Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-24 / 250. szám
Ahogyan egy alapító tag látja Közösség a muzsika jegyében Filmjegyzet Mondd, hogy mindent megteszel értem Régi dallamokkal a múzeumban, a várban A közelmúltban sokak örö- — Hogyan indult a kórus? meny, amikor látjuk: ámulva mére Szocialista kultúráért — A művelődési központ- hallgat bennünket a falusi kitüntetést vehetett át a sál- nak korábban már volt egy közönség... gótarjáni József Attila Műve- rövid életű kórusa — fél év Ennek van ám alapja is: a lődési Központ kamarakóru- után, a vezető távozása miatt népdalkórusokkal tartott jó sa. felbomlott. Aztán lett új ve- kapcsolat — egy-egy ilyen Sokak örömére? Bizony, zető Guthy Éva személyében meghívás nyomán a testvértíz év nem kis idő, egyre töb- — jöttek a felbomlott kórus kórus és a vendégek kedvében vannak barátaik, isme- tagjai közül, jöttek középis- ért összegyűlt közönség mát rősök — közönségük. A me- kolások, felnőttek, acélgyári kissé „fel volt készítve” a gyében egyedül ez a közösség kórustagok. Van olyan kórus- műsorra. így volt ez a nézsai- folytat következetes munkát a tagunk, aki a Madách kö- ak jubileumi hangversenyén kamaraéneklés szépségének, zépiskolában végzett, közben — az éneklő csoportok váltó- rangjának, korokon átívelő óvónő lett — most újra je- zatos skáláját hallhatták. A hagyományainak elfogadta- lentkezett. Nem üres szöveg: szocialista kultúráért kapott tásáért, terjesztéséért — ezért bárki jöhetett közénk, csak a kitüntetésben egyértelműen nem túlzás a sokak örömére hangja számított, a beillesz- benne van annak az együtt- kifejezés. Persze, mindenkép- kedésben mindig igyekeztünk működési, segítési készségnek pen bensőséges műfaj ez. Nem- segíteni. A zene tart össze az elismerése is, amivel a csak arra képes, hogy foko- minket, és az: tudjuk, mit falusi népdalkörök felé for- zatosan közönséget teremtsen, akarunk, mit fogunk csinálni, dúlnak, és amit a zenei is- de közösséget is alakít. Sok esetben persze, adott fé- meretterjesztésért tesznek _ Éppen múltkor számol- lig-meddig a megtanulandó Végül az előttük álló felat uk össze, hogy a kezdő 15 műsor, de ha választani isle- datokról faggatom Kégli Ka- emberből nyolc most is ve- hét, azt közösen csináljuk, talint, aki „civilben” 18 éve lünk van — mondja az egyik megbeszéljük. az egészségügyi szakkösépisalapító tag, Kégli Katalin, be- Két ifjúsági hangverseny kola és szakiskola oktatójaszélgetésünk elején között egy másik alapító tag- Kiderül, a tervezett prograHogy a férfiak vagy a nők 8»1* Farkas Erzsébet zeneta- mok zöme már hagyományos: „hűségesebbek”, azt bonyolult U talá koznom, egy karácsonyi koncert Sa lenne eldönteni, hiszen túl- A * ««t®« ^^kezete- gótarjánban, készülés és felsúlyban a nők szerepeltek és sebb állomásairól egyöntetű- lépes a minősítőn (az amatőr szerepelnek a kamarakórus- en »z hangver- kórusok által .elérhető leg ban, a törzstagok aránya pe- komoly erőpróbák a magasabb iíiV<C, szoinolu, soproni kamarakó- aranykoezorusat már meg- Talán eev'orma a raeaszko- rus-találkozók, bemutatók, no kapták), zenés tárlatvezetésen díjmértéke volt akf l£ * a minősítések jelentették közreműködés a budapesti morzsolódott iárt usvan oár legtöbbet. És nem utoljára: történeti múzeumban, rádióhéS&fanik de r ra tu - Mindig nagy örömmel felvétel, a soproni kamarakó- vánflrd a 8’közösségei iáró me8yünk falura, vidéki fel- rus-fesztivál. És megyén bekötelezettséseket "mások 3 új lépésekre. Nem igaz az, hogy lül még? Ez is régi dolog: erőként^ lőttek mertsokat a s7éP éneklés - még ha ré- néhány tárlatmegnyitó műso- haHottak ismerőseiktől a kó- gi korok muzsikáját, a nehe- ron kívül aiig-alig van fel rusról és ^no ez nem mel- *»>bnek mondott dallamokat lépési lehetőség. Pedig szívelékes' — énekelni is na- mutat3a is be — ne találna sen terjesztenék még széle svon szerettek Kéali Katalin- utat a?- emberekhez. A na- sebb körben az éneklés, a tói legtöbbet arrólSa kohéziós gyobb sikerekkel, eredmé- kórusmuzsika szeretet«!,.. az erőről tudok meg, ami jó baráti társaságot alakított ki az éneket, muzsikát szerető kórustagokból. — Hogy miért van egyre kevesebb az ilyen közösségekből? Nagyon sok múlik a vezető személyiségén, hogy olyan típusú ember-e, aki másokat is magával tud vinni. Guthy Éva ilyen — tud bátorítani, de kritikus is;nem zárkózik a kották mögé, érdeklik az emberek örömei, problémái, együtt tud lenni a közösséggel. És a többiek: van, aki már más megyében dolgozik, de vállalva az utazgatást, a próbák nagy részére és a fellépésekre visszajön, velünk tart. így van ez a zenei, pedagógusi pályán tanulókkal is, (mert nagy örömünkre ilyenek is vannak köztünk) — vizsgaszünetekben itt vannak, a közös baráti programokra eljönnek. A közeli községekből sem jelent problémát bejárni — az autó- tulajdonosok hazafuvarozzák a többieket. Hogy milyenek a kórusmunkán kívüli közös összejövetelek? Voltak már esküvők — egy házaspár is van a kórusban, a fiatalasz- szony a karácsonyi hagyományos hangversenyen még velünk együtt énekelt, februárban szült... Nem feledkezünk meg a névnapokról, időnként egy-egy bográcsozásra összefutunk valakinél, p "tón kívül is többen ba ráti kapcsolatot tartanak fent. nyekkel vetélkedik az az élG. Kiss Magdolna Nyilvánvaló tény, hogy a legnépszerűbb filmműfaj a vígjáték, mégsincs belőle elég soha. Persze, ez azért is van így, mert az utóbbi években kevés filmvígjáték készül a világban. Egyedül az olaszok tartják magukat, s a másik jellegzetes műfajuk — a politikai krimi — — mellett sorozatban gyártják pergő komédiáikat. Legutóbb a Mondd, hogy mindent megteszel értem című filmet láthattuk. A rendező, Pas- quale Festa Campanile a maga módján mindent megtett értünk. Történetében van gyilkosság és szerelem, megcsalt szerető és A főszereplő Salmarani, jó- nevű velencei orvos, akinek a felesége legtöbbször fáradtan húzza magára a takarót a hitvesi ágyban. Hihetetlenül kövér, szuszogó fia pedig a törékeny atya tökéletes ellentéte. A férj rendszeresen randevúzik a szeretőjével, a fiú felvételeket készít apja nőgyógyászati rendelőjének kulcslyukán keresztül, azaz „szabályosan” élnek, míg egyszercsak megérkezik Amerikából a... No, nem a pénzes nagybácsi, csak majdnem: a nagypapa — pénz nélkül. Persze; senki sem hiszi, hogy nincsenek dollárok, s a kitartó keresők elnyerik méltó jutalmukat. A film igazán szórakoztató. Kikapcsolódásra való vígjáték. A szereplők közül ki kell emelnünk Johnny Do- rellit Francesco Salmarani doktor szerepében. Jól érzett rá a szerep kettősségére, vagyis azon túl, hogy egy állandó időhiányban szenvedő, futkosó, kihasznált embert formál meg, nem feledkezik leselkedő kamasz, rablás és tokig a szerepek is hitelesek, b^hóctodásról^Lm. Láismeretlen tettes. De nem is Mihelyt azonban kilépnek az ében az 6 szemével kí_ kell bemutatni Campamlet, olasz család jellegzetes per- sérjük végig az eseményeket, hiszen a Hűtlenség olasz patvaraból «egy pénzutá- g ^mikorVfilm végén belemodra, A zsoldoskatona, a ni hajsza részeselve válnak, - h Szüzet a hercegnek című hitelességük megszűnik Va- is ^ jól rwszabbui is filmek rendezőjét isménk loszműtlen meseszerű hely- végezhet£ volna velünk már nálunk is. Legújabb mű- zetelcbe kerülnek, mintha ve méltán illik a sorba. belépnének a szokványkri: menan iuik a soroa. ijeiepucncK. a Mimtaujiui- magát Egy bűnügyi sztori középé- mibe, amit esténként elalvás be csöppenünk, s a szerep- előtt olvasnak. együtt mosolyogja meg önko — lökkel együtt mi is csak nagy sokára tudjuk meg, miről is van szó. Több komikus epizód és néhány váratlan fordulat után derül ki, hogy ki irányítja az eseményeket. Persze, ne keressünk Agatha Christie-i és Conan Doyle-i mélységeket, sem hidegfejű „intellektuális” bűnözőket, óramű pontossággal kitervelt és kinyomoz- hatatlannak látszó rablásokat. Ellenkezőleg! A hatalmas kastély itt üres díszlet, a betörők pedig felbotlanak saját lábukban. Ezért aztán a leleplezés is a véletlen műve, a megoldás meg épp olyan blőd és nevetséges, mint az egész sztori. A bűnügyi film és a vígjáték eme ötvözetére teljesen ráillik a krimiparódia meghatározás. S az ilyesmit talán még nehezebb jól megcsinálni. Ügy kel! tenni ugyanis, mintha a rendező, vagy inkább a történet szereplői halálkomo- lyan vennének mindent, a néző szemében pedig egyértelműen nevetségesek legyenek. Ezért lettek ilyen buták, naivak a hősök. A környezet és az időpont akár pontosan meg is határozható, bizonyos ................................................................................................................................... í &fe1:'.''*.-*;» Mi:-A cseh Stradivari Évszázadok óta a világ sok- éves korában itt készítette éí sok hegedűkészítőjének az a első hegedűjét. Ö akkoriban vágya, hogy egészen kiválót a prágai konzervatóriumban alkosson, olyan hegedűt „épít- a hegedűtanszakon tanult, és sen”, amilyet senki más. Az el kellett döntenie: a hegedűálom azonban ritkán válik játékot, vagy a hegedűépítést valóra, keveseknek sikerül. választja-e élethivatásának? E kevesek közé tartozik a Az utóbbi mellett döntött. Máj méltán „cseh Stradivari”-nak hatvanévesen sem bánja j nevezett prágai mester, Pfe- Egyébként a hegedűjátékhoz mysl Spidlen. sem lett hűtlen: szabad ideA hangszerek szenvedélyes jében egy kamarakvartett szeretet*, . a hegedűkészítés tagjaként játszik, művészete régi családi hagyó- Kis műhelyében olyan vi- mány a Spidlen családban. A lágnagyságok keresték fel és nagyapa a cári konzervatóri- kérték tanácsát, mint Yehudi um hegedűkészítője volt, az Menuhin, David Ojsztrah. apa olyan művészeknek ké- Gyakori, szívesen látott ven- szített mesterhegedűt, mint dégei a Szmetana kvartett Jan Kubelik, Vasa Prihoda és tagjai, hazai és külföldi he- mások. Jungmann utcai kis gedűsök, mélyhegedűsök, műhelyét szívesen keresték Spidlen mester évente 5—5 fel a világ nagy művészei. hegedűt készít. Ma az or- Ez a műhely —, amelynek szágban mintegy száz mestertitkait a kis Pfemysl már műve található. Josef Suk, hatéves kora óta fürkészte — Ivan Straus, Nora Grumliko- ma a család harmadik gene- vá, Ceftek Pavlik és mások rációja működésének a szín- büszkén vallják magukat tere. A „cseh Stradivari” 18 Spidlen-hegedű tulajdonosának. A muzsikusok mellett a he-! gedűkészítők osztatlan elismerése is Pfemysl Spidlené.’ Mesterhegedűit sok nemzetközi versenyen értékelték magasra. Tanúskodik erről például a poznani és a liége-í aranyérem. Ott találjuk őt számos ilyen verseny zsűrijében, legyen szó a Szovjetunió^ ról, a cremonai, vagy a New York-i rendezvényekről. Kiváló képességeit hazája ugyancsak nagyra becsüli; amit több állami kitüntetés bizonyít. Ez évben nyerte el az „Érdemes művész” címet.- FANTASZTIKUS REGE 33. — Bocsásson meg, professzor úr... én kezdek álmos lenni. .. és azt hittem, hogy a delfinekről lesz szó... igazán azt hittem. — Jönnek a delfinek, Mária, mindjárt jönnek. Csak nagyon nehéz, nagyon nehéz kimondani, a csupasz, meztelen végeredményt. Ugyanolyan nehéz, mint megmondani valakinek, hogy meghalt valakije, akit nagyon szeretett. Nehéz, nagyon nehéz. Szóval... a delfinek. Nézzék meg a delfineket! Hasonlítanak ránk valamiben? Nem. Nincs kezük és nincs lábuk. És mégis, szeretnek minket, és mi is szeretjük őket Miért? — Igaz. Miért? — Mert a delfinek kollektív emlékezete őriz valami emberrel kapcsolatos elemet, és mert az ember kollektív emlékezete őriz valami delfinnel kapcsolatos elemet. Arról van szó, hogy ismerjük egymást, úgy, mintha testvérek lennénk. Persze, az emberiség kollektív tudata sohasem akadályozta meg az egyes embert abban, hogy ne öldösse a delfineket... ahogy az ember öldöste az embereket is, ha ez volt az érdeke. .. ettől még őrizhette a kollektív tudat a testvériség eszméjét... — Professzor úr, azt akarja mondani, hogy a delfin és az ember testvérek? — Máris újra éber, újra figyel. Szinte testi izgalom vesz rajta erőt, ha a delfinekről beszél, vagy ha delfinekről beszél valaki. — Nem. Én ilyent nem akarok mondani. Inkább egy hipotézist szeretnék kifejteni. — Várjuk, professzor úr. Kíváncsian várjuk. — Ezt József mondja. — Az a rögeszmém, finomabban: a hipotézisem, hogy a delfinek egy földön kívül civilizáció leszármazottai. Olyan civilizáció leszármazottai, mint amilyen mondjuk 100—200 év múlva a földi civilizációnk lesz. — Nem értem. — Én se — mondja Mária. — Tudom. Megpróbálom elmagyarázni. — Foxman újra szünetet tart, most is a delfineket nézi. — El is tudják képzelni a földet abban az állapotban, amilyenné 200 év múlva tesszük? Már most is nehéz élni rajta. Olyan, mint egy szemétdomb. De egyelőre inkább csak a csúnyaságát szidjuk, s nem vesszük eszünkbe, hogy mekkora veszélyben vagyunk. Gondolják meg: lassan a fejlettebb, vagy inkább így mondanám: a túlfejlett országokban elfogy a humusz, a termőtalaj. Ami van, az kell a kultúrnövényeknek: és fogy, csak fogy az erdő. De ha az erdő elfogy, akkor elfogy az élet a földön. Nos, elképzelhető, hogy 100 vagy 200 év múlva — nem a számokról, hanem a jövőről van szó — az ember, a gondolkodó ember rájön, hogy ez így tovább nem mehet, a földi civilizáció tovább nem tartható fenn, hogy a földön az élet nem folytatható. Mit lehet ilyenkor tenni? — Kell keresni egy másik bolygót. — Igen. Pontosan. Csakhogy: ha az ember elmegy egy másik bolygóra, és viszi magával a technikáját, a gépeit a civilizációját, akkor előbb vagy utóbb, de inkább utóbb, ugyanoda jut, ahová a földön: elfogy körülötte a víz, a levegő, a humusz. És akkor föladja. És akkor vége. De az ember nem ilyen. Az embernek nem lehet vége, mert az ember az maga a végtelen csoda. Azt fogja tenni — én legalábbis bízom ebben —;, azt fogja tenni, hogy az új bolygón nem ismétli meg a civilizációját, hanem egész egyszerűen bevonul a vízbe. (Folytatjuk.) Kicsi a bors, de erős A Lett Tudományos Akadémia elektronikai és számítástechnikai intézetének tudósai a rigai villamosgépgyártó vállalat szakemberei mikroszámítógépet hoztak létre — közli a „Rigasz balszsz” című lap. Rendeltetése a gyorsjáratú villanyvonatok elektromos motorjainak vezérlése. A gép lelke egy morzsányi szilíciumkristály, az égési pedig elfér egy 400 négyzetcentiméter felületű lemezen. Az újdonság a nagyméretű relék helyébe lép majd, és a villanymotorok megadott üzemállapotának fenntartását fogja vezérelni.
