Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

Egy iskola a mérlegen ■fey-egy iskola életében je­lentős esemény az átfogó lá­togatás — öt évenként „mér­legre kerül” az intézmény te­vékenysége, a vizsgálódás ta­nulságai meghatározóak le­hetnek a későbbi munkában, Balassagyarmaton a művelő­dési osztály az elmúlt tanév­ben a II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskolában végzett komplex vizsgálatot. A fenn­tartói felügyelet a tárgyi és személyi feltételek alakulásá­ról, a személyzeti munkáról, a pályairányításról, az iskola és család kapcsolatáról, a gazdál­kodásról, a város és a kultúr­politika támogatásáról gyűj­tött információkat. A hatósági felügyelet a tankötelezettségi törvény végrehajtását, a gyer­mek- és ifjúságvédelmi mun­kát, a rendtartás és a minisz­teri utasítások végrehajtását vizsgálta. A szakmai felügye­let látogatásainak célja az volt, hogy képet kapjon az igazgató munkájáról, az osz­tályfőnöki, a nevelő-oktató­képző munka színvonaláról, a nevelőközösség helyzetéről, aa iskolai demokratizmusról, az úttörőközösségről, a fizikai dolgozók gyermekeinek támo­gatásáról, az egyes nevelési te­rületek (például a tanórán és iskolán kívüli nevelés) — helyzetéről. Sokrétű helyzetelemzés ké­szült tehát — ennek következ­tetései nem csupán ezt az is­kolát érintik, a nevelőmunka számos gondját felvetik. A tel­jesség igénye nélkül érde­mes néhány területről szólni, hiszen ezek a tapasztalatok másutt is hasznosíthatók. f * A tanulók létszáma évről ■ évre növekszik, elhelyezésük nagy problémát jelent az is­kolavezetés számára. Az előző vizsgálat óta eltelt évek alatt az iskola tárgyi feltételeiben lényeges változások történtek Az iskolavezetés és a nevelő- testület sokat tett a javítás, előrelépés érdekében, a szű­kös és alacsony költségvetés miatt felhasználva a szülők segítségét és a tanácstagi alap­ból befolyt összegeket is. Kri­tikusan megjegyezték viszont, hogy ez a tevékenység gyak­ran a pedagógiai munka rová­sára történt. A tanulócsoportok növekedé­sének arányában a nevelők létszáma is emelkedett, jelen­leg 41 pedagógus dolgozik itt, a kilenc távozó nevelővel szemben 18 új érkezett. Így megfiatalodott a tantestület, jelentősen csökkent az átlag­életkor. Am a tapasztaltabb, Idősebb nevelők távozása (né- hányan a munkahelyi légkör megromlása miatt mentek el) átmenetileg hátrányosan érin­ti a nevelőtestületet. A fiata­lok pedagógiai kultúrája, mód­szertani felkészültsége több­ségében még nem éri el a kívánt szintet, bár munkáju­kat nagy lelkesedéssel és sze­retettel végzik. Az alsó ta­gozatban Réti Zoltánné és Szalai Istvánná munkaközös­ség-vezetők tevékenységét emelték ki, akik személyes példamutatással, helytállással, munkamódszereik átadásával segítik a jó munkahelyi lég­kör kialakítását. A felsőben a szakosan leadott órák aránya 100 százalék, jók a személyi feltételek. Az új igazgató szá­mára komoly feladatot jelent, hogy az iskola nehezebb tár­gyi feltételei, gyerekanyagé­nak összetétele (sok a hát­rányos helyzetű, veszélyezte­tett tanuló) ellenére a patinás múlt méltó folytatását megte­remtse, amihez a személyi fel­tételek folyamatos, következe­tes fejlesztésére van szükség. A tantestületi egység, de­mokratikus légkör kialakítása és a jó munkát végzőknek az eddiginél hatékonyabb, gyako­ribb elismerése, a pályakezdők támogatása ehhez elengedhe­tetlen ! Az intézmény pályairányitá- sl munkája sok eredménnyel járt az elmúlt években. Bá­lint Zoltán igazgatóhelyettes 1974 óta folyamatosan végzi a pályaválasztás irányítását. A képességfejlesztő szakkörök, kiállítások, üzemlátogatások, szakmabemutatók, a patronáló üzem, a szülői munkaközösség segítése, a vetélkedők rendezé­se változatossá teszi ezt a munkát. Benkő Istvánná irá­nyításával az 1978/79-es tan­évben az országos pályaválasz­tási verseny területi döntőjén első helyezést értek el, majd a rádióban szerepeltek az isko­la tanulói. Előre kell viszont még lépni azoknak a módsze­reknek az alkalmazásában, amelyek segítségével a felis­mert képességeket a pályavá­lasztás szempontjából fejleszt­hetik a nevelők, azaz a neve­lő-oktató munka szerves ré­szévé teszik a pályaorientá­lást. A szülőkkel, a családi ház­zal tartott kapcsolatok erősí­tésében sok még a tennivaló. A veszélyeztetett gyermekek­hez többször el kellene láto­gatni, a szülői munkaközös­ségeket az eddiginél jobban bevonni a nevelés problémái­ba, ne rekedjenek meg a szer­vezési kérdéseknél, az ünne­pélyek, társadalmi munka se­gítésénél. A város-és a kultúrpolitika támogatásában az iskola speciális helyzeténél fogva elsősorban a cigánytanulók­kal való foglalkozásokon ke­resztül járul hozzá. A 392 di­ákból 62 cigány, ami 16 szá­zalékot jelent. A napközi, a korrepetálások, a szülőkkel kialakított kapcsolat eredmé­nyeképpen pozitív változás jel­lemző a cigánytanulók neve­lésében, ami a tankötelezett­ségi törvény végrehajtásában is javulást hozott. Elérték, hogy a körzetben évek óta nincs „kallódó gyerek”, min­den iskolaköteles korút be­íratnak. Az iskolaelőkészítő foglalkozásokhoz hathatósabb anyagi támogatásra lenne szüksége az iskolának. A fel­mentések száma reális — de még jobban figyelni kellene a felmentett tanulók osztályozó- vizsgára való felkészülésére. Sok a bukás az iskolában (’79 végén 18 fő, az elmúlt tanév első felében 40 fő!). A cigány- tanulók magas száma csak részben igazolja a magas bu­kási arányokat. A felső tago­zat egyes tantárgyainál (pél­dául matematika) a nevelő­oktató munka hatékonysága nem kielégítő. E néhány téma felvillantá­sával talán sikerült bemutat­ni, mit jelent egy ilyen „mér­legkészítés". Nincs könnyű helyzetben Vastag Ferenc igazgató: az új nevelési do­kumentumok szellemében, az átlagosnál nehezebb körülmé­nyek között kell az iskola ré­gi hírnevét „visszaszerezni”. Az átfogó vizsgálat azt mu­tatja, elindultak ezen az úton. G. Kiss Magdolna | Halász Judit és a gyerekek Egyetem a Lővérek alján nem kiegyenlített. Vannak például olyan évfolyamok, ahol a Dun« bal partjára eső megyékből legfeljebb egy-két hallgató tanul az egyetemen. Ez részben az intézmény földrajzi elhelyezkedéséből adódik, amelynek következté­ben főleg dunántúli és buda­pesti fiatalok jönnek ide ta­nulni. Márpedig ez az ágazat szakemberellátási gondjait nehezíti. A tájékoztatásból megtud­juk, hogy az Erdészeti és Fa­ipari Egyetem az ország ag­rár felsőoktatási intézményei közül az egyetlen olyan ha­zai egyetem, ahol okleveles erdő- és faipari, valamint fa­ipari üzem mérnökképzés fo­lyik. Egyébként, Európa egyik legősibb felsőoktatási Intéz­ménye. Az 1980/81 -es tanév­vel a 173, oktatási évet kezd­te el. Az intézményben jelen­leg egyetemi és főiskolai szin­tű képzés folyik, az egyetem székhelye Sopron, a főiskolai szintű (földmérő és földren­dező) képzésé Székesfehérvár. Évente mintegy hat-hétszá- zan tanulnak itt. Rajtuk kí­vül az egyetem ad helyet az okleveles erdő- és faipari mérnökök, illetve faipari üzemmérnökök, földimérő üzemmérnökök továbbkép­zésének. Mint közük: „Szakmai szempontból azért is jelentős ez az intézmény, mert a fa­kérdés mind szorosabb kap­csolatba kerül az energiakér­déssel, a környezetszennyezés problémáival, a hazai föl­dek hasznosítása, a levegő, a vizek tisztasága, az eróziós károk, a' szántók védelme stb. feladatok szakszerű megoldá­sával.” Az intézmény falai között számos területen fo­lyik kutatómunka. Közülük csak példaként említjük az erdei munkák gépesítésére, a kitermelt faanyagok mind racionálisabb feldolgozására, a gépesítésre és a gazdaságos szervezeti formákra irányuló kutatások, és így tovább. Mind a képzés, mind a ku­tatás szoros kapcsolatban tör­ténik a gazdasági gyakorlat­tal. Az intézmény gazdag tör­ténetéből csupán néhány mondatra szorítkozunk. Ai önálló hazad erdészeti felső- oktatás létrejöttét eddig 1808- ban Jelölték meg, nyilván­való azonban, hogy ennek korábbi előzményei voltak, amelyeket itt nem részlete­zünk. A magyar nyelvű elő­adások 1867-ben kezdődtek meg. Selmecbányán — az alapítás helyén — az utolsó előadásokat 1918 októberében kezdték, a tanévet azonban nem fejezhették be ott Az első világháború után az In­tézményt Sopronba telepítet­ték. Az intézmény rangja, gaz­dag történelme, a jelen ered­ményei s a Jövő ígérete von­zóvá teszi az egyetemet. Kí­vánatosnak látszik, hogy a népgazdasági igényeknek megfelelően nógrádi fiatalok Is nagyobb számban válasz­szák Sopront továbbtanulá­suk helyéül. — te — Sopronban a Lővérek alján festői környezetben húzódik meg az Erdészeti és Faipari Egyetem impozáns épületcso­portja, gondozott botanikus kertje. Idén — enyhítendő némi beiskolázási aránytalanságo­kat — adatgazdag tájékozta­tót adtak ki, amelyben többi között részletesen ismertetik a képzési formákat, történeti áttekintést adnak. Mindezek nyomán valóban gazdag kép bontakozhat ki hazánk ezen egyedülálló felsőoktatási in­tézményéről. Szives kérésnek téve ele­get, Nógrád megye fiataljai számára sem érdektelenül adunk rövid tájékoztatást er­ről az intézményről, amely — bár az Idei tanév már elkez­dődött — jövőre s azt követő időben is várja e tájról is a jelentkezőket. Erre főként azért lenne szükség, mert — mint megtudtuk — az erdé­szet és faipar területén a szakemberellátás országosan ilillllllllfllllltlllllllllillllllllUlli:illlll!lllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllHllllllllllllllllllllllllllfltltlllilllllllllitliiillliiilliliiiiilf|||||||||||||||||||||i;:'||||||||||||||||||||||||||||||l|||||||||i||f||| — Miért professzor úr? — Ezt nem értjük — bátortalankodik Charlie is. — Mert nem vagyok a tulajdonosuk, és ők nem képezik a tulajdonomat. — Biztosan nagyon értelmesek... — Éppen ez az... semmivel sem ostobábbak, mint az ember. Csak más közeget választottak az életük számára. Nem a szárazföldön élnek, hanem a vízben. Ennyi az egész. — Minden állat fél a tűztől... — Charlie szellemeskedlk. A delfinek nem állatok! — A professzor kiabál. — Nem tudom, micsodák, de nem állatok! — Aztán kissé halkabban hozzáteszi: — De a tűztél nagyon félnek. És meg is van rá minden okuk... — Ezt hogy érti, professzor úr? — Hosszú történet, erre most nincs idő. Mondják el, mit óhajtanak. — Tulajdonképpen semmit. A szolgálatainkat szeretnénk felajánlani. — Köszönöm, elfogadom. Jones, én magát ismerem. Ma­ga becsületes ember, és esze is van, meg szíve is. Megbízom magában. Tudom, hogy maga is csak rendőrféle, de inkább egy rendes rendőr védjen meg, mintsem hogy sok-sok gaz­ember zaklasson, faggasson, vádaskodjon. — Mivel vádolják, professzor úr? — Ez kihallgatás? — Nem, dehogy. Beszélgetünk. — Nos, azzal vádolnak, hogy utolsó kísérleteim nagyon veszélyesek. — Felrobbanhat a laboratórium? — Megint Charlie szellemeskedlk, persze ügyetlenül. — Charlie! — Nem. A biztonsági berendezések egészen kiválóak. A veszélyesség szellemi természetű, egyelőre. — Hallhatnánk bővebbet erről? — Sajnálom, nem. A kísérlet még nem ért véget. Addig nem nyilatkozom. S lehet, hogy azután sem. — Nos, ha így áll a helyzet, professzor úr, akkor ml távozunk. Bármikor, bármiben állunk rendelkezésére. Tes­sék, itt az ügynökség telefonszáma. (Folytatjuk)- FANTASZTIKUS REGENY­9. — Igazán nem akarjuk feltartani, professzor úr. De úgy hallottuk, hogy zaklatják... hm... bizonyos személyek... — Igen. De kibírom. Ki fogom bírni. Még befejezek egy utolsó kísérletsorozatot, és kérem a nyugdíjaztatásomat. Öreg vagyok már. —"Professzor úr, az öregség az élet koronája. — Szavak, szavak. Tessék, üljenek le, mondják el rövi­den, hogy mit akarnak. Charlie és Jones udvariasan megvárják, míg a profesz- szor leül. Tágas, szellős teraszon vannak, hatalmas úszóme­dence fölött ringatóznak kényelmes székeikben. A medence felől füttyögő hangok hallatszanak, a vízből fénylő testek ugranak ki, és csúsznak vissza a vízbe, szinte hang nélkül. — A delfinjeim — mondja Foxman. Láthatóan büszke erre a társaságra. — Bár helyesebb volna, ha egyszerűen/ csak delfineket mondanék. Otthonában egyik szobájá­nak a főfalát — parkettától mennyezetig — gyermekraj­zok, pamutból, szövetből, háncsból készült apró figu­rák borítják. Óvodások, kisis­kolások kezemunkái, ajándé­kai. Az újabb küldemények már el sem férnek: egész ki­állításra való gyűlt össze be­lőlük. No, és a „macskaka- parásos”, ákom-bákom-betűs levelek! Címzésük: Drága, édes, aranyos Judit néni! Igen: Halász Judit, a Víg­színház művésznője — a gyer­mekek kedvence. Három nagy­lemeze, melyeken verseket énekel, meséket mond — az apróságok féltett kincsei. Nem lehet eléget préselni be­lőlük, hogy napok alatt el ne fogyjanak. — Hogy kezdődött? — Mármint az éneklés? Né­hány évvel ezelőtt a rádió­ban. Időnként felkértek, hogy szerepeljek a kicsinyeknek készülő műsorokban. Régi ba­rátom, Bródy János sietett a segítségemre, megzenésített költeményekkel. S, ahogy gyűltek a számok, támadt az ötlet: érdemes lenne kiválo­gatni belőlük egy nagylemez­re valót! Magam sem hittem volna, hogy ilyen sikert arat Felbátorodtam, „társultam” a Fonográf-együttessel, majd — Bródy ajánlatára — a te­hetséges fiatal zenészekből verbuválódott Bojtorján zene­karral, és azóta rendszeresen járjuk az országot. Sokat kö­szönhetek ennek a vállalko­zásnak! Amikor először lép­tem fel pódiumon, azt sem tudtam, mihez kezdjek ke­zemmel, lábammal a mikrofon előtt. Aztán szép lassan bele­jöttem. Az egyes dalok között beszélgettem a kicsinyekkel, és ez felszabadított, nem várt nagy örömöt szerzett a szá­momra. —■ Ne higgye, hogy könnyű sikert aratni gyerekközönség előtt — folytatja Halász Ju­dit. — Ha valaki gügyög, ga­gyog, aranyoskodik, nyomban megkapja a magáét: a na­gyobbak fütyülnek, a kiseb­bek unatkoznak. Az ő nyel­vükön szólni nehéz, de hálás feladat. S komoly vizsgaté­tel. — Ét a Vígszínház? — Tizenöt évvel ezelőtt vé­geztem el a főiskolát, azóta itt vagyok. Várkonyi Zoltán­nak köszönhetem. Még a fő­iskolán figyelt fel rám, ott volt minden vízsgaelőadáso- mon és az ő szigorú, de igazsá­gos modorában megbírálta já­tékomat, első tévé- és filmsze­repeimet, s aztán — szerződ­tetett. ö nevezett el karakter- nalvának. — Vannak szerepvágyai? — Még a főiskolán, majd pályafutásom első éveiben akadtak, de csakhamar rájöt­tem: más az álom és más a valóság. Nem szabad ilyesmi­vel foglalkozni, mert ha a vá­gyott szerepet más színész kapja, jön az összeomlás, el­keseredés. Ma már jól tudom: mindegy, hogy milyen szere­pet bíznak rám, hosszabbat, vagy rővidebbet, látványosat, vagy éppenséggel a másodhe­gedűsét, a lényeg: szeressem azt, amit csinálok. Erezzem jól magam a figura bőrében. — Mostanában mintha ke­vesebbet látnánk a filmvász­non, képernyőn . . , — Ezért sem adom búbá­natnak a fejemet! Volt idő, amikor le sem jöttem a vá­szonról. Nem kis meghatott­sággal néztem végig a minap a televízióban felújított első filmemet, az Esős vasárnapot. Istenem! Milyen csacska fia­tal voltam akkoriban! Nem­csak én, de akkori partnere­im, egyben főiskolai osztály­társaim: Béres Ilona, Torday! Teri, Polonyi Gyöngyi és a többiek is . . . Szívesen gon­dolok vissza Szabó István ré­gebbi rendezéseire: az Álmo­dozások korára, a Szerelmes­filmre, az utóbbiak közül pe­dig a Bizalomra. Máig szere­tem azt a figurát, amelyet a Nápolyt látni és . . ., vagy a Lila akác című filmben alakí­tottam. És sok-sok tévésze-j rep! A legutóbbi: Rozov A siketfajd fészke című színmű­vének tévéváltozata. KárJ hogy csak a film- és magnó­szalag maradt meg. A színpa­di szerepekből csak annyij amennyi a nézők emlékezeté^ ben él. — Hogy sikerült az elmúlt évad? — Köszönöm, jól! IgazJ hogy csak két új szerepet kaptam: Tenessee Williams Orfeusz alászáll című darab-i jóban és az éjszakai előadásod kon közönség elé került Irt memóriám 0. I.-ben, de Így is szinte minden este színpa­don voltam a Vígszínház és a Pesti Színház repertoárda­rabjaiban. Garal Tamás gluckK Orfeusz és Euridike Opera 3 felvonásban /Bécsi változat, 1762/ «* HAMARI JÚLIA - mezzoszoprán KINCSES VERONIKA - szoprán ZEMPLÉNI MÁRIA - szoprán , A Magyar Állami Operaház Kamarakórusa A Magyar Állami Operaház Zenekara Vezónyej: LUKÁCS ERVIN /Olasz nyelven/ Orfeusz, aki az énekével megbüvőlt és hatalmában tartott mindenkit, csak az istenek és az emberek kö­zött álló, mitikus lény lehet - ezt vallotta az ókori ember. így idézi operaszinpadra Gluck is, ezért énekel Orfeusz női hangon. Az ellenállhatatlan dalok megje­lenítése az operairodalom egyik különleges feladata, amelyet Hamari Júlia a szerephez méltón oldott meg, először a világsikert hozó - Ricardo Muti vezényelte - firenzei előadáson, majd a Hungaroton-felvótelen. A HUNGAROTON HANGLEMEZ. HETEK IDEJÉN a lÉMi/tK Aha *>o R.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents