Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

Jő módszereket kínálunk Több húst, olcsóbban! ' Az eredményes gazdálko­dás legjobb eszköze, az egy­szerű, olcsó megoldások, mód­szerek alkalmazása. Az állat- tenyésztés, a hústermelés vizs­gálatánál is.szembetűnő ennek a megállapításnak az igazsá­ga. Az elmúlt évtizedek tapasz­talatai már rádöbbentettek ar- r^, hogy nem az a legmoder­nebb, ami a legdrágább, még- csak nem is az a megoldás, amivel átlagon felüli hozamo­kat érhetünk el, — átlagon felüli költségekkel. A rekordok mindenáron va­ló hajszolása nem lehet reá­lis cél. A termelés szerkezetét színvonalát is csak az adott feltételrendszerhez, gazdasági környezethez viszonyítva vizs­gálhatjuk. A közgazdasági körülmé­nyek máris illuzórikussá tet­ték a kacsalábon forgó istál­lócsodákat, a túlzott mértékű abrakfelhasználást, a „vakon való etetést”, amikor nem a tényleges beltartalmi értékek alapján takarmányoztak. Ezen már túl vagyunk. Lehetősége­ink azonban még nagyok a takarmányozás tekintetében is, ha meggondoljuk hogy állat- tenyésztésünk évi mintegy 85 milliárd értékű termeléséhez több mint 50 milliárdos, költ­ségű takarmány szükségelte­tik. A takarmányköltség a mar­hahizlalásban meghaladja a termelési érték 70, a sertés- hústermelésben megközelíti a 65 és a csibetermelésben a 60 százalékot. Az állattenyész­tés egészében a teljes terme­lési érték 60 százalékát a ta­karmányköltség adja. Mit lehet tenni? Takarékos­kodni kell a drága abrakkal. A kukoricát, a takarmánybú­zát például szárítjuk. A szá­rításhoz drága üzemanyagot használunk. Ugyanakkor a mesterséges szárítás' következ­tében általában csökken a ta­karmányok tápértéke. Célszerű a nedves tárolás. Az ily módon tárolt csöves kukorica eteté­sével napi 3 forint takar- mányköltség-megtakarítást is elértek már vemheskocák ta­karmányozásánál. A jelenle­ginél nagyobb mértékben al­kalmazhatók a hasznosítható aminosavakra alapozott takar­mányreceptek is. A tömegtakarmányok — pél­dául a rétiszéna, csalamádé stb. — olcsóbbá tehetik a ter­melést, Jelenleg az állatte­nyésztésben felhasznált takar­mányenergiának alig több mint 30 százaléka származik tömegtakarrnányokból. A ta­karmányozásban, figyelembe véve a jelenlegi állományt, évente 4—4,5 millió tonna úgynevezett növénytermelési maradékot használhatnánk fel amennyiben a betakarítás, il­letve a felhasználás feltétele­it sikerül megteremteni. A legnagyobb mennyiségben az említett növénytermesztési maradékok közül a kukorica- szár áll rendelkezésre. Hektá­ronként 50—55 mázsa szárral számolva, több mint 1,3 millió tonna keményítőértéket, és 95 ezer tonna emésztő nyersfe­hérjét hasznosíthatnánk. Nem nehéz kiszámolni, mit jelente­ne ez pénzben. A kukorica­szár mellett az árpa, a rozs. a borsószalma, a zöldborsó­szár, ’ a leveles cukorrépafej ugyancsak olyan takarmányo­zási tartalékunk, amit minél nagyobb mértékben érdemes hasznosítani. A tömegtakarmá­nyok betakarításánál alkalma­zott gépek — esetenként ki­sebb kiegészítésekkel — alkal­masak a szóbanforgó mellék- termékek betakarítására. Az egyes tényezők tehát ösz- szefüggenek. A gazdaságosság, a takarékos abrakfel használás, a tömegtakarmány termelési színvonalának fejlesztését