Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-17 / 244. szám

Fiímjegyzet Norma Rae Martin Ritt amerikai ren­delő pályája kezdetén sziru­pos hollyvoodi filmeket ké­szített Akkoriban senki sem jósolt neki ígéretes jövőt, leg­feljebb kasszasikereket. A hatvanas évek közepén az iparos művésszé érett. Fon­tos társadalmi problémákról szólt alkotásaiban és úgyszól­ván ..zsinórban” bizonyította be hogy kivételes megjelení- tőerőve' képes ábrázolni Amerika konfliktusait. Leg­jobb műve — például A hall­gatag ember és A iónevű senki — hozzánk is eljutot­tak. Martin Ritt előkelő he­lyet foglal el a modern film történetében A beavatottak tudni vélik, hogv a sikeres rendezőnek két nagy szenvedélye van. A/, egyik természetesen a film, a másik — a lóverseny­zés. Ritt ideje háromnegyed részét a vagyonszerzésnek szenteli, aztán forgatni megy a stúdióba. Divatok, szem­pontok. kódexek nem érdek­lik. Arról készít filmet, amit lényegesnek és érdekesnek talál. Így született meg a Norma Rae is (a tavalyi can- nes-i fesztiválon mák. Az USA-ban is. A tes pontossággal rajzolódik Norma Rae ennek az igaz- ki a profit hatalma. A tak- bemutatott Ságnak az érvényességét bi- tikázás, a munkások egymás drámán már megelőzte a hí­re: a tudósítók elragadtatás­sal írtak róla, s jelentős tel­jesítményként ünnepelték.) Az Oscar-díjjal kitüntetett film megszületésének körül­ményeiről Ritt a következő­ket mondta- „Egyik újságban olvastam egy riportot egy ellen való kijátszása, a „nor­marendezések”, az erőszak- Norma Rae remekül állja a sarat. Mikor — a film végén — elbúcsúzunk tőle (ő meg hűséges társától, Reubentől) ilyesfajta üzenetet vihetünk magunkkal a moziból tanul­zonyítja. A cselekmény egyszerű, mellékszálai egyáltalán nin­csenek. Az életből merített mese középpontjában az emancipált nő. Norma Rae áll. A rokonszenves teremtés maga neveli két gyermekét (akkor özvegyült meg, ami- Ságképpen: értelmes tevé- . „ _ , , kor férjét — évekkel koráb- kenységet folytatni akkor is déli munkásnőről, aki mielőtt ban — kocsmai verekedés so- érdemes, ha áldozatokkal jár. bevetette volna magát a rán megölték). Mintha rá is Másokért csatázni — igazi szakszervezeti mozgalomba — illenének a magyar proletár- misszió. A magán- és közér- tudván, hogy sárral fogják költő szavai: bére van, nin- dek egymástól elválasztha- megdobálni — elhatározta, csen öröme. Vagy ha igen, hogy mindent elmond, elma- csupán maroknyi. Egy szak- gyarázza életét két gyerme- szervezeti funkcionárius fel­kének. Felkerestem ezt az bukkanása változtatja meg az f”? „slampossága”, mes- asszonyt. Nagy erő lakozik asszony „státuszát”, gondol- í*-len természetessége, benne. A Norma Rae az ő kodását és cselekvéseit. Reu- rltlKai tortán pfe” ' ben felnyitja a szemét és erőt plántál beléje. Közben Munkásnő, szakszervezeti Norma Rae férjhez is megy. mozgalom, társadalmi elkö- IS vele is megtörténik az, telezettség, politikái ftárt' -- a™ a közéletben aktív sze- s mindez amerikai filmben? vállallő nők örök konf­Hogy kerül a csizma az asz- hktusa: a sok gyári szerep- talra? lés megbontja a családi har tatlan. A film legfőbb erénye: re­szemvedélyessége. Sally Field elsőrangúan ala­kítja Norma Rae szerepét. Talán csak két vonatkozás­ban emelhetünk kritikai vé­tót. A „leíró”-részek helyen­ként hosszadalmasak, s a belső világ ábrázolása — a ___________ „ kapcsolatok íeílődése — ki3­m óniát)“"Martin Ritt “a* tőkés ?é elnagyolt. De ezzel együtt Az a helyzet, hogy a csíz- manipulációkat szikár doku- , ,af utóbbi időszak egvik ma már régen az asztalon mentúmszerűsőggel leplezi {égjelentősebb amerikai film­van. Filmművészet és prog- le. A módszereket mi általá- köszönthetjük a Norma resszivitás: rokon szavak, ban szemináriumi leckékből Kae‘ben' egymáshoz közel álló fogai- Ismerjük: a vásznon érzékle­Hangszó'ó meMett Duna-nap Nem mindennapi vállalko- is beszélve egy ilyen nap va- megnyugtató információkat zásra „adta fejét” a rádió, lóságos hasznáról; egy esetle- kaptunk az ipari és_ egyéb amikor a hetet mindjárt „Du- ges körkapcsolásos rendsze- hasznosítási tervekről, mun- na-nappal” kezdte, bár vala- rű, tehát más országokban is kákról), kevés szó esett ará- hogy az egész napi műsor sugárzott műsornap esetében, nyaiban a szennyezettség kér- nyomán nem egészen tiszté- Sok közös gondunkról foly- déséről, hogy csak egyetlen- zódott, miért éppen ennek a hatott volna így sajátos han- eky példát említsünk. Leg- hétnek az eleje volt alkalmas gulatú (és felelősségű — tehát feljebb azon vagyunk kényte- arra, hogy az egész napot a nem felelőtlen) párbeszéd — a lenek elgondolkodni, hogy a Dunában töltsük. A hallgató- Feketa-erdőtől a Fekete-ten- Duna deltájában, a romániai ban (más műfajok esetében az gerig. Talán majd legközelebb, szakaszon milyen tisztítási el- olvasókban, nézőkben) ilyen- Duna-vízzel kezdtük a na- járásokat kellett közbeiktat- kor mindig feltámad a kisör- pót. Már a hajnali órákban is ni ahhoz, hogy a víz a régtől dög és ilyeneket kérdeztet ve- a nagy nemzetközi folyam me- fogva megszokott (és ott sze­lük: — Ml van ma, Duna zőgazdasági hasznáról beszélt rencsésen megőrzött) tiszta- névnap? Vagy talán a Duna a rádió, és az első bécsi Du- ságban hömpölyögjön. Ha születésnapját ünnepeljük? na-parti jelentkezéskor (bő- nem is kéken, de mindeneset- De ez csak amolyan elhanya- séges részletek a mostoha idő- re iható állapotban! Sok ked- golható csipkelődés, családon járásról, a reggeli, vagy in- vés és sok" érdekes riportot belüli borstörögetés, miegyéb, kább az esti lapszemléről, és hallottunk például a hajózás Tulajdonképpen nagyra érté- valami azért a Dunáról is országonként eltérő arányai­kén hallgatóit a Magyar Rá- (nos. már akkor felrémlett az ról; az adás óráiban húsz ma­dió, amikor biztosra veszi — emberben — nem lenne cél- gyár hajó járta a nagy vizet, előzetes reprezentatív felmé- szerűbb a Duna egyik főváro- ugyanakkor többet kellett vol- rés mellőzésével —, minket sának, Bécsnek széles vízpart- na hallani arról is — mit mindannyiunkat igenis ér- ján állva, egy ottani riportert tesznek a hajózási társaságok dekel a Duna-nap! Akkor is, megszólaltatni? Néhányszor a és mit maguk a hajósok (van-e ha a teljes lakosságot szá- nap folyamán aztán újra elő- közöttük kiemelkedő példa?) mítva meglehetősen kis arány- került ugyanez a kérdés, és annak érdekében, hogy leg- ban élnek közöttünk olyanok, mindig olyan esetben, amikor alább megközelítsük követ­akiket közvetlenül is érint — valahogy „nem érezte” a vi- kezetességben, szigorúságban nem csak a Duna-kérdés (ha zet a parton álló riporter, például a szovjet folyókon, s van ilyen), hanem maga a Du- Alighanem még ez a hiányos- különösen a Volga-anyácskán, ság is teljességgel érthető, hi- vagy a kristálytiszta vizű Baj- szén a Duna az „mégiscsak kálón hajózok kultúrszint- valami más”, különleges jét (?!) Ott ugyanis olyan mér- státuszt érdemel a figyelem, tékű büntetéseket helyeztek a megismerés, majd azt ír- kilátásba a hajózó szemete- tam: a téma „kitanulása” löknek, az olajat folyatóknak, szempontjából egyaránt, hogy hogy egy cigarettavég vízbe- most az összes többi lehetsé- dobása is komoly anyagi rom­™ vagylzö'rsíg^nls“^ szempontot még csak ne lásba döntheti a meggondo- gyon, vagy az ursegöen is. A jg (Miért nem? m latiam matrózt. van például az a csekély szak- Ezzel szemben, amit kap- értelem, amelyet minden ri- j-unk — az sem volt érdekte- porter megszerezhet, ha akar, len sőtj sok szép perCj han_ vagy ha tud.) Ez azonban mar gu 1 at0s beszélgetés, fontos némileg egy vízparti füstölgés nyilatkozat, nemzetköziséget tárgykörébe tartózó fejtegetés, hangsúlyozó gondolat gazdá­dé ha már szóba keruit gította a hallgatót az első — végigmondom: viszonylag ke- nem az utolsó — rádiós vés szó esett a legnagyobb Duma-napon. na vize is. Persze, ezt a nagyszabású műsort később követhetné a többi, jelentősebb folyó nap­ja (Balaton-napi műsor meg mór volt is talán!), de eltölt- hetnénk egy napot így együtt, rádió és hallgató a Hortobá­Duna-nap a rádióban nem ke­vesebbre vállalkozott, mint hogy a Fekete-erdőtől ä Feke­te-tengerig kalauzol bennün­ket Rapcsányi László műsor­vezető és pontosan kilenc (!) riporter közreműködésével. A nemzetközivé méretezett du­nai műsort Boros János szer­kesztette, (felelős szerkesztő: Karcagi'Sándor volt) és ha — ko ■ már ők is szóba kerültek — ellenállhatatlanul ágaskodik a kérdés: nem lett volna még ..nemzetközibb” ez a minden­képpen nagyon színvonalas műsor, ha a Dunában „érde­kelt” országok riportereit is igénybe vettük volna, és nem „csupán” a nagy víz mellett élő különféle nemzetiségű lakosság kiválogatott képvi­selőit (aranyász, halász, hajós stb.), valamint a vízben szak­ember Duna-specialistákat szólaltatják meg a tisztán ha­zai riporterek. A Duna, éppen nagyságát, átfogó képességet, gazdasági és kulturisztikai je­lentőségét tekintve egészen biztos elviselte volna a még nagyobb méreteket is. Nem (T. Pataki) ■iiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiHrtaiiAixaiiiiiiiiiiíiMiiiiiiniiiiiiiiiimiHiiiiiiiiM «tiiiiniiifiiiiiiiiiiiititiiiiiiiiiH ete sen- FANTASZTIKUS REGi 27. — Halló, itt Jones, Igen, Dán, hallak. Jól hallak. Ér­tem. Mária arra mászkál, ahol pisztrángot szoktunk enni. Várj csak... Egyedül van?... Értem. Értem. Mi is van ott a közelben? Egy apró kis szálloda, szerelmeseknek. Igen, a Kék Pisztráng! Megvan! Erzsébet majd segít neked megis­merni Máriát. Mária nagyon fontos. Köszönöm, Dán, hogy értesítettél. Remekül dolgozol. Pompás fickó vagy. Nem, nem kell... De azért legyetek a közelünkben. Nem veszthetjük el ókét. Mária és József belép a Kék Pisztráng halijába. — Szobát szeretnénk — mondja Józséf, kicsit elfogó- dottan. — Egy szobát, fürdőszobával, ha lehet. — Lehet — mondja a feltűnően alacsony pult mögül egy fiatalember. — Lehet kérem, lehet. A tóra nézzen, vagy az erdőre? — A tóra kérném. Igen, a tóra — József visszafordul, Máriát keresi a szemével. Mária egy ablakmélyedésben áll, biztatóan Józsefre mosolyog, és nézi tovább a tájat. De nem egyszerűen a természetben gyönyörködik: észreveszi, hogy Erzsébet és Dán közelítenek a Kék Pisztránghoz. József, elintézvén az elintézendőket, visszamegy Máriá­hoz. — A tóra fogunk nézni — mondja József. — A szobánk fog a tóra nézni — mondja Mária. Ne­vetnek. — De nem leszünk egyedül. — Egy közös, kollektív épületben sohasem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül egy hangversenyteremben, egy színházban, egy stadionban, egy szállodában.., NÓGRÁD - 1980. októbei 17., péntek ‘1 — Nem pontosan így értem. — Hát? — Úgy érzem, hogy követnek. — Kicsoda? — Egy kolléganőm és egy férfi. — De miért? — Sejtem. Foxman miatt A Génbank miatt — Ki ez a kolléganőd? — Erzsébet. — Erzsébet? Ettől még nem leszek okosabb. — Én sem tudok sokat róla. Valaha Foxman egyik —, ha éppen nem az egyetlen — kedvence volt Aztán vala­hogy minden félbemaradt. Erzsébet már nem tanult olyan sokat, Foxman se akarta annyira tanítani... Szóval, elrom­lott az egész. Mintha gyűlölnék is egymást talán éppen a kudarc miatt... hogy kettőjüknek nem sikerült valami. — Es ezért követ Erzsébet téged? Ezt nem hiszem.., — Biztosat én sem tudok. Megyek, felhívom Foxmant Mária telefonál, József tétlenül várakozik. Az ablak­mélyedésből ő is láthatja a közelgő alakokat. — Professzor úr, itt vagyok egyedül... Erzsébet egy férfival mindjárt megérkezik. Ügy érzem, követnek... Igen? Es mit tegyek? Értem, professzor úr. Azonnal megyek. Mária odamegy Józsefhez, kicsit szomorúan mondja: — Józsefem, édes Józsefem, ne haragudj. Azonnal el kell mennem. Foxman vár, mindjárt megjön egy gyorsko­csi értem. — És velem mi lesz? — Próbáld megtudni, hogy Erzsébet és az a férfi mi­ről beszélnek. Figyelj meg minden apróságot. De, ha nem tudsz meg semmit, az se baj. Én akkor is szeretlek. És haj­nalra, legkésőbb reggelre visszajövök. Melyik szobában la­kunk? * — A tizenhetesben. — Akkor viszlát, a tizenhetesben. Megvársz? — Igen. Mária és Foxman fölsétálnak a teraszra, közel a del­finekhez. — Azért hívattam ide, kedves Mária, mert... Nagyon veszélyes hely magának most a Kék Pisztráng. — Köszönöm, professzor úr. Bocsásson meg, de, ha így áll a helyzet, akkor... tudja, a vőlegényem... — Hogy is hívják? — József. Szeretném, ha József is idejöhetne. Különö­sen, ha veszélyben van. — Egy férfi sohasem lehet akkora veszélyben, mint egy nő. De ha ragaszkodik hozzá... — Szeretném... — Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a Fekete Gén titkára kíváncsiak, azt csak magától tudhatják meg, tőle nem. így van? — Igen. — Örülök, hogy megőrizte a titkunkat. ' ______________________;________ (Folytatjuk) É leire kelt bábok Kópémesék Nagy keletje van az Álla­mi Bábszínház előadásainak bár agyafúrtak, s nem men­nek a szomszédba némi hun­megye-, de olvasva más la- cutságért, mégis teljesen meg­pokat, országszerte is. Egyet­len marionett színházunk egy­magában képtelen annyi elő­bízhatóak. Egy szó, mint száz: szeretetre méltó figurák. Az előadás két meséjét öt adást tartani, mint amennyit színész adja elő: Domokos a gyerekek és az ő „megbí- Béla, Borszéki Márta, Vadnay zásukból” a közművelődési in- Tünde, Frigyes Hugó és Múlt tézmények igényelnek. Talán, ezért is ünnep minden egyes alkalom, amikor találkozha­tunk a bábosokkal. A színház most a Kópéme­sék című kétrészes műsorá­István. Rátermettségüket di­cséri, hogy ők öten csaknem két tucat alakot formálnak meg a pandúrkapitánytól kezdve a főördögön keresztül a vadmalacokig. Előadásmód­val, Kovács Gyula rendezésé- juk követi a színház bábre- ben járja megyénket. E prog- alista hagyományait, s ügyel- ramban két magyar népme- nek arra, hogy hanghordozá- se bábos feldolgozása kapott suk kifejező és valószerű le­gyen, ne keltse a gügyögés, az affektálás érzetét. Az Állami Bábszínház élő­helyet: az egyik a tündéri Térdszili Katica tisztességes, és megérdemelt boldogulásáé, a másik Erős Jánosé, akit adásait az utóbbi időszakban ereje mellett ésszel is megál­dott a teremtő, s így ember és ördög által legyőzhetetlen. A meséket, melyekben a tisz­ta, a jó. az igaz mindenkor elnyeri méltó jutalmát, a go­nosz. a rút, az ármány pe­dig ugyanígy büntetését, nem­csak látható, de hallható él­vezettel fogadja a közönség. A legapróbbakból, a kiscso­portos óvodásoktól kezdve a nagyobbacskáig, az alsó tago­zatos általános iskolásokig. A szó legvalóságosabb értelmé­ben együtt élnek, lélegeznek a szereplőkkel, kiválasztott kedvenceikkel, a Katicákkal és Jánosokkal, valamint se­gítőikkel, együtt szurkolnak velük diadalmukért. Külön­leges öröm a gyerekekkel nézni felnőtt embernek eze­ket az előadásokat. Elégedett­ségét, elragadtatását valami­féle nosztalgia színezi sajá­tossá az elmúlt idők után, amikor még ő is gondoktól, ármánykodástól érintetlenül, szellemben, lélekben romlat­lanul tudott vidulni a törté­neteken. Tudott, mert gyer- meké'etét a szülői jóság és szeretet ugyanolyan sterilség­rendszeresen nézve, egyre Inkább meggyökeresedik ben­nem az a vélemény, hogy méltatlanul keveset hallunk ezen együttes életéről, gond­jairól, előadásairól. A báb­színház már évek óta világ­hírű, mi pedig — értem alat­ta a felnőtteket, a tömeg­kommunikációt többek kö­zött — alig akarunk tudo­mást venni róla. A televízi­óban nem is emlékszem, mi­kor, s egyáltalán láttam-e bábszínházi előadást. Bábfil­met persze annál többet, de — tudjuk — az egészen más műfaj, sőt, művészeti ág. Pe­dig a bábszínházi művészet figyelemre érdemes missziót tölt és tölthet be televízió­ban, élő előadásban egyaránt. A gyerekek nyiladozó értel­mét erősíti, ízlést alakít, gon­dolkodást, magatartást for­mál, igényt ébreszt, művelődni szoktat. Népművelőink. pe­dagógusaink ezért is kedvelik és szorgalmazzák az Állami Bábszínház előadásait. Egy intézmény azonban nem old­hatja meg a feladatot, csak a kívánságok töredékét elégít­heti ki. Vagyis több bábszín­ben tartotta, mint a mesehő- ház kellene országunkban. söknél, akik a naiv eleve el- rendeltség alapján bírnak ro­Ám addig is, Salgótarján­ban működik a kitűnő ama­konszenves erkölcsi tulaj- tőr Főnix, melynek előadásait donságaikkal. A Kópémesék szimpatikus hősei voltakép­pen nem kópék, legalábbis nem abban a széles elterjedt értelmében a szónak, misze­rint a kópék rókaravasz- belőle — az eddiginél még nagyobb mértékben — talán lehetne rendszeresíteni. A holt anyag a bábszínházban élővé vá­lik: ember, állat, virág lesz diságú, megbízhatatlan jelle­mű emberek. A mi kópéink a közönsége«’ gya­korolt hatása vitathat <n. (sulyok) *

Next

/
Thumbnails
Contents