Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-16 / 243. szám
Szőkébb hazánk története pályaművekben Minden év elején meghirdetik azt a néprajzi, helytörténeti, munkásmozgalom-történeti és tárgyi-dokumentációs gyűj tőpályázatot, amelynek eredményhirdetésére a múzeumi és műemléki hónap idején kerül sor. E pályázatot Nógrádban a megyei múzeumok igazgatósága, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a KISZ megyei bizottsága és a szakszervezetek megyei tanácsa hirdeti meg. A pályázat hagyományos, az októberi pá- lyadíj-átadási ünnepség a múzeumi és műemléki • hónap egyik eseménye. Ez a kis ünnepség a napokban zajlott le Salgótarjánban. a Nógrádi Sándor Múzeumban. Idén huszonnégyen pályáztak. 26 dolgozatot küldtek be, tizenhét ifjúsági és hét felnőttpályázó volt. Sok ez, vagy kevés7 A korábbi évekhez képest többen pályáztak s ez örvendetes jelenség. Egyébként, iskolák, honismereti körök, üzemek, ifjúsági körök, egyéni pályázók, egyaránt készíthetnek pálvaműveket. Nőtt a pályaművek színvonala is. ezt jelzi többi között az, hogy kiemelt első díjakat is kiadtak, amelyre korábban nem került sor. Lássuk az eredményeket. Felnőtt-tagozatban kiemelt első díjat kapott Kovalcsik A ndrás, Horváth Endre grafikusművész élete és művészete című tanulmányáért. A pályamű hiányt pótol, amikor ösz- szegyűjti és feldolgozza a nógrádi születésű művész életével, munkásságával kapcsolatos adatokat. A szakterület — az alkalmazott rézmetszet — a Nógrádi Sándor Múzeum grafikai profiljához is kapcsolódik, azt speciális voltával színesíti. Az ifjúsági kategóriában pedig Vadkerty Róbert kapott kiemelt első díjat — a KISZ megyei bizottságának díját — Az úrbérrendezés végrehajtása Csitár községben (az eredeti 1770—71-es csitári urbárium alapján) című pályaművéért Különösen jó a dolgozat forrásfeldolgozása. amely sokoldalú. A felnőtt-tagozatban első díjat kapott Révész László Hozzájárulás Legend község helytörténeti kutatásához a helybeli evangélikus egyház- község 1768—1912 közötti pénztárnaplója alapján című dolgozatáért. A második díjat Merczel István érdemelte ki Egy kötélgyártó mester visszaemlékezése című dolgozatával, a harmadik díjat pedig ugyanezen témakör feldolgozásáért Vágvölgyi Károly kapta. Megemlítendő még a felnőtt pályázók közül Vongrey Béla és Szelei Mária neve, hiszen ők évek óta rendszeresen jelentkeznek munkáikkal. Az ifjúsági tagozat első díjasa Sánta Ildikó, Adatok Etes népviseletéhez című munkájáért. A két második díjat Turay Éva és ifjú Vojtkó István kapta, a harmadik díjat szintén két pályázó, Pilkor Vilmos és Kormos Katalin nyerte el. Ezen túl, jutalomban részesült Mayer Valéria, Kovács Erika és Várkonyi Gábor. Az idei pályzat tehát eredményesebb volt a tavalyinál, mint mondottuk, nemcsak a résztvevők száma, a tematikai is bővült, illetve gazdagodott. Például több bányászéletre vonatkozó dolgozat készült, s az ipari termelés kezdeteit feldolgozó gyártörténeti, ipartörténeti munka. Érdekesek a kötélgyártást feldolgozó pályaművek is s még sorolhatnánk. A dolgozatok forrásfelhasználása általában jó és széles skálájú. A pályaművekben visszaemlékezést, levéltári, egyházi, forrásfelhasználást egyaránt találunk, nem említve a könyvtárakban való búvárkodást. ' Végül, de nem utolsósorban említjük, hogy kezd kialakulni a pályázók állandó köre, akik rendszeresen tevékenykednek. Öröm, hogy többen voltak, akik a nyári honismereti táborban gyűjtöttek anyagot és most pályamunkával jelentkeztek. T. E. Tésztacsipke Szovjet-Azerbajdzsán egyik t'árosa. Seki. ősidők óta híres aranykezű mestereiről. Csodálatos fafaragásekat, festett faládákat, dús fantáziára valló dísztárgyakat, színes népi motívumok díszítette gyapjúzoknikat. sajátos bőrlábbeliket, gyönyörű agyagedényeket készítenekDe mindentől eltérnek a 74 éves cukrász, Bahsali Ba- bajev mestermunkái. Több mint fél évszázada űzi a mesterségét. Babajevnek cukrász volt a dédapja, nagyapja, apja is. A családban Őrzött recepteket szívesen megosztja tanítványaival. A Babajev készítette különleges keleti édesség, a pahlava például valóságos tésztából készült csipke, amelyet rizslisztből állít össze, dióval színes vajjal. Salgótarjánból indult Fábián Gyöngyvér festő a kecskeméti művésztelepen- v;-’ !>" % 'f - ■*' Hit Bács-Kiskun megyeszékhelyének a szélén magányosnak tűnő, a századdal csaknem egyidős épület áll. A falán márványtábla hirdeti: „Az 1909-ben létesült kecskeméti művésztelep adott otthont azoknak a festőknek, akik Ivá- nyi Grünwald Béla — 1919— 20 — és Révész Imre — 1920— 32 — vezetésével innen indultak útnak, hogy a magyar művészetet gazdagítsák.” Ezek az emléksorok az ötvenéves fennállás alkalmából íródtak. Addig és azóta is művésznemzedékeket vonz a város zajhatárán túlra telepített villa. Hét évtized alatt Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Kmet- ty János, Konecsni György, Kondor Béla, Korda Vince és mások fordultak meg a falak között, s ekkor még az azonos betűvel kezdődő névsort sem merítette ki a felsorolás. Egykor még nagyobb, védettebb lehetett az árnyas, öreg park menti csönd, mára mind közelebb nyomulnak ide is az urbanizáció jelei. Mégis öröm néhány hétre vagy hónapra szóló beutalóhoz jutni, mert a mindennapi gondoktól távol, teljes ellátást élvezve lehet dolgozni. Az alkotást egyedülálló feltételek segítik elő: minden lakószobához külön műterem tartozik. A hatalmas üvegtáblákon át tisztán ragyognak a színek és fények. A patinás épület nemrég kétszázhatvan négyzetméteres új szárnnyal bővült, ahol a konyha, ebédlő és társalgó kapott helyet. Ha nem is éppen ennyivel, de az átrendezés után érezhetően lakályosabbá vált a tíz műtermes lakás. Főleg fiatal művészek váltják itt egymást, akik bizonyítani akarnak; ösztöndíjpályázatra, kiállításra készülnek, megbízásoknak tesznek eleget. A körükben találkoztam Fábián Gyöngyvérrel. — Salgótarjánban fejeztem be a középiskolát, a Madách Gimnáziumban 1962-ben — emlékezik. — Jó osztály volt a miénk, amit a 4.27-es érettségi átlag is tanúsíthat. Az útnak indító szülőváros már kétszer, 1974-ben és 77- ben adott helyet a kiállításának. Ezenkívül Szombathelyen a budapesti Stúdió Galériában, valamint Balassagyarmaton lépett közönség elé a képeivel. Tűzzománcokkal szerepelt a rangos limogesi biennálén és a kecskeméti zománcművészeti alkotótelep egyik tárlatán. Most szekszárdi bemutatkozásra készül. — Két hétre terveztem a kecskeméti tartózkodást, de ennyi idő kevés ahhoz, hogy képeket fejezzek be és újakat is készítsek — folytatja. — Tény viszont, hogy ez a művésztelep kellő nyugalmat nyújt a görögországi és jugoszláviai úti élményeim végső megformálásához. Közelebb húzza magához a gördülő palettát, műtermi festékasztalkáját. A kikevert színfoltok mellett néhány kagyló, csigaház: az utazás emlékei. Érdekes, a természeti szép nem zárja ki témavilágából az emberi magányosságot sem: az egyik vásznon két magába roskadt öregember alakja tűnik fel. — Festményeimen visszavisszatérek az idősekhez — mondja búcsúzóul. — Megrendít az egyedül maradásuk, s ezt szeretném ki is fejezni. A művészteleptől nem mesz- sze szociális otthon húzódik. S lehet, hogy Fábián Gyöngyvér kiállításain lesznek majd, akik a képeken elhagyott szülőkre ismernek rá. A közelükben viszont — legalábbis itt, a műteremben — az örök Adria hullámzik. Kékek, zöldek, homokszínek idézik az emberi élmények és utak végtelenségét. Ez a tág festői és emberi érzékenység az útra bocsátó salgótarjáni alma matert is dicséri. Halász Ferenc Szüreti felvonulás Rimócon Az időjárás nem fogadta kegyeibe a rimóci fiatalokat, akik vasárnap délután tartották meg a szokásos szüreti felvonulást és az esti ceremóniát. A fiatalok a régi szokásokat elevenítették fel, így sok fiatal öltözött népviseletbe. Lóháton, szekéren, gyalogosan rótták a falu utcáit, közben mókáztak és szórakoztatták a község lakosságát. Vidám rigmusokat mondtak el a község különböző dolgairól, eseményekről. A lakosság mindig kíváncsian várja a szüreti felvonulást éppen a mókás szórakoztató műsor láttán. Részt vett ebben a fiatalok apraja-nagyja, az a kár, hogy az idő megrontotta a mulatságot. A szórakoztató szüreti felvonulást este tánc- mulatsággal zárták a fiatalok. k. b. LATINOVITS ZOLTÁN EMLÉKÉNEK .......................................................................................... — Igen. Itt jó. Dán hátradőlt a széken, Erzsébet hirtelen meglöki. Majdnem elzuhan. — Odanézz, Dán! Mária... És egy fiatalember! — Hová mehetnek? — Nem tudom. — Meg kell tudni! Azonnal meg kell tudni! Charlie és Jones ülnek egy asztalnál, Jones otthonában. Sakkoznak. Iszogatnak valamit, hosszúkás, narancs- sárga poharakból. — Kösz, hogy átjöttél, Charlie. — Nincs mit, főnök. A parancs az parancs... — Én nem parancsoltam semmit Csak kértelek, hogy gyere át este, ha tudsz. — Még egy kis alvással is megbíztál! — És aludtál? — Igen. Természetesen. — Csodálom az idegrendszered. — Nincs ebben semmi. A katona is tud aludni az ütközet előtt, az űrhajós is tud aludni, mielőtt kiröpítenék az űrbe. Miért ne tudnék én aludni? — Nehéz dologban kell döntenünk, Charlie. — Tudom, Jones, tudom. — Ha megengeded, összefoglalom a problémát. Először is: a Génbankban valóban készül, vagy készült valami. Ilyen értelemben pontosak voltak Dán információi. — Nagy szerencse, hogy van neki ez az Erzsébetje... Biztosan sokat segít neki. — Dán remek hírszerző... Amikor megindult a Venus- program, ő akkor is talált egy kis nőt magának, aki naprakészen tájékoztatta őt, minden eseményről. — Ö meg minket... — Igen. Dán szerencsés fickó, annyi szent. De én, ne haragudj, Charlie, kicsit megpiszkálnám ezt a dolgot. Bizonyos jelekből arra következtetek, hogy nemcsak nekünk dolgozik. — Ezt meg honnan veszed? — Nincs komoly érvem... Talán csak az, hogy az MGB beindulásának hírét ő hozta. S ez a hír nem Erzsébettől, nem a Génbanktól való. Kell lennie valakinek ott, akivel kapcsolatot tart. De erről a valakiről sajnos, nem tudok semmit. — Biztos az is valami nő. — Egyáltalán nem biztos. — Akkor férfi... — Hiába szellemeskedsz. Ezt mindenképpen meg kell tudnunk. Búg a telefon, Jones odaballag a készülékhez.- FANTASZTIKUS REGI 26. r — Mire? — Hogy féljünk. Foxman is föltalált valamit. De erről most nem beszélhetek. — Hogy-hogy nem? Én beszélhetek akármit, te meg nem? Ez nem igazság. — Majd holnap. Talán holnap. Alszom egyet, és okosabb leszek. Holnap elmegyünk kirándulni, és holnap elmondok mindent. Jó, szerelmem? — Induljunk el már ma.- Kiröppenünk a városból, járunk egyet, megalszunk egy vendégházban, és holnap $k- kor nem kell idő az utazásra. Veszünk két csirkét, és megsütjük nyárson. Jó? — Jó. Tőlem? Indulhatunk. Dán és Erzsébet előtt bíbor ragyogásban áll a vörösbor Az asztalt leszedték. Csendesen, elégedetten üldögélnek. — Jó volt a pisztráng? — kérdezi Dán Erzsébetet. — Igen. Nagyon finom volt. — Kár, hogy csak ritkán, és kevés helyen lehet kapni. — De miért? — Mert a pisztrángot nem lehet tóban tartani, csak friss, oxigéndús patakvízben. S mind tudod, az oxigén egyre fogy. Csak a hegyekben van elég ... — Itt most elég ... NÖGRÄD - 1980. október 16., csütörtök (Folytatjuk) Színes magyar film, készült 1979-ben, a MAFILM Hunnia Stúdiójában. Irta: Fényképezte: CSÁSZÁR ISTVÁN és JANKURA PÉTER DOBAI PÉTER Rendezte: HUSZÁRIK ZOLTÁN Főszereplők: Ichak Find, Dajka Margit, Drahota Andrea, Holl István, Bánfalvy Ágnes, Márkus László. „Huszárik Zoltán nagyszerű festő. Nemcsak jó grafikus, miként azt a folyóiratok, vagy az És egy-egy illusztrációja bizonyítja, hanem szépséges képeket is fest, lenyűgöző tájképfreskókat - celluloid szalagra. Sorra látogatja Csontváry-Kosztka Tivadar kedvelt motívumait, a hatalmas felvidéki vízeséseket, Taorminát, a szicíliai kis falvakat, görög utcácskákat, képeinek nyomában eljut Keletre is, és a száz évvel későbbi technikával újrafesti a filmvásznon Csontváry látomásait. Elénk varázsolja a fenséges tájak különös színeit és formáit, játszik a nappal és a felhőkkel, a sziklahasadékokban megbúvó színes virágokkal, a kopott házfalakkal, bölcskérgű fákkal, a holdbéli sivatagos hegyoldallal. Kihalt és lakatlan ez a vidék, a zsúfolt kis utcácskák is azok, a nyüzsgő tömeg csak foltként ékesíti a képet. Huszárik nem festett portrét a filmjében." (Székely Gabriella: HOL FESZÜLNEK A ZSENIÁLIS ENERGIÁK? Új Tükör, 1980/40.) Megyei bemutatók: X. 16—17. BALASSAGYARMAT, X. 20-21. SALGÓTARJÁN.
