Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-30 / 255. szám
Színházi esték ) Pillangókisasszony A múlt hét szerdáján megkezdődött a József Attila Megyei Művelődési Központban Salgótarján új színházi évada, az 1980—81-es. A debreceni Csokonai Színház operatársulata három napon keresztül vendégszerepeit Nógrád megye székhelyén, és a sokéves hagyományoknak megfelelően ezúttal is az évadnyitás szerepét vállalta fel. Az évadkezdés egyébként kísértetiesen hasonlít a három évvel ezelőttihez; akkor is a Pillangókisasszony, Puccini először megbukott, majd fényes diadalt aratón zenedrámája kapott színpadot, akkor is zömmel ugyanazokat az énekeseket láthattuk-hallhat- tuk a hálás és kevésbé hálás szerepekben, mint most, s nem csak a szereplők voltak azonosak, hanem a rendező, a zenekar is. Mennyiben változott a mai Pillangókisasszony a három évvel ezelőttihez képest? Má- sabb, több, látványosabb, modernebb, színvonalasabb-e a felújítás? A kérdésre tömören válaszolhatjuk: mindenféleképpen, modernebb, színvonalasabb az előadás. Ügy tűnt (a salgótarjáni vendégszereplés harmadik napján), az együttes összeszo- kottabb lett, egy-egy énekesi teljesítmény érettebb, ezáltal hatásosabb és súlyosabb. A címszerepet éneklő Mohos Nagy Éva — bár fáradsággal küzdött, alakításán ez nenn látszott — mindvégig elegánsan jelenítette meg az érzéseiben csúful becsapott japán leányt. Szép hangja élettel telítődött, széles hangulati skálán mozgott alakítása, s jól artikuláltan, érthetően ejtette ki a szavakat. Utóbbi azért érdemel említést, mert a női énekesek általában előszeretettel szokták elharapni a hangokat, s a hangképzésbeli fogyatékosságaikat külsődleges, elavult színpadi eszközökkel igyekeznek ellensúlyozni. Örömünkre Mohos Nagy Éva kivétel ez alól. Pinkerton szerepében ismételten Kar- nausz Tibort láthattuk. Most sokkal elégedettebbek vagyunk énekesi és színészi teljesítményével. Alakítása erőteljesebb, magabiztosabb, s általa lényegében az előadás drámaibb, megrázóbb is. Eddig ugyanis rendszerint az volt a kifogásunk vele szemben, hogy túlságosan merev, hangja túlontúl erőtlen, dinamikátlan, s ezért nem tud az egyes daraA könnyelmű hadnagy és a konzul, háttérben a kórus (Karnausz Tibor és Krémer József) Pinkerton és Cso-cso-szán (Karnausz Tibor és Mohos Nagy Éva) (Bábel László felv.) bök „talapzata” lenni, amelynek viszont — vezető tenoristáról lévén szó — szerepe szerint kellene. Ezúttal harmonikusan illeszkedik az együttesbe, noha hangereje továbbra is korlátozza igazi tehetségének megismerését. A szöveg pontosabb tudása tovább növelheti alakítása színvonalát Krémer József testére szabott szerep a konzulé. Él is a lehetőséggel. Erő, elegancia, emberi gyengédség sugárzik alakjából. Tibay Krisztát Szu- zuki szolgálóként halványabbnak érezzük a kelleténél és a tőle megszokottnál. A kisebb szerepek jó kezekben vannak. Martin János nyúlfarknyi szerepében (herceg) jelentőséget, méltóságot kölcsönöz a figurának, Kecskés Sándor pedig színészileg is elfogadhatóan, részletesen dolgozza ki a pénzéhes, álnok házasságközvetítő szerepét. Mozgása, gesztusa árulkodó, any- .nyira unszimpatikus, hogy nem csak egy magatartásformát leplez le, hanem egy társadalmat, szokásrendet is. Kertész Gyula rendezése nem törekedett látványosságra, az egzotikum csábító és hálás, de visszaélésre mindenféleképpen alkalmas kiaknázására. A környezet és a szereplőik japánosítása csak annyira megszervezett, megtervezett, amennyire az eredetiség megköveteli. A rendező okosan nem a japán nő és a fehér, amerikai férfi szerelmére, a két kultúrkör különbségére helyezi a hangsúlyt. Ma már nem ez az érdekes. Sakkal inkább az a zene meg a mindenkori férfi-nő kapcsolat, az erény és a hitványság gondolata, bőrre, vallásra való tekintet nélkül. Tamay György vezényelte a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekart. Pálcájában varázserők lakoztak, olyan élvezetesen csendültek fel a Puccini-dallamok. Elismeréssel szólhatunk a színház énekkaráról is. Ebben a kamarajellegű operában mindenki a helyén van, szerencsére a lát- sányosság nem kísért, semmi sem kívánja a kórus felduzzasztását, akár a minőség rovására is. Horváth László díszletei puritánok, kifejezők, Gre- guss Ildikó jelmezei pompázatosak. S minthogy most már szinte