Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
A jövendő nemzedék gondjai Ifjúsági világkonferencia Mexikóvárosban Szombaton Mexikóvárosban ünnepélyesen megnyitották az új gazdasági világrend kérdéseivel foglalkozó ifjúsági világkonferenciát, amelyet a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség, valamint annak mexikói tagszervezetei: a fiatal forradalmárok nemzeti mozgalma,, a Mexikói Kommunista Párt ifjúsági bizottsága és a fiatal szocialisták szövetsége rendeznek. A négynapos eseményre 70 ország 120 nemzeti és regionális ifjúsági szervezetének több mint 200 küldötte érkezett. A magyar delegációt Deák Gábor, a KISZ kb titkára, az MSZMP KB tagja vezeti. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Jósé Lopez Portillo mexikói elnök. Beszédében utalt az ENSZ-közgyűlés új gazdasági világrendről tartott rendkívüli ülésszakára, amely aláhúzta a kérdés időszerűségét és fontosságát. A mexikói világkonferencia három fő témakört vitat meg: a fiatalok harcát a nemzeti függetlenségért, az energiatakarékosságot, valamint a leszerelés kérdését. Az égető problémák megoldása különösen fontos a jövendő nemzedéke, a fiatalság számára. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség éppen ezért egyik leglényegesebb feladatának tartja, hogy a világ haladó gondolkodású fiataljai minél előbb alakítsanak ki megközelítően egységes álláspontot az új gazdasági világrenddel kapcsolatos alapvető kérdésekben. Bizalom, amely üdvözlet ' Katonai államcsínyt talán még nem fogadtak Nyugaton ennyire megkönnyebbült sóhajjal. Szenzációt sem keltett, NATO-körökben szánté rábólintottak: ami várható volt, menetrendszerűen bekövetkezett. Jimmy Carter amerikai elnök Washingtonban éppen színházbem volt a Hegedűs a háztetőn, előadásán. A szünetben értesült arról, hogy Törökország lakossága pénteken katonai kormányzásra ébredt, miután hajnalban a katonai puccsok klasszikus szabályai szerint a hadsereg megszállta a városok főbb stratégiai pontjait, felfüggesztették az alkotmányt, feloszlatták a parlamentet és „a hadsereg oltalma alá” helyezték a vezető politikusokat, közöttük Süley- man Demirel kormányfőt és hajthatatlan ellenfelét, Bülent Ecevitet, a Köztársasági Néppárt vezérét. Carter elnököt mindenesetre nem zökkentette ki nyugalmából a hír: vé- g:gnézte az előadást. Pedig mind a NATO, mind pedig az Egyesült Államok szempontjából indokolt lett volna valamilyen érzékelhető aggodalom — ha váratlan eseményről léét volna szó. A végrehajtás azonban jó előkészítésre vall: a török légierő főparancsnoka, a kormányzó nemzetbiztonsági tanács tagja, a hét elején tért vissza egyhetes amerikai látogatásáról ; csütörtökön Kenan Evren tábornok, a junta új vezetője látogatást tett az ügyvezető köztársasági elnöknél, a látogatást rutinjellegű- nek minősítették. A katonai hatalomátvételt először, mindenki mást megelőzve, az amerikai külügyminisztérium jelentette, ankarai nagy- követségére hivatkozva; ha- s/nló esetekben a többi /agykövetség sem késlekedik. Ezekben a napokban Törökországban folyik a NA- OT „Anvill Express 80” elnevezésű hadgyakorlata, amely egy nappal az államcsíny előtt kezdődött. A hadgyakorlat célja — mint Ankarában hivatalosan bejelentették — a török haderők és a NATO-haderők együttműködése hatékonyságának felmérése háború esetére. A térségben belga, nyugatnémet, olasz és amerikai erők vannak jelen. Az ország pedig puskaporos hordóhoz hasonlít. Bülent Ecevit, a Köztársasági Néppárt karizmatikus, de idealista vezetője, kormányának