Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

Szépek és okosak Hányszor halljuk társaság­ban, munkahelyen is, egy-egy felvetett gond, megoldásra váró tennivaló kapcsán a di­vatossá vált szólásmondást: Itt szép lehetsz, de okos nem. A cinizmusba hajló vélekedés azt sugallja, hogy a kisem­bernek nincs beleszólása a közügyek, a vállalati problé­mák megoldásába, azokat nél­küle döntik el. A cinizmus mindig a legér­zékenyebb pontján veszi cél­ba, próbálja kikezdeni, alá­ásni a való igazságot. Hiszen az igazság éppen az, hogy szocializmust építő éveink so­rán talán soha nem volt olyan szükség a dolgozó soka­ság véleményére, tanácsaira, ötleteire, egyszóval a beleszó­lásra, mint napjainkban. Be­leszólásra, aktív részvételre ösztönöz a párt, a többi ve­zető szerv, a közös töprengést, a jobb megoldások keresését sürgetik közéletünk, gazdasá­gi életünk gondjai, a világbé­két fenyegető, sűrűsödő ve­szedelmek. Mi sem bizonyítja ékeseb­ben, hogy a fejlődésünk érde­kében vállalt közös felelősség, közös töprengés, mind haté­konyabb, elevenebb valóság, mint az év első felében napi­rendre tűzött két nagy ese­mény, a XII. pártkongresszus és a választásokat kísérő po­litikai -pezsgés, a közbizalom­nak népszavazással felérő megnyilvánulásai. Mind a kongresszus, mind a választá­sok előkészítése százezreket mozgatott meg, eddig hallgató, a gondokat magukban latolga­tó emberek ezrei vitték véle­ményüket a nyilvánosság elé. Ez az össznépi vita, a kong­resszusi határozatokban az új országgyűlés összetételében, munka tervében is tükröződő közös fejtörés a szocialista rendünkért, jelenünkért, jő- vőnkért cselekedni kész gon­dolkodó sokaság jó lelkiisme­retét, növekvő felelősségtuda­tát és érettségét bizonyítja. Hiszen a vitázók nem .kisebb kérdéseken törték a fejüket, mint azon, hogyan tudnánk a harmincöt év alatt elért tiszteletreméltó magaslatról még feljebb jutni. Hogyan lá­balhatunk ki a világgazdasági válság teremtette gondjaink­ból, mit kell tennünk azért, hogy társadalmunk, közgon­dolkodásunk lépést tartson az általános fejlődéssel. Nem véletlen persze, hogy a viták során a politika helyi megvalósításának kérdései kapják és kapták a legna­gyobb hangsúlyt, örülnünk kell ennek, hiszen a jó helyi végrehajtás az alapja a ki­sebb közösségek jó közérzeté­nek, összességében egész tár­sadalmunk jó hangulatának. Az a közvélemény, amely a maga helyén okos, jó dönté­sekre képes, megérett arra is, hogy az országos gondokból építő módon vegye ki részét. A vitázó sokaság nemcsak po­litizál, javasol és gondolkodik, hanem mind eredményesebben cselekszik is. Aki az országot járja, szin­te napról napra lát valami újat, ígéreteset. Megújult, megszépült falvak, új középü­letek, kulturális intézmények jelzik az összefogás erejét, s az űj létesítmények örvende­tes többsége éppen a beleszólá­sokat, a féréseket és igénye­ket összegező viták nyomán feltámadt helyi vállalkozókedv eredményei. A közös fejtöré­sek, felszabadítják a képzelő­erőt, az alkotókedvet. Aki po­litizálni kezd, az gondolkodni kezd. S, aki gondolkodik, ha­mar rájön, hogy különösen mai helyzetünkben, nem vár­hatunk mindent fentről. „Fent” sem fonják kolbász­ból a kerítést, adni, elosztani, csak annyit lehet, amennyit teremtő munkával létrehozha­tunk. A helyi vállalkozások­kal, a közös munkával sok olyan terv valósulhat meg, akár néhány hónap alatt, amelynek beváltására évekig várhat az. aki csak állami se­gítségből tudja elképzelni a gyarapodást. Aki belevág, eredményt mutat fel, az a se­A tervteljesítés érdekében jelentős segítségre szorulnak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kistercnyei gyáregységében a RAPISTAN—Salgó görgőspálya gyártásánál- A keresett termék szerszámainak készítésében az anyavállalatnál dol­gozó Orosházi Gyula is kitesz magáért. Együttműködés a KGST- országokkal \ X szocializmus építése so­rán Mongólia, a korábban el­maradott feudális ország, ag­rár-ipari országgá változott. A KGST-országokkal folyta­tott három évtizedes együtt­működés jelentős eredménye­ket hozott a mongol nemzet- gazdaság fejlődésében. Az or­szág nemzeti jövedelme 5,7- szeresére, az egy főre eső ipari termelés a 6-szorosára növekedett ebben az időszak­ban. A fogyasztási alapok — ingyenes oktatás, orvosi ellá­tás, nyugdíjak és más szociá­lis juttatások — az elmúlt 10 év során 2,5-szeresére növe­kedtek. A KGST-tagországok a szo­cialista gazdasági integráció komplex programjának kere­tén belül nyújtanak óriási se­gítséget a Mongol Népköztár­saságnak. pulgária részvételé­vel bőr- és szőrmefeldolgozó üzem épült Darhanban, hús- feldolgozó Csojbalszanban. Magyarország segítséget nyúj­tott az. ulánbátori ruhagyár építésében, továbbá geológiai és vízügyi munkákban. Az NDK húsfeldolgozó üzem, sző­nyeggyár, nyomda létesítésé­ben nyújtott segítséget. To­vábbi üzemek épültek len­gyel, román és csehszlovák együttműködéssel­Műszaki-tudományos infor­mációs központ épült fel Ulánbátorban szovjet, NDK és csehszlovák közreműködéssel. Ez a központ lehetőséget nyújt Mongólia számára a korszerű tudományos-műszaki ismere­tek, szabványok és dokumen­tációk felhasználására. A KGST-országok, a Nem­zetközi Gazdasági Együttmű­ködési Bank és a Nemzetkö­zi Beruházási Bank megköny- nyitett fizetési feltételek mel­lett nyújtott hiteleket a Mon­gol Népközársaságnak. A hosszú távú együttműködé­si program széles lehetőségek sorát nyitja meg Mongólia számára. Az óriási mennyisé­gű kokszolható szén, a foszfo- rit, a réz-molibdén és az egyéb ásványi lelőhelyek kö­zös fejlesztése fontos szerepet fog játszani a mongol gazda­ság hatékonyságának javításá­ban. gítségre is jobban számíthat, mint azok, akik csak várnak és követelnek. Mondhatná va­laki, hogy égy-egy ilyen spon­tán vállalkozás nagyon koc­kázatos lehet. Kockázat nélkül bármiféle vállalkozás elkép­zelhetetlen, de a legnagyobb' kockázatot mégiscsak a tétle­nek, a tehetetlenek vállalják. Az sem igaz, hogy a köz­életben ugyan van már helye a beleszólásnak, de a munka­helyen legjobb, ha hallgat az ember. Akadnak merev, értet- len munkahelyi vezetők, és vannak munkahelyi tennivalók is, amelyek megállapítása va­lóban nem a dolgozó)?:, a bri­gádok feladata. így tehát az is lényeges, mit és hogyan tesz szóvá valaki. De, hogy a lég­kör milyen legyen, egy-egy adott feladattal hogyan bir­kózik meg jobban és eredmé­nyésebben egy-egy dolgozó, vagy a közösség, ebbe nem­csak joga, de kötelessége is beleszólni mindenkinek, aki segíteni akar és tud a bajo­kon. S, aki jól szól, az joggal követelheti, hogy véleményét a döntések idején is figyelem­be vegyék. Egyet azonban ne feledjünk, a beleszólás, a saját kérések, igények megfogalmazása, ki­mondása, a dolgozó elidege­níthetetlen joga szocializmust építő társadalmunkban. A jo­gokkal viszont együttjárnak a kötelességek is. Jogot csak az követelhet, aki a kötelességét maradéktalanul teljesíti. Aki a beleszólás jogát nem csupán előnyök megszerzése végett gyakorolja, hanem, ha kell, akár népszerűtlen feladatot is vállal a köz érdekében. Pél­dául szóvá teszi némelyek időhúzását, restségét, lazasá­gait, az idő és az anyag okta­lan pazarlását, a társadalmi tulajdon elherdálását. A már említett világgazda­sági válság nehéz terheket ró népgazdaságunkra. Ezt a ter­het itthon, a magunk portá­ján, a magunk erejéből kell viselni, könnyíteni. Szépen és okosan kell dolgoznunk, jobb minőségű, a külföldi piacokon is kapós árut termelni, fegyel­mezetten, ésszerűen, takaré­koskodva élni a közéletben, s a munkahelyen is. Vigyázni a rendre, közéletünk tisztaságá­ra, társadalmunk meleg em­berségére. Kékesül Gyula Egyszerű, mégis ritka ötletek Ha egyszer a vezető is érdekelt... VEZETŐ és vezető között le­het oly nagy különbség is, hogy zongoraművész legyen a talpán, aki lejátssza. Márpe­dig egyetlen közösségnek sem érdeke, hogy az irányítói posztra termett, valóban te­hetséges emberek mellett más irányítók kínlódva, teendőjük magaslatára soha fel nem emelkedve tegyék dolgukat. Ezek végletek persze, s a két szélső pont nem jellemzi reá­lisan az egészet. Annyi azon­ban a Budapesti Finomkötött­árugyár balassagyarmati üze­mében is látnivaló, hogy egyik blokkvezető alig-alig jut a 90 százalékos teljesítmény fölé, míg a másik rendszeresen 110 körül mozog. Az egyik nagy készlet lekötésével boldogul csak, míg a másik keveset moz­gat, gyorsan, ügyesen. Hozzáteendő ehhez még az is, hogy az üzemben az évi egymillió ruhából ötezret kell konfekciós, varrási hiba miatt leosztályozni, s évek óta nem tudnak e határ alá kerülni. Innen már logikusan követke­zik á kérdés: vajon változna-e mindez, ha a blokkvezetők szalagjuk teljesítménye szerint kapnák a bérüket? — Meggyőződésünk, hogy változik — mondja Béres Jó­zsef műszaki vezető. — Ügy döntöttünk, hogy eztán nem fix bért kapnak. A novembe­ri pénzüket már a szalag tel­jesítménye alapján borítékol­juk. A 15 szalag vezetőn kívül teljesítménybért vezetnek be a meósoknál és a szabvány- vizsgálóknál is. Korántsem azért, hogy a teljesítménybér­ben foglalkoztatottak számá­nak emelésévei jó pontot sze­rezzenek. Ettől az intézkedés­től reméíTk, hogy a varrónők keze alá már csak kifogásta­lanul szabott, varrható termék kerül, növelve termelékenysé­güket. — Két hónapja már próba­számításokat végzünk, meny­nyit keresnének a szalagveze­tők az áj módszer szerint —‘ szól Máthé Károly termelési osztályvezető. — Akad aki 1400 forinttal többre jött ki, de olyan is, aki 400 forintos mí­nuszba kertit. A koníekcós hi­ba miatti leosztályozás anya­gi kárának felét ugyanis a sza- legvezetőre hárítjuk. Ellenő­rizzenek ők is alaposabban, hogy még időben kiszűrjék a hibát. Ezzel feladták a leckét a blokkvezetőknek. Ezután együtt sírnak-nevetnek a kezük alá tartozó harminc asszonnyal. Ha gondoskodnak számukra mun­káról, valamennyien jól jár­nak, ellenkező esetben együtt látják kárát. Csernyik Istvánná kisma­maszalagot vezet. De nem ez a jellemző rá. Hanem, hogy az ő csoportja produkálja rend­szeresen a legjobb minőséget a legkisebb készlet felhaszná­lásával. — Milyen reményekkel néz elébe az új bérezési rendszer­nek? — LEHETEK ŐSZINTE? Ve­gyes érzelmekkel — mondja a talpraesett, beszédes asszony. — Abban biztos vagyok, hogy egy „normális” szalagon jól beválik. De az enyémen kis­mamák dolgoznak. Nézze, itt ez a hat üres gép, torokgyul­ladás. láz, köhögés. Igaz, már fél éve százalékban is maga­san teljesítünk, de úgy, hogy 8—10 betegem állandóan van. Én tudom igazán, mibe „ke­rül” nekem jó teljesítményt el­érni a szalaggal. Hogy mibe kerül, valóban? Naponkénti összeütközésbe például a szalagon varró asz- szonyokkal. Múló sértődések­be, szemrehányásokba. — Miért éppen engem do­bálsz folyton? — pörölnek, amikor muszájból más mun­kára teszi őket Csernyikné. — Hát kit dobáljak? — kér­dez ilyenkor vissza a szalag-' vezető. — Csak azt, akiről tu­dom, hogy mindenhez ért! — Véleménye szerint hol le­het még pluszt kihozni a sza­lagból? — kérdezem Csernyik Istvánnét. — Például a munka pontos kezdésében és befejezésében — válaszolja, s látszik, jól átgondolta már maga is e lehetőségeket. — Aztán a var­rónők pontos kiszolgálásában,' hogy ne kelljen egyikőjüknek sem munkáért, kellékért fut­kosnia. Meg aztán a szervezés ben: lehetőleg egész műszak alatt ugyanazt a munkát vé­gezze egy-egy asszony, mert így tud jól keresni­Tartanak kissé a kismama» szalag varrónői: mi lesz, ha eddigi eredményeik alapján ide teszik a legigényesebb munkákat? Hátha nem képe­sek megfelelni a magas kö­vetelményeknek, s mi lesz ak-j kor a blokkvezető bérével? Ugyanezt az aggodalmat érJ zi Szathmári Pálné is, a 4-es blokk vezetője. — Én nem félek az új mód-* szertől — mondja magabiztoJ san. — A meónál felszabadult emberekből ml is kaptunk egy menetközi ellenőrt. Nekem te­hát több időm, marad az asz- szonyok kiszolgálására. S ez a dolog alfája-omegája: ha ők folyamatosan tudnak dolgozni) egyikőnk keresetével sem lesz baj. — Mit vár a teljesítményi hez kötött bérezéstől? — A saját szalagomon 2—3 százalékos teljesítményjavulást.1 Ügy vélem ennyi bennünk van! Az üzemben ettől is többet remélnek. Béres József, Máthé Károly és Császár Pál terme-' lési osztályvezető-helyettes együttes véleménye szerint nem volna meglepő, ha az in-1 tézkedés eredményeként 4—3 százalékkal emelkedne a ter­melékenység. S ez nem keve-» sebb mint 8—9 millió forintos nyereségtöbblet. — Ügy gondolják, hogy biz-J tosítottak mindehhez a félté-) telek is? — Nagyon bízunk benne —* válaszol Béres József műszaki vezető. — Anyagellátásunkat esztendő eddigi részében ;i<S volt. Panaszra nem lehel okunk. Ezért merem kimonda-* ni: csak rajtunk múlik a si-í kér! , TULAJDONKÉPPEN Kői lumbusz tojása, amire az üzem­ben rájöttek. Ha a közvetlen! termelésirányító anyagilag ér-t dekelt az eredményekben, ak>) kor mindent elkövet azokért. Mégis, kevés helyen folyat modtak még ehhez as es») közhöz. Vajon miért? * Szendi Márta 1 Az igazgató Még nem lesz pihenés... Újsághír: .... az Elnöki Tanács nyugállományba vo­nulása alkalmából Sándor Józsefnek, a Magyarnándo- rl Állami Gazdaság igazga­tójának a Munka Érdem­rend arany fokozatát ado­mányozta. Csak hófehér haja emlé­kezteti a vele beszélgetőt az Igazgató korára és arra, hogy az eltelt évtizedek, míg az egy­kori uradalmi napszámosból állami gazdasági igazgató lett, nem tartoztak a könnyebb esz­tendők közé. — Ha visszaemlékezik, me­lyik volt a legnehezebb idő­szak az életében? — Nem voltak könnyű éve­im — gondolkodik el. — Ta­lán az ellenforradalom, amely Nógrádkövesden ért, mint párt­titkárt — néhány hete volt elviselhetetlen, elsősorban a tétlenség miatt. Azt már nem teszi hozzá, hogy az élete hajszálon füg­gött, mert többször az ellen- forradalmi bizottság' elé állí­tották. De 1956. novemberében már a balassagyarmati járási karhatalom tagja és decem­berben több társával a járási pártalapszervezeteket szervezi. Ekkor már tizenegy éve tagja a pártnak. — A mezőgazdasággal mi­kor került kapcsolatba, leszá­mítva gyermek- és ifjúkorát, amit 1944-ig napszámosként töltött? — Ha a falusi pártmunkát is annak veszem, akkor 1955- től. Az igazi mezőgazdasági munka számomra 1957. május elsején kezdődött. Ekkor ne­veztek ki a Magyarnándori Ál­lami Gazdaság igazgatójának. — Mit jelentett ebben az időszakban állami gazdasági igazgatónak lenni? — A szocialista mezőgazda­ság megszilárdításának idejét éltük, s ebben az állami gaz­daságoknak fokozott szerepük volt, mindenekelőtt példát kellett mutatnunk. Hogy ezt milyen körülmények között kellett végezni, arra csak egy tényt mondok. A mai gazdaság területén akkoriban nyolc ál­lami gazdaság működött- Ezek egyesülése, fokozatosan, húsz év alatt, 1977 júliusáig ment végbe. Ezzel eleget tettünk annak a párthatározatnak, hogy a megyében a sok, élet- képtelen, kis gazdaság helyett két nagyüzem alakuljon ki. — Gondolom, ezt könnyebb elmondani, mint a gyakorlat­ban megvalósítani. Milyen problémákkal kellett szembe­nézni? — Elsősorban személyiekkel. Sok vezetőt tanácsoltunk el, alkalmatlanságuk miatt. A vál­tozó követelményeknek meg­felelően, új szakembergárdát hoztunk létre, amely lehetővé tette a gazdálkodás minden ágában az előrelépést. Az, amire maradéktalanul büszke vagyok, hogy a jelenleg itt dolgozó szakemberek átlag- életkora 35—36 év. Telve fia­talos lendülettel, hozzáértéssel és a mind többet akarás cso­dálatos képességével. Ellágyuló arc, bepárásodó szemek a szigorúan villogó aranykeretes szemüveg mö­gött. Sándor József életének ez a huszonhárom éve ezernyi eltéphetetlen szállal kötődik a magyarnándori gazdasághoz. Az öreg — munkatársai, be­osztottai így nevezték egymás között — elnyűtt néhány te- reDjáró autót a közel negyed­század alatt. Ám úgy ismeri a majd’ tízezer hektáros gazda­ság minden részét, akár a te­nyerét, pedig a végei jó 60—70 kilométerre vannak egymástól, átnyúlva Pest megyébe is. — Ha mérlegre tenné az el­múlt évek napi, gyakran 12— 14 órás munkáját és az elért eredményeket, mit mutatna? — Gazdálkodásunk — a né­ha jelentkező gondok ellenére is — eredményes volt. Nógrád megye természeti adottságai nem kényeztetik el az itt dol­gozókat. Minden apró előrelé­pésért nagyon keményen meg kell küzdeni. Amikor arra gon­dolok, hogy a mai korszerű sertéskombinátunk hét elavult, szétszórtan elhelyezkedő telep helyett üzemel és húskibocsá- tása sokszorosan meghaladja azokét, vagy a két új szakosí­tott szarvasmarhatelepre, ak­kor azt mondom, nem volt hiá­bavaló a munka. Vagy mond­jam, hogy a gazdaságban 3— 4 év múlva — a gyümölcsösök telepítése következtében — adott lesz a nyolcszáz vago- nos almatermés. Az idei re­kordbúzatermés, a növekvő tejhozam sem egy év eredmé­nye. — És most? A megérdemelt pihenés évei következnek? — Nem, nem! — tiltakozik élénken. Még pem lesz pihe­nés, nem szeretnék visszavo­nulni. Tagja vagyok a balas­sagyarmati járási pártbizott­ságnak és gazdaságpolitikai bi­zottságának. Számítanak a munkámra és ennek örömmel teszek eleget. Az öreg, aki valójában so­sem volt az és ma sem az. Volt napszámos a régi rend­szerben, de napszámosa ma­radt — más értelemben — a mai szocialista rendszerünk­nek is. Volt pályamunkás és kertész, termelőszövetkezeti elnök — másodállásban — és» állami gazdasági igazgató. Vol-i tak barátai és mint minden határozott vezetőnek, akadtak ellenségei is. Bizonyára kö­vetett el hibákat. De tettei döntő többségének helyességét maga az élet igazolta. , Soha nem feledte honnan emelke­dett fel — talán ezért is sze­rették annyira az egyszerű em-* berek — és azt sem, mivel tar-) tozik a pártnak és a gazdasá-j gi építőmunkának. Ezért a fáradságot nem merő munkáért kapta Sándor József — immár másodszor —) a Munka Érdemrend arany fo-; kozatát. Z. T. NÓGRÁD — 1980. október 5* vasárnap-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents