Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

Bejárók vonata Hajnali közművelődés r Tőlük nem kérik a menetjegyeket. A kalauz legtöbb­jüket név szerint ismeri. Mindennapos utasai ők a hajnali szerelvényeknek. Bejáró dolgozók. Vagy: egyszerűen csak „bérletesekSzámukra nem kínál új látnivalót az elsuha­nó táj és nem ünnep az utazás. Róluk szól ez a cikk. Miként más — iparral ren­delkező — település, Salgó­tarján vonzáskörzetéből is százak kelnek reggelente út­ra, hogy busszal, vagy vo­nattal időben eljussanak mun­kahelyükre. Az oda- és visz- szaút során értékes félórák, érák mennek veszendőbe, a kényszerű zötyikölődéssel. Bizony, még belegondolni is rossz, mennyit tesz ki ez az idő éves, vagy akár havi át­lagban. De vajon törvénysze- rű-e, hogy ez a tetemes idő kárba vesszen? Avagy hasz­nosíthatok-« a kényszerű uta­zás percei, s ha igen, ki mi- yel tölti el ezt az időt? Erre voltunk kiváncsiak, mi­kor a minap Pásztón felka­paszkodtunk a 6.15 órási sal­gótarjáni .munkásvonatra”. Nem mintha vizsgálódásunk­tól szenzációs felfedezéseket reméltünk volna (egyikor ma­gunk is szenvedő alanyai vol­tunk az ingázás gyötrelmei­nek), de bízvást feltételeztük, nem árt összegezni a tapasz­talatokat. deines. Meg aztán csak bá­gyadtabb utána az ember. A „profikat” azonban ez nem zavarja, ök akár öt percre is tökéletesen ki tudják kap­csolni a zakatoló külvilágot. A férfiak körében kétség­kívül az ö^dög bibliája a leg­népszerűbb „olvasmány”, összeszokott útitársak között hamar egymásra lelnek a kártyapartnerek. Tudni vél­nek olyan esetet is, mikor félhavi fizetés cserélt gaz­dát egyetlen ultiparti után. Néhányan sakkozással igye­keznek agyoncsapni az időt, ámbár a játszmák idejét nemigen lehet a menetrend­hez igazítani. Sokan újságok­kal hónuk alatt szállnak fel a vonatra, hogy a célállomás­ra érve a szemeteskukákban teljesedjék be a napilapok sorsa. táskából. Nincs abban semmi különös, hogy az olvasmá­nyok között a krimik és a szórakoztató regények a leg­népszerűbbek. Ugyan, me­lyik népművelő tehetne ezért szemrehányást. A műfajvá­lasztás csaknem természetes. Hiszen egy félórás, de még egyórás utazás sem biztosít időt és megfelelő körülményt magvasabb irodalmi művek maradéktalan élvezetére. Ma­rad tehát a kompromisszum: a könnyen emészthető olvas­mány. Már csak azért sem, a bejárók hamar kialakítják úti szokásaikat, s azon túl nemigen érdekli őket, hogy mit csinálnak mások. Csak a fiatalok és az „újoncok” nyi- togatjék a kocsik ajtaját, he­lyüket keresne, de idővel ők ré találnak valami állandó el­foglaltságot Ettől kezdve egy­formán telnék a napok, több­nyire ugyanabban, a kupéban, ugyanazokkal az űtitársakkaL A vonat megszűnik; többé tö- riegfcflriefcedési esafcflanek lermL Csupán egy átmeneti tartózkodási hely otthon és munkahely között, korláto­zott cselekvési lehetőségek­kel. Ám, hogy mire korláto­zódnak a lehetőségek, azt te­kintsük át együtt, végigjárva a szeretvónytí Érdekes tapasztalat; a fér­fiak keveset beszélnek, pon­tosabban keveset beszélgetnek. Némi malidéval hozzátehet­nénk —, a nők viszont annál többet. Igaz, ezt legtöbbször mert valamilyen, manuális tevé- kenységgel kapcsolják össze. Kötés, horgolás közben cseré­lődnek ki ételreceptek és há­lószobatitkok. Ugyancsak a gyengébb nem részesíti előny­ben a rejtvényfejtést —, nem hiába nők vezetik a kereszt- rejtvényt beküld tők statisz­tikáját boánk akik fcBnynni de Ezzel — úgy tűnik — ki is merült a cselekvési lehetősé­gek skálája. Ám vonatnéző „kőrútunk” két meglepetés­sel is szolgálj. Az igazat megvallva, ezek egyike sem jellemző, inkább ritka kivé­telnek számít a bejáróik köré­ben. De ki tudja? Talán kö­vetőkre talál a jövőben... Nagytoátonyban szállt fel a vonatra az a fiatalasszony, akiről először azt hittük, a legifjabb ingázók, a bejáró tanulók közé tartozik. Aztán kiderült hogy már dolgozik, és levelezőn végzi a gimná­ziumot Nemcsak akkor vesz tankönyvet kezébe, ha kon­zultációra, vagy vizsgára készül, hanem rendszeresen tanulásra fordítja az utazá­si időt. A másik eset még érdeke­sebb. Férfiak beszélgettek a négyesülésen; — németül. Naponta tíz-tíz szóval bőví­tik szókincsüket s, amit reggel megtanulnak, azt idO hazafelé Nem célunk rangsorba élUtáni a különböző módszere­ket. Még csak tippeket sem akarunk adni. (Bizonyára akad­nak ezektől hasznosabb időtöltések is, melyek közül ki-ki kedve és vérmérséklete szerint válogathat.) Csupán arra szerettük, volna felhívni a figyelmet, hogy az idő drága kimet. S, mem vagyunk olyan gazdagok, hogy hasztalmmi «I m Egy esztendő terméséből Pillantás a szoviet kultúra világába A Szovjetunió színes, válto­zatos, kulturális eseményei kö­zött tallózni rendkívül hálás feladat, hiszen bármelyik köz­társaság, vagy autonóm terü­let berkeiben nézünk szét mindenütt pezsgő az, élét. Az idei esztendő kulturális termésében válogatva számta­lan érdekesség között keres­gélhetünk a művészeti élet bármely ágazatában. Íme néhány csemege a bő­ség kosarából. 1. Ugyan ki ne hallotta volna a nagy szovjet balettcsillag, Galina Ulanova nevét, a Moszkvai Nagyszínház mű­vészei között? Művészetét még évszázadok múltán is bizonyá­ra emlegetik az utódok, s' a „balett géniuszaként” tartják majd számon. Ulanova kerek harminc éven át uralta a szovjet balettszínpadot, s még ma is szellemi irányítója, ne­velője az új nemzedéknek. Abból az alkalomból, hogy nemrégen töltötte be a hetve­nedik életévét, megírta visz- szaemlékezéseit, pályájának tapasztalatait. A memoárt a szovjet Szmena cimű lap kö­zölte. Hadd idézzük most Ula­nova néhány sorát: „Hogy mát a kezdet kezde­tén rajongtam volna a hiva­tásomért? Ha olyan egyszerű lenne megszeretni, azt ami oly embertelenül nehéz! — emlékezik a nagy táncosnő az indulás, a tanulás éveire. — Márpedig, a mi könyörtelen mesterségünk ezrével szolgál­tatja a kínosabbnál kínosabb perceket, szüntelen próbára téve a táncos lelki és fizikai erejét Hol a cipő töri véresre a lábunkat, hol meg a figura nem sikerül. Jómagam ráadé­» _ »- i. -- - -Os—. jlx fPHI Tmm JgyCucvV u2SK|]Iu1S| gyerek, iotodeo ft&képsprifoe&fi □evsgseget rognsw megugssm Apám később elmesélte, mennyire sajnáltak engem a színpadi munkások. — Nem szánja táncosnőnek adni sze­gény kislányt? — mondogat­ták neki. — Egyszer még ki­töri a vékony kis lábát”. Ulanova másutt — rendkí­vül szerényen — így sík meg gyón boldog Új szovjet könyvek Magyarországon A z orosz és szovjet iro­dalom népszerűsége és keresettsége nem új keletű Magyarországon. Ma már legendás hírű az a kötet, melyet Illyés Gyula állított össze a 30-as években Mai orosz dekameron címmel, s a Nyugat kiadásában jelent meg. Az ez évben hetvenéves Cserépfalvi Imrével kapcso­latban is többször szóba ke­rült Solohov Csendes Donja, amelyet ő adott ki, és sajnos csak megcsonkítva jelenhe­tett meg a horthysta Magyar- országon. A felszabadulás ezen a té­ren is forradalmi változást ho­zott. Az Üj Magyar Könyvki­adó, majd a belőle alakult Eu­rópa Könyvkiadó lett a bázi­sa a gazdag hagyományokban s világirodalmi értékekben bő­velkedő szovjet irodalom ki­adásának. Azok az irodalom­barátok, akik a mai szovjet irodalom legfrissebb termésé­vel kívánnak megismerkedni, két folyóirathoz is fordulhat­nak: a Nagyvilághoz és a Szov­jet Irodalomhoz, mely utóbbi szinte a vezető szovjet irodal­mi lapokkal egyidőben ad hírt a novella és regényirodalom legfrissebb terméséről. Közel egy évtizede rendezik meg Magyarországon a szovjet könyv ünnepi hetét. Ez al­kalomból az ország különböző városaiban s a fővárosban könyvkiállításokat rendeznek a könyvkiadók és könyvterjesz­tők, könyvtárak, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, illet­ve Budapesten a ’ Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. A szovjet irodalmat bemu­tató sorozatok közül a magyar könyvkiadás egyik legsikere­sebb vállalkozása az 1973-ban' lágszerte ismert, most e so- indult Szovjet Irodalom rozaton kívül, új regényét ad- Könyvtára sorozat. Fagyejev- ja közre az Európa Kiadó Is­től a legfrissebb novellákig, regényekig mutatja be a ba­ráti ország irodalmának leg­javát. Fegyin, Gorkij, Kaza- kevics, Osztrovszkij, Pausz- tovszkij, Solohov művei mel­lett gyűjteményes kötetekből ismerkedhet meg a magyar olvasó a szovjet Irodalom XX. századi alkotásainak kiemel­kedő alkotásaival, a soknem­zetiségű Szovjetunió népeinek irodalmával. A Szovjet Iro­dalom Könyvtárának legutóbb megjelent kötete Konsztantyin Szimonov Nappalok és éjsza­kák című műve, a híres tri­lógia első része. Szimonov do- kumentális hűséggel mutatja egy kisebb katonai egység el­keseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálin­grádi csata sorsdöntő napjai­nak feszültségét. A Magvető Kiadó Világ- könyvtár sorozatában is több jelentős szovjet regény látott napvilágot, elsősorban a leg­frissebb alkotások, például Szmirnov: Katonavonat, Sztel- mah: Rád gondolok, Bikov: Hajnalig élni, amelyek a há­borút idézik, borzalmaival, az emberi helytállás példázatával, melyről eleget olvasni talán sohasem lehet. Bulat Okudzsa- va Merszi avagy Sipov ka­landjai című nagy sikerű re­génye az újabb szovjet iroda­lom egyik legsikeresebb alko­tása. Sesztalov Amikor a nap ringatott különösképpen ér­dekel bennünket, hiszen avo- gul nép múltját és jelenét is­merhettük meg e lírai regény­ből. Valentyin Raszputyin Élj és emlékezz cimű műve két kiadásban is napvilá­got látott rövid időn bélül. Raszputyin neve vi­teti veled, Matyóra címmel. Matyóra kis sziget, lakói öreg­emberek, s fel sem tudják fogni, hogy falujuk végnap­jait éli, helyén vízi erőmű épül. A míves gond, a mély emberi humánum emlékezetes élmény lesz az olvasóknak. Csak a legkiválóbbak közt le­het említeni a magyar közön­ség előtt is jól ismert Suk- sint, akinek kisregényeiből és elbeszéléseiből Vörös kányafa cimmel ad szép válogatást az Európa Kiadó. Világirodalmi értékű művek találhatók a kö­tetben, mint az Elment az öregember vagy a Harmadik kakasszóra. Szinte folyóirat frissességű sorozatunk a Modern Könyv­tár, mely most Vjacseszlav Sugajev Menekülök és visz- szatérek cimű kötetét adta ki. Az író a szibériai {főcsoport­hoz tartozik Irkusztkban. Egy másik Modern könyvtári kötet tizenegy szibériai, iná­lunk ismeretlen szovjet írót avat a Harminc napig megy a levél című kötettel. A soknemzetiségű Szovjet­unió népeinek irodalma rend­kívül gazdag, s megismerésé­nek jószerivel csupán a kezde­tén vagyunk. Más érzelmi vi­lág tárul elénk az ukrán Hon- csar tavaly megjelent Zászló­vivők című filozofikus mély­ségű regényéből, mint a világ­hírű kirgiz Ajtmatov utolér­hetetlen szépségű regényeiből, Sok, nagyszerű műve mellett legutóbb A versenyló halála jelent meg az Európa Zseb- könyvek sorozatban, Immáron 3. kiadásban. Ugyancsak e népszerű, s olcsó sorozatban látott nanvilágot az új szov­jet irodalom nagy Ígéretének Vasziljevnek A hajnalok itt csendesek és A legutolsó nap című kisregénye. A Lyra Mun­di című sorozat legújabb kö­tete a szovjet könyv ünnepi hetének asztalára kerül. Ler­montov klasszikus szépségű verseit a legkiválóbb műfordí­tóink ültették át nyelvünkre Áprily Lajostól Illyés Gyulá­ig, Szabó Lórinctől Weöres Sándorig. Marina Cvetajeva, a XX. századi szovjet líra egyik kiemelkedő alakja. A lírikus most prózakötettel jelentke­zik. Cvetajeva kedveli a kris­tálytiszta megfogalmazásokat és ellenpontokat. Egy festő portréjában is ezt az elvet kö­veti, s rajzolja meg a század első felének híres festőnőjét, Natalja Goncsarovát. A kötet­nek külön rangot ad szá­munkra, hogy Rab Zsuzsa, a mai szovjet líra legkiválóbb ismerője - fordította. A rendkívül gazdag szovjet memoárirodalomból a szovjet könyv ün­nepi hetére két új mű is megjelenik. Sz. A. Andrjuscsenko memoár­kötetéből a második világhá­ború törzstiszti karának látás­módjával, sokrétű tevékenysé­gével ismerkedhetünk meg. A Dnyepertől a Dunáig című kö­tet nem száraz hadtörténeti írás, hanem színes esemény- történet, s bennünket különös­képpen érdekelhet, hiszen Andrjuscsenko a 46. hadsereg alakulataival részt vesz Cse- pel-sziget, Ercsi, Komárom felszabadításában. A kazah Momisuli Baurdzsán Bek Vo- lokalamszki országút jában szerepel, mint katona, mint némiképpen idealizált hős. A regényalak kilépett a könyv lapjairól, s önálló művet alko­tott. A Gondolat Kiadó A nagy család — Mögöttük Moszkva címmel adta ki em­lékezéseit. Z. F. kt eSts­Ulanova merő szavakat hallok, vagy olvasok magamról. Többnyire azonban nem tudok elhesse­getni egy gondolatot: sikerei­met elsősorban a szerencsénék köszönhetem, annak, hogy ott lehettem az «úttörők», között Annak a táncosnemzedéknek vagyok ugyanis tagja, ameiy forradalmat csinált a szovjet balettszínpadon. A közönség minden egyes tánctörténeti bemutatón minket látott. Ar­ra viszont, hogy jól vagy rosszul szerepeltünk, senki sem emlékszik már, csupán ma­ga az élmény él elevenen.” Maradjunk továbbra is még a szinpad világában. Azaz a színház, cirkusz, mese és pan­tomim egy kalap alatt! A le- ningrádi cirkusz társulata ugyanis nem többre és nem kevesebbre vállalkozott, mint­hogy Puskin szépséges mese- költeményét, a RuszSán és Ludmillát keltse életre a po­rondod. Pantomimm黫!" Sa­játos, új műfaj. A mese le­nyűgöző szálainak szövése köz­ben időnként vissza cseppen a néző a cirkusz világába, vagyis nem hiányoznak ezút­tal sem az akrobaták, a kötél­táncosok, a zsonglőrök, a lég- ternászok, vagy akár az állat- szelídítők sem. A közremű­ködő művészeknek korént- sincs könnyű feladatúit, hi­szen hol mesebeli figuraként, hol pedig artistaként kell vál­togatni — a műfajnak és kí­vánalmaknak megfelelően — szerepüket 3. A színpadtól a filmig csu­pán egy lépés. A MOSZFILM stúdiója ezúttal meglepetést tartogat. Még a szakmai ber­kekben is csemegeként emlege­tik Alekszandr Zarhi készü­lő filmjét, amely Dosztojevsz­kij életéről, pontosabban, életének egy igen rövid ’pe­ri ódusáról, 1863 őszéről ad hírt A film az író azon napja­it idézi fel, amikor reményte­lenül és elkeresedetten szerel­mes lesz egy elkényeztetett, kalandvágyó szépasszonyba, A. Szuszlovába. Dosztojevszkij életének rendkívül nehéz idő­szaka ez, még nagy regényét, a Bűn és bűnhődést sem írja tovább. Az írónak végül is szerenqséje van. Mentőhajó­ként jelenik meg ezekben a napokban lakásán egy fia­tal gyorsírőnő, a tizenkilenc éves Anna Sznyitkina, aki a kétségbeesetten dolgozni kezdő Dosztojevszkij új regényét, a Játékost írja le diktálás után. Mindez huszonhat napig tart. .Huszonhat nap Dosztojevszkij életéből” címmel forgatják a filmet is. Ez a rövid. de sorsdöntő periódus jelentős szerepet játszik Dosztojevszkij életében. A fiatal gyorsírőnő ugyanis beleszeret az íróba, és asszonya lesz. Az ő egyénisé­ge, embersége, kedvessége, ki­tartása és jósága teszi lehe­tővé. hogy az író kikerüljön szerencsétlen szerelmi históri­ájából, és újra magára talál­jon. Ennek a majdnem végzetes szerelemnek a nőalakja jele­nik meg később A félkegyel­mű című regényében, Nasz- taszja Fillipova alakjában. A szovjet filmalkotók most első ízben nyúlnak nem az író valamelyik regényéhez, hanem az életéhez. ígv Zahrí filmje életrajzi film lesz. 4. A művelődési élet berkeiben különleges eseményként szá­moltak be a szovjet lapok az orosz képzőművészet múlt­ját idéző, véletlen felfedezés­ről. Szoligalics városkában, a porosodó helytörténeti múze­um raktárában rendkívül ér­tékes festményeket talált a kosztromai múzeum igazga­tója. Az igen öreg, már rossz állapotban levő képekről jócs­kán lepattogzott a festék, és a hátlapokon levő feliratok is majdhogynem olvashatatla­nokká váltak. Ami biztosan megállapítható volt. hogy a festmények a XVIII. század­ból származnak, és egy rend­kívül nagy tehetségű művész alkotásai. A megtalált tizenhat képet Moszkvában a Tudományos Restauráló Központban vették sürgős kezelésbe. Kiderült, hogy valamennyi festmény, egyetlen, korabeli nemesi csa­lád tagjait ábrázolja, a Csere- venij dinasztiáét. A festőmű­vész pedig Grigorij Osztrovsz­kij volt, aki képeivel mint-i egy pótolja a XVIII, századi orosz festészet még hiányzó láncszemeit. Azt azonbanj hogy valójában ki is volt Osztrovszkij, nem tadni. Név-i vei bár, de ismeretlen festő­ként bukkant fel. Egy dolog azonban vitathatatlan, magá­nyos művésziként alkotott, nem tartozott semmiféle korabeli művészi csoportosuláshoz, is­kolához. Stílusa, ecsetkezelé­se .egyedülálló, senkiéhez nem hasonlítható. Ezeket a képeket is kiállít tották a közelmúltban • Moszkvában, Illetve Párizsban megrendezett kiállításokon, ahol a közönség a XV.—XX. század orosz képzőművészet remekeit láthatta. Tegyük hoz­zá, mindez a szovjet restau­rátorok erőfeszítéseinek jó­voltából. A festményeket ugyanis már a pusztulásból hozták vissza. 5. Végezetül pillantsunk be a zene világába is. Szovjetuniószerte igen el­terjedtek az ifjúsági tu z- mus dalai. Ezek a dalok nem a négy fal között íródnak, ha­nem a szabad természetben, erdőkben, hegyekben, folyók mentén születnek meg. Hang­vételük többnyire érzelmes. Általában gitárkísérettel ének­lik valamennyit — és mindig sok ezren hallgatják. A szer- 1 zők nem hivatásos komponis­ták. Egy-egy jól sikerült ki­rándulás után bukkannak fel a dalok, miután az esti tá­bortüzek mellett valahol már elhangzottak. A szerzők és terjesztőik minden esetben fi­atalok. Az új műfaj ekkor nyert végleges önállóságot és létjo­gosultságot, amikor terjesztőik „énekes klubokba” tömörültek Moszkvában, Leningrádban, Tallinnban, Kijevben vagy ép­pen Vlagyivosztokban, és ki tudja még; melyik szovjet vá­rosban. Jöttek mindenhonnan a dalolni, zenét hallgatni sze­rető fiatalok. Végül már nem fértek be ezekbe a klubokba. Talán ezért is született meg az ötlet, hogy évente kétszer' „ifjúsági túristadal-pályázat találkozót” rendeznek kint a természetben. A legutóbbi grandiózus találkozó Kujbisev- ben, a Volga partján zajlott la nyolcezer fiatal részvételéveL Nos, hát ennyi ízelítőként a szovjet kulturális élet gazdag, sokrétű esemény világából. Sz. B. NŰGRÁD — 1980. november 2., vasárnap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents