Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

A NÓGRÁD KEREKASZTALA

kulturális élet pártirányitásának helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól

Tóth Elemér Rith Lojosné Biró Istvánné

Kerekasztal-beszélgetés zajlott le a közelmúltban a NÓGRÁD szerkesztőségében a kulturális élet pártirányításával kapcsolatos kérdésekről. Az eszmecserén, amelynek terjedelmi okból ezúttal csak néhány részletét adjuk közre, részt vett Csongrády Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Rith Lajosné, a balassagyarmati városi pártbizottság első titkára, Szerencsi Andrásné, a nagybáto- nyi Bányász Művelődési Ház igazgatója, Bíró Istvánné, a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság oktatási és közművelődési előadója, Huszár János, a pártalapszervezet kulturális felelőse, a Nógrád megyei Áilarni Építőipari Vállalat művezetője és Tóth Elemér, a NÓGRÁD kulturális rovatvezetője.

Huszár János Csongrády Béla Szerencsi Andrásné

' NÓGRÁD: Amint azt a Xll. kongresszus fa hangsúlyozta, a művelődési szint folyamatos és állandó emelése a párt politikájának szerves részét jelenti, végrehajtása a párttagság aktív részvételét igényli. Milyen szemléleti kérdések merülnek föl ezzel kapcsolatban? Szóljunk röviden a kultúra pártirányi- tásának néhány általánosabb elvéről.

RITH LAJOSNÉ: Annak tisztázására, hogy tulajdonképpen mit értünk kulturális életen, segítségül hívhatjuk a szakirodalmat is, amely szerint a párton belül is egyértelműen négy több területet érintve foglalkozunk e kérdésekkel, nevezetesen a közoktatással, a közművelődéssel, a művészeti és a tudományos élettel. Nem akarok túlságosan régi időkbe visszamenni, de úgy érzem, hogy az 1958-as művelődéspolitikai alapelvek olyan széleskörűen fogalmazták meg a kulturális politika alapelveit, amelyek ma is, amikor már ezek részterületeire szólóan is érvényes és tovább bontott határozataink vannak, lényegében érvényesek. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a kulturális élet kérdéseivel összefüggésben mind a pártközvéleményben, mind pedig társadalmi méretekben széles körű és kedvező változás következett be az utóbbi évtizedeK- ben. A kulturális élet kérdéseivel való folyamatos és felelősségteljes foglalkozás a pártmunka szerves részévé vált. Szóvá tennék azonban egy negatívumot is, ez pedig a kulturális élet szűk, gyakorlati érdekként való felfogása, amely azt jelenti, hogy — úgymond — mindig a pillanatnyi helyzetnek megfelelő legfontosabb kérdésekkel kell foglalkozni (jelenleg például a gazdaságiakkal) s majd ráérünk máskor, bőségesebb lehetőségek közepette a kultúrával törődni. Időnként e szemlélet felmerülhet olyan vezetői körökben is, ahol fontos döntések születnek éppen most, a hatodik ötéves tervre készülve. Veszélyessé válhat ez a nézet, ha a kérdést például a szocialista demokrácia szempontjából vizsgáljuk, hiszen végső soron ez is összefügg az emberek műveltségével, közéleti aktivitásuk fokozásának szükségességével, és így tovább.

CSONGRÁDY BÉLA: Még néhány általánosabb elvet szeretnék hozzátenni a kultúra pártirányításának kérdéséhez. Mindenekelőtt abból indulok ki,' a szocialista művelődéspolitika lényeges eleme, hogy vallja a kultúra irányíthatóságának elvét, szemben a polgári ideológusok felfogásával, akik a kultúra társadalomfelettiségét hangoztatják. Ugyanúgy, mint a politika bármely más területén, bizonyos érdekek osztályszemléletű képviselete az, amely a kultúra pártirányításának hátterében alapvető tartalmi kérdésként meghúzódik. A kultúra pártirányítása ugyanakkor bizonyos specifikumokkal is jár, hiszen ez olyan sajátos terület, ahol sokkal intenzívebben hatnak például a tudati, az emocionális tényezők, amelyeket szintén figyelembe kell venni. így a pártirányítás itt elsősorban ideológiai, eszmei eszközökkel való irányítást jelent, ellentétben a társadalmi élet más területeivel, ahol nagyobb szerep juthat az adminisztratív beavatkozásnak is. A kultúra irányításának alapvetően bizonyos fő tartalmi célokat kell szolgálnia, tehát nem általában beszélünk irányításról. Célunk, hogy a társadalom kulturális életében is minél nagyobb hangsúlyt kapjon a marxista—leninista világnézet: a szocialista eszmeiség; a kultúra párt- irányítása a szocialista értékek létrejöttét és terjesztését segítse elő; mind teljesebben bontakoztassa ki sajátos eszközeivel a közgondolkodás, a- magatartás, az életmód szocialista

vonásait. Amint az már elhangzott, a kulturális élet irányítása nem választható el a párt általános politikájától s nyilván annak más területeivel is összefügg, — kivált a társadalompolitikával és a gazdaságpolitikával — s befolyásolja is azok fejlődését.

NÖGRÁD: összefüggésben az elhangzottakkal is, o pártmunka különböző szintjein (megyei, járási, városi, üzemi stb.) milyen rangot foglal el a kulturális élet pártirányítása?

SZERENCSI ANDRASNÉ: Mindaz amiről beszélgetünk, valóban a párttagság aktív részvételét igényli, fin a nagybátonyi nagyközségi pártbizottság irányítómunkájáról kívánok röviden szólni, ahol szintén kiemelt szerepet, azaz rangot kap a kulturális élet irányítása. Ha ez így igaz, akkor miért van mégis az, hogy a mindennapi pártmunkát végző párttagok mégsem vesznek részt annyira aktívan a kulturális élet adta lehetőségek kibontakoztatásában, amint lehetne. Ügy érzem, a kedvező szemléletváltozáson, a jó határozatokon és törvényeken, a megfelelő rangú irányításon túl, sok esetben hiányzik a konkrét megjelölése annak, hogy mit is várunk el az adott helyen tevékenykedő párttagoktól.

HUSZÁR JANOS: Én az alapszervezetnél vagyok kulturális felelős. Amikor megválasztottak e tisztségre, úgy reagáltam, hogy nem kívánok színház- és mozijegyeket osztogatni. Derültséget is keltettem az alapszervezetben azzal, hogy kezdetben az egészből ennyit fogtam fel. Gyorsan rájöttem azonban, hogy másról van szó, hiszen művezetőként is sokat foglalkoztam kulturális kérdésekkel, képeztem magamat politikailag, szakmailag s erre másokat is ösztönöztem. Vállalatunknál a legnagyobb gond az általános iskolát el nem-végzettek nagy száma, erre fordítunk igen sok energiát.

RITH LAJOSNÉ: Okkal esik szó, sajnos, az alapműveltséggel, szakképzettséggel stb. kapcsolatos égető gondjainkról. Ez valóban fontos kérdés, ezért a jövőben is állandóan foglalkoznunk kell vele. Azonban úgy érzem, itt nem szabad megállnunk. Legalább ilyen lényegesek a mindennapi kultúrával összefüggő kérdések. Még fokozottabban tudatosítanunk kell, hogy a kultúra végső soron magatartás, életmód, emberi viszonylatrendszer. Magában foglalja, többi között, a termelési kultúrát, az emberi együttélés szabályait a munka- és a lakóhelyen, a nevelési kultúrát, az egészségügyi kultúrát, a közéleti aktivitást, és még hosszan sorolhatnám. Ha ezt ennyire széles skálán értelmezzük, akkor mindjárt érthetőbbé válik a párt tagjai és tisztségviselői számára — s milyen jó lenne, ha az állami, a mozgalmi és egyéb szervek számára is tudatosulna —, hogy miért politikai kérdés a kultúra s menynyire szükség van arra, hogy tevékenységünket e területen is jobb munkamegosztással végezzük. Végső soron ugyanis a szocialista értékrend terjesztéséről, a szocialista ember típusának formálásáról van szó.

CSONGRÁDY BÉLA: Ügy gondolom, a rangteremtésnek egyelőre csak a kezdetén vagyunk. Nem választandó el a párton belül a kulturális élet irányításának szerepe a műveltség általános presztízsétől, a kettő egymást feltételezi. Amennyire örvendetes, hogy e tevékenység felzárkózott bármely politikai, ideológiai munka rangjára, más oldalról gondot jelent, hogy ez sokszor csupán formalitásokban nyilvánul meg. Nevezetesen: önmagában előbbre lépést jelent, hogy több a kulturális napirend, a testületi munka bármely szintjét nézzük. De a forma sokszor elválik a tartalomtól. Ennek egyik példája az oktatás- centiikusság is. Ez nem merítheti ki semmilyen irányító pártszervezet munkáját. Társadalompolitikai, gazdaságpolitikai kérdéseknél is behatóbban kellene vizsgálni a feladatok megvalósításának tudati feltételeit, műveltségi követelményeit

NÓGRÁD: A pártirányítás milyen eszközökkel és módszerekkel igyekszik a határozatok megvalósítását elősegíteni? Hogyan folyik a gyakorlati munka? Beszéljünk az eredményekről és gondokról.

SZERENCSI ANDRASNÉ: Ha az irányítás

eszközeiről és módszereiről szólunk, a magunk példáját említem. Figyelemmel kísértem e szempontból a pártoktatás tapasztalatait A résztvevők, propagandisták, párttagok, gyakran fizikai munkások elmondták, hogy számukra nagy nehézséget jelent a kulturális kérdésekkel való foglalkozás. Ügy vélem, több segítségre szorulnak felsőbb pártszerveik részéről. Sokat jelenthet felkészítésük, látókörük bővítése szempontjából a politikai irodalom terjesztése, ebben szintén vannak jó tapasztalataink. A továbbiakban azt említem, a mi gyakorlatunkban is előfordult az, hogy az alapszervezetek vezetőségei előírásszerűén feldolgozták a határozatokat, a helyi adottságokat figyelembe véve születtek feladattervek, ezek végrehajtására alapszervi és nagyközségi pártbizottsági szántén is visszatértünk, mégis kiderült, hogy néhány helyen a kultúrfelelősök nem tudták, mi a feladatuk. Másrészt, a kulturális felelősöket a megfelelő szintű pártbizottság elméletileg és gyakorlatilag felkészítette ugyan, de a művelődési intézmények esetleges programhiánya, vagy propagandahiánya gátolta a munkát. Azt hiszem, további módszereket kell keresni ahhoz, hogy a párttagság megfelelő irányítással aktívabban vegyen részt a kulturális élet szervezésében.

BÍRÓ ISTVÁNNÉ: A pásztói állami gazdaságban dolgozom, ahol oktatási előadó és a művelődési bizottság vezetője vagyok. A határozat megjelenése után a helyi pártalapszervezet is kidolgozta feladattervét s ezután — 1974 után — különböző intézkedések születtek. Gazdaságunk meglehetősen sok munkahelyet foglal magában, számos községhez, tanyához kötődik. Az utóbbi időben koncentrálódott az állattenyésztés, szakosított sertéstelep épült, gépesítés történt a tehenészetben stb. Ennek következtében szükség volt arra, hogy az emberek képzésében is előbbre lépjünk. Különböző tanfolyamokat szerveztünk, kihelyezett oktatási formákat teremtettünk, és így tovább. Ezek szervezésében, a mozgósításban a párttagoknak, szocialista brigádoknak volt nagy szerepe. Csakúgy, mint az általános iskolai osztályok szervezésében. Szükség is volt erre a segítségre, mert az emberek nagy része úgy vélekedett, hogy csak akkor tanul, ha ezáltal több pénzt kap. Ez a szemlélet még ma sem teljesen a múlté. A művelődési bizottság 1977-ben alakult meg, számára a pártós a szakszervezet feladattervet dolgozott ki. Telepeinken klubok, letéti könyvtárak működnek, a bizottság szervezésében.

HUSZÁR JANOS: Most is szervezzük a dolgozók általános iskoláját, hiszen a vállalat az utóbbi időben mintegy 120 milliót költött gépesítésre, a gépek szakszerű kezeléséhez magasabb általános és szakmai műveltséggel rendelkező emberek kellenek, a szakképzésnek és továbbképzésnek pedig elengedhetetlen feltétele az általános műveltség megszerzése. A mi területünk nagyon szétszórt, ez külön nehezíti a beiskolázást. A vállalat anyagiakkal, egyéb juttatásokkal is segíti ezt a törekvést, amelyet sajátos agitációs eszközeivel a párt szintén ösztönöz. A szakmai képzésre ugyancsak nagy gondot fordítunk. Kiemelten kell foglalkozni továbbá a művezetőkkel és a brigádvezetőkkel, akik közvetlenül irányítják a termelést A párt képes hatni az emberekre, elsősorban jó példával elöljáró tagjainak magatartása által.

NÖGRÁD: Nem esett még szó arról, ami a párt és az állami irányítás számára is nagy gond, a káderpolitikai kérdésekről.

RITH LAJOSNÉ: A káderpolitikát, természetesen eszköznek és módszernek tekintjük. Állami vonalon rendkívül komoly szakembergondjaink voltak, vannak és még lesznek is. Balassagyarmaton talán még a megyeinél is rosszabb a helyzet, különösen a közművelődésben. Alig-alig van népműveléssel hivatásosan foglalkozó jó szakemberünk s még a népművelés szak elvégzése sem mindig biztosíték az eredményes munkához. Ez persze országos szintű gondokat is felvet a képzés jelenlegi rendszerét tekintve. Több nógrádi fiatalt kellene beiskolázni. A párton belüli képzésre is fokozottabban kellene ügyelni a jövőben, nagyobb rangot kellene adni itt is a kulturális kérdéseknek.

CSONGRÁDY BÉLA: Mint már szóltunk róla, az elmúlt évek során nyilvánvalóvá vált, hogy a művelődésnek komoly politikai funkciói vannak a közgondolkodás, a magatartás, legteljesebb értelemben az életmód alakításában. Nagyon fontosnak tartjuk a tudatosabb tervező munkát, s hogy még tovább csökkenjen a végrehajtás, az ellenőrzés kampányjellege. Ennek vannak személyi feltételei is. Ezért fontos, hogy a már említett tömeg- propaganda-tanfolyamokon, a káderképzésben további rangot adjunk a kulturális kérdéseknek. Nagyon lényegesek e szempontból az Oktatási Igazgatóság speciális művelődés- politikai tanfolyamai, ahol még nagyobb számban kellene tanulniok a pártszervek kulturális felelőseinek, a vállalati művelődési bizottságok és társadalmi, tömegszervezetek tisztségviselőinek. Gond az is, hogy. — bár nem akarom az intézmények jelentőségét csökkenteni — még mindig találkozni intézményéi rendezvénycentrikus szemlélettel a közéletben és a kulturális élet pártirányításában is.

NÖGRÁD: Sok kérdésről beszéltünk, mások említésére, vagy részletezésére most nem térhettünk ki. Ugyancsak a teljesség igénye nélkül, szóljunk a jövő útjáról.

CSONGRÁDY BÉLA: Arra utalok vissza, amely gondolattal kezdtük a beszélgetést, azaz hogy a kulturális élet pártirányításának feladatai nem választhatók külön az általános politikai céloktól. Most a meglevő politikai döntések következetes végrehajtására, a XII. kongresszus által megszabott feladatok megvalósítására esik a hangsúly. A kulturális élet pártirányításában is azt kell szem előtt tartanunk, hogy tudjuk hatékonyabban segíteni nevelő munkával a politikai, tudati feltételek megteremtésével, javításával, adottságaink jobb kihasználásával a kongresszusi döntések helyi végrehajtását. Van némi veszély arra, hogy a gazdasági életben bekövetkezett változások, az új feltételek és követelmények mintha háttérbe szorítanák manapság a kulturális nevelő munkát. Pedig — s ez nagyon lényeges kérdés —, akkor, amikor a kongresszuson a szubjektív emberi tényezők szerepe oly nagy hangsúlyt kapott, akkor a kulturális nevelő munka jelentősége sem csökkenhet. Hiszen az emberi tényezők tartalékain végső soron a tudat aktivitását, az emberi tudás, a gondolkodás, a kezdeményezőkészség, a kreativitás növekvő szerepét, a szocialista személyiségjegyek sokoldalú kibontakoztatását értjük. A kulturális élet pártirányításában is a minőségi tendenciák erősödésének kell megnyilvánulnia, csakúgy, mint a társadalmi élet bármely területén. Ezért a mennyiségi fejlesztés szerepét sem lebecsülve a munka minőségét, hatékonyságát kell növelni e téren is, differenciált eszközökkel és módszerekkel. Arra kell törekednünk, hogy a kulturális nevelő munka fokozza a változó körülményekhez való alkalmazkodóképességet, az új kérdések iránti fogékonyságot; az ismeret váljék meggyőződéssé, cselekvő erővé. Világosan látjuk, hogy az emberek gondolkodását, tudatát alapvetően a társadalmi-gazdasági környezet formálja, de nem automatikusan alakítja. Tehát továbbra is szükség van az átgondolt nevelő munkára, mindarra, amiről ezúttal is szó esett — természetesen — a bevezetőben említett terjedelmi korlátok határai között.

NÓGRÁD: Köszönjük a részvételt