Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

■ Fegyverbaráfság '80 Zárószakaszába lépett a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői közeljövőben sorra kerülő Fegyverbarátság '80 gyakorlatának előkészíté­se. Ä kiképzési terveknek meg­felelően a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi mi­nisztereinek bizottsága által megszabott gyakorlaton részt vevő hét szocialista testvér­hadsereg kijelölt törzsei. és csapatai — köztük a magyar katonai alakulatok — a kije­lölt körzetekben tervszerű­en, fegyelmezetten és ered­ményesen készülnek várható közös feladataik lehető leg­jobb megoldására, a szövetsé­ges erők állományába tarto­zó törzsek, magasabb egysé­gek és egységek további ösz­szekovácsolására, együttmű­ködésük fejlesztésére. A ka­tonai kiképzés, gyakorlás és a tábori élet feltételei kedvező­ek. A magyar alakulat katoná­it péntek délután táborukban felkereste Heinz Hoffmann hadseregtábomok, a Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottságának tag­ja, az NDK nemzetvédelmi minisztere, a közös gyakorlat vezetője. Társaságában volt Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka, Anatolij Gribkov had­seregtábomok, az egyesített fegyveres erők törzsének fő­nöke és az NDK számos ma­gas rangú katonai vezetője. A vendégeket Mórocz Lajos ve- vezérőrnagy, a Fegyverbarát­ság ’80 gyakorlat vezetőjének magyar helyettese köszön­tötte és tájékoztatta őket a magyar törzsek és csapatok tevékenységéről, felkészülé­séről. Heinz Hoffmann hadsereg­tábornok a látogatás során elismerését fejezte ki a test­vérországok fegyveres erői­nek felkészültsége és szoros együttműködése felett Vik­tor Kulikov marsall sok si­kert kívánt a magyar nép­hadsereg katonáinak a közös gyakorlat feladatainak telje­sítéséhez. A magyar alakulatok ka­tonái a szolgálati feladatok megoldása mellett az elmúlt napokban számos politikai, kulturális rendezvényen és baráti találkozón js részt vet­tek. Baráti látogatást tettek Luckenwalde egyik ipari üze­mében és találkoztak terme­lőszövetkezeti dolgozókkal is. Magyar és szovjet katonák együtt megtekintették Cecili- enhofot az 1945-ben megtar­tott történelmi potsdami ér­tekezlet színhelyét. A magyar katonai táborban fellépett az NDK nemzeti néphadseregé­nek művészegyüttese. A magyar katonák önte­vékeny művészegyüttese Brückben és Marxwaldéban adott műsort. Szerepelt a programban magyar és szov­jet katonák közös klubestje, a katonai tábor közelében levő város fiataljai ped»« nemzet­közi diszkóműsoron látták vendégül a katonákat. A magyar katonazenészek a héten az NDK több városá­ban nyilvános műsort és tér­zenét adtak. (MTI) Gierek kórházban Edward Giereket, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárát pénteken reggel súlyos sz/vműködési zavarok­kal kórházba szállították — jelentette a PAP lengyel hír- ügynökség. (MTI) Pinkowski beszéd* Varsóban pénteken délelőtt megkezdődött a lengyel par­lament őszi ülésszakának el­ső ülése. A szejm elfogadta a napirendet, amelynek két pontja: beszámoló a kormány időszerű tevékenységi prog­ramjáról, továbbá a minisz­tertanács összetételében nem­rég végrehajtott személyi vál­tozások jóváhagyása. A kormány tevékenységéről szóló tájékoztatót előterjeszt­ve Jozef Pinkowski minisz­terelnök elmondta: az üzem­közi bizottságokkal elért meg­állapodásokat a társadalom megkönnyebbüléssel és ab­ban a reményben fogadta, hogy megtalálható a kiút a Jelenlegi társadalmi-gazda­sági helyzetből, és a keletke­zett nehézségek leküzdhetők. A minisztertanács elnöke felsorolta a lakosság életkö­rülményeinek javítását szol­gáló, már ismert törvénye­ket. Beszélt a munkabérek arányos, fokozatos emelésé­ről, a legalacsonyabb nyugdí­jak növeléséről, a sokgyerme­kes családok megsegítéséről és a közellátás javítását cél­zó intézkedésekről. Beszédének külpolitikai ré­szében a lengyel miniszterel­nök hangsúlyozta: sérthetet­len a Lengyel Népköztársa­ság szövetsége a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal, az ország alapvető nemzeti érdeke a Varsói Szer­ződésben és a KGST-ben va­ló aktív részvétele. Végeze­tül a kormányfő megismételte a LEMP februári VIII. kongresszusán elhangzott lengyel javaslatot arról, hogy Varsóban üljön össze a kato­nai enyhüléssel és a leszere­léssel foglalkozó nemzetközi konfenencia. Pinkowski ezután jóváha­gyásra előterjesztette a mi­nisztertanács összetételében nemrég végrehajtott — már ismert — személyi változáso­kat és kérte a kormányprog­ram elfogadását. A lengyel törvényhozás délután vitával folytatta munkáját. (SITI) Lejárt lemez Régi lemez forog a korongon Madeira-szigetén, ahol az Atlanti Szerződés társasága, az ATA tartja 26. közgyűlését. Háromszáznál több katonai és politikai szakértő előtt Jo­seph Luns, a NATO főtitkára tartotta az első beszédet. Megszoktuk már, hogy Luns ritkán tesz építő jellegű javaslatot a béke és a biztonság megőrzésére, az enyhülés fenntartására. Most azonban joggal várhatta a világ közvé­leménye, hogy a főtitkár legalább halványan és közvetve utal a Varsói Szerződés, a Szovjetunió legutóbbi kezdemé­nyezésére, elsősorban a közép-hatótávolságú rakéták ügyé­nek i megvitatása céljából. Luns azonban ezt figyelmen kí­vül hagyta. Ezzel szemben —, minden eddiginél harciasabb — be­szédében ismét az ismert vádakkal illette a Szovjetuniót. Szerinte a „szovjet fenyegetés” főképpen a világtengereken ölt „aggasztó méreteket”. Az érvelés célja világos: a NATO tagállamai tegyenek az eddiginél is nagyobb erőfeszítést, hogy az USA-nak az észak-atlanti térségben lekötött erői felszabaduljanak, s eleget tehessenek e térségen kívüli „missziójuknak”. Egyértelmű a főtitkár aggodalma. A nyugat-európai NATO-tagállamok egyike-másika ugyanis vonakodik évről évre növelni hadikiadásait, s Washington óhajára még je­lentősebb mértékben hozzájárulni a szövetség költségeihez. Nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az úgynevezett euró- rakéták telepítési tervét sem, s általában rosszalják a kelet —nyugati párbeszéd befagyasztásának tengerentúlról sugall- mazott politikáját. Még a legfőbb szövetséges, az NSZK is fenn kívánja tartani gyümölcsöző kapcsolatait a Szovjet­unióval és a többi kelet-európai szocialista országgal. A szovjet expanzióról szóló rémmesék általában keve­seket győznek meg, s egyre inkább elvesztik hitelüket. Luns azonban mégis úgy vélte kedvező hatást gyakorolhat hall­gatóságára ha megismétli a vádakat. Hasonlóképpen fogal­mazott Sá Carneiro portugál miniszterelnök, aki a „szovjet imperializmus” veszélyeit ecsetelte, ő viszont messzemenő­en egyetértett a főtitkárral abban, hogy a NATO-t tovább kell erősíteni. Kétség nem férhet ahhoz, hogy Lisszabon mindent elkövet az észak-atlanti érdekek szolgálatában, mindenekelőtt „üzleti szempontból”, az Atlaatl-óceá]i fölötti ellenőrzésnél oly fontos Azori-szigetek fokozottabb militari* zálásáért. Mindent egybevetve, a Madeira-szigetén négy napig tar. tó tanácskozás alaphangját Luns adta meg. Nem is annyira azzal, amit mondott, sokkalta inkább amiről hallgatott, az­zal keltett mélységes csalódást. A Varsói Szerződés javas­lata egy fontos