Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
Á munkaaadfól a vezérigazgatóig (1.) á vállalati belső mechanizmus tartalékai ELGONDOLKOZTATÖ folyamat zajlott le az utóbbi tíz évben a hazai ipargazdaságban: míg a vállalatok önállósága kiterjedtebbé, erőteljesebbé vált, a vállalaton belüli működésének belső szabályozásában, hiszen, ha az eredmény rosszul alakult, vagy a beruházási kereteket túllépték a költségvetés úgyis segített. A vállalatok belső intézménymunka irányítása, szabályozó- rendszerének kiépülésében sokkal inkább a rend, a fegyelem, sa általában — de viszonylagosan mindenképp — merevebb, kötöttebb lett. A gazdaságirányítás korszerűsítése — mondják a szakemberek — tíz évvel ezelőtt megállt a gyárak kapujában s a legtöbb vállalatnál azóta sem kapott „belépőcédulát”. A helyzet — kissé egyszerűbben fogalmazva — úgy is jellemezhető, hogy miközben a népgazdaság szabályozásá- egyre inkább ban a közvetett, a helyi ön- galmasságát állóságot, felelősséget növelő, a helyi találékonyságnak egyre nagyobb teret nyújtó módszerei kerültek túlsúlyba, addig a vállalatoknál fennmaradt, sőt: több szempontból felerősödött a „tervutasításos”, a szigorúan részletes előírásokra támaszkodó, mindent szabályozni igyekvő, keretek közé szorító, túlszabályozott (túlbiztosított?) irányítás. A vállalati belső irányítási portvezetők szintje. 10—15 év vei ezelőtt még általában csak 4—5 szintből állt a vállalati irányítási piramis: igazgató, ’ömérnök és főkönyvelő, osztályok (a főosztály igen ritka volt), üzemvezetők, művéze' tők. Í0—15 év alatt tehát a az ellenőrzés szilárdsága, il- vállalati belső irányítási szinletve a sok telepehelyes vállalat szervezeti, ügyrendi ösz- szekovácsolása kapott hangsúlyt. Azt is mondhatnánk, hogy nem a termelés szempontjai voltak égetőek, hanem — tisztelet az egy-két kivételnek, amelyekről még szót ejtünk — a morálisak. tek száma megkétszereződött. Egy, az adott termelési színvonalhoz viszonyítva túl sok szintből álló szervezet óhatatlanul „felszippantja” az alsóbb lépcsőkről a hatásköröket, a döntési lehetőségeket és ez kialakítja azt a fajta döntési mechanizmust, amelyben rendszer megmerevedését az Ha a hazai gazdaságban egyet- utóbbi tíz évben bekövetke- len ágazaton belül az azonos zett újabb vállalati összevo- célú és technológiájú vállalaA népgazdasági szabályozók az elhatározások túlnyomó részét már nem ott hozzák — függetlenül azok horderejűtől — ahol az információ „előáll”. A túlméretezett szervezet gyűjti és gyártja is a jogköröket, hiszen működnie kell. Noha — s ez a szakirodalomban már közhelyszámba megy — erre a nagyvállalati irányítási hierarchiára rengeteg korszerű feladat várna: például a tények alapos elemzése, a vállalati stratégia kialakítása, a vállalatok külső kapcsolatainak koordinálása, sőt: például éppen a vállalati belső mechanizmus tökéletesítése is. MA AZONBAN, KÜLÖNÖa vállalatok ru- szorgalmazták, sokfelé a vállalatok vezetői is készek már a rugalmasság növelésére, csakhogy a gyors tempóváltáshoz — a gazdálkodási szemlélet váltásához — a korábbi tempóhoz idomult vállalati belső irányítás „fogaskerekei”, „áttételei” változtatások nélkül már nem alkalmasak. PERSZE ENNEK HATÁSÁT a vállalatok eredményességére számszferűen nehéz kimutatni. nások sora is segítette. A tok körében többfelé belső SEN erre az utolsó teendőkre trösztök, a több telephelyes mechanizmus létezne, akkor az vállalatok létrejötte ugyanis eredmények összevetésével az óhatatlanul előidézte a gyá- eltérő megoldások rangsorolnak irányításának centralizá- hatók lennének. A helyzet lását, az adminisztratív sza- azonban az, hogy valamennyi bályozási módszerek előtérbe ágazatban és még a teljesen kerülését. A korábban külön eltérő rendeltetésű, nagyságú, gazdálkodó, önálló gyárak ősz- technológiájú vállalatoknál is szekapcsolása után ugyanis kézenfekvőnek látszott, hogy e gyárak eggyéforrasztását (az esetleges elkülönülni vágyások féken tartását) a vezetés centralizációja szolgálja kan. Igaz, nem is volt más minta az összevonásokkal létrehozott nagy gazdasági egységek megnyugtató (egyszemélyi, fea belső irányítás felépítése lémég csak elvétve gondolnak. Például a Taurusnál, a Rába Műveknél, a Medicornál, a Magyar Alumínium Trösztnél, a Telefongyárban egy-két éve folyik a (felmérő, tervező) munka a belső mechanizmus korszerűsítésére, ezeknél a vállalatoknál egy-egy kisebb nyegében mindenütt azonos, intézkedésekre is sor került, ám mindez még távolról sem jelend azt, hogy a vállalatok többségénél valóban komoly elhatározás létezne a belső mechanizmus wtonajfc» és ahol próbálkoznak is — az említett helyekkel együtt — a munka ott sem halad előre a már rég szükséges gyorsasággal. (Legújabban, egyes helyeken az adminisztratív létszám egy részének átcsoA jelenleg általában alkalmazott rendszer alapjában vé- csafc abban különbözik a a tegjob- két évtizeddel ezelőttitől, hogy a végrehajtás és az irányítás csúcsa közé több lépcső épült be. Nem ritka, hogy a munkapad és a vezérigazgató közé 10—12 szint ékelődik. A lelős — vezérigazgatói) irá- tröszt (vagy nagyvállalati) köz- nyitására. Fel sem merült, pont általában négy vezetési hogy a trösztök, nagyvállala- szintet foglal magában. Az tok Irányításának centralizált daő szinten a vezérigazgató, a formája guodutat olcoshat a másodokon m helyettesei, ahar- hatéteonyság alakulásában, M- módikon a Ikeitflyot, a neszen egy önállóan dubguaá gyedTken i nagyvállalat belső mechanto- ködnek eL ___r______ m usának fontosságát, a vállt»- Ez a felállás a tagvállalatok- kezdetét jeázt) lati eredményre gyakorolt ha- nál, gyáregységeknél Is: Igaz- Gerencsér Fenne tésának mértékét a szocialista gató, Igazgatóhelyettesek (vagy (Folytatjuk.) vállalati irányításban koráb- főmérnök, főkönyvelő), azután ban (alacsonyabb fejlettségi főosztályok, osztályok, ezután (A vállalati belső mechaniz- szinten) semmi sem jelezte, következik — kilencedik szint- must elemző cikksorazatunkat Korábban nem is a vállalati ként — az üzemvezetők lép- vitára bocsátjuk. Kérjük ol- eredmény alakulása volt az el- csője, majd a műhelyvezető- vasóink hozzászólásait, véle- sődleges szempont egy vállalat ségek, azután a mű- és cső- ményétf) eöMlnyt i^yeksdk honi, s nőm a ~ Népünk fegyveres fiai NAPTÁRUNKBAN a hétköznapok mellett szép számmal sorakoznak ünnepnapok Is. Vannak közöttük régi, évszázados ünnepek, amelyeket népünk számon tart, hagyományként tisztel. Szokások tapadnak az ilyen ünnepnapokhoz, s a rájuk jellemző sajátos hangulatban ülik meg azokat. Hazánk fel- szabadulása után a régi ünnepek mellé újak sorakoztak. Olyanok, amelyek legújabb nemzeti történelmünk nagy sorsfordulójának tartalmára emlékeztetnek bennünket. Az évek múlásával pedig ezek a dátumok hagyománnyá nemesednek. Minden év szeptember 29-én a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1951-es határozata értelmében az 1848—49-és polgári forradalom és szabadságharc kiemelkedő csatájának, a pákozdi ütközetnek napján, nemzeti múltunk dicsőséges függetlenségi harcainak fényében emlékezik meg az ország a ma katonáiról, dolgozó népünk fegyveres fiairól. A szabadságért, a nemzeti függetlenségért ragadott fegyvert az ország azon az őszön, mikor Kossuth Lajos javaslatot tett az országgyűlésnek a független magyar hadsereg felállítására. Az országgyűlés megszavazta a javaslatot. Létrejött az első független magyar hadsereg! A pákozdi dombokon a honvédek maroknyi, rosszul fegyverzett, alig kiképzett serege nézett szembe a többszörös túlerővel, és megfutamította Jellasics katonáit. Nemcsak az 1849-es szabadságharc, az egész magyar történelem egyik leglényegesebb napja volt ez. A szabadságért, nemzeti függetlenségért ragadott fegyvert az ország 1919 tavaszán is. A forradalmi proletariátus legjobb fial álltak a szabadság vörös zászlói alá, hogy a kivívott szabadságot megvédjék az intervenciós csapatokkal szemben. A párt a munkásokat hívta harcba, és ők ezer és ezer példával bizonyították, hogy készek életük árán is megvédeni a proletárhatalmat, a Magyar Tanácsköztársaságot A magyar Vörös Hadsereg győzelmének egyik forrása a hadsereg erkölcsi-eszmei fölénye volt: a harcosok tudták, hogy saját hatalmukat védik. A hősi harcok ellenére is igaz ügy ismét elbukott, 1919-ben ismét győzött a túlerő. Fékevesztett, embertelen fehér- terror zúdult a proletárokra, a népre. Megtorló akciók, gyilkosságok, kínzások tizedelték meg a kommunistákat De a reakció már item tudott 10 éflrig uralkodni. 1999 vöröeka4-r-i»-» jCg 1 r* ..JH - ■ - .-in mi-e/ —* n »-1 - -»—i* e yin?y| JlXflJul SOiCaSl n>6g)6Kfti6®ü JuEMBSCEiafiOClOÍ«"-----■ -------I Zi. s ütne sapjac. I'm « ben a magyar iuubMbu*. tömegei Ismét tény mt fogtak, bogy a dicsőséges saovjet Vörös Hadsereg oldalán végleg, és visszavonhatatlanul megalkothassák saját hazájukat, a proletárdiktatúrát. Szívesen zárnám le a történelmi visszaemlékezést azzal, hogy a magyar katonák százezreinek évezredes küzdelme elérte célját, a ma már roncs —Obiág tőfoké állandó Amíg az imperializmus agresszív tevékeny2 séget folytat, mi sem mondhatunk le a honvédelem fejlesztéséről. Ezért szeptember 29-e nem csupán a dicső múlt felidézése, hanem erőink számbavétele is. Hazánk — csakúgy, mint a többi szocialista ország — hirdeti, vallja, hogy a békés egymás mellett élés reális elv, hiszen egész életünk, kül- és belpolitikánk következetesen ezen az elven nyugszik. De nem is titkolja, hogy egy esetleges agresszió megfékezése, az agresszor szétzúzására kellően felkészítette hadseregét, a mi néphadseregünket. Ez jutott kifejezésre a XII. kongresszuson elhangzott megítélésben is, amely szerint: „A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi méltók népünk bizalmára. A dolgozó tömegekre támaszkodva szövetségi rendszerünk keretében megbízhatóan védelmezik szocialista vívmányainkat, népünk békéjét Hazánk követelményeinek megfelelően erősítjük honvédelmünket, korszerűsítjük néphadseregünket.” A hadsereg új fegyverrendszerrel gazda2 godott. Néphadseregünk tisztjei ma már ma2 gas szintű képzettséggel rendelkező szakemberek. A bevonuló katonák előképzettsége Is más, mint a múltban. A Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatának tekinti az ifjúság honvédelmi nevelését, bevonulásuk előtt az Ifjú Gárda soraiban készíti fel őket a haza fegyveres szolgálatára a hazafiúi szellem elmélyítésével, politikai ismereteik bővítésével, erőnlétük, edzettségük fejlesztésével. A1 KISZ arra törekszik, hogy tovább szilárdítsa a szocialista országok pártjainak, népei2 nek és ifjúságának megbonthatatlan egysé2 gét, állandóan növelje a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő fiatalok eszmei-politikai szilárdságát, éberségét. A történelmi tapasztalatok és a mai nem2 zetközi helyzet ismeretében világosan kell látnunk, hogy egyedül még a mi erőinknél nagyobb erő sem tudna szembeszállni a világimperializmus hatalmával. Az 1955-beO kötött Varsói Szerződés szükségszerű következménye voilt a NATO 1949-es provokatív megalakításának. MAGYARORSZÄG — egész évezrede» fennállása óta — most először részese olyan nemzetközi szövetségnek, amelyben egyenjogú tagként, a világ haladásának, békéjének őrzőiéként, a testvéri országok egész sorának erejét tudhatja maga mögött. Ez a tu-j dat jogos bizonyossággal töltheti ei nem est»2 pán fegyvere» erőink tagjait, hanem égés* dolgozó népünket. Ebben a hitben köszönt2 hetjük szeptember 29-én a fegyveres erői tagjait, néphadseregünk katonáit, IcarhataH mistákat, határőröket, rendőröket, munkás^ őröket, akik fegyverrel a kezükben, szilár2 dán teljesítik internacionalista kötelesség!»2 két, a szocialista világrendszer erejét erősít2 ve, hazánk, népünk békés, építómunkájál védelmezve szolgálják az emberiség nagy> ügyét, % mocáaltzmos és a bocnroanázmus vH győzelmét a I vadhajtások Kapucínertehén? «iiiiiiiiiiiitnMiiiiimiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiHWWiiiii H aját simítja, majd kezét kulcsolja, arcán a gondterheltség nyomaival, amikor megkérdem tőle: — Mondja! Má ragasztotta magát oda úgy a sofőrülésbe, hogy mással, talán még a vezérigazgatói székkel sem cserélné fel? — ...Hát? Nagy szavakat ne várjon tőlem, mert nem az az én kenyerem. Azt viszont gondolkodás nélkül ki merem jelenteni, hogy ezen kívül más szakmát hirtelenjében ki sem tudnék magamnak találni. Mert ezt én már szeretem, s úgy benne van minden sejtemben, idegszálamban, hogy meglenni nélküle kínszenvedés lenne. Pedig, hogy nem akartak kocsira engedni... Kalauz voltam, s amikor felvetettem a kérdést az akkori főnöknek, hogy: Íme, letettem a buszvezetői vizsgát és most már szeretném, ha nem a jegyekkel kellene foglalkoznom, csinálja azt más valaki, ott, mögöttem, akkor igencsak habozott az illető. Mire én mondtam neki, hogy vagy ad egy buszt, vagy kilépek. — Eszerint, adott? — Persze. Teherautót. Emlékszem: 1964 május hetedikén ültem be először a nagy Csepel volánja mögé és nyolc hosszú éven át voltam tefus a pásztói telephelyen. Aztán nagy ZIL-t kaptam, pótkocsival — jó kis szerelvény voltunk az ország útjain — és ezzel jártam be hazánknak szinte a legeldugodtabb helyét is. De nagy hajtások voltak és hosszú távolságok! Hmi«nwtmmiiiinnmniinniiitiinmiiiiimiinumwiHinmiHHWin Bűvös számok között Meg elég sok pénz is a jó teljesítmény után. Ami igen jól jött akkoriban; kicsi volt a két gyerek, építkeztünk, nagyon kellett az az öt-hatezer. S mintha tégla törné most is a kezét, dörzsöli tenyerét Szilvási Tibor, a negyvenhét esztendős „pilóta”. Akinek aztán tényleg teljesült a vágya: buszra került, hetvenegyben. — Simán ment? — Hát neméppen. Volt egy olyan pillanatom, amikor abba akartam hagyni az egészet, s csak hosszas bátorítás és biztatás után maradtam meg, most már tudom: végleg, a volán mögött, s tért vissza magabiztosságom. — Baleset? — Igen. De nem saját hibámból. Percekre elhallgat, s csak aztán keresi elő emlékezetéből az akkor történteket. — Tél volt, síkosság és a terep jó hegyes, emelkedőkkel tarkított. Szinte vadonatújnak mondható ZIL-em volt akkoriban. Nem régen kaptam, alig „tettem bele” vagy hatezer kilométert. Én szépen mentem felfelé a meredélyen, amikor látom: velem szemben, farral lefelé, nagy sebességgel közeledik egy másik ZIL. Az ütközés előtti utolsó másodpercig a kormány mögött maradtam, tán’ valamiféle csodában bízva, amikor csattantunk. Egyetlen szerencsém volt: utas nélkül haladtam. Annak a helyére estem, le a lemezre. A kormány felnyársalt volna, ha maradok: a vezetőfülke tetejéig csúszott fel. Totálkáros lett a kocsi, s én sírtam dühömben, tehetetlenségemben. No, akkor volt az a bizonyos, se előtte, se utána nem érzett, lemondó hangulat. — Aztán buszra került... és emberéletekre még nagyobb felelősség vigyázni... — Valóban. De hangsúlyozom: az én hibámból még sosem történt baleset. Megkaptam már az ötszázezer kilométeres jó közlekedésért járó plakettet, s hogy fut is az idő: hamarosan túl leszek a hétszázötvenezrediken. — És a két bűvös szám közötti időszakban? — Kozárdon lakom, az a telephelyem is, és onnan kiindulva, hordom be a környékről a NOTÉV dolgozóit a megyeszékhelyre... És meg- nőttek-felnőttek a gyerekek is. A lányom Ecsegen tanít, a fiú most végezte el a közgazdasági technikumot. Megidősödtünk, sok tapasztalatot szereztem, révben vagyunk. — Nem únja még a vezetést? — Mit nem képzel! Eljutottunk már odáig, hogy én Nem szeretném, ha félreértene a kedves olvasó: nem sírom vissza a régi kávéházaniiimiiiifiiiiitiiiiimiiMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiini is vehetek személykocsit. S azt Is én kormányozom. Mert úgy szeretek ott a bal oldali első ülésen ülni, hogy elmennék egyfolytában akár Moszkváig is. Ha jó a kocsi. — És ha nem? — Az ember ennyi idő alatt már egy kicsit szerei6 is. Emlékszem, kaptam egyszer egy 630-as típusú Ikarust, s mikor szemrevételeztem, azt mondtam: nem járok ezzel talán három hónapot sem... Harminchat hónapig volt a kezem alatt és többet is kibírt volna. Tudja, ha valaki szereti a motort, ért hozzá, az meghálálja a jólétet. — Említette: bejárta már Magyarországot. — Igen. A nagy települések közül egyedül Pápára nem jutottam csak el. Pedig mindig kerestem a lehetőséget. Aztán valahogy azóta sem sikerült. — És a külföldi? — Szlovákiában voltam csak, küldöttséggel, de akkor nem én vezettem. De ami késik — nem múlik. 6 rájára néz, s közli, 1 sürget az idő. Mert amikor letette a munkahelyen utasait, besegit a helyi és a helyközi forgalom lebonyolításába. — Aki szereti a munkáját, annak félórányi várakozás is idegőrlő. Nem szeretem a tétlenséget. Feltúráztatja a 8-as számot kapott busz motorját, s belenéz a visszapillantó tükörbe ... Karácsony György kát, a márványasztalok kapu- jenek bennünket a tejivásráj cínerhörpölgető, újságlapozó Mert: a tej — élet, erő, egész2 társaságot, de, ha betérek az ség. A tej: szépít, frissít, fia2 eszpresszókba, hogy megigyam talít. „Egy pohár tej, tiszti fej!” — hirdetik a plakát óta a dupla feketém, gyakran eszembe jut nagyapám mondása: a kávé önmagában fekete méreg, de egy csepp tej megszelídíti, kiemeli a pörkölt kávé zamatát, éppúgy, mint a tea aromáját A mai eszpresszókban, éttermekben Szinte ismeretlen ez a szó: kapucíner. Állítólag kiment a divatból. Nemrég egy nagy forgalmú presszóban tejet is kértem a kávém mellé. A felszolgáló sajnálkozva közölte, hogy semmilyen halmazállapotban — cseppfolyós, sűrített és por alakban — nem tartanak „raktáron”, ám van mellettünk egy tejbolt ha gondolom . . . Térültem- fordultam, s mire feketém a gépből kicsorgott, már volt fél liter zacskós tejem. Fél decit öntöttem a poharamba, a többit odaadtam a kávéfőzőnek, hátha kér még valaki belőle. Hogy kértek? Tíz perc alatt elfogyott, s a presszógép kezelőjének is csak pár csepp jutott, merthogy ő is „hígítva” szereti. Amikor megkérdeztem, miért nem tartanak tejet, azt válaszolták: veszélyes, könnyen romlik. Furcsa, még sohasem hallottak a tartereken, köz fon2 az utcán és galmú helyeken. Tejnapoki rendeznek, tejbárakat létesfte2 nek, van már Iskolatej, üze2 mekben védőitalként adják, á fogyni akaróknak, betegségből felépülni vágyóknak tejkú ráta javasolnak . , . Valósággal hömpölyög a tejpropaganda, é mégis, ez az áradat valahogy! elkerülte az eszpresszókat, étH termeket. (Arról nem Is be2 szélve, hogyha netán valaki szomjoltónak sör, bor, üdítő ital helyett két deci tejet kérj úgy néznek rá, mintha a gu2 mirács mögül szökött volna).1 Gondoljuk csak meg: a ve»2 déglátó vállalatok úgyneve2 zett egységeiben évente 18Ő millió adag presszókávét ad2 nak el. Ha minden dupláhota fél deci tejet számolunk, ak2 kor mintegy 9 millió liter te-j jet innának a kávérajongólcS De számítsunk csak mindert harmadik vevőre, akkor ita hárommillió liter tejjel nőve2 kedne az ország lakosságának! évi tejfogyasztása. Ä kapucíner egészségesebb a feketekávénál, a vendéglá2 tón múlik, hogy fantáziát ta2 tósított tejről, pedig a szom- láljon benne, s vegye a fá2 szádban van a tejivó. Az egészségügyi és tejipari szakemberek az utóbbi években szinte minden alkalmat megragadnak, hogy rábeszélradságot: tejet is adjon a ká2 vé mellé. Vagy tán várj üld meg, amíg a kutatók kite-] nyésztik a kapucínertehenet?, b. a.' ] NÓGRÁD - 1980. szeptember 28., vasárnap 3 i
