Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

7ó( választottunk Három kislány varrónő lesz ■ ■■ Kormos Mariann Erki Erzsébet Marianna, Jutka és Erzsiké tői Szemébe szakmunkástanu- másodéves szakmunkástanuló, lónak. Mind a hárman varrónőnek készülnek. A tanulásnak ép­pen a közepén járnak- Túl­jutottak az első esztendőn. Ismerkedéssel, tapasztalat- szerzéssel, újdonsággal bőven — Megszeretted? — Először furcsa volt a hatalmas munkacsarnok, a . ....... . __ s ok ember. Ügy gondoltam, ^iesanyámn^^Persz^vissza amíg néztem, milyen varázs- autóbusz­Sándor Judit (Bábel László felv.) — Hogyan osztjátok be a pénzeteket? A hasznosi Erki Erzsébet válaszol: — Ifjúsági takarékbetétet . ,.1. _ .. . . latos gyorsasággal futnak az b^I -yagok a varrógép alatt, ezt őrletre tatóin. Beilleszkedtek a kö­zösségbe. Megszokták a haj­nali kelést, elindultak a fel­nőtté válás útján. Vidámak, kedvesek, fiata- tőket varrtunk. k>k. Először nehezen „nyilat- _ k oznak”. Nem szokták meg « mtmk“''&“tonul&? ilyesfajta szereplést. Aztán egy-kettőre kitárulkoznak, mesélnek napi örömökről, tennivalókról, elképzelésekről. Mindarról, ami ma egy „kő­én soha nem tudom megta­nulni- * Aztán belejöttem. A nyári gyakorlaton már mi is rendesen dolgoztunk. Melegí­—- Hogyan oszlik meg — Az egyik héten Nagybá- tonyba járunk iskolába, a kö­vetkező öt napon a gyárban A másik két kislány rá­bólint. ök is hasonlóan „gaz­dálkodnak”. Másfél esztendő múlva meg­kapják a szakmunkás-bizo­nyítványt. A szerződés értel­mében a gyár munkásnői lesznek. — További terveitek? Mindhárman bizonygatják: — Mindenképpen szeret­moly” dolgozó-tanuló tizenhat magamnak otthon is. ..... MTvmW k á IrTC vagyunk. Blúzt már varrtam nénk továbbtanulni, érettsé­gizni. Erre van módunk, tá­mátrave­éves lányt érdekel. Kormos Mariann rebélyi. — Miért éppen ezt a knát választottad? — Tudom, számtalan más szép és jó foglalkozás van, én Mind a hárman KISZ-tagok mogat az üzem is, az iskolában. Szombatonként — Egy esztendő már mö- diszkóba járnak, moziba, sze- göttetek van. Mi a nehezebb, retnek olvasni, televíziót néz- az elmélet vagy a varrodai ni. munka? Sándor Jutka Alsótoidról bo- — a varrást tanuljuk meg szozik Pásztóra. nehezebben. Mostanra elég — Háromnegyed ötkor ke- szépen belejöttünk, mind a mégis varrónő akartam len- lek. összekapom magam, öt- hármunknak van otthon vár­ni. A szüleim rám bízták a választást, mondván: magad­nak választod. Szeretem eegetni a divatlapokat. kor indul a buszom. rógépünk. Próbálkozunk ezzel — A munkátokért pénzt is azzal, egyszerűbb darabokat né- kaptok... kiszabunk, megvarrjuk, a Tű- — Igen, mind a hárman nadrágszökítést immár „so­ri ődöm, melyik ruha tetszik szerződést köttünk az üzem- rozatban” csináljuk, a legjobban, milyen jó, aki az roel, hogy ha megkaptuk az A három kislány indul vagy fényképe- oklevelet, három évig min- vissza a tanműhelybe- Búcsú­tudja denképpen itt dolgozunk. Ha- zóul még egy kérdés: vi négyszáz forint ösztöndíjat — Jól választottatok? kapunk a gyárt«. Az iskolá- _ ügy érezzük, igen. Ha Biztattak mások is. Varrónő- tói a tanulástól függően há- most lennénk nyolcadikosok, nek lenni jó dolog, az sosem romszáz forintot. Az első év- megint csak azt imánk a je- megy ki a divatból. Keresni ben ingyen kaptuk az ebé- lentkezési lapra: „varrónő is lehet vele. így jelentkeztem det, manapság három forin- szeretnék lenni.” a Váci Kötöttárugyár pász- tot fizetünk naponta. ott lerajzolt sett cuccokat meg is varrni magának. Aztán eldön­töttem, én is megpróbálom. — cse — Szabályok csokorban Megelőzni a bajt Az idén melyeket —, mivel nem ls­A szárazabb, őszi időjárás hiánya a gyökere, következtében újra számol nunk kell az erdő- és avartü zekkel. Igaz, az időjárás hí- új rendelet jelent degebb mint nyáron, de az ősz korántsem veszélytele- rábban hozott és hatályon ki- nácsadó nebb az előző évszaknál. A vül helyezett rendelkezések zatának nagyra nőtt fű ilyenkor már helyett várhatóan még az Szerepelnek az állampolgá­augusztus 30-án a tűz elleni ismerjük — ritkán tartunk védekezésről, a tűzoltóságról be. A legfontosabb tudniva- meg a lókból közöl összeállítást a Magyar Közlönyben. A ko- tűzvédelemről a Házi jogta­népszerű füzetsoro- novemberi száma.’ kiszáradt, és hidegben is gyúlékony. A tűzveszélyt a lehulló száraz levelek fokoz­zák. Szeptemberben három erdő­idén új országos tűzvédelmi rok tűzvédelmi feladatai, szabályzatot adnak ki. A jog­szabálygyűjtemény a ba lépést megelőzően tó an az idei év végén kerül és avartűzhöz riasztották me- közre. Nemcsak magánszemé gyénkben a tűzoltókat. Szü- lyeknek, üzemeknek, intéz gyón fél hektáron fenyves ményeknek nyújt jelentős se­gyulladt ki, a kár több ezer forint. Karancsalján harminc- hektárnyi bozótosba kapott be­gítséget mindennapi munká­juk, tevékenységük megszer­vezésében, biztonságuk meg­le a tűz, s öt hektár le őrzésében. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, mely a gyűjteményt közreadja, nő­munka. és lakókörnyék védél- hatály- mével kapcsolatos tudnivalók, várha- Ezt az összeállítást a Házi jogtanácsadó különlenyomat formájában is megjelenteti. Igény esetén nagyobb szériá­ban a megrendelőkhöz is el­juttatja. Elcsépelt, ám nem időszerű­ségét vesztett közmondás, hogy a tüzet megelőzni sok­kal könnyebb, mint oltani. A megelőzésben, de a vesíély­is égett. A harmadik tűz neip járt jelentősebb kárral. Mindhárom esetben a tfiz- . _ _ biztonsági szabályok be nem nyújt az érdekelteknek, hogy lantos mértekben segítenek (a vember közepéig lehetőséget helyzet elhárításában is je­••...Hl _ f 1 .1 11 i lftwtóíi t« An! ólrU/Mi /•% tartása, ezen belül a dohány- igényeiket előzetesen zás volt a ludas. Sajnálatos lentsék. módon több évre visszamenő­beje­A mindennapi embert a jog­les kisebb-nagyobb. olykor szabálygyűjteményben fog- vagyonnyi értéket felemésztő laltak jelentős része nem érin- tüzeink oka a szabályok be ti. Ugyanakkor van néhány maguk szintjén) a fenti ki­adványok. Remélhetőleg a megyében sok ember kezébe eljutnak, s ennek következté­ben jövőre talán keveset* lesz a tűzeset és az általa nem tartása, melynek leg- olyan szabály, melyekre nap okozott kár értéke. több esetben az ismeretek mint nap szükségünk van, s (gaspár) Klubot keresek... Egyszer rengeteg szabad