Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-22 / 274. szám
Málnaszüret — kényszerszünet! Nyereség kis szépséghibával Alkotó szenvedéllyel vagy sehogy Járva a inegye üzemeit, szövetkezeteit, olykor különös dolgokat tapasztal az ember. A minap a Favorit Cipőipari Szövetkezet nagyoroszi telepén találkoztam ilyen nehezen megemészthető jelenséggel. Ámbár, a jelekből ítélve ez csak az idegennek furcsa, a „papucsosok- nél” bevett szokás. Mocsári József telepvezető 19 ezer párás lemaradásról tájékoztatott Erősen bízik benne, hogy ennek felét az esztendő végéig még pótolni tudják, s ami marad, az már csak négynapi termelésnek megfelelő. Az a 810 ezer forintos árbevétel, pedig, mellyel ezáltal megrövidülnek, már nem oszt, nem szoroz. hiszen a szövetkezet szeptember végén már csaknem egész évi nyereségét be- kaszírozta. ' Mégis, mi az oka annak, hogy a Favoritnál néggyel kevesebb napból áll az év? — Elszámítottuk magunkat a Skálának készített új . termékkel, a műszőrmével kombinált, filcbéléses téli száras cipővel — mondja a telepvezető. — Munkaigényesebb, mint gondoltuk, las, satuban haladunk vele. A másik oka, hogy nyáron egy hónapra leállt a borsosberényi tűzöde. — Mi volt a baj? ; — Beérett a málna — fele lakonikusan Mocsári József. — És? — Hát. le kellett szedni. Érthetőnek érthető, csak fel nehezen fogható. így volt ezzel a telepvezető is akkor, amikor a nagyoroszi részleg élére került. — Érés előtt megkíséreltem egyezségre jutni a herényiekkel — mondja. — Próbáltam alkudozni: legalább ne egy teljes hónapra menjenek el! Jó, tudom, a málnásokból remek bevétel jön a házhoz. De az üzemnek luxus, hogy az értékes gépek egy hónapig álljanak! A tűzödében dolgozók meghallgatták az érveket, majd elmentek málnát szedni. S. hogy kétség a döntés felől ne legyen kerek perec megmondták: inkább felmondanak, de a málnát nem hagyják! így hát Borsosberényben lehúzták a rolót, s a napi 500 pár lábbelihez szükséges felsőrésszel egy hónapon át adós maradt a tűzöde. Hogy mibe került ez a szövetkezetnek? A telepvezető szerint nem számolták ki. Érdemes lenne pedig, már csak azért is. mert mindjárt könnyebb lenne eldönteni, hogy mi a kifizetődőbb: 12 hónapos évet elismerő gárdával dolgozni, avagy olyannal, • amely csak 11 hónapon át megbízható. Hogy mindennek ellenére mégis csak négynapos lemaradásra számítanak Nagyorosziban, az annak köszönhető, hogy a kiskunhalasi ipari szövetkezettel létesített együttműködés alapján bérmunkában készíttetnek cipőfelsőrészeket a halasiakkal. — Nem csupán a herényi pauza miatt — magyarázza a telepvezető. — A bérmunkát elsősorban az indokolja, hogy fröccsöntő gépeink napi 300 párral több lábbelihez tudnának talpat adni, mint ameny- nyi a felsőrész. Hasonló témában most a szandai termelőszövetkezettel tárgyalunk. Ha sikerül a megegyezés, 50 ezer párhoz való felsőrésszel segítenek ki bennünket A jövő évi 550 ezer párás rendelést a szandaiak munkájával 600 ezerre emelhetjük. Eladni nem gond, hiszen tudtommal nincs még egy szövetkezet amely Ilyen olcsó lábbelit adna piacra. Az év eleji anyagellátási gondok és a borsosberényi kényszerszünet ellenére is elégedettek az esztendő „termésével” a favoritosok. Lesz nyereségük, oszthatnak az embereknek. Lehet hogy csak a látogató idegen érzi komoly szépséghibának a tűzödések makacsságát?. .. Sz. M. Vízágyúk Dobrudzsában Romániának a Duna és a Fekete-tenger határolta területe Dobrudzsa. A vidék északi és észak-nyugati része fennsík, rendkívül termékeny talajjal, ám ki van téve & rendszeresen visszatérő szárazságnak, mert a nyári hónapokban alig van ott eső. A folyómedrek ilyenkor kiapadnak és a tűző nap kiszárítja a növényzetet. Négy éve megkezdték egy átfogó öntözési rendszer kiépítését. A terv szerint az idén már 66 ezer hektár földet öntöznek. A román mezőgazdasági szakemberek és tudósok számításai szerint aszályos években a hiányzó vízmennyiség 80 százaléka pótolható öntözéssel. Mozgó szivattyútelepekkel a Dunából nyernék a vizet és megfelelő csatornarendszer- és szivattyúállomások segítségével a 93, illetve 74 méter magasságban fekvő főcsatornába juttatnák. A Rasova-, illetve a Vederoasa-csatomák- ból aztán több közbeeső állomáson és mellékágon át kerül a tulajdonképpeni öntözőrendszerbe az éltető víz. A vízmennyiség mintegy felét barázdás öntözéssel, a másik felét öntözőberendezések, ún. vízágyúk segítségével juttatják el a földekre. Az előirányzatok a Rasova—Vede- roasa öntözőrendszer elkészültétől a terméseredmények ugrásszerű javulását várják. Arra számítanak, hogy kukoricából (ez teszi ki a megművelt terület felét) 435, búzából 220, napraforgóból pedig 250 százalékkal terem majd több ezen a vidéken, mint jelenleg. A szigorú, szókimondó főbizalmi-helyettes HA NEM MONDANA, él se hinné az ember, hogy ez a dús, barna hajú, munkája íz- ig-vérig szerető fiatal szakember több mint húsz évet vallhat magáénak az Ipoly Bútorgyárban. Ahogy mondja: a régi jó öreg szakik segítsége, gyámolítása, biztatása, felügyelete mellett tanulta meg a szakmát. Hogy igényesen, jól, azt a hét éve tartó brigádvezetői megbízatása a tanúsítja, — Igaz, hogy most csak zöld koszorúsak vagyunk, de voltunk már a vállalat kiváló brigádja is. Az akkor elért magas szintet nem tudtuk újra teljesíteni — pergeti visz- sza az akkori időszakot Pintér István, a Radnóti Miklós brigád vezetője. — Három évvel ezelőtt választottak meg először szak- szervezeti bizalminak. Visszatekintve az akkori időkre, csak annyit mondhatok: ma sokkal nehezebb bizalminak lenni, sokkal nagyobb a szerepe, feladata, mint akkor volt. Annak idején, ha összeszedtem a bélyeget, propagáltam a kirándulásokat, mozgósítottam a különböző rendezvényekre, úgy éreztem, megtettem a magamét Most azonban más a helyzet A legutóbbi választásokon döntöttek úgy munkatársaim, hogy én legyek a főbizalmi-helyettes. A megnövekedett jog- és hatáskörünknek megfelelően havonta összeülünk a gyár vezetőivel tanácskozásra. A főbizalmiaktól, a helyettesektől, bizalmiaktól megkérdezik. mi a véleményük a termelésről, miként látják a gazdálkodást, milyen lehetőségeink vannak a jobb munkára, mi az, amiben befolyásolni kell munkatársainkat, melyek azok a témák, amiben azonnal, illetve később kell dönteni. Fél éve, hogy ezt a tisztséget betöltőm, de az eddigi tűzkeresztség, amin túlestem, azt mondatja velem: aki még nem végezte ezt a munkát, az nem is tudja, hogy mivel jár. Minden tiszteletem átoké a szakszervezeti bizalmiaké, akik szívvel, odaadással, megértéssel, türelemmel, hozzáértéssel végzik ezt a sokrétű tevékenységet E kis kitérő után engedje meg, hogy szóljak a próbatételeimről is. Elsőnek abban kellett döntenünk, hogy a nyári hónapokban, a hajdúszoboszlói bérelt faházunkba kik és mikor menjenek üdülni. Amíg a döntésig eljutottunk, sok időnk ráment. De megérte. Jó érzéssel mondhatom, hogy a döntéssel elégedettek voltak munkatársaim. Jelenleg közösen abban kell döntenünk, hogy jövőre is megtartsuk-e a faházat. vagy más megoldást keressünk. — És mi volt a másik próbatétel? — ösztönzőm az előbbi gondolat folytatására, mert látom az arcán, hogy egy kicsit tétovázik: mondja-e, vagy sem. — Jó, hogy túlvagyunk rajta. Munkatársaim közül többen megkérdezték: mit tettem azért, hogy a törzsgárdasza- bályzatban foglaltaknak megfelelően az idén is megkapják az elismeréseket és a velejáró anyagiakat. — Miért került erre sor, mi váltotta ezt ki? — Ügy volt, hogy a gyárnak az idén nem lesz erre pénze, mert az idei nyereséget a különböző adók levonása után, az új gyárunk feléoí- téséhez kapott hitel törlesztésére kell befizetni. Ez egyúttal azt jelenti, hogy nincs részesedési alapunk. A törzsgárdát pedig ebből lehet kifizetni, legalábbis eddig így tudtuk. Kerestük a lehetőségeket. Megtaláltuk. így hát a szokásos időben, november hetediké előtt kifizettük. — MIRE A DÖNTÉSHEZ eljutottunk, addig legalább 15- ször áttanulmányoztuk az ide vonatkozó rendeletekek Rájöttünk arra, hogy az előbbi célra szánt összeget bérként is kifizethetjük a dolgozóknak — kapcsolódik a beszélgetésbe a mellettem álló Róza János, a szakszervezeti bizottság titkára. Addig azonban Pintér Istvánnak sokszor ki kellett fejtenie álláspontját. Fáradozásáért, .„hálaként” a következőket kapta munkatársaitól: miért kell harcolni azért, amit a kollektív szerződés előír, amit a gyár dolgozói annak idején elfogadtak. Egy dologról azonban sem most, sem a jövőben nem szabad elfe- lédkezni: A külső körülmények hatására változnak a lehetőségek és a követelmények. Tehát, ami korábban természetes volt az most irreálissá is válhat . . . önként adódik a kérdés: ha már az idén ilyen gondot jelentett, akkor miként lesz a jövőben? — Pillanatnyilag nem látjuk a törzsgárdatagság után járó anyagi elismerés forrásait — tárja szét a kezét az üzemi bizottság titkára. — Ügy álltam dolgozótársaim előtt mint akit sarokba szorítottak, a feszültséggel terhes időszakban — mondja a főbizalmi-helyettes, majd így folytatja: — A kifizetés után megnyugodtak a kedélyek. Ügy néz ki, hogy átmenet: pihenőben vagyunk. Egyénileg eddig egyetlen társam sem keresett meg problémájával. Ha ilyesmire sor kerül, akkor, ha tudok, szívesen segítek, ha nem. azt is megmondom, ha véleményt és tanácsot kér, ennek teljesítése elől sem térek ki. Pintér István, a gyár négyszeres kiváló dolgozója nemcsak a közügyek intézésében temperamentumos, szókimondó és szigorú ember, hanem munkájában is. — Olyan típusú vagyok, aki szeret példát mutatni Ezért magamnak sem engedem meg, hogy később jöjjek a munkába, illetve előbb hagyjam abba, menjek el. A különböző tanácskozásokon — ifjúsági parlament szocialista brigádvezetők, termelési tanácskozás — pedig mindig elmondom azt. ami jó és tetszik nekem, s azt is, amivel elégedetlen vagyok. Ez utóbbi bizony, sokaknak nem kellemes. — A brigádban követik az ön jó példáját? — Nálunk ez kötelesség. Addig így lesz, amíg én vezetem a kollektívát amíg azt nem mondják, hogy no, állj félre — állítja határozottan. — Ugyanilyen igényes, szigorú a művezetőjével és magasabb beosztású vezetőjével szemben is? — Igen. Pető János művezető olyan, mintha az apám lenne. Ez azonban nern gátol meg abban, hogy összektílön- bözzek vele. ha a kívánt időre nem érkezik meg az anyag, ö ezért nem haragszik meg, mert tudja: csak akkor szólok, amikor indokolt, amikor jogos. Sőt azt is szokta mondani: — Jó. hogy van, aki nem nézi el vezetésének gyengeségeit Nem tehetek másként, mert a legkisebb rendellenesség is rettentően idegesít. Mégpedig azért, mert tudom, hogy másként is, lobban is lehet. Ügy akarok hasznos tagja lenni a kollektívának, a társadalmunknak, hogy azért a Dénzért amit kapok, mev is akarok dolgozni HA MAS MONDANA, tatán öndicséretnek hangzana. Az ő esetében azonban erről szó Sincs! Ezt bizonyítja, hogy az idei eredményeik alánján brigádiát csak a szocialista cím elnyerésére tartja érdemesnek. Mert szigorúsága, szókimondása mellett továbbra sem kerget illúziókat (venesz) Több esztendős becsületes munkáját ismerték el a november 7-i ünnepségen Lórik Andrásnak, amikor Kiváló dolgozó kitüntetést nyújtottak át neki. A tűzihorganyzó üzem dobkezelője 1955-től a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozója. A jövőre nyugdíjba készülő szorgalmas munkás 13 esztendős korától a kenyérkeresők közé tartozik, s a nyugdíjaséveket sem pihenésre akarja szentelni. Nagylóci portáján a ház körül várják a háziállatok, a kert. — kulcsár — Nemzedékváltás a mezőgazdaságban Nemrég szűkszavú jelentés számolt be arról, hogy hazánkban az idén számos mezőgazdasági üzem hektáronként több mint hatvan mázsa búzát termelt, sőt akad közöttük néhány, amely hetvenmázsás — hétezer kilogrammos! — eredményt ért el. Hozzá kell tennünk: ezek az eredmények nem kísérleti parcellákon születtek, hanem több száz hektáros, esetenként ezer hektáron felüli nagytáblákon, állami gazadasági, termelőszövetkezeti átlagban, mint Bolyban, vagy Tiszaföldváron, de hozhatnánk példákat Csongrádból, Győr-Sopronból éppúgy, mint Fejérből és Bács-Kiskunból. Olyan tájairól az országnak, ahol nem is rég — tíz, tizenöt évvel ezelőtt — a mostani hozamok fele is szép sikernek számított: talán elegendő utalnunk az 1966—70 közötti öt esztendő országos átlagtermésére, amely alig valamivel haladta meg a huszonnégy mázsát. Igen, az intenzív fajták, a nagy adagú műtrágya, a gépesítés viszonylag magas szintje — mondják azok, akik számára ismerős a téma, mintegy magyarázatként a titok nyitjára. És ez a summázat valóban a lényeget hangsúlyozza, természetesnek véve azt az össztársadalmi erőfeszítést, a tudomány, az ipar maximális segítségét a mezőgazdaságnak, amelynek révén ennyire jutottunk. Mégis, úgy gondolom, többről van itt szó. Dániában jártamban, annak idején, elidőzve az ottani falusi portákon, szót váltva a legkülönbözőbb korosztályokhoz tartozó gazdálkodókkal, leginkább a szemléletük korszerűsége hatott rám. A fogékonyság minden iránt, ami új fejlemény a termelésben, a nyitottság annak befogadására, megvalósítására, törekvés az eszközök koncentrálására egy- egy új módszer alkalmazásánál. Az akkori mienkénél jóval fejlettebb kulturáltsággal találkoztam, aminek csak egyik tükröződése volt a búzából elért, akkor negyven mázsa körüli, országos termésátlaguk. A hatvanas évek elején jártunk, nálunk idehaza akkoriban kezdett terjedni a szélesebb körű mezőgazdasági szakmunkásképzés. Ha néhol gonddal-bajjal is, de benépesült az új intézményhálózat. önmagában ez a körülmény azonban nem oszlatta el a mezőgazdasági üzemek vezetőinek félelmeit Hányszor hallottam mondogatni: „nem lesz majd, aki átveszi tőlünk a stafétabotot,, ha mi nyugdíjba megyünk...” Az újat teremtés lendületében nagyon gyorsan múlik az idő: mire körülnéztünk, elkövetkezett falun a nemzedékváltás ideje. Ma pedig elmondhatjuk, hogy a hatvanas évek végének ifjú szakmunkásai mára a derékhadhoz tartoznak, s kapcsolatuk a földhöz, a gazdálkodás régebbi hagyományaihoz merőben más, mint apáiké volt. Kevesebb benne az érzelmi momentum, sokkal több az ésszerűség. S ami különösen figyelemre méltó: megváltoztak a gazdálkodás méretei. Mondhatná erre valaki: ez aztán a nagy felfedezés, hiszen ezért tüntettük ei a mesgyekarókat. Igen- ám, csakhogy jó időnek kellett eltelnie ahhoz is, hogy a tudatban is bekövetkezzék a méreteknek ez a változása Meg kellett tanulni nagyobb méretekben gondolkodni. Nem volt ez egyszerű. Kiváltképp nem a tényleges érdekek helyes felismerése vonalán. Emlékszem: hesssú éveken át lehetetlennek tűnt megvalósítani az irányító testületeknek azt a törekvését, hogy október végéig földbe kell kerülniük az őszi gabonaféléknek, be kell fejezni a vetést. Akkor vált csak lehetségessé, amikor a határidő betartását központi alapból jutalmazták szép összegekkel. Egy-két év után azonban ez elmaradt, s azóta sem jött elő. Mégis, friss vetés várja a téli hótakarót mindenütt, reméljük, így lesz a*<r idén is. A nagyobb tudás, a korszerű szemlélet, s tegyük hozzá, a korszerű eszközök birtokában, a mostani gazdálkodók nem érzik többé kiszolgáltatottnak magukat, mint elődeik. Holott milyen közelről csengenek még Erdei Ferenc szavai, azok is, amelyeket a Futóhomokban leírt: örökkévaló világnak tetszik ez a parasztvilág, eleve elrendelnek és megváltoztathatatlannak a világegyetemben. A termőföld kiismerhetetlen és szenvtelen szeszéllyel tartja tenyerén az embert. Terem, vagy nem terem az elvetett mag, abban a föld, az eső, és a napsütés a döntő, sem az ember, sem az elültetett mag nem vehet erőt rajta .. Legutóbb, az országgyűlés őszi ülésszakán hangzott el, hogy gabonatermelésben hazánk világviszonylatban az elsők közé került. Annyi bizonyos: nem kell már Dániába mennünk. hogy a korszerűséget búzatermelésben és gondolkodásban megcsodáljuk. Itt van előttünk Kovács Imre NÖGRÁD - 1980. november 22., szombat 1
