Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
Bemutatjuk 0 az Építéstudományi Intézetet Shakespeare-sorozat kezdődött EZEN A HÉTEN is meglehetősen szerény számú saját nagyprodukcióval — értve alatta tévéfilmet, — játékot — „állt” közönsége elé a Magyar Televízió. Hogy mégsem unatkoztunk, nem meresztgetünk tüskéket, annak köszönhető, hogy kellő tematikai gazdagságú és színvonalú filmkínálatot nyújtott át nekünk a műsorszerkesztés. Kedden este a Jean Gabinsorozat egyik legidőtálóbb, legbecsesebb darabját sugározták a francia film nagy öregének, Claude Autant-Larának rendezésében: az 1956-ban készült ellenállási filmet, az Átkelés Párizson-t. Akik hajdanán frissiben látták, azoknak is élményt jelentett a precízen, elegánsan elmesélt történet és a három filmtörténeti alakká vált színész — Jean Gabin, Bourvil és Louis de Funes játéka. Szerdán a kettes műsoron ugyancsak érdeklődésre tarthatott számot az üstökösként feltűnt fiatal lengyel rendezőnő, Agnieszka Holland filmje, a Vasárnapi gyerekek. Témája némi rokonságot mutat Mészáros Márta nálunk bemutatás előtt álló filmjével, az Örökséggel, s arra enged következtetni, hogy a gyermekáldás nélküli házasság Lengyelországban is feszültségekkel terhes, sérülékeny, példázva egyben az örök közhelyet: a nő két dologért mindenre képes, hogy legyen és hogy ne legyen gyereke. A hét végét teljesen a mozifilmek uralták. Szombaton ment két francia produkció, mindkettő ismétlésben: Az örökös és a hervadhatatlan Királylány a feleségem, Gina Lollobrigidával és Gérard Philippel a főszerepben: éjszakaiban a japán Emberi torpedó, előtte főműsorban pedig a Tetthely című NSZK bűnügyi tévésorozat egyik roppant unalmas, ötlettelen, kimódolt darabja, A hallgatás díja. Az Emberi torpedó, Kihachi Okámoto alkotása kiemelkedik a mezőnyből. Az egyértelműen háborúellenes, a soviniszta, nagyhatalmi japán törekvésekkel gunyorosan leszámoló film értéke nem csak politikai, emberi bátorságában, elkötelezettségében rejlik, hanem színvonalas művészi megfor- máltságában is. Az ember keserűen mosolyog és elborzad ennyi katonai ostobaság, idétlen fanatizmus és fanatizált- ság láttán. Befejezése megtörtént esemény: 23 évvel a második világháború vége után hasonló körülmények között találtak meg a Csendes Óceánon egy kamikázét. A sajátos japán elbeszélésmód — például aszituációk végletekig való kiélezése, az ismétlések halmozása, az erőteljes mimikái hatásokkal operáló színészi játék — szokatlan egy kissé a mi, európai ízlésünknek. Adott esetben mégsem zavaró: mert maga az emberi torpedóvá („istenné”) válás olyannyira rendkívüli, végletes dolog, hogy a téma természetes stíluskövetkezményének fogjuk fel. A VASÁRNAPI filmek közül Dargay Attila Ludas Matyi című hosszú rajzfilmje ihletett alkotás, gyönyörűséget szerez gyereknek, felnőttnek egyaránt. A délutáni és a délelőtti western közül az előbbi. a Marlene ©itriech-sofo- zatban látott volt az értékesebb, legkevesebb egy klasz- szissal. Az 1939-ben készült Asszonylázadásban élő embereket vonultat fel a rendező, George Marshall, míg kollégája, Frank Kramer három évtizeddel később papírmasé figurákkal és előregyártott elemekkel dolgozik, Az Asszonylázadást valóságos történetnek foghatja fel a néző, az olasz Hé, barátom, itt van Sa- bata! című filmet mesejátéknak,- melyet kalandra, piff- puffra éhes, hiszékeny felnőtteknek mutatnak be. Marshall- nak tehetsége, ízlése, humora van. Akár két haláleset kapcsán is melodramatikus nevetségességbe vezethetné filmjét, de nem teszi, mert bőrében művész és nem mesterember lakozik. Különböző újságok híranyagában korábban már olvashattunk arról, hogy televíziónk az angoloktól megvásárolta a Shakespeare-sorozatot, amely — úgy hírlik — teljes lesz. Első darabját, a Machbet- et csütörtökön este a második műsorban láthattuk. A Young Vic Színház öt évvel ezelőtti előadása (Frank Dunlop rendezése) került a képernyőre, némi