fel­tételezi. A fejlett tömegtakar- mány-termesztés pedig a nagy értéket képviselő, ma még jó­részt elvesző, szántóföldi mel­léktermékek hasznosítását is fokozhatja. Mindez — a gyep­gazdálkodás fejlesztésével együtt — lehetővé tenné a kö- ’zel egymillió hektárnyi tö- megtakarmány-termelő földte­rület csökknését, illetve a vi­lágpiacon mind keresettebb kenyérgabonával való haszno­sítását, s egyben a közvetlen célt, a gazdaságosabb terme­lést, olcsóbb hústermelést is szolgálná. Eddigi eredményeink biz­tatóak. Silókukorica-termelé­sünkben a betakarítási idő he­lyes megválasztásával és az időbeni betakarítással már si­került elérnünk, hogy a meg­termelt tápláló anyag 1976-hoz viszonyítva az elmúlt évben már közel a felével növeke­dett. Gyepgazdálkodásurikban is javuló eredmények mutat­koznak: 5 év alatt 500 ezer tonnával nőtt az' évente beta­karított fűtarmés. Keserű József Egy vásári díj utóélete — Mi a ráció c kör alakú ’ — 'Jöjjön, mutálok magá­nak valamit! — terel szobája jelé az öblösüveggyár titkár­ságán a műszaki igazgatóhe­lyettes, miután véletlenül ősz- szétütöttünk. Mint cstnytevéa- re készülő gyereknek, huncu­tul csillan a szeme. Kiváncsi­vá tesz. Odabenn nem szól semmit, várja, hogy én vegyem észre. Nem telik sok időbe. Asztala közepén precíz gonddal elren­dezve a képernyőről jól is-' mert vásári díj, alatta a tanú­sító oklevél. E két „relikvia" a fémes ragyogása szürke, s a színes kartonlap uralja most az asztalt. Elhelyezésükről látnivaló, sokszor szereztek már örömteli percei, amint megpihent rajtuk a szem. Mindez még az őszi vásár zárását követő napokban tör­tént, amikor az öblösüveggyá- riak hazatértek a fővárosból a ■mmimiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiniimiiiiHniimin jeles isákmánnyal. Azóta túl­jutottak az elismerés feletti elégedettségen, s történt egy. s más, ami már a vásári díj utóéletét jelenti , * Kopogtatott a gyárban igé­nyével a Fővárosi Fénycsővi- lágitástechnikai és Villamossá­gi Szövetkezet, mely a Japán­ban kifejlesztett körfénycső gyártásával foglalkozik■ Ehhez készített ugyanis hozzávaló, az eddigiektől eltérő szájnyílású csillártestet a salgótarjáni öb­lösüveggyár, s ezért kapta a HUNCEXPO díját. — Az idei igényük nem nagy, kétezret kérnek — tájé­koztat a tárgyalás eredmé­nyéről Kazinczi Gyula, műsza­ki igazgatóhelyettes. — Jövőre mintegy 70 ezer különleges fénycsőbűrát várnak tölünk. fénycsőben? megoldás. Létsyege az. hogy az elektromos energia hőtermeló hatása kisebb, fényereje vi­szont nagyobb. Tehát kisebb energiafelvétellel ugyanazt e fényerőt adja, mint az eddigi fénycsövek. Számokban ez annyit tesz, hogy 18—20 ivott­nak megfelelő energiafelvétel­lel 100 wattal egyenértékű fényerőt bocsát ki. Az illetékes minisztérium asztalán van már az előtér- jesztés, miszerint a jövőben a házgyári lakásokba ezt a fajta fénycsövet szerelik majd be. így hát a salgótarjáni öblös- üveggyár újonnan kifejlesztett lámpabúrájának nagy keletje lesz. — szendi — HuiiiiiiHiMintiiHiiiiiMimiiiiHimi A beszámoló taggyűlések előkészítése A z elmúlt — közel egy — évtized alatt az éves beszámoló taggyűlések egyre inkább a pártélet szer­ves részévé váltak. E fóru­mok szerepének növekedését jelzi, hogy ma már vezetősé­gek beszámoltatásán és a kö­vetkező évi feladatok meg­határozásán túl a pártélet fej­lesztésének és a tagsággal folytatott aktív politikai esz­mecserének kiemelkedő je­lentőségű eseményei. Mindezek azt jelentik, hogy az irányító pártszervek és alapszervezeti vezetőségek jó alapról, mint­egy tíz év tapasztalatainak birtokában kezdhetik meg fel­készülésüket a — KB titkár­sága 1979. szeptember 22-i ha­tározata alapján — novem­ber 15. és december 15-e kö­zött megtartandó éves beszá­moló taggyűlésekre. Az előző évek gyakorlatá­tól eltérő — korábbi — idő­ponttal is alapvetően azt kí­vántuk biztosítani, hogy to­vább emelkedjen a taggyűlé­sek előkészítésének és lebo­nyolításának tartalmi színvo­nala és a párttagság is cse­lekvő részese legyen ennek a munkának azáltal, hogy az alapszervezetek a korábbinál érdemibb módon tudnak fog­lalkozni egyrészt a párt- és ezen belül szervezeti élet leg­fontosabb kérdéseivel, más­részt pedig a következő idő­szak legfontosabb feladatai­val. A beszámoló taggyűlések politikai tartalmát elsősorban az a tevékenység adja, ame­lyet az alapszervezetek ebben az évben a XII. kongresszus határozatainak a megismerte­tése, értelmezése és végre­hajtása érdekében folytattak. Tehát a vezetőcégeknek első­sorban arról kell beszámotai- ok. hogy hogyan sikerült a párttagságot és a pártonkfvö- fiefcet a kongresszusi határo­zatok megválás fiúsáért moz­gósítani, illetve jobb munká­ra serkenteni, és melyek: azok a feladatok, amelyeket e cél érdekében a kivetkező idő­szakra meg kívánnak hatá­rozni. A pártvezetőségek beszámo­lója as alapszervezetek jrite- gtínéih, iw|ÜUW— Hnn«lt«ii foglalkozzon: az I960, év1 gaz­dasági munka főbb tapaszta­lataival. Ezen belül értékelje a termékszerkezet átalakítá­sára; az Importtal való taka­rékosságra; a gazdaságos ex­portra és a hatékonyság növe­lésére; a minőség és a mun­kafegyelem javítására tett in­tézkedéseket arról az oldalról megközelítve, hogy milyen szervező, segítő és ellenőrző tevékenységet folytatott eze­ken a napjainkban egyre fon­tosabb területeken a pártszer­vezet. Értékelje a párttagság Ideológiai, politikai fejlődését, a pártmegbízatások " teljesíté­sét, a párttagság és a dolgozók körében végzett agitációs és propagandamunka tapaszta­latait. Elemezze a tömegszer­vezetekben és tömegmozgal­makban dolgozó kommunisták tevékenységét, a pártirányítás helyzetét, valamint az alap­szervezet munkájának hatását a pártonkívüliék körében. Ad­jon számot az 1979-es beszá­moló — valamint a kongresz- szusi irányelveket tárgyaló ja­nuári taggyűléseken elhang­zott észrevételek és javasla­tok hasznosításáról, valamint a további tennivalókról. Ugyanez vonatkozik az alap­szervezet egy részénél a tag- könyvcserét megelőző beszél­getések tapasztalatainak hasz­nosítására is. összegezve, a vezetőségek beszámolója szóljon az alap­szervezeti pártélet napjaink­ban aktuális minden fontos kérdésről, tükrözze annak gaz­dagságát és sokszínűségét, de ugyanakkor ne markoljon so­kat, ne akarjon a kongresz- szusokat megelőző — öt év munkáját összegző — beszá­molóhoz hasonló „tételes lel­tárt” készíteni, csak a leglé­nyegesebb kérdésekről szóljon. L ényeges, hogy ebben az új rendszerben is a taggyűlések összegezzék az éves munka elmaradt azon tennivalóit is, amelyeket a jövő évi feladatok meghatá­rozásánál figyelembe kell ven­ni. A beszámoló vagy a mel­lékelt határozati javaslat egyértelműen tartalmazza té­mánként, konkrétan mghatá­rozva azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyeket majd 1981. január—február havi taggyűléseken előterjesztett munkatervbe figyelembe kell vermi. Az aktív vita kibonta­koztatása szempontjából lé­nyeges — amennyiben külön határozati javaslat készül —, hogy az közvetlenül a vezető­ség beszámolója után kerül­jön ismertetésre. A beszámoló taggyűlések előkészítésének folyamatán — a korábbi évekhez hasonlóan a KB 1977. június 22-i hatá­rozatának megfelelően — első lépcsőként kerüljön sor az egyes párttagokkal folytatott személyes beszélgetésekre. Az elmúlt évek tapasztalatai — bennük a kongresszusi előké­születek vitái — Ismételten és egyértelműen bizonyították, hogy a párttagság igényli eze­ket a beszélgetéseket. Emiatt rendkívül fontos azok alapos előkészítése és lelkiismeretes lebonyolitása. A beszélgetések több alapvetően fontos köve­telménynek kell hogy megfe­leljenek. Jelentőségük első­sorban abban van, hogy a pártegység erősítésének nagyon fontos eszközét képezik. Egy ben alkalmat, lehetőséget je­lentenek arra, hogy okos szó­val, türelemmel, esetenként emberséggel kiigazítsák azokat a helytelen nézeteket, ame­ttmnntuwmmmnninminmmnmmiimiiHHiimmmt lyek a pártegység — ezen be^ lül elsősorban a cselekvési egység útjába állnak. Szorosan ide kapcsolódik az is, hogy már ezeken a beszélgetéseken is felszínre kerüljenek mind­azok a kérdések, választ váró felvetések, amelyek a párttag­ságot és a pártonkívüli tö-i megeket foglalkoztatják és akár a legkisebb mértékben is befolyásolják a párt töd megkapcsolatát. Napjainkban! ez különösen fontos. Más vonatkozásban a bed szélgetés egyben nagyon léd nyeges koszultáció is az egyes párttagokkal arról, hogy hogyan látják a pártalapszerd vezet alapvető politikai féld adatainak a teljesítését. Ahd hoz azonban, hogy a beszélged tések minden vonatkozásban' elérjék céljukat, elengedhetett lenül szükséges, hogy azok nad gyón nyílt, őszinte légkörben} valóban emberi közelségben kerüljenek lebonyolításraj Érezzék az egyes pártd tagok, hogy a párt-« alapszervezet aktívan részi kíván vállalni, segíteni akar egyéni gondjaik, nehézségeik megoldásában. Csak is így érd hető el, hogy a párttagok féld szabadultán teljes energiával részt vállaljanak közös tárd sadalmi feladataink végrehajt tásában. A személyre szóld felkészülés elengedhetetlen réd sze a beszámoló taggyűlésre való felkészülésnek, de ugyand így nagy jelentősége van and nak is, hogy pártcsoporton bed lül is megvitassák a legszű-í kebb pártkollektíva sajátod gondjait és feladatait. Az éld beszélgetésekre épülve ' H azok tartalmát felhasználva} elsősorban a csoport — ezwf belül pedig az egyes párttag gok magatartásának, tevőd kenységének az értékelését vöd gezzék. Ennek során vizsgáld ják az egyes párttagoknál: á kapott megbízatások teljesítőd sét; a közéleti és társadalmi tevékenységet, ezáltal környed zetére gyakorolt hatását; á párt politikája melletti nyíMi kiállását; a párt normáinak á betartását és a munkaterüle-j tén való helytállását. A mint ismeretes, 1981-től a pártszervek és pártd alapsxervezetek nem kéd szítanék éves gazdaságpolitikai feladataikat magában foglald cselekvési programot. Szüksé­ges azonban, hogy ezt a térd melés területén, illetve a gaz­dálkodó egységekben működd alapszervezetek munkaterveik­ben dolgozzák ki. A munkád terv készítésénél vegyék fid gyelembe: a beszámoló tag­gyűlések tapasztalatait; a KB — későbbi — 1980 decemberi határozatát; az irányító pártd szervek év végi állásfoglalásad it és a gazdasági egységed 1981. évi tervét. Váradi László, az MSZMP KB PTO munkatársa Szabó László főmérnök, a gyáralapító, igencsak moso­lyog, amikor emlékezetébe idézem: hány és hány alkalom­mal tessékelte ki a közeli kocsmából a „keményebb” dol­gozókat, akiknek akkor éppen kerítésen belül lett volna a helyük, s hányszor térítette vissza a munkahelyre, fújás előtt tizenöt, meg húsz perccel, a blokkoló óra előtt izga­tottan hullámzó tömeget. Már csak nevet az évtizeddel ezelőtt történteken, s kéz- legyintése mintha azt mondaná: hol van már a tavalyi hő? — Persze — adom alá a lovat —, könnyű itt, Novákon Immár. Mert van magas vasbetankerítés, sok-sok kapu, tendész és szigorú ellenőrzés ,.. — Megeszi a fene azt a fegyelmet, amelyet az efféle szü­lemények produkálnak — komolyodik el. — A munkafe­gyelem, ha csak mindezek eredménye, az nem is az: ha­nem kényszer, drákóinak mondható Intézkedésekkel kierő­szakolt valami, amelynek nem sok köze van az öntudatból íakadó felelősségérzethez. Ha valaki csak azért tartja be a gyáron belül érvényes írott vagy íratlan szabályokat, mert fél a következményektől, akkor ezt — ismételten megette a fene! 1 — Eszerint — kérdem —- minden nováki Ganz-MÄ- VAG-os, mind a hétszázhúsz dolgozó makulátlan? Pillanatnyi csend támad, s észreveszem: a kérdés bosz- bzantja a főmérnököt. —... Tudja maga is jól, olyan gyár a világon sincs talán, esetleg tudományos-fantaísztikus regényekben, a gépembe­rek korában olvashatunk arról, hogy mindenki „beprogra- mozottan” él, dolgozik, aktivizálódik munkahelyén. Kisebb fegyelemsértések mindenütt adódnak még, ha nem a dol­gozók, akkor a közép- vagy felsőszintű vezetők között. Hi­szen köztudott, bár némely helyen erről elfeledkeznek: a munkafegyelem nemcsak a munkásra vonatkozik ... Olyan magától értetődő természetességgel mondja e sza­vakat, hogy feltételezem: különösebb gondokkal nem küsz­ködnek Mótranovákon. Pedig honnan indultak tíz évvel ez­előtt ... Igaz, a hajdan volt bányászok, akik közül immá­ron sokan érzik-vallják vasasnak magukat, magukkal hoz­hatták volna a bányai fegyelmet, de eleinte úgy tűnt: a napfény látása, a szinte korlátlan mozgási lehetőség ellen­Nem a kerítés, nem a porta számít kező hatást váltott ki. S elsődlegesen lazította a munkafe­gyelmet akkoriban a feladatok nem teljes Ismerete, az ese­tenként katasztrofálisnak minősíthető amyagellátás, az ala­csony bérek, s a „mindenkit felveszünk, csak meglegyen a létszám” szemlélet. Mint minden újonnan telepített gyárnak, a mátranováki­nak is megvoltak a kezdő gondjai. Emberek jöttek-mentek a magasabb fizetés reményében; főként a környező bánya­üzemek, a recski, mérnkéé! tehetőségek inspirálták, néha ki­lépett bejegyzésű munkakönyv árán is eltávozásira a dol­gozókat. Aztán mindén gyökeresen megváltozott Palotás Ká­roly szb-titkár és Bakos Sándor párttitkár is örömmel né­zegeti az előttük levő statisztikát, a legfrissebbet, amely­ben az áll a többi között, hogy ebben az esztendőben csu­pán öt dolgozótól keltett megválni, kölcsönös megegyezés alapján, és szinte minimálisra csökkent a munkásvándor­lás. — Tavaly — mondja Palotás Károly — egész évben öt­venhármán távoztak el tőlünk, idén, most október közepé­ig viszont csak huszonhármán. Közben több olyan dolgo­zót is visszafogadtunk, jó szakmunkásokat, akik nagyobb remények tudatában mentek el tőlünk. — Néhány évvel ezelőtt — fűzi tovább a gondolatot Sza­bó László — olyan elemi gondjaink voltak, mint a munká­ba való későbbi beérkezés, az idő előtti eltávozás... Éppen most néztem végig a blokkolókártyákat és egyetlen hiá­nyosságot sem észleltem. És ez már nálunk természetes je­lenségként könyvelhető el... Aztán, hogy jön-megy egy­két ember? Ez minket, felelősséggel állíthatom, egyáltalán nem zavar. A fegyelem Igazi meglétét termékeink minősé­ge bizonyítja. Egyetértünk a főmérnökkel, hiszen hosszan mondogatni sem kell, hogy kiváló terméket csak pontos, fegyelmezett, szakmátokat szerető emberek képesek előállítani. S az á A tény, hogy sem a Lenin Kohászati Művekben, sem a paksi atomerőműben, sem a házgyárakban, sem másutt termé­keik milyenségét nem kifogásolták, hogy roppant eléged et-i tek voltak munkájukkal a prágai metró, a jugoszláviai Szá­va- és Duna-hidaik építői, s hogy a most készülő M—3-as autópályahíd főtartóira harminc éves garanciát adnak —ez már jelent valamit. — Olyan fegyelmezett, öntudatos, a vasasszakmábói meg-- élő gárdánk van ma már, amelynek nem az a „gondja”! hogyan lehetne sok pénzért sokat lógni, hanem hogy mi­ként tudnak még jobb, még szebb, az országok közvélemé­nye előtt is elismerést kiváltó termékeket előállítani. Azt hiszi, nem inspirálja az embereket az a tudat — egy mos­tani példát említek —, hogy mi készítjük a budapesti Ár­pád-híd szélesítéséhez szükséges acélszerkezeteket? Dehogy­nem! Tudja, milyen érzés az, amikor ráteszi az ember a lábát a jugoszláviai, smederovoi, itt, nálunk készült Duna- hídra...? VagyMia végigszalad kocsijával az M—3-as autó­pálya eddig elkészült szakaszán, s látja, érzékeli a karcsú hidak hibátlanságát? Állítom: a munka sikerélménye, no meg, hogy prózaibb is legyek: a kiváló minőségért járd pénz lankadatlan szorgalomra, s nem semmittevésre seiS kenti az embereket. Persze, ennek — miként beszélgetőpartnereim elmondott ták — feltételei vannak. Mik között a legelsődlegesebb a feladatok, tervek előre való tudása, a folyamatos anyagel-i látás, a szervezettség, a feltételek biztosítása. S ha mindea megvan — állítják — nem a munkafegyelemről való be-j szélgetés adja a gyári élet javát. — Akkor — kérdem a főmérnöktől —, a jövőben ilyeij témában ne is keressem? Megint elmosolyodik, s azt mondja: — Azért lehet. Hiszen az élet mindig produkál egy a pH rócska hírre vagy kisebb anyagra való történést. Bár ennyire igaza lenne Szabó Lászlónak ... Karácsony Györflp i NÓGRÁD — 1980. október 12., vasárnap 3 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents