Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-02 / 205. szám

13-as táblán Adorján ellen Adorján a táblák sűrűjében. „Most majd elválik, szeren­csét hoz-e a 13-as szám? Fi­gyelem Adorján András nem­zetközi nagymester arcát, Rez­zenéstelen, e4-et húz. Aha, biztos valami csel lappang mögötte! No, majd mindjárt gondolkodásra késztetjük. Mi­re a huszonnégy táblát végig­gyalogolja, kész a válasz: d6. Nem jön zavarba. Valaki há­túiról odasúgja: mondd, hogy te vagy a Hübner! Semmi meggondolatlanság, csak nyu­godtan. A megnyitás végén járunk. Hoppá, ezt a huszárt sajnos lenyerte, s az ellenke­ző oldalra sáncot. Frink Feri mesterjelölt súg egy remek lépést. Gyalogvesztés a követ­kezménye, Frink el is som­polyog. Közben hárman fel­adták. A nagy kő leesik, már utolsó nem vagyok. Helyükre tartalékok ülnek. Kollégám életében most lát először sak­kot, de remek taktikai ta­náccsal szolgál: Amikor a má­sik oldalon tangázik a nagy­mester, rakd vissza a huszárt! Kár, hogy nem fogadom meg, mert leüti a futómat is. Ide­Foci az úttesten Aszfalton is érdekes volt a foci Vajon futballoztak-e már valamikor Salgótarján főte­rén? Ha az eddigiekben nem is volt rá példa, vasárnap er­re is sor került. A száguldo­zó autók helyén olimpiai baj­nokok kergették a labdát az érdeklődők nem kis örömére. Ki, hogyan játszott? Wladár Sándor kissé bátortalanul. Lát­szott rajta, hogy egy másik közegbenl a vízben, otthono­sabban mozog. Fői tán és Vas­kút! szorgalmasan — maguk­kal hozták sportágukhoz szük­séges kitartásukat. Növényi öt­letesen, élvezve a játék örö­mét, nagyokat lőtt (gólokat Is), s majdnem annyira tudott örülni, mint egy-egy birkózó­győzelme után. Végül a 2x15 perces kispályás mérkőzést az. olimpiai bajnokok 7—4 arányban nyerték, Növényi 3, Vaskuti 2, Fólián 1 és Wla­dár 1 góljával, amelyre a salgótarjáni fiatalok közül Mu­rányi 2, Pilinyi A. és Végvá­ri 1—1 találattal tudott vála­szolni. Búcsú a nyártól, búcsú a vakációtól Első. ..második. ..harmadik. ..negyedik, s kapcsolták az ötödik sebességet, amely vasárnap a Salgói sebesség címet viselte, s rendhagyó módon Salgótarjánból jelentkezett: élő adásban, három órán át. Mi férhetett el egy humoros nyár- búcsúztatóban? Foci két zebra közt, birkózás zsákban, kós- tálás a „szomszéd” főztjéből, szellemi próba hatvannégy kockán, ízelítő az autó-motor versenyek világából, muzsi­ka régi és mai hangszerekből, divatbemutató, Makikap?, Húzd magadra!. Zenezavar és még egyéb bohóságok. Mi­közben az eső hű maradt idei nyarához, csepergett-pityer- gett... de ez alig zavarta a bő háromezer fős nézősereget, akik ezen a délután eltökélt és rendíthetetlen szándékuk szerint mondtak búcsút a vakációnak, a meteorológiai nyár­nak! oo oo oooommmm QOOG$Wm$ oo Békáék párharc­Növényi és a népszerűség je lenne ellentámadni. Ador­ján András a rádiónak nyilat­kozik, ezzel Időt ad. De ni- csak! Hiszen nem csak engem fenyeget mattal, én is őt. Hoppá! Visszanyertem egy tisztet. Marad a tempó előny, s a nyitott vonalat birtoko­lom. Közben újabb kézfogások jelentik a játszmák végét. Cseperészni kezd az eső... nem szeretem a csúszós talajt. Lám, a nagymester is töpreng s kénytelen elveszíteni a futó­ját, hogy királya előtt nyis­son. Itt ő a koronázatlan ki­rály. Már csak öten marad­tunk, a többi táblán összebo­rítva a figurák. A nagymes­ter lábában már kilométerek. Végjáték, két gyalog fórja van. Ennyit az elején is ad­tam volna. Nyújtom a kezem, elfogadja. Hogy miért nem mondtam halkan: döntetlent ajánlok? Nyert! A 13-as szám mégiscsak szerencsés volt — Adorján Andrásnak. S több tucat a szerencsés salgótarjá­ni. Akik játszottak ellene, s akik nézték”. Eridj, no te varangy! Hosszú percekkel a békaug- rő-verseny rajtja előtt átha­tolhatatlan embersövény vet­te körbe a rendhagyó mérkő­zés helyszínét. A versenyzők, Ebi, Lauda, Akcióprogram, Ötödik sebesség és a többiek műanyag kupakok alatt fi­cánkolva vártak a startlövés­re, míg hajtóik nem titkolt Izgalommal összpontosítottak a rövidesen kezdődő futamra. — Az erogén zónákat im- pulzáldl... Sózd meg a hasa alját!... Szúrj tövist a talpai­ba! — hangzottak a szurkolói tanácsok, aztán pontban 17.30- kor eldördült a startpisztoly, s nekiiramodtak a békák, nyo­mukban hajtóikkal. A fej fej melletti küzdelemből, körül­belül a táv felétől az Akció- program magabiztosan galop- pírozott az élre, még arra is volt ideje, hogy néhány cen­tivel a cél előtt visszaröhögjön a többiekre. Hajtója Füssy József nagyszerű dobbantó­technikáról tett tanúbizony­ságot, s így nem csalódtak azok a fiatalok sem, akik az Akcióprogramra tettek foga­dást. — Miért? — kérdeztük az egyik nyerőtől. — Mert, ha még az Akció- programunkban sem bíznék... — jegyezte meg félvállról, mi­közben zsebébe gyömöszölte a békán nyert forintokat. Aki látta, az bizonyára em­lékszik még a moszkvai olim­pia kötöttfogású birkózó- versenyeinek döntőire, azon belül is a 90 kilogrammosok küzdelmére, amelynek végén Növényi Norbert örömében megcsókolta a bírót, s talán az egész világot magához ölel­te volna, ha teheti. Ez a túl­áradó öröm többnyire megha­totta a magyar nézőt, egy csa­pásra a szurkolók szívébe lop­ta magát a 23 esztendős új­pesti sportoló. Vasárnap Salgótarján fő­terén futballozott három olim­piai bajnok társával, s ebben a játékban sem keltett csa­lódást; három gólt lőtt, s töb­bet előkészíti. A mérkőzés végén kilométernyi hosszúsá­gú autogramot adott, pár pillanatra tudtuk csak kira­gadni a rajongók köréből. — Ugye élvezte a játékot? — tettük fel neki a kérdést. — Nagyon — felelte — meg egyáltalán ez az egész akció remek propagandája a sport­nak. Edzésen sokat focizunk társaimmal, számunkra ez ta­lán a legélvezetesebb kiegé­szítő sport. — Mit érzett olimpiai győ­zelme után? — Már az örömmel töltött el, hogy ott lehettem a ver­senyeken, de olimpiai baj- noknllc lenni, az valami cso­dálatos, elmondhatatlan bol­dogság. A rengeteg munka, a sok lemondás, a 200-as pul­zus, a hosszú futások fá­radtsága, elenyésző semmiség­íf..' 