NATO-tanácskozáson végre választ érdemelt volna. Igaz, némely esetben a hallgatás is állásfoglalás. Gyapay Dénes Több mint egymilliöan nyilvánítottak véleményt (Folytatás az 1. oldalról) gették a munka jobb meg­szervezését, a munkafeltételek javítását, továbbá azt, hogy a vállalatoknál hárítsák el a folyamatos munka akadályait. Szinte mindenütt kérték, hogy részletesebb tájékozta­tást kapjanak a gazdálkodás­ról, s konkrétabban mond­jak meg valamennyi kollektí­vának, minden egyes dolgo­zónak. hogy mit várnak tőle a munka, a gazdálkodás javí­tásához. A tanácskozásokon kifejeződött, hogy a dolgozók türelmetlenek a hibákkal szemben és sürgetik a mu­lasztók felelősségre vonását. Nagy körültekintéssel vá­lasztotta meg a tagság a bi­zalmiakat, akiknek munká­ján most már igen nagy mér­tékben múlik, hogy milyenek a munkafeltételek, milyen az üzemi légkör. Csaknem 172 ezer bizalmit és 169 ezer bi­zalmihelyettest, továbbá 20 ezer főbizalmit, s ugyanany- nyi főbizalmihelyettest vá­lasztottak. A bizalmiaknak több mint 60 százalékát újból választották, a legrátermet­tebb volt bizalmiak magasabb tisztségbe kerültek, jó né­hány idős ember, aki koráb­ban bizalmi tisztséget töltött be, elérte, vagy túlhaladta a rvugdíjkorhatárt. és nyuga­lomba vonult, a volt bizalmi­ak egy kis része pedig nem tudott úgy megfelelni fel­adatának, hogy ismét elnyer­je a tagság bizalmát. Valamennyi szinten érvénye­sült az az elv, hogy a veze­tő tisztségek megoszlása tük­rözze a tagság összetételét. Az ipari üzemekben többségé­ben munkások kerültek a ve­zető testületekbe és tisztsé­gekbe, de megfelelő arányban kaptak helyet a műszakiak, az értelmiségiek, az érdemi ügyintézők. Mint a SZOT-ban az MTI munkatársának elmondták, a választások tág teret biztosí­tottak a tagságnak, a dolgozó tömegeknek a közvetlen esz­mecserére. A szervezett dol­gozók és az egész társadalom a korábbinál nagyobb figye­lemmel kíséri a szakszerveze­ti munkát, és az alapszerve­zeti tanácskozásokon nagy ak­tivitással, hasznos javaslatok sorával segítették a szakszer­vezeti mozgalmat abban, hogy a mai körülményeknek meg­felelően végezze munkáját. A szakszervezeti mozgalom pe­dig minden olyan javaslatot szívesen fogad, amely a mun­kát hatékonyabbá, eredmé­nyesebbé teszi. Az alapszervezeti, illetve középszervi tanácskozásokon a tagság 4500 küldöttet vá­lasztott a szakszervezetek me­gyei, illetve budapesti kül­döttértekezleteire, s 5600 kül­döttet a szeptember, végén kezdődő iparági-ágazati kong­resszusokra. Szeptemberben zaljanak le a megyei küldöttértekezletek, november közepéig pedig az iparági-ágazati kongresszu­sok. A magyar szakszerveze­tek XXIV. kongresszusát de­cemberben tartják. (MTI) Chile nyomdokain Bolívia — pucesország Hasztalan fenyegetőzött ön- gyilkossággal Lídia Gueiler asszony, Bolívia elnöke arra az esetre, ha a hadsereg puccsot kísérelne meg: uno­katestvérét, Luis Garcia Me­za tábornokot nem tudta fel­tartóztatni. Üjabb hatalomát­vétel zajlott le a kis Andok- államban — fennállásának 155 éve alatt a 189. Az el­telt egy hónap eseményei azonban mindinkább kétséges­sé teszik a tábornok ország- lását. Bár Garda Meza húsz­éves „átmeneti időszakot” ter­vez, arra, hogy felesleges ilyen hosszú távra elképzelé­seket szőnie, nemcsak Bolívia múltja figyelmeztet, hanem a kibontakozó belső és külső el­lenállás is. Olyan pillanatban avatkoz­tak be a katonák ismét a politikusok dolgába, amikor úgy tűnt: Bolíviában végre sikerül kilábalni a zűrzava­ros múlt viszontagságaiból. A csalások nélkül megtartott június végi választásokon a baloldali demokratikus és népi egység jelöltje, Heman Siles Zuazó szerezte meg a győzelmet, de mert nem ju­tott abszolút többség birto­kába, a parlament volt hiva­tott dönteni az új elnök sze­mélyéről. A döntést azonban a katonák már nem várták be, cselekedtek és még csírá­jában elfojtották a demokrati­kus kibontakozást. Hatalomra kerülése után a chilei kato­nai junta nyomdokain halad­va Garcia Meza a „marxiz­mus” elleni kereszteshadjá­ratra szólította fel tiszttársait. Azóta naponta érkeznek hí­rek újabb és újabb politikai gyilkosságokról, letartóztatá­sokról, utcai harcokról. A junta nem engedi külföldre Lídia Guilert sem, sőt még a tudósító külföldi újságírók is veszélybe kerültek. Garda Meza tábornok a „marxizmus veszélye” mellett az ország súlyos gazdasági helyzetével indokolja a terrort. Azt ál­lítja, hogy a szegény Latin- Amerikában is nincstelennek számító, külföld felé eladó­sodott Bolívia talpraállításá- hoz «rős kezű vezetés szüksé­ges. „Érvei” azonban csak ott találnak megértésre, ahol ha­sonlóan gondolkodnak: Chllé­Demokrácia — ben és Argentínában. Videla argentin tábornok ezzel büsz­kélkedett: „Mi készítettük fel a bolíviai tiszteket, mint ahogy korábban minket az Egyesült Államok”. A diktá- tori rokonszenven túl gazda­sági megfontolások állnak a háttérben: a jövőben Buenos Aires számíthat arra, hogy a bolíviai gáz- és vasércszál­lítások nem Brazíliába, ha­nem Argentínába irányulnak majd. A chilei „barátság” már nem ígérkezik ilyen fel­hőtlennek. Száz évvel ezelőtt, a Salpeter háborúban Bolívia elveszítette csendes-óceáni tartományát, és azóta nem volt olyan kormány, amely ne tett volna ígéretet a terü­let visszaszerzésére. Ráadásul a puccs előtt Garcia Meza tá­bornok nyíltan hangoztatta egy „revansháború” szüksé­gességét. A többi latin-amerikai or­szágtól a junta elszigetelő­dött. (Chilén és Argentínán kívül csak Brazília, Uruguay és Paraguay ismerte el.) La Paz számára azonban a leg­fontosabb Washington véle­ménye. Garcia Meza arra szá­mított, hogy az Egyesült Ál­lamok (bár korábban több­ször óvta a tiszteket a be­avatkozástól) inkább velük működik együtt, mint a bal­oldali liberális Siles Zuazó- val. A feltételezés egyelőre nem bizonyult helyesnek. A nemzetközi tiltakozás olyan bolíviai módra. erős volt az újabb puccsal szemben, hogy a Fehér Ház­nak le kellett állítania gaz­dasági és katonai segélyeit. Az Egyesült Államoknak egyébként azért is érdeke lett volna a demokratizálás, mert az amerikai tőkebefektetések haszna csak szilárd rendszer­ben garantálható. Garcia Mezának létkérdés, hogy bármilyen eszközzel, rövid időn belül megszilárdít­sa helyzetét. Különben az Egyesült Államok segélyeit és befektetéseit nélkülöző, ösz- szeomló gazdaság előbb-utóbb maga alá temetné a juntát. Az ellenállás azonban — kü­lönösen az ónbányák vidékén — erősebb, mint ahogy a ka­tonák gondolták. Bármerre is fordulnak a tisztek, visszauta­sításra találnak. Ellenük van az egyház, a munkásság, sőt még a puccsokba belefáradt kispolgárság is, amelynek ro- konszenvére Chilében a kez­detben még számíthatott Pi­nochet. Garcia Meza nem ala­pozhat a polgári pártok szét­húzására sem: Siles Zuazót támogatja valamennyi jelen­tősebb csoportosulás. A vá­lasztások nyertese az Illega­litásban máris megalakította ellénkormányót, amelyet több latin-amerikai ■ ország törvé­nyesnek ismert el, s amely általános ellenállásra szólí­totta fel a bolíviai népet. Lambert Gábor Magyar—holland gazdasági tárgyalások Szeptember 1. és 5. között Budapesten ülésezett a ma­gyar—holland gazdasági, ipari és műszaki együttműködési vegyes bizottság. A tárgyaló felek megállapí­tották, hogy a két ország kö­zötti árucsere-forgalom di­namikusan fejlődik, összér­téke 1979-ben megközelítette a 250 millió dollárt. Javult a forgalom egyensúlya is. Koo­perációk, főként a mezőgaz­daság területén bontakoztak ki, de újabban mind nagyobb számban kapcsolódnak be a gépipari, a vegyi, és gyógy­szeripari, valamint a köny- nyűipari vállalatok ;s. A meglevő 53 kooperációs szer­ződést újabb termékekre és termékcsoportokra terjesztet­ték ki. A vállalatok közötti tárgya­lások nyomán harmadik pia­ci együttműködésre kínálko­zik lehetőség a járműiparban, Hármas csúcs Egyiptom elfogadta az Egye­sült Államok javaslatát, hogy november 20-án tartsanak hármas, amerikai—egyipto­mi—izraeli csúcsértekezletet — közölte pénteken az Al- Ahram című félhivatalos ka­irói lap illetékes egyiptomi forrásra hivatkozva. A jelen­tés szerint Carter amerikai el­nök Szadat államfőnek szóló meghívását Sol Linowitz ame­rikai küldött adta át csütörtö­kön végétért egyiptomi ta­nácskozásai során. Az izraeli rádió jelentése szerint Carter és Begin izra­eli kormányfő csütörtöki te­lefonbeszélgetése alkalmával állapodott meg a washingto­ni találkozóban. (MTI) az erősáramú iparban, vala­mint kompresszorállomások éa élelmiszeripari berendezések szállítása terén. A vegyes bizottsági ülésről készült jegyzőkönyvet pén­teken írták alá a Külkeres­kedelmi Minisztériumban. Jacob Mollt, a gazdaságügyi minisztérium főosztályveze­tőjét, a holland delegáció ve­zetőjét fogadta Melega Tibor külkereskedelmi miniszter- helyettes. A jegyzőkönyv aláírásánál jelent volt Török István kül­kereskedelmi államtitkár. (MTI) Tabu a CIA Az amerikai képviselőház jogi bizottsága szavazattöbb­séggel elfogadta azt a tör­vényjavaslatot, amely bűn­ténynek nyilvánítói a CIA és ügynökei tevékenységéről szóló bármilyen információ felfedését. A törvénytervezet részben a törvényes fellépés lehetőségét biztosítja olyan időszakos amerikai kiadvá­nyok ellen —, mint a Covert Action nevű tájékoztató köz­löny —, amelyek rendszere­sen közölnek a CIA tevékeny­ségét leleplező cikkeket. A törvény megszegőire 10 évig terjedő börtönbüntetés és 50 ezer dolláros pénzbüntetés szabható ki. A törvénytervezet továbbá megtiltja a külföldön dolgozó ügynökök nevének felfedését. A szavazás a kormány és elsősorban a CIA vezetésének nem titkolt nyomása alatt zajlott le. Turner, a CIA igaz­gatója a törvénytervezet meg­szavazása kapcsán kijelentet­te, hogy azt „létfontosságú­nak tartja az Egyesült Álla­mok hatékony hírszerző gé­pezete és sikeres külpolitiká­ja támogatása” szempontjá­ból. A bizottság néhány tag­ja a törvénytervezet korláto­zó előírásainak valamiféle enyhítésére tett módosító ja­vaslatot, ezt azonban elutasí­tották. Az amerikai közvélemény­ben élénk nemtetszést váltott ki a törvénytervezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a nyilvánosság ne értesülhessen a CIA viselt dolgairól, (MTI) Puszta találgatások Az NDK fővárosának hiva­talos köreiből szerzett értesü­lés szerint Erich Honecker és Helmut Schmidt találko­zójának időpontjával kapcso­latban az NSZK-ban folyó vi­ta puszta találgatásokon ala­pul. Az NSZEP Központi Bi­zottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke, mi­után Schmidt kancellár rö­viddel a tervezett találkozó előtt lemondta munkalátoga­tását, nem számol újabb idő­pontnak a közeljövőben tör­ténő meghatározásával. Ez már határidős programjaiból is adódik, I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents