Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

r (Folytatás az 1. oldalról)

Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultaiéi. Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenésében mutatkozik meg. amit jól szemléltet, hogy a tőkésvalutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett vissza. Az előrelépés számottevő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmondhatjuk, gazdaságunkat ráallítottuk arra a fejlődési pályára, amely kivezethet az ismert nehézségekből. Ennek érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentését is. 1976— 1980 között a tervezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nemzeti jövedelem és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesítjük — a lakosság élet- színvonala sem éri el a tervezett mértéket.

Az egyensúly helyreállítását elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzékenyen érintő döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a közgazdasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhatom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert ha a tér- melést és a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelentett volna mást, mint a halmozódó ellentmondások feloldáséinak elodázását.

Átmenetileg bizonyára

könnyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, de gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitérnie a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeit.

Ez alkalommal is köszönetét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve, támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, - termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műszakiaknak, párt- és társadalmi aktivistáknak, akik a helyzet ismeretében gondolkozva, de nem meggondolatlanul, késlekedés nélkül, az új követelményekhez igazították magukat.

Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmények most is megnehezítik dolgunkat — jó irányba halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még határozottabbá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás résztvevőd, a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmar adni.

jövedelmezőbb termelés elérésében.

A szervezeti rendszer korszerűsítése, a lehetséges formák gazdagítása a mainál minden bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket. Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazdasági körülményeket teremtsünk,

amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenyképes vállalatok lendületes fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét.

Tudatában vagyunk, hogy a vállalati szervezet korszerűsítése adott esetben sok —' szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a megszokott, a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusan járjunk el —, úgy, hogy az egyén is és a társadalom is megtalálja a számítását.

Az emberi tényező szerepe

A VI. ötéves tervről

f Tisztelt országgyűlés!

! Kedves képviselőtársaim!

A kormány soros tennivaló: közé tartozik a népgazdaság Ví. ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a . hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások ütemszerűen

haladnak. Ebből kiindulva, az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvény- javaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évben a tisztelt országgyűlés elé terjesztjük.

Olyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve az 1978- ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését és egv későbbi, némileg gyorsaob ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok.

Amikor azt mérlegeljük, tnilyen céickat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket keli figyelembe venni: az egyensúly megteremtésében az utolsó két é’vfeen jelentősen előrehaladtunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyagforrások mennyiségileg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnek megszerzésük költségei. A világ- gazdasági helyzet alakulásában — bér azt több oknál fogva nehéz előrelátni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremtene.

A következő évekre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. De nem is egy helyben topogás, mert a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság magas szintre emelése, a nemzetközi versenyképesség javítása maga is fejlődés és nem kisebb feladat ■— az igényes ember számára nem kevésbé mozgósító cél, mint egy mennyiségileg gyors, de minőségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása.

Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kamatoztatása azonban nem csak az egyéni szándékokon, hanem a körülményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés. A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben megvan a képesség, hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb, a magasabb színvonalú teljesítmények elérésére serkentik.

Mint annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozom: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa és megbecsülje aa ilyen vezetőket

A vezetők személyes felelősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosam minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozatosan tovább kívánjuk növelni a

demokratikus fórumok szerepét a kollektíva sorsát lényegesen befolyásoló gazdasági tervek, döntések előkészítésében, a munkahelyi és az életkörülmények javítására hivatott eszközök elosztásában, a vezetők munkájának megítélésében.

Tisztelt országgyűlési

A folyton változó és olykor nehezen kiszámítható nemzetközi feltételeket, az előttünk álló feladatok újszerűségét és bonyolultságát figyelembe véve a kormánynak az a véleménye, hogy a következő ötéves terv törvénybe foglalásakor a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel

kell eljárni. Másképpen kifejezve, úgy látjuk, az ötéves tervet olyan módon kell kidolgozni, majd a törvényt megalkotni, hogy világos, határozott legyen az irányvonal és a gazdaságpolitikai követelményrendszer, ugyanakkor a korábban szokásosnál kevesebb részletet határozzunk meg. Ez fontos feltétele annak, hogy éppen a fő cél érdekében kellő mozgásteret biztosítsunk a mindenkori helyzet követelményeihez igazodó irányítás és cselekvés számára.

Ipari és mezőgazdasági feladataink,

életszínvonal-politikánk

A következő öt évben az ipari termelés átlagosan évi 3—4 százalékos emelését látjuk tervezhetőnek. Fontos követelménynek tartjuk, hogy a termelés bővítését teljes egészében a munkatermelékenység növelése alapozza meg és javuljon az eszközök kihasználása. Iparpolitikánkban — a hazai energiaforrások, mindenekelőtt a szén, valamint a gazdaságosan kitermelhető ásványvagyon hasznosítása mellett — továbbra is mind a központi döntésekben, mind a vállalati vonalon a termelési szerkezet javítására, a feldolgozóipar termékei versenyképességének növelésére helyezzük a hangsúlyt. Ennek jegyében — a gyártási eljárások, az alkatrész- és részegységtermelés korszerűsítésén túl — többek között azt tervezzük, hogy a gyógyszer, a növényvédő szer és az ezekhez felhasznált hatóanyagok — szaknyelven az úgynevezett Intermedierek — gyártásának fejlesztésére, továbbá az elektronikai ipar fellendítésére új központi programokat dolgozunk ki. A vállalati forrásokból megvalósuló fejlesztések közül elősorban azokat fogjuk támogatni, amelyek kielégítik a nemzetközi élvonal követelményeit, jövedelmezőek és exportképesek. Az alacsony hatásfokú és a hosszabb távon is gazdaságtalan termelést pedig — ahogy erről korábban már szóltam — fokozatosan és következetesen visszaszorítjuk, illetve felszámoljuk.

Az ipar termelési szerkezetének korszerűsítésében változatlanul megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk* a nemzetközi szakosításból adódó előnyök kihasználásának. Ezért termelési és kooperációs kapcsolatainkat, a műszakitudományos együttműködést elsősorban a Szovjetunióval és a többi KGST-partnerünkkel, de más országokkal is tovább kívánjuk bővíteni. A jövőben is tevékeny részt vállalunk a közös érdekeket szolgáló célprogramok megvalósításában.

A mezőgazdaságban a termelés évi 2—3 százalékos növelését tűzhetjük ki célul. Fontos érdekünk, hogy — a hazai ellátás színvonalának fenntartása, sőt javítása mellett — a mezőgazdaság növekvő mennyiségű, jó minőségű és gazdaságos termékekkel járuljon hozzá a kivitel bővítéséhez. A szellemi és anyagi erőket a növénytermesztésben is és az állattenyésztésben is az eddiginél tudatosabban és nagyobb hányadban a minőség javítására, a termelési költségek csökkentésére, s ezúton az egész mezőgazdaságban a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás növelésének gyorsítására kell fordítani. Felelős kötelességünknek tartjuk, hogy nemzeti kincsünket, a termőföldet,1 ne engedjük pazarolni, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik, hogy ne csak megóvjuk, de növeljük is annak termőképességét, hogy általánossá tegyük-a korszerű rét- és legelőgazdálkodást, s előrelépjünk az egyes területeken visszatérően jelentős veszteségeket okozó belvizek keletkezésének megelőzésében. Továbbra is nélkülözhetetlen szükség van a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására, ezért ehhez csakúgy, mint a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazda- sági üzemek melléktevékenységének fejlesztéséhez, szakmai és anyagi támogatást fogunk adni.

Tisztelt országgyűlés!

Az életszínvonal-politikában azt a nem kis erőfeszítést kívánó feladatot tűzzük magunk elé, hogy biztosítsuk a már elért eredmények megőrzését és megszilárdítását, s gazdasági alapot teremtsünk ahhoz, hogy az életkörülmények javításában a legfontosabb területeken, ha csak szerény mértékben is, de előbbre léphessünk. Eddigi gyakorlatunkat folytatva, a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk arra, pogy megőrizzük a vásárlóerő és az árualapok összhangját, hogy lehetőségeinkkel arányban tovább javítsuk elsősorban a dolgozó nők helyzetét könnyítő szolgáltatások színvonalát

Figyelemmel a gazdaság fő folyamatára

További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Más szóval, hogy a minisztériumok és a főhatóságok a gazdaság fő folyamataira összpontosítsák figyelmüket, nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozz ügyekbe csak akkor avatkozzanak be, ha azt valamely fontos társadalmi érdek elengedhetetlenül megkívánja.

A kormány munkaprogramjában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemében kívánunk megoldani. A már megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen

nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El kell kerülni minden öncélúságot, a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet.

A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását kívánja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség, hogy megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. A trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk érdekeltségüket a nagyobb teljesítmények és a

2 NOGRAD — 1980. szeptember 26., péntek

Az országgyűlés őszi ülésszakának első napja. A képen elöl Kádár János, Németh Károly és Gáspár Sándor a tanácskozáson ___

A személyes fogyasztásban meghatározó jelentősége van az árak és a bérek alakulásának. A kormány a jövőben is fontos kötelességének talaja, hogy az árak és a bérek növekedését olyan módon szabályozza, ami lehetővé teszi1 az életszínvonal tekintetében vállalt kötelezettségek betartását. Ezzel együtt azonban hangsúlyoznom kell, hogy béres személyijövedelem-politi- kánk alapja továbbra is a munka szerinti elosztás. Más szóval, alapvető követelménynek tartjuk, hogy a bérek és a teljesítmények között szorosabbá váljon az összhang, s ezzel ténylegesen megvalósuljon a kereseteknek a végzett munkával arányos differenciálása.

A fogyasztási alap némi bővítése lehetővé fogja tenni a társadalmi juttatások összegének emelését. A többletet elsősorban arra kívánjuk fordítani, hogy fenntartsuk az alacsony nyugdíjak, valamint a többgyermekes családoknak folyósított pótlék vásárlóértékét. Továbbra is gondot fogunk fordítani az idős. aa egyedülálló és az önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő emberek megsegítésére.

Az életkörülmények álakig tását befolyásoló néhány más kulcsfontosságú területen is meg kívánjuk teremteni áz előrelépés lehetőségét. Ezek között megkülönböztetett figyelmet szentelünk a lakásépítés és a lakáselosztási rendszer kérdéseire. Előzetesen azzal számolunk, hogy a következő öt évben 370—390 ezer új lakás felépítésére nyílik lehetőség. Emellett a megJ levő lakásállomány korábbi-* nál nagyobb hányadának feH újításához, illetve korszerűsít téséhez szándékozunk anyagi forrást biztosítani. A kormányt programba vette lakásgazdáit kodási rendszerünk átfogó fet lűlvizsgálatát és egy olyan élt osztási rendszer kialakítását,' amely jobban megfelel a szót ciális szempontoknak, méltá-’ nyosabbá teszi az építési tér-’ hek megosztását. Külön iá gondot kívánunk fordítani a fiatalok lakásgondjainak eny-' hitésére és a családi házai építők támogatására.

Megfelelő előkészítés utáni a bérből és fizetésből élőid számára — a munkaidőalap csökkentése nélkül — lehető-' vé kívánjuk tenni az ötnapos munkahétre való fokozatoá áttérést. Ennek feltételeit — többek között jobb munka- és üzemszervezéssel — még meg kell teremteni.

Tisztelt országgyűlés?

Képviselőtársak!

Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célunk a tudomány, az okta-. tás, és a kultúra — lehetőségeinkkel összhangban álló — fejlesztése. Nem hiszem, hogy e szándékunkat külön indokolni kellene, hiszen szocialista rendszerünk természetéből fakadó kötelességünk azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek állampolgárainkat hozzásegítik általános és szakmai műveltségük állandó gyarapításához. Ez nemcsak az érzelmileg gazdag élet, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés igénye is. Azokat a magas fokú hatékonysági és minőségi követelményeket, amelyeket a mai kor állít gazdaságunk elé, csak a szocialista céljainkat magáénak valló,1 kulturált és igényes ember képes teljesíteni. Amikor tehát a tudomány, az oktatás, a közművelődés anyagi feltételeit bővítjük, olyan befektetést eszközlünk, amely ka-! matostúl visszatérül.

A tudomány fejlesztésé-! nek kérdéseiről szólva el-' mondhatom, az a tervünk,1 hogy a nemzeti jövedelemből nem kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk kutatásra és fejlesztésre. Ehhez azonban hozzá kell tennem: ai kormány elengedhetetlenneld tartja, hogy e nem csékéiy anyagi forrást elsősorban a társadalom igényeinek megfelelő, a legfontosabb, a reálisan megoldható és haszno-' sítható kutatási feladatok, M

^ (Folytatás a 3. oldalomj ,