Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-30 / 255. szám

Fogadószobánkból Vendéglátós óh... Mint mindig, mostanság sem időszerűtlen arról szólni, hogy a vendéglátás kulturáltságá­nak színvonalát állandó jel­leggel emelni kell. Mindent el kell követni a szakjában dol­gozóknak, hogy a kedves ven­dég mindenkor jóleső érzéssel látogasson a különböző ven­déglátó egységekbe. Nos, van ahol már sikerült megvalósí­tani, van ahol nem. Bizonysá­gul íme néhány példa. A minap egy kedves olva­sónk azt sérelmezte, hogy sal­gótarjáni törzshelyén az egyik igen népszerű és látogatott presszóban azzal fogadta a fel­szolgálónő: de jó, hogy látom, körülbelül egy hónappal ez­előtt nem fizette ki az elfo­gyasztott egy üveg sört! Felmerül a kérdés: a ven­déglátónál a felszolgálók már kompjúteragyú memóriaegy­séggel rendelkeznek? Nem hin­ném! A kedves vendég sem hitte. Ezért mondta el. A másik: egy Nógrád me­gyei kis falu kocsmájában tör­tént vasárnap reggel, amikor olvasónk leszaladt' cigit, italt, s miegymást vásárolni. Az italbolt vezetője már számolt is, adta össze a vendég által kért cikkek árát. A vendég­nek eszébe jutott, hogy gyufa sincs otthon, és szépen kérte; szíveskedjék még hozzászá­molni 3 doboz gyufát is! Ek­kor az italboltvezető férje rendreutasította a vendéget: — Mit ugráltatod a feleségem! Mire a vendég: — Ha egyszer elfelejtettem, hogy gyufa is kell. Vagy nem szabad kér­nem abból, ami itt kapható? Erre ugyancsak a boltvezető férje a kedves vendéget fel­szólította a vendéglő elhagyá­sára, azzal, ha nem távozik, hatósági intézkedést kér! Nem mondom, ez aztán a vendég­látás teteje! Hasonló eset, de már nem vendéglátással függ össze az alábbi történet: Tegnap reggel két kicsi zsemle került az asztalomra, amit a kedves vásárló a vá­sárcsarnoki tej-kenyérben vá­sárolt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a sütőiparnál e tojás nagyságot csak éppen hogy meghaladó nagyságú zsemléket vajon minőségi el­lenőr engedte át a szabvány­ban előírt méret alatt? Nem az 5 forintért, mivel a kedves vásárló tizet vett belőle egy­szerre, hanem azért tette szó­vá, mert nem látja a felelős­séget azokban, akiknek ez napi feladata lenne. A két ki­csi zsemle szemrevételezhető a szerkesztőségben. — tj — Az illetékes válaszol Kivéve Lapunk október 4-i számá­ban Egy perc telefon — a ben- zinkútról, ahol megállni tilos címmel arról írtunk, hogy a pásztói Felszabadulás téri ben­zinkút, avagy pontosabb ne­vén tüzelőolaj-kimérőállomás kezelője panaszolta, Megállni tilos! táblát helyeztek el az útépítés után a kút előtt. Kris- ton László, a KPM forgalom- technikai csoportjának mun­katársa a következőket mond­ta el a problémáról: — Hét méter széles út épült, kiemelt szegéllyel; ebből nem lehet el­venni leálló sáv céljára terü­letet, akadályozná a forgal­mat. A közelben autóbuszmeg­álló van és az úttestre leeső­ÁFOR pögő olaj veszélyes lehet min­den arra közlekedő járműnek. Mérlegelni kellett: megszün- tessék-e a kimérőállomást, vagy olyan feltételeket keres­senek, amelyek mellett mű­ködtethető. Figyelembe véve, hogy 220 méterrel arrébb van egy másik, hasonló célú kút, ahol autóval is be lehet állni, döntöttek a tiltó tábla kihe­lyezése mellett. A Megállni ti­los! jelzőtábla alá „Kivéve ÁFOR” feliratú kiegészítőtáb­la kerül, így az állomást fel- töltő gépkocsik zavartalanul megállhatnak és a kút kiszol­gálhatja mindazokat, akik nem gépjárművel érkeznek az olajért. Levelezőink jelentik ff Ünnepi tanácsülés Rimócon Rimóc község Tanácsa meg­tartotta az ünnepi tanácsülést, amelyen a vb -titkár méltatta a tanács megalakulásának kö­goző nép soraiból és a dolgo­zó nép érdekében jött létre, a párt irányításával és a Haza­fias Népfront szülötteként. rülményeit, a tanács tevé­kenységét A tanácsrendszer létrejötté­vel új korszak kezdődött a szo­cialista állam életében, mert merőben új államigazgatási Harminc éve alakult meg községünkben is a tanács, amely a nehéz körülmények között is kiállta a próbát és a történelmileg ráhárult fel­adatokat megoldotta. E nehéz feladatait úgy tudta ellátni, hogy a népre támaszkodva vé­szervezet alakult mely a dől- gezte munkáját. A község la­kossága tisztelettel néz fel a tanácstagokra, hiszen ügyes­bajos dolgaikban mindig ké­szek segíteni, jelentős mun­kát végeznek a községben. Mozgósítják a lakosságot és saján maguk is tevőlegesen részt vesznek a konkrét tár­sadalmi munkában. Ennek is köszönhető, hogy községünk harminc év alatt igen sokat fejlődött Kiss Béla Többet árt, mint használ Fűtetlen pihenőszobák Salgótarján-külső vasútál­lomáson laktanya néven em­legetik a vasutasok a részük­re szolgáló pihenőszobákat amelyeket a Hatvan és Kiste- renye vasútállomások utazó­személyzete vesz igénybe, akik Salgótarján és vissza Hatvan állomásig továbbítanak vona­tokat. Sajnos, az utóbbi évek­ben nagyon sok panasz me­rült fel a termelési tanácsko­zásokon, mind Hatvan mind Kisterenye állomás utazósze­mélyzete részéről, mivel a szobák alágerendázott belső falazatai nedvesek, fűtetlenek, hidegek. Mindezekről október 21-én személyesen is meggyő­ződtem a helyszínen. Mint özv. Bolgár Gyuláné laktanyás elmondotta, a régi, elörege­dett, rossz kazán nem képes a fűtést, és a meleg víz el­látását egyidőben biztosítani. Mivel az állomás kocsirende­ző személyzete is a laktanya meleg vizét használja tisztál­kodás céljából. így ez biztosí­tott, de a szobák fűtése már elégtelen. Nádasdi János állomásfő­nök mindezeket megerősítette azzal, hogy már többször kér­ték a kazán javítását Jártak is a helyszínen az illetékeseit, de sajnos, minden maradt a régiben. Nem csoda, ha így a laktanya szobáit használni kényszerülő Kisterenye és Hatvan állomások személyze­te a naplóban, elkeseredett szavakkal kérik a sürgős meg­oldást a szobák fűtésével kap­csolatban. Ez az állomás egy új felvé­teli épülettel rendelkezik, központi fűtéssel, ahol két­ágyas szoba is található, ahol négy dolgozónak a pihenése megoldható lenne. Igaz a szo­bák vendégszoba néven sze­repelnek. De én úgy érzem, sokkal fontosabb, szüksége­sebb lenne a vonatokon szol­gálatot teljesítők pihenését itt biztosítani, mint az esetle­ges alkalmanként Salgótar­jánba utazó vendégek számá­ra. Nem lehet közömbös sen­ki számára sem, mit jelent, ha dolgozóink a két szolgálat közti pihenőidő alatt fáznak meg. Erre megoldást kell ta­lálni, még a tél beállta előtt! Szűcs Ferenc Elsősök között Gyalog­átkelőhely A Salgótarjáni városi Ta-' nács előtt évekkel ezelőtt volt egy gyalogátkelőhely. Ezt a közelmúltban nagyon helyesen megszüntették, hiszen csak egy pár gyalogos közlekedett itt. A túloldalon építkezés folyt, így csak azok keltek át a másik oldalra és vissza, akik az ÁFÉSZ vagy Állami Biz­tosítóba mentek. E'zek számá­ra viszont megfelelt a Ka- rancs Szállónál levő átkelés is. Ez a gépjárműforgalmat is gyorsította. Most azonban a gyalogátke­lőhely hiánya veszélyessé vált, a tanáccsal szemben egész hosszú üzlethálózat kezdte el működését, köztük a tej- és pékárúüzlet nagy forgalom­mal. A vásárlók többsége nem akar sokat gyalogolni a leg­közelebbi átkelőhelyig. És az sem jó megoldás, hiszen ha pl. az Arany János út — Rá­kóczi út kereszteződésében kél át, úgy két gyalogátkelőhelyen kell átmennie, majd mintegy kétszáz méteren át az úttes­ten kénytelen közlekedni. Ezért választják többen a pék­üzlethez való átkeléshez a ve­szélyes és szabálytalan átsza- ladást. Ha rendőr van a kö­zelben úgy ez fejenként 50 forintba kerül. Figyeltem egy esetben, és azt állapítottam meg, hogy elég szép összeg folyt be az államkasszába, ter­mészetesen jogosan. Ez viszont nem a legjobb megoldás, hiszen az életveszély így is fennáll. Helyes lenne a legrövidebb időn belül vissza­állítani ezt a gyalogátkelőhe­lyet. Ezzel kapcsolatban megem­líteném, hogy jó lenne gyalog- átkelőhelyet festeni az Arany János út és Kistarján! út ke­reszteződéséhez is, mert itt is nagy a gyalogosforgalom sok gyermekkel, és az enyhe ka­nyar is fokozza a balesetve­szélyt. Bízunk benne, hogy az ille­tékesek megértik ezt és rövid időn belül megoldják. M. Sándor Társadalmi munka Segítséget kérnek A mintegy ezer lakosú Rákóczi- bányatelep lakosságának nagy­szerű helytállásáról, önzetlen tár­sadalmi munkavégzéséről kívánom most Önöket tájékoztatni a párt­ós tömegszervezetek vezetői nevé­ben. Bányatelepünk új temetőjében nincs víz és az elhunytak hoz­zátartozói 300 méterről kénytele­nek a vizet vödrökben hordani, hogy öntözni tudjanak. E prob­lémát falugyűlésen vetettük fel, a Kisterenye! községi Tanács segít­ségét kérve. A tanácstól azt a választ kaptuk, hogy nekik erre pénzük nincs, de közös összefo­gással talán megoldható lesz. Azt kérték, hogy a lakosság társadal­mi munkában végezze el a víz­vezeték lefektetéséhez szükséges árok kiásását, a többi munkát majd ők elvégeztetik megfelelő szakemberekkel. Telepünk lakossága a társadal­mi munkát vállalta. Csaknem 200 köbméter föld megmozgatásáról és árokásási munkáiról volt szó. A 300 méter hosszú, 50 cm széles és 110 cm mély árok kiásására áp­rilistól szeptember 30-ig hat alka­lommal szerveztünk társadalmi munkát, melyben 64-en vettek részt, összesen 520 óra munkában. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik ebben a nagy munkában közreműködtek, de sze­mély szerint külön is megköszön­tük id. Csatai István, Tóth János. Az alábbiakban szeretném '„megköszönni” Poszuk József szorospataki aknaüzem-veze- tőnek és Békési Gyula mun­kaügyi csoportvezetőnek az in­tézkedését. Szüleim Szorospa­takon egy bányai lakásban laknak, vagyis laktak, mivel 1980. szeptember 22-i dátum­mal 493/80. számú felszólítás­ban közölték velük, hogy 1980. szeptember 30-ig költözzenek ki. Egyben felhívják figyelmü­ket, hogy az áramszolgálta­tást kikapcsolják és ki nem költözés esetén „A szükséges intézkedést megteszem”! Jól ismerem, hogy a telep nagy részét lebontják, de az eljárással nem értek egyet. Hogy az intézkedés alatt mit értettek, nem tudom. Talán a szüléimre akarták a házat dönteni ? Vagy egyszerűen egy id. Berta Árpád és Béres István áldozatos munkáját, akik fáradsá­got nem ismerve, 30—40 óra társadal­mi munkát is végeztek. Jóleső ér­zéssel mondhatom el, hogy te­lepünk lakói még soha ilyen nagy társadalmi munkát nem produkál­tak! Sajnos azonban az is tény, hogy a munkák végzése során többször is voltak olyan zökke­nők, amelyek megoldására mind a községi tanács, mind a társa­dalmi és pártszervek vezetőinek segítségét kértük, de elzárkóztak előle. A múlt hónapban már ott tartottunk, hogy nem leszünk urai a helyzetnek és a még hátralevő mintegy 50 folyómétert képtelenek leszünk befejezni. A befejezéshez árokásó gépimunka-segítséget kértünk, de sajnos hiába.' sőt olyan tanácsot is kaptunk, hogy­ha nem tudjuk befejezni a mun­kát, szervezzünk társadalmi ak­ciót arra. hogy a már kiásott ár­kot visszatakarják, mert ez így életveszélyes. A fentiek ellenére is az árok szeptember 30-ára elkészült, de az ilyenfajta hozzáállás miatt egyál­talán nincs semmiféle garancia, hogy ott még az idén a vízveze­ték beszerelése megtörténjék. Re­méljük e levél nyomán sürgős in­tézkedés történik a probléma meg­oldására. Tisztelettel: Handó Vilmos párttitkár Rákóczi-bányatelep idős nyugdíjas házaspárt, hú­gommal és kisgyermekével az udvarra akarták kitenni? Mert ugye, édesapám „CSAK” 30 évet dolgozott a föld alatt. Édesanyám is onnan, a szoros­pataki aknaüzemtől ment nyugdíjba, én szintén 14 évet dolgoztam ott. Azért írom e levelet, mivel szüleim csak azt kérték: en­gedjék meg, hogy még egy hó­napig ott lakhassanak, de úgy látszik a 30 év ma már nem számít. Nem tudom, hogy ezt a kérést miért tagadták meg nyugdíjas szüleimtől? Talán kellett az építőanyag valaki­nek? Mert ha az „intézkedők” belegondolnak, ők is lesznek nyugdíjasok, és lehet, hogy ők is kerülnek ilyen helyzetbe. Ivádyné Bakos Magdi Nagybátony, Tiribes Már két hónapja, hogy nagytáskás „kisöregek” bal­lagnak az iskolák felé, cipe­lik felszerelésüket, hogy meg­vívják harcukat a tudomány várával?! Ismerkednek a be­tűvetéssel, tanulnak írni, raj­zolni, olvasni, de nagy hang­súlyt kap a játékosság is az életükben. A balassagyarma­ti Bajcsy úti Általános Isko­la 1. á osztályába látogattunk be, ahol rövid beszélgetést folytattunk Koltányi Imréné tanító nénivel. — Hogyan történt az átme­net, az átállás az óvodából az iskolai komolyabb mun­kára? — Az új nevelési — ok­tatási tervet és a hivatalos utasításokat betartva. igye­keztünk az óvoda játékos szellemét átplántálni az isko­la felelősségteljesebb keretei közé. Ügyeltünk és szem előtt tartottuk a gyermekek játékos világát és ebből az alapállásból próbáljuk elérni nevelési és oktatási feladata­inkat. A játékosság mellett fokozatosan sajátítják el és szokják meg az iskola kötöt- tebb rendjét. Az egész napos tanítási forma nagyobb lehe­tőséget biztosít a zökkenő- mentes átmenetre- Ezt a munkát segítette az iskolák és az óvodák közötti jó kap­csolat, ami a nevelők kölcsö­nös látogatásaiban nyilvánult meg. Ez lehetővé tette, hogy megismertük egymás módsze­rét. elvárásait. Kapcsolataink továbbfejlődését szerződés­ben is rögzítettük. Fő szem­pont a szeretet megérezte- tése, hogy a kicsiknek szü­lők helyett szülők legyünk.- szívesen, örömmel járjanak iskolába és tekintsék az isko­lát második otthonuknak. Ügy érzem, ez a tevékenysé­günk eredményesnek ígérke­zik. E célkitűzéseket mennyi­ben és hogyan sikerült eddig Intézkedés Szorospatakon elérni? Hol tartanak az osz­tályközösség kialakításában? — Némileg nehezítette munkánkat, hogy zenetagoza­tos osztály lévén, a gyerme­kek öt óvodából kerültek ösz- sze. A szoktatás időszakában dr. Verebélyiné kartársnőm­mel fontos feladatunknak tartottuk, hogy a gyermekek minél előbb megismerjék egymást, barátokká váljanak. Tapasztalatunk, hogy egy hó­nap alatt kezdték megszokni az iskola rendjét A nagyobb tanulók hogyan fogadják be az iskolaközös­ségbe és hogyan segítik az elsősöket? — Iskolánkban kialakult hagyomány, hogy a felsősök segítik az alsós osztályokat. Az 5. osztályos úttörőraj a mi testvérrajunk. Osztályun­kat ők készítik fel a kisdo­boséletre- Már a múlt nő­napban is tartottak foglalko­zásokat, amelyen a gyerme­kek nagy örömmel vettek részt- Ez is segíti az osztály- közösség, majd folyamatosan az iskolaközösség mielőbbi kialakulását. Hogyan teremtik meg az összhangot az iskola és a szü­lői ház nevelő-oktató munká­jában? — A szülőkkel való jó kapcsolat érdekében már az iskola megkezdése előtt, au­gusztus hónapban, az elsős szülőknek megbeszélést tar­tunk. Fogadóórákon egymást segítve igyekszünk a gyerme­kek érdekében kialakítani egységes nevelési eljárásain­kat. Korsós Nándor A mátrakeresztesi italbolt és az ABC dolgozói november 7.. a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom évfordulójának tiszteletére a községben levő Szovjet Hősök emlékművének környékét társadalmi munká­val rendbehozták. Az ABC- bolt női dolgozói a kerítést festették újjá, valamint az emlékművön levő csillagot. Említést érdemel Bognár Lő­rinc községi tanácstag is. aki az emlékmű távolabbi részén is nagy területet takarított le a fűtől és a gaztól. Az emlí­tettek 9 munkájukkal is hoz­zá kívánnak járulni az októ­beri szocialista forradalom évfordulójának méltó megün­nepléséhez. — sz — Szemetelés Rossz példa a ZIM-ből Ne a Volánt ostorozzuk! Október 18-án este 22 óra- buszsűrűséggel oldja meg a kor kijöttünk a ZIM gyárka- feladatát Viszont a ZIM-ben ________ ___ _ ____ ____ p úján, de a szokásos buszjá- teljes létszámot foglalkoztató vagy az úttestre a különböző kül­városunk különböző szervei ige* nagy gondot igyekeznek fordítani az utak, terek és parkok tiszta­ságára. A járdák mentén egyre több szeméttároló edényt helyez­nek el. Sajnos, még elég sokan nem veszik, vagy nem akarják észrevenni, és a földre dobják a kiürült tasakokat stb., minden szemrebbenés nélkül. Hasonló m helyzet a többemeletes épületek környékén is. Az emeletekről az ablakon át hull a füves részre ratunk (ami 22.30 órakor ese- műszak volt. Ugyanis a Lám- dékes) nem jött! Telefonál- part vezérigazgatósága és a tunk a főtéri buszállomásra, Munkaügyi Minisztérium ahonnan 22 óra 45 perckor együttes állásfoglalása sze- küldtek egy tartalék kocsit a rint; tekintettel az energiata- kb. 35 fős munkáscsoportnak, karékosságra. szeptember 1-től A munkások között karancs- az év végéig az évközben hát- síégyüjtve azt, a szeméttárolót« aljai, lapujtői, keszi, és így ralevő szabad szombatokon kell d°u.álíl.r végig, Ipolytarnócig voltak az ledolgozni a két ünnep közöt- feledkezett eXre" Súgv mM;í utasok. A gyár elől azonban ti munkanapokat. Az év végi kellene találni ezek megfékezésé- valamilyen tétovázás végett szabad szombatok munkaprog- re’ büntetés útján is. ramj át ugyan összeállították a lehetne adni, hogy ha ilyen ladék, a konzervdobozoktól kezd­ve az egyéb háztartási szemétig minden. A füves, parkírozott rész Inkább megfelel szeméttelepnek mint egészségünket védő zöld­övezetnek. Nem hiszem, hogy ne legyen minden háztartásban pénz egy szemetes vödörre, amiben ösz­23.40 órakor indultunk el la kóhelyeinkre, úgy, hogy a ké­ső éjszakai órában értünk ha­za lakásunkra, és mint ilyen­kor, a család tagjai már nem tudták elképzelni mi történ- szállítani otthonaikba, hetett velünk! gyárban, csupán arról feled­keztek meg, hogy a munkáso­kat haza is kell e napokon Is metelőket látnak, őket. figyelmest ssék Mező Sándor Mindez annak volt köszön­hető, hogy országos szabad szombat lévén a 2. sz. Volán Vállalat ilyenkor csökkentett Kocsis Ferenc, ZIM dolgozó | NÓGRÁD - 1980. október 30., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents