Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-14 / 241. szám
\ Értékesítés, beszerzés, szolgáltatás „Jő, ha a hatot ledolgozzuk...* TSZKER Meddig tart a munkaidő? a termelőszövetkezetekért ' A TSZKER-t a termelőszövetkezetek hozták létre, s először mint vállalkozás, majd 1968-tól, mint vállalat működik. Feladata, a termelőszövetkezetek által megtermelt termékek értékesítésének segítése, piacok felkutatása, a gazdálkodáshoz szükséges anyagok, gépek beszerzése és egyes területeken a szolgáltatás. A TSZKER Nógrád megyei kirendeltsége az egri területi központhoz tartozik és annak mintegy „fiókvállalataként” látja el feladatát. Erről beszélgetünk Sirkó Bélával, a kirendeltség vezetőjével. — Most éppen mi adja a legtöbb munkát? — A sörárpa-értékesítés- ben segítünk a termelőszövetkezeteknek. A Kőbányai Sörgyárral kötött szerződés értelmében 369 vagon sörárpát, szállítanak tíz nógrádi üzemiből a gyárnak. Két gazdaság pedig éppen most kínált fel értékesítésre nagyobb meny- nyiségű szalmát — válaszolja Sirkó Béla. — Gondolom, ennek nem nehéz piacot találni. — Az idén bőséges szalmatermés volt, de azért vevő mindig akad. Ezúttal Vácról érdeklődnek a szalma iránt. — Ha jól tudom, termeltetéssel is foglalkoznak. — Igen. Az idén exportra termeltettünk étkezési borsót és fénymagot. Mindkét terméket kedvező áron tudtuk értékesíteni. — A gazdaságok mennyit fizetnek a TSZKER közreműködéséért? — Általában 1—1,5 százalékos bonyolítási költséget számítunk fel. Ezt az összeget a termelőszövetkezetek év végén általában visszakapják, mivel a vagyoni betét és a forgalom alapján részesülnek az eredményből. — Egyszóval érdemes felkeresni a gazdaságoknak a vállalatot? — Igen, mert kapcsolataink révén biztosítani tudjuk a megtermelt termékek megyén kívüli elhelyezését is. Ezt kezdik felismerni az üzemek, hiszen három kivételével, valamennyi Nógrád megyei termelőszövetkezettel érintkezésben vagyunk. — Finoman fogalmazott. — Sajnos, az az igazság, hogy többnyire mi megyünk ki a gazdaságokhoz és érdeklődünk értékesítési problémáik iránt. Jobb lenne, ha ők keresnének fel minket gyakrabban, bár az utóbbi időben növekszik az igény szolgáltatásaink iránt. Sok üzem most is az egri központhoz fordul, mintha nem bízna bennünk, igaz, ebben része lehet a ki- rendeltségnél bekövetkezett sorozatos személycseréknek és az új helyre költözésünknek is. — Milyen forgalomra számítanak az idén? — A megyei terv 40 millió forint, ez jóval több a tavalyinál, de véleményem szerint, elmarad a kívánatostól. Igaz, munkánk során több, nagyobb konkurrens vállalattal kell számolnunk. Ügy tűnik — legalábbis a szerződéskötéseink alacsony számából — a termelők elsősorban az azonnali megállapodásokat részesítik előnyben. Ez természetesen kedvezőtlenül befolyásolja piackutatási tevékenységünket és a tervszerűség fokozását. — Az egri TSZKER — amelyhez megyénk is tartozik — háromszoros Kiváló vállalat és a tavalyi tevékenységük alapján az országos értékelésben a harmadik helyet szerezték meg. Ebben azért benne van a Nógrád megyei kirendeltség munkája is. — Minden bizonnyal. S ez az elismerés arra kell, hogy ösztönözze a vállalatot, még hatékonyabban, a változó körülményekhez jobban igazodva segítse a termelőszövetkezetek munkáját — fejezte be Sirkó Béla. ,Z. T. „Felhozni az olajat* Mélyfúrási világcsúcs ♦ Szállítható olajfúró berendezés Ploestiből Románia azon ritka országok közé tartozik, amelyek több mint 125 éves hagyománnyal rendelkeznek a kőolaj kitermelésében és finomításában. A jelen században két-három évtized alatt sikerült kifejlesztenie az olajfúró, -kitermelő és -finomító felszerelést gyártó ipart, amely nemcsak a hazai igényeket látja el, hanem exportra is dolgozik. A nemzetköd statisztika Romániát a harmadik helyre sorolja — az Egyesült Államok és a Szovjetunió után — e berendezések termelői és a második helyre az exportőrök között. Az utóbbi téren csak az Egyesült Államok előd meg. Keleti szomszédunkban csaknem százféle olajipari gépcsoportot, kutató- és fúrótornyot, műszert, finomító berendezést gyártanak. Ezeket mind az öt kontinensre, több mint hatvan országba szállítják. Az olajipar legújabb terméke Ploestiban készül, az F— 500-as fúróberendezés, amely- lyel tízezer méter mélyről is fel lehet hozni az olajat. Az F—500-as mellett, az utóbbi években a Gloria és a Fomar II. típusú fúrótorony aratta eddig a román olajipari berendezésgyártás legnagyobb sikerét. Érdemes megemlíteni, hogy két román fúrótorony, az F—320-as és a 3 HD —400-as mélyfúrási csúcsot tart Dél-Amerikában, Argentínában 5300 méterrel, az NDK- ban 8000 méterrel. Senki számára nem mond újat, hogy a munkaidő tartama nem közmegbeszélés tárgya, nem óhajok és kívánalmak parlamentáris átlaga, ez úgymond’ „elő van írva”. Legtöbb helyen napi nyolc óra, azaz 480 perc. Hogy ez idő alatt a munkás mennyit dolgozik? — valójában ez a kérdés. Ámbár, talán a nagy „munkalázban” erről ritkán esik szó. Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón, üzemben, hivatalban és termelőszövetkezetben mégis megkérdeztük: voltaképpen meddig is tart a munkaidő? „ELVILEG — GYAKORLATILAG** A Salgótarjáni Kohászati Üzemek közel négyezer dolgozójának többsége reggel hat órakor kezdi a munkát. „Elvileg”. — Fújáskor még az emberek nyolcvan százaléka sincs a satupadnál. Ki az öltözőben, ki még a gyárkapuban van — mondja Sándor Elemér szerszámkészítő. — De háromnegyed kettőkor már sokan a kapunál lebzselnék... Hogy mennyit dolgozunk? Hát, jó ha a hat órát átlagban ledolgozzuk. A teljesítménybérezést nagyon nehéz lenne nálunk bevezetni, mert nem az a döntő, meddig szöszmötölünk a munkával, hanem, hogy milyen minőségű szerszámot adunk ki a kezünk alól. Szerintem az, hogy miként dolgozik az ember, attól függ, mennyi és milyen munkája van, s persze, megfizetik-e? — A termelésben dolgozók hetven százaléka van teljesítménybérben — szól közbe Lakatos József KISZ-titkár — náluk, nyilván meghatározza az időkihasználást az, hogy a boríték vastagsága függ ettől. Én „teljesítménycentrikus” vagyok. Az minősítse a dolgozót, hogy mit tesz az asztalra, nem pedig, hogy hány órát tölt a munkahelyén. Ennek kell a feltételeit megteremteni : legyen alapanyag, szerszám, gép stb. De van itt még egy lényeges momentum: mit lát az idősebbektől, a főnököktől a dolgozó? Isrperek olyan helyet, ahol csak pontban kettőkor léphet ki az üzemből a munkás, s ha reggel egy-két percet késik, szégyell bemenni... azért, mert a többiektől ezt látja, ez a „norma”. — Nálunk eléggé szigorú a munkarend — említi Pál Ti- borné, a pénzügyi ceztály dolgozója —, tulajdonképpen a vezetőkhöz igazítjuk a mércét, amennyit ők kémek, any- nyit adunk meg. Érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy nem lenne-e jobb a munkaIHiminiMIHIIIIIimOUIIUIIIIillllllHlllllimiMIIIIIIIHItlIIIIIIIIIIIUMllllllHMIMflIlltimtHMIIHHIIIMimi iKMuim* Jő módszereket kínálunk Tájolás — szárítás nélkül Az egykor mozdulatlanságot és elmaradottságot szimbolizáló paraszti munka az elmúlt néhány évtized alatt teljesen megváltozott. A gazdálkodás eszközei, módszerei, amelyek nemzedékeken át, szinte semmit sem változtak, már csak a múlt emlékei. A fogatokat felváltotta a traktor, a teherautó, az arató bandákat a kombájn, a kézi munkát a gép. Mindezek a változások ugrásszerűen megnövelték a mezőgazdasági termelés energiaigényét. Mezőgazdaságunk energiafogyasztása az elmúlt húsz esztendő alatt ötszörösére nőtt. Igaz, a népgazdaság összes energiafogyasztásából a mező- gazdaság napjainkban is csak hat százalékkal részesül, mégis ez a hat százalék figyelemre méltó. Nemcsak azért, mert évről évre jelentős a fogyasztás növekedése, hanem azért is, mert az összes energiafelhasználáson belül az ágazat folyékony tüzelőanyag-szükséglete az országos igény 30 százaléka. A mezőgazdaságban évről évre felhasznált folyékony energiahordozók jelentős tételét, 350—380 ezer tonnát, a termények szárítására használják. Ezen belül az évente megtermelt mintegy 7 millió tonna kukorica jelentős részének szárítására legalább 280 ezer tonna gázolajat égetnek el. A legjelentősebb energiamegtakarítási lehetőség tehát a szárításnál kínálkozik. A kukoricatárolás kevésbé energia- igényes módszerének széles • körű alkalmazása népgazdasági érdek, amely egybeesik a közvetlen üzemi érdekeltséggel is. A kukoricaszárítás kiiktatása a technológiából ugyanis tonnánként 300 forint üzemanyagköltség-megtakarítást eredményez. A megoldás is adott. A módszer nem újkeletű, a nedves gabonatárolást például Franciaországban már az 1800- as években alkalmazták. A régi módszert kellett tehát a mai igényeknek, a nagyüzemi körülményeknek megfelelően korszerűsíteni. A módszer lényege, hogy a szemes kukoricát, amelyet átlag 30 százalék körüli nedvességtartalommal takarítanak be, morzsolják, a tejsavas erjedés elősegítésére enyhén zúzzák, majd az így előkészített anyagot fóliás-gödrös, vagy faíközi silóban tárolják. A megoldás beruházási költsége minimális, kivitelezése gyors, és ami a legfontosabb, mellőzhető az energiaigényes szárítás. Az így tárolt kukorica szarvasmarhák, sertések és juhok takarmányozására kiválóan alkalmas. Sőt, mivel a nedvesen tartósított kukorica emésztése kedvezőbb, az eljárás alkalmazásával a gazdaságok még takarmánytöbblethez is jutnak. A sertéstartásban végzett vizsgálatok szerint — ez a legnagyobb abrakfogyasztó ágazat — a napi átlagos súly- gyarapodás a nedvesen tartósított kukorica etetésekor kedvezőbbnek mutatkozott, mint a szárított kukorica etetésénél. Kedvező az 1 kg súly- gyarapodást eredményező abrakfelhasználás is. Érthető tehát a szakemberek fokozódó érdeklődése a nedves kukoricatárolás iránt. A módszer az elmúlt évben már több mint száz nagyüzemben alkalmazásra került. Országosan összesen legalább 160 ezer tonna kukoricát tároltak ilyen módon. Az idén a nedves kukorica- tartósítás még szélesebb körű alkalmazására számíthatunk. Különösen indokolja ért a kedvezőtlen időjárás, ami a kukorica betakarítási idejének alapos késését is magával hozza. A módszer alkalmazása lehetővé teszi a kukorica gyorsabb betakarítását Nógrádban is. Az újra felfedezett és korszerűsített tárolási módszer továbbfejlesztését jelenti a kukoricacső, -zúzalék nedves tartósításával végzett kísérletek kedvező tapasztalata. A Komáromi Állami Gazdaságban például már nagyüzemi körülmények között sikerrel alkalmazzák ezt a megoldást is. Az előrejelzések szerint a szárítás nélkül tárolt takarmánygabona mennyisége jövőre már eléri a 800 ezer tonnát, ami legalább 240 millió forint szárításiköltség-meg- takarítást tesz lehetővé. Ha sikerül elérni, hogy 1985-re 3 millió tonnára növekedjék az így tárolt takarmányok meny- nyisége — és ez reális elképzelés — úgy a módszer 900 millió forintos évi takarmányköltség -megtakar:' tást eredményezhet. Keserű József idő-kihasználás, ha nálunk' is bevezetnék a munkától függő jelenlétet? Ugyanis a hónapok elején és végén rengeteg a munka, míg a közepén kevesebb jut. Ilyenkor elegendő lenne a napi 4—6 órai munka is, míg a feszítettebb tempónál tovább maradnánk, annyival természetesen, hogy a havi átlag meglegyen. KÖTETLEN, DE.,: A Kartográfiai Vállalatot, ha kevesen ismerik is, dolgozóival nap mint nap találkoznak, utat, földterületeket, házhelyeket mérnek, térképeket készítenek, vízműtervezést végeznek, s még számos egyéb munka is hozzájuk tartozik. Bojtos István 1973-ban került a balassagyarmati kirendeltséghez. A gimnázium után nem sikerült a főiskolai felvételi, egy ismerős szólt, hogy a „földmérőknél” van hely... — Aztán itt kötöttem ki, tetszik ez a munka — mondja —, szeretem, hogy a magam ura vagyok, én osztom be, mikor, mennyit dolgozzam. Borsod, Heves és Nógrád megye tartozik a területünkhöz, így elég sokat utazom, több napos munkákra is. Ezek érteke adott, vagyis előre közük: ezért a munkáért ennyi nap és pénz jár. Aztán van úgy, hogy hajnalban kelünk és késő este fekszünk, máskor pedig lazítunk... — Megéri? Hiszen, ha előbb fejezik be a munkát, s az ígért pénzt kapják érte, akkor lehet újabbakat vállalni. Több munka, több pénz, nem? — Nem ilyen egyszerű a helyzet. Igaz, teljesítménybérben dolgozom, de az évi keresetem eléggé kötött... _ ??? L ehoczki Ernő kirendeltségvezető oldja föl a gordiuszi csomót: — Évente átlagban két és fél millió forint körül van a termelési értékünk. Ehhez kapunk 468 000 forint berösz- szeget. Nos, ha mi netán három és fél millió forintot „ál] lítanánk elő”, a bérösszeg ak- í kor is ugyanannyi maradna, tehát jóformán semmivel nem keresnének az emberek többet, így a munkaidejüket úgy szabályozzák, ahogy érdekeiknek megfelel. . — És mindig sikerül hozni a tervet? — Egyszer volt, hogy csak 99 százalékra teljesítettük, egyébként minden évben sikerült. LATASTÖL VAKULÄSIG A- gyümölcs szezonjában néhány napos késés is ezres nagyságrendű veszteséget hozhat a termelőre, s az is köztudott, hogy a téeszekben nyaranta reggeltől estig akad nem is könnyű munka. Ezért inkább arról kérdeztük Kovács Istvánt, a pásztói Béke Termelőszövetkezet párttitkárát, eléggé ösztönzi-e a szövetkezet dolgozóit a jobb munkaidő-kihasználásra ? — Hétszáz dolgozónk közül hatszázhúsz fizikai, zöme betanított munkás — válaszolta. — Háromezer-negyvenöt forint a havi átlagfizetése, ami országos átlagon aluli, ám ilyenkor, nyáron, ősz elején a sok munkalehetőség a forintok számát is szaporítja. A kombájnosok például 6—13 ezer forint közötti fizetéseket vittek haza. Igaz, megfeszített, hosszabbított munkarend alapján. — Mi a helyzet a2 ipari területen ? — Ott a célprémiumokkal próbálkozunk, sikerrel. Egy- egy munkára külön „fej- pénzt” írunk ki, s ha az megfelel a szempontoknak, akkor megkapják. Ügy tűnik, ez a módszer szorgalmazza a színvonalasabb munkavégzést Hatalmas földterületeket ölel föl a téesz gyümölcsöse, a mai sláger, a körte és a szőlő. Fejkendős, tarka szoknyás asszonyok kapkodják a sárgára érett Vilmos körtéket, mozgásukon látni: „vérükben” van a munka. — Csakhát kevés a pénz — mondják sopánkodva —, igaz, a különböző juttatások sokat érnek, de mégiscsak itt vagyunk a gyümölcsösben egész nap, s a pénz meg mire elég? Ha nem lenne az a kis mellékes.... Persze, ahogy fölsorolják „azt a kis mellékest”, be kell látni, nem élnek rosszul, szép házuk, telkük, kerítésük, „a gyereknek kocsi” van. — A jó munka elismerését szolgálja az is, hogy rendszeresen viszünk csoportokat kedvezményes kirándulásokra. A napokban például nyolc- vanan mennek Csehszlovákiába, de többen voltak az olimpián, s más érdekes eseményekre is elküldjük a legjobbakat — ez sem utolsó ösztönzés. * Fölvillantani sem lehetett, mennyi mindenen áll, vagy bukik az, mennyit dolgozik a munkás, hiszen bizonyára sok adalékot tudnának mondani mások is, a portásoktól kezdve egészen a munkahelyhez közeli büfé vezetőjéig. Azt hiszem, annyi azonban az elmondottakból is kitetszik, hogy a rejtett tartalékok még bőséges forrással buzogna k.„ Tanka László { NÓGRÁD - 1980. október 14., kedd 3 í
