Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-30 / 229. szám

Irak —Irán viszálya Véget ért Politikai per Kínában Eredményfelen a közvetítés a BVT ülésszaka A Biztonsági Tanács felszántotta Iránt és Irakot viszály- kodásuk azonnali beszüntetésére. A határozattervezetet a testület tagjai egyetértésben szavazták meg. Hétfőn tovább folytatódtak az iraki—iráni viszály politi­kai rendezését célzó diplomá­ciai tárgyalások. Ziaul Hak pakisztáni elnök és Habib Satti, az iszlám konferencia főtitkára befejezte ammani tárgyalásait és to­vábbutazott Bagdadba. A két politikus az ENSZ iszlám tag­államainak megbízásából tár­gyal a konfliktusban érintett felekkel, megpróbálva tárgya­lásra bírni Irakot és Iránt. Ziaul Hak arról értesítette hét­főn az ENSZ főtitkárát, hogy teheráni tárgyalásai nem hoz­tak biztató eredményt. Szaddam Husszein korábban üdvözölte a Ziaul Hak vezet­te iszlám jószolgálati küldött­ség közvetítő tevékenységét. Megfigyelők ugyanakkor rá­mutatnak, hogy Irak és Irán álláspontja változatlanul ellen­tétes és jelenleg egyik fél sem hajlik engedményekre. Szaud al-Féjszal herceg, szaúd-arábiai külügyminiszter a The Washington Post című lapnak adott interjújában ag­godalmát fejezte ki azzal az amerikai tervvel kapcsolatban, amelynek értelmében Wa­shington vezetésével nemzetkö­zi hadiflottát küldenének a Perzsa-öbölbe „az olajszállítá­sok folyamatosságának biztosí­tására”. A szaudi külügyminisz­ter kijelentette: az öböl part­jain fekvő országok feladata az olajellátás biztosítása és a béke megőrzése a térségben. Egy amerikai beavatkozás csak bonyolítaná a helyzetet — mondotta Szaud al-Fejszal. Mijazava Kiicsi, a japán kormány szóvivője hétfőn be­jelentette, hogy elhalasztják a hat nyugati tőkésállam egyez­tető tárgyalásait az iráni—ira­ki konfliktusról. A szóvivő el­mondotta: jelenleg zavartala­nul haladhatnak át a Hormu- zi-szoroson a tartályhajók, ezért most ilyen találkozóra nincs szükség. Az Irak és Irán között zajló hadműveletekről továbbra is egymásnak ellentmondó hírek érkeznek. A bagdadi rádió je­lentése szerint az iraki csa­patok hétfőn elfoglalták a ha­tártól 40 kilométerre keletre fekvő Dizful város melletti iráni léti támaszpontot és ra- darállpmást. Teherán azonnal cáfolta a hírt. A bagdadi je­lentés szerint az iraki ka­tonák nagy mennyiségű fegy­vert — köztük 16 harckocsit és 24 katonai szállító jármű­vet — zsákmányoltak a mene­külő iráni csapatoktól. Hírügynökségi jelentések szerint hétfőre virradó éjszaka újból bombázták Teheránt. A jelentések szerint az iraki bombázók fő célpontjai az irá­ni főváros déli részén fekvő gyárak és katonai intézmények voltak. Az iraki légierő tá­madta az öböl partján fekvő Bandar-Bushire-i légitámasz­pontot is. Az iráni fegyveres erők főparancsnokságának jelentése szerint iráni harci re­pülőgépek iraki katonai tá­maszpontok ellen intéztek tá­madásokat és folytatták az iraki olajipari berendezések bombázását. Rafszandzsani ajatollah, az iráni parlament elnöke hétfőn megismételte azt a korábbi te­heráni álláspontot, hogy Irán addig nem fogadja el a tűzszü­netet, ameddig nem vonják ki az országból az összes iraki katonákat. (MTI) Szerdán nyílik az SZVSZ főtanácsának ülése r Kis Csaba, az MTI tudósí­tója. jelenti: A békéért és a leszerelésért vívott küzdelem, az infláció és a munkanélküliség elleni harc, a transznacionális korporáci­ók munkásellenes tevékenysé­gének problémája, a szak­szervezeti világmozgalom egy­ségének kérdése áll majd az előtérben a Szakszervezeti Vi­lágszövetség főtanácsa szer­dán Moszkvában kezdődó ta­nácskozásán. Az ülésszakról Ibrahim Zakaria, az SZVSZ megbízott főtitkára tájékoztat­ta hétfőn a sajtó képviselőit a szovjet fővárosban. Zakaria elmondotta: a főta­nács ülése egybeesik a Szak- szervezeti Világszövetség lét­rejöttének 33. évfordulójával. A három és fél évtized alatt az SZVSZ — minden megosz­tási kísérlet, 'ellenséges akció ellenére. — hatalmas fejlődé­sen ment át: míg alakuló kongresszusán csak körülbe­lül 43 millió szervezett dolgo­zó képviselői vettek részt, ma már minden kontinens mint­egy 190 millió dolgozóját fog­ja össze és tevékenységében egyaránt részt vesznek a szo­cialista és a tőkés-, valamint a fejlődő országok szakszerve­zetei, sőt egyes, még mindig gyarmati sorban levő országok szervezett dolgozóinak képvi­selői is. Zakaria idáhdxtat a békéért és a leszerelésért vtvott küz­delem szerves része az SZVSZ tevékenységének, kezdettől fogva hozzátartozik azokhoz a feladatokhoz, amelyeket ma­ga elé állított. Ma különösen jelentős ez, mert a dolgozók sorsát érintő kérdések meg­oldásában nagyon nagy szere­pe van azoknak az eszközök­nek, amelyeket ma a példát­lan arányú fegyverkezés köt még le, s ugyanakkor a hábo­rú veszélye, amelyet az im­perialista körök, mindenek­előtt az Egyesült Államok ve­zetői most tovább növeltek, a dolgozók mindennapi életét, a szakszervezetek jogút is fe­nyegeti. Az SZVSZ főtanácsának ülé­sén az állandó tagokon kívül igen nagy számban lesznek je­len meghívott vendégek, olyan szakszervezeték és szakszer­vezeti szövetségei?: képviselői, amelyek nem vesznek részt az SZVSZ tevékenységében. Külön öröm, bogy a főtanács ülését Moszkvában rendezik — hangoztatta —, mivel a szovjet szakszervezeteknek, a szovjet szakszervezetek köz­ponti tanácsának 35 évvel ez­előtt kezdeményező szerepük volt az SZVSZ létiejöttében, s azóta is messzemenő támoga­tást nyújtanak a világszövet­ségnek, azokat az elveket kép­viselik, amelyeket a szakszer­vezeti világszövetség tűzött maga esi. A főtanács ülése szerdán nyílik meg a szovjet főváros­ban. Szófiában vasárnap megtar­tották a Béke-világtanács ülés­szakát és tanácskozott a BVT elnöksége is. A BVT ülésszaka a nemzeti békemozgalmak ajánlásai alapján megválasz­totta a Béke-világtanács és a BVT-elnökség tagjait. A BVT elnökévé egyhangúlag ismét Romesh Chandrát választot­ták meg. A Béke-világtanács- ba 28 magyar képviselő ke­rült be. A BVT új tagjai so­rába választották dr. Kovács Bélát, az OVT főtitkárát, az elnökség magyar tagjai Se­bestyén Nándomé, az OBT el­nöke és dr Berend T. Iván akadémikus. A BVT-elnök- ség irodájába ismét beválasz­tották Magyarországot. Sebestyén Nándorné, az MTI szófiai tudósítójának elmond­ta, hogy a magyar küldöttség javasolta: a madridi konfe­rencia megnyitásával egy- időben tartsanak tömegde­monstrációkat az európai fő­városokban, követelve, hogy Madridban hozzanak döntést az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia ösz- szehívásáról. — Javasoltuk, hogy a békekutatással foglal­kozó tudósok, az európai béke­kutató intézetek 1981-ben ren­dezzenek tudományos tanács­kozást a „80-as évek Európá­ja” címmel. A jelenlegi hely­zetben, — mikor hatalmas mértékben megnövekedett a közvélemény szerepe —, szük­ség van a békemozgalom te­vékenységének, munkastílusá­nak a megjavítására is. Kül­döttségünk több erre irányuló javaslatot tett. A BVT elnök­ségének irodája 1981 január­ban Madagaszkáron ül össze, hogy a szófiai tanácskozás­sorozat ajánlásait figyelembe véve kidolgozza és elfogadja a BVT munkaprogramját. Kül­döttségünk az Országos Béke­tanács októberi ülésén számol majd be a Szófiában végzett munkáról — mondotta Sebes­tyén Nándomé. (MTI) Japán szocialisták látogatása Az MSZMP Központi Bizott­sága meghívására szeptember 23—28 között látogatást tett hazánkban a japán szocialis­ta párt küldöttsége Takuro Shimada, parlamenti képvi­selő vezetésével. A küldöttséget fogadta Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A japán vendégekkel megbeszé­lést folytatott Berecz János, a KB külügyi osztályának veze­tője. A küldöttség, amely a szo­cialista magyar mezőgazdaság helyzetét és eredményeit ta­nulmányozta. Éliás Béla, az MTI tudósító­ja jelenti: Cseng Tao, a kínai ország­go s népi gyűlés állandó bi­zottságának főtitkár-helyette­se, az Űj Kína hírügynökség igazgatója hétfőn Pekingben sajtóértekezleten ismertette az országos népi gyűlés állandó bizottságának döntését a „Lin Piao és Csiang Csing ellenfor­radalmi klikkje” ügyében tar­tandó perről. A döntés értel­mében különleges ügyészséget és különleges bíróságot hoztak létre a Kínai Népköztársa­ság legfelsőbb népi ügyészsé­gének, illetve a kinai legfel­sőbb népi bíróságnak az égi­sze alatt. A huszonegy tagú különleges ügyészséget Huang Huo-csing legfelsőbb ügyész, a harmincegy tagú különleges bíróságot pedig Csiang Hua, a legfelsőbb népi bíróság elnö­ke vezeti. Mind a különleges ügyészségben, mind a külön­leges bíróságban képviselteti magát a kinai hadsereg is. A parlament állandó bizott­ságának döntése értelmében a tárgyalás nyílt lesz, és a tar­tományok, az autonóm terüle­tek, a központi kormány alá tartozó nagyvárosok, a külön­böző pártok és népi szerveze­tek, az állami szervek, vala­mint a hadsereg képviselői egyaránt részt vehetnek raj­ta. Cseng Tao kijelentette, hogy a különleges . bíróság ítélete végérvényes lesz. A külföldi sajtó képviselői­nek kérdéseire válaszolva a kínai parlament szóvivője el­mondotta, hogy külföldieket nem engednek be a tárgyalá­sokra. Közölte, hogy jelen­leg mind a tíz fővádlott Pe-j kingben van. Üj tisztségviselők (Folytatás az 1. oldalról.) mánynak alárendelten, amely szerint csak formális, lényeg­telen kérdésekben juthatnak szóhoz, vagy pedig ellenkező­leg, legyenek „teljesen füg­getlenek”. Jól tudjuk, hogy sem a szocialista, sem a más társadalmakban nem létez­hetnek mindentől és minden­kitől független szakszerveze­tek. E szélsőségek között mu­tatta meg pártunk a helyes megoldást, amely szerint a szakszervezeteknek önállóság­ra, önálló tevékenységre van szükségük. A kormányhoz való viszonyukban pedig olyan szu­verenitásra, amely figyelembe veszi és mérlegeli a népgaz­dasági, a kormányzati gondo­kat, lehetőségeket äs. E felfo­gásból ered a pártirányi tásnak az a helyes módszere, amely szertat a párthatározatok a szakszervezetben dolgozó kommunistákra kötelezőek, s feladatuk, hogy meggyőzéssel, politikai tömegmunkával nyer­jék meg a párt politikájának a szerszervezeti tagokat. A szakszervezetekben tehát csak ily* módon, nem pedig hatalmi szóval lehet eleven, politizáló légkört kialakítani és megte­remteni a szervezett munkások politikai nevelésének feltéte­leit A párt a jövőben is ezt a munkastílust kívánja fej­leszteni. A szakszervezetek munká­jának korszerűsítésében mind­inkább hangot kap az a tár­sadalmi igény, hogy tevékeny­ségük bürokráciától mente­sebb, érdemibb és politizálóbb legyen. Ennek érdekében kívá­natos a folyamatos fejlődés, a felfrissülés. Fokozatosan meg kell tisztítani a szakszerveze­ti munkát is a beporosodott, formális elemektől, mindattól ami elavult, s ez annál Is in­kább lehetséges, mert ehhez kellő erővel, tapasztalattal ren­delkezik szakszervezeti moz­galmunk. A Szakszervezetek Országod Tanácsa elnökségének nevé­ben Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese köszöntötte a kongresszust. Egyebek között) szólt arról, hogy a bányász­szakszervezet méltó partnere az állami szerveknek. önkritH kusan beszélt azonban arról fi feladatról is, hogy egy-egy hosszúra nyúló vitás kérdés-* ben a jövőben a SZOT se maradjon pusztán szemlélő^ hanem segítsen a rendezésben} A kétnapos vitában elhangj zott 34 felszólalásra és a fel-4 vetett javaslatokra Kovács László, a szakszervezet főtit*j kára válaszolt. A kongresszus elfogadta 4 szakszervezet központi vezető­ségének írásos jelentéseit és tt szóbeli kiegészítést, majd ha­tározatot hozott Ebben váJ lasztott vezető testületek fon-) tos feladataként jelölte meg; hogy nagy aktivitással és köJ rültekintően működjenek közj re a hatodik ötéves terv elő­készítésében, majd segítsék an­nak végrehajtását. Feladatuk az is, hogy az eddiginél jobbam hasznosítsák a szocialista briJ gádmozgalotmben rejlő lehetőd ségeket a termelés szervezetid ségének javítására, a tártál«-) kok feltárására és az önműveJ lésre. A következő tervidőd szakban is folytassák a szód ciálpolitikai programok meg-f valósítását s a gazdasági ve-> ze tőkkel, a társadalmi szerd vekkel együttműködve keres-; sék az újabb lehetőségeket a bányászok élet- és munkakör riilményeinek javítására. A kongresszus megválasztó U ta a szakszervezet központi ved zetőségét. A testület első üléd sén megválasztotta a tisztségvi­selőket és az elnökség tagjait, A szakszervezet tiszteletbeli elnöke Zgyerka János, elnöke Simon Antal, főtitkára Kovács László, titkára Kun Lajos és Lajer László. Nagyobb tudatosság a párttaggá nevelésben A Központi Bizottság beszámolójában a XII. párt­kongresszuson mondotta Kádár János elvtárs: „Továbbra is nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy pártunk egyéni elbírálás alapján azokat vegye fel soraiba, akik meggyőződéses hívei, cselekvő részesei a szocialista társadalom épí­tésének, tevékenyek a közéletben, vállalják a közösség ön­zetlen szolgálatát, s a szocialista normák szerint élnek.” A fenti idézet is jelzi, hogy pártunk mint ahogyan ed­dig, a jövőben is érvényesíteni kívánja azt az elvet, amely szerint a párt erejét, akcióképességét elsősorban nem tagjai­nak száma, hanem eszmei, politikai felkészültségük, áldo­zatkészségük biztosítja. A pártépítés egészén belül a tagépítő munkának, a párt­taggá nevelésnek szervezeteink többségében kialakult a helyes gyakorlata. Tevékenységüket nagyobb tudatosság és tervszerűség, a pártépítés elveinek, politikai követelményei­nek érvényesítésére irányuló határozottabb törekvés jel­lemzi. Ezt több központi határozat, s végrehajtásának folyama­tos segítése, ellenőrzése, és egyáltalán az a felismerés moz­dította elő, miszerint a párt élcsapat jellege, társadalmi-poli­tikai vezető szerepe és a párt tagságának összetétele, minősége között legszorosabb az összefüggés. Párton belül közismert tény, hogy párttagnak lenni esz­mei, politikai és erkölcsi elhatározás, vállalás, kiállás, sok­oldalú elkötelezettség, amelynek teljesítése nem azonnal, s ma még nem mindenki képes. Ezért is a kommunista párt­hoz tartozás egyéni választás eredménye. E szervezetbe nem beleszületik az ember mintegy társadalmi csoportba, osztály­ba vagy egy családba. Nem elfoglalja a kijelölt helyét, mint a munkamegosztás valamelyik ágazatában, vagy pozíciójá­2 NOCRAD - 1980. szeptember 30., kedd ban. A párttaggá válás folyamat méghozzá tudatos nevelési és önnevelési folyamat eredménye. Ez a folyamat — amely nem ritkán elég hosszú — ma már gyakorlatilag is egymástól jól elhatárolható négy szakaszra tagolható: a kiválasztás, il­letve a jelentkezés; a felvételre történő felkészítés; a felvé­tel konkrét lebonyolítása; a felvétel utáni nevelő munka. Minden szakasznak megvan a maga jelentősége, sajátos munkamódszere, ezért helyes, ha a pártszervezetek újra és újra végiggondolják a párttaggá nevelés folyamatát. A politikai munka szempontjából legfontosabbnak az el­ső lépés tűnik: kit találunk alkalmasnak, méltónak a ké­sőbbi párttagságra, illetve ki keresi meg a pártszervezetet azzal, hogy párttag akar lenni. A leendő párttagok kiválasz­tásánál két tényező találkozik: egyrészt az önként jelentke­zés, másrészt a felvételi munka tervszerűsége. Ennek az összhangját megteremteni — igen lényeges feladati Párt- szervezeteink többsége előre tájékozódik arról, hogy műkö­dési területén kik szeretnének a párt tagjai lenni, és ezzel egyidőben a pártvezetőségek felmérik azokat, akiket alkal­masnak tartanak a pártba való felvételre. Jó dolog, hogy ez legtöbb esetben egybeesik a gyakorlatban. Egy megjegyzés azonban ide kívánkozik. A követelmények egységesek és minden felvételre jelentkezőre egyaránt vonatkoznak, de azo­kat egyénileg differenciált módon kell alkalmazni, a pártba lépők társadalmi helyzete, képzettsége, kora, és neme szerinti Azért szükséges ezt kiemelni, mert például a fizikai dolgo­zók többsége munkapadhoz, szalaghoz géphez kötött. S ha meggyőződésük, munkájuk, magatartásuk alapján megfelel­nek a párttagsággal járó követelményeknek: oda kell menni hozzájuk. Hívni kell őket a pártba! Nem lehet, nem szabad csak arra hagyatkozni, hogy automatikusan, önmaguktól je­lentkeznek. A pártba való jelentkezés fontos jelzőrendszer: vissza­tükrözi adott területen a pártmunka hatásosságát, a párt belső élett, a pártonkívüliek közötti nevelő munka színvoJ nalát, és ezen túl több fontos befolyásoló tényezőt is. Ez utóbbiak között legdöntőbb a párt általános politikája, ami jól képviseli a dolgozók érdekeit, valamint a politikával szer­ves kapcsolatban álló munkastílus, amelynek nyíltsága, gya­korlatias és valósághű vonásai ragadják meg a tömegeket. Nagy szerepe van továbbá a munkahelyi környezetnek;' a jó munkahelyi légkörnek. Erősebb a párt vonzóereje ott, ahol rend, fegyelem, szervezettség van. Nem vonzó az olyan környezet, ahol nem gondoskodnak a megfelelő munkaszer­vezésről. Az ilyen helyen úgy látják — és joggal —, hogy csak beszélnek a párt határozatairól, de nem juttatják azo­kat érvényre. A munkahelyi szervezetlenség, bizonytalanság és az igénytelenség nem közelíti, hanem távolítja a párton- kívülieket a pártszervezettől. Fontos tényező a munkahelyi demokrácia, hogy miként veszik figyelembe a dolgozók kri­tikai észrevételeit. Demoralizálóan hat, ha a munkának nincs meg a megérdemelt becsülete, ha következetlenül érvényesül a szocialista bérezés elve. " Jelentős szerepet játszik a vezetők — főleg a középszint tű vezetők — politikai magatartása. A közömbös, apolitikus magatartást a pártszervezet, a pártcsoport nehezen tudja eW lensúlyozni. Befolyásoló tényező a különböző munkamoz- gálmák állapota, a társadalmi-politikai szervezetek — szak- szervezet, ifjúsági mozgalom stb. — tevékenysége. A pártba való jelentkezésnél és a kiválasztásnál ige» fontos tényező a párttagok munkája, magatartása, közéleti tevékenysége. S ezt nem a nyilvános szerepléssel, a felszóla­lások számával szabad mérni, hanem azzal: hogyan dolgoz­nak, magatartásukkal milyen hatást gyakorolnak környeze­tükre és milyen részt vállalnak a közösséget közvetlenül érintő feladatok végrehajtásában. Nem elégedhetünk meg al­kalmi tájékoztatókkal a párt életéről, munkájáról. Több kell! Elsősorban személyes példaadás, őszinte szó, érdeklődés az emberek problémái, mindennapi gondjai iránt. Csak így vár­ható el, hogy a pártonkívülinek ne csupán valamilyen is­merete legyen a pártról, hanem pozitív érzelmi viszony, meggyőződés, állásfoglalás is kialakuljon benne. A példa­adás, az őszinte szó, a meggyőzés, a közvetlen találkozás a legjobb módszer a párttaggá nevelésben is. A felkészítésben legjelentősebb feladata a pártcsoportok-" nak, pártvezetőségeknek, az ajánlóknak és a vezetőség által f ■* *

Next

/
Thumbnails
Contents