'l|:l Ál j J Az oldalösszeállitást készítették: Bábel László (fotó) Kiss László Miklós M. Szabó Gyula Tanka László Az ügyeletes „mókamesler” Boros Lajos volt. Cserebere fogadom... Pontosabban Cserebere-pa­vilon, ahol ki mit akar, kí­nálhatja a börzét. A kikiáltó csábító ajálatokat dudorászik a fülekbe, a nagyot hallók a hirdető táblán olvashatják is. „Cserélnék egy jobblábas 42-es tornacipőt, 42-es ballábasra. Jelige: kétballábas”. — Hattizes vaskályhát ke­resek! — állít be a pavilon elé egy szakállas ifjú. — Sí mit kínálsz érte cse­rébe? — Két kiló körtét... — Hol a körte? — .4 fán! Ügy látszik a tornacipőnek nagy a keletje. Kínálnak ér­te 18 literes akváriumot, 10 éves televíziót, 1PM-év folya­mot, nyolcezer kártyanaptárt. — Egy tele kazettát szeret­nék cserélni — üresre... — A sapkámat szeretném elcserélni! — Mire? — Egy jobbra! A pavilon népszerű. Bonyo­lódnak az üzletek. Cserebere fogadom, többet vissza nem adom... Hárman Növényi ellen. nek tűnt, busásan megtérült gyón szeretném, ha a srácok az aranyéremmel. közül minél többen ismerked­— Kívánsága? nének meg a mozgás, a sport — Sok gyerek szólít meg a varázsával, a jól végzett moszkvai győzelem óta. Na- „munka” örömével. Szereti Ön a sört? — kérdezték az autóversenyzőket Aki válaszol: Ferjánsz Attila Ember ember hátán, kicsik és nagyok, nők és férfiak, jo­gosítvánnyal rendelkezők és avatatlanok, többszörös ka­rambolozottak és ötven éve baj nélkül vezetők — egyszó­val hatalmas tömeg állta kör­be Földi Attila riporter mik­rofonját, mert a vendégek nem mindennaposak voltak: Fer- jáncz Attila, Kiss Dezső és Kökényessy György autó-mo­tor bajnokok. S a kellékek sem hiányoztak, itt volt a Re­nault 5 Alpine, a BMW Osse- la, s a CZ 250. — Versenyzői pályafutása során milyen eredményeket tart a legnagyobbaknak? Mi a véleménye a főnökeiről? Mit vár az idei EB-futamtól? Mi a véleménye a Salgó Ku­páról? Szereti a sört? — röp­ködtek a különbnél különb kérdések, s bizony nem volt könnyű állni a sarat, de a versenyzők becsületére legyen mondva: sikerült kielégíteniük a kíváncsiakat. Az Autóklub helyi képvise­lői megragadták az alkalmat arra, hogy néhány hét múl­va újra vendégül lássák a versenyzőket, s létre is jött a megállapodás. Tehát a kér­dezz — felelek, itt csupán fél­beszakadt, akinek maradt tudakolnivaló a tarsolyában, az is választ kap a közeljö­vőben ! Átolvasva e villanásszerű krónikát, szomorúan kell be­vallani, mennyi minden kimaradt. Nem esett szó a piknik­sátor konyhatitkairól, az Unikum együttes és az East re­mek zenéjéről, Kiss Gyula 130 kilogrammos súlyemelői bra­vúrjáról, a megdöntött inagasugrói világcsúcsról, a játékos vetélkedőkről, a nyári-őszi divatról, a Boros-humorról, az Ezermester pavilonok kínálatáról ... hát, kérem nem volt hiány programban vasárnap délután! S minden elismerés megilleti a két szervezőt-rendezőt az ötödik sebességet és a KISZ Nógrád megyei bizottságát. És persze, arra is jó volt a háromezer ember találkája, hogy tereferézzenek a főtéren. Csevegjenek, mondjuk arról, hogy jó ienne minél több ilyen vasárnap délutánt együtt tölteni! | NÓGRÁD — 1980. szeptember 2., kedd 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents