülnek. KORÁN alkonyodik novem­berben. A lebukó nap sugarai rőten csillannak a folyóme­der szélén, parkokban ottma­radt hórakásokon, melyek ar­ra emlékeztetnek, Besztercebá­nyára már beköszöntött a tél. A Hradecben vacsorához te­rítenek, és hatkor megint telt ház fogadja a belépőt. A vá­rosra ráborul az este. — gáspár — Van kéné Dudás Juli fest. Érdemes vállalkozni’ a ne­gyedórás kaptatóra: az er­dészháztól 349 méter magasra jutunk a csővári hegy csúcsán fehérlő terméssziklához. Körü­löttünk múltat idéző kövek, omladékok; történetük in­kább lovagromantikát őriz, mint dicső haditetteket. Az 1310 körül épült csővári vár még így — romjaiban — is valóságos bevehetetlen sasfé­szeknek tűnik: három oldalról sziklába vésett falszorosok vé­dik, a negyedik oldala pedig száz méternél mélyebb szaka­dékra néz. Két testvérközség, Ácsa és Csővár között emel­kedik magasba a vár, amely­nek hajdanvolt birtoklója Csövi Miklós uraság, a XV. század közepén vált hírhedtté, azzal, hogy ki-kicsapott a fa­lak közül élelmet, bort és lányt rabolni. Aztán ez erő­döt a törökvilág múltával már csak romként emlegetik a krónikák. Az idő koptatta vártorony lábától napsütésben, innen a Gödöllői-dombság északi ré­széről a Cserhátig láthatunk, nyugat felől pedig kéken raj­zolódik ki a hatszázötven mé­ternél magasabb Naszály. Kör­ben mindenütt hegyek, s a Nógrád megyei Becske köz­ség határából indulva közöt­tük kígyózik a Galga. Apró folyócska. Legszélesebb pont­jánál is könnyűszerrel átdob­uuiimmiiiiiiiiimtiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimmuuiiur hatunk fölötte egy követ, hossza pedig mindössze öt­vennyolc kilométer, de három megye mondhatja magáénak: Nógrád és Pest után a Szol­nok megyei Jászfényszaru kö­zelében ömlik a Zagyvába. Út­ján félkörívet leírva, mint­ha védőn karolná át e táj tu­catnyi apró települését, és nem csak átkarolja, hanem vi­zével élteti is őket. Bizonnyal ezt jelzi, hogy négy part­menti falu — Galgaguta, Galgagyörk, Galgamácsa és Galgahévíz — még a nevében is megemlékezik a folyócská­ról. Országos térképekhez ha­sonlítva nem mondhatjuk ön­álló tájegységnek a Galga mentét, mégis sajátos arcula­tot mutat a hegyalja és a Jászság közé ékelődve. A vi­szonylag alacsony hegyek, az erdők és a víz közös jelenlé­te régen lakhatóvá tette ezt a vidéket. A föld mélye hét­ezer éves leleteket is őrzött — és valószínűleg még őriz — a kő- és bronzkorszaktól a középkorig rakódtak egymás­ra az emlékrétegek. Sőt — egy-két kivétellel — ezek a kis faluk a török időkben sem néptelenedtek el, írásos és tárgyi emlékek igazolják az élet folyamatosságát. A Gal­ga mente a XVIII. század fordulóján élte múltbeli vi­rágkorát, legalábbis az építé­szeti emlékek erről tanúskod­nak. Nagyon hálás vagyok Balogh Tamás kálváriája Még a nyáron történt. Több hetes rágódás, álmatlan éj­szaka után a salgótarjáni Ba­logh család vonatra ült. Utaz­tak Budapestre, a Kardioló­giai Intézetbe. Vitték a nyolc­éves fiukat, Tamást, akin szívműtétet kellett végrehaj­tani. A kisfiú nyugodtan vi­selkedett, hiszen megszokta, hogy születésétől kezdve gya­kori látogatója volt a nagy kórházának. A sokévi kont- rollvizsgálat után az orvosok végül műtétet javasoltak. Aztán, azon a bizonyos nyá­ri napon mégsem maradt Ta­más az\ intézetben. Mert az orvosok közölték, hogy vér kell a műtéthez. Sok-sok vér. A kisfiú vércsoportja elég ritka AB RH-pos. Baloghék hazajöttek. Foly­tatódtak az álmatlan éjsza­kák. Az édesapától, Balogh Józseftől — aki a Salgó presszó dobosa — gyakran kérdezgették a vendégek, mun­katársak: Jóska, miért nem mosolyogsz zenélés közben ? Hová tűnt a jókedved? Végül az édesanya elin­dult. .. S innen az események már gyorsan követték egy­mást. Megmozdult a Vöröske­reszt, a megyei vértranszfúzi­ós állomás, és megmozdultak az önkéntes véradók. A Nóg­rádi Szénbányák központjá­ban jelentkezett, aki csak te­hette. Voltak akik szabadság­ról mentek be. De hasonló mozgolódás volt a kohászati üzemekben és a vendéglátó vállalatnál is. A megyei vér­adóállomás nagy forgalmat bo­nyolított le. Megérkezett a szénbányáktól Dénes Vera, Salamon József, Sajtos Lajos, Kerekes Aladár. Amikor több csoportot láttak maguk előtt, izgatottan közölték: engedje­nek előre! Mi egy kisfiú szív­műtétjéhez jöttünk vért ad­ni! Mi is azért vagyunk itt, válaszolt a másik, a vendég­látósok és a kohászati üze­mek csoportja. A véradóállomás doktornő­je személyesen kereste fel Ba­loghékat Kistarján úti laká­sukban, hogy közölje: a vér, 25 donor vére együtt van. Ta­mást várják a Kardiológiai Intézetben. A műtétnek semmi akadálya. ¥ Kellemes, családias este Ba­logh Józseféknél. Kint szállin­gózik a hó. Bent a szobában Tamás a kishúgával, Adrien­nel viháncol. A kisfiú az au­gusztusi műtét után teljesen rendbejött. Kerékpározik, ren­geteget mozog, szaladgál és az étvágya is kiváló. Az egykori fáradékonyságnak, izzadásnak, levertségnek nyoma sem ma­radt. — Pedig hatórás műtétje volt, s utána még majd egy hónapot a szabadság-hegyi sza­natóriumban töltött. Szeptem­ber végétől jár iskolába. A Gagarinban másodikos — mondja az édesanya. — Azt tartják, hogy az em­berek egyre rosszabbak, kö­zömbösebbek egymás iránt. Mi most éppen az ellenkezőjét ta­pasztaltuk. Csak könnyes szemmel tudok beszélni arról, ami velünk történt. Bajba ju­tottunk és mindenki segített. A főnököm, a kollégáim azon­nal felajánlották a vérüket és még az ismeretlen emberek is... Meghatott az édesapa hang­ja. Mondja, zenélés közben is­mét jólesik mosolyognia. Na és Tamás? Mit tud a maga kis kálváriájáról,? Aka­dozva meséli, hogy a kórház­ban minden este sírt. De ott volt Talabér bácsi, aki meg­vigasztalta, és hogy a műtét után a megőrzőben volt a leg­rosszabb. Aztán kis kártyala­pot mutat, rajta girbe-gurba gyerekírással; „Nagyon szé­pen köszönöm, hogy a szívmű­tétemhez tetszett adni vért és nagyon hálás vagyok érte. Jó egészséget kívánok, Balogh Tomika.” — És tessék elképzelni, eb­ből huszonötöt kellett meg­írni és elküldeni a véradó bá­csiknak! Elképzelem. Nyolcéves kor­ban óriási teljesítmény. Kiss Mária A csővári várat elhagyva érdemes megállni Galgagyör- kön, amelyről egy 1700-ban készült beszámoló ezt írta: „Van elpusztult kath. templo­ma és ehhez ragasztott odú, amelyben lutheránus prédiká­tor papol”. Erre a romra épült rá száz évvel később az egyszerűségében szép, tornyos barokk templom, amelynek néhány liturgikus felszerelési tárgya is értékes műtárgy. Ugyancsak figyelmet érdemel a kontytetős, timpanonos Ta- hy-kúria, amelyben a barokk és a klasszicizmusba hajló épí­tészet jegyei fedezhetők fel. Követve a Galga folyását is­mét kettős településhez érke­zünk: Domony és Iklad. Az előbbi falu evangélikus temp­loma 1775 körül épült, s — vidéki templomokhoz képest — különlegessége a kereszt ala­kú alaprajz. A későbarokk épületet éppen nyolcvan éve renoválták, s ekkor kapta a romantikus stílusjegyeket. A múlt század első felének épí­tészeti ízlését példázza a Fő utcán álló Domonyi-kastély- Innen alaposan el kell távo­lodnunk, hogy legalább nyo­mokban megtaláljuk a népi építészetet reprezentáló palóc • lakóházakat, s az egyutcás Ik­4 NÓGRÁD - 1980. november 23., vasárnap lad község szélén talán m®- tatóba megmaradt ágasfás, sze- lemengerendás, vertfalú épít­ményeket. A tájék legnagyobb telepü­lése Aszód, városias képet mu­tat. Legjelentősebb műemléke a volt régi Pödmaniczky-kas- tély, amelyet 1724-ben kezd­tek építeni barokk stílusban egy domboldal hajlatába. En­nél egy évszázaddal fiatalabb az új Podmaniczky-kastély, amely később a Széchenyiek tulajdonába került. A sar­kukkal összekapcsolódó pa­loták műemléki jelentősége or­szágosan is kiemelkedő. Ke­vésbé szép, de irodalomtörté- netileg jelentős, a volt aszódi gimnázium, amelynek leghí­resebb diákja: Petőfi Sándor. Ez a létesítmény immár nyole éve múzeumként funkcionál: termeiben és tárlóiban meg­találhatjuk e vidék történe­tének csaknem valamennyi je­lentős dokumentumát, tárgyi emlékét. De nem ez a Galga mente egyetlen múzeuma. Gondolat­ban vissza kell térnünk né­hány kilométert Galgamácsá- ig.. Különleges múzeum bú­jik meg egy palócos paraszt­házban: a falusi életforma legjellemzőbb — de eredeti — tárgyai, bútorok, edények, a kenderfonás és -szövés esz­közei, kézi gabonaszárító és szerszámok sorakoznak a szo­bákban. Feliratot sehol sem találunk. A világot járt és népszerű Vankóné Dudás Ju­li kénéi díszítik a falakat, s ezekről az alkotásokról pon­tosan leolvasható a múzeumi tárgyak eredete és használa­túk módja. Vankóné sohasem festett mást, csak amit maga látott, amit átélt: az utóbbi hetven esztendő paraszti vilá­ga maradt elvenen ebben a múzeumban. És a hagyomá­nyok őrzése Galga menti sa­játosság: népi együttesek men­tették át a mába — időnként bemutatják — az e tájon szü­letett táncokat, dalokat és népszokásokat. Mindössze néhány száz négy­zetkilométer kiterjedésű a Galga-vidék. Talán nem is fe­deztük fel még eléggé se a táj szépségeit, se emlékeit. Ki tudja, egyszer még nagy hí­re lehet egy ide tartozó fa­lunak. Negyedszázada Galga- hévízen egy szőlőföldön, olaj­kutatás közben kilencvenhat fokos hőforrást találtak, amely nagy mennyiségű kal­ciumsót tartalmaz. A vizet jelenleg csak a termelőszövet­kezet melegházainak fűtésére hasznosítják. De az is megle­het, hogy ez a víz most még nem ismert gazdagság forrása lesz a Galga mentén. k. gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents