Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
Vidám hazatérők a napközi bői . I 1 A régi élet tárgyi emlékei* i'- .éS, aki ' összegyűjtötte: Arató János Másfél száz patvarci tárgy a múzeumban \ Hét gyarmati szeretne házat építeni Patvarcon BALASSAGYARMAT PÁTYÁ Könnyen szó esik itt a beláthatatlan mesz- szeségű bronz korból, hiszen az itteni Várhegyen ta'Mták például azt a kerámiát, ami a közeli Balassagyarmat őstörténetének is egyik tárgyi bizonyítéka. Bizonyíték arra, hogy a mai város és környéke régtől fogva lakott hely. A „patvarci kerámia” ilyenformán közvetett bizonyíték magára Balassagyarmatra nézve is, amelyről viszont köztudott, hogy történelmének írásos emlékei (a sokszori pusztulások miatt „mindössze” a XIII. század derekától származnak. Híres-neves hely volt ez a vidék tulajdonképpen mindig is! Itt gyakorlatozott rendszeresen a nógrádi vár legénysége még 1380 körül is; a szomszédos Sőj nevű területen próbálva ki a hadászat legfontosabb mozgásait. De akárcsak a neve is sok mindenre utal a mad városi kerületnek (1973 óta Balassagyarmathoz tartozik!), hiszen ha mindent összevetünk, körülbelül annyit tesz a Patvarc név, hogy egy „patvarkodó”, perlekedő személyhez tartozók csoportja... A szláv eredet ebben is fényesen kiviláglik, amiként közismert az is, hogy nagy hagyományokkal rendelkező és erre mind a mai napig sokat adó szlovák ajkú lakosság otthona ez a gyorsan változó, mai életében az igényességet megvalósító, sokat dolgozó település. A városhoz tartozást nem úgy érti a patvarci ember, hogy mindaz, ami az évtizede jelentős fejlődésen áthaladó városban, Balassagyarmaton megtalálható — itt is meglegyen, de érti úgy, teljes joggal, hogy a város üzemeinek adott munkaerejét, tudását otthonában „karbantartani", megújítani és önmagát gyerekeiben minden tekintető en megfelelöen-megnyugtatóan továbbadni tudja. A magasra kelt, szépen sült szövetkezeti kenyér éppen akkor érkezik meg a patvarci boltba, amikor a krónikás is. A kenyeret „bent” sütik a városban, nincs rá panasza Reznicsek Ferencnének sem, akinek egy" ismerős fiatalasszony hozza kerékpáron a kerek, nagy cipót „A városhoz tartozunk, igen, itt az egyik eredménye is az összetartozásnak" — mutat a Babits Mihály út sima hátú aszfaltjára „Tudja-e, mekkora vizek voltak itt az utcában még három évvel ezelőtt is?! Most, néhány évé nemcsak az utat, hanem a vízelvezető nagy árkot i* elkészítették, igaz. mindnyájan hozzájárultunk házanként háromezer forintnyi összeggel, volt aki egyszerre, mások apródonként fizették ki De ez itt nagyon sokat jelent, ez az út, meg a másik is, a közelben. Ezeket mostanában kapta Patvarc..." A nyolcvanesztendős Litavszki Pál gondjáról is tőle hallunk: háromszáz forint fejlesztési adót kell fizetnie, fél hold földje van, egy kis szobában lakik, idős • is, kevés is a jövedelme, mégis minden évben külön kell kérnie a várost, hogy tekintettel ismert szociális helyzetére — az adót engedjék el neki. Tavaly is kérte, meg is kapta az engedélyt. De yajon, miért kell minden évben külön új- ra-újra igényelni?! , Igazi „kétfrontos” népfrontos emberhez visz az utunk. Évtizedeket töltött már eddig a hagyományok feltárásában, mai, megváltozott élethez igazításában és a városhoz tartozás közösségi tudatának erősítésében is — szó ■ szerint — elévülhetetlen érdemeket szerzett. Arató Jánosról majd minden kollégám írt már, nem is csoda, hiszen csak nagy számokban lehet mérni időben — mennyire patvarci patrióta. A kerti munkát félretéve fogad bennünket, pontosan úgy, iránt aki régen megszokta a váratlan vendégek kopogtatását. „A napokban jártt itt egy prágai tudósasz- szony, néprajzos, az ottani néprajztörténeti múzeum kutatója, meg egy népesebb megyei delegáció, öt is elsősorban az érdekelte — miként tudjuk a szlovák kultúrát itt helyben megőrizni, hogy, s miben változnak hagyományaink, s hogy vannak-e újak?" Arató bácsi természetesein megmutatta a kis múzeumot (nem is kicsi, inkább nagyon is teljes, mindössze egy lentörő hiányzik még a teljesség- j hez!) és a KISZ-lsták (így mondja következetesen) közreműködésével egy szlovák eredetű népi játékot is bemutattak nekik. Tekintve, hogy az anyanyelvi oktatás itt is jó régen megszűnt, mert nem volt rá kellő igény, jelentkező — a szlovák játékot magyarul mondva, énekelve adta elő a kis helyi csoport. December elején ünnepük a patvarciak is a felszabadulás évfordulóját. Minden évben más-más népi játék előadását vállalja a nagyon lelkes, városban, az üzemekben, intézményekben, hivatalokban dolgozó fiatalokból álló irodalmi-népi színjátszó csoport. „Egytől egyik az én tanítványaim voltak” — mondja Arató János, aki akármikor „összetrombitálja” a fiatalokat. Két fia a városban, a szakmunkásképzőben, tanít, a harmadik út- törővezető egy dunántúli városban (Tatabányán), ő maga hathanhat éve itt született, negyven évig itt is tanított, negyvenhét éve foglalkozik népműveléssel, harminc évig volt úttörőcsapat-vezető és harminchárom éve, mind a mai napig, a helyi népfrontbizottság titkára. A néprajzi, patvarci múzeum most másfél száz darabot (házi, ház környéki használati tárgyakat, kelméket, varottasokat, hímzéseket) számlál — kétségtelenül a megyé- ben-országban párját ritkitó szép gyűjtemény, összeállításában az egész falu (?), vagyis hát a város lakóterülete a segítségére volt. Balassagyarmat negyedik lakóterülete Patvarc tulajdonképpen a növekedés gondjait éli ezekben az években, amikor a város egyik kerületeként óvodát, iskolai napkőziotthonos ellátást igényelt és kapott. Igaz, az utóbbinak elsősorban mégiscsak a pénzügyi lehetőségét, hiszen a napközi ugyanott működik, ajhol a tanítás is folyik. Pedig, esetleg, célszerű lenne megvizsgálni, hogy a műemlék jellegű, lakásnak kevéssé alkalmas Majláth-féle kastélynak az a része, amely az őrhalmi termelőszövetkezet tulajdona ,•— nem lenne-e átengedhető (ha átadó nem is!).-ilyen célr^. Sok érv szól mellette, s el Jene úgyszólván semmi. Hiszen a szövetkezetnek, mint hlrtik, amúgy is három új szakember letelepítésére, lakásra lenne szüksége, és azt talán együtt is megépíthetnék. Használatra pedig ezt (iskolai, napközi célra) átengedhetnék minden különösebben nehéz és körülményes pénzügyi és adminisztratív tranzakciót a minimálisra csökkentve, csupáncsak azt a célt látva, hogy ez a felújításra szoruló műemléki kastély teljes egészében szolgálja a kultúrát, a hagyományt, és a patvarci jövőt — a gyerekek nevelésében. A helybeliek a kastély környékére kispályás sportterületet, játszót, miegymást terveznek... A városi élet amúgy is minden területen előretör Patvarc ma már elsősorban ipari munkások által meghatározott családjaiban. A valamikori két és fél ezer holdas birtok körös-körül téeszföld, de a házaknál nagy számban nevelnek állatokat, különösen szarvasmarhát, hízó bikát (van, ahol nyolc- tíz rágja a szénát); az emberek nyolcvan- kilencven százaléka iparban dolgozik; a szövetkezetben két asszony, meg vagy három traktoros keresi a kenyeret; itt helyben tíz éve működik egy elektronikai üzem is, amelyben ötven-hatvan patvarci kap állandó munkát. Negyven-ötven családi házban fürdőszoba is megépült, sók ma már központi fűtéssel ellátott, buszjárat is van vagy tizenhét a városba. De hiszen város ez is, Balassagyar- mat-Patvarc a fejlődés útján. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Tereferétők és burgonya — ez is a mai Patvarci * V V ’ ' A, * • Reznicsekné: — Tudja, mefcí kora víz volt itt?! Reznicsek István hollaucf szegfűket termeszt. Közvetlen vonal a városköz«’ ponttal. \