időm volt, ezért elhatároz­tam, hogy belépek egy klub­ba- Az elhatározás után rög­tön le is mentem az utcára, hogy a lakásunkhoz legköze­lebb fekvőbe lépjek bele, mert manapság már minden ötödik házban működik va­lamilyen időtöltő egyesület. És valóban, az ötödik ház szép nagy volt, majdhogynem az égig ént, akár tíz klub is jól megfért benne, s külön­féle táblákra volt kiírva a bejáratnál magyarul, meg külföldiül, hogy mi minden működik odabent. Na, gondoltam magamban, ez a klub jó lesz nekem a megnézi, hogy klubtársa. A megnézésből zökkentett ki, ha az ember élőiről hátulról keit a velem szemben ülő kinek lesz a klubtársam, miközben a cit­romillattól hosszan nyalta a szája szélét- Na, villant be­lém erre, ez egy antialkoho­lista klub a kisértésen túllé­vőknek, csakhogy ekkor be­kapcsolta a rádióját egy tá­volabb hülyülő klubtársam^ majd elkezdte táncoltatni a gondolatait a zenére a sem­mibe. Na, rohant át rajtam portás aki senkitől sem kérte á klubbelépőt, senkinek sem köszönt, mert nem a belépőket, hanem a Sportfogadást nézte- Na, mondtam magamban erre, ez csudára jó klub, ha dobom a szép formájú nőt, akkor ide más formákat is behozhatok a sejtés erre, ez egy táncklub észrevétlen. Egyelőre azonba belép­tem az esztétikus lábú nő a kétballábas botfülűeknek;' csakhogy ekkor a taktusok vonaglásba vitték az egyik után egy nagy szobába, ah« női klubtársamat a szobában,' mire a ruháját is megbontot­ta, én pedig azt gondoltamj hogy ez egy szépségkondíci­mindenféle klubtagok ültek, mindenféle íróasztalok mel­lett Na, töprengtem azért sratod^időm "h^sios*^eltöltő Plcit magamban ez elég onáló klub a szépségen túli«* sére, nem tudom lefordítani furcsán berendezett klub, vöknek. J- ——----Igen ám, de ekkor nem h agyták, hogy én is előve- lesz, ami lesz, jöjjön a vidám gyem a saját hobbimat mert „ táblákra írt neveket ma- ** * leültem egy gyárról magyarra, de így leg- fr<^asztal hogy alább a klubtagságom is előkelőbb, és nem kell hozzá autóbuszbérlet De nemcsak és gondolhat­tam ezt így, hiszen mentek £ is befelé az emberek vasta­gon, s én is egy szép nő lá­ba után szorosan, mert jó, ■Mtiuiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiii.j.iiimmmuinumuHiMtiiiitiuiNiiuiiiiiiiiti-.FANTASZTIKUS REGENY­17. — Igaz ..igaz... akkor röviden összefoglalnám a lé­nyeget. A genetikai kutatások a tudományosnak mondható lendülettel mintegy fél évszázada folynak. De nem a lendü­let, az eredmény a fontos. — Értem, professzor úr. — Persze, hogy érti. Csak azt nem érti, hogy mi lett ebből a tudományból. A genetikai kutatási blokádot a tu­dósok hol megszavazták, hol feloldották, mint tudja. A tu­dósok egy dologban egyeztek csak meg: hogy a genetikai információk úgy áramlanak a generációkon át, mint a he­rald eitoszi folyam. Ahogy egy folyóba sem lehet kétszer belelépni, úgy. A mindig más és más adottságokkal, tulaj­donságokkal rendelkező emberiség is korról korra azonos­nak és másnak mutatkozik. Azonosságának oka, hogy nem képes másként, mint emberként létezni. Ez ad ugyanakkor keretet a belső változékonyságnak, egyes tulajdonságok föl­erősödésének, mások elhalványodásának. Az emberiség eddigi legjobb elméi is sokat köszönhet­tek magának a genetikai véletlennek. Eddigi ismereteink szerint a zsenialitás a kultúra és a civilizáció meghaladása mellett az addigi kultúra és civilizáció megtagadását is je­lentette. Azokat az embereket tartották zseniálisnak, akik nem csak ismerték és tudták a világot, de egyben el is ve­tették. Nekünk, a harmadik évezred embereinek ilyen zse­nikre tömegesen nincs szükségünk. A mi „zsenijeink” nem a világ tagadása árán és nem a genetikai, környezeti vé­letlenek szerencsés összegeként valósulnak meg, hanem tu­NÓGRÁD — 1980. október 5., vasárnap iiiitmiifiiiiiifiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiimiitiiiiiiiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini datos kísérleteink, génmanipulációink eredményeként. Ezen az elmúlt évezredek emberei még mosolyogtak volna, mond­ván: mi átlagos^ zseniket akarunk előállítani, ami az ő fel­fogásuk és az ő lehetőségeik számára önellentmondás. Mi azt mondjuk: a manipulációk eredményeként nem átlag­emberek és zsenik egymást tagadó világát akarjuk létre­hozni, hanem olyan világot, melyben nincs többé kitüntetett helye se a hagyományosan felfogott zseninek, se a hagyo­mányosan értelmezett átlagnak. Nem mi- akarjuk az em­beriséget megjavítani, azt akarjuk, hogy az emberiség ja­vítsa meg önmagát. — Azt akarja ezzel a professzor úr mondani, hogy a jövőben nem is lesznek zsenik? Hogy nem lesznek olyan emberek, akik eleve tudnak valami olyat, amit mi, többiek, csak szorgalommal sajátíthatunk el? — Lehet, hogy lesznek. De a Génbank ebben nem tud segíteni. A Génbank gyerekei nem lesznek zseniálisak, de az átlagosnál okosabbak, etikusabbak, esztétikusabbak lesz­nek. A zsenik nem szaporíthatók. — Az átlagembereket meg nem érdemes. — Dehogyisnem. A jobb átlagemberek, az okosabb át­lagemberek, a szebb átlagemberek és főleg: az egészsége­sebb átlagemberek világának lehetőségét adja a Génbank. Érti, Mária? — Értem, professzor úr. Értem. Egyetlen apróságot nem értek: miért üldözik magát? Hiszen, amit itt kifejtett, az mélyen humánus, és azt hiszem, cáfolhatatlan: kinek nem tetszik hát a Génbank működése? És miért? — Mária, nem a Génbank itt a probléma. Hanem az én saját, egyéni helyzetem. És persze, a kísérletem... — A befejezetlen, vagy a befejezett kísérlete, profesz- szor úr? — Kár a rovásomra szellemeskednie... A Fekete Gént megcsináltam, én a tudósi pályán végére értem: ez a csúcs, ennél tovább nincsen. Az előbb már esett szó róla: zseni­ket, világtagadó mindentitudókat nem tudunk előállítani a Génbankban. — Igen, emlékszem. — Pontosabban: nem tudtunk. Jöjjön csak, Mária! — A professzor izgatottan a laboratórium sarkában álló pán­célszekrényhez vonszolja Máriát. Mária majdnem elesik, de végül is baj nélkül ér el a páncélszekrényhez. Foxman és Mária egymás mellett áll. Foxman ünnepé­lyes, lassan Máriára is átragad az a féle meghatottság, amely Foxman arcát oly ragyogóvá varázsolja. — Vegye elő a kulcsát, nyissa ki. Abban a narancs- színű kapszulában ott van a Fekete Gén. Feltárul a páncélszekrény ajtaja, Foxman és Mária szinte vigyázzban áll az aprócska, narancssárga kapszula előtt. Jones, Charlie és Dán kávézik, Jones szobájában. — No, Dán, mi lett a kicsikével? — kérdezi Charlie. — Milyen kicsikével? _______ (Folytatjuk) k lubélet És nemhiába. Nem szőtt hozzám senki, hogy ld fia­borja vagyok, meg mi a hob- egyáltalán, mivel mindenki kezdett elmélyedni a szobában a saját hobbijá­ban­A kecses vonalú klubtár­sam például elővett öt deka ekkor bejött egy morcos klubtársam a szobába, és le-í tett az íróasztalomra egy csomó munkát, mint egy új fiúnak. Néztem is ezért meg­rökönyödve a csomó munkát.' hogy mi féle klub ez, ahol ilyet is követelnek a klub­tagoktól, amikor egyébként hasznosan akarja eltölteni az párizsit vékonyra szeletelve idejét. Na, rohantam át erre s aranyos fogacskáival ha- rapdálni kezdte. Na, futott át bennem, ez egy diétás klub fogyókúrázóknak és parázna gyomorbetegeknek, a saját gondolataimon egy­helyben, én se fizetem itt tovább a klubtagságot, s ez­zel a főbejáraton keresztül gyorsan kiléptem, igaz, ez se csakhogy ekkor ránéztem tűnt fel senkinek­egy másik klubtársamra, aki az íróasztalára órákig bámult mint egy kitömött bagoly. Na, ítéltem hirtelen erre, ez magányosok klubja megtört szíveknek és gátlásos kezek­nek. Csakhogy ekkor kivette fiókjából a limonádé kellé­Azóta keresek magamnak könyökölve valami olyan nappali klubot, maga elé, ahol nem zavarják hasonló morcos klubtársak a vidám klubéletet. Állítólag, minden ötödik balassagyarmati utcá­ban van már manapság egy ilyen... Tormái László Vasárnapi ornitológusok A szabadidő-foglalkozások széles skálája népszerű ma az NDK-ban- A kultúrszö- vetség különféle szakköreinek. ram keretében is, amiben szovjet, lengyel és NDK tu­dósok irányításáéval 11 év alatt sok érdekes adatot csoportjainak nagy száma is gyűjtöttek már össze. Csak­erről tanúskodik. Nem mindennapi hobbi kedvelőit gyűjti össze az a 300 csoport, amely kereken 4000 rít, s akik műkedvelőként, nem félezerre tehető azoknak a száma is, akik az október­től márciusig terjedő időszak­ban a potsdami kutatóinté­tei^^z^hárátot ~'tömö- zetnek segédkeznek vízima- termeszetbarátot tomo dár.számlálásban_ Az ornitológiái szakcsoport nagy szenvedéllyel foglal- toktagaV sok hélviésTrszá- koznak az ornitológiával- A toK tag:,ai SOK nelyl es oraza^ .vasárnapi kedvenceikről, ornitológusok” a madarak­gos feladat megoldását segí­tik elő. Szorgoskodnak a össze, mielőtt foglalkozni kezdenének velük, és sokat tanulnak, miközben segítenek a hivatásos kutatóknak, a tudományos intézeteknek. «i «* -mi** fSS lési helyek felkutatásánál és nemcsak a vadmadarak he­lyét, de a háziakét is figye­lemmel kísérik- Talán apró­ságnak tűnik, de rostocki Ott találjuk őket szabad megfigyeléseik késztették ar- idejükben a Keleti-tenger ra az építészeket, hogy az egyik szigetén, Hiddenseeben új házakon úgy alakítsák ki létesített madármegfigyelő a homlokzatot, hogy ott a helyen, ahol részt vesznek a madarak fészekrakását segít- gyűrűzés nagy munkájában, sék. így madárcsicsergésben Szívesen végzik a madármeg- van része a városi embernek figyelést a „Baltikum”, prog- is. 4

Next

/
Thumbnails
Contents