tavalyi bukásáig nagy reményekkel kezdett reformjaihoz. Ám megbukott a terroron, a politikai intrikákon, a katasztrofális gazdasági helyzeten. Demirel kormányfő gyakorlott politikai intrikus, de kisebbségben levő kormánya ugyancsak a parlamenti többségért vívott harcban őrlődött- Közben az államadóság 15 milliárd dollárra emelkedett, a munkaképes lakosság 20 százaléka munka nélkül maradt, az országban hiány- gazdálkodás folyt, és egekig emelkedett az infláció. ~'°dig a Nyugat szinte példátlan segélycsomaggal sietett Törökország segítségére, ennek értéke ebben az évben elérné a 3 milliárd dollárt. A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, az OECD és Sza- úd-Arábia „számolatlanul” ajánlotta fel a dollármilliár- dokat. A gazdasági kilábaláshoz és a terrorizmus elleni harchoz azonban stabil kormányzatra lett volna szükség. Demirel kormányfő 1981. helyett még az idén választásokat akart tartani és többséget kicsikarni a parlamentben. Időközben azonban a, politikai játéktér szinte megszűnt. Nemcsak Alparslan Türkes fasiszta nemzeti mozgalom pártja vált egyre aktívabbá, de hallatta szavát a muzulmán vallási párt is — kellemetlen emlékeket ébresztve az Irán elvesztésének okain még mindig tűnődő amerikai stratégákban. A terror és a majdnem anarchia légköre aligha bírta volna elviselni a választási harctöbb- letfeszültségait. Politikai megfigyelők az iráni fordulat után azt jósolták, hogy Törökoiszágon a sor. A jelenlegi értékelések szerint a Török Köztársaság fél évszázados múltjában soha ilyen súlyos válságot még nam élt ét, mint moat A hadsereg tObk ízben is fl- gyetnwatettc a politikusokat: teremtsenek rendet. Legutóbb augusztus 29-én nyilatkozott Kenan Evren tábornak, és figyelmeztette az „árulókat”: akik „le akarják rombolni a demokratikus rendszert és a nemzet integritását, érezni fogják a hadsereg erős kezét”. így hát valószínűleg arról van szó, hogy katonai államcsínnyel hatástalanítottak egy politikai bombát a NATO déli szárnyán, abban az országban, amely határos a Szovjetunióval, Irakkal, Szíriával, Bulgáriával, Iránnal, mellesleg megszállva tartja a stratégiai fontosságú Ciprus egy részét, földközi-tengeri hatalom, és ellenőrzi a Dar- danellákat, a Boszporuszt. Ez idő szerint az Egyesült Államok — amely támaszpontokért házal a térségben — úgy érezhette, hogy nem engedi meg magának a bizonytalanság luxusát egyik, eddig biztosnak tartott, kulcs- fontosságú szövetségese portáján. Jóllehet. üdvözölni nem tudja az államcsínyt, de a kormányt megdöntő tábornok felé kinyilvánított „bizalom” — amelyben óvatosan osztoznak az Egyesült Államok szövetségesed is — felér egy üdvözlettel. A hét 3 kérdése Szenátorok üzenete Tíz amerikai szenátor, — többek között McGovern, Hatfield és Proxmire — levelet intézett Muskie amerikai külügyminiszterhez, amelyben követeli: az Egyesült Államok hagyjon fel a bukott kambodzsai Pol Pot-rezsim támogatásával. A törvényhozók levele hangsúlyozza, amennyiben az Egyesült Államok az ENSZ- közgyűlés jövő héten kezdődő XXXV. ülésszakán ismét a pol potista klikk küldöttségének támogatására szavaz, azzal azt nyilvánítja ki, hogy támogatja az emberiség történelmének egyik legvéreske- zúbb rendszerét. Donald McHenry, az Egyesült Államok állandó ENSZ- képviselője New York-i sajtó- értekezletén arról beszélt, hogy Washington egyelőre „még nem döntött ebben a kérdésben”. Hogyan ment végbe a madridi nyitány? A világsajtó, amely jellegénél fogva rákényszerül a fogalmak tömörítésére, változatlanul madridi Európa-ta- lálkozóról, illetve annak előkészítő szakaszáról ír. A diplomaták azonban megállapodtak a hivatalos elnevezésben. Ez ugyan nem éppen rövid és egyszerű, de írjuk le egy alkalommal: „Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselőinek 2381., évi madridi találkozója, amelyet a záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendelkezéseinek megfelelően tartanak”. A megfogalmazás különböző konzultációk nyomán került elfogadásra, a „névadásban” igen tevékeny részit vállalt hazánk küldöttsége is. Az eredeti javaslat ugyanis nem tartalmazott utalást Helsinkire és a záróokmányra — így viszont a találkozó neve is tükrözheti, hogy a Helsinki folytatásáról van szó. Nem titok, hogy a nemzetközi légkör ma lényegesen kedvezőtlenebb, mint öt esztendővel ezelőtt, Helsinki idején volt. Nőtt a feszültség a belgrádi találkozó óta eltelt időszak során is, pedig már akkor történtek kísérletek a záróokmány^ önkényes magyarázására, egyoldalú „to- vábbírására”, a konferencia megterhelésére oda nem tartozó ügyek!: el. Természetesen a mostani madridi mesbeszé- léssorozaton is számolni kell a nemzetközi helyzet adott állapotával, ám mindezzel együtt nem a szembenállásra, hanem a lehetséges együttműködésre kell törekedni. A harmincöt ország képviselői csaknem két hónapon keresztül a november 11-re tervezett érdemi szakasz előkészítésével foglalkoznak majd: olyan kérdésekről vitatkoznak, hogy milyen napirenddel és milyen szinten tartsák meg a találkozót. A szocialista országok, együttműködve minden realista erővel, védelmezik az enyhülés vívmányait. Helsinki eredményeit, s maguk részéről mindent megtesznek a találkozó konstruktív kimeneteléért. Remélhetőleg, a választási kampányok utáni letisztultabb légkörben ehhez a vezető nyugati hatalmakban is partnereket találnak. A régi latin közmondás szerint a név egyúttal a jel is, vagyis: nőmén est omen. A madridi hosszú távú diplomáciai erőfeszítések során a nyitány biztató jele lehetett a név, nőmén, de nem kevés van még hátra azért, hogy biztató omen is legyen. Miben áll a pekingi személyi változások jelentősége? A lemondások és kinevezések nem hatottak az újdonság vagy meglepetés erejével. A kínai országos népi gyűlés, a parlament azokat a személyi változásokat hagyta jóvá, amelyek már hetek óta köztudottak voltak és a kínai vezetők számos nyilatkozatában is elhangzottak. A legfontosabb mozzanat Hua Kuo- feng visszavonulása a kormányfői posztról és Csao Ce- jang miniszterelnöki kinevezése, illetve a veterán, hetvenöt-nyolcvan esztendős politikusoknak leköszönése tisztségeik egy részéről. Nem könnyű a szövevényes kínai politika kulisszái mögé látni, de a világsajtó Kína- szakértói mégis levontak három következtetést a pekingi hírekből. Az első, hogy a személyi változások nem oldották meg, inkább csak jelezték a hatalmi harcot. Ügy tűnik, hogy a három nagy érdekcsoport közül az egyik (Hua és követői) a pártban igyekeznek nagyobb befolyásra szert tenni, Teng az államapparátusban épít ki állásokat (Csaot követőjének mondják), s külön vonalnak tartják a gazdaságpolitika felsőszintű művelőit. Az óvatos fogalmazás nem véletlen, hiszen sok az ellentmondás, bizonytalanság — valóban biztosnak csak a hatalmi harc folytatódása látszik. A másik tényező, hogy továbbra sem bontakozott ki egységes gazdasági elképzelés, egymást követik a kiigazítások, felülvizsgálják a legújabb, már felülvizsgált terveket, sok a rögtönzés. Ebben a pillanatban ez a terület áll a belső összeütközések gyújtópontjában. Nem így a külpolitika —, 8 ez a harmadik mozzanat. A parlamenti ülés nyilatkozataiból az derülhetett ki, hogy Kína folytatja eddigi politikáját és magatartását a nemzetközi porondon: a békebontást, a szovjetellenességet. Több nyugati szakértő azon a véleményen van, hogy ez az „egységlepel”, amely mögött a belső torzsalkodások végbemennek. S a nyugati szakértők alighanem jól értesültek, hiszen gyakran adódik alkalmuk, hogy megjelenjenek Pekingben. Ezen a héten Perry amerikai hadügyminiszter-helyettes vezetett delegációt a kínai fővárosba. Beosztásánál fogva a haditechnika fejlesztéséért felelős a Pentagonban, s pekingi útja a kínai—amerikai katonai együttműködés továbbvitelére irányult... Mit jelentett a chilei „népszavazás”? Pinochet, a chilei diktátor gondol a jövőre, mindenekelőtt a saját jövőjére. Véres puccsának hetedik évfordulóját, szeptember 11-ét választotta egy olyan „népszavazás” dátumául, amellyel teljhatalmat adott magának 1997-ig. A hatvanöt esztendős tábornok akkor töltené be nyolcvanket- tedik életévét... A diktatúra szorításában Pinochet többséget kapott, de a jó előre elkészített forgatókönyv néhány előírása még így sem valósult meg maradéktalanul. E népszavazás előestéjén tüntettek a chilei városokban, röpcédulák hullottak a santiagói magasépületek tetőiről, s olyanok ítélték el a komédiát, mint Frei volt kereszténydemokrata elnök és Leigh tábornok, a junta hajdani tagja. Mindezek nyomán viszonylag nagy volt a szavazástól távolmaradók aránya, s a résztvevők 30 százaléka nemmel voksolt Valójában mennyien voltak, nehéz lenne megállapítani. De az előzmények nyomán űg.v látszik a Pinochet-csoport sem állíthatta, hogy senki nem szavaz elutasítóan. (Lehet, hogy a szükségből megpróbálnak majd erényt kovácsolni: lám, voltak ellenszavazatok, de a kétharmadosnál nagyobb többség mellette nyilvánult meg. Ez a Játék Washingtonnak Is szól, ahol szívesen vesznek minden ürügyet a chilei Junta elfogadtatására. Annál inkább, mert hasonlóképpen igyekeznek legalizálni a bolíviai puccsistákat, valamint a salvadori véres katonai rezsimet. Igaz, ezek a szövetségesek nem olyanok, mint az amerikai kívánalmakban, dehát szövetségesek.) Chile egy semmit meg nem változtató, de mégis sok mindent jelző népszavazás után van. Vajon Pinochet valóban gondol jövőjére? Réti Ervin Nagy-Britanna Gyülekező viharfelhők A brightoni konferenciacsarnok egyik falán hatalmas plakát lógott, rajta fekete számok: 2 001 208. A brit szakszervezeti főtanács (TUC) szeptember elején tartott ötnapos tanácskozásának résztvevői így, ha akarták, sem téveszthették volna szem elől: ennyi a munkanélküli Nagy-Britanniában- Persze nem is akarták, sőt a szak- szervezetek képviselői éppen a munkanélküliséggel kapcsolatban támadták legerőteljesebben Thatcher asszony kormányát. TRAGIKUS MÉRFÖLDKŐ A kétmillión felüli adat megdöbbentő: utoljára a harmincas években, a nagy gazdasági világválság idején volt ekkora a munkanélküliség a szigetországban. Még a konzervatív napilap, a Daily Express is „Tragikus mérföldkő” címmel számolt be a szomorú rekordról. Az elbocsátások, gyárbezárások veszélye különösen a hagyományos k NOGRAD - 1980. szeptember 14., vasárnap ■iparvidékeken nagy; Wales, Skócia és Észak-Irország egyes vidékein a munkanélküliek aránya messze meghaladja az országos átlagot, s 7—8 százalék helyett már a 10—15 százalékot is túlszárnyalja. „Villanyszerelőket kerestünk hirdetés útján — mondja jellemzésképpen egy bányaigazgtó, — de még villamosmérnökök is jelentkeztek”. Ráadásul a másfél éve hatalomra került konzervatív párt gazdaságpolitikájának a munkanélküliség csak egyik — bár talán a legriasztóbb — következménye. Akad figyelmeztető jel más is; nemzetközi becslések szerint az angliai gazdasági visszaesés lesz az idén a legsúlyosabb a fejlett tőkésállamok között. Az alacsony termelékenység és az erős font miatt egy helyben topog a brit export. Az infláció meghaladja a 20 százalékot: ez több mint a duplája annak, amennyit a tory kormány 1979 májusában a Callaghan vezette munkáspárti vezetéstől örökölt. A tavalyi körülbelül négy és fél ezerrel szemben idén mintegy hatezer vállalat csődjére számítanak. Mindez jelzi, hogy a csodaszerként meghirdetett konzervatív gazdaságpolitika eddig távolról sem vezetett fellendüléshez. A tory kabinet a szabadpiaci eszközök minden áron történő alkalmazásával, az állami támogatások csökkentésével továbbra is elsősorban az infláció visszafogására törekszik — mint láttuk sikertelenül, — és szemmel- láthatóan. nem bánja, hogy intézkedéseivel a gyárkapukon kívül rekedtek számát duzzasztja. ÜJ MAGATARTÁSI KODEX? „Még egy ideig rosszul kell, hogy menjen ahhoz, hogy utána jobban mehessen” — hangoztatja Margaret Thatcher, a „Vas Lady”, aki gúnynevéhez híven az ellenzék támadásai ellenére sem hajlandó arra, hogy visszavonja a szociális kiadások terén elhatározott csökkentéseket. Megkurtítják a lakásépítési programot, csökkentik a jóléti juttatásokat, például a táppénz és a nyugdíj reálértékét. A kormány intézkedései támadják az állami egészségügyi rendszert is. A költségvetést egyensúlyba kell hozni — érvelnek, ám a takarékosság hangoztatása átlátszó: a katonai kiadásokra a Thatcher-kormány kevéssé sajnálja a pénzt. Ez a gazdaságpolitika a konzervatív párt népszerűségének gyors eséséhez vezetett. Biztos parlamenti többségük birtokában a toryk eddig könnyen verték vissza az ellenzék bizalmatlansági indítványait, mégis tagadhatatlan: gyülekeznek a viharfelhők a Thatcher-kormány feje felett- Különösen éles összecsapásokra van kilátás a kabinet új munkaügyi törvényjavaslatai miatt. Ezek az intézkedések hatályba lépésük esetén — Thatcher asszony határozottan szakszervezetellenes irányvonalához igazodva — a dolgozók jó néhány alapvető jogát vennék célba. „A munkavállalók új magatartási kódexe” megnyirbálná a sztrájkjogot, korlátozná a sztrájkőrségek tevékenységét és a szakszervezeti tagtoborzás lehetőségét, s védtelenebbé tenné a munkásokat — elsősorban a nőket — az önkényes elbocsátásokkal szemben. MÉG NÉGY ESZTENDŐ Érthető tehát, hogy a kódextervezetet a szakszervezetek éppoly határozottan visszautasítják, mint a kormány egész gazdaságpolitikáját. Ez jellemezte a TUC mostani brightoni konferenciáját is. A 12 millió dolgozót képviselő küldöttek a tory vezetést tették felelőssé a munkanélküliség növekedéséért, s határozatban szólították fel a következő munkáspárti kabinetet, hogy kártalanítás nélkül ismét államosítsa a most magánkézre adott vállalatokat. Éles bírálatban részesítették a konzervatívok külpolitikáját is. Nehezebb kérdésnek bizonyult egy alternatív gazdaságpolitika kidolgozása, ugyanis nem teljesen egységesek a TUC tagszakszervezetei sem. Másrészt csak egy munkáspárti hatalomátvétel adhat — korlátozott — esélyt a változásokra; a konzervatívoknak viszont 1984-ig hivatalosan nem kell új választásokat kiírniuk. Thatcher asz- szony is az időben bízik, abban, hogy gazdaságjavító módszerei a következő választásokig meghozzák az ígért fellendülést. Szegő Gábo»
