Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-24 / 250. szám
Svéd exportra Nútgyalulást végez Szentkúti Ferencné, az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepe Zrínyi Szocialista Brigádjának egyik tagja. A svéd exportra kerülő asztalok terven felüli elkészítéséért a vállalati vezetés a brigádot kiemelkedően magas pénzjutalomban részesítette. Kísérlet Balassagyarmaton Gyorsabban, korszerűbben — az állampolgárok érdekében A Balassagyarmati városi Tanács legutóbb 1971-ben készített szervezeti és működési szabályzatot. Az azóta eltelt időben többször módosították, s végül a szeptemberi tanácsülésen új „alkotmányt” terjesztett, elő az ügyrendi bizottság. Szükség volt erre azért is, mert Balassagyarmat egyike annak a hét városnak, amelyet országos kísérlet alanyául jelöltek ki. E __ kísérlet célja nagyon is időszerű: a tanácsi munka korszerűsítése. A korszerűsítés számtalan változást hozott a városi tanács tevékenységében. Megváltozott a szervezeti fölépítés, munkaköröket vonták ösz- sze, új feladatok ellátására kellett fölkészíteni régi szakembereket. Erről a kísérletről beszélgetünk dr. Vass Miklós tanácselnökkel, Horváth József és Madarász László elnökhelyettesekkel. Dr. Vass Miklós: — A tanácsok működésének három évtizede alatt az apparátus fölépítésében jelentős változások nem történtek. Pedig régóta érezzük szükségességét, hiszen megnőttek a feladatok nemcsak nagyságrendben, hanem minőségben is. Ezeknek a régi szervezeti keretek között csak igen nehezen tudtunk eleget tenni. Ezért formai és tartalmi átalakítást hajtottunk végre. , — Mi ennek a lényege? Dr. Vass Miklós: — Szeretném előre leszögezni, hogy a kísérlet, a változtatás nem önmagáért van, hanem az állampolgárokért. Az ő élet- és munkakörülményeiket akarjuk szebbé, jobbá tenni. Ezt szem előtt tartva, az eddigi kilenc osztály helyett négy szakigazgatási szervet hívtunk életre. Ez csupán formai különbségnek látszik, de egyben tartalmi is. E szakigazgatási szervek irányítása alá közvetlenül tartoznak azok az alosztályok, amelyeknek munkája szorosan összefügg. Horváth József: — Vegyünk egy példát. A városgazdálkodási szakigazgatási szerv tömöríti az eddig teljesen önálló pénzügyi, a terv- és a műszaki osztályt. Az ágazati elvek sértetlenül hagyása mellett tehát egy irányítás alá kerültek. Könnyen belátható, hogy a beruházásokhoz tervek kellenek, a megvalósításhoz kivitelezőt kell keresni, a munkát ellenőrizni, irányítani szükséges és persze mindehhez a tanács költségvetéséből pénzt biztosítani. Most mindez koncentráltan, a lehetőségekhez képest mindent figyelembe véve egyhelyütt zajlik. Madarász László: — Eddig, ha mondjuk tantermet építettünk, akkor az a művelődés- ügyi osztály hatáskörébe tartozott A munkatársaknak elvileg érteniük kellett volna mindahhoz, amit Horváth elvtárs az imént fölsorolt. A tanácsokon nem polihisztorok dolgoznak. Mégis azt követelték tőlük. Mindezeket a terheket átvállalta és szakembereivel meg is oldja a városgazdálkodási szakigazgatási szerv, amely minden beruházás, felújítás gazdája és felelőse lett Ez példánkban nem azt jelenti. hogy a művelődési szakember nem segít tanácsaival az említett tanterem építésénél. Ugyanígy történik ez más ágazatoknál is! — Tehát szoros együttműködést kíván a szakigazgatási szervektől a mindennapi munka. Dr. Vass Miklós: — Pontosan. A koncentráció az erők összevonását jelenti a mi esetünkben is, ez pedig a szervek közötti még szorosabb együttműködést követeli meg. Nem beszélve arról, hogy a szakigazgatási szervek vezetői tagjai a végrehajtó bizottságnak, így a döntések részesei, de végrehajtói is egy személyben. Tehát a határozatok sokkal gyorsabban testet öltenek a gyakorlatban, mint eddig. Madarász László: — A feladatok újrafelosztása, átcsoportosítása az alosztályoknak sokkal több időt „engedélyez” a szakmai ügyintézésre. Így valósul meg a legfontosabb tartalmi változás: még közelebb az ügyfelekhez a gyors, pontos és megfelelő intézkedések végrehajtásával. Horváth József: — Eddig csak a város dolgaiban gondolkodtunk, pedig Balassagyarmat sem csak a saját lábán áll! Hatást gyakorolunk a környező községekre és azok viszonthatását megérezzük. Közös gondjainkon csak az együttgondolkodás segíthet Ennek egyik útja az integráció volt. Már régebben átvettük a járási hivataltól a sport- és az egészségügy, valamint a munkajog intézését. Másutt a város körüli településeket város környéki községgé nyilvánították és ők már együtt döntenek a nagyobb közösséget érintő kérdésekben. Nekünk ezen a téren még számtalan tennivalónk van. — Egy ilyen mélyreható változás óhatatlanul fölvetett személyi kérdéseket is. Dr. Vass Miklós: — Az előkészítő munka során személyes beszélgetéseken igyekeztünk mindent tisztázni. Az apparátus — ez meggyőződésem — alkalmas a megnövekedett követelmények teljesítésére. Volt, aki egzisztenciális problémákat vetett föl, volt aki elbizonytalanodott, de úgy tűnik, mindenki megtalálta a helyét az új fölállásban is. Horváth József: — Mi, vezetők, állandóan figyeljük munkatársainkat, igyekszünk reagálni mindenre. A fizetések nem változtak. Ez sokakat megnyugtatott. Az idő során persze még változhat sok minden, hiszen csak a gyakorlatban derül ki, hogy minden alosztály a helyére került-e, hogy melyik munkakörben van sok üresjárat és így tovább. Ebben munkatársaink kritikájára, ötleteire, javaslataira alapozunk. Dr. Vass Miklós: — Épp ezért nem ellendrukkerekre, hanem jószándékú segítségre számítunk. Az államigazgatási szervezési intézet és a megyei tanács sokat tesz a kísérlet sikere érdekében. Nyíl» tak, kitárulkozók vagyunk. Bárkit szívesen látunk, akinek van mondanivalója a korszerűsítéssel kapcsolatosan. Hortobágyi Zoltán Beruházási Uft y a beruházások miért voltak minr»Ogy den gazdasági periódus érzékeny pontjai — arra szinte tervidőszakonként más és más a magyarázat. Hol azért, mert a hirtelen beruházási láz miatt a vállalati túlköltekezés importhatásai igen nagy terhet róttak a költségvetésre; hol a stagnálás zátonyain vesztegeltek a legértékesebb fejlesztések. Okozva ezzel — az elmaradó haszon miatt — veszteséget és gondokat Az idei esztendő mindenképpen rendhagyó, hiszen olyan jelenségeknek lehetünk tanúi, amelyek differenciált irányú folyamatokkal ugyan, de összességükben mégis kedvező változást hoztak. Erre utalt nemrég Ábrahám Kálmán, építési és városfejlesztési miniszter parlamenti tájékoztatójában. Hangsúlyozta, hogy az építőipari kereslet és az igények kiegyenlítődésének vagyunk tanúi. Ami témánk szempontjából azt jelenti, hogy a beruházások idomulnak anyagi lehetőségeinkhez. Érdemes a folyamatot részleteiben is megvizsgálni. A népgazdaság idei fejlődésének eddig eltelt hónapjaiban, mind az állami, mind a vállalati beruházások csökkenést mutatnak — átlagosan mintegy 10 százalékkal — az elmúlt évhez képest. Az állami beruházások kevéssé, a vállalati beruházások határozottan mérséklődtek. Általános hatásukra enyhült az importteher, valamint a munkaerő-, s anyagellátási feszültség. A mérséklődés azonban — szerencsére — nem minden részletre hatott lineárisan. A kívánt és a szükséges fékeződés hátterében az áll, hogy sokkal kevesebb új beruházás indult, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában, ugyanakkor felgyorsult a folyamatban levő beruházások építése-szerelé- se. Igaz, az összképben találhatók ellentmondó jegyek is — ám a kedvező változás értékét ez sem rontja le. Az állami beruházások közül (az idei befejezésre tervezett kilenc közül) a Dunai Vasmű konverteres acélművének, a Lenin Kohászati Művek acélművének és a Székes- fehérvári Könnyűfémmű építése-fejlesztése kitűnően halad. A célcsoportos beruházások közül túlteljesítésre lehet számítani a központi lakásépítési programban — ennek örömkeltő részleteit szintén ismertette a már említett parlamenti tájékoztató. Némi lemaradás tapasztalható a Magyar Gördülőcsapágy Művek, illetve a paksi atomerőmű szerelésében. Érdekesebb a vállalati színtér: e kör beruházásai mintegy 16—17 százalékkal kevesebbet költöttek az idén az első fél évben, mint 1979 hasonló időszakában. Bár csökkent a hitelek iránti érdeklődés a korábbi évekhez képest — az exportfejlesztő célokra azért még élénk a kereslet. Bizonyságul e forma életrevalóságának, hasznosságának. A rövid helyzetkép-ismertetés után néhány egyéb fontos tanulságról. Egyre inkább változások igazolódik, hogy a beruházások időszakos korlátozása — mégha szükségintézkedés is ez — nem állítható szembe általános fejlődés iránti igényeinkkel. Ugyanis a beruházásokat nem szabad kizárólag mennyiségi adatokként kezelni — az a lényeges, hogy a mindenkori befektetések miként térülnek rneg, hasznot hajtanak-e vagy sem, hosszú és rövid távon. Ezért át kell értékelni a korábbi elképzeléseket — az egyszer „befagyasztott” fejlesztési elképzelést nem biztos, hogy egykét esztendő múlva érdemes lesz „kiolvasztani”, változatlan formában megvalósítani. Számos korábbi törekvés, elképzelés' ugyanis ma már nem felel meg a hatékonysági követelményeknek. Űj — a szó igaz értelmében korszerű — megoldásokkal szükséges felváltani a régieket. Ezért okos dolog az, amit manapság számos vállalat folytat: a gépi technológia rekonstrukcióval kiegészítő fejlesztésekkel ered a fejlődés nyomába. Az idei szigorúbb szabályozói „évjárat” hatása az is, hogy a vállalatok többsége nem megy bele olyan tervbe, amelyek meghaladják erejüket. Vagyis egyre ritkább a korábbi gyakorlat, amikor úgy indultak beruházások, hogy eleve tudni lehetett: az államtól kell kölcsönt kisírni a teljesítéshez. Joggal bízva abban: fedél nélkül nem hagyja vállalatait az állam, ha már egyszer elkezdődött a munka... A jó néhány kedvező tapasztalat mellett kevéssé érthető az, hogy — s erre Hetényi István pénzügyminiszter is utalt az ország- gyűlés őszi ülésszakán — a vállalatok nem használják ki a rendelkezésre álló hiteleket — például a konvertibilis árualapokat fejlesztő akciók keretében. Mintha csökkent volna a vállalkozókedv, a kockáztatni kész, érdemes célt maga elé tűző beruházás. Ez viszont nem jó. l'l: tervidőszak előtt állunk — társadalmi ^' viták zajlanak a jövőről, a legjobb, legígéretesebb megoldásokról. A vállalatok szintén most készítik hatodik ötéves terveiket, legalábbis megfogalmazzák 1981-es tennivalóikat. Ezekben a jövőt formáld gondolatokban a beruházások természetesen főszerepet kapnak — hiszen a fejlesztések a holnap nélkülözhetetlen támaszkodópontjai. Ügy tűnik, éppen e közhelyszerű megállapításról, valójában gazdasági evidenciáról felejtkeznek el kissé néhány vállalatnál. Túlzottan a mai stagnálás, a pillanatnyilag csakugyan szükségszerű mérséklődés bűvköréhez ragadtak. Pedig hiba lenne stratégiát alapítani a mai, átmeneti állapotokra. Amely ugyan szükséges, nem kihagyható — de erőgyűjtési időszak. A módszeres felkészülésé, a minőségi változások megérleléséé, hogy elkövetkezzen az újabb előrelendülés. Törvényszerűen. Erről nem lehet elfelejtkezni a hatodik ötéves terv készítésekor, beruházóknak — a jövőt formálóknak. m. i. Tartós eredmények a tartósífóUzemben A szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet évről évre figyelemreméltó eredményeket ér el búzatermesztésben, de sikereket könyvelhet el a gazdálkodás más ágazataiban is. Járási elsők a tejtermelésben, náluk volt a legkevesebb a borjúelhullás. Tavaly itt volt a járásban a legmagasabb az egyhektárnyi termőterületre jutó eredmény és termelési érték. Mindebben —, a jó vezetés, a szakmai hozzáértés, a megfelelő termelési szerkezet mellett — nagy szerepe van az igen eredményesen működő tartósítóüzemüknek. Itt zömében a saját maguk által termelt zöldségféléket savanyítják, de a kapacitásuk minél jobb kihasználása érdekében nagy mennyiségben vásárolnak is egyes termékeket, feldolgozásra. Nagyné Kovács Rozália több mint egy esztendeje irányítja a melléküzem munkáját. Munkájával ugyancsak elégedettek vezetői, s ez — az eredmények ismeretében — nem is lehet másként. — Mi mindent állítanak elő? — kérdezem a szőke fiatalasszonyt. — Kovászos uborkától kezdve az ecetes paprikán át a cékláig csaknem minden olyan terméket, amely savanyítva fogyhasztható. — Hány üveget indítanak útnak az idén? — Több mint 900 ezret, s 81 vagon terméket jelent. Az üzem mindezek ellenére sem nagynak, sem korszerűnek nem mondható. Szinte a csodával határos, hogyan tudja ezt a nagy meny- nyiséget az itt dolgozó tizenöt asszony előállítani. — Csúcsmunka idején azért kapunk segítséget — mondja az üzem vezetője. — Ilyenkor jönnek a kertészetből, néha negyvenen is. Szükség van a munkáskézre, mert eléggé kézimunka-igényes foglalatosság a tartósítás. Körülnézünk az üzemben, ahol Oravecz Zsuzsanna művezető kalauzol végig. A művezető is szőke és fiatal. Az idén végezte el Budapesten a szakközépiskolát konzerv és hűtőipari szakon. Szeptembertől dolgozik a termelőszövetkezetben. — Elmondaná, miként készítik a sokféle savanyúságot? — A telepre beérkező nyersanyagot először megtisztítjuk, majd fakádakba, vagy alumínium, fémtartályokba rakjuk, ahol ecet, só, víz és tartósítószerek hozzáadásával 6—8 hétig érleljük. Ezután üvegekbe töltjük, amit már csak címkézni és csomagolni kell. Mindez elmondva egyszerűnek hangzik, ám a gyakorlat jóval nehezebbnek tűnik. Az asszonyok egy hatalmas fakádban mossák az üvegeket, amelyekbe azután mások kézzel töltik bele az uborkát. Csak az üvegek lezárását segíti gép. — Már nem kell sokáig így dolgozni — mutat egy hosszú szürke gépre a művezető — hamarosan munkába áll az új gépsor. — S ez mit tud. — Szinte mindent. Üveget öblít, megtölti, a levet is adagolja, lezárja. Magyar gyártmány, 600 ezer forintba került, de nagy szükség van rá, mert már nem tudtuk volna nélküle tovább növelni a termelést. —■ Mennyi lesz a termelése? ] NŰGRAD - 1980, oki — Óránként kilencezer üveget tölt meg, a gyári tájékoztató szerint. Elsősorban a paprikához alkalmas, de uborkához, céklához is lehet használni. Kint a telepen katonás rendben sorakoznak a fakádak, a hatalmas, 300 hektoliteres fémtartályok és a raklapokon tárolt üvegek tízezrei. Mellettük a rakodást segítő emelővillás MTZ traktor és a targonca. — Hova szállítják a termékeket? — Pest, Komárom és természetesen Nógrád megye boltjaiba, üzleteibe. Több vállalattal és TSZKER-rel is üzleti kapcsolatban vagyunk — mondja Nagyné Kovács Rozália. A beszélgetést az irodájában folytatjuk. — Mennyi az idei tervük? — Tizenhatmillió forint. — Meglesz? — Meg kell lennie — a válasz olyan határozott, hogy semmi helye a kételkedésnek. — Eddig még mindig teljesítettük, amit el akartunk érni, s a háromnegyed éves eredmények bizonyítják, ■ idén sem lesz másként. A szurdokpüspöki termelő- szövetkezet termelése, gazdálkodásának eredményes volta, nem kis mértékben a tartósítóüzem munkájától függ. Az új gépsor üzembe állítása minden valószínűség szerint még termelékenyebbé, gazdaságosabbá teszi a munkát. A dolgozók eddig is helytálltak, s ez nyilván ezután sem alakul másként és a melléküzem még biztosabb pillére lesz a gazdaságnak. . • Zilahy Tamás 24., péntek 3
