Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

Huszadik esztendeje, hogy Dózsa Györgyné, a salgótarjáni síküveggyár aranyérmes szocialista brigádjának vezetője először lépett be a gyárkapun. Számtalan munkaterületen dolgozott, munkatársai közül mindig kitűnt szorgalmával, minőségi munkájával, szervezőkészsé gével. Ezért is vállalta, hogy a Braun Éváról elnevezett kollektíva vezetőjéül válasszák. Korábban a petriüzemben, mostanság a vízszintes edzőüzemben látja el társaival a feladatokat. Fő termékük az Ikarus autóbuszokhoz szükséges járműüveg. — kulcsár —

FelszálEó ágban Litkén

X litkei Ipoly Termelőszövetkezet évek óta a megye stabil gazdaságai közé tartozik, árbevétele a nyereséggel párhuzamosan évről évre nö- 'vekszik.- 1976-ban négy kis termelőszövetkezetből született a mostani, és hogy az összevonás elérte célját, azt az elmúlt négy év eredményei bizonyítják.

— Egy illetékes úgy fogalmazott, „az egyesülés óta a gazdaság a felszálló ágban van”. Valóban így van? — teszem fel a kérdést Bozsik Bélának, a termelőszövetkezet elnökének.

— A számok kétségtelenül ezt mutatják. Az eredmények mögött hihetetlenül nagy erőfeszítések állnak. Kedvezőtlen adottságok között, egyre nehezebb közgazdasági körülmények mellett, évről évre javulni, nem könnyű feladat. Tizenegy aranykoronás földjeink vannak, termőterületünknek alig negyven százaléka szántó, ötszáz tagunknak kétharmada nyugdíjas, járadékos, egyes területeken állandó munkaerőhiánnyal küszködünk— Az állattenyésztésben?

— Ott is, bár inkább a megfelelő szakmai színvonal biztosítása a gond. Évek óta — a sertéstenyésztés kivételével — nem tartjuk kielégítőnek a szakképzettséget. A fiatalokat inkább a műszaki érdeklődés jellemzi és az állat- tenyésztés vasárnapot, ünnepnapot nem ismerő munkarendje egyáltalán nem csábítja őket. Ez nem egyedi eset, jellemző az egész megyére. Szeretnénk bevezetni a két műszakos munkarendet, de ehhez megint csak emberekre lenne szükség és sok, nagyon sok pénzre.

— Ennek ellenére tavaly több mint öt és fél milliós nyereséggel zárták az évet.

— Jelentkezett a szerkezetváltoztatás hatása — felszámoltuk a gazdaságtalanul termeszthető növényeket —, nőtt az alaptevékenységen kívüli és az állattenyésztési árbevételünk. Sikerült mobilizálni tartalékaink egy részét...

— Gondolom azért maradt még.

— Maradt. Ha erdészetünk iparifa-kihozatalát csak tíz százalékkal is növelnénk — a jelenlegi gépesítéssel is elérhető lenne — ez 6—700

ezer forint többletet jelentene- Ha javulna a gépparkunk összetétele, akár harminc százalékkal többet is kitermelhetnénk. Sok tartalékot látok a komplex meliorációban. Elvégzésével stabilizálhatnánk az idei jó eredményeket- Ezért kezdtünk az idén egy 25 milliós programhoz, amelynek befejezése a VI. ötéves terv végére várható, de reméljük, az eredmények már előbb is megmutatkoznak.

— A sertéstelepükön többmilliós rekonstrukciót végeztek, de ugyanakkor olajjal tüzelnek.

— Nagyon fájón érintett minket sok más egyéb tényezővel együtt — de nem volt más választásunk — nincs más hátra, ki kell gazdálkodnunk. Sajnos energiaköltségünk, a két évvel ezelőtti 3 millióról ötre emelkedett. Megoldatlan a telep hígtrá- gyakezelése is, itt 65 millió forintos beruházásra lenne szükség- Mindenesetre ígéretet kaptunk támogatásra.

— Ennek ellenére biztatóak az idei kilátások?

— Feltétlenül. Árbevételi tervünk 62 millión felüli, és teljesítésének megvannak a reális feltételei, bár a melléküzemi tevékenységünknél állandósult gond a munkaerőhiány. A ZIM salgótarjáni gyárának és a BRG-nek dolgozunk 85 fővel, de még legalább 15 dolgozóra lenne szükségünk. A nehézségek ellenére bízunk benne, hogy az idén is meglesz a hatmillió forintos nyereség. A rekord búzatermés és a hatezer hízósertés értékesítése után ez nem lehet gond. Fiatal szakemberek dolgoznak a gazdaságban — közülük nyolcán egyetemi, főiskolai végzettségűek — és ez bizonyos mértékig garanciát nyújt a további előrelépéshez, bár javítanivaló a vezetésen belül is akad.

— Jövőre mennyi búzát terveznek hektáronként? — kérdezem az elnököt, az idei, errefelé szokatlanul - magas termésátlagra célozva.

— Annyit semmi esetre sem, mint amennyi az idén lett- Az ilyen esztendő ritka, int a fehér holló, meg nem is rendelkezünk kimondottan búzatermő-területtel. Tavaly, amikor átvettük a jó gazdálkodásunkért kapott oklevelet, megdicsértek a megyei átlagnál két mázsával jobb búzatermésátlagért. Bár jólesett az elismerés, azért megemlítettem, hogy különös, hogy mi itt, a kedvezőtlen adottságok között Is a megyei átlag felett termelünk búzát. Hogy mi lesz jövőre? Én most is azt mondom, ebben a termelőszövetkezetben benne van a tízmilliós nyereség. S a szabályzók arra kényszerítenek minket, hogy ezt a lehetőséget ki is használjuk.

A litkei Ipoly Termelőszövetkezetben jól látják az előttük álló lehetőségeket. Tudják, az eddig elért eredmények köteleznek is, és bizonyára mindent megtesznek azért, hogy a gazdaság továbbra is a „felszálló ágban” maradjon.

Z. T.

Számos kedvező tapasztalat

Gazdálkodási mérleg és a teendők

A Pénzügyminisztérium vállalatokat és szövetkezeteket ellenőrző országos szervezete a közelmúltban az első félévi mérlegbeszámolók alapján értékelte az idei gazdálkodást Az elemzések és a mintegy 1500 vállalatra és szövetkezetre kiterjedő vizsgálat szerint megállapítható, hogy erősödnek azok a kedvező folyamatok, amelyek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítását szolgálják.

Csak átmeneti zavarok

A tavalyhoz képest lényegesen javult a gazdálkodók pénzügyi helyzete. Mintegy felére csökkent azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a száma, amelyek kötelezettségeiket huzamosabb időn át sem tudják teljesíteni. Az év elején széles körben jellemző bizonytalanság fokozatosan mérséklődött Átmeneti zavaroktól eltekintve megállapítható, hogy a vállalatok és szövetkezetek többségének tevékenysége egyre inkább megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az új, szigorú jogszabályok közvetítenek számukra.

Az idei gazdálkodás összességében kedvező eredményeit számos ellenőrzési tapasztalat megerősíti. Mindenki számára ismert hogy az ár- és szabályozórendszer változása az eddigieknél takarékosabb gazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat Az ellenőrzések során számos ágazatba« tapasztaltak a revizorok olyan sajátos költségcsökkentő intézkedéseket amelyek arra utalnak, hogy a esetleges nyereségcsökkenést a vállalatok az eddiginél ésszerűbb és takarékosabb költség- gazdálkodással igyekeznek ellensúlyozni. E jelenség a köny- nyűiparban, az építőiparban és a belkereskedelemben egyaránt észlelhető.

A vizsgálatok megállapításai jelzik, hogy a vállalatok egyre inkább kihasználják a társulási formából származó, gazdasági előnyöket. E társu-' lások tevékenységének kezdeti eredményei megmutatkoznak a korábbinál gyorsabb termékszerkezet-váltásban a gazdaságosabb nyersanyagbeszerzésben, a külpiaci követelményekhez való rugalmasabb alkalmazkodásban, az esetenként elért magasabb exportárakban. Ugyancsak kedvező, hogy az üzemek egyre gyakrabban társulnak egymás között, gazdálkodási gondjaik enyhítésére. E társulások feladata a kapacitáskihasználás

növelése mellett a fejlesztési források koncentrálása, valamint az alkatrészekkel, anyagokkal való szervezettebb gazdálkodás.

Ésszerűbb

kockázatvállalás

A revizorok számára mindig különös öröm a hibák mellett, vagy azok helyett az észszerűbb gazdálkodás konkrét jeleit és annak eredményességét tárhatják fel. Nem szabad azonban elhallgatni, hogy sok száz vizsgálati tapasztalat olyan jelenségekre is felhívja a figyelmet, amelyek nem szolgálják a népgazdasági tervben és az állami költség- vetésben meghatározott célok elérését *

A világpiac gazdaságunk egészére gyakorolt mindig érzékelhető és gyakran kedvezőtlen hatását a gazdasági kényszer, a fokozódó bel- és külpiaci verseny, a feltételek nehezülése jelenti. Az ezt közvetítő „keményebb” és normatívabb szabályozás az eddigieknél nagyobb ösztönzést ad a vállalatok ésszerűbb kockázatvállalása kibontakozásához. Tevékenységükben a vállalkozás jellegű elemek fokozott térhódítása mégis vontatott

Az országos ellenőrzési tapasztalatok arra is felhívják a figyelmet, hogy bár sok vállalat és szövetkezet előirányozta a termelés és forgalom mérséklését, ezt mégsem hangolta eléggé össze a készletek csökkentésével, a nélkülözhető létszám átcsoportosításával. Egyes gazdálkodó szervek a hatékonyság javulása nélkül próbálnak sajátos érdekeiknek érvényt szerezni. Nem általános jelenség, de mindenképpen figyelmet érdemel, hogy a visszafogottabb termelés, illetve értékesítés új ellentmondásokat hoz felszínre. A hatékonyság erőteljesebb javítására mérsékeltebb ütemű gazdasági növekedés esetén kisebb a lehetőség. Ezért néhány vállalat inkább az áremelésekben keresi és találja meg a megoldást az ésszerűbb takarékosság helyett

A vállalatok alkalmazkodó képességének javulása mellett az egyes gondok megoldását többször, még mindig inkább külső és felügyeleti szervektől várható segítségben látják és nem ritka az egyes szabályozóelemek módosítása iránti igény megfogalmazása sem. A gazdálkodás szabályszerűségének vizsgálati megállapításai alapján arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem minden gazdálkodó szünteti meg az ismétlődő hiányosságokat. Az elszámolás fegyelme, a számviteli rend nem javult kellő mértékben. Akad számos olyan vállalat, amely több adót fizetett mint amennyi a kötelessége volt! Eközben mások nem, vagy csak kevesebbet fizettek az indokoltnál. Ezek a jelenségek bizonyítják, hogy a szakemberek még mindig nem alkalmazzák megfelelően az előírásokat, a jogszabályokat

Megelőzni a hibákat

Mit ajánlhat az ellenőrzés? Mindenekelőtt felhívjuk a gazdálkodó szervezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy a feltárt hiányosságok kijavítására, megelőzésére a szükséges intézkedéseket késedelem nélkül tegyék meg — hangsúlyozza Tóth István, a Pénzügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóság Nógrád megyei hivatalvezetője. A hibák megelőzésénél hasznos segítő a belső ellenőr. Ha a vállalat- vezetés a külső és belső ellenőrzéssel jól együttműködik — a vizsgálatok megállapításait ésszerűen hasznosítja — az ellenőrzés segítséget jelent a gazdálkodás tartalékainak feltárásához, ezáltal a 'hatékonyság növeléséhez.

Föld alatti hőerőművek

A leningrádi bányászati kutatóintézet munkatársainak elképzelése szerint a föld belső hője felhasználható nép- gazdasági célokra is. Két, párhuzamosan haladó, mintegy három kilométer mély fúrólyukat kell kialakítani a felső kemény kőzetekben, majd ezek összekötésével megteremthető a cirkulációs rendszer. A fúrólyukba vizet vezetve tekintélyes mennyiségű hőenergia nyerhető, hiszen a nagy mélységekben a hőmérséklet meghaladja a 100 Celsius-fo- kot. A számítások arról tanúskodnak, hogy az ilyen erőművek még kisebb teljesítmény esetén is gazdaságosak.

Vállalati

főosztályharc

A vállalat — mint valamennyi szervezet — magában

rejt különféle konfliktusokat: feladatokét, érdekékét, eredményekből való részesedésekét, s mindenekelőtt — felelősségekét A vita, a vélt vagy való igazságok következetes képviselete, s ezzel a nézetek ütközése természetes kísérője a tervezésnek, éppúgy, mint a végrehajtásnak. Minél szerteágazóbb egy-egy termelőhely tevékenysége, annál inkább szükség van a hasznos vitákra, az előzetes egyeztetésekre, a teendők, s az érdekek lehető legjobb összehangolására. A gond abban van, hogy ezek helyett némely cégnél akaratlanul is szaporítják a konfliktusokat, az önérdekek minde- nekfölé emelésének szolgálatában.

Készülnek a középtávú vállalati programok. S mikor máskor, mint ilyenkor vélhető jogosnak, hogy az érintettek kivétel nélkül keressék a megoldásokat, a forrásokat, a tartalékokat, azt tehát, ami előbbre juttatja a közös ügyet, a jó vállalati terv kidolgozását. Mégis meghökkentően gyakran lehetünk tanúi áldatlan vitáknak, egyre terjedelmesebb följegyzések, emlékeztetők, s viszontföljegyzések készítésének, amikben — sajnos — nem az kap helyet, melyik főosztály, osztály mit hogyan csinál, hanem ennek az ellenkezője; mit nem tesz, mire nem hajlandó, mire nem képes.

Aligha újdonság az a megállapítás, hogy a vállalati szervezet — tisztelet a kivételnek —, amint azt sok vizsgálat igazolta, lényegesen elavultaibb, mint amilyen a termelőhelyek, technikai, technológiai szintje. S ha ezt az amúgy- is nehézkes, lassú szervezetet szétszabdalja az egyes részterületek függetlenedése a többi alkotóelemtől, ha a tényleges feladatkijelölést az váltja fel, hogy az osztályok, a főosztályok elutasítanak minden ésszerű kompromisszumot, akkor könnyen bekövetkezhet az akcióképtelenség, a holtpont. Kimozdulni persze szükségszerű ebből az állapotból, ám közben telik az idő, újabb energiákat emészt fel a felettesek — az osztályokat, főosztályokat felügyelők — megbeszéléseinek sorozata, s a cél még mindig nem került közelebb.

Ez pedig már nem „belügy”, nem marad egy-egy vállalati részleg irodáinak falain belül, ez az egész közösség

holnapját befolyásolja. Mégis érdekes módon, a kelleténél sokkal kisebb az az erkölcsi nyomás, amelyet a kollektíva gyakorolhatna érintett tagjai csoportjaira, fölismertetve velük —, s amennyiben ez nem megy, akkor kényszerrel — az érdekek alapvető azonosságát, az ebből következő szükségszerűséget. A túlzott tapintathoz, a veszélyes megértési készséghez talán hozzájárul, hogy gyakran forma szerint minden rendben van. Zajlanak az értekezletek, készülnek a papírok, sorra testületek elé kerülnék a különféle előterjesztések, sőt — bárki láthatja —, hogy az osztályokon, a főosztályokon meghalni sem érnek rá, mert rengeteg a munka. ,

Minden energiának annyi az értéke, amennyi az ered/« menye! Mégis, gyakran csak addig jut el az ítélkezés, hogy a fölhasznált energiákat méltányolja. Kétségtelen, a vállalati főosztályharc rengeteg erőt, időt, jobb sorsra érdemes szellemi erőfeszítést emészt fél. A teendők tologatása, annak megmagyarázása, miért nem tarthatók be a határidők, a felelősség ismétlődő elhárítása, az akadályok új, s még újabb csoportokba rendezése mellett olykor más eszközök is bevetésre kerülnek: szaktekintélyek, felügyeleti szervek, másokkal nem közölt intézkedések alakjában, jogszabályok papírízű citálásában.

Történhet mindez azért, mert — akár a tervezésben; akár más teendők esetében — előzetesen nem határolták körül egyértelműen a feladatokat, s az azokkal járó felelősségeket, nem jelölték meg pontosan az elérendő célt, az elérést szolgáló feltételeket, eszközöket. A korábban megszokottra hagyatkoztak; a rutinra, arra, hogy az előző terv is így készült — az előző feladatot is így hajtották végre —, s mégsem dőlt össze a világ.

Igaz, nem dőlt össze. Ha azonban valaki venné a fáradságot, s kiszámítaná, hogy a lehetségesnek és a ténylegesen elértnek mi az aránya az így készült tervekben, az így végrehajtott feladatokban, akkor szembeötlő különbségekre bukkanna. Ráadásul napjainkban a korábbiaktól lényegesen eltérő gazdasági környezetben könnyelműség abban bízni, hogy ami egyszer vagy kétszer megfelelt munkamódszerként, stílusként, az most is jó lesz. A vállalati főosztályharc ezért olyan csata, amiben csak vesztesek lehetnek, a látszatgyőztesek is azok lesznek.

NÖGRÁD ■ 1980. október 16., csütörtök