átigazítással. Az előadás koncepciója újszerű: a főbb szereplőket — így a címszereplőt is — több színész álarccal kelti életre, s az új színész mindig akkor lép a színre, amikor a szereplők jellemében sorsmeghatározó változás következik be. Az álarc funkciója, hogy személytelenségével általánosabbá tegye a helyzeteket és figurákat, kitágítsa a Dunlop-féle olvasatban a dráma érvényességi körét, nem csak a tér és idő, hanem a személyek vonatkozásában is. Megvallom: elmesélve sokkal izgalmasabb számorpra ez a koncepció, mint a valóságban látva. A színházi előadás tévéfilmváltozata (Charles Horich munkája) nem ad semmiféle többletet eddigi színházi élményeinkhez, sőt az álarcok engem kifejezetten zavarnak. Már csak azért is, mert az érvényességi kör kitágítását nem puszta technikai beavatkozástól, hanem az élő, tükröző, szivárvány-ragyogású színészi játéktól (vastagon beleértve a mimikát) várom. Dunlop pedig éppen ettől fosztja meg a nézőt. ENNEK ellenére kíváncsian nézünk a folytatás elébe, hiszen — a vitákért is érdemes — nem akármilyen szellemi izgalmakra számíthatunk. Televíziónk egyébként ma este továbbgöngyölíti a sorozatot — a legnagyobb színházi ember és drámaíró, William Shakespeare életrajzi filmjével. (sulyok) Űrhajók vizsgálatához fejlesztették ki a műembert, de hamarosan használni fogják az Építéstudományi Intézetben Is. Mielőtt részletesebben is bemutatnánk a különféle kutatásokat és korszerű vizsgálatokat, ismerje meg az olvasó az ÉTI feladatkörét, szer. vezetét. Kalauzunk dr. Kunszt György megbízott igazgató: — Az 1948-ban alapított intézet az ÉVM felügyelete alatt működik. A 750 dolgozó — közülük 268 a kutató — a következő főbb témakörökben tevékenykedik: épületszerkezet — ide tartoznak például a válaszfalak, a nyílászárók, a szigetelések és a burkolatok; tartószerkezet és mélyépítés; épületgépészet és miután intézetünk az építőipar technológiai intézete is, így minden használatos építés- és gyártástechnológiával, gép- fajtával foglalkoznak munkatársaink. E területen munkálkodik a technológiai tervező tagozat is — itt különféle építőipari előregyártó üzemek tervezése folyik. Jelenleg a házgyári rekonstrukciókon dolgoznak, de miután tavaly megnyerte az iroda az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete, az UNIDO egyik pályázatát, újabb szellemi exportra is mód nyílik. A pályázat Algéria építésiparosításának fejlesztéséről szólt — most ezt kell tovább bontani, vagyis üzemeket tervezni. Az intézet elsődleges feladata új szerkezetek, technológiák, műszaki megoldások kutatása, fejlesztése. Konkrét épülettervezést csak akkor vállalnak, ha új szerkezetet kell meghonosítani. Ilyenkor az első néhány épület az 5 terveik alapján készül. így volt néhány éve is, amikor körcsarnokok acéltakarékos lefedésére vásárolt az ágazat egy osztrák találmányt. Az e technológiával készült budapesti, szolnoki, tatabányai, egri és kaposvári sportcsarnokokat az ÉTI tervezte. Méltán büszkék az intézetlek szentendrei kísérleti telepükre, A tartószerkezeti laborban például 28 méter Szerkezetvizsgálat — fárasztással és töréssel — az intézet szentendrei kísérleti telepén. „ » « *■ í * w-jjiSzolnokon épfiit sportcsarnok, amely acéltakarékos tetőszer, kezettel készült. Nemzeti kincsemk megőrzéséért Védett könyvtárak magánkézben Az Országos Széchenyi Könyvtárat a 60-as években életbe lépett, a magánkézben levő műtárgyakra és könyvekre egyaránt vonatkozó, ún. védettségi rendelet olyan jogkörrel ruházta fel, amely igen szorosan kapcsolódik a hazai könyvkincs megőrzését szolgáló nemzeti könyvtári funkciójához. E rendelet ugyanis bejelentési kötelezettséget ír elő egyedi példányok, vagy nagy értékű könyvgyűjtemények birtokosainak, a Széchényi Könyvtárat pedig felkéri, hogy bírálja el, szakvéleményével javasolja ezen értékek védetté tételét, s vegye a könyveket nyilvántartásba. A rendelet célja világosan kirajzolódik: meg szeretné akadályozni, hogy e ritkaságok elhagyják az országhatárt, s azt, hogy e felbecsülhetetlen értékű, egész életen át gyűjtött könyvtárak a tulajdonos halála után —, vagy még előbb —, szétszóródjanak. ELŐNYÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK Sajnálatos .módon a fenti paragrafusok csak szűk csatornákon és igen torzítottan jutottak a köztudatba. Az emberek általában félnek a védetté nyilvánítástól, úgy gondolják, ez hátrányos, mert sok kötelezettséggel jár. Pedig a tulajdonosnak csupán négy feltételnek kell eleget tennie: leltárt készíteni a gyűjteményről; elismerni a Széchenyi Könyvtár vagy más, az állomány jellegével megegyező gyűjtőkörű intézmény elővételi jogát; megnevezni az el. adott könyvek új tulajdonosát, és a kutatók rendelkezésére bocsátani az országban egyetlen példányban náluk föllelhető ritkaságokat. (Ez utóbbi kitételt akár törölni is lehetne, oly ritkán hangzik el ilyen óháj.) Tehát érdemesebb az előnyökről beszélni! A védettség az állomány esetleges értékesítésekor az OSZK részéről nyújtott segítségen túl lehetővé teszi, hogy a könyvek elhelyezése érdekében a tulajdonos nagyobb lakást kapjon, Sőt, amennyiben ez indokolt, lakbérpótlékot is térít a minisztérium. Továbbá nem fordulhat elő, hogy rpire az örökös átveszi a gyűjteményt, annak legértékesebb darabjai már hiányozzanak. MILYEN IS EGY VÉDETT KÖNYVTÁR? Ne gondolja azonban senki, hogy csupán azért, mert könyvei néhány ezret meghaladó számra rúgnak, nyomban megszerezheti ezeket az előnyöket! Vannak bizonyos követelmények is, amelyeket a Széchenyi Könyvtár megbízott és hozzáértő munkatársai gondosan mérlegelnek. Védett lehet egy könyvtár a benne található védendő dokumentumok — 1711 előtt, NÖGRAD — 1980. szeptember 2., kedd magyar szerzők tollából megjelent és 1600-ig napvilágot látott külföldi könyvek, valamint a magyar klasszikusok első kiadásai, híres könyvészeti ritkaságok, vagy szépen illusztrált példányok — nagy száma miatt, illetve azért, mert birtokosa, leggyakrabban egy-egy szakterület jó ismerője egész életén át olyan hozzáértéssel válogatta, gyűjtötte a saját mindennapi munkájához nélkülözhetetlen dokumentumokat, hogy ezek együtt tartása a jövő kutatónemzedékek érdekében kívánatos. Jelenleg körülbelül száz, a fenti kritériumoknak eleget tevő könyvtár áll az OSZK védelme alatt, holott sokkal több ilyen gyűjtemény van. Mégis, csak az önként jelentkezők könyvtárát veszik nyilvántartásba és nem zaklatják a védettségi rendelet értelmében szabálysértőknek minősülő, a tulajdonukban található értékeket be nem jelentő gyűjtőket. Miért ez az engedékenység? Mert tudják, hogy a rendelet nem eléggé közismert. De ugyanakkor nagyon várják annak a társadalmi pillanatnak az eljövetelét, amikor a gazdasági és tudati fejlettség eljut arra a szintre, hogy az értékes gyűjtemények nemzeti hasznának felismerése egyértelművé válik. E hasznosság bizonyítására elegendő egyetlen példát említeni. Néhány éve, egy védett könyvtár tulajdonosának elhunytát követően, került a Széchenyi Könyvtár birtokába Arany Jánosnak a szabadságharc idején megjelent,' lelkes verseket tartalmazó, A szabadság zengő trombitája című filléres kötete. Ez a könyv azért emelkedett az unikumok közé, mert a Bach- korszaknak a ..lázító" műveket megsemmisítő intézkedései következtében — legjobb tudomásunk szerint — csupán két példányban maradt fenn. A nyilvántartott védett könyvtárak értékeit illetően néhány adat magáért beszél. A gyűjtemények állománya általában több ezer kötet, de akad tízezer egységnél is többet számláló állomány. Értékük, a mai könyvtárakat figyelembe véve, százezrekben és milliókban fejezhető ki. A JÖVENDŐ BIBLIOFILEK FIGYELMÉBE A fenti számolt és összegek nem a könyvet szerető és gyűjtő emberek elriasztását szolgálják, nem azt hivatottak bizonyítani, hogy kár a fáradságért, míg el nem éri valaki a fenti adatok minimumát, nem is dicsekedhet számára oly kedves könyveivel. Ellenkezőleg! Hiszen a védett könyvtárak is hosszú évtizedek alatt váltak értékessé. S azzal, hogy egy-egy író, vagy téma —, mint napjainkban például az illusztrált technika történeti munkák — „divatba jön”, olyan kiadványok lesznek hirtelen keresettek, amelyekről néhány éve még azt hittük, le sem emeljük többé a legfelső polcról. Könyvet mindig érdemes volt gyűjteni, és még ma is ki lehet alakítani szép könyvtárakat, annak ellenére, hogy már az aukciókon és az antikváriumokban is ritkán bukkannak fel egyedi példányok. Idővel azonban minden kiadványból ritka és értékes könyv válhat. Néha nem is kell sokat várni erre. Kádár Gyula A Ludovikától Sopronkőhidáig című könyve például az 1978-as év legnagyobb példányszámban kiadott műve volt. Most pedig keresett hiánycikk. Aki magáénak tudhatja, máris egy értékes könyv tulajdonosának mondhatja magát. Mátraházi Zsuzsa hosszúságig tudják vizsgálni — törni, fárasztani — a szerkezeteket. Vizsgáltak már híd. gerendákat is. A tavaly elkészült mikroklíma és közérzeti labort a hasonló svéd és dán laboratóriumokkal egyeztetve építették fel, ezért folytathatnak most közös kísérleteket. De mindenekelőtt néhány szó arról, hogy mi hívta életre ezt a kutatóegységet. Mindenütt, ahol új szerkezeteket használnak az építésben, fontos, hogy ezek között miként érzi magát az ember. A fizikai-pszichikai állapotot különféle hőmérséklet, nedvességtartalom és hőmozgás mellett lehet vizsgálni. Első megrendelőik például — Szovjetunióból — arra voltak kíváncsiak, hogy a kohók darukezelőit miként védik a hőhatástól a vezérlőkabinok. A laborban reprodukálni tudták a kohómű klímáját. Svéd kooperációban kutatják az irodatéren belüli viszonyokat. A svéd partner ehhez szállít- ÉTI szakemberei a lakó- és ja a közeljövőben a bevezetőben említett műembert. Miután ennek segítségével a test- hőmérsékletet, bőrhőmérsékie- tet is regisztrálni lehet, így úgynevezett ruhahatás-vizsgá- latok is készíthetők. Energia- szegény korunkban nem mindegy, hogy 2 C°-kal csökkenthető az iroda hőmérséklete, ha a benne dolgozók megfelelően öltözködnek. Egy másik hasonló kísérlet, amelyet több száz önkéntes vállalkozóval végeztek, azt vizsgálta: menynyire csökkenthető a távfűtéses lakások éjszakai hőmérséklete. Ha már szóba került az energia, említsünk néhány ide vágó szerkezeti kutatást, fejlesztést. Az új hőtechnikai szabványok — egyébként ezeket is az intézet szakemberei dolgozták ki — csökkentették a nyílászárók és a falszerkezetek hőátbocsátását. Jelenleg a műanyag- és az alumíniumipar termékeiből fejlesztenek jó hőszigetelésű ablakokat, de foglalkoznak a falak hőszigetelésének javításával is. Miután az építőipar az új tervidőszakban több fenntartási munkát végez, a kutatás is igazodik az igényekhez. Kidolgozta a függőfolyosók cseréjéhez egy előregyártott elemrendszert, s vizsgálják a falak utólagos hőszigetelésének megoldásait is. A különböző építési rendszerek és licencek vásárlásában is szerepe van az inté* zetnek. Először is véleményt mondanak az ajánlatokról, rangsorolják azokat, majd a vásárlás után részt vesznek a honosításban, a továbbfejlesztésben. Most például a Típustervező Intézettel közösen a CLASP könnyűszervezetés rendszert „tropizálják", vagyis alkalmassá teszik arra, hogy a meleg égövi fejődő országokba is szállíthasson CLASP- rendszerű iskolát a rendszer- gazda FAÉV. Miután az intézet vállalati formában működik, önmagát fenn kell tartania. Befejezésül vegyük sorba bevételi forrásait. Az ÉVM megbízásai negyedét adják a megbízások értékének. Az építőipari vállalatoknak közel 50 százalék, míg a más ágazatok vállalatainak 20 százaléknyi a részesedésük. (Ez utóbbiak — például a kohászat és a vegyipar termelői — többnyire anyagaik építőipari hasznosításáról kérnek véleményt). A maradék egytized részt az export adja, de az intézet nemzetközi tevékenységének bővülésével várhatóan növekedni fog ez a hányad. Németh Géza (
