Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
A Gorkii könyvtár a nógrádiaké is Hol van ilyen hely? A válogatás kockázata 1981 tavaszán lesz éppen - j éve. hogy egy minisztertanácsi rendelet nyomán létrehozták az Állami Gorki1! Könyvtárat. Sokakban azonban még ma is az az elképzelés él. ho-gy eme könyvtár feladata csupán az orosz nyelvű irodalom gyűjtése, és az ilyen tárgyú olvasói igények kiszolgálása. Főleg azok őrzik ezt a képet, akik csak távolról, hallomásból ismerik a Molnár utcai bibliotékát, s még sohasem kölcsönöztek közel háromszázezres könyvállományából, nem tértek be tágas olvasótermébe, hogy a több mint nyolcszáz folyóiratból válogassanak, és audiostúdióját vagy zeneműtárát sem látogatták. A könyvtár jelenlegi helyzetének megismeréséért fordultunk Tóth Gyulához, a könyvtár igazgatójához. % — Én bízom abban, hogy kevesen vannak, akik nem ismerik a Gorkij könyvtár gyűjtőkörét és szolgáltatásait. De miattuk is érdemes elmondani, hogy az orosz nyelvű irodalmon kívül gyűjtjük a világnyelveken megjelenő és a középkelet-európai szépirodalmat, ám a kisebb népek irodalmából is reprezentatív gyűjteményünk van. S ha valaki arabul, kínaiul, észtül, japánul, vagy éppen eszperantóul tanul, számos könyvet találhat nálunk az/adott nyelveken. Feladatainkhoz tartozik 1979 óta a nemzetiségi könyvtárügy koordinálása is. Ezenkívül a zenei kiadványok gyűjtése, amely teljesnek mondható, hiszen ezekből köteles példányt kapunk. — Még a Magyarországon megjelenő művekből is gond egy könyvtár számára a szelektálás! A világirodalom új kiadványaiból válogatni — nem tűnik egyszerű feladatnak. Miféle szempomitofc szerint folyik a beszerzés? — A világ minden tájáról kapunk bibliográfiákat, prospektusokat. Kiadók, könyv- kereskedők tájékoztatnak az ú j művekről. Természetesen a ennek után található rövid ismertetések nem mindig megbízhatóak. De többnyire mégis ezekre kell hagyatkoznunk, mert százezer könyvet évente nem lehet elolvasni azért, hogy a tízezer legjobbat kiválasz- szuk. — Nem túl nagy a tévedés veszélye? — Szerzeményezési csoportunk kilenc tapasztalt szakembere a többi munkatárs javaslatát is meghallgatva dönt a beszerzésekről. Némi támpontul szolgál a szerző eddigi tevékenysége és persze nagy segítséget adnak a külföldi lapokban, folyóiratokban megjelenő, recenziók, kritikák is. A közeljövőben alakítjuk imeg a könyvtár mellett működő tudóstanácsot.' Tagjaik éppen a szerzeményezésben segíthetnek majd sokat. A gondos válogatásra anyagi bkokból is szükség van. Egyetlen feleslegesen beszerzett nyugati könyv többezer forintos kárt jelenthet. — Gondolom, egy világirodalomra nyitott könyvtárban nem csupán irodalmilag művelt, esztétikailag képzett, hanem politikailag is tájékozottnak kell lennie a könyvtárosoknak. •. — Valóban gyakran ülünk össze az aktuális problémákat megbeszélni és egységes álláspontunkat kialakítani. Valamelyik ' nap például az egyik dél-európai országból kaptunk egy olyan könyvet, amely a vele szomszédos országot támadja. Mit tegyünk vele? Nekünk mindig figyelembe kell venni a magyar állam viszonyát a különböző országokhoz. — A középkelet-európai szocialista országokból is nagy mennyiségű dokumentumot vásárol a könyvtár. Ez is értő és érzékeny szakemberek munkáját feltétele-:. — Valóban: személyes szimpátia vagy antipátia itt sem irányíthatja beszerzéseinket. A szomszédos szocialista országok nyelvét jól ismerő munkatársaink figyelik ezt az irodalmat. A megfelelő gvűjtés a nemzetiségi lakosok és könyvtárak miatt is fontos, hiszen nagyrészt ezekből A zeneműtár válogathatnak a 12 nemzetiségi báziskönyvtár megrendelői. Évente négy alkalommal jelentetjük meg a szerb-hor- vát, a szlovák, a német és a román nyelvű könyvek bibliográfiáit: az Oj könyvek nemzetiségi jegyzékét. — Vajon hozzájut-e a könyvtár a külföldön megjelenő magyar nyelvű művékhez is? — Bár ez nem tartozik a profilunkba, a lehetőségek szerint a környező országokban megjelenő, magyar nyelvű műveket igyekszünk megvásárolni és ugyanezt tesszük a nyugaton kiadott magyar nyelvű irodalommal is, ha tudomásunk van az új kiadványokról. A párizsi Magyar Műhely például mindig elküldi friss műveit, de ez a gesztus nem minden körre jellemző. Közelebbi példát említve, a Kri- teriontól is megkapjuk az új műveket. A magyar irodalom a világirodalom része, s ha Ml is tartozik az egészséges életmód fogalmába? Beugranak közhelyszerű mondások, jelszavak: A tisztaság fél egészség; Naponta háromszor moss fogat!; Mozogjunk többet!; A dohányzás árt az egészségnek: — és folytathatjuk a sort. Ám ha személyes sorsokra, a közösségi élet lehetőségeire bontjuk le az egészséget, kiderül: a munka megszervezése, a napirend, a szokások szövevényes hálózata is idetartozik, meghatározó. A kisterenyei általános iskolában — amely 900 fős létszámával a megye legnagyobb oktatási intézményei közé tartozik — a többihez hasonlóan az egész tanév munkáját átszövik az egészségnevelési feladatok — osztályfőnöki órákon 5—8-ig mindenütt gyakori téma ez, az egyes tantárgyakban (különösen a biológiában, amikor az embertanhoz érnek) hangsúlyt kapott, a napközis életben, az úttörőmozgalomban, a vöröskeresztes szakkörben, a szülőkkel tartott kapcsolatokban is komoly szerepet játszik. Az életmód, életvitel kerete mindenkinél, a gyereknél is a munkaszervezés. Igen, hallegy könyvtár a világirodalmat gyűjti, nem hagyhatja ki a magyar nyelven megjelenő műveket sem. — Széles körű, jelentős gyűjteménnyel rendelkezik az Állami Gorkij Könyvtár. De az intézmény Budapesten van: részesülhet-e szolgáltatásaiból a vidék? — Az az alapelvünk, hogy a pásztói vagy a nagykanizsai olvasó se legyen rosszabb helyzetben, mint akit Budapestre vetett a jó sorsa. Gyarapodási jegyzékünket, Világirodalmi Híradónkat és egyéb kiadványunkat is elküldjük a nagyobb könyvtáraknak. Bárki bárhol igényt tart a nálunk található könyvekre, szívesen és a lehetőségek szerint gyorsan eljutatjuk hozzá a kért műveket a könyvtárközi kölcsönzés segítségével. Feladatkörünk országos és nem Budapest belvárosára szorítkozik. N. G. juk mi is: könnyen elfáradnak a gyerekek — de véleményem szerint ez nem a túlterhelésből, hanem a rossz munkaritmusból adódik. Sokaknál látom: kis dolgokat elhúznak, azután nem tudják utolérni magukat. A napközi még most, az új iskolaépület belépése után sem tudja száz • százalékosan azt nyújtani, amit kellene: ugyanazokban a termekben, padokban, asztalok mellett vannak napköziseink reggeltől fél hatig. Persze, már az Is komoly eredmény. hogy nem kell visszautasítani napközis igényt, hiszen sokaknak ez biztosíthatja csak az otthoni hátrányos körülmények ellenére a tanulás, az étkezés feltételeit. És ami oldja a feszültségeket: a napközis életet úgy tervezzük meg, hogy legyen mód kikapcsolódásra, felfrissülésre, az izmok megmozgatására és élményszerzésre is.- De mindezt harminc fölötti csoportlétszám mellett tudjuk csak biztosítani... Danyi VinCéné igazgatóhelyettessel a téma sok vetüle- téről beszélgetünk. Ami ref- rénszerűen visszatér: bármennyire jól fogalmazzák meg a különböző munkatervekben az egészséges életre nevelés feladatait, fikarcnyit sem léphetnek előre a pedagógusok, ha nem találnak b NÓGRÁD - 1980. október 26., vasárnap Reggeli helyeit cigaretta Nyitott házba kopogtattunk KÍSÉRLETI KLUB — Itt nem kell fizetni azért, hogy jól érezzük magunkat. — Nekem egy lány adott ide randevút. A lánnyal azóta szakítottam, de a klubbal nem. — Senki sem kérdezte, „miért jöttél ide”, hiszen ide mindenki ugyanazért jön; hogy közösségben legyen. — Az igaz, hogy én mesz- sze lakom, de hol van még egy ilyen hely a városban? Folytathatnánk a vélemények idézését, mégsem valószínű, hogy olvasóink többsége kitalálná, melyik „intézmény”-ről vallanak a fenti mondatok. Pedig több mint fél esztendeje, hogy 1980. március 19»-én —minden ünnepélyes külsőség nélkül — megnyílt Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelődési Központ lakóklubja. A klub, az úgynevezett nyitott ház kísérlet jegyében kezdte meg működését, ' az Országos Közművelődési Tanács anyagi, és Népművelési Intézet módszertani támogatásával. Talán kísérleti jellegének tudható be, hogy megnyitásakor elmaradt a szokásos csinnadratta. A klub iránti érdeklődést azonban ez mit sem befolyásolta. IRÁNY A FÖLDSZINT! Az Arany János út 19-es számú lakóház külsőleg semmiben sem különbözik a környék modern, tízemeletes épületeitől. Impozáns mérete, előnyös fekvése ellenére lakói éppúgy a „komfortos magányra” kárhoztattak, mint más nagyvárosok gombamód szaporodó lakótelepeinek állampolgárai. A szociográfiákból kölcsönzött jelzők meglehet túloznak, de aligha járnak messze az igazságtól. Egy- egy tízemeletes lakóházban — átlag — 80 család él, kapcsolatot a szülőkkel és a gyermekközösséggel. Legnehezebb a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű fiataloknál: alig-alig van lehetőség arra, hogy a szülőkkel megbeszéljék, mi lenne a helyes napirend, életmód, hiszen legtöbbször éppen az ő életvitelükben van a probléma. Az iskolában akad büfé (aki otthon nem tud reggelizni, itt pótolhatja, fogy az iskolatej és a péksütemény), iskolaorvosuk ugyan nincs, de szűrővizsgálatot tart a körzeti orvos és a fogász is. számos lehetőség nyílik mozgásra, kirándulásra, egészségügyi ismeretek szerzésére. Ismeretek? Természetesen, ez kevés — például a dohányzás elleni „harcban”. Amikor kicsöngetnek, bővülő körben folytatódik a beszélgetés: Némedy Zoltánné vöröskeresztes tanárelnök, biológia szakos, Bana Miklós- né napközis pedagógus és három nyolcadikos diák: Szomszéd Csilla, Kazinczi Róbert Pintér Ágnes is elmondja véleményét- Legkényesebb téma a dohányzás. — Szünetekben rendszeresen benézünk a vécékbe — dől a füst. Nem csak a „nagyok, de már ötödik-hatodikosok is füstölnek. Ügy látjuk néha, hogy szinte tehetetlenek vagyunk- Hiába ellenőrizzük szúrópróba-szerű- en a táskákat, zsebeket — de ügyesen pótolni tudják az elkobzott cigarettát, és a felszólítás, a büntetés alig hat valamit. Sokan a reggelire kapott pénzt erre költik — két-három épület lélekszámú már egy nagyobbacska község lakosságának felel meg, azzal a különbséggel, hogy a lakótelepiek olykor, még a közvetlen szomszédjaikat sem ismerik. Nos, e röpke környezet- tanulmány bízvást elegendő ahhoz, hogy kellő jelentőséget tulajdonítsunk annak a szerény feliratnak, amely az Arany János út 19-es számú lakóház földszinti helyiségének ajtaján díszeleg, s amely tudatja, hogy a lakóklub — kedd kivételével — naponta nyitva 15-től 22 óráig. Egy nyitott ajtó — nyolcvan kulcsra zárt otthonnal szemben! És még örülnünk is kell e szokatlanul kedvező aránynak. De vajon kik térnek be a nyitott ajtón? — A fiatalok. — mondja kissé lehangoltan a klub vezetője, Bodnár Mihály. — Ezen belül széles a skála, 5-től 25 évesig. A középkorosztályt és az idősebbeket nem sikerült a klubba szoktatni. Pedig talán nekik lenne leginkább szükségük visszatalálni a közösségi élethez. Négy év forma kisfiú játszik a földön. Nyakigláb kamasz segédkezik neki a miniatűr lakóház paneljei összeillesztésében. Anyuka kukkant be az ajtón — megvan-e a gyerek. — Nem megyek aludni! Még csak a földszint van kész! SZABAD A GAZDA A két helyiség közül csak az egyikben lehet dohányozni, — és csak 13 éven felülieknek. A rendcsinálásra sem kell noszogatni, egy mást figyelmeztetik a törzsvendégek. A nemdohányzóban — nevezzük így —kényelmes fotelek, praktikus íróasztalok sorakoznak a fal mellett. A polcokon játékok, könyvek, folyóiratok, a falon ízléses filmplakátok vézna, kis gyerekek is füstölnek evés helyett. — Az úttörőparlamenten volt olyan, aki dohányzóhelyet kért, ami igazán túlzás.... — Az iskolai egészségőrök nem sokat tudnak tenni — talán, ha hatékonyabb lenne a felvilágosítás, ha megértenék, hogy a nikotin a fejlődő szervezetre különösen kát“ fcékony. Filmek kellenének erről, őszinte beszélgetések. — Hogy ne legyen „ösztönző” a dohányzó tanárok példája, mi csak a tanári szobában gyújtunk rá, de ez sem sokat jelent. Sokat gondolkodunk ezen az egészen, keressük, kutatjuk, mit tehetnénk. — Nekem nincs napirendem — mondja Pintér Ági. Aztán kiderül a tévedése: ő percről -percre beosztott napokra gondolt, nem a hétköznapi ritmusra, ami'szerint él. Hogy a nagyobbik öccsével rendszeresen megbeszélik, mikor ki takarít, hogyan látják el a fekvőbeteg nagymamát, hogy a tévé esti adásait nézi, vagy sem (a gyerek szerint sokaknál ez okozza a fáradtságot, még az éjszakai műsor nézését is engedik többüknek). Többet kellene sportolni, mozogni — vallják mindhárman- Hogy felnőttként milyen életmódot képzelnek el? Bár egyikük élet- körülményei, családja sem mondható rendezetlennek, úgy vélik, kicsit másképe kellene a szabad idővel gazdálkodni, mint a szülők — több alkalmat hagyni a közös programra. Nem dolgozni vasárnap is. Vajon nekik sikerül? G. Kiss Magdolna Van, aki itt készíti ház! ] leiadatát, mások sakkoznak vagy épp rejtvényt fejtenek. Itt van a magnóval, rádióval, lemezjátszóval felszerelt „stúdió” is, gazdag fonotékával. Lehetőség van az átjátszásra, de ez az egyetlen sarok, ahol az eszközöket csak értő kezek használhatják. Egyébként „szabad a gazda”, kinek mihez van kedve, azzal foglalatoskodik. A lakóklubban nincs kötött program. — Eszerint csak a felügyeletben merül ki a népművelő munkája? — kérdezem a klub másik vezetőjét, Palicz Zsuzsát. — Természetesen nem. A1 klub kötetlen cselekvési lehetőséget biztosít mindenki számára, direkt módszerekkel senkit sem nevelünk.' Ugyanakkor nemcsak a klub tagjainak legkülönbözőbb kéréseit, igényeit igyekszünk kielégíteni, / segíteni, hanem közvetett módon magunk is orientáljuk tevékenységüket. Felhívjuk figyelmüket egy-egy új könyvre, filmre, bekapcsolódunk beszélgetéseikbe, egyszóval a helyes értékítélet kialakítására törekszünk. — A hagyományos köz- művelődési formák — előadások, kötött programok; rendezvények, meghatározott tematikájú beszélgetések, stb. — sokakat passzivitásra késztetnek, s így el is zárkóznak ezektől a lehetőségektől. — veszi át a szót Bodnár Mihály. — A lakóklubban viszont a közösség pillanatnyi hangulata határozza meg, hogy mi legyen a „program”. Előfordult már, hogy valaki néhány barátjának kezdett mesélni görögországi útjáról, és néhány perc múlva már mindenki őt hallgatta. Történetesen ez az illető egy házbeli volt, és illusztrációként lehozta útja során készített diáit is. Sőt, nemcsak lehozta, hanem itt is hagyta, mondván, hogy neki úgy sincs vetítője. A gyerekek rendszeresen kérik; hogy vetítsünk nekik mozgófilmeket. Itt arra is van lehetőség. Vagy épp egy- egy zeneművet hallgatunk meg — valaki kérésére — közösen. Nyolc óra. Sokan a belső helyiségbe vonulnak tévét nézni. Nem mintha odahaza nem lenne készülékük, — csakhát közösen dicsérni vagy épp szidni a műsort, az egészen más. Néhá- nyan a nemdohányzóban maradnak, elmélyült beszélgetést folytatva az aznapi focimeccsről. Igazat kell adnom Bodnár ' Mihálynak; itt újra megtanulhatnak az emberek ismerkedni, beszélgetni. A lakóklubnak átlagosan 25—30 „vendége” van. Az összesen 60 négyzetméternyi — külön mosdóhelyiséggel ellátott — klubban jószerével nem is férnének el sokkal többen. A klubot azonban nemcsak a háziak látogatják.' Sőt, állítólag a környéken vannak, akik nem is tudnak létezéséről. Igaz, is, a klub eredetileg raktárhelyiség volt. És ilyen földszinti helyisége minden nagyobb lakóháznak van. Pintér Károly * 9 i