Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
Tegzes László a sznhai tónál levő üdülőtelepen építette fel ötéves munkával a telep egyik legszebb hétvégi házát. Iá teiménaet valódi értékét a tájhoz közelítő ember Jelenlétével, feHMfitésévU Véli. 'Az egyik sznhai üdülőtelep a tó mellett épült meg az évek során. Ott már csak egyetlen leieknek nines gazdája. Hetvenöt család pihenőhelye ez a táj. A krónikás kivételesen letér a községi utakról, de közben azért megfogadja, hogy a megye leghosszabb utcájú falujába — Szukára és a közeli Mátraalmásra még szervez majd egy külön „expedíciót”, most azonban az üdülőkörzet problematikája szentel némi figyelmet. Miért — talán gond is lehet abból, ha valahol a szép nógrádi tájban, ez esetben a Mátra alján, magán-üdülőtelepek létesülnek? Lehet bizony gond is öröm is, sőt, némi előítélettől és felesleges sandaságtól sem mentes ez a gyönyörűséges táj. De lehet példa is a figyelemre, a fejlődésre, a fejlődéssel úgyszólván minden esetben együttjáró ellentmondásokra (a lakótelepeik pozitívumai sem léteznek ma még a negatívumok nélkül), példa továbbá arra, hogy nem elég valamit elhatározni, nem elég valamit. jónak tartani — a segítése nélkül rendkívül felemás eredményt kaphatunk. Meg a kettőzött látást is megkaphatjuk, ami nehezen gyógyítható „betegség”, s úgyszólván egyetlen ellenszerét ismeri az emberiség — az egyensúlyba hozás művészetét, ami viszont költséges mulatság (ahogy mondani szokás). Ennyi általánosság után érdemes a tényekre áttérni. A területileg illetékes mátramindszen- ti tanácson Varga János tanácselnökkel arról folyik a szó — miként esett, hogy a Szuha környéki terület üdülőkörzetté vált, mert hogy története van ennek is. De íme, előbb egy a nógrádi táj szeretetét — valóságos előadást rögtönöz a mindszenti tanácson, amikor m^g- ' tudja, mi járatban vagyunk. Sajátos a mikroklíma az észan oldalon, amelynek itt csu- pán néhány jellemzőjére szorítkozunk. Itt zöldebb a zöld, mármint hogy tovább zöldebb és tovább is leheli ki a jó levegőt ez a Iával megáldott környék. Itt a gyönyörű bükkösök is alacsonyabban jelennek meg, de a gyakori kisebb-nagyobb vizek, erek, búvópatakok is egészségesebbek, bővebb a vízhozamuk. A gomba itt bőven terem, legtöbb a vargánya, a jó ízű amit errefelé „igazi gombának” neveznek. Vagyishát, bőven lenne mit felfedezni itt is az üdülni vágyó embernek — csoportosan is, szervezetten is. Fz azonban most a „más kérdések” kategóriájába tartozik, s legfeljebb még annyit érdemel, hogy amit egyszer elmulasztottunk azt talán soha nem pótolhatjuk. Az első víkendház a szuhai tó partján jelent meg A terenyei brigádok rendeztek itt kedves összejöveteleket, és valahogy, egyre több embernek tetszett meg a táj. Sokan szerettek volna kis bungalót építeni, de engedély nélkül ez bajosan ment volna. Akkor azután hivatalosan is kérték a tanácsiak a megyétől, hogy részletes rendezési tervet, készíthessenek a telkek felosztására. Engedélyt, pénzt is kapott a mindszenti tanács és hozzákezdett, mert az élet erre ösztökélte, mert a szabadSzuha — üdülőkörzet mai divatos nézet, ami bizony felér egy lekicsinylő kézlegyintéssel és természetesen nem az itteniek véleményét fejezi ki: ne panaszkodjon a mindszenti tanács, örüljön, hogy oda került az üdülőkörzet, mert anélkül senki sem tudna arról a környékről... Nos, a mindszenti tanács nem panaszkodik. A mindszenti tanács és vele az itteni társadalmi és -más szervek, mindazok, akik itt élnek, legfeljebb a tényeket sorolhatják, és ezek a tények önmagukért is képesek szólni. Ha meggondoljuk, nincs abban semmi érthetetlen, hogy ezt a vidéket az ember (az ittlakó) szinte rajongásig szereti/ míg az üdülni, pihenni vágyó fokozatosan felfedezi. így történt valahogy a sziuhai üdülőkörzettel is. Először csak az errefelé birtokos Solymosy Jenő élvezte pihenés céljából is a közeli, mimegy hatvanholdas fennsíkot, szélénél felépítve azt a vadászkastélyt, amely a negyvenhatos évben, egy rossz döntés nyomán, csákány alá került, potom pénzért, valameny- nyi helyiségével, külön jégvermével együtt. De minek soroljuk, régen volt az már! Azért a kastélyért azonban mindenképpen nagy kár! Első bázisa lehetett volna egy olyan közösségi üdülőnek, amelynek mai felépítésére, vagy csak a jövőbeni megalkotására sem anyagi erő, sem közfigyelem nem mutatkozik realitásként. Mért érdekes ez 1980-ban? A kettőzött látás „itt jön be", ahogy korszerűen ezt manapság meg kell fogalmazni. Ennek a látásnak azonban legalább két változata van. Az egyik: a Mátra természeti kincsei között élő, vagy üdülő ember, a mi, szép északi oldalunkról egyre-másra a délire sandít át, mert ott minden szebb, minden nagyvonalúbb, azt jó régen felfedezték, oda kezdettől fogva nagy pénzeiket fektetett be nemcsak az egyén, hanem számos rangos intézmény, vállalat miegymás... De hát így volt ez mindig a Mátra déli lankáin! Mert hogy a déli napos oldal „alkalmasabb az üdülésre”, mert ott: „nyáron is melegebb van”, sőt, nyilván a tél is enyhébb valamelyest. Tény, hogy a teljes terület felett bábáskodó Mátra—Nyugat-bükki Intéző Bizottság székhelye is „odaát van", Egerben székel. Minek folytatni ezt a gondolatot? Visszatérve a régen eltűnt Solymosy-féle kastélyhoz: eltűntével hosszú időre megszűnt annak a lehetősége is, hogy itt valamiféle közösségi üdülőterület és ezzel együttjáró közösségi rang is kialakuljon, amivel együtt jár viszont némi közösségi figyelem és befektetés is, már ami az utakat, a villanyt, a vizet és minden más feltételt illet!, nos, ez is vele tűnt el hosszú időre. A mikroklímáról valamit. Szót érdemel ez is, anélkül, hogy a saját lovunkat akarnánk dicsérni: Kemp Ferenc, aki a biztosító üzletkötőiéként; gyakran megfordul itt, és aktatáskás emberként sem tudja soha megtagadni egykori erdésztechnikusi önmagát, az erdő, idős-programba mindenképpen „belevágott”, hogy elvégezze ezt a munkát. Később Mátra- almáson is fellépett az igény, az ottani területeken is szaporodtak az engedély nélküli építkezések, s így a tanács egy kicsit mindig az események, fejlemények mögött lépkedett, de kezdettől fogva igyekezett a lemaradást pótolni. Tény, hogy tíz éve üdülőkörzetté nyilvánították a környéket, és ha mindent összevetünk a következő ötéves tervet is tekintve: körülbelül ötszáz (!) megfelelő nagy-' ságú telken, lesznek itt ilyen vagy olyan házak, hétvégi üdülők, természetesen magánkézen. A kettőzött látás másik változata: az igény a jó útra, de legalább az elfogadható, sármentes útra, a villanyra, vízre, a bolti ellátásra például MátraaLmásom, olyan jellegű gondokkal jár, amit a helyi tanács saját községfejlesztési eszközeiből nem tud feloldani sem, nemhogy megoldani. Egyszerűbben fogalmazva: o mindszenti tanács nem költhet egy fillért sem az üdülőkörzet infrastruktúrájának legcsekélyebb fejlesztésére sem! Ugyanakkor nála kopogtatnak az üdülök útért, villanyért, mindenért. Neki azonban a három községet kell nézni, de nem hunyhatja be a szemét a gyorsan és szépen fejlődő üdülőterületek láttán sem. Az ellentmondást nem nagyon segíti feloldani néhány mai nézet: minek az üdülőkörzetnek „civilizáltság”,' akkor megszűnik a varázsa (pedig a természet varázsa az ötven méterre levő erdőnél kezdődik tulajdonképpen), minek ide egyáltalán út? Az út alapvető akkor is, ha üdülő- területről van szó, és ha már az egyéni építők itt olyan értéket hoztak létre, amely végső soron az ország értékeit is növeli — talán mégsem egészen érthető, hogy mindazok a szervek amelyek egyetértettek a körzet ilyen célú kialakításával, elfogadva egy erős igényt (így történt ez mindenütt a megyében, országban Bánktól Diósjenőig, a Balaton partjáig egy végiében), miéit nem következetesek: annak klalafcítósában?! A helyi tanács a tervekre kapott összeget célszerűen felhasználta,' a parkolóépítésre kapott pénzt ugyancsak erre a célra befekteti, a telkek árából a vizéé villanyellátásban lépett előre, s miközbenl a fejlődést, a táj valóságos értékeinek felfedezését' látja: egyik szeme nevet a másik meg sír. Mert mindazt, ami természetes igényként itt felvetődik nap mint nap, egyedül megoldani semmiképpen nem tudja, nem is tudhatja. Az ember természethez húzódása, értékteremtő szenvedélye itt ugyanakkor valóságos csodákat hoz létre — és nemcsak itt, szerte az országban. A M,átra déli oldalán is, ahol (úgy tűnik), a figyelemnek, csakúgy mint az embernek napfényesebb az útja. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Vágner Jenó a részletre is kapható FORFA-házat csinosítja, bővílgeti évek óta. Kertjét Is az egyszerűség, a természetesség jellemzi. } k
