Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

Amatőr képzőművészek kiállítása Rétságon A RÉTSÁGI MŰVELŐDÉSI határvonalat szab a kiállított centrálása sikeresen együtt központ ismételten olyan lé­pésre szánta el magát, kiállí­táspolitikáját tekintve, ami a figyelmet egy időre feltétlenül odairányítja, legalábbis me­gyénk határain belül. Sző­kébb hazánkban élő és dol­gozó amatőr képzőművészek anyagából állítottak össze nemrég kiállítást Talán első lépésként járjuk körbe a fo­galmakat Szivem szerint pe­dagógus-képzőművészekről ír­nék —, hiszen a résztvevő al­kotók valamikor rajztanár­ként kezdték pályájukat, de ez napjainkban már csak rész­ben igaz —, mégpedig azért, mert az „amatőr” szókajjcso- lat meglehetősen tisztázatlan. Jelenthet elsősorban életmó­dot alapos félreértésekhez ve­zethet ha kizárólagos érték­rendet erőszakolunk hozzá, mint ahogy mozgalommá szé- lésülve, jelentős művelődés- politikai tényezővé nőheti ki magát Mindezek lényege te­hát: a rétsági bemutatkozás kiállítói közösek az erkölcsi szándékban: a művészet a vi­zuális nyelv előtti feltétlen tiszteletben, az anyaggal való konok küzdelemben, és a képi megfogalmazás társadalmi ha­tásába vetett hitben. A négy alkotó több műfajű bemutatkozása már eleve biz­tosítja a kiállítás kedvező hangulatát sokarcúságát Fest­mények és grafikák alkotják a tárlat anyagát Németh Ár­pád, Várszegi István és Övá­ri János esetében nehéz egy­értelműen letenni a voksot egyik, vagy másik műfaj mel­lett. Jánszki Etelkánál nem Uyen egyértelmű a harmónia, a műfajok egymást kiegészí­tő, segítő hatása. Persze, nem lennénk igazsá­gosak, ha nem élnénk a hang­súly elhelyezésének jogával, s így alkotóként nem tisztáz­nánk azt a meglehetősen bo­nyolult viszonyt ar/ti a mű- fajcK, a technikán tál a vi­lág értelmezésével, képi újra­fogalmazásával kapcsolatos. A kiállításon — október kö­zepéig látható — elsősorban a festmények túlsúlya dominál. A rendelkezésre álló négy (a rendezők által dicséretes lele­ménnyel előkészített) faisfk közül háromra festmények ke­rültek. A negyedik faisfk mentén kaptak helyet a grafi­kai lapok. Az eszközök és technikák alkalmazásában és kezelésében egyöntetűen erő­sen hagyománytisztelők az al­kotók. Mégis, mi az akkor, ami MaiiHiiiiiitiiiiiniiiiiniiiiiiiiiniiiminiiitiiimiiiti képek közé, egyéniséggé for­málja a képi megfogalmazás .vasárnapi” vagy „szabad idős” küzdelmeit, örömeit? Ogy érzem, hogy a műfajo­kon belül a technika, az anya­gok kezelése mellett döntő hangsúlyt kap a képek gondo­latisága, az általuk és bennük megfogalmazott világkép. Intellektuális értelemben Németh Árpád gondolati ösz- szetettsége nyújtotta számom­ra a legizgalmasabb élményt Megfordítva ezt a képletet: az 5 letisztult formái, kikristá­lyosodott gondolati végkövet­keztetései, vizuális nyelvének egyértelműsége támasztják legerősebb követelményként a tudatos befogadást ÉRZÉKENY VONALKUL- TŰRÁJA meghatározza képe­it Németh rajzkonstrukciói­nak izgatott vibrálására érde­mes felhívni a figyelmet Vo­nalai a lét sodrásába háló­ként kifeszített idegrendszert idézik. Ehhez az -alapállás­hoz igazodik festői megoldá­sainak itt kiállított Ikon-soro­zata, valamint Tó I. ké^ie is. Németh Árpád elsősorban nem ábrázoló, hanem kifejező szándékkal bontja ki világát A kultúrtörténeti kalandozá­sok emlékei — Thomas Mann-illusztrációk, Jelenések 1—III. monotípiáinak kísérle­tező kedve, a már említett Ikonok mind egy tőről fakad­nak: az élet a lét átfogó problémáinak mind teljesebb feldolgozásának a vágyából. övári János viszont első­sorban festőként éli és ábrá­zolja az életet Témáinak vál­tozatossága ellenére stílusele­meit illetően kidolgozott kö­vetkezetesen megvalósított al­kotói szándékot látok képein. Túlzó-realizmusnak nevezem a műveit uraló alkotásmódot ami jelenő a színek valóság­ban ugyan soha nem létező, mégis azt felfokozó értékét és viszonyait a formák szándé­kosan „kirajzolt” rögzítését ugyanakkor perspektivikus vagy angbVsnai „átrerdezó- sét”. Egyszóval a mfvesség és az egyéni értelmezés szintézi­sét valósítja meg. Kiállított képei közül az őszt tájkép nagyméretű festményén érez­tem legerősebben övári szin­tézist megvalósító hangját A színkezelés mívessége, az él­mény tökéletes birtoklása — ennek következtében biztos kézzel történő komponálása — valamint az „üzenet” kon­van a képen. A többi képén erőteljes küzdelmet látok a formanyelv, az eszközhasz­nálat sajátos megvalósulása, valamint a gondolatiság je­lentkezése között. Csendéletei, a Malacvásár, valamint a Bábkészítő legszebb eredmé­nyei ennek a küzdelemnek. Merőben eltérő alkotót szemlélet, valóságot értelmező szándék építi föl Várszegi István képi világát Az intel­lektuális vívódást, a szubjek­tív világkép vajúdó létrejöttét háttérbe szorítja a látvány megragadásának alapélmé­nye. Képei tiszta harmóniát sugároznak. Művészi egyéni­ségének erkölcsi hitelét a ki­alakult formanyelv, a letisz­tult színkezelés, képi harmó­niájának vitathatatlan egysé­ge adja. Nos, hogy ez a prob­lémamentes képi világ meny­nyire tart igényt a gondolati­ság katarzist fokozó hatására, az más kérdés., írásom szándéka egyáltalán nem lehet az esztétikai érték­ítéletek summázásának leltá­ra. Sem jogom, sem igényem nincs ezt tenni. Annyi szub­jektivizmust azonban nem tagadhatok meg, amennyi a képek értelmezéséhez elenged­hetetlenül szükséges. EBBŐL AZ ALAPÁLLÁS­BÓL tehát nyugodtan mond­hatom, hogy Várszegi István tájképei, utcarészletei, város­képei egészen más befogadói magatartást kívánnak. Az in­tellektuális feszültségek he­lyett a színek megkomponálá- sának finom ritmusát, a gon­dolati energiával töltött asz- szociációs pályákat nélkülöző, viszont a látvány hiteles alaphangulatot rögzítő tisztes­séges képi megfogalmazását, lírai áttételét kapja a látogató. Örömmel üdvözöltük a kiállí­táson Jánszki Etelka képeit is. Képességei, festői felkészültsé­ge jogosítják öt a kifejezés fe­lelősségteljes küzdelmére, em­beri gazdaságának teljesebb kibontakoztatására. Késein együtt találjuk az egészséges festői megoldásokat, a problé­ma, a látvány végiggondolá­sának hiányává!, ennek követ­kezményeivel. Beszélgető pa­rasztasszonyainak fetrázóan hiteles, zárt világa sikeresen megoldott képen teljesedik ki. Színei szépek, kifejezők. For­máinak elnagyolása, „tömbök­ben” való megkomponálása még gazdag lehetőség megva­lósulását sejtett. N. S. t Több hívatcrstudoftol Postaforgalmisok Pásztón Második ősszel indult posta­forgalmi szakközépiskolai osz­tály Pásztón, a Mikszáth Kál­mán Gimnázium és Szakkö­zépiskola épületében a gim­náziumi osztály mellett. Egy tanév, egy nyári gyakorlat és az idei beiskolázás — mind­ezek során már összegyűlt né­mi tapasztalat a profilbővü­lésről. Mátrai Szilárd igazga­tót először a felvételi elbeszél­getések két esztendejéről kér­dezem. — A nemrég megkezdett tanév előtt régóta nem tapasz­talt nagyarányú érdeklődés­sel találkoztunk, mindkét osztály iránt. 37—37 főt vet­tünk fel az elbeszélgetések után. A tanulmányi eredmé­nyen túl a területi elhelyez­kedést is figyelembe vettük — arra törekedtünk, hogy le­hetőleg minél több helyről kerüljenek be a tanulók. Az első hetek után úgy látjuk, jó szellemű osztály jött ösz- sze, akik érdeklődnek a pos­tás szakmák, hivatás iránt. Az első fecskék között —, mint utóbb kiderült — még inkább akadtak „véletlenül bekerülők” — akkor még ke­vesebb ismerettel rendelkez­tek a jelentkezők (és mi is...). — Hogyan sikerült biztosí­tani a szakmai felkészítés fel­tételeit? — Budapest—Vidéki Pos­taigazgatóság nagyon jól fel szerelt postai szaktantermet hozott létre iskolánkban; azt hiszem, bármelyik vidéki pos­tahivatal „elfogadná”. A pos­tától azóta is sok segítséget kaptunk a felszerelés bővíté­sében. Jövőre tervezik, hogy zárt láncú tévéadást bizto­sítanak, Így a tanulók más termekből megfigyelhetik társaik munkáját. Szintén a következő esztendőben való­sul meg a telexterem, 12 gép­pel. Ezeken lehet majd gya­korolni az adás-vétek is. Ezek a tárgyi feltételek — a sze­mélyieket két szaktanár be­állítása jelenti — egyikük va­lamikor nálunk érettségizett. Pár év múlva, tanulmányait befejezve ide szándékozik visszajönni egy tavaly érett­ségizett tanítványunk, Feat Attila is — a győri Közleke­dési és Távközlési Műszaki Főiskolára vették fel — ő még inkább „saját nevelésű” szak­ember lesz. A postaforgalmi szakközépiskola idegen nyel­ve a francia, ennek tanítását is sikerült megoldani. A gya­korlati foglalkozáshoz sok se­iiiiminiiiiiiiiitimii«::!- FANTASZTIKUS REGt 11. — Főnök, Jonesék is akcióba léptek. Éjfél után Foxman fogadta őket — „És miről beszéltek?” — Ezt nem tudom. Én kívül várakoztam. — „Jól tette. Majd reggel meghallgatjuk, miről beszélgettek. Egyéb?” — Elvesztettem a fóliakabátom és a taxikártyám. — „Jöjjön be holnap reggel ko;án, kap másikat”. — Jonesék biztos mindkettőt megtalálták. — „Nem baj, úgyis tudják, hogy dolgozunk. Nem is árt kicsit rájuk ijesz­teni.” — Akkor reggel. Viszontlátásra, főnök. Lilian kilép a fülkéből, abban a pillanatban lövés dör­dül. Lilian összeesik, rángatózik a karja, de pisztolyát nem találja. Sóhajt, mint aki utoljára sóhajt. — Kösz, Charlie. Kösz, hogy hazakísértél. — Semmi főnök, semmiség az egész. — Kérsz inni? — Igen, most már kérek. — Tölts nekem is, meg magadnak is. Charlie tölt, Jones leveszi az ingét, a mellkasát vakar- gatja. — Azért ez jó nap volt, ugye Charlie. — Jó. — Hát akkor, megérdemeljük. Egészségünkre. — Egészségünkre. Megyek, aludj jól. Jóéjszakát. — Aludj te is, Charlie. Jóéjszakát. Mária és József a szobában szerencsétlenkednek. Lát­hatóan még sohasem aludtak együtt, kerülgetik egymást, míg vetkőznek. I r— Fürdeni akarsz? — kérdezi Mária: — Ebben a medencében? Nem is tudok úszni, r — Dehogyis itt... a fürdőszobában. ~ Ja? Igen. — A kockás törülköző tiszta. Azt használd. Én fáradt vagyok, majd fürdők reggel- Megtalálsz mindent, ott az ágyad, jó éjszakát József szerencsétlen ül álldogál. — Hát nem együtt alszunk, Mária? — Dehogynem. Nézd, egész közel az ágyadhoz az ágyam. Menj, fürödj nyugodtan. — Megyek. Jóéjszakát Jóéjszskát Hajnal. Ködpára mögül derengnek elő a fények, lassan kirajzolódnak a dolgok körvonalai. Legelébb a közeli bok­rok látszanak, aztán a fák, a házak, majd végül a hegyek is. Az egyik bokor alatt megmozdul Lilian. Véres, sáros. Föltápászkodik, visszacsu'klik. Újra megpróbálja. Sikerül. Bemászik a telefonfülkébe, tárcsázik. — Főnök, meglőttek. — Géphang: „Hol?” — A hátamon. — „Nem így értem. Hol van? Hol van most?” — Egy telefonfülkében, közel Foxmanhoz. — „Azonnal küldök kocsit” — Köszönöm, főnöki — Lilian újra összeesik, kidől a telefonfülkéből. Még él. Reggel. Mária és József fogják egymás kezét, úgy al­szanak. Mária fölébred, kibontja kezét Józseféből, kimegy a fürdőszobába. Leveti mindenét, amit még József miatt ma­gán hagyott és letussol. Fütyörészik, énekéi. Fürdőruhát vesz föl, fürdőköpenyt dob magára. Keresztüllép az alvó Józsefen, lábujjával kicsit meg is birizgálja a mellét, és belép a zsilipkamrába, majd a me­dencébe. Légzőmaszk van rajta, fogával görcsösen szorítja a légzőszelepet. Lassan, egyenletesen, magabiztos mozdula­tokkal úszik a szobanagyságú medencében, többet van a recés csempék közelében, mint a víz tetején. Elengedi ke­zét, lábát: lebeg, összekuporodik: süllyed. Elrúgja magát a csempéktől: emelkedik. Hosszú haja lazán követi mozdu­latait, hol arca előtt lebeg, hol a vállára simulva úszik ve­le együtt. — Érdekes vagy ebben az akváriumban — mondja Jó­zsef, aki közben felébredt, és észrevette Máriát a meden­cében. — Itt aludtál? Mária természetesen nem hall semmit, de ezt nem is bánja: a vízből nézve József sokkal érdekesebb látvány, mint a nem hallható hangja. A fénytörésben József alakja kegyetlenül esendővé válik, s ezért Mária, amilyen gyorsan tud, kijön a zsilipkamrán át a medencéből. Megcsókolják egymást. József megbabonázottan öleli a fürdőruhás Máriát. Foxman a teraszon tornázik.’ (Folytatjuk) gítséget kapunk a helyi pos­tahivatal dolgozóitól. — Lezajlott az első nyári szakmai gyakorlat. Milyen vé­lemény alakult ki az iskola diákjairól? — Az egy hónap alatt min­denkit felkerestek a tanárok a különböző postahivatalok­ban. örömmel hallottuk, hogy komolyan vették a munkát, igyekeztek minél többet el­lesni a gyakorlatban dolgo­zóktól. — Hallottam, idén sike­rült átmeneti diákotthont ki­alakítaniuk. — Huszonhárom tanuló el­helyezését biztosítottuk szep­tembertől. A berendezéshez kapott összeg mellett a salgó­tarjáni Furák Teréz középis­kolai leánykollégiumtól is kaptunk néhány bútort. A korszerű, modern körülmé­nyek, a kulturált felszerelés kialakításáért a gimnázium ta­nárai sokat tettek, a szünidő utolsó napjait ezzel töltötték. Szeretnénk köszönetét mon­dani a salgótarjáni postahi­vatal Palócz Imre kézbesítő szocialista brigádjának is —, ők a bútorok cipelésében se­gítettek. Ha találkozik az d-' képzelésünk az övékével, jd lenne a kapcsolatot a jövő­ben is fenntartani, tovább gazdagítani szakmai téren is. — Milyen tervekkel ind tát az új tanév? — A tanévnyitón találkozó tunk és elbeszélgettünk a szü­lőkkel —, elmondtuk, milyen feladatokkal jár ez a hivatás, mit várunk a diákoktól; kér­tük segítségüket abban, hogy gyermekeik felelősségérzetét,1 szakmaszeretetét közösen erő­sítsük a továbbiakban is. Az elsősöket elvisszük tanulmá­nyi kirándulásokra, a postá­val, távközléssel kapcsolatos intézményekbe, például mú­zeumba. Készül az iskola új címere —, ebben a könyv és a toll mellett a postakürt is helyet kap. Azt szeretnénk,1 ha az idén tapasztalt érdek­lődés megmaradna az iskola iránt —, de a jövő tanévben sajnos, a mostaninál sokkal kevesebb diákotthoni férőhe­lyet tudunk csak biztosítani} a 200 fős diákotthon felépül­téig ezen a téren problémá­ink lesznek. Reméljük, már nem sokáig kell erre várni!. . J G. Kiss Magdolna Solohov Suksín szemével Amikor Solohov A hatóért harcoltak című regényének filmváltozatát forgatták, a csoport felkereste as írét vjosenszkajai otthonában. Ak­kor találkozott előszót sze­mélyesen az Íré és V»szülj Suaaln filmrendező, színész. Íré, akinek ez a forgatás lett az utolsó munkája. Sokain a felvételek kézben halt meg, mieiótt befelezte volna Lopa- btn alakjának megformálását a filmben. Szpasz Popov bolgár újságíró akkor kért interjút Sukslntól, akinek ez volt zz oiolsé In­terjúja, amelyben Solobovrél és munkásságáról is megfogal­mazta véleményét. Az APN ebbél ad kézre részleteket. — Solohov felfedezés szár momra — mondta Suksin. — Milyennek láttam a ssemélyes találkozás alkalmával? Na­gyon mély, bölcs és egyszerű embernek. Solohov számomra a megtestesült krónikás... So­lohov teljesen felkavart. Azt sugallta — no nem szavak­kal, hanem példájával, jelen­létével Vjosenszkajában és az irodalomban, hogy nem kell sietni, rohanni az irodalom­ban a rekordokért, hogy a csendet és a nyugalmat kell keresni, hogy legmélyéig át­gondolhassuk a nép sorsát— Valós, földi fényben tárult ki előttem, mint az irodalom dol­gozója. Solohov megfertőzött ai életformájával. Ez a bölcs ott ül magában Vjosenszkájábanj ül és gondolkodik, távol a fő-, várisi élet forgatagától. Nem jut messzire az ember, ha a forgatag vonzásába kerülve megpróbálja megragadni és megtartani a pillanatot A1 legfontosabb, amit Solohov házából magammal hoztam aztj hogy dolgozni kell! S otthagyj ni a főváros múló forgatagát) Ha az irodalmat választódj egész életed annak kell szen­telned. Ez nagy nyugalmat; sok-sok tapasztalatot igényel; s annak az életnek, s annak a világnak mély ismeretét; amelyben élünk..: .. -A solohov! szépírás erő­teljes, semmit sem lehet ez ellen mondani. Szilárdan áll és él, a film pedig —, hogy úgy mondjam, körülötte forog.’ Egek ura! Hányszor megfilme­sítették már a solohovi mű­veket? Pedig Solohov egy van. Prózája életteli, igaz. Filmsze­rű és sikerrel vetítik, s ex újabb csábítás a filmszínész számára. Mint színész, azt mondhatom: a solohovi szó nagy feszültségeket hordoz és teljes átélést követel, de végül is a nagy színész örömét leli abban, hogy igaz prózával dolgozik. A FOGYASZTÁSI QKKFK VÁSÁRA uViJTiT. Nemzetközi Kereskedelemtechnikai és Vendéglátóipari Kiállítás nyitva: 10-19 óráig A szakmai napokon: szeptember 39-én, 30-án és október 1-én 10-től 14 óráig csak a szakmai jegyek érvényesek. Megközelíthető: a metró Fehér úti végállomásától a 100-as autóbusszal, a József körút és a Népszínház utca sarkától a 29-es, szombaton és vasárnap a Baross térről a 29y jelű villamossal. 33%-os vasúti utazási kedvezmény. r 1

Next

/
Thumbnails
Contents