Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
Amatőr képzőművészek kiállítása Rétságon A RÉTSÁGI MŰVELŐDÉSI határvonalat szab a kiállított centrálása sikeresen együtt központ ismételten olyan lépésre szánta el magát, kiállításpolitikáját tekintve, ami a figyelmet egy időre feltétlenül odairányítja, legalábbis megyénk határain belül. Szőkébb hazánkban élő és dolgozó amatőr képzőművészek anyagából állítottak össze nemrég kiállítást Talán első lépésként járjuk körbe a fogalmakat Szivem szerint pedagógus-képzőművészekről írnék —, hiszen a résztvevő alkotók valamikor rajztanárként kezdték pályájukat, de ez napjainkban már csak részben igaz —, mégpedig azért, mert az „amatőr” szókajjcso- lat meglehetősen tisztázatlan. Jelenthet elsősorban életmódot alapos félreértésekhez vezethet ha kizárólagos értékrendet erőszakolunk hozzá, mint ahogy mozgalommá szé- lésülve, jelentős művelődés- politikai tényezővé nőheti ki magát Mindezek lényege tehát: a rétsági bemutatkozás kiállítói közösek az erkölcsi szándékban: a művészet a vizuális nyelv előtti feltétlen tiszteletben, az anyaggal való konok küzdelemben, és a képi megfogalmazás társadalmi hatásába vetett hitben. A négy alkotó több műfajű bemutatkozása már eleve biztosítja a kiállítás kedvező hangulatát sokarcúságát Festmények és grafikák alkotják a tárlat anyagát Németh Árpád, Várszegi István és Övári János esetében nehéz egyértelműen letenni a voksot egyik, vagy másik műfaj mellett. Jánszki Etelkánál nem Uyen egyértelmű a harmónia, a műfajok egymást kiegészítő, segítő hatása. Persze, nem lennénk igazságosak, ha nem élnénk a hangsúly elhelyezésének jogával, s így alkotóként nem tisztáznánk azt a meglehetősen bonyolult viszonyt ar/ti a mű- fajcK, a technikán tál a világ értelmezésével, képi újrafogalmazásával kapcsolatos. A kiállításon — október közepéig látható — elsősorban a festmények túlsúlya dominál. A rendelkezésre álló négy (a rendezők által dicséretes leleménnyel előkészített) faisfk közül háromra festmények kerültek. A negyedik faisfk mentén kaptak helyet a grafikai lapok. Az eszközök és technikák alkalmazásában és kezelésében egyöntetűen erősen hagyománytisztelők az alkotók. Mégis, mi az akkor, ami MaiiHiiiiiitiiiiiniiiiiniiiiiiiiiniiiminiiitiiimiiiti képek közé, egyéniséggé formálja a képi megfogalmazás .vasárnapi” vagy „szabad idős” küzdelmeit, örömeit? Ogy érzem, hogy a műfajokon belül a technika, az anyagok kezelése mellett döntő hangsúlyt kap a képek gondolatisága, az általuk és bennük megfogalmazott világkép. Intellektuális értelemben Németh Árpád gondolati ösz- szetettsége nyújtotta számomra a legizgalmasabb élményt Megfordítva ezt a képletet: az 5 letisztult formái, kikristályosodott gondolati végkövetkeztetései, vizuális nyelvének egyértelműsége támasztják legerősebb követelményként a tudatos befogadást ÉRZÉKENY VONALKUL- TŰRÁJA meghatározza képeit Németh rajzkonstrukcióinak izgatott vibrálására érdemes felhívni a figyelmet Vonalai a lét sodrásába hálóként kifeszített idegrendszert idézik. Ehhez az -alapálláshoz igazodik festői megoldásainak itt kiállított Ikon-sorozata, valamint Tó I. ké^ie is. Németh Árpád elsősorban nem ábrázoló, hanem kifejező szándékkal bontja ki világát A kultúrtörténeti kalandozások emlékei — Thomas Mann-illusztrációk, Jelenések 1—III. monotípiáinak kísérletező kedve, a már említett Ikonok mind egy tőről fakadnak: az élet a lét átfogó problémáinak mind teljesebb feldolgozásának a vágyából. övári János viszont elsősorban festőként éli és ábrázolja az életet Témáinak változatossága ellenére stíluselemeit illetően kidolgozott következetesen megvalósított alkotói szándékot látok képein. Túlzó-realizmusnak nevezem a műveit uraló alkotásmódot ami jelenő a színek valóságban ugyan soha nem létező, mégis azt felfokozó értékét és viszonyait a formák szándékosan „kirajzolt” rögzítését ugyanakkor perspektivikus vagy angbVsnai „átrerdezó- sét”. Egyszóval a mfvesség és az egyéni értelmezés szintézisét valósítja meg. Kiállított képei közül az őszt tájkép nagyméretű festményén éreztem legerősebben övári szintézist megvalósító hangját A színkezelés mívessége, az élmény tökéletes birtoklása — ennek következtében biztos kézzel történő komponálása — valamint az „üzenet” konvan a képen. A többi képén erőteljes küzdelmet látok a formanyelv, az eszközhasználat sajátos megvalósulása, valamint a gondolatiság jelentkezése között. Csendéletei, a Malacvásár, valamint a Bábkészítő legszebb eredményei ennek a küzdelemnek. Merőben eltérő alkotót szemlélet, valóságot értelmező szándék építi föl Várszegi István képi világát Az intellektuális vívódást, a szubjektív világkép vajúdó létrejöttét háttérbe szorítja a látvány megragadásának alapélménye. Képei tiszta harmóniát sugároznak. Művészi egyéniségének erkölcsi hitelét a kialakult formanyelv, a letisztult színkezelés, képi harmóniájának vitathatatlan egysége adja. Nos, hogy ez a problémamentes képi világ menynyire tart igényt a gondolatiság katarzist fokozó hatására, az más kérdés., írásom szándéka egyáltalán nem lehet az esztétikai értékítéletek summázásának leltára. Sem jogom, sem igényem nincs ezt tenni. Annyi szubjektivizmust azonban nem tagadhatok meg, amennyi a képek értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges. EBBŐL AZ ALAPÁLLÁSBÓL tehát nyugodtan mondhatom, hogy Várszegi István tájképei, utcarészletei, városképei egészen más befogadói magatartást kívánnak. Az intellektuális feszültségek helyett a színek megkomponálá- sának finom ritmusát, a gondolati energiával töltött asz- szociációs pályákat nélkülöző, viszont a látvány hiteles alaphangulatot rögzítő tisztességes képi megfogalmazását, lírai áttételét kapja a látogató. Örömmel üdvözöltük a kiállításon Jánszki Etelka képeit is. Képességei, festői felkészültsége jogosítják öt a kifejezés felelősségteljes küzdelmére, emberi gazdaságának teljesebb kibontakoztatására. Késein együtt találjuk az egészséges festői megoldásokat, a probléma, a látvány végiggondolásának hiányává!, ennek következményeivel. Beszélgető parasztasszonyainak fetrázóan hiteles, zárt világa sikeresen megoldott képen teljesedik ki. Színei szépek, kifejezők. Formáinak elnagyolása, „tömbökben” való megkomponálása még gazdag lehetőség megvalósulását sejtett. N. S. t Több hívatcrstudoftol Postaforgalmisok Pásztón Második ősszel indult postaforgalmi szakközépiskolai osztály Pásztón, a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Szakközépiskola épületében a gimnáziumi osztály mellett. Egy tanév, egy nyári gyakorlat és az idei beiskolázás — mindezek során már összegyűlt némi tapasztalat a profilbővülésről. Mátrai Szilárd igazgatót először a felvételi elbeszélgetések két esztendejéről kérdezem. — A nemrég megkezdett tanév előtt régóta nem tapasztalt nagyarányú érdeklődéssel találkoztunk, mindkét osztály iránt. 37—37 főt vettünk fel az elbeszélgetések után. A tanulmányi eredményen túl a területi elhelyezkedést is figyelembe vettük — arra törekedtünk, hogy lehetőleg minél több helyről kerüljenek be a tanulók. Az első hetek után úgy látjuk, jó szellemű osztály jött ösz- sze, akik érdeklődnek a postás szakmák, hivatás iránt. Az első fecskék között —, mint utóbb kiderült — még inkább akadtak „véletlenül bekerülők” — akkor még kevesebb ismerettel rendelkeztek a jelentkezők (és mi is...). — Hogyan sikerült biztosítani a szakmai felkészítés feltételeit? — Budapest—Vidéki Postaigazgatóság nagyon jól fel szerelt postai szaktantermet hozott létre iskolánkban; azt hiszem, bármelyik vidéki postahivatal „elfogadná”. A postától azóta is sok segítséget kaptunk a felszerelés bővítésében. Jövőre tervezik, hogy zárt láncú tévéadást biztosítanak, Így a tanulók más termekből megfigyelhetik társaik munkáját. Szintén a következő esztendőben valósul meg a telexterem, 12 géppel. Ezeken lehet majd gyakorolni az adás-vétek is. Ezek a tárgyi feltételek — a személyieket két szaktanár beállítása jelenti — egyikük valamikor nálunk érettségizett. Pár év múlva, tanulmányait befejezve ide szándékozik visszajönni egy tavaly érettségizett tanítványunk, Feat Attila is — a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára vették fel — ő még inkább „saját nevelésű” szakember lesz. A postaforgalmi szakközépiskola idegen nyelve a francia, ennek tanítását is sikerült megoldani. A gyakorlati foglalkozáshoz sok seiiiiminiiiiiiiiitimii«::!- FANTASZTIKUS REGt 11. — Főnök, Jonesék is akcióba léptek. Éjfél után Foxman fogadta őket — „És miről beszéltek?” — Ezt nem tudom. Én kívül várakoztam. — „Jól tette. Majd reggel meghallgatjuk, miről beszélgettek. Egyéb?” — Elvesztettem a fóliakabátom és a taxikártyám. — „Jöjjön be holnap reggel ko;án, kap másikat”. — Jonesék biztos mindkettőt megtalálták. — „Nem baj, úgyis tudják, hogy dolgozunk. Nem is árt kicsit rájuk ijeszteni.” — Akkor reggel. Viszontlátásra, főnök. Lilian kilép a fülkéből, abban a pillanatban lövés dördül. Lilian összeesik, rángatózik a karja, de pisztolyát nem találja. Sóhajt, mint aki utoljára sóhajt. — Kösz, Charlie. Kösz, hogy hazakísértél. — Semmi főnök, semmiség az egész. — Kérsz inni? — Igen, most már kérek. — Tölts nekem is, meg magadnak is. Charlie tölt, Jones leveszi az ingét, a mellkasát vakar- gatja. — Azért ez jó nap volt, ugye Charlie. — Jó. — Hát akkor, megérdemeljük. Egészségünkre. — Egészségünkre. Megyek, aludj jól. Jóéjszakát. — Aludj te is, Charlie. Jóéjszakát. Mária és József a szobában szerencsétlenkednek. Láthatóan még sohasem aludtak együtt, kerülgetik egymást, míg vetkőznek. I r— Fürdeni akarsz? — kérdezi Mária: — Ebben a medencében? Nem is tudok úszni, r — Dehogyis itt... a fürdőszobában. ~ Ja? Igen. — A kockás törülköző tiszta. Azt használd. Én fáradt vagyok, majd fürdők reggel- Megtalálsz mindent, ott az ágyad, jó éjszakát József szerencsétlen ül álldogál. — Hát nem együtt alszunk, Mária? — Dehogynem. Nézd, egész közel az ágyadhoz az ágyam. Menj, fürödj nyugodtan. — Megyek. Jóéjszakát Jóéjszskát Hajnal. Ködpára mögül derengnek elő a fények, lassan kirajzolódnak a dolgok körvonalai. Legelébb a közeli bokrok látszanak, aztán a fák, a házak, majd végül a hegyek is. Az egyik bokor alatt megmozdul Lilian. Véres, sáros. Föltápászkodik, visszacsu'klik. Újra megpróbálja. Sikerül. Bemászik a telefonfülkébe, tárcsázik. — Főnök, meglőttek. — Géphang: „Hol?” — A hátamon. — „Nem így értem. Hol van? Hol van most?” — Egy telefonfülkében, közel Foxmanhoz. — „Azonnal küldök kocsit” — Köszönöm, főnöki — Lilian újra összeesik, kidől a telefonfülkéből. Még él. Reggel. Mária és József fogják egymás kezét, úgy alszanak. Mária fölébred, kibontja kezét Józseféből, kimegy a fürdőszobába. Leveti mindenét, amit még József miatt magán hagyott és letussol. Fütyörészik, énekéi. Fürdőruhát vesz föl, fürdőköpenyt dob magára. Keresztüllép az alvó Józsefen, lábujjával kicsit meg is birizgálja a mellét, és belép a zsilipkamrába, majd a medencébe. Légzőmaszk van rajta, fogával görcsösen szorítja a légzőszelepet. Lassan, egyenletesen, magabiztos mozdulatokkal úszik a szobanagyságú medencében, többet van a recés csempék közelében, mint a víz tetején. Elengedi kezét, lábát: lebeg, összekuporodik: süllyed. Elrúgja magát a csempéktől: emelkedik. Hosszú haja lazán követi mozdulatait, hol arca előtt lebeg, hol a vállára simulva úszik vele együtt. — Érdekes vagy ebben az akváriumban — mondja József, aki közben felébredt, és észrevette Máriát a medencében. — Itt aludtál? Mária természetesen nem hall semmit, de ezt nem is bánja: a vízből nézve József sokkal érdekesebb látvány, mint a nem hallható hangja. A fénytörésben József alakja kegyetlenül esendővé válik, s ezért Mária, amilyen gyorsan tud, kijön a zsilipkamrán át a medencéből. Megcsókolják egymást. József megbabonázottan öleli a fürdőruhás Máriát. Foxman a teraszon tornázik.’ (Folytatjuk) gítséget kapunk a helyi postahivatal dolgozóitól. — Lezajlott az első nyári szakmai gyakorlat. Milyen vélemény alakult ki az iskola diákjairól? — Az egy hónap alatt mindenkit felkerestek a tanárok a különböző postahivatalokban. örömmel hallottuk, hogy komolyan vették a munkát, igyekeztek minél többet ellesni a gyakorlatban dolgozóktól. — Hallottam, idén sikerült átmeneti diákotthont kialakítaniuk. — Huszonhárom tanuló elhelyezését biztosítottuk szeptembertől. A berendezéshez kapott összeg mellett a salgótarjáni Furák Teréz középiskolai leánykollégiumtól is kaptunk néhány bútort. A korszerű, modern körülmények, a kulturált felszerelés kialakításáért a gimnázium tanárai sokat tettek, a szünidő utolsó napjait ezzel töltötték. Szeretnénk köszönetét mondani a salgótarjáni postahivatal Palócz Imre kézbesítő szocialista brigádjának is —, ők a bútorok cipelésében segítettek. Ha találkozik az d-' képzelésünk az övékével, jd lenne a kapcsolatot a jövőben is fenntartani, tovább gazdagítani szakmai téren is. — Milyen tervekkel ind tát az új tanév? — A tanévnyitón találkozó tunk és elbeszélgettünk a szülőkkel —, elmondtuk, milyen feladatokkal jár ez a hivatás, mit várunk a diákoktól; kértük segítségüket abban, hogy gyermekeik felelősségérzetét,1 szakmaszeretetét közösen erősítsük a továbbiakban is. Az elsősöket elvisszük tanulmányi kirándulásokra, a postával, távközléssel kapcsolatos intézményekbe, például múzeumba. Készül az iskola új címere —, ebben a könyv és a toll mellett a postakürt is helyet kap. Azt szeretnénk,1 ha az idén tapasztalt érdeklődés megmaradna az iskola iránt —, de a jövő tanévben sajnos, a mostaninál sokkal kevesebb diákotthoni férőhelyet tudunk csak biztosítani} a 200 fős diákotthon felépültéig ezen a téren problémáink lesznek. Reméljük, már nem sokáig kell erre várni!. . J G. Kiss Magdolna Solohov Suksín szemével Amikor Solohov A hatóért harcoltak című regényének filmváltozatát forgatták, a csoport felkereste as írét vjosenszkajai otthonában. Akkor találkozott előszót személyesen az Íré és V»szülj Suaaln filmrendező, színész. Íré, akinek ez a forgatás lett az utolsó munkája. Sokain a felvételek kézben halt meg, mieiótt befelezte volna Lopa- btn alakjának megformálását a filmben. Szpasz Popov bolgár újságíró akkor kért interjút Sukslntól, akinek ez volt zz oiolsé Interjúja, amelyben Solobovrél és munkásságáról is megfogalmazta véleményét. Az APN ebbél ad kézre részleteket. — Solohov felfedezés szár momra — mondta Suksin. — Milyennek láttam a ssemélyes találkozás alkalmával? Nagyon mély, bölcs és egyszerű embernek. Solohov számomra a megtestesült krónikás... Solohov teljesen felkavart. Azt sugallta — no nem szavakkal, hanem példájával, jelenlétével Vjosenszkajában és az irodalomban, hogy nem kell sietni, rohanni az irodalomban a rekordokért, hogy a csendet és a nyugalmat kell keresni, hogy legmélyéig átgondolhassuk a nép sorsát— Valós, földi fényben tárult ki előttem, mint az irodalom dolgozója. Solohov megfertőzött ai életformájával. Ez a bölcs ott ül magában Vjosenszkájábanj ül és gondolkodik, távol a fő-, várisi élet forgatagától. Nem jut messzire az ember, ha a forgatag vonzásába kerülve megpróbálja megragadni és megtartani a pillanatot A1 legfontosabb, amit Solohov házából magammal hoztam aztj hogy dolgozni kell! S otthagyj ni a főváros múló forgatagát) Ha az irodalmat választódj egész életed annak kell szentelned. Ez nagy nyugalmat; sok-sok tapasztalatot igényel; s annak az életnek, s annak a világnak mély ismeretét; amelyben élünk..: .. -A solohov! szépírás erőteljes, semmit sem lehet ez ellen mondani. Szilárdan áll és él, a film pedig —, hogy úgy mondjam, körülötte forog.’ Egek ura! Hányszor megfilmesítették már a solohovi műveket? Pedig Solohov egy van. Prózája életteli, igaz. Filmszerű és sikerrel vetítik, s ex újabb csábítás a filmszínész számára. Mint színész, azt mondhatom: a solohovi szó nagy feszültségeket hordoz és teljes átélést követel, de végül is a nagy színész örömét leli abban, hogy igaz prózával dolgozik. A FOGYASZTÁSI QKKFK VÁSÁRA uViJTiT. Nemzetközi Kereskedelemtechnikai és Vendéglátóipari Kiállítás nyitva: 10-19 óráig A szakmai napokon: szeptember 39-én, 30-án és október 1-én 10-től 14 óráig csak a szakmai jegyek érvényesek. Megközelíthető: a metró Fehér úti végállomásától a 100-as autóbusszal, a József körút és a Népszínház utca sarkától a 29-es, szombaton és vasárnap a Baross térről a 29y jelű villamossal. 33%-os vasúti utazási kedvezmény. r 1