Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-17 / 244. szám
4 Művezetők a mezőgazdaságban A felmérések szerint a mezőgazdaságban 2150 gépész- mérnök és 2200 gépésztechnikus dolgozik. Minden állami gazdaságra átlagosan öt gépészmérnök és négy gépésztechnikus jut. A termelő- szövetkezetekben a helyzet ennél rosszabb. Egy-egy gazdaságban csak egy gépész- mérnök és egy gépésztechnikus van. E kedvezőtlen arányt a szövetkezeti gépműhelyekben dolgozó tapasztalt műhelyvezetők és szakmunkások tekintélyes száma enyhíti ugyan, de a jövő szempontjából a megfelelően kvalifikált munkaerő létszáma távolról sem kielégítő. Mezőgazdasági üzemeink gépműhelyeiben jelenleg 61 ezer szakmunkás dolgozik. Nem lehet kétséges, hogy a gépek és berendezések kielégítő színvonalú karbantartása, javítása és tervszerű hibaelhárítása — csakis a gépjavítókarbantartó és az üzemeltető művézetőképzés kiszélesítésével biztosítható. A mezőgazdaságban legalábbis az üzemekben mindeddig nem tisztázott, hogy ki a művezető? Újabban gyakori kérdése ez a szakvezetőknek, noha a gyakorlatból ismeretes, hogy ők a „termelés közvetlen irányítói”, „a műhely parancsnokai”, akiket üzemenként eltérően hol gépműhelyvezetőnek, hol gépcsoportvezetőnek, vagy hagyományosan csak gépesítési brigádvezetőnek neveznek. A mezőgazdasági művezető tehát, ahogy az ipari termelésben is, a legalsóbb szintű vezető. Státusa a munkások és a vezetők között van, ezért közismerten kulcshelyzetet foglal el a termelés és az ezzel összefüggő műszaki feladatok közvetlen megszervezésében, valamint irányításában. A képzés célja az, hogy a mezőgazdasági karbantartó és gépjavító bázisok megfelelő műszaki és gazdasági ismeretekkel, általános műveltséggel, valamint politikai és vezetési felkészültséggel bíró művezetőkkel rendelkezzenek. A szakmai követelmények magasak. A művezetőnek tisztában kell lenni az erő-és munkagépek üzemeltetésével, a hibák felismerésével és elhárításával, az optimális gépkapcsolásokkal, a korszerű karbantartással, az alkalmazott műszerekkel. Művezetőképzésben azok vehetnek részt, akik legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek és korábban már mesterszakmunkás-oklevelet, egyéb középfokú műszaki képesítést szereztek, vagy legalább öt év óta folyamatosan műhelyvezetői funkciót töltenek be és emberi, politikai és közéleti magatartásuk példamutató. A mezőgazdasági művezetőképzés elvi irányítása a MÉM mérnök- és vezető-továbbképző intézet feladata, azonban a tényleges képzés a MÉM kutatási és szakoktatási főosztálya engedélyével jelenleg Kétegyházán, a mezőgazdasági szakmunkásképző és munkástovábbképző intézetben folyik. Gépjavítókarbantartó és mezőgazdasági gépüzemeltető művezető- képzésre közvetlenül az intézménynél, levélben lehet jelentkezni. A képzés időtartama nyolc hét A művezetőképző tanfolyam befejezése után a résztvevők állami művezető-vizsgabizottság előtt vizsgát tesznek, mely után művezetői oklevelet nyernek. Az oklevelet a művezetői munkakörbe történő besorolásnál középfokú képesítéssel egyenértékűnek kell tekinteni. Kimutatható, hogy 1980-ban a mezőgazdaságban működő gépek összes motorteljesítménye előreláthatóan 7,3 millió kW lesz, állóeszközértéke megközelíti a 80 milliárd forintot Népgazdasági szinten sem lehet tehát közömbös, hogy a mezőgazdasági termelés közvetlen műszaki, munkahelyi irányítói mennyire lesznek képesek feladataik ellátására. Dr. Simon Sándor továbbképzési felügyelő Szerszámpazarlók Univerzális házkomplexumok Üzbegisztán fővárosában, Taskentben egész házkomplexumokat magukban foglaló úgynevezett térkonstrukciók gyártását kezdték meg. Valamennyi egységesített, ami lehetővé teszi a változatos épülettervezést A szigetelő lemezekkel ellátott térkonstrukciókból készült házak egyaránt jól bírják a hideget és a meleget Még a 9. erősségi fokozatú földlökések sem ártanak nekik. Ezért könnyű és tartós épületek szerelhetők össze belőlük az ország északi és déli övezeteiben, valamint a fokozott szeizmicitású körzetekben. A természetből vették a mintát A virágszirmok reggel kinyílnak és este ismét összecsukódnak. Ugyanígy viselkednek, ha szárazság van, vagy ha esik az eső. Ezáltal a virág belsejében optimális marad a mikroklíma, tekintet nélkül a külső hatásokra Ebből a jelenségből indultak ki azok a szovjet szakemberek, akik olyan stadiont terveztek, amelynek teteje hasonlít az őszirózsához és az időjárástól függetlenül nyílik vagy csukódik egy pneumatikus konstrukció segítségével. Egyik szerszámgyárunk műszaki igazgatóhelyettese a közelmúltban azt mondta hogy hazánkban a szerszámfelhasználás általában kétszer-háromszor nagyobb, mint az iparilag fejlett államokban. Ennek oka szerinte az, hogy a szerszámokat nem rendeltetésüknek megfelelően használják, s így ez óhatatlanul idő- és anyagpazarláshoz vezet E megállapítás nem hagyott nyugodni és a közeli építkezéseken dolgozó szakmunkásokat is megkérdeztem, mi a véleményük a szerszámokról? Elmondták, hogy a betont gyakran normál fúróval kell „megtámadni”, ami nemcsak gyors elhasználódásához vezet hanem a munka elvégzését is nehézzé teszi, s az időráfordítás is sokszorosa annak, mintha keménylapkás fúróval végeznék el a műveletet Az adott üzem anyagraktárosát arról faggattam, hogy miért nem ad keménylapkás fúrót a szakmunkásoknak. A válasz: mert nincs raktáron. A vállalat nem tudott ilyen fúrót olyan méretekben beszerezni, mint amilyet a dolgozók igényeitek. A gyártó céghez fordultam információért hogy valóban nincs kellő kínálat e szerszámból? Hosszú magyarázatuk végeredménye, hogy a hiány valóban időről időre előállhat ilyen szerszámból. Milyen a szerszámok minősége? A munkások válasza elég tömören hangzott: gyenge. A gyártó cégnél azt magyarázták, hogy a hagyományos szerszámaink minősége „normális” és megfelel a hazai felhasználás feltételeinek, (Ez a válasz a minőségről alkotott munkásvéleményt támasztja alá és szintén a túlzott szerszámfogyasztás forrása.) A szerszámgyártó vállalat a modern, nagy pontosságú és jól exportálható szerszámok fejlesztésére összpontosítja energiáit, a hagyományos szerszámok minőségének javításában nem érdekelt, mert elsősorban az exportígéretek alapján tud hitelhez jutni, fejleszteni. A vállalati készletgazdálkodással foglalkozók elmondták, hog7 korábban a szerszámigényt „vastagön” vették számításba, és így az ellátás zökkenőit részben ki tudták küszöbölni. Ezt a lehetőséget a megszigorodott készletgazdálkodási szabályok „megölik”. Ilyen körülmények között az olcsóbb szerszám beszerzését szorgalmazzák, mert így a készletérték kisebb, s hogy az végül is többletköltséget okoz a népgazdaságnak az a vállalatot e pillanatban nem érdekli, A szerszámraktárban elmondták. hogy bizonyos szempontból nincs is szükség jó minőségű szerszámokra, mert a dolgozók úgy is „hazavágják” azokat Nagyon érdekelt hogy mit ért a raktáros a „hazavágják” kifejezésen. Elmondta, hogy a szakmunkások nem gondozzák a szerszámokat és így az elhasználódás gyors ütemű. Gyakran elhagyják a szerszámokat, s előfordul az is, hogy azok az otthoni műhelyekbe vándorolnak. Valóban, a szerszámok becsületét a dolgozók körében is erősíteni kell, mert az is nagymértékben hozzájárul a pazarló felhasználáshoz. Az okok többnyire mindenki által ismertek, sokak számára talán közhelynek tűnnek. Ennek ellenére ezek a problémák évről évre magasabb szinten újratermelődnek, s megkérdőjelezik a vállalatok által kidolgozott takarékossági programok komolyságát W. t Meghallja-e a társadalom Mekkora a zaj ? A föld lakosainak egy százaléka halláskárosodott, adja hírül a szomorú tényt egy egészségügyi felmérés. És a halláskárosultak felénél a zaj a kórokozó. Ezit az új ártalmat ilyen nagy mértékben az ember munkáját könnyítő, kényelmét szolgáló ipari termékek, közlekedési és háztartási eszközök, a szórakozást nyújtó készülékek elterjedése hozta magával. Érthető tehát, ha napjainban mind több szakember foglalkozik a zajártalmakkal és a zajcsökkentés lehetőségeivel. Környezetvédelmi törvény írja elő, hogy a településeken tilos az egészségre veszélyes zajok okozása, és egyben meghatározza a gyakorlatban is megvalósítható zajelhárítási elveket A gyárak és üzemek zajszintjének szabályozását azonban nem írja elő, ez munkavédelmi feladat. Amíg szomszédaink kíméletlen rádiózásával szemben sokszor tehetetlenek vagyunk, a vállalatoknál kötelező előírások szabják meg a zajjal kapcsolatos teendőket. Vajon milyen eredménnyel? Számadatok bizonyítják, hogy a termelésben százezreket, milliókat költenek az egyéni védőeszközök beszerzésére. A kimutatások a halláskárosultakról is beszélnek. Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy mennyi bírságot szabtak ki a zajos üzemek gazdáira, vagy mennyit utaltak át ezek a gyárak az SZTK számlájára halláskárosodás címén. Az említett számokból kitűnik, hogy az egyéni hallásvédő eszközökért kifizetett összegekkel arányban nem csökken kellőképpen a bírság, a károsultaknak fizetett pénzösz- szeg. Tehát nem megfelelő az effajta védekezés? A Tisza Bútorgyár szolnoki gyáregységének igazgatója szerint ami az egyéni védőeszközöket illeti, nem lehet kizárólagosan jó megoldást találni. Gyáruk mindössze 12 évvel ezelőtt épült; korszerű, automatizált gépsorokon készülnek a tetszetős konyhabútorok. A zaj mégis nagy gondjuk. Az egyéni védőeszközök ugyanis nem váltak be. A füldugó, a svédvatta szigeteli ugyan a zajt, ám több ok miatt nem használják a munkások. Van, aki ekcémát kap tőlük, mások szédülésre, fejfájásra panaszkodnak. De olyan dolgozó is akadt, aki azért nem viseli szívesen, mert a hangszigetelés meggátolja, hogy időben észlelje az esetenként előforduló géphibát A panaszok jogosságát elismerik az üzemorvosok Is. Nem ritka az az eset, amikor csak az orvos képes a bedagadt védővatta eltávolítására. Sokan nehezein tűrik a fülbe helyezett védőeszközök nyomó hatását Ingerültséget rossz közérzetet okoz. Mi hát a teendő? Mondjunk le a halLásvédelemről? Semmiképpen! Hiszen, mint a mentálhigiénés mozgalom megfogalmazta: feladatunk a társadalmilag hasznos emberek szamanak növelése. A jó közérzet fontos eleme az, hogy ki, hol, milyen körülmények között él, végzi a nűmdennapi munkáját. Orvosi vizsgálatok bizonyítják, hogy a zaj nagyon káros az ember szervezetére, megtámadja a vegetatív idegrendszert, gyomorbantalmakat idéz elő, csökkenti az egyén teherbírását, rontja a közérzetét. Tehát egyértelmű, hogy tudatos zajellenes küzdelemre van szükség. Egy tavalyi munkavédelmi rendelet új alapokra helyezi a gyárak ez irányú tevékenységét. Következésképpen megszűnik az az ellentmondás, amikor is egyazon szervezet (tehát a SZOT) hoz határozatot, és ellenőrzi is annak végrehajtását Jelenleg a gyár igazgatója, illetve műszaki helyettese felel a munkavédelmi előírások betartásáért. És a szakszervezeteké az ellenőrzés joga. Elvben kötelező a hallásvédő eszközök viselése, mégsem tehető azzá. Mit tegyen ugyanis a szakszervezeti bizottság, ha a dolgozók az említett okokból nem használják a védőeszközöket? Ilyenkor más megoldást kell keresni. A múlt év decemberében az Egészségügyi Felvilágosítás Társadalmi Tanácsa napirendre tűzte a zajártalom megtárgyalását. Az ülésen részt vevő szakemberek egyike így fogalmazott: legfontosabb feladatunk a zaj megelőzése. Tehát már a tervezéskor, az üzemek telepítésekor gondoljanak a beruházók a megengedett 80 decibeles zajszinthatárra. De mi legyen a már kész gyárakkal, azokkal, ahol a zajerősség jócskán meghaladja a még elfogadható értéket? Többek szerint erre is lenne megoldás. A meglevő egyéni védőeszközök tudatos alkalmazása mellett, többet kellene foglalkozni az üzemek zajszintjének csökkentésével. Jobb padlóburkolat kialakításával, zajnyelő tetőszerkezettel, vagy a gépekre szerelhető zajvédő tokkal bizonyára kellemesebb munkahelyeket lehetne kialakítani. Hazánkban megfelelő számú és képzettségű, akusztikával foglalkozó szakember van, csak szétszórtan, egymástól elszigetelten dolgoznak. Tudásuk egyesítésére jó megoldás lenne, ha például a SZOT kiírna részeikre egy munkavédelmi pályázatot a zajcsökkentés érdekében. És persze a jó pályamunkák eredményeit a gyakorlatban is alkalmaznák. * Nógrádi Tóth Erzsébet Fiatalok a varrógépnél Egyre több fiatal választja a varrónői szakmát, ügyes kezükre, tudásukra számítanak a Váci Kötöttárugyár pásztói üzemében. Szalai Gyöngyi közel egy esztendeje a varroda dolgozója. Tréningruhába varrja a húzózárakat. Egyelőre betanított munkás, gimnáziumba tanul. Az ifjú varrónő vetélkedőn a harmadik helyet szerezte meg. A legjobb munkásnők egyike Bodrogi Tünde. A teljesítménye jóval száz százalék feletti. A hagyományokat volt kitől örökölnie, mert az édesanyja Is a kötöttárugyár varrónője. Tünde szakmunkás, s tovább tanul a gimnáziumban. A Jobbágyiban lakó Baráth Judit egy esztendeje fejezte be a szakmunkásképzőt. Minden munkafolyamathoz ért, de legszívesebben melegítőket varr. (Kulcsár József felvételei) I NÖGRÁD - 1980. október 17., péntek 3
