Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-11 / 239. szám
Pataki József kiállítása Sopronban Anya gyermekével Sopronnak és környékének alkotásra ihlető atmoszféráját a magyar festészet több kiválósága felfedezte. Az 1920- as évek végén Csók István, Domanovszky Endre és Rud- nay Gyula is szívesen dolgozott itt, Glatz Oszkár pedig főiskolás tanítványaival együtt jött nyaranként a városba. A soproni művésztelep, amely 1930-tól vált hagyományossá, fél évszázados múltra tekint vissza, s ezzel bizony kevés városunk dicsekedhet. A művésztelep résztvevőd közül sokan megszerették a várost és a nyarakat majd mindig itt töltötték szemlélődéssel, alkotó munkával. A felszabadulást követően a városi tanács újból létrehozta a művésztelepet, ahol minden nyáron 20—30 festőt, szobrászt látnak vendégül. A fél évszázados jubileum kapcsán a közelmúltban 44 művész, köztük Csík István, Deim Pál, Kiss György, Szentgyörgyi József, Baska József, Végh András és Szenes Zsuzsa festményeit, grafikáit — csaknem 70 alkotást — láthattak a soproniak a Petőfi tér 8. szám alatt, a festőteremben. Mind olyan művészek küldtek képet, szobrot a tárlatra, akik korábban itt dolgoztak a művésztelepen. A kiállításon örömmel fedeztük fel a nógrádiak közül Réti Zoltánt, Radios Istvánt és a salgótarjáni születésű, immár nyolc éve Budapesten élő és dolgozó Pataki József festményét, akit szoros barátság fűz a nyugat-dunántúli városhoz. Erről a barátságról mondja a művész: — Először 1967-ben kaptam meghívást a Soproni városi Tanácstól, s azóta töretlen a kapcsolatom, a nyarakat mindig Sopronban töltöm. Igen megszerettem a műemlékekben gazdag várost é3 környékét, elsősorban a Fertő-tavat és világát. Barátság fűz több soproni festőkollégához. s úgy érzem, munkáim alapján szeretnek és szívesen látott vendége vagyok a városnak, a művésztelepnek. Ez a 13 éve tartó barátság érett most be úgy, hogy Pataki József meghívást kapott Sopronba, ahol az október 3—26. között látható kiállításán a festőteremben több mint félszáz olajfestményét láthatja a soproni közönség. — Az utóbbi nyolc év munkáit állítom ki. Az anyag egy részét a salgótarjáni és a balassagyarmati közönség ismeri, hiszen tavaly kiállításom volt mindkét városban, Az idén ez az első tárlatom. Sokat dolgoztam Sopronban és jártam több erdélyi városban, s az itt szerzett benyomásokat is megfestettem — mondja a7 52 éves művész. Rendkívül egységes és nagy anyagot vitt Sopronba Pataki József. Portrékat, tájképeket. csendéletet, figurás kompozíciókat. Kénéinek nagyobb része új ihletésű, ám ezeken is, csakúgy, mint a korábbi festményein a mindennapok dolgai érdeklik, a körülöttünk levő világ, amelyben mindig észreveszi az alkotó és küzdő embert. Pataki József Sopronban kiállított képeire ma is áll az a megfogalmazás, ami 1958-ban indulásakor első tárlatán hangzott el: „Szemléli a világot és egyszerűen, tömören kifejezi annak igazságait.” A kiállítást, amelyet Kelemen István, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa nyitott meg pénteken délután, a Soproni városi Tanács, a Liszt Ferenc Művelődési Központ és a Központi Bányászati Múzeum rendezte. Az anyag Sopron után a közművelődési program keretében Budapesten is több helyen bemutatásra kerül. Szokács László IIIIIIIIIIIIHimilllllltlIlllllllltMlllllllllllltlIllllllllllllllllllllllllllllltIHIIUIIMIUlllllHllllllllllllllllllllll !.M«> ét.'íjah-FANTASZTIKUS REGE 22 r — Mária! Maga Mária. Nem értem, mivel főzte meg Foxmant! És miért? Hogyan? Miért? Hiszen csak főiskolát végzett, az öreg meg igen kényes a szakmai kérdésekre. Nála nemigen lehet blöffölni? Tudni kell! Egyszerűen csak tudni. Más út nincs 1 — Okos ez a Mária? — Okos. — Szép ez a Mária? — Szép. — Jó ez a Mária? — Jó. — Fiatal ez a Mária? — Fiatal. — Hát akkor mit csodálkozol, kedves Charlie? Nem Is értelek. — Mit nem értesz rajtam? — Hagyjuk ezt. Nincs itt semmi rejtély. Az öreg belehabarodott egy fiatal munkatársnőjébe, és kész. — De Máriának vőlegénye van! — mondja Charlie szinte kétségbeesve, erősen megemelve a hangját. — Kicsoda? — Egy fiatal tudós. Valami József. Rákkutató. Legalábbis ez van bejegyezve az adatlapján. — Rákkutató... minden második tüdős rákkutató... ez semmi. Ezzel nem megyünk semmire. És... komoly a dolog? — Ügy látszik igen. Tegnap éjjel József ott aludt Máriánál. — Szegény öreg Foxman. Vajon tudja mindezt? ü — Nem tudom. Kérdezze meg? ~4 NÖ*RÁD - 1980. október 11., szombat í Nagy családi kör Társadalmi „magánügyek" Névadó műsorok balassagyarmati bemutatójáról KÖTELÉKEK „Társadalmiság” — Ez a szó többször is elhangzott a hét elején Balassagyarmaton, ahol — Balassagyarmat és Esztergom város Tanácsának családi eseményeket rendező irodái, valamint az Országos Tanácsadó Testület módszertani csoportjának szervezésében — október 5—7. között rendezték meg a családi ünnepségeken, szertartásokon közreműködő vers- és prózamondók második találkozóját. A szakmai tapasztalatcserén az ország 15 családi eseményeket rendező irodája mutatta be névadó műsorát. Nem véletlen, hogy idén a névadó ünnepségek kulturális elemeinek színvonala került nagyító alá. A szociológusok már jó néhány évvel ezelőtt megkongatták a vészharangot a család „intézménye” felett, nem titkolván azt sem, hogyha a „társadalom legkisebb sejtjében” lazulnak a kötelékek, akikor az emberi kapcsolatok szálai a társadalom egészén belül is csorbát szenvednek. Meglehet, e pesszimista megállapítás nem volt egészen alaptalan, az úgynevezett elidegenedés aggasztó tünetei elsősorban mégsem a család berkein belül, hanem azon kívül — egyéb emberi kapcsolatok relációiban — jelentkeztek. Ritkulnak az egykor mindennapos baráti összejövetelek, társas együttlétek, s a munkahelyi közösségeket is jószerivel csak a kollegális viszony jellemzi. Ha az egyén elmagányosodásáról nem is beszélhetünk általános érvénnyel, tény és való, hogy a családi közösségek mindinkább magukba fordulnak, elszigetelődnek. Az otthonok ritkán tárnak kaput nagyobb közösségek felé. Hogy ez a negatív tendencia megszűnjék, növelni kell az „érintkezési felületet” egyén és társadalom, család és társadalom között, pontosabban ki kell terjeszteni azit a családi élet területére is. Anélkül persze, hogy a család szuverenitását megsértenénk. Ahogy egy össztársadalmi ünnep is csak akikor nevezhető igazán annak, ha az a tármttifHiiHiiinimiiiiimniimiiiMtiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiimitaiiiKiiitimiiiiiiiiHiiiiimiHiHiHiiiiiiíii — Nem, ez illetlenség lenne. A lényeget amúgy sem érinti. Tehát Mária... — Igen főnök. Mária, ő a kulcs. — Tudom. — Van valami terved? — Nincsen, Charlie. Nincsen. — ötlet? Egy kicsi, kósza ötlet sincs? — Sajnos nincs. Ügy látszik fáradtak vagyunk. — Én még bírom magam... — Én is. De a gondolkozás — az most nem megy.’ Este hívj fel, vagy gyere át. Addig aludjunk egyet — Rendben. Akkor este hívlak. Erzsébet és Dán egy kertvendéglőben ülnek. Festői hely, fenyvesek, kopár sziklák, gyors folyású patak. Ágak hajolnak az asztalok fölé, a grillsütő a szabadban van, füst száll fel a magasba. Pincérek sürögnek, megállnak Erzse- beték asztalánál. — Mit parancsolna? — Pisztrángot! — mondja mohón Erzsébet. — Két adag pisztrángot kérek, újburgonyával, tartér- ral. És két ásványvizet, ha kaphatnék... — Hogyne kérem! Két pisztráng, két ásványvíz. Az egyik pincér már ott is van az ásványvízzel, poharakkal. — Parancsoljanak! — Köszönjük. Erzsébet és Dán valahogy kiragyognak a vendégek közül. Éles, határozott vonásaik, kicsit kreol a bőrük; sportos, könnyed öltözékük mindenütt megcsodálták. „Szép pár...” — Ilyen és hasonló megjegyzések kísérték őket, akárhol jelentek meg. _ Már régen akartam kérdezni, Dan... Most mi lesz? H ogyan leszünk mi ezután? — Hogy érted ezt? — Hát arra gondolok...; hogy hogyan élünk ezután? — Ahogy eddig. Rendesen. — Igen, de a kicsi... — A kicsi, a kicsi... Még meg se született, máris rendezkedik. Ez így legyen, az úgy legyen... — Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha nem kiságyat, hanem bölcsőt vennénk... — A bölcsőtől, az állandó ringatástól hülye lesz a gyerek. — Dehogy lesz hülye! Évszázadokon át bölcsőben nevelődtek a gyerekek. — Akkor se kell bölcső! Különben is, csak a hülyefor- ma úrigyerekek nevelkedtek bölcsőben... — Nem igaz, Dán! Ez egyszerűen nem igaz! A pincérek hozzák a pisztrángot. Kétfelé terítenek, kétfelé tálalnak. — Jó étvágyat! — mondja az egyik. — Egy kis vörösbort hozhatok? Fehér sajnos nincs. — Milyen van? — Spanyol, olasz, francia, magyar. Milyet parancsolnak? (Folytatjuk) „a gyerekekről kell szólnia a felnőttekhez” sadalom minden egyes tagjának személyes ünnepe is, akként a társadalom minden egyes tagjának éreznie kell a társadalom jelenlétét személyes ünnepeinél. Mindaddig, amíg ez nem Így van, a „társadalom, mint nagy család” elnevezés nem több üres frázisnál. E látszólagos kitérő után talán érthetőbb a névadó ünnepség jelentősége, hiszen elvben jól példázza egy családi ünnep társadalmi voltát. A névadó ünnepségek középpontjában ugyanis kettős kötelezettségvállalás történik. Egyfelől a szülők fogadalmat tesznek arra, hogy gyermeküket a társadalom hasznos tagjává nevelik, másrészt a szertartás vezetője a társadalom segítségéről biztosítja a szülőket. „PROFÁN MISE” Noha a névadó ünnepségek hagyománya alig néhány éves múltra tekint vissza, jelentősége indokolná színvonalasabb előkészítését, lebonyolítását. Vonatkozik ez a névadó ünnepségek úgynevezett kulturális elemeinek, műsorainak színvonalára is. A gyakorlatban azonban — a balassagyarmati bemutatók legalábbis erről győztek meg —, van még mit tanulniuk a rendező irodáiknak. — Azért az egyház ezt jobban csinálja... — hallottuk az elejtett megjegyzéseket a bemutatók közti szünetekben. Csakhogy a névadó nem keresztelő. Ahogyan azt Rácz Zoltán, a Népművelési Intézet osztályvezetője a bemutatókat értékelő zsűri elnöke is elmondta, a névadó ünnepségek nem utánozzák és nem is pótolják az egyházi szertartást. A kettőt összevetni tehát értelmetlen lenne, de talán mégsem felesleges egy analógiára utalni. Míg az egyházi szertartás egész menete, a keresztelők „koreográfiája” kifejezi azt a tartalmat, amit a vallásos emberek számára jelent a keresztelő, addig ugyanez nem mondható el a névadó ünnepségek kulturális műsoráról. Pedig ezeknek ugyanúgy azt a tartalmat kellene kifejezniük, amit a névadó jelképez; a társadalfniságot. „Kihez szóljon a műsor?” A legnagyobb bizonytalanság e kérdés megválaszolása körül volt tapasztalható. Az egyes irodák csoportjainaS műsorából — érdekes módod — más-más választ hallot-j tunk ki, jóllehet ez nem for-! mai, hanem alapvető tártál-! mi kérdés, melyre — az előb-! biekben kifejtett — egyérJ telmű elv alapján, egyértelJ mű és egységes válasz adan^ dó. Ezzel szemben hallattunk olyan műsort, melyben úttöJ rőgyerekek a szülők kötele meire hívták fel a jelenlevő felnőttek figyelmét, mások az újszülötthöz intéztek — kétes irodalmi forrásból szár-! mazó — gügyögő versikéket) Megint mások kizárólag az anyát dicsőítették fennkölt szavakkal. Talán felesleges leírnunk, hogy ezek egyiké sem volt szinkronban a név«t adás társadalmi voltával) Márpedig, ha a kulturális műsoroknak is ezt a gondo-i latot kell a művészet eszkö-í zeivel erősíteniük, akkor egjM értelmű, hogy ezeknek a mű-j soroknak elsősorban a gyerekről kell szólniuk a feU, nőitekhez! Más a helyzet a műsorold előadásával, szerkesztésével, koreográfiájával, ámbár a tartalom és forma összhangja itt is behatárolja a kísér-j letezőkedvet. Láttunk hangu-í latos gyermekjátékot, hallottunk pódiumra hangszereld dokumentumriportot, egy másik csoport pedig egyházi szertartásokra emlékeztető „profán misét” celebrált. Ahol tartalmi problémák nem merültek föl, ott a maguk nemé-! ben ezek a különböző típussá műsorok egyformán hatá-i sósak voltak. Sőt, a bemutat tókat követő szakmai ta-( nácskozáson az is megfogaH mazódott, hogy nem árt, hal egy-egy iroda több típusú névadó műsort készít hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz az irodalmi, zenei anyag egyaránt értő fülekre talál különböző műveltségű családoknál. Végezetül meg kell említed nőnk a legszínvonalabb mű-J sorokat bemutatott kisvár-! dai, gyöngyösi és szegedi i«H dát, de nyugodt szívvel köJ zéjük sorolhatjuk a vendéglátásból is jelesre vizsgázott házigazdákat, a balassagyarmati CSŰRI kollektíváját Két év múlva, az esztergomi találkozón italán már azt is lemérhetjük, mennyiben segített a mostani tanácskozás tovább erősíteni a névadó ünnepségek társadalmi rangját, Pintér Károly Pipázók Európa-bainoksága Brémában rendezték meg a pipázók Európa-bajnokságát. A bajnok az olasz Viris Becchi lett, aki a kiosztott három gramm pipadohányból mint 3 órán keresztül kelt. A nők között a svájct Christine Maurer lett a győztes, egy óra 17 perc és 15 másodperc idővel. A baj- több nokságon 9 országból 400 pofé- senyző vett részt.
