Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
VILÁG PROLETÁRJÁT, PGYESüOETEKT 1 AZ MSZMP NÓGRÁD M,.É'G Y?:i BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEI TANÁCS LÁPJA XXXVI. ÉVF., 226. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT 1980. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK Losonczi Pof £1 / ; ' 'mT ...v >Livingstone-ban A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának hivatalos, baráti látogatáson Zambiában tartózkodó elnöke ma Living stone-ba repült. Megtekintette Zambia első számú látványosságát, a Viktória-vízesést: a Zambézi folyó hatalmas víztömege Itt több mint másfél kilométer szélességben, 122 méter magasról zúdul alá. Losonczi Pál a délutáni órákban tért vissza Lusakába, ahol sor került a tárgyalások eredményeit összegező egyezmények aláírására. Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Napirenden a kormány programja Csütörtökön a Parlamentben — júniusi újjáválasztása óta immár második alkalommal — összeült az országgyűlés. Államéletünk kimagasló jelentőségű eseményén, a legfelsőbb törvényhozó testület ülésén részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti külképviseletek számos vezetője és tagja. Délelőtt 11 órakor Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg az ülésszakot. Megemlékezett a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Vass Istvánná, az országgyűlés nyugalmazott elnökének tevékeny és munkában gazdag életútjáról. Törvényhozói testületünk az elhunyt képviselő érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülés résztvevői néma felállással adóztak Vass Istvánná emlékének. Az országgyűlés ezt követően tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését, a nyári ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről. A továbbiakban Apró Antal bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Heté- nyi István pénzügyminiszter benyújtotta az országgyűlésnek a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A képviselők ezután elfogadták az ülésszak tárgysorozatát. A napirend : 1. A Minisztertanács elnökének előterjesztése a kormány programjáról. 2. A Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény- javaslat. 3. Interpellációk. A bejelentés és a napirend elfogadása után Lázár György, a Minisztertanács elnöke emelkedett szólásra, hogy a napirend szerint előterjessze a kormányprogramot. Lázár György beszéde Tisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Amint arra a júniusi alakuló ülésen ígéretet tettem, megvitatásra és jóváhagyást kérve most önök elé terjesztem a kormány szándékait és törekvéseit tartalmazó munka- programot. E program kiinduló alapja és legfőbb rendeltetése a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szusának határozatában, a Hazafias Népfront választási felhívásában megfogalmazott célok szolgálata. Meggyőződésem, hogy e szándékunk egybeesik népünk akaratával. Programunk kidolgozásakor abból indulhattunk ki, hogy hazánkban biztosítottak a szocialista építőmunka lét- fontosságú feltételei. A belpolitikai légkör kiegyensúlyozott, szilárd a munkáshatalom, törvényes rend garantálja az állampolgárok jogainak érvényre jutását. A párt és a nép egymás iránti bizalma kölcsönös, a szövetségi politika jegyében tovább erősödik a közös célokért való nemzeti összefogás. Az elmúlt években a tervezettnél kisebb mértékben, de tovább fejlődött népgazdaságunk. Növekedett a nemzeti vagyon, bővült és korszerűsödött a termelés, előreléptünk a lakosság életkörülményeinek javításában. Tovább erősítettük nemzeti függetlenségünk megőrzésének, békés, alkotó munkánk folytatásának azokat a nemzetközi biztosítékait, amelyeket a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal fennálló szövetségi és baráti együttműködés jelent számunkra. Társadalmi viszonyaink kedvező alakulásának, a hazai építőmunkában és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében elért minden eredményünknek legfőbb forrása a Magyar Szocialista Munkáspárt immár közel negyedszázada folytatott marxista—leninista politikája, amely elveiben következetes, érzékenyen reagál, a valóság válto- Básaira és képes a folytonos megújulásra- Hivalkodás nélkül mondhatjuk, hogy e politika, amely egyaránt élvezi a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, az ateisták és a hívők, a magyar anyanyelvűek és a hazánkban élő nemzetiségek — az egész társadalom — támogatását, határainkon kívül is tekintélyre tett szert, tiszteletet ébreszt pártunk és a Magyar Népköz- társaság iránt. Politikánk hiteléről nem az önmegnyugtatás szándékával, hanem azért szólok, mert e politika megvalósításának tapasztalatai fontos tanulságokkal szolgálnak. Többek között azzal, hogy nincs olyan nehéz feladat, amit meg ne oldhatnánk, olyan nehéz helyzet, amin úrrá ne lehetnénk, ha van bátorságunk szembenézni a valósággal, közte saját gyengeségeinkkel is,- s ha gondjainkat őszintén megosztjuk a néppel. Most olyan viszonyok közepette élünk és dolgozunk, amikor nem csak a múlt tanulságai, hanem a ma és a holnap követelményei is arra figyelmeztetnek, honfitársainknak az országgyűlési és a tanácstagi választásokon adott igenlő szavazatai pedig arra köteleznek, hogy megőrizzük . és gyarapítsuk politikánk erényeit, bátran szakítsunk mindennel, ami fölött eljárt az idő, ami nem előrevivője, hanem féke a fejlődésnek. Segítsünk és támogassunk minden jobbító törekvést. A kormány munkaprogramjában is erre vállalunk kötelezettséget. Tisztelt országgyűlés! A kormány legfontosabb kötelességei között tartjuk számon, hogy a magunk eszközeivel is elősegítsük a szocialista demokrácia — az alkotó munka e legfőbb éltető élemének — még teljesebb érvényre jutását, a közélet tisztaságának, a közügyek intézésének társadalmi ellenőrzését. Többek között ezért igényeljük és kérjük az országgyűléstől, az országgyűlés bizottságaitól és személy szerint önöktől, a nép választott képviselőitől, hogy folyamatosan ellenőrizzék munkánkat, javaslataikkal és bírálataikkal segítsék a ránk váró feladatok megoldását. Még következetesebben folytatni kívánjuk azt a gyakorlatot, hogy a jogalkotásban és a fontos közérdekű ügyekben a döntéselőkészítés szerves részeként meghallgatjuk a társadalmi szervezetek és a szélesebb közvélemény észrevételeit is. Legutóbb például a Hazafias Népfront elnökségét, a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Kommunista Ifjúsági Szövetség intéző bizottságát, a Tudományos Akadémia elnökségét, a MTESZ, és a Közgazdasági Társaság elnökségét, a szövetkezetek szövetségeinek országos tanácsait arra kértük föl, hogy vitassák meg a hatodik ötéves terv előzetes irányelveit, véleményükkel, javaslataikkal járuljanak hozzá tervünk jobb megalapozásához. A szocialista demokráciának sajátos, de nagyon fontos szerepet betöltő eleme a kormány és a szakszervezetek folyamatos munkakapcsolata. Az e téren kialakult, s a már eddig i§ eredményes gyakorlatot — közös elhatározással — úgy kívánjuk továbbfejleszteni. hogy az még inkább betöltse hivatását. Együttműködve a szakszervezetekkel A szakszervezetekkel való társadalmi kontrolljának, hoz- együttműködés a kormány szá- zájárul döntéseink jobb mára nemcsak hasznos, ha- megalapozásához, s meg- nem nélkülözhetetlen is, mert könnyíti azok elfogadtatását egyfajta formája munkánk és végrehajtását. A szocialista demokrácia további fejlesztésével együtt elért, figyelmet érdemlő eredményeinkről, s az e téren meglevő lehetőségek jobb kihasználásának szándékáról szólva arról sem hallgathatunk, hogy állami és gazdasági életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét. Olykor a bírálat elfojtására tett kísérletekkel, a parancsolgató vezetési stílus jeleivel is találkozunk. Az ilyen gyakorlatot elítéljük, mert ellentétes politikai rendszerünkkel, s mert éppen a legfontosabbtól, az alkotó együttgondolkodás előnyeitől fosztja meg a vezetést, gyengíti az intézkedések értelmét belátó cselekvés készségét. Sokszor elmondottuk, most megismétlem: a kollektíva véleményének meghallgatása, javaslatainak mérlegelése nem szívesség, hanem minden vezető elemi kötelessége. A szocialista demokrácia további kiszélesítésével együtt — nem annak ellentéteként, hanem szerves tartozékaként —, növelni szükséges az egyének és a kollektívák felelősségét a feladatok végrehajtásában és következetesebben számon kell kémünk a kötelességteljesítést is. Noha társadalmunk tagjainak nagy többsége ma is felelősen dolgozik, betartja erkölcsi és jogi normáinkat, e téren is van még javítanivaló. Az elkerülhetőnél sajnos gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a felületes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek, vagy az egyes állampolgároknak Szervezeti és döntési rendszerünk fonákságai, vagy éppenséggel jogszabályaink hézagai miatt esetenként túlságosan enyhe, olykor el is marad a felelősségre vonás. Ez általában is hiba, de megengedhetetlen, ha vezető posztok, felelős munkakörök betöltőiről van szó, A kormány munkaprogramjába vette, hogy egyértelműbb — a törvényesség követelményeit kielégítő, de a mainál jobban érvényesíthető — felelősségi rendszert dolgoz ki, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fellelhető jelenségeivel szemben. A kormány nevében megígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követelményeket támasszunk, a döntéseket demokratikusan és szakszerűen készítsük elő, növeljük az ügyekért viselt személyes felelősséget. \ Tisztelt országgyűlés! A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és értelme, hogy minden megelőzőnél humánusabb és méltóbb keretet biztosítson az emberi élet számára Ennek igen sok olyan feltétele van, amelyek megteremtéséhez az út közvetve, vagy közvetlenül az anyagi Javak termelésén keresztül vezet A szocialista társadalomban is csak a magas termelékenységgel dolgozó, jól szervezett és jövedelmező gazdaság képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az ember ne csak anyagiakban, de szellemiekben is teljesebbé és gazdagabbá tehesse életét. Ezért a kormány a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaságra. Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülőben vannak az extenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékony- sági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendszerünk átfogó korszerűsítésével is támogatni kell az intenzív feilődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebKedvező Mint más alkalommal már elmondottam, most is megismétlem. A helyzet ilyen alakulásában komoly felelősség terheli a kormányt. Mindenekelőtt azért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szervezetek munkájában megtalálható, ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követelmények és a gazdaság tényleges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük, újra értékeljük és módosítsuk gazdaság- politikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizottság 1978. decemberi ülésén végezte el, majd az ott kialakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is megerősítette. bé, megoldását pedig még sürgetőbbé tették azok a fejlemények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoztatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági következményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv készítésekor helyesen ismertük fel — sőt a tervben meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának feladatait. E követelményeknek még rangosabb hangsúlyt és külön Is nagy nyomatékot adott a Központi Bizottság 1977. októberi határozata, amely hosszú távra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése számára.' Nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak; hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennél fogva nem is alkalmazhattuk kellő hatásfokkal az új helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk tehát, ha — miközben gazdaságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan változott, a gazdasági teljesítmények megítélésében pedig nagyrészt a régi, beidegzett — a maga idejében elfogadható,' de az új viszonyok között már túlhaladott — értékrend uralkodott. folyamatok A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen —, de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyreállítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a közgazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitel- rendszer szerepének növelése,' az állami támogatások megszigorítása, a költségveté* igazgatási kiadásainak csökkentése. (Folytatás a 2. oldalon)
