Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

Korhatáron túl is Tarl Károly 1939. március '16-án került a hatvani MÁV osztályfőnökségre pályamun­kásként. Az 1945 utáni évek­ben mint előmunkás dolgo­zott e főnökségi szakaszon, majd ezt követően közel há­rom évtizede a Mátraszőlős— Hasznos megállóhelyen so­rompókezelő és jegykiadóként végzi munkáját. A több mint négy évtizedes vasúti szol­gálatát egy főnökségen töl­tötte el. 1976-ban Kiváló dol­gozó, 1978-ban a törzsgárda is­mételt aranyfokozat kitün­tetésben, ugyanez évben a 40. éves szolgálattal járó ju­bileumi, 1980. április 4-én pe­Nyugdíjas­November 5-én, Balassa­gyarmaton, a Szántó Kovács János Szakközépiskola olva­sótermében, zárt körben bú­csúzott m unkákéi yé tői és munkatársaitól Kiss Ferencné, Margit néni. A nyugdíjba ké­szülő tanárnőt a diákok kis műsora is búcsúztatta. Elő­ször Farkas Szilvia szavalt Alexander Brait: Köszöntő c. versét. A 3/a osztály kama­rakórusa a köszöntőt két szép dallal tette színessé. A diákok képviseletében a búcsúztatót Fekete Zsuzsan­dig igazgatói elismerésben ré­szesült Felettesei elmondották, hogy a több mint négy év­tizedes vasúti munkáját fe­gyelmezetten, példamutatóan végezte. Bizonyítja az is, hogy szolgálati táblázatán az el­marasztalandó rovat sorai üresek, még csak figyelmez­tetésben sem részesült a hosszú idő alatt, melyért minden ^ elismerést, dicséretet megérdemel. Tani Károly hatvanadik szü­letésnapján is szolgálatban, a megszokott munkát végezte, munkájára vezetői az év utol­só napjáig számítanak. búcsúztató na mondta el, majd a tanu­lók nagy csokor virággal ked­veskedtek búcsúzó tanárnő­jüknek. Ezek után az iskola igazgatója, Tóth Lajos, meg­ható, meleg szavaikkal érté­kelte egy egész élet nevelői munkáját. Szeretnénk ez úton is kö­szönetét mondani tanárok, diákok nevében Margit néni hosszú, lelkiismeretes mun­kájáért. F. Zs. SZKJ Szakközépiskola, Balassagyarmat „Kielégítő" az utasperon állapota lapunk szeptember 25-i, Ol­vasók fórumában arról ír­tunk, hogy a kistérényei vas­útállomás utasperonja megfe­lelődén a mai követelmé­nyeknek. Milyen nehezen száUnak le a vonatról a nagy távolság (a vonatlépcső és a peron köziá távolság) miatt az időskorú utasok. Cikkünk nyomán a Magyar Államvas­utak Budapesti Igazgatósága az alábbi tájékoztatást adta lapuinknak: — Az állomás utasperonját megvizsgáltam és azt kielé­gítő állapotban találtam. Az utasperon és a kocsilépcső kö­zötti távolság csökkentését csak magasperon kialakításá­val lehet megoldani. A jelen­legi pénzügyi helyzetben Kis- terenye állomás átépítését és ezzel a magas peron kialakítá­sát nem tervezzük. A cikkben javasolt, hasz­nált vasbe tanaljas peronsze­gély kialakítása nem oldja meg a problémát Magassága nem haladhatja meg a jelen­legi utasperon szintjét. Az ilyen kialakítás kizárólag technológiai célt szolgál. A mostani utasperon-kialakí­tás az érvényből levő „utasí­tásoknak” megfelel, országos szinten rendkívül sok állo­máson és megállóhelyen meg­található. * A S2erk. megjegyzése: A MÁV válasza egyértelmű: nincs pénz a magasperon megépítésére. Azonban, ha azt vizsgáljuk, hogy ez a pa­nasz már öt évvel ezelőtt is fennállt, azóta kilincselnek a kdsterenyei vasútállomás nyugdí jasai és még sokan má­sok, mindjárt nem lehet a választ egyértelműen elfo­gadni. Ugyanis akikért a so­rok íródtak, nem mások, mint idősebb korú utasok, vala­mint kisgyermekekkel utazó fiatalok népes csoportja. A válaszlevél az ő esetükben egy mondat erejéig sem juttatta kifejezésre legalább azt az emberi tanácsot, hogy — fel­hívjuk szíves vonatkísérő­ink figyelmét, hogy a kedves utasoknak segítsenek a le- és felszállásban, ha már nincs anyagi erő a végleges megoldásra! Ezt hiányoltuk a MÁV válaszából.- » ­A Hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat divatos női és férfi síruhákat, anorákokat készít hazai és külföldi meg- reiiielésre. Felvételünk az idei síszezon divatos öltözetét mulatja be. Levelezőink jelentik Gyakorlat Tolmácson A MÉM, vállalatunknál (Er­dőkémiánál) ez évben is el­rendelte a polgárvédelmi gya­korlatot A parancsnokság úgy döntött, hogy ebben az évben ezt az egynapos gyakorlatot a tolmácsi üzemünkben, a töb­bi üzemmel közösen hajtja végre. Ezen a napon, ha egy idegen lép üzemünk területé­re, azt hihette volna, hogy katonai alakulathoz tévedt, nem pedig egy vegyiüzembe. Hiszen az „ügyeletes tiszt” pattogó jelentései a „törzs­nél”, a térképek, a vonalzók és különböző színű vonalak sokasága arra engedett követ­Követésre November 12-én, 9 órakor Nógrádkövesd állomásra az V. sz. pályamesteri szakasz irodahelyiségébe, igen nagy izgalommal érkeztek a mű­szaki emberek. Ez az izga­lom nem volt véletlen, hisz egy országos jellegű objek­tum beruházási munkájának üzembe helyezéséről volt szó, melyet a Dorogi Szénbányák kutatási és bányaépítési üze­me, a MÁV váci pft. főnök­ség V. sz. főpályamesteri sza­kasz dolgozói végezitek. Ugyanis az Aszód—Balassa_- gyaimat vasútvonalom a mar több mint 90 éves Becske- alagút állapota ez év elejére annyira leromlott, hogy galomveszélyessé vált. HOZZÁSZÓLÁS keztetm, hogy ma itt „kato­nás” munka folyik. Minden­ki megértette, hogy ennek a gyakorlatnak igen nagy a je­lentősége, és úgy kell végre­hajtani, ahogy az elméletben tanulták, pontosam és legjobb tudásuk szerint és ami a leg­fontosabb mindenki tudja és értse is amit csinál. Tud­ja, hogy nemcsak saját ma­ga, hanem az egész üzem kollektívája érdekében is végzi. Ezúttal nem kellett a részt- > vevőket külön meggyőzni a gyakorlat lényegéről, min­soron kívül szükségessé vált annak helyreállítása. A vasút­vonal fontosságát figyelem­be véve, olyan intézkedés és megállapodás született, hogy az alagútmegerősítő munkák végzését a Dorogi Szénbá­nyák kutatási és bányaépíté­si üzeme szerződésben vállal­ta azzal, hogy a 42 millió fo­rintos beruházást június 2-től november 15-ig elvégzi, a vas­úti forgalom teljes kizárásá­val. A vasút pedig a munka befejezése után két hétre a munkával kapcsolatosan fel­bontott vágányrészt megépí­ti, a hozzá csatlakozó pálya- szakaszon a vágánysüllyeszté­si munkát elvégzi. Ahhoz, hogy e munkák sikeresen be­denfcl odaadóan, pontosan végezte feladatát A „törzs” komoly, pontos számításai, megfontolt parancsai; a „tűz­oltók” összeszokott, gyors, ha­tékony munkája; az „egész­ségügyiek” szákszerű keze­lései arra engedtek követ­keztetni, hogy mindenki ér­ti feladatát és a gyakorlat is így ezzel a közös, pontos munkával elérte célját. Az alakulat méltán érdemelte ki a parancsnokság dicsérő sza­vait Pleva István Tolmács fejeződjenek ilyen komoly koordinációra, együttes szer­vezésre volt szükség. Ez megvalósult. A példa­ként szolgáló közös együtt­működés és szervezés alap­ján úgy, hogy a beruházást ha tál-idő előtt befejezték. így kerülhetett sor arra, hogy a forgalomba helyezés már no­vember 12-én 16 órakor meg­történt. Jó volna, ha más beruhá­zók és kivitelezők követnék ezt a példát, amely komoly megtakarítást jelent a MÁV- na'k, a népgazdaságnak egy­aránt. Tóth István párttitkár Nógrádkövesd, MÁV-állomás kapnak Védjük a fákat! A fa, fű és virág évszáza­dok óta az ember legjobb tár­sai és barátai. A mai rohanó világban egyre nagyobb sze­repet töltenek be, amikor is már nem csak barát, hanem mindnyájunk éltető elemévé válnak. Egyre több gyár és létesítmény szennyezi lakóhe­lyeink levegőjét. A fa egyik része annak, hogy a létesít­mények által kibocsátott szennyet számunkra megtisz­títva, egészségünket védje. Városunkban is nagyon so­kan tudják ezt és fásítással, zöldövezetek létesítésével Igyekeznek segíteni. Egyre több lakóépület mellett léte­sülnek fűvel és virággal ékes területek, ahova kis facseme­téket is ültetnek. A környező lakók többsége nagy szeretet­tel gondozza és locsolja eze­ket és szívén viseli növeke­désüket. Sajnos akadnak másféle emberek is, akik kárt tesznek a növényekben. Le­törik a faágakat, szaggatják a virágokat és letapossák a pázsitot. A másik eset, ami szintén nagy kárral jár, a gyermeki tudatlanság. A gyermek ját­szik a parkban és játékból letép egy-két szál virágot, odébb a kis fa derekát csa­varja körbe, s ha a szülő nem szól rá, rászól más, amit bi­zony nem vesznek jó néven. Legyünk többen olyanok, akik szeretnek városunkban élni és boldogok, sőt mások előtt büszkék nemcsak nagy­szerű létesítményeinkre, ha­nem a jó levegőt adó zöld­övezetre is. Védjük, óvjuk ezeket sze­retettel, és figyelmeztessünk erre másokat is, még akkor is, ha nem az elvárt: elnézést kérek, megtévedtem — mon­datot kapjuk, hanem esetleg ennél gorombább szöveget. Mező Sándor S.-tarján, Arany J. 35. Társadalmi összefogás Magyar­for­Ezért Á jó tanulók zöldutat méltó együttműködés „Nem csak az iskolában tanulunk” c. cikkben olvasom (G. Kiss Magdolna tollából, NÖGRÁD, 1980. nov. 2-i szá­mában), hogy zenetanulással és sportolással csak azok a tanulók foglalkozhatnak, akik­nél nincs probléma a tanu­lással. Kissé merevnek tar­tom ezt az álláspontot, mert köztudott, hogy a tanulók nem egyforma tehetség­gel, adottságokkal, készségek­kel rendelkeznek, és talán egy .gyenge tanulónál (lehetséges, hogy adott körülményei miatt rossz tanuló) a hamu alatt pa­rázsló művészet szikráját olt­juk ki, illetve a tiltó rendel­kezésekkel nem segítjük elő tehetségének kibontakoztatá­sát. Pályafutásom alatt történt egy analóg eset. G. S. gyen­ge, mondhatnám rossz tanuló volt, de kiváló muzikalitással rendelkezett. Levizsgázga- tott, sőt le is érett­ségizett. Fiatalon a mis­kolci Nemzeti Színház ze­nekarának az első hegedűse (hangversenymestere) lett. Most — úgy tudom — a rá­dió hangversenyzenekarában játszik. A sportoló fiatalság ha­sonló törekvéseit —, ha gyen­gébb tanuló is — fel kell ka­rolni, sőt „tömegesíteni” kell, hogy minél többen játsszanak, sportoljanak, turisztikázza- nak, mert korunk „nyúlánk ifjúságtípusa” gyengén fejlett, nem bírja a megterhelést, és katonai szolgálatra is kisebb százalékban alkalmas, mint elődeik. Javallatom: is-is alapon kell ezt a fontos kor­szerű nevelési problémát meg­oldani, mert az említett két szakkörből való kizárás kö­vetkeztében — szinte biztosra veszem — nem sokat fog ja­vulni tanulmányi eredmé­nyük. Sőt, ha figyelembe vesszük Kodály Zoltán szava­it, hogy a zenével nemcsak zenét tanulunk; a sport hatá­rozottságot, fegyelmet, akarat­erőt, koncentrációt követel —, akkor ezeknek a tanulóknak is zöldutat kell biztosítanunk. És még akkor nem beszéltünk a komoly zenét szerető, értő publikum neveléséről. A sport­nál az öröm élményszerzés, versengés, bajnok keresés-ne­velés problematikájáról. Bár azzal teljes mértékben égyet­erteK, nogy a tanulónak sem az erejét, sem az idejét nem helyes szétforgácsolni. A művészek, a költők nem lesznek, hanem születnek, de a pedagógiának igen nagy eredménye, ha ezt korán fel­fedezheti és elősegíti. A te­hetségek előbb-utóbb napvi­lágra kerülnek és sok esetben nincsenek összefüggésben az iskolai kvalifikációval. Itt említhetnénk Munkácsy nevét, szűkebb pátriánkból id. Szabó István Kossuth-díjas szob­rászművészünket, és tovább- menve a naiv művészet kép­viselőit pl. Vankónó Dudás Julit és Balázs Jánost Az említett cikknek viszont helyeslem azt a részét amely a korszerű nevelórnunka megteremtésén fáradozik és ehhez a munkához segítségül hívja a partnerintézményeiket a zeneiskolai pedagógusokat, a közművelődési objektumo­kat az úttörő- és ifjúsági há­zat, a szülőket az egész tár­sadalmat, és ezzel a koordiná­ló munkával valóban igazolja cikkének címét: nem csak az iskola tanít és nevel! Korsós Nándor Az ellenőr is jegyezte... November 13-án reggelre beköszöntött a tél, az utakat latyakos hó borította. A ka- rancsaljai autóbuszmegállóban mintegy 20—25-en várakoz­tunk a reggel 5 órai járatok­ra. A csúszós út hó ellenére a járatok Litke felől szépen meg is érkeztek, csak az volt a probléma, hogy egyetlen gépkocsivezető sem vett any- nyi fáradságot hogy megáll­jon. Még aránylag az a gépko­csivezető volt a legembersé­gesebb, aki legalább lassí­tott, felkapcsolta a világítást és karjával jelezte, hogy zsú­folt az autóbusz. Ezt meg is lehet érteni. Azt viszont már nehezen, hogy legalább 3—4 autóbuszon sok üres hely volt, de ezek sem álltak meg. Mindezt a Volán-ellenőr is tapasztalta, aki velünk együtt toporgott a megállóban, mi­közben szorgalmasan legyezte noteszába az autóbuszok rend­számát. Végül 5.30 órakor a Karancsaljáról induló helyi­járattal tudtunk Salgótarjánba utazni. De ezzel még nem ért véget a kálváriám, mivel munkahelyen, a „Karancs- bús”, Salgótarján határában van. A közlekedés ide talán még nehezebb, mint vidékre. Ugyanis a helyijárat csak minden órában közlekedik, a távolsági buszok vezetői pedig nem nagyon akarnak meg­állni, mint ahogyan a főtér­ről 6.45-kor Szuhára induló járat sem állt meg a Volán előtt, ahol várakoztam az említett járatra. A gépkocsi- vezető lassított, majd a meg­állóban előtte levő autóbuszt kikerülve megállás nélkül to­vábbhajtott. Végül, a tari já­rattal, összeázva és -fázva ér­keztem meg a munkahe­lyemre. Reggel 5 órától 6.45- ig majdnem Budapestre fel lehet érni, de sajnos a mun­kahelyemig is eddig tartott az út. Karancsalján már nem az első eset, hogy nem álltak meg az autóbuszok. Az előző héten is előfordult, hogy az 5.30-as járattal tudtunk csak Salgótarjánba utazni. Nem tudom, hogyan vélekednének a gépkocsivezetők, hogyha őket az élet más területein — az üzletekben, hivatalokban, orvosnál stb — olyan szol­gáltatásokban részesítenék, mint, ahogyan ők ezt teszik. Talán ők háborognának a legjobban! Vagy már a hóra, vagy a csúszós útra mindent rá lehet fogni? Akkor mire számíthatunk télen? Erre kérnék választ magam és utazótársaim nevében a Volán illetékeseitől. Tisztelet­tel: Lantos Sándor K.-alja, Szondi út 5. „ nándorban Magyam ándort a folyamai tos, dinamikus fejlődés jel­lemzi. A fiatalok megtalál­ják számításaikat a terüle­ten levő üzemekben, így a községben telepednek le. Ez örvendetes társadalmi jelen­ség, annak ellenére, hogy gyermekintézményeink rö­vid időn belül szűkösnek bi­zonyultak. A problémák meg­oldásához igen nagy társa­dalmi összefogásra volt szük­ség. Példamutatóan támo­gatták az óvoda bővítését a gazdasági egységek, szocia­lista brigádok, szülök. Az 1980-as esztendő fontos feladata az óvodai játszópark kialakítása, felszerelése. A szülők vállalták a kerítés el­készítését, homokozók kia'a- kítását, parkosítást. A Ma- gyaimándori Állami Gazda­ság „Bánki Domát” nevét vi­selő szocialista brigádja el­készítette határidőre a park teljes játékfelszerelését. Az eszközöket esztétikus, bal­esetmentes kivitelezésben biz­tosították a gyermekek szá­mára. A társadalmi munká­ban való részvétel nálunk va­lóság. eredményei minden évben jelentősek. A társadalmi összefogás úgy válhat hagyománnyá, ha eredményes, következetes, céltudatos és előremutató. Köszönetemet fejezem ki a helyi párt- és tanácsi ve­zetés, illetve az óvodai ne­velőtestület nevében a gaz­dasági egységeknek, szülőik­nek, kiemelten az állami gaz­daság „Bánki Donét” Szocia­lista Brigádjának a magyar- nándori napköziotthonos óvo­dában végzett munkáért, tá­mogatásért. A tárgyi feltéte­lek javításával elősegítették az óvodai oktató-nevelő mun­ka színvonalának folyama­tos emelését. Magyar Józsefné vez. óvónő összeállította: Tóth Jolán 1 NÓGRÁD - 1980. november 20., csütörtök 5~

Next

/
Thumbnails
Contents