Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

Színház* esték

Az emLer tragédiája

A debreceniek ÜTAN

egy héttel a szolnoki Szigligeti Színház is megkezdte salgótarjáni vendégjáték-sorozatát az új színházi évadban. Mégpedig olyan óriási érdeklődés mellett, hogy — erre is régen és ritkán volt példa — a József Attila Megyei Művelődési Központ pénztárablakában minden előadás előtt kint díszelgett a ..minden jegy elkelt” táb-. la. A felfokozott érdeklődés érthető és indokolt, hiszen a színháznak jó az „árfolyama” Salgótarjánban, s olyajj darabbal jött el most, amelyik mélyen kötődik a nógrádi földbe, szellemiségbe: Madách Imre: Az ember tragédiájával.

Mi magyarázza Madách művének divatját-, e rossz ízű szóval élve? Kétséget kizáróan mondanivalójának korszerűsége, egyetemessége. Mert a százhúsz éves mű csak nyelvében öregedett meg, szellemi, gondolati töltetében fiatal, sőt örökifjú maradt. Vagyis a ma nézőjének is tartogat meditációra késztető, hasznosítható üzenetet. Napjaink rendezői, színházi emberei éppen ezeket az üzeneteket igyekeznek kiolvasni a tragédiából, és a színház sajátos nyelvén, kifejezési eszközeivel megfogalmazni. Természetesen, ahány olvasója (rendezője) van a drámának, annyiféle olvasata. Mindenki önmaga egyéniségén, személyiségén átszűrve ragad meg gondolatokat, figurákat, s állít középpontba, vagy oldalsó helyzetekbe. Ezen egyébként nincs csodálkoznivalónk, a mindenkori nagy művek sajátja, jellemzője.

Mit olvasott ki Az ember tragédiájából Paál István, a szolnokiak előadásának rendezője? A választ adott terjedelmünkben aligha tudjuk megfogalmazni teljességgel, ezért inkább csak az általunk felismert lényegét öntjük szavakba. Paál István koncepciója — saját nyilatkozata áize- rint — az volt, hogy a tragédiában benne rejlő, de eddig még nem hangsúlyozott élet- és gondolatfilozófiai mozzanatokat emelje ki, egy minden ízében aktuális előadásban, amely kivezeti a művet a „kötelező” olvasmányok kényszerítő sablonjából, s élvezhetővé teszi korra való tekintet nélkül, mindenki számára. A vállalás merészsége, az elképzelés újszerűsége rokonszenves számomra. Ügy érzem, valóban szükség van Az ember tragédiájának újragondolására, a benne rejlő tartalmak világosabb, ember- közelibb, emberközpontúbb kifejtésére. Főleg azért, mert az általam eddig látott előadások — bár nagyon sok élményt szereztek a látványosság, a színészi játék nagyszerűsége által — kicsit tátrol maradtak tőlem, patetikus hangütésük, biblikus, fenséges szárnyalásuk révén, s elvonták figyelmemet az izgalmas gondolatokról- Valóban olyannak tűnt ily módon a „tragédia”, mint egy kikezdhetetlen, súlyos ércszobor, amelynek a nagyságát az ember Inkább mások véleménye alapján érzi, mint saját meggyőződéséből.

Paál István „lehozza,” a földre a drámát, emberként ábrázol minden szereplőt. Az Űr nála nem a feltétlen hódolatot kiérdemlő megfoghatatlan teremtő, hanem az emberi hierarchia mindenkori csúcsán levő férfiú, zsarnok, aki mindenkit -alattvalójának tekint; nem ismer el tőlük nem hogy engedetlenséget, mégcsak eltérő véleményt sem. Paál István Luciferje nem a sátán — hanem a tudással bíró, az élet tényeit, eseményeit kételkedéssel elsajátító, megértő vagy elutasító ember. Akinek tehát az a feladat jutott, hogy gondolkodásra, józanságra, a lelkiismeret ébrentartására intse az első emberpárt és leszár- mazottait. Paál István rendezésében — ha befogadott, de mostanában ritkán használt fogalmakkal élünk — Lucifer

a pozitív, az Űr a negatív idegen Madáchtól. Madách hős, Adám és Éva pedig a Évája például örül anyaságá- nyámnyila ember, akik alkal- riak. az előadásé nem, olyan, inatlannak mutatkoznak a mintha egy véletlen „balese- tiszta gondolkodás képességét tét” jelentene be. magukévá tenni, készséggel Tíz színész formálja meg a hajtják meg derekukat a „Tragédia’ háromnegyedszáz zsarnoki hatalom előtt. Ebben körüli alakját Többé-kevésbé az előadásban Lucifer nem tisztes eredménnyel. Játékgonosz, bár kajánkodó, az Űr módjuk híven igazodik a ren- nem jóságos, bár annak pró- dezői koncepcióhoz (kár. hogy

bálja magát feltüntetni. Ádám okulni képtelen kisfiú. Éva a férfi cselekvéseit akadályozó visszahúzó erő.

NEM VÉLETLENÜL időzsokszor láttuk ellenfényben, vagyis megvilágítatlanul arcukat), a biblikus alakokat _is embernek ábrázolják Az "egyszerű stílusból Ádám

tünk ilyen hosszan az előadás energikussága tűnik ki. indo- gondolati magvánál. Ezzel bi- koltan. Nagy Sándor Tamás zonyítottuk az értelmezés új- azonban nem tud a szerep- donságát, s remélhetőleg ben meggyőző lenni Kevés- éreztettük azt is, hogy a nek tűnik az a színészi esz- „Tragédia” valóban igy is ér- közmennyiség Évához és Lu- telmezhető. Paál István sze- ciferhez is, amellyel jelenleg

mére vetették, hogy elhagyta a dráma lelkét, az utolsó mondatot: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” Véleményem szerint neki volt igaza, mert koncepciójából tényleg kilóg ez a mondat, ugyanakkor mégis benne van — gesztusokkal, mozgásokkal, vagyis igazi színpadi eszközökkel.

Az elmondottak után úgy tűnhet: tetszett nekem az előadás, hiszen rokonszenves számomra a koncepció, szerencsésnek érzem a szövegSzoboszlay Éva és Ivánka Csaba rendelkezik. Nagy Zoltán (Űr) bemutatkozása új társulatában jól sikerült: szép dikciója van (sajnos, ifjú színésztársai többsére gyakran eléggé érthetetlenül beszél), jó kiállása, A huszonévesek együttesében egyébként a legjobban a többieknél korosabb, tapasztaltabb színésznő, Fal- vay Klári tetszett- Kitűnő Cluvia, Helena és minden, amit rábízták. Játéka élményszerű.

Vágó Nelly jelmezei stílűl\ V.

Mohácsi Regős Ferenc rajza

beli húzásokat, átcsoportosí- sósak az előadáshoz, nem tö- tásokat (például az Űr sza- rekszik a korhűség részletes vávaJ kezdődik a játék), jól megteremtésére, csupán a átgondoltnak a színváltozáso- legjellemzőbbek jelzésével kát, hanguláti váltásokat, él- idézi elénk a kort. Munkájá- ményszerűen kifejezőnek több nak jelentőségét az adja meg, jelenetet, kiváltképpen a nyi- hogy a játéktér — Paál Ist- tó és a záró „képsorokat”, ván rendező „teremtménye” Szóval rokonszenves sok min- — állandó minden színben, den, még sem érzek elragad- Ű alakú árkádos, klasszicista tatást. Nem érzek, mert sze- jellegű, háromszintes épít- rintem a rendezői koncep- mény, felül — glóriaként, is- ciót nem sikerült hatásosan, ten látó szemeként is funkélvezetesen megvalósítani- A rendezőnek — talán ideje volt kevés — nem sikerült ötletesen kidolgoznia az egyes színeket, tagadhatatlan és jól ismert fantáziája, színpadi látó és láttató ereje elégtelennek bizonyult csodálatunk kiváltására. Vitathatónak érzem az utolsó szín értelmezését. Mint utaltam rá, nem az utolsó tragédiabeli mondatot hiányolom, hanem a „hangszerelés” jogosságát kérriőjelezem meg. Az Úr, Ádám és Éva is ironikus színezettel beszél, ■ ex teljesen

rionáló — rosettával. E térben az időt és a helyszínt lényegében a Jelmezek teszik

világossá.

A SZOLNOKI TÄRSTTLAT

százados tölgyet hasogat fejszéjével. de a „tölgy” egyenlőre nem adta meg magát. Az új értelmezés felemás eredményt hozott. Paál István azonban fiatal ember, későbben bizonyára sikeresebben birkózik meg Az ember tragédiájának színpadra állításával.

Sulyok László

Mihail Solohov:

Ápróba

— Ha jól emlékszem, Tyu- külseje) és finoman puhatolja Pokuszajev felébred, féloda- tyikov elvtárs, maga régebben ki, hogyan gondolkozik az elv- lasan előrefordult, töprengve párttag volt — mondta a já- társ. Szedje ki belőle, mi a nézegetni kezdte a hitvány kis rási komszpmolbizottság tit- véleménye a Komszomolról, ló vedlő hátát, és rosszkedvű- kára a vele szemben ülő tsír- mennyire mély a kommunista en gondolt rá, hogy elfelejtett ba süppedt szemű, önelégült meggyőződése... Próbálja rá- enni az út előtt.

férfinak, akin divatos, bő bún- venni, hogy színt valljon, az- — A kiállításra? — kérdez- da volt. tán írjon az állomásról! te teli szájjal Tyutyikov, és

Az nyugtalanul fészkelődni — Hogy úgy mondjam, egy nagyot nyelt

kezdett a kopott kartonhuzatú afféle kis politikai vizsga. — I£en- ,

széken, és zavartan motyogott: Mondta Tyutyikov, és hájas roarttas“®‘ az em— I-igen... tudja... én, ő-ő- őőő, kereskedelemmel foglal- kozgattam, aztán engem, egyszóval, a saját kérésemre lá- zártak a pártból.

— Nos, a következőkről lenne szó: magával együtt fog az állomásra utazni a falu pártsejtjének titkára, PokuA j U tV lAVy V m vaj liujuP . . • íj

megbiccentve elmo- rrut enni* ezeiB

tarkóját solyodott

— És írjon, hogy szerencsésen megérkeztek-e! — kiáltott utána a tornácról a titkár, miután kikísérte.

Esteledik, országút, sár..1 Pokuszajev, hosszú lábait hátával a baknak

meg kiállítást..

— A kiállítás nagy haszonnal jár a parasztság számára — válaszolta kelletlenül Po-j kuszajev.

— Micsoda marhaság. Pokuszajev nem válaszolj

csak a lába rámxiult meg.

— Olyasmit csinálnak, ami

Nem csak az iskolában tanulunk!

Ritka ma már az olyan

hely, ahol semmiféle együttműködés nincs az oktatási és közművelődési intézmények között. Szükségük van egymásra: a korszerű nevelés elképzelhetetlen zárt iskolakapuk mögött, az egyéb személyiségformáló hatásokat kirekesztve — a másik oldalról pedig a művelődési házaknak, könyvtáraknak, zeneiskolának alapvető céljai közé tartozik az utánpótlás nevelése, az igények kialakítása.

És elindul a hatásmechanizmus, fókuszában a gyerekkel. Nem mindegy, mi lesz ebből; veszekedés a gyerekek fölött, vagy valódi együttműködés. Balassagyartnaton egyre határozottabb a törekvés az utóbbira. A közelmúltban koordinációs tanácskozásra hívták össze az általános és középiskolák, kollégiumok igazgatóit, a művelődési központ, a könyvtár, a mozi, a múzeum, a zeneiskola, az MHSZ vezetőit. Jónás István tanulmányi felügyelőnek régi elképzelése volt ez a megbeszélés

— Évek óta foglalkoztatja a városi művelődési osztályt, mit lehetne tenni annak érdekében. hogy az új nevelési célkitűzések szellemében egységesebb nevelési hatást biztosítsanak a partnerintézmények. Ez eddig talán csak a könyvtár és az iskolák kapcsolatában volt igazán meg. Sok huzavona volt például a napközis gyerekek ügyében: az iskolák nem szívesen engedték őket el zeneiskolába,

8

NÖCRÁD - 1980. november 2,, vasárnap

a művelődési ház szakköreibe sportolni. Több olyan iskola volt, ahol a gyerekek nagy része távol maradt a közművelődéstől, csak a „házon belüli” formákban vehettek részt. A közművelődési intézmények vezetői felkészülten jöttek a tanácskozásra: elmondták, mit tudnak nyújtani, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy egymáshoz közelebb kerüljenek. Az iskolák képviselői közül is sokan szót kértek. Egyetértettek abban, hogy a nevelőiskolát csak együtt tudják megvalósítani — de ennek a mikéntjét alaposan meg kell beszélni. Egyik fő gond a tanóravédelem, a napközis foglalkozások hatékonyságának biztosítása. Bár nem volt lezárt a tanácskozás, ezen a téren születtek döntések, megállapodások is. Megegyeztek a zeneiskolai tanításon való részvétel engedélyezésében, az eddiginél jobban törődnek — a zeneiskola pedagógusai a gyermekek személyiségének alakulásával, viselkedésükkel, erről tájékoztatják az iskolai nevelőket és a szülőket is. A tanításon kívüli plusz foglalkozások terhet jelentenek a "tanulóknak, ha nem tudják egyeztetni a tanulási időt a zenére, a sportra, hobbira, tehetségük .kibontakoztatására szánt órákkal, így nem éri el célját a tanórán kívüli nevelés.

— A szakköröknél nincs helyenként párhuzamosság?

— Az is egyik célunk volt: törekedni a koordinálásra e téren- Csak olyan szakkört indítanak a közművelődési

__________________ ____ szétvetve, __ ^ ^ ____ ___

s

zajev elvtárs. A mezőgazda- dőlve a kocsin bóbiskolt; szép- fölösleges. Nézzük csak mind- sági kiállításra irányították, los arcán atsuhantak az utol- ezt a Komszomolt. Hisz!

Bn nemigen ismerem, éppen 8°- K”sza árnyékok, a szekér csavall^ ez mind. Rég ie kel-) ezért kérem, mint volt párt- kitartóan nyikorgott jett csukni őket.

tagot, a következőre: keíías- Tyutyikov sokáig nézeget- — Ne jártasd a szád! Kapsi ben, egy fogaton mennek az te szomszédját, aztán kis bű- a pápaszemedre, ha nem ha-' állomásra; maga tettesse, hogy rendjéből kolbászt, kenyeret, gyod abba! igazi mepman (ehhez a szerep- uborkát vett elő, és harsány — Ha én lennék hatalmonj hez egyébként teljesen illik a csámcsog ássál enni kezdett megtanítanám óikét kesztyű-;

' be dudálni. Eligazítanám é* ezeket a pimasz komszomolis-) tákat Micsoda istentelen csir-) kefogók.

Feltűntek az állomás távoli,' hunyorgó fényei. Tyutyikov, aki úgy teleette magát, hogy levegőt Is alig kapott, tovább csepülte azokat az „istentelen komszomolistákat”.

— Vagy például a fejükbe vették, hogy légiflottát építenek! Agyon kellene verni a taknyosait, ahol csak vannak. — Lihegte végképp kifulladva Tyutyikov, és csiptetősén keresztül, oldalról leste Po- kuszajevet. — Legelőször perJ sze a fejeseket

De nem adatott meg neki, hogy befejezze elmefuttatását.

Pokuszajev fölállt a bakon, beesett hasával esetlenül rádőlt önelégült útitársa zsíros tarkójára.

A két összefonódott, ívbe görbedt emberi test nehézkes toccsamással fordult le a sárba. A ló megállt. Tyutyikov, aki már rájött, hogy ennek a fele sem tréfa, megpróbált föl- állni, de a nekiszilajult titkár, nagy szuszogás közepette, lábát szélesen megvetve, a hátára fordította.

Az emberkupac alól lihegésj nyögés hallatszott.

— A komszo... a titkár kért meg... viccből — lihegte az egyik ember — vad rikoltás a válasz, meg valami olyan hang, amilyent a rugdosott zaboszsák ad.

„A fiú, minden kétséget kizáróan megbízható — írta az állomásról Tyutyikov — de... és egy pillantást vetett csupa sár bundájára, megtapogatta kibicsaklott térdét, és feldagadt aj Icával hang nélkül suttogott valamit — de..

Szomorúan nézegette a ki-J vert üvegű evikkerét, a ceruzájával megkékült orrnyergét simogatta, lemondóan legyintett, majd folytatta a levelein „ ... de ennek ellenére megérkeztem az állomásra.”

Fordította: Bratka László intézményekben, amelyek az Iskolában nincsenek, vagy szükség van még egyre, sok a jelentkező. A gyerekek maximum két szakkörben vehetnek részt, és sporttal, zenével azok foglalkozhatnak, akiknél nincs probléma a tanulással.

Hallottam, hogy a közművelődési intézmények megkapták az új tanterveket, nevelési dokumentumokat, mégis jóleső meglepetéseket hozott az a beszélgetés, amelyet Kmettyné Balogh Zsuzsa gyermekkönyvtárossal folytattunk.

— Elsőtől nyolcadikig egy konkrét foglalkozási tervet állítottunk össze az új tanterv alapján, ebből igényelhetnek a pedagógusok. Túlnyomórészt magyar- és osztályfőnöki órák szerepelnek benne, de van környezetismeret, ének, történelem, művészettörténet, alsós anyanyelv, biológia is. Természetesen ehhez könyv- és könyvtár- használati ismeretek elsajátít- . tatása kapcsolódik. Jöhetnek ide órát tartani, kérésre bibliográfiákat állítunk össze, átadtuk a diafilm-katalógu- sunkat. Felajánlottuk segítségünket az iskolai könyvtárak munkájához, a Bajcsy iskolában már meg is valósult a könyvtárrendezés, most készülünk a Petőfibe. Az iskolákban összekötőink vannak, az itt tartott órák, foglalkozások előtt eljönnek megbeszélésre. Két külsőkerületi iskolában letétet hoztunk létre. Érdekes, hogy az 1113 olvasónk között legnagyobb arányban éppen a bajcsysok vannak — bár szép könyvtáruk van, a gyerekek szívesen

jönnek ide, két szakkör is itt működik a könyvbarátoknak.

Űj intézmény az úttörő- és ifjúsági ház a városban — keresi helyét, lehetőségei még korlátozottak a sok társbérlő miatt Szarvas Zoltán gondnok, aki a tartalmi munkából is kiveszi a részét, arról szól, mit tudnak nyújtani annak a 300 gyereknek,, aki a különböző szakkörökbe jelentkezett'

— Rettenetes nagy „igény van ránk” — a diákok kedvelik az olyan elfoglaltságokat, amikor az iskola falain kívül zajlik a program, és zsúfoltak bizony a város iskolái. Sűrűn jönnek a telefonok — örülünk neki, a szabadidős programok egy részét itt szeretnék megvalósítani az intézmények. De sajnos, még nem indult be teljesen az úttörőház, több helyiségünket más célra elfoglalták ideiglenesen. Amit adni tudunk: népi szövő, újságtudósító, Idegenvezető, makramé, népitánc, képzőművész, népi hímző, sakk, angol, fafaragó szakkör indult, klubformában ifiklub, nyolcadikosok klubja. A vezetők között pedagógusok is vannak, és van kihelyezett szakkörrünk a felsoroltakból. Volt és még sok lesz: olyan szabadidős program, amit kimondottan tőlünk várnak. Ügy érzem, akkor tudunk igazán jól dolgozni, ha együtt és nem egymás ellenére csináljuk a rendezvényeket.

Itt rejlik a koordinálás lényege! ^

G. Kiss Magdolna