mindenkiről szó esett, említsünk meg egy fontos néma szereplőt: Cso-cso-szán kisfiát. Az öt év körüli Fibó Zoltán látható a színen, s bámulatos, amilyen természetességgel viselkedik ez a kisfiú. A felújított Pillangókisasz- szony igazi élmény volt. őszintén megvallva nem számítottam rá. Nem, mert láttam elődjét, s bizony az utóbbi időben több feszengésben volt részem az operaelőadások láttán, mint gyönyörűségben. Most nem. Talán ez is a debreceni színház megújhodásának egyik bizonyító jele? Nem tudom. De szeretném, ha így lenne. Sulyok László — Hát persze, hogy szeretek... — Kit? — Téged. Lilian és Jones megcsókolják egymást. — Itt alszol? — Igen. De hajnalban vissza kell mennem. — Miért? — Reggelre a dokinál kell lennem. Addigra készülnek el az eredmények. — Miféle eredmények” — Átvilágítattam Bertram agyát. — Ez remek! És beleegyezett? Vagy... — Beleegyezett. — A marha... — örülsz, szferelmem? — Igen. Nagyon boldog vagyok. Nélküled nagyon nehéz lenne. — A hírszerzés? — Nem, nemcsak a hírszerzés... Az élet. József és Mária feszült figyelemmel hallgatja Foxmant. — Röviden: arról van szó, hogy hosszas kísérletezés, számtalan génsebészeti beavatkozás után sikerült előállítani egy olyan kromoszóma-szerelvényt, amely az újszülött számára azt az információt hordozza, hogy elpusztítson mindent. Ez az egyetlen lehetősége az élő anyagnak, hogy örökké éljen 4 NÓGRÁD - 1980. október 30., csütörtök — Igen, a professzor úr megcsinálta az Antikrisztust. Érted, édes Józsefem? — Értem, Mária. Értem. Mégiscsak adj egy cigarettát... — Ugyan József, miért akarsz ebben a történelmi pillanatban rágyújtani? — Mert ideges vagyok! Foxman föláll, József számára egy szivardobozt nyújt. — No, nem bánom... de ez aztán tényleg az utolsó legyen! — Igenis, Máriám! Milyen jó, milyen türelmes vagy! József rágyújt egy szivarra, pöfékel néhányat, majd elnyomja a szivart. — Nem is ízlik! Mit szerettem én ezen .. — No, látod ... — Professzor úr! Csak azt nem értem, hogy mi szükség volt erre a kísérletre, mi szükség volt a Fekete Génre? Foxman hátradől a székén, arcán valamiféle révület, áhítat, önhittség, hatalomvágy látszik. — Nézze, fiatalember... Azt maga, mint fiatal tudós, már nyilván tudja, hogy a tudomány egy öngerjesztő rendszer. Ha a tudós elkezd gondolkodni valamin, kivált, ha elkezd csinálni valamit, akkor semmiféle akadályt, semmiféle külső, gátló körülményt nem vesz, nem vehet figyelembe. Ha az űrkutatás tudósai azon törték volna a fejüket, hogy egy-egy utazásnak mi a valóságos, kézzelfogható haszna, akkor sose értük volna el, hogy most, a Vénusz-program közepe táján tartsunk. Egyáltalán: a tudomány olyan kockázatvállalása az emberiségnek, melyben sokszor önmaga létét is próbára teszi... — De a Fekete Gén, a pusztítás eszméje... ez mégiscsak sok egy kicsit... nem gondolja, professzor úr? — Nem gondolom. Egyáltalán nem gondolom. Hiszen az ember számára örök probléma marad az örök élet problémája. Az én Fekete Génem nem tartalmaz semmiféle információt arra nézve, hogy az újszülött tulajdonképpen a halál felé menetel, világra születése óta. A Fekete Génben nincs halálösztön, nincs tudomása a szervezetnek arról, hogy valaha is elpusztulhat. Arról van szó, egészen röviden, hogy az életműködés során maga a működést szabályozó DNS is megsérülhet, ha a sejtben szabad gyökök keletkeznek. Sikerült olyan információt bevinnem a DNS-be, hogy pusztítsa el a sejtbe került szabad gyököket, bármi áron. így, a DNS maga nem sérülhet meg, és semmi akadálya annak, hogy az élő anyag örökké, vagy legalábbis szinte örökké éljen, azaz: azonos maradjon önmagával. — Ez volna a halhatatlanság? — Ezt Mária kérdezi. Nógrád megyében X.30-XI.21. Premierműsor: SZIBÉRIÁDA I—II. Múlt és jelen, legenda és valóság, Andrej Mihalkov-Koncsa- lovszkij színes filmeposza. X. 30—31. SALGÓTARJÁN XI. 1—2 BALASSAGYARMAT ) A CSERE Mesterkedések a lakásért. Színes filmdráma Rajmondasz Vabalasz rendezésében. XI. 1—2. SALGÓTARJÁN ŐSZI MARATON „Kamerahegyre tűzve” a mai élet fonákságai. Georgij Danyelija színes filmkomédiája. XI. 6—7. SALGÓTARJÁN XI. 8—9. BALASSAGYARMAT MÉGIS MEGLÁTOD AZ EGET A frontra szökött fiú repülőhőstettei. Színes háborús filmdráma Georgij Kuznyecov rendezésében. XI. 6—7. PÁSZTÓ XI. 8—10. SALGÓTARJÁN XI, 11. NAGYBÁTONYI BÁNYÁSZ I
